Kyou Heidan

Tárgy: Kyou Heidan Csüt. Jún. 16, 2011 11:57 pm

Név: Kyou Heidan
Nem: fiú
Kor: 19
Mágia: Fegyver mágia
Céh: -
Jellem: Kyou egy nagyon inteligens fiatalember. Nagyon kedves és jószívű, ennek köszönhetően könnyen szerez barátokat is. Egy igazi vezéregyéniség. Mindenki hallgat rá, megbíznak benne. Szerelmes típus, tehát nem mindíg más kell neki, hanem ha egy lányt megszeret akkor hónapokat vagy akár éveket is küzd érte. Kedvenc étele a Ramen. Furfangos fiú és stratégikus.
Kinézet: Haja fekete, félhosszú és egy lila fejkendővel van körbekötve. Szemei barnák. Magassága kb 185 cm, közepes testsúllyal (65-70 kg). Izomzata átlagos, szóval nem az vézna és nem is olyan mint egy hegy.
Felszerelés: Kyoun mindig fehér, térdigérő rövidnadrág és fekete kapucnis tréningfelső van. A haját egy narancssárga fejkendővel köti körbe. A kezén ujjnélküli kesztyűk vannak a Fairy Tail logójával belehímezve, amit még nagybátyjától kapott. Nem mágikus fegyverként egy másfél méteres fa botot használ, amit közelharcban nagyon is jól használ és ezzel leplezni tudja azt, hogy mágus. A vállán egy kendő van amit még attól a lánytól kapott akit világ életében szeretett, szeret és szeretni is fogja...ő lenne Nancy. Ez az ő szerencsehozó "talizmánja".

És akkor a történet

Egyszer egy téli, hóviharos éjszakán megszülettem én, Kyou Heidan. Még kis taknyos fickó voltam amikor már elkezdtem a fegyvermágiát tanúlni. A szüleim nem igazán örültek annak, hogy mágus leszek. Egyrészt talán azért is mert túl sokat foglalkoztam a fegyvermágia kitanulásával, ezért ritkán találkoztam velük. Ebből a szempontból igazuk is volt hiszen egy szülő örűl ha a gyereke mellette van. Viszont nem volt más választásuk, el kellett fogadják azt, hogy én úgy döntöttem, hogy erős mágus leszek.
Már kiskoromban kiderűlt, hogy bennem minden megvan ami egy igazi mágusban meg kell legyen. Emlékszem arra a napra amikor 12 évesen megkaptam az első fegyverem nagyapámtól. Egy pisztolyt kaptam tőle, ami kicsit furcsa volt számomra, mert azelőtt mindig karddal tanított engem. Nem értettem, hogy miért is pisztolyt ad nekem ezért rákérdeztem:
- Nagyapa, miért adsz te nekem egy pisztolyt mindannak ellenére, hogy eddig karddal tanítottad nekem a fegyvermágiát. Miből gondolod, hogy én ezt fogom tudni használni?
- Fiam, téged nem kardforgatásra teremtett a jóisten. A sok edzés közben észrevettem, hogy neked a szemeid olyanok akár a sasé. Minden apró kis dolgot észreveszel. Gyors is vagy, ezért mától kezdve inkább ezzel a pisztollyal folytasd a mágia kitanulását. Te hihetetlenűl erős leszel, ha nagyobb leszel...Pár év és ott leszel a legerősebb mágusok között, majd meglátod.
- Áááhh, dehogy nagyapa! Ezt csak azért mondod, hogy bátoríts. - mondtam nevetve, de közben éreztem, hogy a nagyapa nem viccel.
- Nem fiam! Hidd el! Rengeteg mágussal találkoztam már, de te nem vagy egy egyszerű mágus.
-Rendben nagyapa! Elhiszem amit mondassz és mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy ne csalódj bennem. - jelentettem ki büszkén és boldogan.
Bíztam az öregben és elfogadtam azt amit rólam mondott. Kemény edzések után rendkívűlien fejlődtem, annak ellenére, hogy még csak gyerek voltam. Mikor más mágusok megtudták, hogy még kisgyerek létemre már a lőfegyver mágiát használom nagyon csodálkoztak mert olyat még nem hallottak, hogy már egy 12 éves gyerek azt használja.
Telt múlt az idő, elértem azt az életkort, hogy elinduljak világot látni, ismerkedni. 14 éves voltam.A hazámtól távol, egy Magnolia nevezetű városban álltam meg 2 hónap kalandozás után. Ez a hely nagyon megtetszett...Minden ember olyan kedves volt itt, hogy nem lett volna szívem elhagyni ezt a sok jó embert.
Egyik este, amikor a házam előtti hídon űldögéltem megláttam egy csodaszép, szerintem korombeli leányzót akibe már az első pillantáskor beleszerettem. Eddig nem láttam még arra szóval, vagy látogatóban volt vagy akkor költözhetett oda. Arra gondoltam, hogy követni fogom...Úgy is lett. Úgy mentem utána, hogy ne vegyen észre de nem is kellett sokáig kövessem mert csak egy utcával arréb lakott. Kiderűlt, hogy tényleg új arra mert 2 nappal azlőtt még mások laktak ott. Egész éjszaka azon gondolkodtam, hogyan is kéne megismerkedjek vele. Eljött a másnap reggel. Korán keltem fel mert tovább akartam figyelni, hogy a szomszédlányt. Hát egész addig a reggelig nem hittem a véletlenekbe. Mentem, mentem és amikor a sarokhoz értem, hát tiszta véletlen de egymásnak ütköztünk és mindketten seggreestünk.
- Jajj! B-b-bocsánat. N-n-ne haragudj. Jobban kellett volna figyelnem. - közben gyorsan felpattantam és nyúltam a keze után, hogy segítsek neki felállni.
- Á semmi baj! Megtörténik. - és hirtelen egy gyönyörű mosoly jelent meg az arcán, minek látván majdnem elájultam. - A nevem Nancy! Örvendek a találkozásnak. - második számú véletlen....Nancy a kedvenc nevem.
- Ö-öö-örvendek! A-a-aa nevem Kyou! - és közben azt sem tudtam, hogy köpjek vagy nyeljek, csak azt tudtam, hogy Isten a mai reggelen velem van.
- Ömm..Kyou...Tudod...Én itt még új vagyok és hát nem nagyon tudom, hogy mi hol van; nem vezetnél körbe kicsit itt a városba? Persze már ha van időd. - mikor ezt kimondta a fejemben csak annyi járt, hogy "Csípjen meg valaki!Csípjen meg valaki!"
- Á persze! Időm, mint a tenger! Amúgy is sétálni indultam. - "nos igen Kyou, te aztán tudsz hazudni." ...gondoltam......De most mondtam volna el neki, hogy: "épp téged akartalak figyelni"? - Hol kezdjük?
- Nos, azt hallottam, hogy a Fairy Tail ebben a városban van. Elvezetnél oda? Nagyon érdekel, hogy néz ki a céh épület. Tudod, írónak készülök és úgy döntöttem, hogy az első könyvemet róluk írom.
- Rendben, elvezetlek a Fairy Tail-hez. - nem mondtam el neki, hogy fegyvermágus vagyok, kell valami meglepetés is.
Mentünk, mentünk és amint a Fairy Tail házához értünk hatalmas zajt hallottunk. Persze a Fairy Tail a nagy felfordulásról híres de azért ez már több volt a soknál mert a környező emberek is csodálkoztak akiknek már persze ezt meg kellett szokják. Hírtelen a kapu kinyílt és három ember szaladt ki, nagy csomaggal a kezükben. Elég gyorsak voltak. A kapuból kiáltottak, hogy "Valaki állíts meg őket!". Hát...Azt hiszem eljött az alkalom a kilétem felfedésére. A Fairy Tail háza előtt egy dombos utca megy felfelé és megláttam, hogy fentebb egy szekér van amin hordók vannak. Előidéztem a pisztolyom és kilőttem a szekér ajtaját tartó kis kampót majd a szekér lábát, így a sok hordó elkezdett lefelé gurulni. A három balfék tolvaj nem tudta kikerűlni. Egyszercsak egy kiabálást hallottam a Fairy Tail céhépületének kapujából.
-Már vártunk Kyou! - kiáltotta egy kicsi öregember. Ő volt a főnök.
-Hö? Mi? Hogy? Miva?....Hozzám szólt uram? - csak néztem a kis öreget, de mozdulatlanúl...mint aki lefagyott...nem tudtam mi folyik itt.
- Igen fiam, téged! Gyere be. O-ho? És ki ez a leányzó, ifjú Heidan?
-Ö-öö..Hát izé...Egy új lány itt a városban akit elkísértem ide! Könyvet akar írni a Fairy Tail-ről.
- Ahaa! Szóval egy könyvet....Hmm...Igazán nagy megtiszteltetés. Nos, fáradjatok csak be.
Bent elmondta az öreg, hogy honnan is ismer engem. Nagyapám a legjobb barátja volt és még mindig az... Ő is a Fairy Tail tagja volt, de ezt nem mondta el nekem. Az öreg elmondta, hogy nagyapám volt az egyik legerősebb a Fairy Tail-ben és igazából ő volt az aki szólt a mesternek, hogy jönni fogok.
-Öreg, nagyapám ugye azt mondta, hogy vegyen be a céhbe?
-Igen fiam...Megkért rá és ő az az ember akinek nem tudnák soha nemet mondani ilyen ügyben.
-Elhiszem...De az van, hogy én nem igazán szeretnék csatlakozni még céh-hez. Forr bennem a kalandvágy ezért tovább akarnám folytatni utamat. De megígérem, hogy ha csatlakozni szeretnék egy céhhez, ez lesz az első ahol próbálkozni fogok. És amúgy is...Nekem ez a dolog nem tetszik, hogy csak azért venne be mert a nagyapám azt mondta. Erős mágus akarok lenni, majd csak azután keresek társakat.
- Értem és elfogadom döntésed.
-Nos akkor én azt hiszem megyek is. Nancy, remélem még találkozunk. - ezzel odamentem hozzá és megcsókoltam, majd hátatfordítottam és elmentem.
Már csak azt az éjszakát töltöttem a városban. Napkeltekor tovább is indultam.
Egy év telt el amikor egy másik nagyobb városnál álltam meg. Itt 2 hónapot töltöttem, habár ez épp elég volt ahhoz, hogy bajba keveredjek. Egyik napon, amikor az utcán sétálgattam három furcsa embert láttam ide-oda mászkálni. Nagyon úgy néztek ki, mintha valami sötét céh tagjai lennének. Furcsáltam a dolgot ezért figyeltem őket egy teázóból. Szürcsölgettem a teámat, amikor csak egy korombeli férfi toppant be az ajtón. Nagyon ismerősnek tűnt. Kb. 5 percig törtem és törtem a fejem azon, hogy honnan is ismerem én ezt a fazont. Áhhá! Hát persze. Ő Raikou Akuma, az én régi barátom akit már legalább 5 éve nem láttam. Régebben együtt tanulmányoztuk a mágiát. Igaz elég magánakvaló volt, de velem mindig jókat tudott nevetni, szórakozni. Oda is mentem hozzá és megszólítottam.
- Üdv! Ööö bocsánat...Te nem Raikou Akuma vagy? - közben szinte biztos voltam benne de azért csak nem köszönhettem rá egyből, hogy „Csá Raikou!”...kicsit fura lett volna.
- De. -majd odafordult hozzám... - Hohhóó, hát szerbusz öreg barátom! Mi szél hozott erre? - nah tessék...bezzeg ő felismert egyből.
- Hát...erre-arra járkálok a nagyvilágban! De úgy látszik nem is annyira nagy ha ennyi idő után újra találkozunk, csak úgy véletlenűl. És te? Itt laksz vagy csak erre jártál te is?
- Én itt lakom már lassacskán 3 éve. Hogy haladsz a fegyvermágia használatával Sasszemű Kyou?
- Nagyon jól! És te? Még mindig Villám mágiát tanulsz?
- Igen...Nagyon is jól használom! Kíváncsi vagyok, hogy még mindig le tudnál-e verni. De áh..szerintem esélyed sem lenne. - mondta büszkén és éreztem, hogy provokál.
- Nah te csak ne légy abban olyan biztos. - és elkezdtünk kacagni mindketten. - Amúgy hallod...Te neked nem tűnt fel az a 3 fickó ott kintről?
- Áhh dehogynem! Furcsa alakok és mintha már láttam volna őket valahol. Azt hiszem egy sötét céh tagjai.
- Akkor jól gondoltam én...De mit csinálnak itt?
Közben Raikou elmondta, hogy itt található Fiorre királyság egyik legnagyobb bankja. Mindketten arra gondoltunk, hogy azt akarják kirabolni...Hát igazunk is volt. Beszélgetés közben hatalmas zaj kerekedett a bank körűl, ami pont a teázóval szemben volt. Gyorsan kiszaladtunk és beszaladtunk a bankba elintézni a három mágust. Nem is gondoltunk arra, hogy erősek is lehetnek mert mindketten tudtuk egymásról, hogy erős mágusok vagyunk. Legalábbis azok voltunk amikor még régen együtt tanúltunk szóval most már csakis jobbak lehetünk. Ez így is volt. Jó csapatmunkával elintéztük a őket majd a rendőrség értük jött. Ezután a fáradt nap után Raikou elvitt az ő házába és együtt leültünk teázni és egy jót beszélgetni. Beszélgetés közben egy könyvet láttam meg a polcon. A címe „Fairy Tail”, írta Nancy Redheart. Nagyon örültem mikor megláttam, hogy végűl tényleg megírta a Fairy Tail-ről a könyvet. Elkértem Raikou-tól és az elkövetkező 3 napot csak azzal töltöttem el, hogy a könyvet kiolvassam. Rengeteg mindent tudtam meg a Fairy Tail-ről. A könyv végén volt egy üzenet méghozzá az, hogy „Köszönöm Kyou. De miért...?”. Nos, nem tudtam, hogy miért is teszi fel ezt a kérdést. Mikor a könyvet kiolvastam visszavittem Raikou barátomnak és azzal tovább is folytattam utamat. Az út során sok harcba keveredtem, jobbnál jobb mágusokkal. Volt akikkel csak gyakorlásképp de a legtöbbel élet-halál harcba keveredtem. Sokszor meg is sebesűltem, korházba kerűltem, de megérte mert rengeteget fejlődtem. Elhatároztam, hogy most már a fő célom az lesz, hogy megkeresem Nancy-t bármi áron is és válaszolok arra a bizonyos kérdésre amit még én sem tudok, hogy mi akar lenni.

*Megj.: Raikou Akuma-val megbeszéltem, hogy benne lehet.

Tárgy: Re: Kyou Heidan Szomb. Jún. 18, 2011 3:20 pm

Nos így már sokkal értelmesebb és helyesebb az előtörténet, igaz még van mit javulnod de jól haladsz! Egy-két tagolási hiba, próbálj több összetett mondatot írni és kevesebb mondatvégi pontot! (pl: "Ebből a szempontból igazuk is volt hiszen egy szülő örűl ha a gyereke mellette van. Viszont nem volt más választásuk, el kellett fogadják azt, hogy én úgy döntöttem, hogy erős mágus leszek." ezt így lehetne helyesen: "Ebből a szempontból igazuk is volt hiszen egy szülő örűl ha a gyereke mellette van, viszont nem volt más választásuk, el kellett fogadják azt, hogy én úgy döntöttem, hogy erős mágus leszek." így szebb, mellesleg "viszont"-al nem kezdünk mondatot.)
De összességében elfogadom. Olvass sokat, gyakorolj és jobb leszel biztosan. Készítsd el az adatlapodat:
Szint: 1
Varázserő: 250
Kezdőtőke: 100. 000 Gyémánt
Varázslatai: Ex-quip: Magic Gun

» Kyou Heidan
» Kyou Heidan
» Kyou Heidan
» Kyou Heidan
» Kyou Heidan familiáris pályázata - Wolfy