Rammus Traidoras

Reklámarc

Kopognak az ajtón... Ásítozva megemelem a fejem. Lassan kezdem realizálni milyen korán van. Mint egy morgó öregember odacsoszogok az ajtóhoz és rekedt hangot megszólalok :
- Hö?
*Egy kis hatásszünet.*
- Levele érkezett uram! Kérem nyissa ki az ajtót az átvételért!
- Máris nyitom!
Gyorsan felkaptam az öltözékem, kinyitottam az ajtót és egy furcsa alakkal álltam szemben. aki átadott nekem egy titokzatos borítékban lévő levelet. Miután becsuktam az ajtót húzott a kíváncsiság a levél után és azonnal kinyitottam. Csak annyi állt benne, hogy "Találkozunk az utca egyetlen sikátorában". Olvasás után azt gondoltam, hogy nincs értelme odamenni és próbáltam visszaaludni. Egy röpke világmegmentős álom után a kíváncsiságom a sikátorba diktált, így hát kénytelen voltam menni.

Mikor a sikátorba értem egy türelmetlen orvosnak látszó alakkal találkoztam. A szemüvegében nem volt üveg, csak keret, gondolom csak azért viseli, hogy okosabbnak tűnjön. Miután rendesen kifaggattam, hogy miért hivatott pont a sikátorba a következővel felelt kérdésemre:
- Maga sztár lehet ha rám hallgat!
Egy elnyújtott szóval válaszoltam amit a következőképp sikerült kifejezni:
- Igeeeen?
Ekkor az őrült doki egy matricát ragasztott a frissen mosott öltözékemre amin az volt kiírva, hogy "MÁGIKUS KÖPENY!". Ennek láttán kicsit leesett az állam. A doktor mellette szépen és nyugodtan megjegyezte, hogy azt kell ordibálnom, hogy...

"Magnolia, tűző nap ezer fok, de a köpeny még mindig tart! Keleti erdők, szél, de a köpeny még mindig tart! Hargeon, jégeső, de a köpeny még mindig tart! Hakobe, hegy, hó, de a köpeny még mindig tart ! Kunugi, tornádó cafatokban lógsz a fán, de köpeny még mindig tart! Clover, kés zápor, te már hulla vagy, de a köpeny még mindig tart!"
A következő pillanatban azon kapom magamat, hogy ezt már elordibáltam vagy tízszer, kiosztottam vagy ötven szelvényt és egy béna maskara van rajtam, miközben a drága orvos mellettem áll és mindig mikor kiosztok egy hirdető szelvényt vagy eléneklem a szlogent összedörzsöli a kezét és a következőt mondja egy rekedt varjúhoz hasonló hangon:
- Tökéletes... Te leszel a mágusvilág reklámarca!
És minden alkalommal amikor meghallom ezt valamiért nem tudom, hogyan érezzem magam.

Mikor már nagyban megy az eladás és a hangom akármelyik pillanatban elmehet találkozok egy zord, sötét mágussal akin egy átlagos "mindenki meghal" köpeny van. Mikor megpróbálok egy szelvényt nyújtani az illető felé szimplán felégeti. Ekkor nagy vitába keveredtünk a mágussal:
- Ezt meg most miért csinálta?
- Kérem magyarázza meg!
- Nem érdekel engem semmiféle ócska köpeny!
- Minőségi köpenyt keresek és tudom, hogy az utcán nem kapom meg.
Lassan összeszűkítem a szememet és a következőképpen válaszolok:
- Fogadjunk, hogy ez a köpeny sokkal hatékonyabb, mint ami magán van!
A következő választ kapom:
- Adjon egy fekete köpenyt ingyen és akkor megnézem mennyire hatékony.
Odaadom neki a legjobb minőségűt. Elkezd mindenféle mágiát varázsolni a köpenyre, de az még mindig nem esett szét. Ekkor ellő egy óriási mágiát aminek a nevét még csak nem is hallottam és a köpeny szétesik, de percekkel utána regenerálódik. A mágus lassan felém fordul. Kérek öt darabot. Ennek hallatán az orvos aki végig ott állt a hátam mögött kapzsi tekintetével valóságos extázisba lépett és elkezdett táncolni. Ami szörnyű látvány volt.

Miután az utolsó köpenyt is becsomagoltam a mágusnak az emberek jobban tapadtak ezekre a köpenyekre. Talán a látványos mágiák miatt amiket a mágus küldött a köpenyre, talán mert megsajnálták, hogy egész nap árulom őket, de a lényeg az, hogy jelentősen több vevő lett. A nap végén hulla fáradtan, rekedt torokkal és fáradt szemekkel amik a korán kelés miatt járnak a csomaghoz, sikerült eladnom az utolsó köpenyt egy jósnak aki nagy valószínűséggel csak díszre fogja használni eme sok mindennel bíró köpenyt. Miután megvártam, hogy az orvos tizedjére is végigszámlálja a gyémántokat amik ebből jöttek és hálásan felém forduljon és a következőt mondja:
- Köszönöm kedves ifjú, hogy segített eladni a "Mágikus Köpeny" nevű árut.
- Szívesen, öröm volt magával dolgozni.
Valójában végig egyedül dolgoztam, az orvos csak a gyémántokat számlálgatta.
- Tessék itt a maga jutalma a munkáért!
- A viszont látásra!

Szótlanul álltam a gyémántokkal a kezemben és néztem, ahogy a doktor elbukik, feláll, leporolja testéről a koszt és elindul az úton.

Csak akkor értékeld kérlek, ha már 3-as vagyok (két kaland már bent van, csak több gyémánt miatt választottam így)

A szállítmány

Egy átlagos napra ébredtem, az egyetlen észrevételem az volt, hogy a szobámban lévő térben egy bizonyos helyen váratlan üresedés történt az elmúlt hónapok alatt. Hosszas keresgélés után sikerült megtalálni a helyet ami nem volt más, mint a pénztárcám. Egy kis pénz keresés alkalmából a tanács épületei felé vettem az irányt, ahol a könnyű küldetések között megpillantottam a nekem valót. A feladatban csak annyi lett leírva, hogy egy csomagot kell szállítani a jelenlegi tartózkodási helyemtől Oshibana állomásáig, ahol majd egy vonatra felrakván küldik tovább. Bár a jutalom nem volt éppen kecsegtető, én mégis elfogadtam. Indultam kifele az épületből, a papírt nézegetvén, s annak az utasításainak köszönhetően sikerült rátalálnom a helyre, ahol az alanyt találom.
- Üdvözlet! Maga Klaus?
Szólítottam meg egy, a leírásoknak megfelelően öltözött alakot, és a látszat szerint a csomag is nála volt, így semmi aggodalomra se lehetett okom.
- Üdvözletem! Talán egy küldetés kapcsán jött?
Hirtelen levette a kalapját és ráncos arcán lehetett látni, hogy ő bizony nem kezdő kereskedő.
- Igen, egy csomagot kell szállítani Oshibanába, ha jól hallottam.
Klaus elmosolyodott és a csomagot a kezembe hányva utasított utamra.
- Aztán legyél óvatos!
Utasította még oda nekem távozásom pillanatában. A település ahonnan indultam nem volt messze az Oshibanai állomástól, de az út, ahol végig kellett mennem, viszont hírhedt volt a banditáktól és azok cselekedeteiről, azon belül főleg a kifosztásról. Ezek a szóbeszédek sajnos igaznak is bizonyultak, mikor félúton egy bandita állított meg. Látszólag nem volt mellette senki, biztosan magának akarta az egész jutalmat. A fejsze, amit a kezében tartott, nem volt a legélesebb fajták közül.
- Nocsak-nocsak, mit viszel fiúkám?
Nyitottam volna a számat, de sajnos idő nem volt rá, hogy válaszolni tudjak.
- Csak nem valami értékeset?
Kezdtem volna ismét a beszédembe, de ez a bandita nem hagyott szóhoz jutni.
- Gond lenne, ha elkoboznám?
Gyorsan kellett válaszolnom, hogy ne beszéljen tovább, így nem fektettem túl sok gondolatot a mondanivalómba, így elég kurta válasszal tudtam csak szolgálni.
- Igen!
A bandita úgy látszott, hogy nem nagyon érdekelte az én válaszom, ordítások közepette rohant felém. A hatás kedvéért a Levitation képességgel megemeltem magamat, és Telekinesist használva a csomagot addig lassan felraktam egy alacsonyabb fára, aminek a tetejét biztos nem érné el a középmagas bandita. Egy Pressure Bombot raktam a csomaggal szemben lévő fa alá, ahonnan aztán levelek és faágak záporoztak a támadómra. Az ellenfélt úgy látszott, hogy nem éppenséggel izgatja mindez, ezért nekem próbálta vágni a fejszéjét. A repülő fejszét egy Reverse képességgel hárítottam, és kilencven fokban térítettem el a mozgási irányát. Ezután a közelembe érkezett a bandita, aki az öklével rendesen orrba is vágott. Nem voltam túlságosan tapasztalt a barbár harcmódszerekben, ezért a Levitation képességemet abbahagyván vissza szálltam a földre, és az ütés kiheverése után hátra ugrottam. Egy Force Pushhal vissza adtam az orrba vágást, csak sajnos a képesség hatásosabb volt, mint gondoltam volna. Az ellenfelem orra hirtelen vérezni kezdett, de mivel ezután se adta fel, még egy Force Push segítségével a jobb irányba löktem szegényt. Végre kitisztult az út előttem. Telekinesissel lassan leemeltem a csomagot a fáról és kezembe irányítottam. A küzdelem után szerencsére már nem állt semmi akadály az utamban, így könnyedén el tudtam szállítani Oshibanába, ahol aztán átvették, és sikeresen tovaszállították. Visszafele úton már nem láttam a banditát, csak az úton lévő szemetet és faleveleket. Nemsokára pedig már újra Klausnál jártam. Azóta ott várakozott, látszott, hogy nem tudja mitévő legyen.
- A csomagot elszállítottam!
Vetettem oda neki. Nem gondoltam volna, hogy ennyire könnyű lesz. Klaus elmosolyodott és boldogan nyomta kezem közé a zsákot, amiben gyémánt tartózkodott.