Mindösszesen néhány napja hagytam el a klánomat, elhatározva, hogy rövid időre nem vállalok munkát. Tegnap azonban egyik céhtársammal hozott össze a sors. Mivel ő egy „C” rangú mágus volt, aki ezt egyáltalán nem is titkolta, így a felettesemnek számított. Természetesen nem nagyon akartam vele beszélni, azonban azzal fenyegetett, hogy szól a céhmesternek, hogy elárultam őket.
- Csak tartok egy kis szünetet, te galád! –Mondtam neki fenyegető hangnemmel és gyilkos tekintettel. A férfi nem ijedt meg tőlem, hisz ő is feketemágus, nem csak én.
- Tudod, – Kezdte el a mondandóját a csendet kihasználva. – szeretnék kérni tőled egy aprócska szívességet. A Mester megkért, hogy csináljak egy kis balhét a Blackened Tearssel, ám nekem most nincs kedvem, hozzá. Azt szeretném kérni, hogy ugorj be helyettem, már ha nem akarod, hogy kamu hírt adjak át a mesternek.
- Te gyáva féreg! Takarodj a szemem elől, a feladatod meg bízd rám, de ezért még kicsinállak, mikor visszaérek! – A férfiúnak minden bizonnyal fontos dolga olt, hisz, ahogy parancsoltam neki, eltűnt a szemem elől.
Másnap, azaz ma megtudtam az egyik kocsmárostól, hogy a Blackened Tears itt van már nem messze, egy névtelen kis falu közelében. Örültem, hogy már nem vagyok messze a céltól, ám zavart, hogy sem a célpontokról, sem pedig a helyszínről nem tudtam semmit. Jobb ötlet híján egy szimpatikusnak tűnő kocsmába kanyarodtam be információszerzés céljából.
A kocsma hangos volt a sok egymással kötekedő részeg miatt. Ez nyilván sok embert megriasztott, elüldözött volna, ám engem nem hatott meg. Megszoktam már a vért és a halottakat, a kék, lila vagy zöld foltok már nem érdekelnek. Mielőtt az ajtót kinyitottam volna, megálltam. Rövid ideig próbáltam ellazulni, majd sóhajtva egyet lenyomtam a kilincset s kinyitottam az ajtót.
Amint az ajtó nyikorogva kitárult s betettem a helységbe a lábamat rengeteg tekintet kereszttüzébe kerültem. A csehó rövid időre elhalkult, én pedig próbáltam viszonozni a vizsgálódó tekinteteket. Mivel csak két szemem van, s ők több tucatnyian voltak nem szemeztem sokáig az általam kiszemelt középkorú úrral. Néhány másodperc múlva a tekinteteiket ismét egymásra szegezték, s visszatértek párbeszédeikhez, egy két kivétellel. A kíváncsi szempárokkal mit sem foglalkozva, határozott léptekkel megindultam a pult felé. A hely egész hangulatosnak tűnt, az emberek jól megvoltak egyelőre, idegenként engem azonban máshogy kezeltek.
Elhatározott tekintettel megérkezem a pulthoz, ahol a kocsmáros éppen egy kupát tisztogat. Egyelőre még nem szóltam neki, hisz egyrészt nem is tudtam, mit kéne rendelni, s hogy kérdésemet hogyan tegyem fel neki. Úgy félpercnyi gyors eszmefuttatás után azonban eldöntöttem.
- Elnézést! – Szóltam neki, miközben kezeimet a pulton pihentettem. A férfi kedvtelenül, de letette immár tisztára csiszolt üveget, majd felém fordulva válaszolt.
- Tessék, mit kér?- Szavaiban tettetett boldogság rejtőzött, melyhez hamis mosoly társult. Bár, úgy tűnt be akart csapni,a vendéglátásban dolgozóknál ezt a kis színészkedést megköveteli etikettjük.
-Egy frissen csapolt sört és egy feles whiskeyt kérnék, na meg, egy kis információt a Blackened Tearsről. – A pultos szépen sorban haladt, s töltött egy sört, amit rögtön az asztalra is rakott, majd pedig egy üveget kibontva öntött egy whiskeyt. Miután kiszolgált az italokkal nyugodt arckifejezéssel közelebb hajolt hozzám
- Mit akar tudni az említett céhről? A központjukról, esetleg magáról a céh tagjairól meséljek? Vagy netalán mind a két témát taglaljam? – válasza után egy szál cigit vett elő, amelyet rögtön a szájába is tett, s meggyújtott.
- Igazából, csak a lakhelyükre és a jelükre lennék kíváncsi, több nem kell. – A férfi beleszívott a szálba, majd kifújta a füstöt és mesélni kezdett.
- A központjuk már nincs messze innét a jelük pedig egy fekete sál egy könnycseppel díszítve. Ha esetleg lenne még kérdésed fizess és megkapod a válaszokat!
- Köszönöm! – Zártam le a részemről a párbeszédet, majd nyugodtan eliszogattam az italaimat. Mikor végeztem kisétáltam az utcára, majd vártam. Igazából nem is tudom, hogy mire. Mikor azonban elindultam volna, a távolban két kendős alakot láttam …
Pént. Jún. 24, 2011 12:17 pm
