Egy átlagos napnak indult, mint a többi de aztán minden megváltozott. Mivel hétvége volt, ezért úgy döntöttem ellátogatok az édesapámhoz, a birtokunkra. Már kora reggel az utazásomra készülődtem. A klánház szépségszalonjában én voltam az első, aki jelentkezett. Egy kis hajmosás, egy kis smink és a többi szokásos dolog, amit had ne keljen elsorolnom, mert még este se lenne vége. Miután készen voltak a napi teendőim, már csak annyi dolgom volt, hogy elérjem a vonatomat. Megkértem Oriont, hogy vigye, a cuccaimat mivel azért mégsem vihetek 1 tonna súlyú táskákat. Szerencsére Orion segítségével elértem a vonatot, és épségben is fel tudtam szállni. Pár órával később meg is érkeztem a szülővárosomba, Silvermoon-ba. Egyből le is pattantam a vonatról, felkaptam a táskáimat, (vagyis vitettem) és elkezdtem futni a házunk felé.
-Apa! Apa! Megjöttem! –Kiáltoztam egyből mikor beléptem az ajtónkon. Gyorsan apa szobája felé vettem az irányt, majd hirtelen berontottam az ajtón. A szobába Vincent bácsikám, és az apám állt.
-Ó, Kedvesem! –Szólított meg apám meglepődötten. –Pont rólad beszéltünk, ugyanis el kell mondanunk neked valamit Vincentel! –Fejezte be a mondatot, majd egy nagy levegővétel után folytatta.
-Miranda, az édesanyád egy fekete máguscéh tagja volt, és mielőtt meghalt volna, megígérte a céhvezetőnek, hogy ha elég erős leszel, akkor be fogsz lépni a céhbe! –Mondta kicsit remegő hangon.
-I..igen? És melyik lenne az a céh? –Vágtam egyből a lényegbe, mivel nem akartam anyám kívánságát megszegni. Még ha azt teljes szívemből ellenezném is.
-A Blackened Tears! Ne félj, ott erős mágiákat tanulhatsz, remek mesterektől! Édesanyád is ott lett, ilyen remek mágus! –Mondta mosolyogva.
-Értettem, de ugye legalább elköszönhetek a Blue Pegasus-os barátaimtól? –Kérdeztem reménykedve.
-Ez csak természetes, de most távozz, sok a dolgom! –Mondta, majd kitessékelt a szobából. Kicsit rosszul éreztem magam, hogy mostantól gonosz dolgokat kell teljesítenem, de ha édesanyám is ezt tette, akkor kötelességemnek tartom nekem is ezt tenni. És ki tudja? Lehet, hogy jó lesz. Aznap ott aludtam a házunkban, de másnap már indulnom is kellett vissza a klán házamba. Mikor a klánház elé értem, kicsit felgyorsult a szívverésem, és egy picit el is sápadtam, ám végül beléptem. Nem akartam egyszerre kilépni, mivel utoljára el akartam búcsúzni a szépség szalontól. Lassan, és félénken beléptem a fodrászatba, és odasétáltam az egyik barátnőmhöz.
-Befestenéd a hajamat? Mondjuk…feketére? –Kérdeztem nevetve.
-Miranda?! Mi ez a hirtelen emo-s változat? Talán stílust váltasz? –Kérdezte mosolyogva, és eközben helyet kínált az egyik székben. Miután elkészültem, mosolyogva néztem meg az új külsőmet.
-Szép lett, te olyan profi vagy! Hiányozni fogsz.. –Csúszott ki véletlenül a számon.
-Miért? Elutazol? Vagy küldetésre mész? –Kérdezte Alicia meglepetten.
-Nem…sajnos elhagyom a Blue Pegasus-t! –Mondtam kicsit bátortalanul.
-Valóban? Értem. És szabad tudnom hova mész? –Kérdezte kicsit mérgesen.
-Persze, a Blackened Tears-be! –Mosolyodtam el, majd köszönés nélkül kirohantam a szobából, és ezután egyből ki az egész klán házból. Nem akartam megvárni a szidást. Nekem ennyi éppen elég volt. Most már csak az a célom, hogy elmenjek az új otthonomba. Nagyon izgatott voltam, a klán váltás miatt. Most az egyszer nem a kedves aranyos oldalamat mutattam be, hanem a komoly, gonosz oldalamat. (Nekem van ilyen? O_o) Pár órás sétálás után meg is érkeztem a Blackened Tears klán háza elé. Könnyű volt megtalálni a házat, mivel édesapám pontos leírást adott a hollétéről. Nagyon féltem, érezni lehetett rajtam a félelmet, de nem tehettem mást. Lassacskán beléptem a klán ház ajtaján és körbenéztem. Ahogyan beléptem, mindenki rám szegezte a szemét. Hirtelen egy nő állt fel egy székből, és felém kezdett el sétálni.
-Neve? –Kérdezte szemrebbenés nélkül.
-Miranda Skyfire! –Nyögtem ki, most már kicsit bátrabban.
-És mit akar itt? Talán csatlakozni a klánunkhoz? –Kérdezte, ismét semmi arckifejezéssel.
-Az anyám ajánlott be a céhbe! –Nyújtottam feléje apám levelét, amit a nő egyből kikapott a kezemből. A szemével gyorsan átfutotta, majd zsebre rakta és ismét rámnézett.
-Üdvözlöm! A levélben azt írták, hogy ön egy legális céh tagja volt! Honnan tudhatom, hogy maga már a gonoszság útjára lépett? –Kérdezte.
-Öhm…Nem tudom. Mivel bizonyítsam a rátermettségemet? –Kérdeztem kicsit izgatottan.
-Ölje meg Alicia-t, a régi klán társadat. A levélben az állt, hogy hozzá kötödött legjobban a régi klánjánál! Nem is lehet jobb feladat, mint egy gyilkosság! –Mondta egy kisebb mosollyal az arcán.
-Re..rendben! Megteszem! –Mondtam ki, bár a szívemben teljesen mást éreztem.
-Remek, a visszatértél keresd Aimy-t, aki én vagyok! –Mondta, majd megfordult és visszaült a helyére. Én nagyon nem örültem ennek a feladatnak, de úgy döntöttem, hogy megteszem. Másnap reggel üzenetet küldtem Aliciának, hogy jöjjön ki egy erdőbe, mert beszédem van vele. Alicia pontban meg érkezett, és egyből rámrontott.
-Miranda? Hogy képzeled ezt? Kilépsz a céhből, és most meg váratlanul ide hívsz? Mi van veled? –Kérdezte üvöltözve. Én nem szóltam semmit, csak elővettem Orion kulcsát, és rátámadtam Aliciára. Ugyanis szavak nélkül könnyebb ölnöm.
-Harcos kapuja, megnyitlak! Orion! Kérlek, szúrd le ezt a nőt! –Kértem határozottan. Orion csak bólintott egyet, és egy könnyű nekifutással rátámadt Aliciára. A lány csak hirtelen futásnak eredt, és közben tűzgolyókkal dobálta Orion-t, de Orion kisebb horzsolásokkal megúszta, majd felugrott, és fentről leszúrta Aliciát. Alicia véréből még rám is került. Szörnyen éreztem magam, de egy kis idővel később már inkább boldogított mint szomorított. Felkaptam Alicia testét, elvittem Aimy-hez, és bemutattam neki. A nő ezek után a kezembe nyomott egy kendőt, és elsétált. A kendőt a régi Blue Pegasusos tetoválásomra raktam, hogy takarja el, a régi mivoltomat. Most már egy sötét céhhez tartozom, és úgy tűnik egész jól megfogom szokni..Ez olyan mintha egy régi elrejtett álmom szabadult volna fel..
[És innentől, mivel teljesen elakarta feledni előző életét, átnevezte magát Miranda Skyfire-ról Sahashi Megumi-ra.]
Szomb. Május 28, 2011 1:38 pm
