Josh vs Arisa (ellenőrizhető)

Egy tökéletes napnak ígérkezett akkor. A nap sütött, a szellő lágyan simogatta az ember bőrét. A madarak csicseregtek, a fák pedig szépen zöldelltek. Éppen egy kisváros mellett haladtam el a motoromon, mikor úgy döntöttem, hogy éhes vagyok. Betértem a település egyetlen fogadójába, ahol jól meg is tömtem a bendőmet, majd észrevettem egy kis vegyesboltot is a szemközti épületben.
- Remek, veszek valami rágcsálni valót az útra. – gondoltam.
Miután fizettem az ebédért, felálltam és átsétáltam a boltba. Egy idei nézegettem a dolgokat, de mindent túl drágának találtam, így mindössze egy rágót vettem le a polcról, amely egyben az utolsó csomag is volt az üzletben.
- Jó napot, csak ezt a csomag rágót kérném. - mondtam, mikor a pulthoz léptem, hogy fizessek.
Már éppen átadtam a kasszásnak a pénzt, mikor egy hangot hallottam a hátam mögül:
- Nem, ÉN kérem azt a rágót!!! – csapott rá valaki a pultra mögöttem.
- Milyen erőszakos emberek vannak. – gondoltam mérgesen, miközben megfordultam. - Sajnálom, de ezt már én vettem meg. – mondtam, mielőtt még megláthattam volna a kellemetlenkedőt.
Mikor megláttam, hogy az illető egy aprócska lány, megesett rajta a szívem, és inkább odaadtam neki a csomagot:
- Tessék kislány, de máskor nem kéne ilyen erőszakosnak lenni, inkább kérjél szépen! - mondtam kedvesen, hiszen, bár mogorva volt, de mégis csak egy gyerek.
- KISLÁNY?!!! – üvöltött fel. - Kikérem magamnak nem vagyok kislány! – mérgelődött.
- Hóhóhó! Nem akartalak megbántani, de nem így kéne megköszönni, ha más kedves. Anyukád tudja, hogy így viselkedsz? – oktattam tovább, hiszen fel sem merült bennem, hogy ne lenne gyerek, csak éppen azt gondoltam, hogy nem szereti, ha erre mások felfigyelnek, ezért kértem bocsánatot.
- Nem, nem tudja! - csattant fel. - És nem is fogja megtudni. Nem szorulok már rá egy jó ideje. És nem kell a rágód, majd veszek máshol. – zsörtölődött tovább.
- De neveletlen egy kölyök vagy te! - jegyeztem meg egyre morcosabban, s vissza is tettem a rágót a zsebembe. – Még ilyet? – gondoltam magamban meglepetten a reakciótól.
Ekkor azonban a pöttöm rám ugrott, melytől én kibillentem az egyensúlyomból, és hanyatt vágódtam. Ezt követően hevesen a zsebembe nyúlt, majd kikapva onnan a csomagot, futásnak eredt.
- Köszi mégis! – kiáltotta vissza.
- Na jó, most már kezdek feldühödni. – morgolódtam, majd gyorsan talpra ugrottam. - Megállj hé! A tolvaj formádat! – kiabáltam utána, s máris a nyomába eredtem. - Adod vissza de rögtön!
- Ch. Hogy ezt? Vedd el, ha tudod! – ingerelt, s közben felbontva kivett belőle egy rágógumit, melyet máris bekapott.
- Te kis..! - kiabáltam utána mérgesen.
Hiába futottam, nem tudtam utolérni. Valószínűleg a termete miatt lehetett, kisebb volt a légellenállás, így könnyebben tudott futni, mint én.
- Mi, hogy, hogy mondtad? - vigyorgott rám. - Oh ezer bocsánat... kérsz te is? – hergelt még tovább.
Itt telt be végleg a pohár.
- Akár gyerek vagy, akár nem, most megkapod a magadét! – kezdett eldurranni az agyam, és előkapva mágikus deszkámat, máris hamar utolértem. - Előlem nem lógsz meg te kis enyveskezű! Még ha csak egy rágóról is legyen szó.
- Mágiát használsz egy ilyen kislány ellen, mit én? Ejnye nem szép dolog... te akartad: Ice Make: Lance! – vetett be ellenem egy támadást.
Meg kell hagyni, alaposan meglepett a dolog, nem gondoltam volna, hogy mágus a kölyök, de sebaj, nem gyulladtam be ennyitől. Vagyis, ha pontosak akarunk lenni, akkor begyulladtam:
- Ex-Quip: Flame Emperor Sword! - idéztem meg a kardomat, majd a lángjai segítségével megsemmisítettem a felém jövő támadást. - Annyira nem vagy te kislány nem igaz? – szegeztem neki a kérdést.
- Lány, az vagyok, de kicsi az biztos nem. Sőt annyira ártatlan sem vagyok, mint ahogy kinézek... de te sem vagy az a "jóbácsi" típus, aki az előbb odaakarta ezt adni. – jegyezte meg.
- Hát bocsi, ha megorrolok valakire, aki ilyen illetlen. De még most figyelmeztetlek, hogy ne húzz fel, mert ha egyszer bedühödök, akkor nagy bajban leszel. Tehát a rágó a tiéd maradhat, de kérj bocsánatot, méghozzá sürgősen! – fenyegettem meg a varázslót.
- Én? Bocsánatot? Tőled? Nem is tudom ki húzott kit fel először! Emlékezz csak: el akartad vinni a rágóm, kislánynak neveztél, most meg ezek után csak úgy a képembe mondod, hogy kérjek tőled bocsánatot... gondolj csak bele… véletlenül nem fordítva kéne ezt tenni? És akkor megkínállak a rágóból.
Ez volt az utolsó csepp a pohárban, most már tényleg az egekben volt a vérnyomásom, és a dühszintem a plafont verte.
- Na jó, most már tényleg kezd elszakadni bennem a cérna, pedig tényleg nagyon türelmes voltam veled eddig... – mondtam dühösen, és kezdtem érezni, hogy nem csak az agyam, de a testem is kezd egy elmebeteg tömeggyilkos gyilkolás előtti állapotaira hasonlítani, noha még soha sem öltem meg senkit, és nem is szándékoztam. - Utoljára mondom, hogy kérj bocsánatot!
- A helyedben nem húznám fel magam… Magas lesz tőle a vérnyomásod és agyvérzést is kaphatsz tőle! – heccelt tovább, amit tényleg nem kellett volna, mert ettől máris kész voltam teljes erőbedobással harcolni ellene.

Nap, nap után jártam az utakat, mikor az egyik alkalommal belenyúltam a táskámba, hogy felfrissítsem magam egy fincsi rágóval. Szinte a sírógörcs fogott el, ahogy megláttam, hogy már csak egy darab van~ sürgősen vennem kell minimum egy csomaggal~ gondoltam. Hosszú túra után betértem egy kisvárosba és bementem a legelső (és szerintem az utolsó) boltba. Árgus szemekkel kerestem mindenhol, de a kijelölt helyen se volt már egy sem. Búskomoran mentem volna ki, mikor meghallottam egy nagyon idegesítő mondatot:
-Jó napot, csak ezt a rágót kérném~Na neeem nem fogom hagyni, hogy elvigye....méghozzá az UTOLSÓT!!!
- Nem, ÉN kérem azt a rágót!!! – csapottam rá a pultra hevesen.
- Sajnálom, de ezt már én vettem meg.. fordult meg, mire láthatóvá vált a közellenségem arca, aki éppen meg akar fosztani az utolsó rágótól. Mikor teljesen felém fordult, kicsit megállt bennem valami… egy icike-picikével… na, jó. Jóval magasabb fickó nálam. -Tessék kislány, de máskor nem kéne ilyen erőszakosnak lenni, inkább kérjél szépen!!-mondta, miután végigmért.
- KISLÁNY?!!!- akadtam ki-Kikérem magamnak nem vagyok kislány-morogtam.
- Hóhóhó! Nem akartalak megbántani, de nem így kéne megköszönni, ha más kedves. Anyukád tudja, hogy így viselkedsz?-okoskodott tovább. Teljesen úgy kezelt engem mint egy gyerek,de nagyot téved, ha tényleg ezt hiszi.
- Nem, nem tudja!-csattantam fel.- És nem is fogja megtudni. Nem szorulok már rá egy jó ideje. És nem kell a rágód, majd veszek máshol.- sziszegtem rá.Utálom ha felhozzák anyámat...sokszor előfordult már ilyen...még hogy tudja-e? Talán fentről figyel...
- De neveletlen egy kölyök vagy te!-morgolódott magában. A szemem sarkából figyeltem ahogy zsebreteszi az utolsó csomag rágót, ami lehet az utolsó eben a városban, így napokig el fog tartani, hogy találjak...és az elvonási tüneteim is jelentkeznek lassacskán....nyami...az a finom rágó....mégsem hagyhatom, hogy elvigye~gondoltam, mire hirtelen nekirontottam, amitől a földön landolt meglepetésében. Kihasználva azt kiszedtem a zsebéből a világ legfinomabb édességét és talpra ugorva már spuriztam is el. Olyan gyorsan futottam , ahogy csak tudtam és meglehetősen gyorsabb is voltam nála, akármennyire is igyekezett elkapni (miután feltápászkodott a földről), sehogy nem ment neki.- Megállj hé! A tolvaj formádat!-kiabált utánam-Adod vissza de rögtön!
- Ch. Hogy ezt? Vedd el, ha tudod!-vigyorogtam. Végigkergethet az egész városban, úgysem fog tudni elkapni. Hogy még jobban hergeljem, felbontottam a csomag rágót és kivéve egyet belőle elkezdtem rágcsálni azt.
- Te kis..!-morogta és komolyan már pipacspiros volt az arca.
- Mi, hogy, hogy mondtad? - vigyorgottam rá.-Oh ezer bocsánat... kérsz te is?-nyújtottam felé a rágót, mire szerintem valami elszakadt benne.
- Akár gyerek vagy, akár nem, most megkapod a magadét!-varázsolt elő a semmiből egy mágikus deszkát, ami segítségével, hipp-hopp utolért…és én meg azt hittem, hogy simán meglóghatok előle.-Még ha csak egy rágóról is legyen szó
- Mágiát használsz egy ilyen kislány ellen, mit én? Ejnye nem szép dolog... te akartad:Ice Make: Lance!-!- suttogtam és a megjelenő jéglándzsát felé hajítottam, hátha kibillen az egyensúlyából és a földre zuhan. De sajnos nem volt elég nagy a meglepésem erre.
- Ex-Quip: Flame Emperor Sword!-idézet meg egy kardot, ami LÁNGOLT és azzal kivédte könnyedén a támadásom.~ hogy a jó csuda vinné el,de nem adom magam meg ilyen könnyen. Tartogatok még jó pár meglepetést neki, amitől könyörögni fog, hogy álljak le. Ha egyszer eldurran az agyam, képtelen leszek használni a mágiám és mint sokan mások, ő is jégbe fagyva fogja végezni.
- Annyira nem vagy te kislány nem igaz?-kérdezte döbbenten.
- Lány, az vagyok-adtam neki igazat.-de kicsi az biztos nem. Sőt annyira ártatlan sem vagyok, mint ahogy kinézek... de te sem vagy az a "jó bácsi" típus, aki az előbb odaakarta ezt adni.-húztam el a számat.
- Hát bocsi, ha megorrolok valakire, aki ilyen illetlen. De még most figyelmeztetlek, hogy ne húzz fel, mert ha egyszer bedühödök, akkor nagy bajban leszel. Tehát a rágó a tiéd maradhat, de kérj bocsánatot, méghozzá sürgősen!-kezdett el fenyegetőzni, amitől eldobtam az agyam és elővettem a tudálékos énemet.
- Én? Bocsánatot? Tőled? Nem is tudom ki húzott kit fel először! Emlékezz csak: el akartad vinni a rágóm, kislánynak neveztél, most meg ezek után csak úgy a képembe mondod, hogy kérjek tőled bocsánatot... gondolj csak bele… véletlenül nem fordítva kéne ezt tenni? És akkor megkínállak a rágóból.-.-kérdeztem. Még hogy én kérjek tőle bocsánatot. Mit képzel magágáról, kivel beszél. Nagyon unom már, hogy egy kislányként viselkedik velem. De esküszöm megmutatom neki, hogy nagyon, de nagyon nagyot hibázik vele.
- Na jó, most már tényleg kezd elszakadni bennem a cérna, pedig tényleg nagyon türelmes voltam veled eddig...-...-ment fel nála a pumpa. Nem baj. Minél idegesebb valaki, annál jobban nem tud koncentrálni arra amit csinál. Lehet heccelem még egy kicsit. -Utoljára mondom, hogy kérj bocsánatot!-követelte haragosan.
- A helyedben nem húznám fel magam… Magas lesz tőle a vérnyomásod és agyvérzést is kaphatsz tőle!-vigyorogtam még szélesebben. Eszem ágában nem volt bocsánatot kérni tőle…bár ha leállítaná már magát, komolyan adnék neki egy rágót.
- Na jó, most már tényleg betelt a cérna, vagy mi, na, elszakadt a pohár vagyis... a fene egye meg, már beszélni se tudok! Ex-Quip: Steel Lons Sword!-idézett meg két kardot a kezébe.
-Azt úgy mondják, hogy betelt a pohár-oktattam ki-először meg kéne tanulnod beszélni. Ice Make Lance-használtam ugyanazt a mágiát mint az előbb, de most nem hajítottam felé. Könnyebb közelharcban használni és úgy látszik, most arra fog kerülni a sor. -Szívesen adok néhány nyelvtanórát.
-Hogy az a jó büdös... a mindenségit neki!-őrjöngött ás két karddal a kezében egyenesen nekem rontott. Az egyikkel oldalról, a másikkal pedig felülről próbált elintézni. Picit váratlanul ért az egész, így csak védekezni tudtam. A lándzsámmal kivédtem az oldalról érkező csapást,de a felülről teljesen védtelen voltam, így a földre vetettem magam és megpróbáltam kirúgni a lábait maga alól, de ahogy a földet érte, már fel is pattant, majd ugyanazzal a lendülettel egy új fegyvert idézett meg.
- Ex-Quip: Lighting Emperor Spear!

- Na jó, most már tényleg betelt a cérna, vagy mi, na, elszakadt a pohár vagyis... a fene egye meg, már beszélni se tudok! Ex-Quip: Steel Long Sword! – idéztem meg a két kardot a kezembe, ezzel előkészítve a kedvenc harci stílusomat.
- Azt úgy mondják, hogy betelt a pohár. – javított ki, ami csak még jobban felhergelt. - Először meg kéne tanulnod beszélni. Ice Make Lance! – teremtett a kezében ő is egy dárdát. - Szívesen adok néhány nyelvtanórát. - folytatta.
- Remek, úgysem szeretek fegyvertelen ellenféllel küzdeni. – gondoltam, és máris támadásba lendültem, bár nem tudtam megállni, hogy előtte ne morgolódjak egy kicsit: - Hogy az a jó büdös... a mindenségit neki! – bömböltem, és lecsaptam a kardjaimmal.
Az egyik támadást oldalról indítottam, míg a másikat felülről, ezáltal két tűz közé szorítottam az ellenfelemet. A lány az oldalról érkező csapásom felfogta a dárdájával, de a felsővel nem tudott mit kezdeni, így a földre vetette magát, és a lábam irányába rúgott. Nem voltam felkészülve egy ilyen eshetőségre, ráadásul a düh elborította az agyamat, ezért hát célt ért, és én elvágódtam a földön, csakhogy nem maradtam ott sokáig. Egy töredék másodperc alatt máris talpon voltam, és egy újabb fokozattal emeltem a harc szintéjt:
- Ex-Quip: Lighting Emperor Spear! – idéztem meg a lándzsát, majd a végeit szétnyitva, majd feltöltve, máris tüzelésbe kezdtem.
Ezzel jól láthatóan sarokba is szorítottam ellenfelemet, mivel csak kerülgetni tudta a támadásomat. Egyik lövedékem azonban egy néhány centivel mögötte levő falon durrant szét, ezáltal némileg megrázva őt.
- Váá, hé, nem tudnál kicsit jobban vigyázni?? Ezek ráznak! És ha még nem tudtad én jégmágus vagyok! - kezdett el pattogni. - És a jég vízből áll és a víz túlságosan is jól vezeti az áramot! Mi lett volna, ha éppen jégmágiát használok és eltalálsz?... Nagy gáz!
Az első reakcióm nagyjából egy „HEE?!” felkiáltás tömörségbe lehetne sűríteni, aztán végül mégiscsak kimerítően válaszoltam a felmerült problémára, ami számomra annyira nem is volt probléma, mint sem megoldandó kérdés.
- Már kellőképpen felhúztad az agyam, szóval nehogy még neked álljon feljebb!... És különben is, nem lőttem olyan erősségűen, hogy belehalj. - mondtam dühösen. - De most már mutass valamit, mert különben gyorsan vége lesz a harcuknak! – kommentáltam az eseményeket.
- Igen nekem áll feljebb, te kezdtél el mágiát használni ellenem! De ezt a témát zárjuk le... úgysem jössz ki belőle jól… Abban viszont teljesen egyetértek, hogy gyorsan vége lesz a harcunknak. – mondta.
- Legalább ő is beismeri. – gondoltam elégedetten, mivel feltételeztem, hogy megadja magát, vagy valami hasonló.
Igazság szerint ez már rég nem a rágóról szólt ez a harc, legalábbis, ami engem illet. Sőt, lehet, hogy sosem szólt arról. Sokkal inkább a tiszteletről és a becsületről szólt. Az ellenfelem orvul kirabolt, még ha csak egy rágónyi értéket is vitt el, ami nekem nem nagy összeg, és méghozzá fel is idegesített. Ezt nem hagyhattam megtorlatlanul.
- Ha te felhúztad magad...ne tudd meg én milyen vagyok akkor: Ice Make Claws! – teremtett a kezére jégkarmokat, melyekkel rám rontott.
A lándzsámat összecsukva ismét egyszerű fegyverré alakítottam, melynek segítségével fel is vehettem a harcot a jég ellen.
- Ne nevettess kérlek! Egy fegyvermágust akarsz legyőzni közelharcban? Hol élsz te? - nevettem el magam, és a düh egy része inkább vidámsággá alakult.
- Nem az volt a célom nyugi. – kaptam meg a választ, majd egy pillanatnyi dulakodás után megragadta a ruhámat, amely azonnal elkezdett megfagyni.
- A francba, ez így nem lesz jó! – gondoltam, mivel láttam az esetleges következményeket, így hát taktikát váltottam: - Akkor kapcsoljuk feljebb a hőfokot! - kiáltottam el magam, és máris visszaváltottam az előző kardomra, melynek segítségével tüzes vágást generáltam.
Két opció állt így hát előttünk: Vagy tovább tart engem, és én megfagyok, miközben az ö keze leég a csapásomtól, vagy elenged, és mindketten ép bőrrel megússzuk.
- A franca!! Mi vagy te? polihisztor, hogy mindenre van valami kibúvód? – lökte el magát gyorsan tőlem, hogy ne érje el a tüzem. - Már semmi mást nem tok bevetni ellened. – mérgelődött, és lelőtte a saját gyengeségét, ami alaphiba egy harcban, bár feltételeztem, hogy csak blöfföl.
- Nekem viszont még van néhány fegyverem! Ex-Quip: Purgatory Broadsword! - jelent meg a kezemben a hatalmas fegyver. - Ha ezzel eltalállak, akkor azt hiszem, hogy vége is a mi kis mulatságunknak. – jelentettem ki, és harcba szálltam.
- Ha eltudsz vele találni! – bökte oda a rágó tolvaj, akinek ezúttal igaza volt.
Még nem használtam előtte éles helyzetben a pallost, így beletelt egy kis időbe, míg egyáltalán célozni tudtam vele. Eközben sajnos néhány házfalat ledöntöttem vele, ami valószínűleg nem okozott örömet a tulajaiknak.
- Ice make: Lance! – idézett meg egy újabb lándzsát, mellyel a közelembe tudott kerülni, és a torkomnak szegezte.
Mindeközben persze én sem voltam tétlen, és egyik kezemmel elengedve a kardomat egy kardot idéztem, melyet én szegeztem az ő torkának.

- Na, jó, most már tényleg betelt a cérna, vagy mi, na, elszakadt a pohár vagyis... a fene egye meg, már beszélni se tudok! Ex-Quip: Steel Long Sword!-idézett meg egy lándzsát a kezébe, amit kettéválasztott, majd furi energiagömböket kezdett el lőni rám. Egy icike-picikét későn kapcsoltam, hogy a víz és az elektromosság nem nagyon fér meg egymás mellett, de hála a fürgeségemnek sikerült kikerülnöm őket. Vagyis csak azt hittem. Mikor nem túl figyelmesen, de meggyőződtem arról, hogy több nincsen, meglepetésszerűen egy utolsó lövedék pár centire haladt el a fülem mellett egyenesen belecsapódva a mögöttem álló épület falába. Szó szerint égnek állt a hajam tőle.
- Váá, hé, nem tudnál kicsit jobban vigyázni??-kérdeztem, miután magamhoz tértem.- Ezek ráznak! És ha még nem tudtad én jégmágus vagyok!-oktattam ki. Te jó ég! Hova járt ez a gyerek iskolába? Azt nem tudni, hogy:A jég vízből áll és a víz túlságosan is jól vezeti az áramot! Mi lett volna, ha éppen jégmágiát használok és eltalálsz?... Nagy gáz!!-ráztam meg a fejem. Könyveket lehetet volna írni arról, hogy milyen kifejezések suhantak át az arcán. Nem mondom sokféle volt, de a legvégén megállapodott a dühnél. „Ajjaj, ennek nem lesz túl szép következménye”
- Már kellőképpen felhúztad az agyam, szóval nehogy még neked álljon feljebb!...-bla-bla-bla-bla… ezt már hallottuk. Jöhetne már jobb szöveggel is..- És különben is, nem lőttem olyan erősségűen, hogy belehalj. De most már mutass valamit, mert különben gyorsan vége lesz a harcuknak!-mondta. Na, végre, hogy valamiben egyetértünk.
- Igen nekem áll feljebb, te kezdtél el mágiát használni ellenem! De ezt a témát zárjuk le... úgysem jössz ki belőle jól… Abban viszont teljesen egyetértek, hogy gyorsan vége lesz a harcunknak- vigyorogtam-Ha te felhúztad magad...ne tudd meg én milyen vagyok akkor: Ice Make Claws-idéztem a kezeimre jégkarmokat, majd nagy lendületet véve nekirontottam. Kicsit, mint ha meglepődött volna. Nem számított arra, hogy közelharcba fogok bocsátkozni vele.
- Ne nevettess, kérlek! Egy fegyvermágust akarsz legyőzni közelharcban? Hol élsz te?-hárította könnyedén a támadásom,de egyvalamire nem figyelt oda.
- Nem az volt a célom nyugi.- ragadtam meg a pólójánál fogva, és ahogy mindig is szokott lenni, szabadjára engedtem az érzéseim, mire szépen lassan elkezdett jégbe fagyni. Mint ha egy pillanatra rémület csillant volna fel a szemében, aminek örültem volna, ha nem éppen nem olyan egyéniség, aki még vészhelyzetben is uralkodni tud magán és soha nem veszti el a józan eszét. Ezt nevezik pechnek.
- Akkor kapcsoljuk feljebb a hőfokot!- kiáltott fel és átváltott az előző kardjára, amivel kiolvasztotta magát. Két lehetőségem maradt: Vagy elengedem és nem sülök ropogósra, vagy nem eresztem és bízva a vakszerencsében, jégreteszem. Végül csak elengedtem, én mindig biztosra megyek mindenben.
- A franca!! Mi vagy te? Polihisztor, hogy mindenre van valami kibúvód?- löktem el magam tőle- Már semmi mást nem tok bevetni ellened.-mérgelődtem a látszat kedvéért. Még, hogy én kifogyjak a tervekből? Olyan nincs. Lehet nem vagyok magas szintű mágus, de én soha nem adom fel! Nem menekülök el senki elől, méh akkor se, ha csak a halálba sodrom magam. Szerencsére a halál távol állt tőlem, naná, hogy nem kapok ki egy pszichopata ellen, aki egy rágón ennyire felhúzza az agyát.
- Nekem viszont még van néhány fegyverem! Ex-Quip: Purgatory Broadsword!!-jelent meg a kezében egy iszonyat nagy fegyver. Azt hiszem, hogy valaki nagy bajban van!!- Ha ezzel eltalállak, akkor azt hiszem, hogy vége is a mi kis mulatságunknak..-mondta. Nos nézzük csak az esélyeket. Nagy a fegyver, és úgy tartják, minél nagyobb valaki, vagy valami, annál lassúbb és nagyot esik. Egyértelmű, hogy nem fog semmit sem elérni egy ekkora izével.
- Ha eltudsz vele találni-!-vontam vállat végül. „Állhatsz rosszul egy csatában,de ha gyors vagy, semmi se szab gátat a határaidnak”~ emlékeztem vissza az egykori mesterem szavaira, és milyen igaza volt! Nem is tudom mennyi ideje húzom már itt szegényke agyát, de még nem tudott egyszer sem sarokba szorítani, ellenben velem. He-he na ki itt a tehetség? Mint ha nem tudta volna használni rendesen a fegyverét, amiből arra következtettem, hogy nem sokat szokta használni. Házfalak sokaságát döntötte romba,de egy tuti biztos: ÉN NEM FOGOK SENKIT SEM KÁRTALANÍTANI!
- Ice make: Lance!-motyogtam és az újonnan formált lándzsám segítségével, egy gyors lerohanással a közelébe jutottam és a torkának szegeztem azt. Nem tudom milyen reflexei vannak,de hogy ilyen gyors ember mint ő…nem létezhet. Abban a pillanatban, ahogy neki szegeztem a lándzsát ő egy kardot tartott a torkomhoz.
-Azt hiszem ez patthelyzet-állapította meg-én leteszem a kést, ha te is a dárdát-próbált kompromisszumot kötni.
-Honnan tudjam, hogy nem nyesed fel a torkom amint leteszem a lándzsát?
- Ne legyél már hülye! Ha akarnám, már rég halott lehetnél. És egyébként is, mint láthatod, a Fairy Tail-hez tartozom. Nem vagyok gyilkos
-Akkor fegyverszünet?- vontam fel az egyik szemöldököm.
- Egyenlőre,akkor lerakjuk a fegyvert?
-Le-bólintottam és szépen lassan magam mellé engedtem a lándzsát, majd elhajítottam, látva, hogy ő is azt teszi, mint én.
- Akkor most akár meg is beszélhetnénk a dolgot nem igaz?
-Mit akarsz megbeszélni?
- He? Mi az, hogy mit?-akadt ki.- Hát azt, hogy mikor adod vissza a rágómat például.
-Fele-fele?-?ajánlottam fel kelletlenül.
- Rendben, de csak akkor, ha elnézést kérsz azért, hogy feldühítettél, meg persze azért is, mert elloptad, meg azért is, amiért fellöktél és ennyi mágikus erőt kellett elhasználnom miattad.-.-HOGY MI?????????? Mégis mit képzel ez magáról?
- A felesben benne vagyok, de hogy bocsánatot is kérjek...? Ch...még mit nem.

- Azt hiszem ez patthelyzet. – mondtam. - Én leteszem a kést, ha te is a dárdát. – ajánlottam fel egy reális kompromisszumot.
- Honnan tudjam, hogy nem nyesed fel a torkom, amint leteszem a lándzsát? – kérdezett vissza gyanakvóan.
- Ne legyél már hülye! Ha akarnám, már rég halott lehetnél. És egyébként is, mint láthatod, a Fairy Tail-hez tartozom. Nem vagyok gyilkos! – jelentettem ki felháborodva.
- Akkor fegyverszünet? – vonta fel egyik szemöldökét a kérdés közben.
- Egyelőre, akkor lerakjuk a fegyvert? – kérdeztem vissza én is megint, mivel még mindig nem értettem a szándékát.
- Le. – válaszolta, és egyszerre leengedtük a fegyvereinket.
- Akkor most akár meg is beszélhetnénk a dolgot nem igaz? – tértem át a következő témára.
- Mit akarsz megbeszélni?
- He? Mi az, hogy mit? – ámultam el. - Hát azt, hogy mikor adod vissza a rágómat például.
- Fele-fele? – tett egy ajánlatot.
- Rendben, de csak akkor, ha elnézést kérsz azért, hogy feldühítettél, meg persze azért is, mert elloptad, meg azért is, amiért fellöktél és ennyi mágikus erőt kellett elhasználnom miattad. – soroltam fel a hosszú bűnlajstromát.
- A felesben benne vagyok, de hogy bocsánatot is kérjek...? Ch...még mit nem. – húzta fel az orrát.
- Na, beleegyezel végre? - kérdeztem komolyan.
- Hadd gondoljam át egy pillanatig.... öööö..nem? - vigyorgott rám. - Naná hogy nem.. ne tarts már ennyire dilisnek… te kezdted nem én. De azt elfogadom, hogy én loptam el a rágót, de te használtál ellenem először mágiát. – hadarta.
- Nehogy már a mágikus deszka ennyire nagy probléma legyen! Az mégsem ugyan az, mint hogy rálősz az emberre jéggel! – kontráztam.
- Az már egyéni szoc probléma, bocsi. – mutogatott rám.
- Te kis… Még a végén mégis csak megölöm! – dühöngtem magamban.
- Akkor is te használtál előszőr mágiát. Be kell ismerned,de ha nem is ismered be, nem tudsz ez alól kimászni,ezért tessék szépen először neked bocsánatot kérni! – bólogatott a magyarázás közben. - Utána megfontolom, hogy én is bevalljam oly szörnyű bűnömet és megbánjam teteim. – kuncogott.
- Beismerni beismerem, de a bocsánatkérésről tegyél le, mert nekem nincs miért! Ellenben neked annál több okod van rá! - lettem ismét egyre dühösebb.
- Nos nézzük csak: Ice Make: Lance. - suttogta és most egy újfajta dárdát idézett meg, melynek mindkét vége hegyes volt.
- Ennyit a diplomáciáról! – gondoltam lemondóan és feltüzelve.
- Ha nem sikerül szép szóval, menni fog kicsit határozottabban! – kiáltotta és rám rontott.
- Hogy az a... - dühödtem fel azonnal, és ezúttal kissé másképp fegyverkeztem fel: - Ex-Quip: Steel Long Sword! - idéztem mindkét kezembe egy-egy kardot.
Most már kezdett kérdéses lenni, hogy nem teszek-e komoly károkat az ellenfelemben, de a vörös köd már elborította az agyamat.
- Valakinek eldurrant az agya… - dúdolta tovább hergelve.
Bár a lándzsáját megidézte, mégis meggondolta magát, és nagyobb méretű jéglándzsákat idézett, melyeket egyesével dobált felém. Én egyszerűen kerülgetni kezdtem őket, és közben egyre közelebb értem hozzá. Ő is észlelte ezt, és közelről vetette rám magát, megpróbálva a földre szegezni a még a kezében maradt egyetlen dárdájával.
Sikerült hátrafelé kiugranom előle, és megint csak a villámok erejét hívtam inkább segítségül, és villámgömbökkel kezdtem el tüzelni rá.
- Várom nagyon nagy szeretettel a bocsánatkérésedet! - kerülgette ki a támadásaim kisebb nagyobb gonddal.
- Az őrületbe fog kergetni! – mérgelődtem. - Ex-Quip: Two-handed Steel Hammer! – váltottam gyorsan ismét.
Meglendítettem ugyan, de valószínűleg a kis termete miatt meglehetősen gyors volt, így esélyem sem volt eltalálni egy ilyen lassú fegyverrel. Pedig ha összejött volna, akkor vége is a harcnak.
- Lassú vagy! – heccelt, miközben a csapásaim kerülgette. - Kicsit gyorsabban kéne hadonásznod a játékszereiddel! – vigyorgott megint.
- Egy idegroncs leszek, ha ez így megy tovább. – gondoltam.
- Talán be is fejezhetnéd a felesleges hadonászást. Nem lenne könnyebb azt az egy szót kinyögnöd?? Jobban járnál vele és a környékbeliek is. Kicsit megrongáltad az épületeket, és én tuti nem fizetem ki. – mondta.
Az épületes rész valóban igaz volt, de hát ugyan már, egy vérbeli Fairy Tail-es meg sem tud lenni rongálás nélkül nem igaz? Szóval nem törődtem vele túl sokat, ellenben a játékszeres résszel, hiszen az igaz volt, és nekem is be kellett látnom.
Eltüntetve a kalapácsot, egy tőrt idéztem, amivel máris nagymértékben nőtt az én gyorsaságom is, így már fel tudtam venni vele a versenyt.
- Ööö… esetleg szeretnél valamit? - kérdezte felnézve rám, mikor már előtte álltam.
- Véged! - emeltem fel a kést, hogy szúrjak.

/Bocsi a hosszadalmas késésért, remélem nem fog előfordulni többet ^^"/

- A felesben benne vagyok, de hogy bocsánatot is kérjek...? Ch...még mit nem.
- Na, beleegyezel végre?-kérdezte. Ó anyám, mit nem lehet azon felfogni, hogy NEM??? De nem baj, húzzuk még egy kicsit az agyát.
- Hadd gondoljam át egy pillanatig.... öööö..nem? -vigyorogtam rá, bár legbelül teljesen komolyan mondtam. Kezdett elfogyni a türelmem és a hangulatom is kezdett visszatérni, az eredetihez, ami nem olyan régóta van.- Naná hogy nem.. ne tarts már ennyire dilisnek… te kezdted nem én. De azt elfogadom, hogy én loptam el a rágót, de te használtál ellenem először mágiát.-forgattam meg a szemeimet.
- Nehogy már a mágikus deszka ennyire nagy probléma legyen! Az mégsem ugyan az, mint hogy rálősz az emberre jéggel-kapta fel a vizet,de nem nagyon tudott foglalkoztatni. A tény az tény, és amint már mondtam előzőleg, a tényeket nem lehet megcáfolni.
- Az már egyéni szoc probléma, bocsi. - vontam vállat.
- Te kis-morogta. Szó mi szó, már az arcán is lehetet látni, hogy magas a vérnyomása. De ez van, aki nem bírja elviselni a stílusom és a modorom, az ne kössön belém.
- Akkor is te használtál előszőr mágiát. Be kell ismerned,de ha nem is ismered be, nem tudsz ez alól kimászni,ezért tessék szépen először neked bocsánatot kérni!-magyaráztam. - Utána megfontolom, hogy én is bevalljam oly szörnyű bűnömet és megbánjam teteim.-nevettem.
- Beismerni beismerem, de a bocsánatkérésről tegyél le, mert nekem nincs miért! Ellenben neked annál több okod van rá!-na még ő tart kiselőadást nekem.
- Nos nézzük csak: Ice Make: Lance.-idéztem meg egy kicsit fantáziabbdús lándzsát, aminek immár két hegye volt.- Ha nem sikerül szép szóval, menni fog kicsit határozottabban! -néztem rá szúrós szemekkel, majd egy lendülettel nekirontottam, reménykedve abban, hogy ez lesz az utolsó "táncunk".
- Ex-Quip: Steel Long Sword!-kapcsolt is át hirtelen védekezésbe, egy-egy kardot megidézve a kezében.
- Valakinek eldurrant az agya…-daloltam, majd meggondolva magam és visszaváltottam az eredeti, mégis biztosabb lándzsaformára és elkezdtem azokat felé hajigálni, ami igen csak nagy állóképességet igényelt, ugyanis sehogy sem akart beleakadni az egyikbe. Végül rájöttem, hogy csakis közelharcban győzhetek ellene, így egy újjabbat megidézve a közelébe férkőztem és megpróbáltam a földhöz szegezni őt. Gondolom nem is kell említeni, hogy nem nagyon vállt be a tervem. Ez a "fiúcska" sokkal erősebb ellenfél, mit az ezelőttiek,akikkel konfliktusba keveredtem. Még az is előfordulhat, hogy én maradok alul.
A támadásomat kivédve újból "villámybogyókkal" kezdett el kergetni.
- Várom nagyon nagy szeretettel a bocsánatkérésedet!-hajoltam el, minden gömböcske elől.
- Ex-Quip: Two-handed Steel Hammer! -kiáltott fel mérgesen egy új fegyverre váltva, amivel már komolyan nem bírt lépést tartani velem. Ez a fegyvermágusok átka: minél nagyobb valami, vagy valaki, annál lassabban mozog.
- Lassú vagy!-sóhajtottam fel- Kicsit gyorsabban kéne hadonásznod a játékszereiddel!-adtam neki egy igen megfontolandó tanácsot. Általában igazam van.- Talán be is fejezhetnéd a felesleges hadonászást. Nem lenne könnyebb azt az egy szót kinyögnöd?? Jobban járnál vele és a környékbeliek is. Kicsit megrongáltad az épületeket, és én tuti nem fizetem ki.- mondtam, mire egy törre cserélte le a fegyverét, igen csak gyorsabb sebességre váltva,amit kihasználni elöttem is termet.- Ööö… esetleg szeretnél valamit?-döbbentem le egy kicsit.
- Véged!-mondta és felemelve e tört megpróbált leszúrni, amivel igen csak rámijesztett,de ahogy gondoltam ez csak elterelés volt. Senki nem lehet annyira khm, hogy egy törrel szúrja le az ellenfelét. Megpróbált a térdével a hasambarúgni, ami nem szép dolog egy férfitől...ejnye-bejnye,de hála a kitűnő reflexeimnek megragadtam a lábát és kisebb-nagyonn bajjal,de sikerült a földre löknöm.-Lighting Emperor Spear-kiáltotta. Na erre nem voltam felkészülve. Kirántotta a lábát a kezemből és azt hiszem LESOKKOLT!!!!!!!!!Égnek állt hajjal dőltem hátra lefagyva..vagyis sokkolva. A földetéréskor csak kiakartam köpni a tüdőmet és a bénulásomon kívűl semmi gondom nem volt, ezért felemeztem a mutatóújjam és időt kértem:
-Pillanat és reagálok erre, csak asszem felsültem-nyögtem fel, miközben ő talpraugrott.
- Nem rosszak a reflexeid, de nem nyerhetsz. Ideje lenne már végre beismerned!
-Folt esne az egómon...-vetettem oda.-ezért én tuti nem mondom ki Azt a szót...egyébként is éppen zsibbadok..
- Na igen, az egó... Nálam nem az egó a fontos, hanem a becsület. És te most megsértettél benne.-ajjaj egy becsületes fickóba botlottam.Ismerem ezt az érzést...
-Nem mondom,hogy ezer bocs, mert az én becsületembe is sokan belegázoltak, és vannak olyan idők, mikor le kell nyelned egy sértést-néztem a földön kiterülve rá.
- Na ja, csak sajnos ez nekem nem megy, de nagyon nem megy. Már próbáltam, de még sosem sikerült. Pedig... alapvetően nem vagyok ilyen vandál.
-Ööööö..az elöbbiekben nem ezt mutattad.
- Mint modtam, alapvetően nem vagyok az. De ilyenkor mindig eldurran az agyam, és mint láthatod, annak sosincs jó vége.
-Látszik, hogy még nem éltél át olyanokat mint én..de lehet hogy igen, és ezért vagy ennyire makacs a becsülettel kapcsolatban...
-Nem igazán értem, hogy most mit akarsz mondani. Kifejtenéd egy kicsit bővebben?-kérdezte.
-Mondj egy olyan dolgot, amihez nagyon ragaszkodsz...vagy egy eseményt, mikor a lelkedbe gázoltak,de nem tudtál mit tenni ellene, vagy mikor megaláztak.-gondolkodtam el egy kicsit.
- Hát, a bátyám évekkel ezelőtt eltűnt, méghozzá egy sötét céh miatt. Tehát például éppen ezért nem szívlelem a sötét céheket.-mesélte- De hagyjuk is ezt a témát- ... tudsz még harcolni? Vagyis... inkább azt kérdezem, hogy akarsz még harcolni?
-Lenne értelem? Totál levagyok bénulva...de ha adsz még kb 10 percet szívesen nekedesek még-húztam el a szá, de inkább mondható annak, hogy vigyorogtam rá.
- Akkor ezt most inkább kihagyom.-nevetett fel, majd megfordult és zsebretett kézzel elindult otthagyva a földön engem- Aztán vigyázz a lakosokkal, nehogy téged vegyenek elő a rombolásért!-intett még egyet hátra, mire kattant bennem valami.
-Hogy miii??? Most itt akarsz hagyni??????-ültem fel hirtelen-te voltál aki végigrombolta a helyet nem én!!!!! Gyere vissaz hé-próbáltam felállni, majd bizonytalan léptekkel elindultam felé-hogy te mekkora egy...ragadtam meg a vállát-így kell bánni egy lánnyal akit sokkoltak???-kérdeztem mérgesen és megütöttem, még csak azért is, hogy az enyém legyen az utolsó szó és ütés....

A „véged” kijelentés természetesen csak elterelés volt, hiszen nem állt szándékomban megölni. A tervem az volt, hogy a térdemmel jó alaposan hasba rúgjam, de ez nem jött össze, ugyanis lefülelte a támadásomat. Megfogta a lábamat, és sikeresen lerántott a földre, ellenben ez nem sokat akadályozott.
- Ex-quip: Lighting Emperor Spear! – idéztem meg a már jól bevált fegyveremet, majd kirántottam a lábamat ellenfelem szorításából, majd a villámokkal már támadtam is. Közvetlen közelről nem sok esélye volt a védekezésre, így hát a harc kimenetele jóformán el is dőlt.
- Pillanat és reagálok erre, csak asszem felsültem. – nyögte, miután a földre zuhant.
Én azonnal felpattantam a fekvésből, így hát állva fogadtam a szavakat.
- Nem rosszak a reflexeid, de nem nyerhetsz. Ideje lenne már végre beismerned! – mondtam neki, hogy végre lezárhassuk ezt a csetepatét.
- Folt esne az egómon... – morogta. - Ezért én tuti nem mondom ki Azt a szót... egyébként is éppen zsibbadok… - folytatta.
- Na igen, az egó... Nálam nem az egó a fontos, hanem a becsület. És te most megsértettél benne. – fejtettem ki neki a problémáimat.
- Nem mondom, hogy ezer bocs, mert az én becsületembe is sokan belegázoltak, és vannak olyan idők, mikor le kell nyelned egy sértést! – magyarázta fektéből felnézve rám.
- Na ja, csak sajnos ez nekem nem megy, de nagyon nem megy. Már próbáltam, de még sosem sikerült. Pedig... alapvetően nem vagyok ilyen vandál. – mentegetőztem a környéken történt károkra gondolva.
- Ööö... az előbbiekben nem ezt mutattad. – kötözködött tovább.
- Mint mondtam, alapvetően nem vagyok az. De ilyenkor mindig eldurran az agyam, és mint láthatod, annak sosincs jó vége. – beszéltem immáron lehiggadtan.
- Látszik, hogy még nem éltél át olyanokat mint én... de lehet hogy igen, és ezért vagy ennyire makacs a becsülettel kapcsolatban...
- Nem igazán értem, hogy most mit akarsz mondani. Kifejtenéd egy kicsit bővebben? – értetlenkedtem némileg.
- Mondj egy olyan dolgot, amihez nagyon ragaszkodsz...vagy egy eseményt, mikor a lelkedbe gázoltak,de nem tudtál mit tenni ellene, vagy mikor megaláztak. – sorolt fel egy csomó opciót.
Bár alapvetően nem szoktam ilyen közvetlenül viselkedni idegenekkel, de most valahogy mégiscsak megeredt a nyelvem.
- Hát, a bátyám évekkel ezelőtt eltűnt, méghozzá egy sötét céh miatt. Tehát például éppen ezért nem szívlelem a sötét céheket… De hagyjuk is ezt a témát! Tudsz még harcolni? Vagyis... inkább azt kérdezem, hogy akarsz még harcolni? – vetettem rá egy szúrós pillantást.
- Lenne értelem? Totál le vagyok bénulva... de ha adsz még kb 10 percet szívesen neked esek még. – mondta inkább tréfásan.
- Akkor ezt most inkább kihagyom. – nevettem el magam, majd hátat fordítva neki, a kezemet zsebre téve elindultam az ellenkező irányba. – De azért az idegesítést még visszakapod. – gondoltam, s a következőket tettem még hozzá: - Aztán vigyázz a lakosokkal, nehogy téged vegyenek elő a rombolásért! – folytattam integetve.
- Hogy miii??? Most itt akarsz hagyni?? – kiáltott fel szinte elmebetegen. - Te voltál aki végigrombolta a helyet nem én!!! Gyere vissza hé! – kiáltozta, és kezdtem érezni az elégtételt.
Közben felkászálódott a földről, és lassan felém tántorgott.
- Hogy te mekkora egy… - fecsegett tovább, majd megragadta hátulról a vállam. - Így kell bánni egy lánnyal akit sokkoltak?? – kérdezte mérgesen, majd meg is ütött.
- Mondtam már, hogy magadra vess? Mert ha nem, akkor most mondom. - nevettem, mivel az ütés nem fájt, tekintve, hogy nem sok erő volt benne. - Inkább örülj neki, hogy ennyiben hagyom a dolgot.
- Nem, nem, nem! Nekem egy vasam sincs! Te okoztál károkat a lakosoknak nem én! – lépett oda az egyik lakóhoz, akinek a kezéből kivett egy ásót.
- Hát azzal meg mit akarhat? – néztem tanácstalanul.
- Itt maradsz és megfizeted őket! – utasított, és felém tartott a szerszámmal.
- Kapj el ha tudsz! - vettem át immáron az idegesítő ember szerepét, és felugorva a mágikus deszkámra, "menekülőre" fogtam.
- GYÁVA NYUSZI!! – kiabálta utánam, gondolván, hogy még fel tud húzni, ám ez nem jött össze neki. - Félsz egy lánytól?
- Erről szó sincs. - nevettem el magam, miközben szembe fordultam veled. - Mindössze élvezem, hogy végre nem én vagyok ideges.
- Én ideges? Annak látszom? Akkor te még nem tudod, hogy milyen, ha mérges vagyok. – dobta felém az ásót.
- Hát nem, de szeretném kipróbálni. - mondtam, miközben könnyű szerrel kikerültem a repülő szerszámot. - Ez minden? – hergeltem immáron én őt.
- Gyere le ide és kipüfölöm belőled a szuszt! – ordibálta egyre mérgesebben.
- Na, talán már alakul az a dühszint nem?
- Ott fent nagy a szád mi? Gyáva kukac....még egy féreg is bátrabb nálad!!
- Már teljesen vége a dührohamomnak, szóval ezzel semmire sem mész. De ha gondolod, küldhetek még egy csomagot a villámokból, mivel nekem még van varázserőm. – világosítottam fel a dolgok állásáról.
- A varázserőd semmit nem ér, ha nem mersz lejönni a magaslatokból, ahol érzed magad! Ice Make: Lance! – próbált meg eltalálni egy eléggé erőtlen és gyenge lövéssel.
Én csak lepattantam a deszkáról, és az egyik helyihez léptem.
- Természetesen az elejétől fogva ki akartam fizetni a károkat, elvégre nem olyan nagy összeg. - mosolyodtam el. - Erre a címre küldhetik a számlákat. - mondtam, átadva egy papirost a lakosnak. - Neked pedig abba kéne hagynod most már a másik provokálását, még mielőtt komolyabb bajod lesz. - folytattam, majd intettem magam mögé egyet és elmentem. – Na, azért csak sikerült még nekem is felhúznom egy kicsit. – gondoltam elégedetten.

- Hogy te mekkora egy… -ragadtam meg a vállát, majd összeszedve az erőmet megütöttem-így kell bánni egy lánnyal akit sokkoltak??-akadtam ki. Most én vettem át a dühöngő szerepét.
- Mondtam már, hogy magadra vess? Mert ha nem, akkor most mondom.-gúnyolt ki-inkább örülj neki, hogy ennyiben hagyom a dolgot.
- Nem, nem, nem! Nekem egy vasam sincs! Te okoztál károkat a lakosoknak nem én! - rohantam oda az egyik lakoshoz és kiszedtem a kezéből az ásót, tervezve, hogy agyonütöm ezt a felfuvalkodott hólyagot.
- Hát azzal meg mit akarhat?-nézett rám furcsán...heh...majd majd megtudja.
- Itt maradsz és megfizeted őket! -mutattam a lakosokra.
- Kapj el ha tudsz! -vont vállat, majd felugrott a mágikus deszkájára, és gyáva módon elindult.
- GYÁVA NYUSZI!!-kiáltottam utána,tudva, hogy ez a mondat a férfiak gyenge pontja. Nem szeretik ha gyávának tekintik őket...de úgy látszik ez nála nem jött be- félsz egy lánytól?
- Erről szó sincs-fordult meg.-Mindössze élvezem, hogy végre nem én vagyok ideges.
-Én ideges? Annak látszom? Akkor te még nem tudod, hogy milyen, ha mérges vagyok-vágtam hozzá a ásót.
- Hát nem, de szeretném kipróbálni.-kerülte ki-Ez minden?-bosszantott tovább.
- Gyere le ide és kipüfölöm belőled a szuszt! –üvöltöttem.
-Na, talán már alakul az a dühszint nem?
- Ott fent nagy a szád mi? Gyáva kukac....még egy féreg is bátrabb nálad!!
- Már teljesen vége a dührohamomnak, szóval ezzel semmire sem mész. De ha gondolod, küldhetek még egy csomagot a villámokból, mivel nekem még van varázserőm.-mondta közönyösen.
- A varázserőd semmit nem ér, ha nem mersz lejönni a magaslatokból, ahol érzed magad! Ice Make: Lance!-hajítottam felé egy lándzsát,ami sajna célt tévesztett. De nagy meglepetésemre, hirtelen leszállt és odament az egyik lakoshoz.
- Természetesen az elejétől fogva ki akartam fizetni a károkat, elvégre nem olyan nagy összeg.- Erre a címre küldhetik a számlákat.-mondta KEDVESEN!- Neked pedig abba kéne hagynod most már a másik provokálását, még mielőtt komolyabb bajod lesz.-mondta,komolyan KEDVESEN, majd intett egyet és elment.