Angel Flyer

Angel mint takarító, avagy szolgálatára, Hoshi asszony!

Nos, nézzük csak meg, hogy mégis hogyan sikerült porcicákkal és partvissal társulnom három teljes napra. Az egész azzal kezdődött, hogy egy hatalmas megdöbbenés és azt követően egy, még annál is nagyobb ordítás után sikerült rájönnöm, hogy a havi keret egyszámjegyűvé lett, még hozzá kerekebb formát is mutatott. Nagyszerű, irány a küldetések fala, hátha ráakadok valamire, ami kisegíthet a pénzügyi csődömből. A fal tele, én meg tele pozitív gondolatokkal nekiálltam a mazsolázáshoz, aminek az eredménye az alábbi szöveget tartalmazó cetli lett.

Tisztítsa meg otthonomat, védelmet keresünk! A jutalomban a munka végeztével megegyezünk.
Jelentkezni Hoshi asszonynál lehet a Hoshi fogadóban.

Olyan gondolataim támadtak, hogy biztos banditák, vagy egy-két rosszabb arcú fickó fenyegeti szegény asszonyt, így tele harci kedvvel és lelkesedéssel elindultam kipucolni a helyet. Akkor még nem tudtam, de órák múlva már ténylegesen a fogadó takarításán voltam. Mikor odaértem, egy takaros fogadót láttam egy csillag alakú cégérrel, amiben egy szívecske kapott helyet. Sehol egy kitört ablak, sem pedig valami díszes társaság, ráadásul egy igen gazdag városrészben kapott helyet. Okos kis fejemben elmebetegebbnél elmebetegebb összeesküvés elméletek kezdtek születni, aztán átléptem a fogadó küszöbét és az összes kártyavár módjára dőlt össze. Már ott gyanússá vált a dolog, amikor egy jó nagydarab kidobó fiú a szeme sarkából követte végig egyszerű kis bevonulásomat a jó drága szőnyegen. Jól van, láttam már cifrább dolgokat is, nem fogok ilyeneken fennakadni, így inkább elindultam megkeresni Hoshi asszonyságot. Nem is kellett úgy igazán keresgélnem, mert ő maga teljes valójában ott terpeszkedett a recepciós pult mögött.
- Jó napot! Angel Flyer vagyok a Blue Pegasus nevű máguscéhtől. – léptem oda hozzá mosolyogva és elővettem a zsebemből a küldetést meghirdető papírt. – A munka miatt jöttem.
Végignézett rajtam és csak intett, hogy menjek utána, én pedig nem sokkal lemaradva tőle követtem. Maga az asszonyság olyan 150 centi magas lehetett, igencsak terjedelmes és már őszülő haját szoros kontyba fogta a feje tetején. Engem egészen egy ajtóig vezetett, teljesen azt hittem, hogy az irodájába visz, és ott magyarázza el a dolgokat, de miután kinyitotta az ajtót egy jó kis hidegzuhanyban volt részem. Az ajtó mögött nem egy iroda volt, hanem egy szertár, mégpedig takarítóeszközökkel. Na, ne.
- Izé, asszonyom… - ugyan már sejtettem, hogy mi fog kisülni ebből, de a remény azért még megvolt egy normális melóra. – Mi is lesz pontosan a feladatom?
- Talán nem látod? – nézett rám villámokat szóró szemmel. – A takarítóbrigádom elment egy három napos kirándulásra és kellett keresnem helyettük valakit. Az elkövetkezendő három napban te felelsz a fogadó tisztántartásáért és kapsz arra az időre egy szobát, amit a végén persze levonok a béredből.
- De a leírásban védelmet írt.
- Persze, védelmet a kosztól, most pedig nyomás dolgozni!
A szemét… burkoltan keres magának takarítónőt, mert tudja, hogy amúgy a kutya sem vállalná el a munkát. Egy fújtatás kíséretében magamhoz vettem a fegyveremet és nekiindultam porcicákkal háborúzni. Szerencsémre a fogadó csak kétemeletes volt, így estére végeztem is a melóval, bár nem is nagyon tudtam mást csinálni, mert az asszonyság egész álló nap a nyomomban volt és nagyítóval figyelte, hátha hagyok ott egy minimális koszt, de az első két hajzatleüvöltés után már jobban ügyeltem a tisztaságra. Nem sokkal nyolc óra előtt már az előtérben álltam a partvisra támaszkodva és néztem azt a pár vendéget, akik most szállingóztak vissza a fogadóba. Ahogy elnéztem némelyik igencsak el volt eresztve, tekintettel a drága ruhákra és az ékszerekre.
- Látom, végeztél. – lépett oda Hoshi asszonyság, én meg bólintottam egyet. – Jó, akkor még egy munkád van mára, azután végeztél.
- Értem és mi lenne az?
- Az a házaspár a recepciónál a második emelet 22. szobájában fog lakni. Vidd fel a csomagjaikat, és ha végeztél, akkor szólj.
Nagyszerű, takarítónőből hordárrá váltam, na nem mintha nem lenne azokból kettő, csak egy úr tekintélyes nagyságú cuccaival eltűntek mind a ketten. Jó, akkor ez a meló is rám marad, mondhatom azt is, hogy így jártam, mert beleszaladtam ebbe a munkának álcázott hirdetésbe. Egy szép nagy sóhajtás kíséretében visszavittem fegyveremet a szertárba és a vendégek felé vettem az irányt. Megemeltem az egyik bőröndöt, legalábbis csak megpróbálkoztam vele, mert meg sem moccant.
- Nagyszerű… - morogtam és egy másik megoldáson gondolkoztam, amivel ezeket elvihetem a másodikra.
- Vigyázzon a csomagokra! Törékenyek.
Szuper, mit pakoltak ezek bele? A nagymama antik vázáját? Bár a súlyából ítélve akár a nagyi is benne lehet. Nagy gondolkodásom közepette jött az isteni szikra, illetve az ötlet, mert ugyebár mágus vagyok, nem egy pár bőrönd fog itt velem kitolni. Előhúztam zsebemből az én kis paklimat és egyet leraktam a földre.
- Card Magic, Poker Style: Giant Flying Card! – egy szép mágikus kör után a kártyalapom cirka a hússzorosára nőtt és alkalmassá vált a bőröndök szállítására. Ilyenkor mondom azt, hogy hála a nagyinak, hogy nem elemi mágus lett belőlem, azzal most sokra mennék. Egy önelégült vigyor után szépen elkezdtem lebegtetni a csomagokkal teli kártyát egészen a kijelölt szobáig és ott lepakolva a terhet, az immáron légdeszkaként funkcionáló kártyámmal jöttem le, majd a recepciónál leugorva elrakta az előszedett cuccost. gozni!Mondanom sem kell, hogy Hoshi asszonyság eléggé furcsán nézett rám, bár ez érdekelt a legjobban.
- Jól van, mára végeztél, holnap egész nap a recepciónál fogsz dolgozni.
Szuper, végre valahára bedőlhettem az ágyamba, aztán mikor azt hittem, hogy alhatok délig, de ezen terveimet munkaadóm reggeli, kopogással megspékelt ordenáré üvöltése húzta keresztül. Komolyan mondom, ez a nő egy átok, már alig vártam, hogy megszabaduljak tőle. Egy egész napos recepción való ácsorgásra voltam felkészülve és a nap feléig ez is volt a program, azután délután kissé beindultak a dolgok. Azzal kezdődött, hogy belépett két nagyobb darab fickó, akik egy összhangban indított jobb- illetve balegyenessel kiütötték a kidobó fiút. Így első ránézésre nem tűntek mágusnak, csak két fickónak, akik a nap kellős közepén kívánják felborítani a rendet. Nagy asztalon könyöklésem közepette történt mindez, én pedig elég elítélhető módon egy darabig csak felvont szemöldökkel néztem a dolgokat, mígnem az egyik fickó egy kést rántott elő a kabátja zsebéből.
- Senki ne mozduljon, vagy valakit megölök! – ordította a késes fickó, mire bennem az alábbi kérdések fogalmazódtak meg. Ez most komoly? Úgy fenyegetőzik, hogy nincsenek túszai. Kettő. Fényes nappal rabolni? Jó, végülis mindenkinek szíve joga, hogy mikor csinálja.
- Adják át a pénzt és akkor senkinek nem esik bántódása. – most a kés nélküli fickó szólalt meg, aki kettejük közül az értelmesebbnek tűnt, bár az ilyen fazonoknál soha nem lehetsz ebben biztos. Előhalásztam zsebemből a fegyverzetemet és átugrottam a pult fölött, mire a nem sokkal mellettem álló Hoshi asszony falfehér lett és hevesen elkezdte rázni a fejét. Na, nehogy már most pánikoljon be, mikor reggel azzal kezdte a dolgokat, hogy a pultnál való elalvásomat egy fogadón való végigkergetéssel honorálta és ennek tetejében még egy sodrófa is volt nála.
- Hé, azt mondtam, hogy senki nem mozdul! – förmedt rám a késes fickó és egy árnyalatnyival közelebb jött.
- Bocsi, kissé szelektív a hallásom. – vigyorogtam, majd előhúztam egy lapot a paklimból. – Na, lássuk miből élünk. Card Magic, Poker Style: Hold 'em!
A lapot lazán a késes fickó felé dobtam, az meg kérdő tekintettel nézett a felé szálló kártyára, ami végül eltalálta, így emberünk ideiglenesen lebénult.
- Te szemét, mágus vagy?
- Nem, portás… - csóváltam meg a fejemet és már készítettem a következő adagot, ami egy pár volt. – Pont jó! Card Magic, Poker Style: Pair!
Ritkán van ekkora piszok mákom, mert a késes fickó ekkor tért magához, társa meg pont ott állt mellette, így az én eldobott párom megtette a hatását és lefogta a rablómókusokat. Késesünk persze nem volt rest, nekiállt a két kártyát összekötő fonalat vágni, de nagyon nem jött össze neki.
- Kár a gőzért, haver! – nevettem, miközben összeszedtem az eldobált lapot, ő pedig jó ötletnek találta felém hajítani a kését, de célozni nem tanult meg, így az beleállt a parkettába. – Anyád nem tanította meg, hogy nem illik késekkel dobálózni?
Ha az nem is tanította meg, akkor Hoshi asszony biztos, mert megfogott egy seprűt és veszettül elkezdte ütlegelni a két fickót.
- Megpróbáltatok kirámolni, mi, szemetek? Nesztek! – minden egyes ütését egy-egy nesztekkel toldotta meg, nekem meg komolyan megfordult a fejemben, hogy őt sem ártana lekötözni, vagy pedig csak annyira lebénítani, hogy kivegyem a kezéből a seprűt. Végül inkább hagytam, hogy az öreglány hadd élje ki magát, verje csak őket nyugodtan. A két fickó végül a kiérkező katonák mentették meg, akik elvonszolták a zabos asszonyságot, aki még akkor is hadonászott maga körül, így néhány segíteni akaró kapott egy-két méretes taslit, de végül senki sem sérült meg komolyabban.
- Nos, meg kell, hogy köszönjem neked. – állt elém az asszony és most az egyszer nem ordított, de mikor már nyitottam a számat, hogy mondjak, rám förmedt. - Most pedig irány vissza dolgozni!
Ha ezt nem teszi meg, akkor esetleg megkérdezem tőle, hogy beteg-e és akkor én kapok a seprűvel. Ennek az incidensnek hála aznap előbb végeztem és korábban dőlhettem be az ágyba, hogy aztán holnap ugyanúgy ordenáré üvöltözésre ébredjek és nekikezdjek utolsó munkámnak, a fogadó takarításának. Gyorsan túl akartam lenni ezen az egészen, így nagy sebességgel fejeztem be a dolgokat és a pénzben is sikerült megegyezésre jutni.
- Köszönöm a munkádat. – odaadta az erszényt és intett nekem. – A viszont látásra!
- Viszlát! – köszöntem és miközben megszámoltam a pénzemet még szépen magamban hozzátettem, hogy lehetőleg soha többet.

// Gondoltam, hogy kiírom ide, hogy azt a 100.000 gyémántot, amit kezdésnek kaptam, elköltöttem két technikára, így teljesen lenulláztam magam. Az Adatlapba már beleírtam, illetve módosítottam, csak a Karakterinfóknál ez még nem lett nullázva, így gondoltam kiírom ide, hogy ne legyen belőle később kavarodás. //