Yuri Lockhart

Név: Yuri Lockhart
Nem: Férfi
Kor: 16
Anyja neve: Rita Mordio
Apja neve: Raven lockhart
Testvére neve: Sora Lockhart
Mágia: Kristály mágia (skarlát vörös színű a kristálya)
Varázslatok: Crystal Make: Sword / Kristályteremtés: Kard /(kezdő tőkéből levonva)
Kard kinézete:
Céh: Fairy Tail
Jellem: Alapjául véve kedves srác de könnyen fel lehet dühíteni, olyankor pedig félredobja a jó modorát. Nagyon ragaszkodó típus, de egyben nagyon makacs is tud lenni, mindig kiáll amellett amiben hisz, még akkor is ha nincs igaza ezért nem is nagyon érdemes vele leállni vitatkozni. Gyakran hajlamos elbambulni, elmerengve a táj szépségein (na meg a női nem szépségein) ez nem ritkán harc közben is bekövetkezik vagy, amikor épp másokkal beszél, ami azért elég idegesítő tud lenni. Ez elsősorban azért van, mert tiszteli a természet és az ember által létrehozott "műalkotásokat" sőt, talán túlságosan is, emiatt pedig elég heves reakciókat vált ki egy fa kidöntése, egy ház lerombolása, vagy akár egy szál virág letépése is, szerinte a világ pont jó úgy ahogy van és a legkisebb változtatás is bűnnek számít, ezért próbálja óvni a környezetét. Az egyetlen bökkenő, hogy harc közben igen gyorsan túlzásokba esik és lerombol mindent, ettől pedig sűrűn van bűntudata. Szeret bohóckodni és kimondottan szereti a különböző rémtörténeteket és legendákat. Ezen felül szeret még utazni, de gyatra tájékozódó képessége miatt nagyon könnyen eltéved.
Kinézet: Vörös rövid haja van, ami általában elég rendezetlen és kócos, lényegében, ahogy éjszaka elfekszi, úgy marad másnapra. Szemei szintén vörösek a bőre pedig valamivel világosabb, sápadtabb az átlagnál de ez annyira nem feltűnő. Átlagos testalkatú srác, körülbelül 167cm és 62kg. Ruhák terén az egyszerűségre törekszik a lényeg, hogy minél könnyebben tudjon benne mozogni, vagy az adott szituációhoz passzoljon még ha az mások szerint hülyén is néz ki.
Felszerelés:
- Egy ceruza és egy rajzfüzet (általában a tájat szokta lerajzolni).
- Egy kisebb hátizsák, amiben némi rágcsát, egy térképet, hálózsákot és néhány könyvet tart.

Előtörténet:

Az utazás kezdete.

Bodhuum, egy kis kereskedő város Fiore keleti határánál, ami leginkább export cikkekből és turizmusból tartja fent magát már évtizedek óta. Egy város ahol lakosok kimondottan az elemi mágiára építenek, mind a kereskedelemben, mind a hétköznapi életben és minden más egyéb tekintetben. Nap közben a város fő terén nyüzsögnek az emberek, a kereskedők egy csoportja a saját standjukban, míg mások egy szimpla asztalra vagy a földön egy lepedőre kirakva próbálnak bevételt szerezni a különböző portékáikból. Az árusok egymást túl kiabálva igyekeznek magukhoz csábítani a potenciális vevőket ám áll egy kis bódé, aminek erre egyáltalán nincs szüksége, hiszen már puszta kinézetével felhívja magára a figyelmet. Egy kicsi, csupa kristályból összerakott kis stand volt a szivárvány minden Szinében pompázva a cégéren pedig egy egyszerű kis felirat állt.
A név kissé ugyan megtévesztő lehetett, hiszen nem csak ékszerek, de szebbnél szebb kristályból készített apró csecsebecsék is tarkították a repertoárt. Ezek közül némelyik egy-egy híresebb épületet vagy személyt ábrázoltak, de akadtak egyszerűbb tárgyak is, mint pl. tányérok, evőeszközök, képkeretek. A színpompás és csillogó díszek látványa rengeteg érdeklődött vonzott oda, legalábbis ami női nem képviselőit illette. A férfiakat valószínűleg a pult mögött álló fiatal eladó lány vonzotta oda, hosszú vörösen lángoló hajával, hófehér bőrével és bájos mosolyával.
-Hé Rita! Látom ma is kitettél magadért! – Dicséri meg a nőt egy idősebb férfi, néhány nyakláncot nézegetve.
- Köszönöm Naoto-kun. De elég sok segítséget kaptam. – Pirult el Rita arca dicséret hallatán és egy mosoly kíséretében a sarokban gubbasztó fiúra mutatott.
- Mi a baj Yuri? Miért duzzogsz ott egymagad? – Hajolt beljebb a férfi, hogy jobban láthassa a fiút, de ő szóra se méltatta csak még jobban összegörnyedt.
- Még mindig bántja, hogy Raven elutazik. – Válaszol édesanyja helyette.
- Szóval mégis csak elutazik? Bár ez várható volt, mindig is nagyon makacs tudott lenni. Rátok bezzeg nem is gondol! – Horkantott fel Naoto.
- Nem örökre megyek el! – Csatlakozott a társasághoz Raven. – Amint csatlakoztam a Fairy Tailhez visszajövök a családomért! – Jelentette ki egy magabiztos vigyorral a szája szélén.
- Fairy Tail… Fairy Tail… Gyerek korodban is állandóan csak ezt hajtogattad. Pedig még csak az se biztos, hogy bevennének. – Csipkelődött tovább Naoto.
- Máris indulsz? – Terelte a témát Rita.
- Ja. Szeretnék még sötétedés előtt a következő városba érni. – A férfi megvonta a vállát majd egy utolsó csókot nyomott kedvese arcára.
- Yuri! Nem akarsz elköszönni édesapádtól? – Szólt rá Rita a fiára.
- Nem! – Hangzott el a tömör válasz, amire Rita csak sóhajtott és lemondóan legyintett.
- Sajnos csak nehezen tudja elfogadni, hogy elmész. – Raven rá nézett a fiúra, majd oda sétált hozzá és leguggolt mellé, a kezét pedig a fejére helyezte, és összeborzolta amúgy sem túl rendezett haját.
- Ne csüggedj! Pár hónap és ti is velem jöttök Magnoliába. – Próbálta vigasztalni gyermekét szokásos bárgyú mosolyával az arcán. Végül aztán felállt és otthagyta családját. Még egy utolsót intett az egyik karjával majd szép lassan elnyelte őt a tömeg. Yuri még egy ideig ücsörgött majd felállt és ott hagyta a kis standot.
- Hova mész? – Kérdezte tőle vidáman Rita.
- Gyakorolni! – Hangzott egy újabb tömör válasz.
- Gondoltam. – Mosolyodott el ismét Rita. Lassan a nap kezdett nyugovóra térni, az ég pedig narancssárga színbe borult és már Rita is elpakolta az eladásra szánt portékáit és elindult, hogy megkeresse a fiát. Ezzel persze nem kellet túl sokat vesződnie hiszen pontosan tudta hol van. A házuktól nem messze lévő kis tisztáson. Mindig oda ment, ha edzeni akart. Mire Rita oda ért a narancssárga ég már beszürkült és kezdett mindent elnyelni a sötétség. Ahogy sejtette fia ott volt és egy elég bénán sikerült kristály kardal gyakorolt, ami el is tört.
- Ch… Már megint! – Morgolódót Yuri és eldobta a csonkot, ami a fegyverből megmaradt és neki készült, hogy egy újat gyártson. Rita anélkül sétált mögé, hogy a fiú azt észrevette volna és hátulról gyengéden megragadta a kezét.
- Már ezerszer mondtam, hogy ne így csináld! – Kezdte el oktatni őt és kicsit igazított a testtartásán. – Ha nem figyelsz a megfelelő testtartásra, akkor sose fogsz tartós tárgyakat alkotni.
- Re… Rendben. – Bólintott Yuri meglepődve. Arra számított, hogy le fogja őt szidni a délelőtti viselkedése miatt, de nem így történt. A fiú kezéből végül egy másik kard formálódott meg, ami már jóval erősebbnek tűnt, mint az előző.
- Látod! Máris sokkal jobban néz ki. – Egyenesedett ki végül Rita. – Menjünk haza! Kezdek éhes lenni és a húgod is már biztos vár minket.– Mosolygott rá Yurira és elindult hazafelé a srác pedig követte őt.

Négy év múlva:

-Kicsit olyan érzésem van mintha ezt már láttam volna. – Sétál oda Naoto Rita boltjához és egy sarokban kuporgó kislányt figyel.
- Hehe… nekem is úgy tűnik. – Neveti el magát Rita.
- Rendben! Készen állok, hogy végre én is útnak induljak! – Ugrott a beszélgetők közé Yuri. – A Fairy Tail már csak rám vár.- Kiált fel vidáman, és már sarkon is fordult, hogy elinduljon, de valami visszahúzta őt a hátizsákjánál fogva.
- Ha te sem jössz vissza hülyére foglak verni! – Fenyegette meg őt Sora és az őklét az orra alá dugta közben pedig olyan pillantást vetett a fiúra amitől Yurinak elhűlt az arca a félelemtől.
- Ny… nyugi. Nem soká haza is jövök! – Hazudta és miután sikerült elszakadnia testvérétől, már el is indult keresztül a közeli erdőn, hogy eljuthasson Magnoliába.
- Ezt meg, hogy a jó francba kell nézni? – Kiált fel Yuri jó néhány óra sétálást kővetően, a kezébe egy térképpel. – Hmm…talán ha megfordítom…. - Átfordítja a térképet hátha jobban el tud rajta igazodni. – Áá! Mindegy majd megyek... mondjuk… erre! – Unja meg végül a térkép vizsgálatát és egy laza mozdulttal összegyűri és eldobja, azután pedig a karját kinyújtva lőtte be az új irányt.
- Csak nem gondok adódtak az irányzékkal? – Hirtelen egy nem túl bizalomgerjesztő külsejű fickó jelent meg fák közül. – Némi juttatásért cserébe szívesen megmondom merre menj. – Kezdte el dörzsölgetni az ujjait és egy kaján vigyor ült ki az arcára.
- Nem kösz! – Rázta volna le Yuri a fickót, de az egy gyors mozdulattal megszabadította őt a táskájától. A fiú már fordult is meg, hogy rátámadjon, de a férfi egy könnyed rúgással félre lökte.
- Rendben, de azért a szándékot szokás ám jutalmazni. – Horkantott fel és a táska tartalmát kezdte átnyálazni.
- Hé! Hagyd békén azt a kölyköt és húzz el ha jót akarsz! – Csendült egy mély női hang a fák közül. A bandita a nő irányába fordította a fejét, ami épp elég volt Yurinak, hogy támadásba lendüljön.
- Nem kell segítség! Azért edzettem a mágiám évekig, hogy leverhessem az ilyen balfékeket! – Pattant fel, a kezében pedig egy kard jelent meg. Egy gyors vágást indított a bandita felé aki azonban félre ugrott, így Yuri a mögötte lévő fát vágta ketté csupán.
- Ezt már nem véded ki! – Támadt újból.
- Ti meg mi a jó istent csináltok! – Üvöltött fel a nő és a semmiből egy villám csapott bele egyenest Yuri testébe, megakasztva a támadást. – Takarodj! – Lépett oda a banditához, aki az előzőek látva fejvesztve menekült.
- Miért… engem… támadsz? – Préseli ki a fogai közül a földön fekve. A testét még mindig átjárja az elektromosság, emiatt időnkét megrándul egy-egy izma. A nő nem törődik a fiú szavaival, csak hirtelen megragadja őt a grabancánál fogva és a kidöntött fához vonszolja.
- Látod mit műveltél? – Kezdett el ingerülten rikácsolni. – Azonnal kérj bocsánatot a természettől, amiért ily módon megcsonkítottad!
- De ez csak egy fa! – Yuri észrevétele jutalmaként egy méretes ütést kapott a feje búbjára.
- Éppen ezért teszed azt amit mondtam! – A nő hangjától szinte zengett az egész erdő, ami csak nyomatékosította akaratát.
- Izé… bocsánat… fa. – Nyögte ki végül
- Na, látod? Nem sokkal jobb érzés tiszta lelkiismerettel tovább élni?- A nő hangja hirtelen mézesmázossá vált és elengedte a fiút.
- Uhm… azt hiszem, én most megyek. Magnoliáig még nagyon hosszú az út.- Yuri felvette a táskáját a földről és elindult, hogy tovább folytassa az útját, de nő utána szólt.
- Magnolia pont az ellenkező irányba van. – A hangjában észrevehető volt némi gúny. Sokkal inkább az orra alá akarta dörgölni a fiú tévedését, mint sem segíteni.
- Ezt mondtam én is! Ha erre megyek akkor nagyon hosszú lesz az út Magnoliába. – Tett úgy mintha teljesen tisztába lett volna azzal, mit is csinál. Az idegen hölgyemény felkuncogott majd bele túrt hosszú szőke hajába és sarkon fordult.
- Ha gondolod, elkísérlek egy darabon, hogy ne keljen egyedül utaznunk. – Ajánlotta fel Yurinak a társaságát. – Persze csak ha nincs ellene kifogásod. – Tette hozzá végül.
- Hát… végül is egy kis társaság nem árthat meg. Yuri vagyok – Vigyorodott el.
- Yuna. – Viszonozta a mosolyt és mindketten elindultak immáron már a helye irányba.
- Miért akarsz eljutni Magnoliába? – Kérdezte Yuna egy kisseb beszéd sztrájk után.
- Csatlakozni akarok abba a céhbe ahová apa is ment. Amikor elhagyott minket nem tudtam vele menni mert szerinte túl veszélyes lett volna. Úgyhogy anya segítségével meg tanultam használni a mágiám és most követem őt. – Adta meg a választ közben a tekintetével az erdőt pásztázta.
- Jó neked, hogy van konkrét úti célod. Én csak utazgatok a világban és… Hé ne rohanj el mikor hozzád beszélek! – Üvöltött rá hirtelen Yurira aki egy almafához rohant.
- Hűűűű.. ez finomnak néz ki. Azt hiszem eszek is egyet. – A fiú letépett egy szem almát és már harapott is volna bele, amikor egy újabb elektrosokk járta át a testét. A pórul járt fiú ezúttal nem esett össze, csupán üveges tekintettel nézte, ahogy az alma kigurul a kezéből.
- Ezt meg miért kaptam? – Kiabált rá Yunára amint sikerült magához térnie.
- Mert már megint kárt teszel a világban! – Rivall rá Yuna
- Miféle kárt? Vesszek éhen akkor vagy mi?
- Persze, hogy nem! De előtte meg kell bánnod, hogy a saját érdeked miatt változtatsz abban ami már így is tökéletes.
- Hülyeség! – Állapította meg végül Yuri aminek egy hatalmas nyakleves lett a jutalma.
- Már pedig addig nem eszel! – Kiáltott rá fiúra. Még jó ideig tartott a vita arról, hogy Yuna eszméi mekkora badarság, olyannyira, hogy besötétedett és Yuri kénytelen volt éhgyomorral lefeküdni. Yuri és Yuna ezután három hónapig utaztak együtt mielőtt elváltak volna útjaik. Ez idő alatt kénytelen volt alkalmazkodni Yuna szokásaihoz, és idővel ráragadt ezen vallása, talán nem olyan mértékben mint Yuna de sokan még így elég furcsán néznek Yurira.

Fairy Tail:

A nap sugarai teljesen bevilágították a szobát ahol Yuri aludt, így nem telt bele sok idő, hogy felébredjen. Lassan nyitotta ki a szemét és még annál is lassabban sikerült kitápászkodni az ágyból, hogy egy méretes ásítás kíséretében kinyújtóztassa végtagjait. Még félálomban ugyan, de sikerült eljutnia a cuccaihoz és magára erőszakolnia a ruháit. Elég későn érte el Magnoliát így már aznap nem tudott eljutni a céhez, ezért kivett egy szobát az egyik közeli fogadóban. Kótyagosan, kialvatlanul vánszorgott végig az utcákon, jó néhány arra járót megkérdezve a Fairy tail hol létéről, mire végre sikerült megtalálni azt. A bejárat előtt megtorpant pár pillanatra és néhány kisebb pofont adott magának, hogy felébredjen, majd egy mély sóhaj után belépett az épületbe. A céhben pezsgett az élet az ott tartózkodok rendre vitatkoztak, beszélgettek. Páran Yuri felé kapták a tekintetüket, de többség nem foglakozott vele. Oda sétált a pulthoz ahol egy vidám mosolygós lány köszöntötte.
-Üdvözöllek a Fairy Tailben- Köszönt még mindig egy hatalmas mosollyal az arcán. Yuri csak bambán nézett a lányra, elvakította őt a szépsége és kedvessége. – Mit szeretnél? – Kérdezte, amitől sikerült fel eszmélnie.
- A mestert keresem! Szeretnék csatlakozni a céhez. – Nyögte ki.
- Én vagyok az. Makarov Dreyar a Fairy Tail harmadik mestere. – Mutatkozott be büszkén egy apró öregember, aki néhány méterrel ült arrébb és vígan sörözgetett. – Szóval szeretnél belépni? Hmmm…- Gondolkozott el az öreg.
- Nincs szükségünk egy újabb gyenge mágusra! – Vágott közbe egy fiatal szőke hajú férfi.
- Hagyd abba Laxus! – Szólt rá a mester.
- Chö… Még, hogy gyenge? Simán leverek bárkit ha az kell hozzá, hogy beléphessek. – Húzta ki magát Yuri.
- Óóó valóban. Akkor győz le engem és semmi akadálya, hogy belépj. – Ajánlotta fel és felállt az asztal mellől.
- Ugyan már! Te is tudod, hogy nem győzhet. Semmi szükség erre. – Próbálta a lány lebeszélni erről, nem sok sikerrel. Makarov csak egy rosszálló pillantást vetett rájuk, de nem szólt közbe.
- Ha csak ez kell! Crystal Make: Sword! – Yuri a kezébe idézett egy kardot és neki lódult, hogy rátámadjon Laxusra.
- Fölösleges. – Horkantott fel majd kinyújtotta az egyik ujját, amiből villámok törtek elő eltalálva a rá támadó fiút. Yuri felüvöltött fájdalmában és megtorpant.
- Hihi… Már megszoktam a sokk terápiát. Ennél azért több kell, hogy elintézz! – Kiáltott fel ismét, és újból neki rohant Laxusnak.
- Whooooo… - Laxus az öklébe egy adag elektromosságot koncentrált a kezébe és olyan sebességgel ütötte gyomron Yurit, hogy esélye volt kivédeni vagy kitérni előle és a támadás padlóra is küldte.
- Rohadék… - Megpróbált felállni, de ekkor valaki berontva az ajtón torkaszakadtából kezdett el üvölteni.
- Visszajöttél Laxus? Küzdj meg velem! – Az ajtóban egy rózsaszín hajú fiú állt, aki rögtön Laxus felé vetődött, lángba burkolózott öklökkel de még mielőtt elérhette Yuri felpattant és egy emberes csapással a tarkójára a földre küldte őt.
- Húzz sorszámot hülyegyerek! Előbb én fogom elintézni ezt a… - Yuri elharapta a mondatot és talán még a nyelvét, amikor az álla találkozott Natsu talpával.
- Minek neveztél!? – A két fiú pillanatok alatt egymásnak estek és püfölni kezdték egymást teljesen megfeledkezve Laxusról.
- Hé, mindketten hagyjátok abba! – Lépett közbe egy harmadik srác aki Yuri emlékei szerint még mikor bejött ide normális ruhában volt, ám mostanra már csak egy szál boxerben flangált.
- Maradj ki ebből chippendale Fiú! – Förmedt rá a szinkronban a két verekedő mágus, és már csak azon kapták magukat, hogy szép lassan már a fél céh csatlakozott a bunyóhoz.
- Most már elég legyen! – Laxus aki eddig csak nézte a harcot végkép elvesztette a türelmét, és egy jókora villámcsapással vetett véget a balhénak. – Ezt a sok marhát! – Átlépett a „lesokkolt” emberek felett és elhagyta az épületet.
- Pedig most akartam őt is leverni. – Nyögte ki alig halhatóan Yuri.
- Hahahaha! – Nevetett fel hangosan Makarov. – Tetszik a hozzáállásod te kölök! Mirajane hozd, kérlek a céhpecsétet.
- Akkor bevesznek? – Állt fel, az arcára mért ütéseket dörzsölve.
- Hova szeretnéd a jelet? – Kérdezte a mester mire Yuri lehajolt és a nadrágjáért nyúlt
- Nos….
- Még mit nem! – A mester keze hirtelen hatalmasra nőtt és földbe döngölte vele Yurit, még mielőtt az bármi szemérmetlen dolgot cselekedhetett volna.
- Elnézést! – Passzírozta ki fogai közül a szót. A pecsét végül a jobb alkarjára került.
- Na így már végre beszélhetek apámmal… bár nem látom őt sehol. Biztosan valamilyen munkát végez. – Nézett körbe az újdonsült céh tag.
- Mi a neve? – Kérdezte Makarov
- Raven. Raven Lockhart. – A mester csak kérdően tekintett a fiúra.
- Sajnálom, de soha nem is volt itt ilyen nevű mágus. – Közölte. Yuri egy pár pillanatra meglepődött aztán elnevette magát.
- Az az ostoba biztosan eltévedt. Sebaj! Majd akkor megvárom itt. – Kicsit furdalta a kíváncsiság miért nem érkezett meg még az apja, de egyrészt inkább annak örült, hogy csatlakozhatott a céhez másrészt pedig a csatlakozásának tiszteletére egy hatalmas bulit csaptak aznap. A telihold ragyogta be aznap éjszakát bevilágítva azokat a helyeket, amiket máskor elnyel a sötétség, köztük pedig egy kis fából készült kereszt fejlécét is, amin egy név ált.

/Megjegyzés: A nevet a végén direkt írtam így, nem elírás. Ezt majd egy élményben külön fogom részletezni ^^/