Cecil familiáris pályázata - Milo, az Exceed

Cecil familiáris pályázata

Név: Milo

Faj: Exceed

Nem: Hím

Egy a sok narancssárga mintájú tojás közül.
Kinézete lesz: Hamuszürke bunda, fehér hassal, fehér tappancsokkal, és egy fekete folttal a bal szeme körül, a fül végén hosszabb szőrszálak. Vörös szempár, s unott tekintet párosa. Egy narancssárga övet, és egy pilóta szemüveget visel. Aera varázslatakor fekete szárnyak lesznek a hátán.

- Höhh… Már megint megcsináltam. – Nézek körbe az erdőben, melynek fáit már órák óta kerülgetem mindenkori társaságommal, Démonnal. Az öreg kutya csak úgy szuszogva követte mindvégig szagomat, mert utolérni már nem tudott. Nem hiába, nem mai csirke már, vagy mi az a mondás.
Magnoliát legalább ezerszer hagytam el, és jöttem haza ide, mégis ez az erdő már annyiszor okozott nekem fejfájást, hogy az nem igaz… - Erdőkhöz miért nem gyártanak térképet? – puffogok magamban, ekkor megbotlok valami gyökérben, és egy gyengébbnek tűnő fahajtást lefejelek, és bár nagyot koppan a fejem, a fa ingására még egy egész madárfészek is a fejemre zuhan. Érdekes mód elhagyatottnak tűnne, mert nem csicseregnek a madárszülők, hogy a kicsik leestek, de a súlya, és a későbbi látvány bebizonyította, hogy van lakója. Egy hatalmas fehér tojás, furcsa narancssárga mintákkal. Buksimat fájlalva leültem mellé törökülésbe, és akkor ért be Démon. A kutyus kérdőn nézett rám, szinte olvasható volt a szeméből, hogy „Ez meg mi?”.
- A fejemre esett… valamilyen tojás… – hosszabb levegőzés, mert gondolkoznom kellett. – …szerintem.
„Mit kezdjünk vele?” – fordította a fejét oldalra értetlenül.
- Nem vagyok éhes, talán kikel majd belőle valami. – Levettem pulóveremet, és a tojást abba csomagolva vittem a karomban tovább.
Az erdősség lassan egyre sűrűbb lett, és egyre kisebb méretű fák nőttek, hűlt is valamennyit a levegő, de a legrosszabb kilátásnak az tűnt, hogy emelkedett az út.
- Ennyire még nem tévedtünk el. – Tekintek oldalasan le a kutyusra, aki nagyokat lihegve követ engem még mindig, de nem sugározza, hogy „Lassíts!”, csak erőteljesen csörtet a hátszélben. Viszont azért látszott rajta, hogy úgy gondolja, én tehetek arról, hogy eltévedtünk.
- Ha használod az orrod, most nem itt lennénk… - Ezt egy gyenge vakkantás követte.
- Igazam van… - Tudja, hogy csak húzom az agyát, nem csoda, manapság sokat viccelődök vele, főleg azért, mert érzem, hogy öreg, de mostanában rémálmaim is voltak azzal, hogy elhagy.
El kezdett havazni, és alig negyed óra alatt hóvihar lett belőle, amit se én, se Démon nem viseltünk jól, de szerencsénkre egy barlang keresztezte utunkat, ahova gondolkodás nélkül berohantunk… még csak véletlen se vettünk észre odakinn egy táblát, mely veszélyt jelzett, ugyan is a hó teljesen belepte.
Odabenn egy ideig jól voltunk, leráztuk magunkról a havat, és összebújva melegedni próbáltunk. A zord időjárástól védve voltunk, de a hőmérséklet itt is ugyanúgy mínuszban volt, akár csak odakinn.
Elszenderedtem…

… Aztán felébresztett egy kéz, ami derekamnál fogva kapott el, s emelt a magasba. Erős szorítása volt, az ujjait nem tudtam lefeszíteni magamról, aztán láttam az arcát. Egy vulkán… tehát a Hakobe hegyre tévedtünk. „Egész messzire eljöttünk”, gondolkozhatnék ezen, de van nagyobb gondom is annál. Mint például, hogy egy másik vulkán a tojásom felé közelített éppen. Ahogy a méretüket elnéztem, még nem voltak teljesen kifejlődve, szóval még lehet esélyem, csak szabadítsam ki magam.
Démon erőteljesen csaholt a másik vulkánra, aggódtam kicsit, de a saját bajommal kellett törődnöm. A leghosszabb tőrömet, egy steel serpent daggert idéztem meg a kezemben, és olyan erővel vágtam bele az engem tartó mancsba, hogy az felüvöltve hajítson el. Hálás voltam, amiért nem a falhoz, csak a padlóra érkeztem, így kisebb sérülések elszenvedése közben, meg tudtam idézni a második tőrömet is.
- Weapon Moving! – Küldtem egy erőteljes lökettel a tőrt egyenest a rém szeméhez, ami talált is. A szörnyeteg hatalmasat üvöltve kapott az arcának bal feléhez, amin élénk színű vérének, s az immáron folyékony szem elegynek keveréke lassan csordogált. Elég gyorsan felfogta, hogy ha velem kezd, akkor pórul jár majd, így lenullázódó egyensúlyérzékével megkísérelte elhagyni a barlangot. A másik felé fordultam, de a látvány megrémített. Ott nem volt ekkora szerencsénk, a kutyusom nyüszítve feküdt épp a földön, teste tele sebekkel, s feltehetőleg mozogni sem képes. Idegességemben idéztem egy tőrt, meg majd rögtön utána egy másikat, s a sziklával Démon felé közelítő vulkán karjába mozgattam őket a korábbi varázslattal. Dühödten fordult felém, én pedig egy harmadik tőrt a kezembe idézve, elkezdtem játszani a csalit.
- Erre gyere! Itt vagyok!! – Integettem kezeimmel a magasban, s ő csak jött és jött. Egy sziklára felugorva, majd azt piedesztálként használva a vulkán nyakába kerültem, még mielőtt mancsaival megragadhatott volna, majd a viszonylag hosszabbacska tőrömet belevágtam a nyaki ütőérbe, a vér pedig rám fröccsent közben. Ahogy a test megadta magát, az agy se kapott több jelzést, s a rém összerogyott a súlyom alatt. Élettelen testéről leszökkenve azonnal Démonnál voltam, hogy megnézzem, mi történt vele.
A kutyus hideg volt, szemei már remegve csukódtak volna le. Utolsó pillantásaival, és szuszogásaival mintha a tojás felé bökne, s utalna rá, hogy ő majd megvéd helyette is, és hogy vigyázzak magamra. Végül az örök kutyamezőkre távozott, még mielőtt mancsát a kezembe emelhette volna.
Démont egy sziklasír mélyére temettem és megsirattam, mert jó barát volt, de tudtam, hogy előbb utóbb természetes úton is elpusztult volna, s kiérdemelte a hősi halált.
Amint kinn jobbra fordult az időjárás, elbúcsúztam régi barátomtól és elhagytam a helyet.
Odakinn hatalmas meglepetésként fogadott, hogy egyből az útra leltem, méghozzá mellette egy hatalmas táblával, ami Magnoliai és Shirotsumei irányokat mutatta. Szomorkodva megindultam az előbbibe, majd elnyelt az ösvények felett boltozatot alkotó lombozat.

Mivel kutyabarát vagyok, nem tetszett a történet, ezen kívül semmi kifogásolni valót nem találtam benne, tehát ELFOGADOM!
25 000 Gyémánt levonva!

» Petersen Ruw familiáris pályázata
» Red Walter familiáris pályázata
» Sophie Faj és Familiáris pályázata
» Bonnie familiáris és faj pályázata
» Tezzeret familiáris pályázata - Yuki