Név: Alvin
Faj: Crutcher
Nem: hím
Történet: A postakocsin foglaltam helyet, örültem, hogy találtam fuvart, ami hazavisz. Bár, az relatív, hogy mi az otthon, és én már nem tekintettem így a szülőfalumra, mégis, gyakran kicsúszott a számon ez a szó, ha a faluról beszélem. A kovács küldte a levelet, miszerint van számomra valamilye, és szeretné, ha hazalátogatnék. Furcsa, hogy pont a névnapi köszöntőlevéllel együtt érkezett ez a felkérés, de hát hogy mondhatnék nemet Enburynak. Enbury Nerg, a melegszívű fiú, aki mára a falu elsőszámú kovácsa lett, jól esik hírt hallani felőle. Ahogy a kocsi zötykölődik az úton, elgondolkodom, hogy honnan jöttem, és hova jutottam. Közben szól a zene a fülembe / Slip into a world where the air I breathe is mine, nothing to overwhelm me and nothing to cloud my mind, come with me into it and you know what you will find, time doesn't exist here, we will never die/, én pedig unottan bámulok körbe. Lassan megérkezünk, már ismerős vidéken járunk. Kinyújtóztatom elgémberedett tagjaimat, és felállok a sofőr mellett, mire furcsa tekintettel kezd méregetni, de nem érdekel. Intek neki, megköszönvén az utat, majd leugrom a mozgó postakocsiról, s leporolom magamat – hát igen, vannak szuper ötleteim, de a kocsi tetejéről való porba ugrás nem tartozik közéjük. Sóhajtok egyet, és gyalog folytatom az utamat – sajnos a kocsi nem tér be a faluba, ezért kellett leugranom róla. Gyakorlottan, nem túl gyors, de nem is csigalassú tempóval haladok – sokat kellett már gyalogolnom, s tudom, hogy hosszú távon így bírom a legjobban a sétát. Ahogy beérek a faluba egy ideig érdeklődő pillantásokkal fogadnak, de később felismernek a hajamról, az egyetlen dologról, ami nem változott azóta, hogy elhagytam a szülőhelyem. Még a pillantásom, az arcmimikám is más lett, nem csoda, hogy először nem ismertek meg. Amikor már tudják, hogy ki vagyok, boldogan jönnek oda hozzám, a férfiak kezet fognak velem, a nők megölelnek, s mindenki aggodalmaskodva kérdezi, hogy megy a sorom. Elmondom, hogy mágusként tevékenykedem, s ne aggódjanak, nem szűkölködöm, és jó életem van, mire a férfiak megnyugodnak, a nők viszont még aggodalmasabban néznek, biztos sokat hallottak a mágusok nehéz küldetéseiről. Megnyugtatom őket, hogy egyelőre csak könnyű küldetéseket vállalok, mire megnyugszanak. Hát igen, a falu szemében egy gyermek vagyok, szülők nélkül – nem csoda, hogy aggódnak értem. Mikor vége a kötelező bájcsevejnek, tarkóra tett kezekkel indulok tovább Enbury felé.
- Enbury, te csirkefogó, na ki van itt? - kiáltok oda barátomnak, aki épp a felhevített vasat ütögeti egy jókora kalapáccsal. Izmai, amikkel régen szálkás testem vetélkedni tudott, megedződtek, és sokkal erősebb lett a kohó melletti munkában – mostanra, ha mágiát nem használunk, egy ütéssel kórházba küldene egy hónapra.
-Ralf, te fiatal tökfilkó, milyen a mágusélet?! Gyere keblemre, cimbora!
- Ah, te izzadt állat, vissza menjél! – kiálltok rá nevetve, miközben elhúzódom. Enbury is felnevet, majd leteszi a kalapácsot, és kezét törölgetve indul el a műhely raktár részébe.
- Várj itt Ralf, van neked valamim. Türelmesen nekitámaszkodom az egyik gerendának, ami a tetőt tartja, s rágyújtok. Enbury nem sokkal később jön vissza, egy tojással a kezében.
- Ralf, ez egy Crutcher tojás. Nemrég telepedtek le a falu közelében, s békeajándékként adták, hiszen nem akarnak háborúzni velünk. A kolóniájuk meggyengült egy másik fajjal vívott harcban, s azért húzódtak ide. Okos, harcias állatok, de gazdájukhoz feltétlen hűséggel viszonyulnak. Nekem nem lenne hasznomra, bár kiváló kovácsok, kár lenne erre pazarolni a tehetségét, ezért inkább neked adom, hogy segítsen téged, s mindig gondolj a falura, ahonnan származol. S most menj, menj utadra, ifjú barátom. Tudom, hogy már nem tartozol ide, s te is tudod, de mi mindig úgy tekintünk majd rád, mint egyre a mieink közül. Meglepett, amit Enbury mondott, annyira lesokkolt, hogy csak intettem neki, s szó nélkül indultam haza. A falu határán elfogtam egy kocsist, aki vállalta, hogy elvisz a legközelebbi városba. Ahogy a kocsiban ültem, s hallgattam a lovak patadobogását, érdeklődve néztem a kezemben tartott tojást.
- Crutcher, mi? Vigyázni fogok rád, kicsi Cruther. S cserébe te is vigyázni fogsz rám. Már csak egy jó név kellene neked, mielőtt kikelsz...
Hétf. Aug. 22, 2011 1:42 pm
