Celia Faj és Familiáris pályázata - Oori

Fajnév: Oori
Mágia: méregkeverés

Fajleírás:
Az Oorik- őshonosak Fiórén, ám elég rossz hírnévvel bírtak ezért régen irtották őket.
Elég lehetetlen helyekre is képes volt bejutni, hogy ellopják, ami nekik kell.
Ez a faj nagyon hasonló a denevérhez, és a Wyvernekhez (gyakran össze is tévesztik őket velük) Ugyan úgy nappal alszik (ha hagyják), viszont termetre nagyobb, Orrtól farok végéig 70 cm re is megnőhet, szárnyfesztávolsága átlagosan 130 cm, hosszú nyaka, farka és nyelve van. Egy kifejlett példány 2 és 3 kg közt lehet, színük erősen változó, azonban idővel minden példány szőrén fekete vagy az eredeti szőr színéhez képest sötétebb tónusú minták jelennek meg, ezek a minták szintén nagyon különbözőek lehetnek. Hihetetlen gyorsasággal képesek cikázni a levegőben, hosszú karmokban végződő hátsó lábaikkal lopkodnak mindenfélét a környezetükből. Sajnos ez a rossz szokás a fogságban nevelt példányoknak is megmarad, ezért gazdáik néha meglepődve tapasztalják, hogy egy két ismeretlen tárgyal gyarapodott a vagyonuk, vagy épp fordítva. Ha ezt a fajt kis helyen bezárva tartják, nem fogadja el az ennivalót és rövid időn belül el is pusztul. Gyermekkoruktól fogva már megértik az emberi nyelvet, és beszélni is tudják rövid időn belül.
Testükben képesek mérgeket felhalmozni, létrehozni, azokból a dolgokból, amiket vadászatkor összegyűjtenek, ezért fontos hogy éjszaka szabadon mozoghassanak.
Minden érzékszervük kiváló, szaglásuknak hála minden mérget vagy kellemetlen hatású anyagot megéreznek, és mivel a természetes eredetű mérgekre immunisak, előszeretettel el is fogyasztják azokat. Mindenevők, ezért többnyire mindent meg is esznek, ami náluk kisebb, és le tudják gyömöszölni a torkukon, vagy amit sok apró hegyes fogaik segítségével darabokra sikerül szedniük.
A vadon élő egyedek szinte csak enni és aludni szállnak le.
A kicsiket kikelésükkor a szülők magukra hagyják, ezért elég ritkák is . Kikelésükkor a csemeték felfalják a tojásaik héját, mely enyhén mérgező anyagokat tarlatmaz.
Gazdájukhoz való viszonyuk változó, sokat számít, hogy mennyit foglalkoznak velük kiskorukban, és hogy milyen élményeket szereznek idegenekkel szemben.
Nagyon hasonló a jellemük az emberekhez, de ők az ösztöneiket részesítik előnyben a józan gondolkodás helyett.
Fontos, hogy gazdájánál mindig legyen a kedvenc eledeléből, hiszen nem mindig engedelmeskedik, ilyenkor egy pár falat csodákra képes.
-

Egy különös felkérés
Szomorúan hallgattam Tanbel távolba csituló lépteit, mikor elhagyta a mester házát, hogy felkeresse a szüleit. Csak egyre tudtam gondolni: Mi lehetett az oka annak, hogy a szülei ilyen elutasítóan bánnak vele? Tényleg csak a vakságát szégyellték?
Kis idő múlva úgy döntöttem vissza megyek a házba, végül is nem siettem annyira.
Pont mikor becsuktam az ajtót, Mr.Reed szólított meg.
- Celia! Jaj de jó hogy még nem mész! Épp egy szívességet szeretnék kérni tőled!
- Hm? Mi lenne az mester?- kérdeztem kíváncsian.
- Kövess csak! Majd ott elmondom.
- Rendben!- Válaszoltam engedelmesen, és követtem a léptinek zaját, át az előszobán, egy hosszú folyosón keresztül. Tudtam, merre mentünk, emlékeztem az irányokra, és arra is, hogy a folyosó végén ahol állunk volt egy ajtó, ahová nekünk tilos volt a bemenet, ezért mindig zárva is volt, akár lent volt a mester, akár nem.
De most más volt a helyzet, az ajtó tárva nyitva állt, és maga a Mr. Reed invitált be.
- Vigyázz, lépcső vezet lefelé!- figyelmeztetett a mester miután becsukta mögöttünk az ajtót.
- Hallom! - Mondtam nevetve, hisz jól kiismertem magamat idegen helyeken, a hangok segítségével.
A visszhangzásokból ítélve nem tartott sokáig a lépcsősor, viszont elég szűk volt a járat lefelé.
Megérkeztünk egy lenti szobába, és Mr. Reed már hozzá is kezdett mondanivalójához:
- Mond csak Celia, kiskorodban volt már háziállatod?
- Nem, nem volt még… De szeretnék egyszer – mondtam mosolyogva.
- Na! Ez a beszéd! Akkor kapsz is egyet most jó?
- Hogy? Mi? – zavarodtam össze
A következő, amit észrevettem, hogy Mester valamit belenyomott a markomba.
- Egy tojás?
- Így van! Szeretném, ha magaddal vinnéd, és vigyáznál rá, amíg kikel, és miután ez történik,
hozd szépen vissza megmutatni. Ez nagyon fontos! Vak írással írtam neked egy rövid ismertetőt a fajról – Nyomott egy viszonylag keményebb fajta papírt a kezembe - Ezeket mindenképp tartsd be! El is nevezheted, ha akarod, de lehetőleg jól rejtsd el őt mindig, mert nem lenne jó, ha sokan tudnák, hogy mid van.
- Én…
- Megteszed? Remek, Igazán hálás vagyok! Aztán bánj vele jól!
Furcsálltam a mester beszédét, még sosem volt ennyire rámenős, nem engedett szóhoz jutni. Végül is mi baj lehet belőle? A tojás akkora volt, mint az öklöm, nem volt nehéz elrejteni a zsákomban.
Össze is szedtem a holmimat, Bell segített elpakolni mindent, ami kell, még egy napi száraz élelmet is kaptam. Hosszas búcsúzkodás után végre elindultam, de fúrt a kíváncsiság a papíron álló szöveg miatt. Kerestem egy padot ahová leülhetek, és elővettem a papírt, majd az ujjaimmal végigsimítva olvasni kezdtem, miközben vártam a vonatomra.