Tezzeret
Fegyver mágus
Hozzászólások száma : 20
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Aug. 20.
Karakter információ
Céh: Golden Pheonix
Szint: 1
Jellem:
 | Tárgy: Tezzeret familiáris pályázata - Yuki  Szomb. Szept. 08, 2012 5:42 pm | |
| Név: Yuki
Faj: Állati familiáris - Hóbagoly
Nem: Tojó
Fióka - Kifejlett
- Még egyszer! - jelentette ki könyörtelenül Elektra, majd védekező állásba helyezkedett. Izmaim szinte lángoltak a kimerültségtől, és görcsösen merevedtek meg. Ujjaim zsibbadtan szorultak Yumekiri markolatára, arcomon verejték csorgott végig, azonban önjelölt tanárom valamiért nem akarta ezt figyelembe venni. - Mire vársz? - kérdezte, mire erőt vettem magamon, és fájó kínok közepette rohamra indultam. A penge könnyeden szelte a levegőt, ám mikor csikorogva megakadt Elektra kardjában, kezem feladta a versenyt, és elengedte a fegyvert. Ekkor úgy döntöttem, én sem erőltetem már tovább túlterhelt izmaimat, így térdre rogytam. - Szánalmas! - véleményezte szemforgatás közben a mágus teljesítményemet, mire erőtlenül rá emeltem a tekintetem. A nagybátyám edzése sem volt semmi, de amiben ez az A osztályú mágusnő részesített, maga volt a pokol. Már éppen válaszolni készültem valamit, mikor hirtelen porszemek kezdtek szálingózni a levegőben, és pár másodperc múlva már egy egész homokfelhő állt köztem, és Elektra között. Mielőtt felocsúdhattam volna, elemelkedtem a talajtól, és gyors ütemben emelkedni kezdtem. Kisvártatva meg is pillantottam mindkét esemény forrását Horus személyében, aki arcán kedves mosollyal fogadott a céhházul szolgáló fa lombkoronájának szintjén.
- Gondoltam rád férne egy kis kikapcsolódás.
- Életet mentettél! - mondtam, miután megbarátkoztam a ténnyel, hogy repülök. - Szerintem már éppen készült lefejezni.
- Igazából Elektra nem teljesen hárpia, csak más felfogása van az edzésről. Nála pirkadatkor kezdődik, és alkonyatkor ér véget, ha éppen nincs valami munkája. - végiggondoltam eddigi élményeimet a nővel, majd fintorra húztam a szám. Hát, végül is, ő a régebbi céhtag, csak jobban tudja...
- Jut eszembe, nem lesz mérges rád ezért? - kérdeztem óvatosan lefelé pillantgatva, mire a Homokember intett egyet a kezével, és a lebegésből repülés lett.
- Majd valahogy kimagyarázom...
Végül egy, a céhház alapjául szolgálótól lényegesen kisebb fa alatt értünk földet, ahonnan egészen jó kilátás nyílt az egész völgyre. Leheveredtünk a fa tövébe, és társam valahonnan elővarázsolt egy üveg szakét is, amit beszélgetés közben eliszogattunk. A homokmágus meglepően figyelmes céhtársnak bizonyult, alaposan kikérdezte a múltamat, és a céljaimat. Magáról sokat nem beszélt, én pedig nem kérdeztem, így nem sokat firtattuk a dolgot. A rizspálinka lassan elfogyott, és testem is egészen helyreállt, így felszedelődzködtünk, és Horus már készült bevetni a mágiáját, hogy gyorsabb úton juthassunk vissza a céhépületbe, mikor hirtelen megpillantottam valamit a fa tövében. Egy fehér tojás volt, félig a földbe ágyazódva, ami valószínűleg azért történt, mert ráülhettem. Óvatosan kiemeltem a kerekded tárgyat, majd letakarítottam róla a földet.
- Ej, te meg honnan pottyantál le? - kérdeztem a tojást vizsgálgatva, mire társam szélmágiáját bevetve gyorsan körülnézett a fa lombjában. Pár gyors kört leírva egykedvűen huppant le mellém a talajra.
- Nem találtam fészket, tehát vagy nem erről a fáról esett le, vagy valahogy megsemmisült az előző otthona. – Elgondolkodva néztem végig a tojáson, körbeforgatva, sőt, még meg is szagoltam.
- Szerinted él még? – kérdeztem Horustól, aki elvette tőlem, majd pár másodpercig elgondolkozva figyelte. Hirtelen mintha kikerekedett volna a szeme, de ez csak egy másodpercre volt megfigyelhető, aztán visszaállt megszokott nyugodt, laza, magabiztos arckifejezése.
- Szerintem van még rá esély. Azonban van egy olyan sejtésem, hogy ez nem egy átlagos madártojás… - mondta, és újra megforgatta ujjai között.
- Ezt hogy érted? – kérdeztem érdeklődve. Egyre kíváncsibb voltam, milyen rejtélyes tojást rakott alám az élet.
- Hát, mintha már láttam volna ilyet. Meg egy szikrányi mágikus energiát is érzek, nagy valószínűséggel a tojásból. Ha jól sejtem, egy familiáris tojására bukkantuk – illetve bukkantál. – mondta elgondolkodva, mintha azt próbálta volna megfejteni, milyen rettentő varázslény fog kibújni a tojásból. Egy darabig csak bámultam az apró barna pöttyökkel tarkított piszkosfehér héjat, és nem tudtam elképzelni, mi más bújhatna ki belőle egy átlag madáron kívül. Végül néhány másodperc után tört rám a felismerés, hogy valamit csinálni is kellene vele azon kívül, hogy nézzük.
- Most akkor vigyem el? – kérdeztem értetlenül Horus-tól. Nagyon új volt nekem ez a helyzet. Igaz utazásaim közepette láttam exceedekkel, sulekkel és mindenféle mágikus jószággal járkáló mágusokat, de hogy nekem is legyen egy, ráadásul tojás korától neveljem; ez teljesen abszurd volt.
- Hát, végül is te találtad. Egy familiáris sok mindent jelenthet egy mágusnak. Lehet harcostárs, védelmező, vagy legjobb barát, esetleg bizalmas. De szinte mindig hasznosak. Ha én a helyedben lennék, megtartanám és felnevelném. – ezt egy percig még emésztettem, majd gyorsan kimonóm egy védettebb zugába helyeztem legújabb felfedezésem. – Na de most már induljunk, mert Elektra igaz valamivel gyengébb nálam, de ne akard megtudni, milyen, mikor igazán mérges. – mondta bárgyú vigyorral, és egy intéssel a levegőbe emelt mindkettőnket.
Talán Horus homokburka volt az egyetlen, ami megvédett abban a pillanatban, mikor visszaértünk. Mentorom vörösen izzó kétélű kardja lángvihart kavarva csapott le, és ha a Homokember nem reagál villámgyorsan, ott ér véget a kalandom. Szerencsére azonban jött a csoda, így a Lángcsászárnő Pengéje csupán a homokot találta el a fejem helyett.
- Nyugodj le, Elektra! Csak lazítottunk egy kicsit. – próbált mentegetőzni a mágus, ám a kard hátrébb húzódott, és újra lecsapott. – Látod, megmondtam. – mondta fájdalmas arccal Horus, miközben homokburka semmivé foszlott. A fegyvermágus úgy állt előttünk, lángpallossal a kezében, mint Isten egyik büntető angyala, ám a kard nem emelkedett támadásra.
- Nem lophatod csak úgy el a tanoncaimat, Horus! – mondta sértődötten, majd felém fordult. – Rendben, kilazítottad magad. Napnyugtáig bepótoljuk a kimaradt edzést, szóval elő a kardoddal!
- Ha érdekel, találtunk egy… - kezdtem volna el elmesélni a felfedezést, de időközben hagyományos acél nodachivá változott kardja más suhintott is. Egyik kezemmel Horus felé dobtam a tojást, a másikkal pedig előhívtam Yumekiri-t, hogy blokkolhassam a támadást. A homokmágus elvigyorodott, és lassan elindult a szállása felé.
- Ne aggódj, vigyázok rá, míg végzel. – ez némileg vigasztalt, miközben mentorom pengéjének lapja olyan ütést mért az oldalamra, hogy átrepültem a gyakorlóteret. Legközelebb gondosabban választom meg a pihenés időpontját… |
|
Cana Alberona
Mesélő
Hozzászólások száma : 597
Aye! Pont : 28
Join date : 2011. Apr. 05.
Age : 37
| |
