Ray Nightblast

Tárgy: Ray Nightblast Csüt. Dec. 08, 2011 6:06 pm

Nem: Férfi
Életkor: 16
Mágia: Alakváltó mágus
Céh: Dragon Fang
Jellem: Ray tipikusan az az ember aki nem fél bemocskolni a kezét, bármilyen munkát elvállal, legyen az akár bérgyilkosság, neki az érte kapott pénz az pénz. Céhtársaival és más emberekkel szemben közömbös, nem keresi a társaságukat, viszont ha belekeveredik egy beszélgetésbe, természetesen ő sem rest dicsekedni már elvégzett feladataival és eredményeivel. Ha egyetlen szóval kellene jellemezni, akkor a Hűvös lenne a megfelelő kifejezés rá. Egyetlen célja, hogy erősebb és erősebb legyen, hogy találkozhasson Laylával.
Kinézet: Sötétbarna haj, barna szem, testmagassága 175 cm, súlya 69 kg. Felső ruházata egy fekete ingből áll, bal vállára egy fehér ruhadarab van csavarva, alul pedig egy átlagos sötét nadrágot hord.

Előtörténet:
Nem ritka egy olyan élet születése mint amilyen az enyém is volt. Era városában egy átlagos család átlagos gyermekekét jöttem világra. Édesanyám állítása szerint már születésemkor is nagyon rakoncátlan gyermek voltam, mert a "színre lépésem" nem volt épp szokványos, ugyanis beszorultam édesanyám méhébe, kitudja miért, talán mert még nem készültem fel a rideg kinti világra. Több orvos egyszerre segédkezett a születésemnél, de mindhiába mert csak még rosszabbá vált a helyzetem, ám egy meglehetősen új módszer segítségével, melynek lényege a mágia, az első érintés után sikeresen megkezdődhetett az életem, még most is gyanakszom, hogy a mágia iránti csodálatom volt az oka, hogy sikeres volt a szülés.
Családom nem volt túlzottan gazdag, de azt sem lehet állítani, hogy nem volt mit ennem, mondhatni egy olyan életbe keveredtem bele, mely a legtöbb reménnyel kecsegtetett, mert ha szegények lettünk volna, rám is savanyú sors várt volna, de ha gazdag, akkor nagy valószínűséggel jómagam is beléptem volna a nagyképűek klubjába. Neveltetésemben sem volt semmi kivetnivaló, míg édesanyám az általános viselkedési módot tanította nekem, addig édesapám játszott velem, legalábbis addig amíg idősebbé nem váltam. Kisgyermekként nagyon szófogadó voltam és ittam szüleim minden szavát, ám amikor valami mágikus csoda jött létre a közelemben, abban a pillanatban neki szenteltem minden figyelmemet és csak ámultam. Szüleim nem voltak mágusok, átlagos közemberek voltak, átlagos gondokkal, így ritkán találkoztam mágiával, azonban ha szerencsém volt hozzá, akkor órákon keresztül tudtam azt bámulni, a bűvöletébe kerültem. A szüleim látván eme csodálatomat, csak egy jót mosolyogtak, majd megpaskolták a fejem mondván, csodás életük van a mágusoknak.
A legelső testközeli találkozásom a mágiával hat éves koromban volt. Szüleim egy bútorboltot vezettek, mely nem volt túl sikeres, de arra pont elég, hogy a családot fenntartsa. Éppen édesanyámmal voltam bent a boltban, amikor is új szállítmány érkezett. Ezen alkalmak amúgy is lekötöttek, hisz új bútorok, szebbnél szebb, kacifántosabbnál kacifántosabb mintájukkal foglalták el helyüket parány üzletünkben, ám ez az alkalom a szokásosnál is nagyobb szereppel bírt életemben. A szállítókocsi hátuljában egy hatalmas szekrény figyelt ki ránk durva mintázatával és érdes külsejével, egy igazi nehézfiú volt melyet kínkeservesen raktak fel a kocsira, és a leszedése sem volt sokkal könnyebb. Édesapám és még pár erősebb férfi a szomszédból egyszerre nekifeszültek, hogy majd úgy leveszik, ám az meg sem moccant. Ekkor hirtelen a szállító felbukkant a semmiből, majd felajánlotta a segítségét és természetesen ki ne fogadná el egy kedves ember erejét, ám a férfi egyedül feszült neki a nagy szekrénynek miután alaposabban megnézte és jácint könnyedséggel szedte le egyedül az autóról a bútort, majd helyezte el a boltban. Egyedül teljesítette a szállító azt amit 5 erős ember nem tudott, de nem ez volt a legfurcsább az egészben, hanem az amit én a magam egy méteres magasságommal láttam. A férfi kezét zöld pikkelyek borították és éles karmok mélyedtek bele a bútorba. A szám a szemeimmel együtt hatalmasra kerekedtek és csak egyetlen egy halk szú csúszott ki rajta. "Wáow" Még mielőtt a segítőkész férfi tovább állhatott volna autójával én elbújtam benne, hogy majd az út alatt míg ő vezet kikérdezem arról, hogy mi is volt az amit láttam. Szépen megterveztem az akciómat, egy pokróc alatt meglapulva a jármű hátuljában megbújva fogok majd meglepetésszerűen lecsapni akár egy kígyó, ám a tervem már az első útkereszteződésnél meghiúsult, ugyanis kis kreált búvóhelyem azonnal lelepleződött. A férfi megkérdezte tőlem, hogy mégis mit keresek az autón, majd hirtelen megállt. A tervem változatlan maradt, így nekiszegeztem a kérdéseimet azzal kapcsolatban amit korábban láttam. A férfi nagyot sóhajtott ezen, majd járművével megfordulva a visszaúton elmesélte nekem, hogy ő, az oly nagy becsben tartott mágusok közé tartozik, azon belül is az alakváltókhoz és azért láttam azt, hogy a kezét zöld pikkelyek borították melyet egy gyík karjaként formált meg. Ekkor már tudtam, hogy én is olyan akarok lenni mint azok a mágusok melyek iránt olyan nagy áhítattal vagyok és már volt is egy tervem, hogy miképp fogom elérni ezt a célomat. Úgy terveztem, hogy megkérem ő gyíkkarúságát, hogy tanítson meg mágiát használni. (Most mi az? Mit vártatok egy hat éves kisfiútól?! Agyonspilázott bombabiztos tervet?) Amikor megérkeztünk az otthonomhoz, kirakott engem a kocsiból, majd átadott a szüleimnek, akik a fejüket csóválva küldtek fel a szobámba. A szüleim és a mágus még egyszer elbúcsúztak, majd elhajtott mit sem tudva arról, hogy ismét meglapultam a kocsiban, ugyanis nem a szobámba mentem, de nem ám, hanem egy kis kerülővel ismét el tudtam bújni a kocsiban. Amint elértük azt a bizonyos kereszteződést, ahol az előbb lelepleződtem, mi tagadás ismét kiderült, hogy a "fedélzeten" vagyok és nem otthon, ám ezúttal én lepleztem le magam azzal, hogy a férfi nyakába ugorva azt hajtogattam neki, hogy tanítson mágiát használni. A férfi (Adjunk szerencsétlenemnek végre egy nevet is) hívjuk Natsumonak, elnevette magát és a kitartásomat elismerve úgy döntött, miután hazavisz, hogy elvégez pár tesztet és ha látja esélyét annak, hogy van bennem mágikus erő akkor tanítani fog. Innentől mindenki gondolhatja már magában, hogy az a bizonyos teszt sikeres lett és Natsumo eljárt hozzánk addig amíg meg nem tanított pár trükkre.
A következő korszaka az életemnek 15 éves koromban következett be, amikor már kitágultabb látószögben néztem a világot mely körbevesz engem, már nem csak a szüleim házát láttam és a szomszéd srácokat akikkel néha napján focizni szoktam. Elért engem is az a bizonyos valami ami a tizenéveseket gyötri és kínozza a nap minden percében, a lányok és a szerelemnek nevezett valami. Era másik végén élt egy lány, Layla akivel akkor ismerkedtem meg amikor a mágiát tanultam Natsumotól. Mindketten tehetségesek voltunk a mágiában és erre a tanítóink is felfigyeltek és míg én az alakváltó mágiát tanultam, addig ő az elemi mágiát sajátítgatta el. Igaz mágiánk különböző volt, mégis sokszor találkoztunk egymással ami annak volt köszönhető, hogy az én tanítóm és az övé közeli jó barátok voltak. Míg mestereink koccintottak párszor barátságukra mi addig csendben kettesben tanultuk használni az erőnket és ez közel két éven keresztül folyt mígnem vettem egy nagyobb levegőt és az egyik közös tanulásunk alkalmával bevallottam neki, hogy mit is érzek (legalábbis érezhetek) iránta. Layla csak elmosolyodott majd megpuszilta az arcomat, majd halkan a fülembe suttogott valamit amitől rögtön kétségbe estem és nem tudtam hova kapjak éppen. A szavai annyira sokkoltak, hogy szólalni se tudtam utána. Mire újra "magamhoz tértem" már azon kaptam magam, hogy vége a közös tanulásnak és Layla valamint tanítója elmennek. Most is jól emlékszem erre a pillanatra, hideg és sötét éjszaka volt és a szél csak még jobban megfűszerezte a dolgot. "Ma elköltözöm a szüleimmel". Járt a fejemben eme rövid mondat és azon gondolkoztam, hogy miért olyan kegyetlen a sors, hogy pont akkor kell elköltözniük amikor bevallom mit is érzek valójában. Döbbentségemben még azt se tudtam megkérdezni tőle, hogy hol fognak laki, hogy legalább meg tudjam látogatni ha netalán arra járok, nem az túl egyszerű lett volna. A sors azt szánta nekem, hogy elveszítsem azt a lányt akit szeretek. Másnap reggel amikor felkeltem és elkezdtem volna a reggeli edzést, észrevettem, hogy a zsebembe van egy papírdarab. Kis is szedtem onnan, majd amint megláttam, hogy van rá írva valami, olvasni kezdtem. "Hargeon városába költözünk közvetlenül a tenger mellé. Ha lesz lehetőséged gyere el hozzánk, viszont a mágiád akkorra erősebb legyen! Ha eljössz majd hozzám, választ adok neked arra." Állt a darab papíron melyet a kezemben szorongattam és kicsit el is mosolyodtam. Mi tagadás, ő sokkal erősebb volt nálam és jobban is használta a mágiát mint én, ezért is döntöttem úgy, hogy mindent beleadok az edzésembe és csatlakozom egy céhhez ahol segítik majd a fejlődésem. Kérésemmel Natsumohoz fordultam, aki "hosszas" gondolkozás után azonnal a Dragon Fangot ajánlotta nekem, révén, hogy neki is az a céhe. A férfi segítségével felkerestem a Céh mesterét aki szívesem látott engem.

(Layla)

Tárgy: Re: Ray Nightblast Szomb. Dec. 10, 2011 8:05 am

Taps taps! Nagyon jól, választékosan írsz és ügyelsz a pontos leírásokra is. Ez tetszik. A korhű írás is plusz pont, mármint, hogy a karakter korát jól játszod ki. A gyíkuraság tanítványából pedig ha jól sejtem Tak Over-es lesz. Helyes, helyes. Már ha követi mestere mágiáját. Negatívumokat nem tudnék sorolni, megerőltetni magamat nem akarom, a fényezés meg árt az egonak, nekem pedig sietnem kell a vonathoz. Szóval elfogadom és üdv köztünk illetve sok sikert Layla-hoz.

Céh: Dragon Fang
Szint: 1
Kezdő tőke: 100.000 Gyémánt
Varázserő: 250 VE
Mágiák: Transform - Basic Level, Animal Transform (ennél kérlek válasz egy állatot / ugye a kullancs lesz és agyhártyagyulladással támadsz? /)

Készítsd el az adatlapod, illetve a hozzá tartozó karakternaplót és már kezdheted is a játékot! Jó szórakozást!

» Ray Nightblast
» Ray Nightblast
» Ray Nightblast