Matthew Stormshadow

Nagy izgalommal keltem fel, majdnem felöltözni is elfelejtettem, annyira siettem. Tegnap a mester mellém ült egy asztalnál, bent az épületben, és egy borítékot csúsztatott át. Hivatalos címzés ”Tisztelt Matthew Stormshadow”, postai cím, minden rajta volt. Alig bírtam magammal, annyira izgatott voltam. Feltéptem a borítékot, és kicsúsztattam a benne lapuló levelet. Azonnal ráismertem, ki írta.

Kedves Matthew, egy munkát szeretnék rád bízni, ez viszont nem egy próba lenne, mint az előző, hanem egy nagyon fontos kézbesítenivaló. Egy csomagot kell elszállítani a Galuna szigetre, egy barátomhoz, az ott élő törzs főnökéhez. Holnapra legyél ott a céhépületed előtt nyolc órára, ekkor kapod meg a csomagot. Kérlek vigyázz nagyon rá, mivel igen törékeny. Lehetőleg még aznap szállítsd le, személyesen. A csomag ott fog várni, Makarov mesternél tudod felvenni. Természetesen a fizetség sem fog elmaradni, ha időre tudod teljesíteni a megbízást, és a csomag épségben odaér. Sok sikert kívánok a feladathoz. Üdvözlettel: A megbízó

Már az első munkánál sem tudtam meg a nevét, így most sem reménykedtem benne, hogy kiderül. Mindenesetre tudtam kiről van szó, és tudtam azt is, mi a feladatom. Tehát visszatérve a reggelhez, ezért voltam olyan izgatott. Szokásos pulcsim magamra kaptam, és kiugrottam az ablakon. Az elkerített kis ösvényen átvágtam a szomszéd kertjén, és elrohantam a céhépületbe. Hét óra harminc percre bent voltam, a Fairy Tailbe , és szerencsére a csomagot már leadták. ~ Ez az! – örültem magamban, nyertem egy fél órát! Mivel nem kellett annyira sietnem, komótosan sétáltam el a vonatállomásig. Megszemléltem Magnolia utcáit, a főutca, amin karneválokat tartanak, a kisutcák, ahonnan a pékségekből áradt a friss áru illata, a kirakatok, ahol számtalan hasznos és haszontalan használati cikk sorakozott, az éttermek, ahol a finomabbnál finomabb fogásokat szolgálták fel. Jó volt gyönyörködni a városban. Megérkeztem a vonatállomásra, és az első szerelvényre jegyet váltottam, ami Hargeonba indult. Kicsit utána néztem tegnap úticélomnak, és az útvonalnak. Vonattal terveztem menni, érintve a Keleti erdőket és Erát. Hargeonról nem sok volt a könyvekben, kevés arrafelé a mágia, főképp halászattal foglalkoznak, és fontos szerepe van a kereskedelemben, és innen sejtettem hogy a vízi közlekedésben is. A Galuna szigetről sem volt túl sok információ, talán egy kicsivel több, mint Hargeonról. A szigetet egyfajta furcsa energia kerítette körbe régen, amit átkozottnak hittek az ott lakó törzs tagjai. Mivel sziget, csak vízen lehet megközelíteni, és a legkönnyebb Hargeonból megközelíteni. Felszálltam a vonatra, kerestem egy alkalmas fülkét, majd leültem. Velem egy kabinban foglalt helyet egy idős úr, egy asszony két gyerekkel, akikkel láthatólag nehezen bírt, és egy furcsa ember, csuklyába burkolózva. A gyerekek sokszor rendetlenkedtek az út során, ami eléggé zavaró volt, de a csuklyás alakról szinte leperegtek az idegesítő jelenségek. Én inkább a kinti tájat bámultam, figyeltem, ahogy a vonat zakatol, suhan el szántóföldek, erdők, tavak mellett. Elhagytuk az első megállót, ahol leszállt az öreg úr, és a kétgyermekes anya, utánfutóival. Az út további részén már nem zavarta semmi a mélázásomat, a csuklyás alak is néma volt, én is. A következő megálló Era volt. Itt felszállt több utas is, a mi fülkénket is elárasztotta az embertömeg. Több fiatal és öreg is került a kabinba, de ez már nem zavart annyira, mivel a következő megállónál szálltam le. Idejekorán kimentem a fülkéből, a csomagra nagyon ügyelve, nehogy bármi baj érje. A csomag nem tudom mit tartalmazott, mivel be volt takarva egy fehér lepedővel. Nagy zökkenéssel megállt a vonat, ekkor én már az ajtóban toporogtam, hogy elsőként szálljak le. Gyorsan le is ugrottam a vonatról,, hogy a hömpölygő tömeget kikerüljem. Elindultam a kijárat felé, és néhány kérdezősködés után a kikötőt is megtaláltam.
- Jó napot! – kiáltottam oda az egyik hajósnak – A Galuna szigetre mennék, mikor megy hajó?
- Tíz perc múlva! – lökte oda.
- És mennyibe fáj ez az út nekem, oda-vissza? – kérdeztem
- Mé’, ki vagy te, hogy oda akarsz menni? Nagyon kevesen járnak arra. – kezdett el faggatózni.
- Nézze uram, - kezdtem – nekem egy fontos csomagot kell leszállítanom, így ha nem visz el, akkor keresek mást.
Mögém pillantott, megejtett egy sunyi vigyort, majd válaszolt:
- Tudod mit kölyök, elviszlek ingyen, ha annyira fontos ez a dolog. – mondta az öreg hajós. Megörültem a hirtelen szerencsének, és nem is sejtettem, hogy valami gyanús lenne. Pár perc múlva már a vizet szeltük, néhány utassal fedélzeten. Izgatott a tenger illata, ellenőriztem, hogy a csomag rendben van-e majd kimentem a tatra. Hirtelen egy másik hajó tűnt fel a láthatáron, fekete lobogóval. Minden utas megijedt, a sunyi öreg viszont direkt a kalózhajó felé fordította a vitorlásunk. Néhány másodperc leforgása alatt megcsáklyázták a hajót, és lendültek át a marcona emberek. Próbáltam először a köteleket leaggatni a hajóról, ami annyit eredményezett, hogy néhány kalóz belepottyant a vízbe. Ezt az állapotot nem tudtam sokáig tartani, mivel a kormányos, az öreg ráugrott a hátamra, és lefogott. Elkezdtem rángatózni, és a behajlított könyökömmel elkezdtem püfölni ellenfelem bordáit. Közbe egy kalóz odajött a közelünkbe, amivel először nem tudtam mit kezdeni. Hirtelen ötlettől vezérelve ellöktem magam a padlóról, rátámaszkodva az öregre, két lábamat a levegőbe emeltem, felhúztam, majd teljes erővel előrerúgtam, arcon találva a kalózt. A kalóz a rúgástól hátratántorodott, majd átbucskázva a hajó oldalán átfordult, és beleesett a vízbe. Végül egy gyönyörű vállon átdobással az öreget is sikerült leküzdenem magamról.
- MINDEN UTAS!! HA NEM AKARJÁK, HOGY VALAKINEK BAJA ESSEN, MINDEN ÉRTÉKET ÉS ÉKSZERT SZOLGÁLTASSANAK NEKÜNK ÁT! – kiáltotta az egyik nagyhangú kalóz, majd zsákot vett elő, és elkezdte a sarcolást. ~ A csomag! – villant be a gondolat. Nem tudom mi volt az, de ha le van takarva a kíváncsi szemek elől, biztos értéke volt. Kerestem egy fedezéket, majd kilestem. Kilenc kalóz. Nem kevés, de még el tudok bánni velük, ha jól csinálom. Remélhetőleg elemi erővel hat rájuk a meglepetés, és nem tudnak rám reagálni.
- Lightning Dragon’s Fist! – üvöltöttem, majd elektromossággal töltöttem fel az egyik kalózt.
– Lightning Dragon’s Claws! – kiáltottam fel újra, majd felhasítottam három kalóz hasát, akik ernyedten estek össze a hajópadlóra. Lábamat előrelendítettem, és egy kalózt beleküldtem a vízbe. Kitámasztottam, majd egy másik embert megsoroztam ököllel, aki szintén a vízben végezte. A kettő kalózhoz még csatlakozott három másik, akik kardot és tőrt ragadtak. Eközben az utasok elvonultak, és fedezékből néztek engem, ahogy védem a seggüket. Öt az egy ellen, öt teljesen felfegyverzett ember ellen. Olyan varázslatra kényszerültem, amit ember ellen még soha nem használtam.
- Lightning Dragon’s Heavenward Halberd! – üvöltöttem – majd az alabárd alakú villámot a kalózok felé hajítottam. Telibe találta őket. Egy sem maradt a hajón, mint ahogy a hajó egy darabja is távozott. Csak most eszméltem rá, milyen erő is volt abban a varázslatban. Reméltem nem halt meg senki. Letekintettem a vízbe. Mindegyik mozgott még. Jóleső megkönnyebbülés futott át rajtam, hogy nem vagyok gyilkos.
- NAH AKKOR, Ki TUD HAJÓT VEZETNI? SAJNÁLATOS MÓDON A KAPITÁNYNAK SÜRGŐSEN BÚVÁRKODNIA KELLETT! – kiáltottam, mire az utasok egyik felállt, és odalépett hozzám.
- Jó napot! Iori vagyok. Először is szerteném megköszönni az összes utas nevében, hogy a kalózokat leverte. Másodszor, szerintem ön engem keres, mivel én tudok hajót vezetni.
- Akkor hát, mire vár, irány a kormány mögé! – mosolyogtam rá.
További incidens nem adódott, így viszonylag épségben jutottunk el a Galuna szigetre. Felkerestem a törzs faluját, és a csomagot kézbesítettem. Ekkor láttam meg a csuklyás alakot, akivel a vonaton is ültem. Odaléptem hozzá, de nem kellett keresztkérdéseket feltennem neki, mivel elárulta a kilétét.
- Szia Matthew! Jó munkát végeztél, a csomag sikeresen le lett szállítva, így A megbízó is elégedett lesz. – mondta a csuklyás
- Oh, ön A megbízó embere? A hajón is ott volt? – kérdeztem, miközben kisétáltunk a faluból.
- Nem, távolról néztem, de a látványos részeket láttam így is. A fizetséged később kapod meg Makarovtól, neki adjuk át a pénzt. – felelte a csuklyás, miközben felszálltunk egy hajóra. Egész visszafelé úton beszélgettünk, mindenféle dologról, A megbízóról, a kalózokról, a tengerről, tehát tényleg sokféle dologról. Visszaértünk Hargeonba, és itt elváltak útjaink. Én vonattal Era felé indultam, ő pedig az ellenkező irányba. A vonaton jól éreztem magam, szinte már a zsebemben éreztem a pénzt, amit a munkáért fogok kapni. A szerelvény csak zakatolt, én pedig merengve gondolkodtam, mi is lesz a következő megbízás, amit kapni fogok. Elhagytuk Erát és a Keleti Erdőt is, majd beérkeztünk Magnoliába. Először még bementem a céhbe, és szóltam Makarov mesternek, miszerint, a munkát sikeresen teljesítettem, és a pénzt majd futár fogja a céhbe hozni. Ezután hazafelé indultam, ahol viszont ért egy kisebb incidens.
- Nem hitted hogy ilyen könnyen lerázhatsz minket kölyök! – szólított meg egy hang, mikor egy elhagyatott utcában sétáltam. Hátrafordultam, és megpillantottam tizenkettő, ázott és sebesült kalózt, akiknek a testét csak néhány ruhafoszlány takarta.
- Eddig követtetek? – kérdeztem meglepődve tőlük.
- Nem hitted, hogy egy ekkora szégyent megtorlatlanul hagyunk? – kérdezte az egyik.
- Mit? Azt hogy egy fiatal suhanc elvert mind a tizenkettőtöket? – cukkoltam fel őket, mire az első tőrrel a kezében rám rontott. Könnyen kitértem elvakult támadása elől, majd lendületét felerősítve továbblöktem a falnak.
Már egyszer elvertelek titeket, most még sérültek is vagytok, szerintem jobb lesz ha inkább futtok. – folytattam a piszkálódást. Rám rohant az összes kalóz, de már kitaláltam hogy fogok védekezni ellenük. Felkaptam a vérző orrú falhoz vert fosztogató tőrjét, és védekezőleg magam elé tartottam. Belegondolva, még hálás is voltam nekik, hogy kipróbálhatom embereken a képességeim.
- Lightning Dragon’s Wing Attack! – kiáltottam, majd elkezdtem püfölni őket. Támadásommal rögtön két embert kiütöttem, majd egy jól irányzott ütéssel egy harmadikat is padlóra küldtem. Kivédtem két ütést a tőrrel, majd az egyik kalóz combjába szúrtam, aki üvöltve a földre vetődött, lábát szorongatva. Még hét embert kellett ártalmatlanná tennem. Néhány szemébe már láttam, hogy megfontolják előző ajánlatom, miszerint inkább szaladniuk kéne, de társaik elszántságát látva inkább ők is tovább támadtak. Kivédtem egy újabb támadást, majd még egyet, de ekkor körbevettek, és egységesen mértek rám csapást. Többet is ki tudtam kerülni, vagy kivédeni, de egy tőr beleállt a karomba. Mivel el akartam kerülni egy hasonló sorozatot, így sebességem kihasználva kikerültem a körből egy jól időzített Lightning Dragon’s Footsteppel. Hátulról támadtam őket, így a meglepetés erejével érte őket a csapás. Egyet hátba, egyet lábhajlaton, egyet pedig fejbe vertem. A fejbe vert összeesett, a hátba vert előreesett, rá egy társára, a hajlaton vert kényszeredetten előretérdelt. Ekkor elkaptam a haját, és egy másik kalózhoz vertem. Az egyik bandatag kardjával felém csapott, leguggoltam, hogy kitérjek, majd kirúgtam a lábát. A kalózhalom csak gyűlt, és kezdtek egyre jobban félni tőlem. Néhányan feltápászkodtak, de gyorsan visszavertem őket a földre. A csapásaim mindegyike kisebb áramütéssel ért fel, így a rohamoknak vége is szakadt lassacskán.
- ÉS JÓL GONDOLJÁTOK MEG, HOGY KIT PRÓBÁLTOK MEGVERNI!! – üvöltöttem az arcukba, egyfajta kegyelemdöfésnek szánva. Mikor már otthon az ágyamban feküdtem, még mindig azon gondolkodtam, hogy gondolhatták azt, hogy egy mágust le tudnak győzni. Ráadásul kétszer is megpróbálni, szinte öngyilkosság. Félálomban még arra gondoltam, mire is fogom költeni a megszerzett pénzt, amit a munkán szereztem, majd elaludtam.