Christina nyomában! (Nati, Petersen, Atsui, Lashlee, Angel, Mona)

- Figyelem Csorda! – illetett minket kedves megnevezéssel Rega. – Információt kell szereznünk, erre a legalkalmasabb az ivó! Bemegyünk, de azt akarom, hogy legyetek készenlétben, mert ez egy veszélyes környék! – Tehát Rega mégiscsak aggódik a testi épségünkért! ~ csillant fel a szemem. Arlene mindeközben mellém somfordált, úgy tűnt velem kívánt egy párost alkotni, vagy csak viszketett a háta és velem akarta megvakartatni… - Megígértem az Öreg Bobnak, hogy egyben visszaviszlek titeket, amihez tartani is fogom magam, de ha csak egy ujjamat is meg kell mozdítanom valakiért, mert esetlegesen bajba került, az számíthat rá, hogy a céhben annyi lesz a vidám, mosolygós napjainak! – tévedtem...
- Én fedezlek majd téged, te engem, oké? – ezek szerint egyik tippem betalált.
- Megegyeztünk. – mondtam kissé fáradtan a rám törő álmosság miatt, majd az öklöm tartottam barátnőm felé, aki viszonozta gesztusomat, és összeérintettük ökleinket. Ezután Rega intelmére bevonultunk a mulatóba.
Belépve, szinte pofán vágott az alkohol és azok fogyasztóinak ínycsiklandozó bukéja, mely rögtön szájon át lélegzésre késztetett, aminek köszönhetően szinte a számban éreztem az „ízüket”. A kocsma falai szinte szétrobbantak a mulatozó férfiaktól, akik minket kezdtek bámulni, vagyis főként az elöl menetelőket, akik úgy véltem nem igazán törődtek a dologgal.
Tovább furakodtam a tömegben Regáék után, és hevesen „nem”-et bólogatva utasítottam vissza néhány combját paskoló „ülj csak ide gyönyörűm”-öt hajtogató részeg férfit. Undorítónak találtam a férfiaknak azon fajtáját… isznak és megállás nélkül minden csajnál bepróbálkoznak, mit sem tudva magukról. Sosem fogom megérteni miért jó mérték nélkül inni és lerészegedni a sárga földig, de ha jobban belegondolok, nem is akarom.

Miután átverekedtük magunkat az embereken, Rega ledobta magát a pulthoz, minket pedig egy üres asztalhoz vezényelt. Rossz előérzetem támadt. Végignéztem a helyiségben, sok ácsorgó ember töltötte meg a kocsmát, de akkor miért nem ültek le? Zavart a dolog, kissé túlságosan is, amin a fejét csóváló emberek nem sokat javítottak. Végül győzött a lustaság, és paranoiásnak elkönyvelve magam, helyet foglaltam a többiek mellett. Arlene is mellém ült, majd rögtön fel is ugrott.
- Áúú, valami nyomja a szebbik felem... – Arlene székén egy vastag szőrös kéz pihent, markolásra specializálódva, amit barátnőm előtt sem leplezett. A kéz gazdája kaján vigyorral a képén, örült a sikerének.
- Nyomd meg te is a rondábbik felét... – utaltam, hogy vágja képen a fickót, mielőtt még eltelne önbizalommal, és díjat kérne tapizós szolgáltatásaiért. Vagy mielőtt még én vágom képen, amiért letaperolt téged…
- Nem rendezhetek itt felhajtást!- szűrte ki fogai közül a szavakat, miközben vigyorgott zaklatójára. 19 évesen az ember lánya menyire felelősségteljes… ? Engem biztos nem érdekelt volna sem a helyszín sem semmi, már rég képen töröltem volna azt aki a tiltott testrészeimre téved. Barátnőm közelebb hajolt a férfihez, valamit a fülébe suttogott, majd távoztak. Akaratlanul is rossz dolgokra gondoltam, noha tudtam, hogy Arlene nem olyan… ugye? Pár perc elteltével vissza is tért, a férfi nélkül.
- Ez gyors menet volt... – kuncogtam halkan, nem csalódtam barátnőmben, gyorsan elpucolta a férfit a föld felszínéről. – De ugye azért pár napig még életben marad, és nem fognak téged vádolni embergyilkossággal? – fojtottam el egy apróbb mosolyt, hisz Arlene a légynek sem ártana. Kivéve, ha igen. - Nem foglak elrejteni az igazság emberei elől. - néztem rá kiscica szemekkel, holott igazából, úgy vigyáztam volna rá, mint egy porcelánbabára, bár még túl gyenge lennék ahhoz.
- Nyugi. Az ilyet nem tekintem embernek. – a lényeg akkor is ugyanaz, ha bántalmaz téged a pokolban kell elégnie.
- Akkor nincs gond. – reagáltam végül, majd arcomat a tenyerembe helyezve átadtam magam a lustaságnak, és majd’ leragadó szemekkel bambultam magam elé.
- Minden rendben? – kérdezte társam.
- Na ná! Miért is ne lenne? – nyögtem ki alig érthetően, a szavak közé beékelődő ásítás miatt. Kissé fáradtabb voltam a szokásosnál is, tényleg többet kellene aludnom, de az is lehet, hogy csak az eső művelte ezt velem...
- Mondd csak, mégis mennyit aludtál? – rögtön a lényegre tapintasz… de kissé túlságosan aggódsz értem szívem.
Akkor két kéz megragadta kebleim, és teljes testével rám mászott egy bűzölgő fickó.
- Eleget. - vetettem oda, és gyomorszájba vágtam az ipsét, aki már alapjáraton sem tűnt beszámíthatónak, és kidőlt. Ismét átfutott az arcomon egy undort kifejező fintor, majd a táskámból az ölembe helyeztem Harut. – Na, és most kell elkezdenem, hogy meglegyen az eleget...- hajtottam a fejem Harucchira.
- Héj, te kis ripa –csuklás- bántottad az ecsém? – tessék? hogy én?
Lassan emeltem fel a fejem, hogy vajon melyik fickó drágaságos "eccsét" bántalmaztam. Egy dülöngélő, szintén részeg fickó szédelgett mögöttem, aki minden bizonnyal már nem volt szomjas.
- Nem, az a lány most rohant ki az ajtón. Nem láttad?– néztem ártatlanul a részeg fószerre, reménykedve, hogy beveszi és nem kell vele zsibbasztanom az agyamat.
- Oh, még elcsíphetem, köszi cica. – azzal el is hagyta a zajos épületet, és hangosan nevetni kezdtem. Nem hittem volna, hogy annyira idióta is lehet valaki, és mégis.
- Háháháá!- röhögött velem szomszédom. - Nagy az Isten állatkertje, de kicsit hiányos a kerítés.– fején találtad a szöget Arlene!
A nagy röhögésnek hála, az álom egy-kettőre tovább állt szemeimből. Felálltam, a táskám vállamra vettem, egyik kezem magam elé helyeztem, és meghajoltam Arlene előtt, egy inas és egy udvarias fiatalember keverékét imitálva.
- Meghívhatom egy italra, hölgyem?– mosolyogtam rá, és szerintem tökéletesre sikerült alakításomon.
- Ohh, már azt hittem sosem kér meg!– akkor nem csak én kerültem a kiszáradás közelébe. Kis jelenetünkön nevetve vonultunk a pulthoz, ahol Rega is beszélgetett. Persze tartottuk a távolságot, és nem mentünk halló távolságon belülre, nem mintha a zenétől és az ordibáló emberektől olyan sokat hallhattunk volna.
- Két csajos italt kérünk. – mondtam a pultosnak, aki felhúzta a szemöldökét, majd némán bólintott. Semmilyen frissítő neve nem jutott eszembe, ami abban a porfészekben is megtalálható lehetett. Kisvártatva a fickó elénk nyomott két poharat. Az orromhoz emeltem az enyémet, és mélyen beleszippantottam. Meglehetősen jó illata volt a pohár tartalmának. A számhoz emeltem a pohárka szélét, de mielőtt beleihattam volna, a kocsma ajtaja kivágódott, és az addigi hangulat jéggé fagyott. Hat magas fickó sétált be, majd az egyik megszólalt.
- Nézdmár Főnök! Új huzat van a törzsasztalunk székein!– mutatott az asztalra, ahol társaink, és nemrégiben mi is ültünk Arlenennel.
- Óóó, bajt szimatolok… - súgta a fülembe a lány.
- Most azt kódoltad, hogy pukiztál? - fojtottam el egy röpke mosolyt, nem hagyhattam ki egy hülye megjegyzést sem. - Mondhatod lényegre törően is... mert érzem a szagát. - mértem végig a fickókat, és valóban, szinte érezni lehetett a bűzüket, vagy csak nekem volt túl finnyás az orrom?
- Nolám, minő meglepetés! - mondta egy másik, miközben megvakarta borostás állát - Kedvemre való „huzatok”, de a helyfoglalásért büntetés érdemelnek, ugye fiúk? – a többi hümmögéssel jelezte egyetértését, eközben néhány fickó halkan kisietett a kocsmából.
- Nem kéne odamennünk?– aggodalmaskodott Arlene - Ha a sejtésem nem csal, ebből nem csak szócsata lesz. – úgytűnt barátném aznap egy zsák aggódást ebédelt..., vagy csak én voltam túlságosan eltunyulva.
- Ne aggodalmaskodj annyit. – feleltem neki, és leültem megint a pulthoz. Biztos voltam benne, hogy ha bunyóra kerülne a sor, nem okoznának túl nagy gondot a fiúknak, de ha még is, majd megpróbálunk segíteni… - Várjuk ki mi lesz a vége.
- Már menekülnek. – nyúzott tovább barátnőm.
- Jó nekik.– ásítottam halkan. Az a fránya álmosság megint visszatért.
- Micsoda? Te átvertél! – csattant fel nem messze tőlünk Rega, majd az ivó közepébe hajította a fickót, akivel addig párbeszédet folytatott.
Azzal az addig csöndben ülő emberek is püfölni kezdték szomszédjaikat, és se perc alatt az egész kocsmát verekedő vendégek töltötték be.
Háttal ültem a bunyónak, nem volt kedvem végignézni, ahogy pár hullarészeg pacák agyalja egymást, mindeközben Arlene is beadta a derekát és leült mellém. Pár percig csöndben ültünk, majd a mellettem ülő céhtársam széke ripityára tört, és Arlene egy eszméletét vesztett férfin pihentette magát. Több se kellett nekem, elkapott a röhögő görcs, mire a fejemhez vágódott egy szék. Kész, az a bizonyos cérna elszakadt, a pumpa felment bennem, és kezem nyújtottam a még mindig a férfin ücsörgő Arlennek, és kissé morgósan, de izgatottan tettem fel azt a vérpezsdítő, egy szavas kérdést, miszerint:
- Jössz?
- Jövök hát! – állt fel kezem segítségével, és széles vigyor ült ki az arcomra. Az addig unalmasnak, sőt egyenesen szánalmasnak tűnő részeg-verekedést, most egyszer csak hívogatónak és viccesnek találtam.

Az egyik fickó a hat közül felénk tartott, és megszaporázva lépteit, támadásba lendült. Az arcomhoz emeltem a kezem, várva támadását, de szem elől tévesztettem, és a következő pillanatban gyomorszájba kaptam egy ütést tőle. Köhögni kezdtem, és egy kicsit meggörnyedtem, de nem voltam hajlandó térdre ereszkedni. Kapizsgáltam, mit érezhetett az a fickó akit nemrégiben én vágtam szintén gyomorszájon.
Azonban nekem úgy tűnt, a támadóm nem teljes erejéből tette velem azt. Igyekeztem összeszedni magam, és bevetettem mágiámat, azonban amint rá küldtem a Fire ballokat, azok lepattantak a férfi testéről. Arlene is rátámadt a tőrével, de szintén hatástalannak bizonyult a fickó ellen, mintha valami védőruhát viselt volna, vagy rinocéroszbőre lett volna a hidratálás hiányában. Úgy tűnt sokkal erősebb és gyorsabb, mint megítéltem megjelenésükkor. ~Hiba volt lenéznem ezt a bandát! Utálom, amikor ilyen lenéző idióta vagyok.~ mérgelődtem magamban.
B tervként megpróbáltam az ellenfelünk háta mögé kerülni, de a férfi hirtelen eltűnt, valószínűleg nem talált minket megfelelő harcpartnernek, amit nem is csodáltam, majd Arlene sikoltozására lettem figyelmes. Egy részeg, termetes pasi fogta le hátulról, mozgásképtelenné téve őt. El is felejtettem a felszívódott férfit, és az új problémára koncentráltam. Nem tudtam mit csináljak. Mágiával rátámadnom hiba lett volna, mert még véletlen barátnőmet találtam volna el, és fizikai erővel meg nem sokra mentem volna egy kigyúrt gorilla ellen. Szemet szúrt azonban egy harmadik lehetőség: egy kaján vigyor a testes majom arcán. Egy rövid csatát folytatva magammal, hogy „tegyem, ne tegyem”, úgy döntöttem megteszem "azt".
Füttyszóval jeleztem a férfinak, hogy figyeljen rám, majd megragadtam a pólóm nyakát, és kinyújtottam azt, megnagyobbítva dekoltázsom, jó belátást eredményezve, mire a férfi vérző orral elengedte Arlenet, akinek nem is kellett több, tiszta erejéből pofán vágta a fickót, aki elterült mögötte a földön. Büszkeséggel eltelve a sikeremtől, de szégyenkezve is a módszerem miatt igazítottam vissza pólómat eredeti helyére. Nem sok emberért tettem volna meg, annyi szent, de Arlene beletartozott abba a „nem sok ember”-be.
- Köszi a segítséget, bukj leeeee! – kidobtam magam alól a lábam, és hasra vágódtam a földön. Mire felnéztem egy fetrengő férfi testtel találtam szembe magam.
- Kössz asszony.- mosolyogtam rá. Jó csapat voltunk.
A kis akcióm, sajnos már férfiak figyelmét is felkeltette, akik perverz vigyorral az arcukon közeledtek felénk. Felgyúlt egy villanykörte a fejem fölött, előrébb léptem egy nagy lépést, és a kezemet nyújtottam Arlennek, remélve, hogy benne van még egy kis csapatmunkában, és kérdés nélkül azt teszi, amit kérek tőle. Úgy is történt, feltétlen bizalmat jelképezve, a keze beletapadt az enyémbe, és mielőtt a férfiak ránk másztak volna, meglendítettem Arlene egész testét, és a levegőben megpörgetve magam körül, leütöttük a fickókat. Miután nem keltek fel, lelassítottam a forgót, és talpra állítottam barátnőmet. Összecsaptuk tenyerünket a sikeres műveletre, majd feltűnt, hogy a hely elcsendesedett és a tömegbunyó abbamaradt. A „kocsma” túlsó felében, ami már inkább egy tábortűzre előkészített fakupacra hasonlított, ott sorakozott egymás mellett a hat pasas, a fakupac innenső oldalán pedig mi. Örömmel nyugtáztam, hogy kis csapatunkból senkinek sem esett nagy baja, a földön heverő tucatnyi részeg meg nem túlzottan érdekelt. Némán álltunk farkasszemet nézve a hat idegennel.

- Figyelem Csorda! – intézte „megtisztelő” szavait felénk Rega. – Információt kell szereznünk, erre a legalkalmasabb az ivó! Bemegyünk, de azt akarom, hogy legyetek készenlétben, mert ez egy veszélyes környék! – mondta határozottan, majd egy árnyalatnyival visszafogottabbra vette a formát, s míg én szavai hatására Naomi mellé lépkedtem, folytatta mondandóját. – Megígértem az Öreg Bobnak, hogy egyben visszaviszlek titeket, amihez tartani is fogom magam, de ha csak egy ujjamat is meg kell mozdítanom valakiért, mert esetlegesen bajba került, az számíthat rá, hogy a céhben annyi lesz a vidám, mosolygós napjainak! - Nem kellett hozzá különösebb magyarázat, hogy tudjuk mire gondolt Rega.
- Én fedezlek téged, te engem? - kérdeztem a kissé unottan bámészkodó Naomit.
- Megegyeztünk. – mondta laposan pislogva, majd egy beleegyező öklözés után bementünk a kocsmába. Nem gyakran járok ilyen helyekre, most már értem is hogy miért. A szag, ami benn terjengett, egy disznóól és egy szeszfőzde „illatának” keverékéhez hasonlított a legjobban. Jó disznóólhoz hűen tele van mocskos disznókkal az egész hely, akik visítanak és részegen kurjongatnak. Mikor sikerült leküzdenem a szag miatti hányingert, Rega a pult felé indult, de mielőtt még utánaindultunk volna, intett, hogy ne kövessük, hanem üljünk le egy üres asztalhoz. Érdekesnek találtam, hogy többen is állva ittak, pedig ott egy egész üres asztal. ~ A részeg ember logikája biztos különbözik az enyémtől.~ Nem törődve a férfiak megdöbbentséggel és félelemmel kevert tekintetével lehuppantam Naomi mellé. A puha szék helyett egy elég kemény dolog ért a fenekemhez.
- Áúú, valami nyomja a szebbik felem... - pattantam fel, és tudatosul bennem hogy az a dolog nem más mint egy szőrös férfikéz, és a kéz gazdája perverzen vigyorgott rám.
- Nyomd meg te is a rondábbik felét... – mondta halkan Naomi.
- Nem rendezhetek itt felhajtást!- sziszegtem ki a szavakat, és hirtelen ötlettől vezérelve a férfira mosolyogtam, majd odahajoltam a füléhez, és miközben azon voltam nehogy elrókázzam magam a piaszagtól, odasúgtam neki hogy „ha kijössz velem a mosdóba, olyan dologban lesz részed mint még soha”. A férfi vagy naiv volt, vagy veszélyesen ostoba, de követett engem. Ahogy becsukta mögöttünk az ajtót cipőm sarkával rátapostam a lábára, majd mikor a fájós lábához nyúlt, egy elegáns mozdulattal térdeltem fejbe, minek hatására elterült a földön. ~ Végül is, ilyenben még biztos nem volt része. ~ Elégedettem sétáltam vissza barátnőmhöz.
- Ez gyors menet volt... – nevetgélt szolidan - De ugye azért pár napig még életben marad, és nem fognak téged vádolni embergyilkossággal? – kérdezte aggódást színlelve, majd hozzátette - Nem foglak elrejteni az igazság emberei elől. - nézett rám játszva a ma született bárányt.
- Nyugi. Az ilyet nem tekintem embernek. 
- Akkor nincs gond. – mondta álmosan, majd kezeibe temetve arcát meredt a világnak.
- Minden rendben? – kérdeztem, pedig a válasz egy egyértelmű „nem”.
- Na ná! Miért is ne lenne? – válaszolta, és talán ha nem ismertem volna és nem ásítozott volna hatalmasakat még hittem volna neki.
- Mondd csak, mégis mennyit aludtál? - kérdeztem tőle, de mielőtt még válaszolt volna felbukkant egy fickó, kinek túlságosan megtetszettek barátném dombocskái.
- Eleget. - válaszolt egy gyomorszájon vágás közben, majd ölébe vette a kis Harut.– Na, és most kell elkezdenem, hogy meglegyen az eleget...
- Héj, te kis ripa – jött oda hozzánk, vagyis inkább Naomihoz egy erősen szesz szagú férfi- bántottad az ecsém?
- Nem, az a lány most rohant ki az ajtón. Nem láttad?– ránézve Naomi arcára a teljes ártatlanságot, és a hitetlenkedést lehetett látni, hogy képes őt meggyanúsítani ilyennel.
- Oh, még elcsíphetem, köszi cica. – futott ki az ajtón. Naomival egy időben kitört belőlünk a röhögőgörcs.
- Háháháá!- nevettem, és megpróbáltam értelmesen kimondani a szavakat két levegővétel között. - Nagy az Isten állatkertje, de kicsit hiányos a kerítés.
Naomi mintha csak az állításomat akarná alátámasztani, komornyikot játszva meghajolt előttem, majd rám meresztette hatalmas szemeit és úgy kérdezte:
- Meghívhatom egy italra, hölgyem?– cserélte mosolygósra az unott arckifejezését.
- Ohh, már azt hittem sosem kér meg!– hogy is utasíthattam volna vissza, ha egyszer meghív. Én sunyin mosolyogva, Naomi pedig önfeledten kacarászva vonult a pulthoz. ~ Még nem sejti a kisasszony, hogy neki kell fizetni muhahahaaa! ~
- Két csajos italt kérünk. – mondta színtelen hangon Naomi a pultosnak, és már kaptuk is a poharainkat valamilyen beazonosíthatatlan szmötyivel. A kinézete nem volt a legjobb, a színét behatárolni nem tudnám, de az illata... az elég jó volt ahhoz, hogy ne a színére figyeljek. Belekortyoltam egyet, és már köptem is ki. Az ital finom volt, de olyan hangos csattanással csapódott ki a kocsmaajtó, hogy ijedtemben vagy félrenyelem az italt, vagy kiköpöm. Az ajtóban hat kigyúrt férfi állt, és egyre csak az asztalt nézték, ahol barátaink ültek.
- Nézdmár Főnök! Új huzat van a törzsasztalunk székein!– szólalt meg a maga talán 190 centijével a legkisebb férfi.
- Óóó, bajt szimatolok… - súgtam Naominak.
- Most azt kódoltad, hogy pukiztál? - erre nem tudtam mit reagálni. Mindig meglep, hogy ennyire nem érdekli őt ha gond van. - Mondhatod lényegre törően is... mert érzem a szagát. - mondta a fickókat fürkészve. Úgy tűnik mégiscsak megértette mire gondoltam.
- Nolám, minő meglepetés! - szólalt meg egy másik fickó.- Kedvemre való „huzatok”, de a helyfoglalásért büntetés érdemelnek, ugye fiúk? – ettől a férfitől a gyomrom felfordult, pláne amikor perverz mosollyal az állát vakargatta.
- Nem kéne odamennünk? – intéztem kérdésem Naomi felé - Ha a sejtésem nem csal, ebből nem csak szócsata lesz.
- Ne aggodalmaskodj annyit. – mondta nemtörődömen barátném, és visszaült a pulthoz - Várjuk ki mi lesz a vége.
- Már menekülnek. – mondtam neki siettetésképpen, amikor láttam, hogy egy-két férfi szinte lapos kúszásban siet ki a kocsmából.
- Jó nekik. – mondta Naomi ásítva. ~ Ha én olyan nyugodt lennék mint ő... ~
- Micsoda? Te átvertél! – üvöltött fel dühösen Rega, majd egy szép ívelt mozdulattal a beszélgetőpartnere megtanult repülni, egyenesen a kocsma közepén lévő asztalig. Egy bolond százat csinál alapon, az eddig nevetgélve beszélgető kocsmabarátok elkezdték egymást verni, korsókat törni egymás fején. Ahogy elnéztem a mieinket nem nagyon izgatta a dolog őket, így leültem Naomi mellé, hátha lecsillapodnak az idióták. Már-már kezdtem lenyugodni, amikor hirtelen valami nekicsapódott a székemnek, mire az ripityára tört, és én lefenekeltem a padló helyett egy férfi arcát. Legalább puhára estem. Barátnőmnek minden bizonnyal tetszett a „előadásom” mert röhögőgörcsöt kapott, de érdekes módon rögtön elhallgatott, amikor arcba találták egy székkel. ~ Ez a karma kis aranyom.. ~ Úgy tűnik a sérülés észhez térítette barátnőmet, és meghozta a harci kedvét. Felsegített, rám nézett és csak egy szót kérdezett.
- Jössz?
- Jövök hát! – mondtam, majd vigyorogva belevágódtunk a tömegbe.

Úgy tűnik a hat nagydarab pasasnak is megjött a harci kedve, mert alighogy bekapcsolódtunk, az egyik máris felénk futott. Naomi rám mosolygott, ezzel jelezve, hogy hagyjam rá ezt a fickót. A pacák, mintha csak tudta volna, hogy mit beszéltünk meg, őt vette először célba, és sajnos sikerült gyomorszájon vágnia szegénykémet, aki a fájdalomtól megrogyott. Az ütés miatt bosszúból Fire Ballokat küldött a támadóra, de mintha csak egy láthatatlan pajzs lett volna rajta, a Fire Ballok lepattantak róla, semmilyen sérülést sem szenvedett. Igaz hogy Naomi azt mondta, hogy hagyjam rá, de nem tehettem. És amúgy is, csapatban úgyis jobban működünk. Megidéztem a Kígyótőröm és rátámadtam a fickóra. A lábát céloztam meg, remélve, hogy majd összerogy, de nem így lett. A pengém teljesen ártalmatlan volt rá nézve. Bevallom, azt hittem egyszerű lesz elintézni. Végül is, minél erősebb az ellenfél, annál jobb legyőzni. Naomi megpróbált hátulról rá támadni, de a fickó úgy tűnik véresebb harcot akart, ezért belevetette magát a tömegbe, minket faképnél hagyva. Nem mintha bánnám, nem sok esélyünk lett volna ellene. Hirtelen valaki hátrarántott, és erősen lefogta a karjaimat. Mind a két karját fel kellett használnia, hogy lefogjon, így kárt nem tudott volna tenni bennem, viszont én is harcképtelenné váltam így. Naomi fütyült egyet, majd amikor a fickó ránézett egy széles mosollyal belátást engedett a dekoltázsába. A fickót sem az agya vezérelte, a keblet látványától eleredt az orra vére, és elengedett, így alkalmam nyílt lekeverni neki egyet, amitől kiterült a földön.
- Köszi a segítséget, bukj leeeee! – hiúsította meg a hálálkodásomat a Naomi felé ugró férfi. Hála Naomi gyors reakciójának, a férfi centikkel fölötte ugrott el, közvetlen közelről tanulmányozva a pult kemény fáját.
- Kössz asszony. - mosolygott rám.
- Korai még a mosoly kisasszony, a férfiak még talpon vannak. – motyogtam az orrom alá, majd ránéztem barátnőmre, aki kezét nyújtotta felém. Kezeihez nyúltam, és erősen belekapaszkodtam, mire Naomi megpördült a tengelye körül, engem meglengetve, és a férfiakat megismertetve a magassarkúmmal. Ezek után már csak azért imádkoztam magamban hogy barátnőm nehogy elengedjen, mert akkor érdekes röppályát leírva repülnék ki a kocsmából. Szerencsére barátnőm nem volt gonosz kedvében, fokozatosan megállt, és segített egy helyben maradnom, amire egyedül nem lettem volna képes, tekintve hogy úgy éreztem magam mint egy búgócsiga. Sikerünket egy baráti pacsival ünnepeltük meg, és körülnézve nyugodt szívvel láttuk, hogy a hat pasas és a többi kocsmában maradó részeg is a padlón hever. A mieink közül senkinek nem esett baja, kisebb karcolások, púp a fejen, de ezek elviselhető kocsmai harci sebek. A kocsmáról már nem lehetett ugyanezt elmondani, az egyik falon egy embernyi lyuk tátongott, nem volt ép szék, és egy kisebb „tó” volt a padlón a kiömlő alkoholoktól. De hát, ez már nem a mi gondunk.