Kato leendő társa, Zero

Név: Zero
Faj: Állat - Vörös panda
Nem: Hím
Képek:

• Zero tojásként
  
• Újszülött
  
• Fiatalon
  
• Felnőtt

Történet:

Majdnem itt maradtam. De komolyan. Kis híján elütött egy ámokfutó egy mágikus autóval. Az utolsó pillanatban sikerült elugranom előle, ám így az általam üldözött mágus simán meglépett. Már csak egy távozó füst alakot láttam távozni. Szépen beszivárgott egy csatornanyíláson, de felesleges lett volna követni, mert így képtelen vagyok elkapni. Pazar, mondhatom. Mindegy, lesz még lehetőségem elkapni, legalábbis ezt reméltem. Ám gyanakodni kezdtem, amikor hónapokig nem kaptam róla semmi hírt. Talán ez volt az első melóm, amit így elszúrtam, és meglépett a célszemély. Azon tanakodtam, hogy vajon aki majdnem elcsapott, ő tettes társ volt-e vagy csak szerencsétlen véletlen. A baj az volt, hogy tőle sem fogom megtudni. Méghozzá azért, mert nem volt időm, lehetőségem meg még kevesebb, hogy megnézzem magamnak, és azután rögtön el is húzott mellettem, és azóta őt sem láttam. Óriási szívás, de hát ez van. Majd valahogy kibekkelem a lakbérem még egy kicsit, bár így is túl vagyok már a határidőn. Remélem megértő lesz a pasas. Amúgy nem nagyon tud mit tenni, mert akárhogy akarok, nem tudok most azonnal fizetni. Felpakoltam és hazatértem a céhbe. Kőkemény két napot sikerült eltöltenem otthon, amikor jött a hír: egy kísértet kastélyról szóló mende-monda kapott szárnyra ott, ahol a füstmágusom meglépett. Nem igen cicóztam, kellett a pénz, így rögtön neki is indultam, hogy elintézzem ezt a megbízást.
Megérkeztem a városba, és az első utam a szemtanúkhoz vezetett, hogy meg tudjam miről is van szó pontosan. Elmondták, hogy valami entitás ütötte fel a fejét egy kúriában, ami jó ideje elhagyatottan áll már. Fura hangok szűrődnek ki, és a lakók kezdenek komolyan félni, hogy valami átok ül azon az épületen. Elhatároztam, hogy kiderítem, mi lehet ez az egész, és ezután rögtön ellátogattam a kúriába, hogy felfedjem ennek a dolognak az igazi mivoltát. Volt egy elég merész tippem, de nem mertem feltételezésekben bocsátkozni, így megnéztem magamnak azt a kúriát, hogy mi történik ott. Mikor odaértem, valóban fura hangok szűrődtek ki, de nem hátrálhatok meg. Nincs más hátra, mint előre. Vettem egy nagy levegőt és felsétáltam a lépcsőn. Az épület ramaty állapotban volt, a falakról mállik le a vakolat, az ajtó és a többi nyílászáró elég pocsék állapotban, letörve, féloldalasan lógott és már csak árnyéka volta önmagának. Ezen felül a falakon borostyán futott fel, és itt-ott már elkezdett jócskán kiszáradni, de ezen felül is elég vastag szárral rendelkezett, simán fel lehetett volna mászni rajta. Nem féltem, annyira, így a főbejáraton mentem be, meg amúgy sem kockáztattam volna meg, hogy elszakadjon, vagy letörjön a borostyán és leessek. Elég kellemetlen lett volna. A bejárati ajtó sem volt jobb állapotban. Rögtön az elején belerúgtam a kopogtatóba, ami a féloldalasan álló ajtóról szakadhatott le, már jó ideje. Felfeszítettem az ajtót, mert azt nem lehet nyitásnak hívni, és beléptem. A látvány, ami fogadott a klasszikus kúria vagy kastély kiépítés volt. Hatalmas előcsarnok, két oldalon felfutó lépcső, ahonnan a folyosók nyílnak. Jobbra és balra lent is és fent is ajtók voltak, legalábbis, ami megmaradt belőlük. Elindultam a bal oldali ajtó felé, de rögtön meg is torpantam. Oldalba kapott valami füst szerű izé, és igencsak rám hozta a frászt, és azon voltam, hogy kicserélem a pészmékerem, de szerencsére nem volt rá szükségem. A füstből már rögtön tudtam, hogy a sejtésem nem is volt annyira meredek, és arról a mágusról van szó, aki meglépett előlem. Peche van, mert megint én jöttem el utána.
- Miért rémisztgeti a városlakókat? – hülye kérdés volt, de feltettem.
- Nem akartam senkinek semmi rosszat. Ártatlan vagyok, nem követtem el semmit. Valakinek sikerült felültetnie – halvány lila fogalmam sem volt, hogy mit akar ezzel mondani, de biztos így van.
- Mikor kipakolták a bankot, én otthon voltam, és a szüleim és a feleségem születésnapját ünnepeltük. – a füstalak eltűnt és már a férfi állt előttem, megtört arccal. Azon kaptam magam, hogy kezdek hinni neki.
- De akkor, miért nem tisztázza magát? – kérdeztem, mire megrázta a fejét.
- Vérdíj van a fejemen, szerinted mi történne, ha kitenném innen a lábam? – ezzel nem tudok birokra kelni. Bevette magát ide, és mindenkivel elhitette, hogy szellemjárta a hely, így nem háborgatják. Cseles, azt meg kell hagyni.
- Jó srác vagy. Kérhetnék tőled egy szívességet? – kérdezte. Elcsodálkoztam, hisz mit kérhetne tőlem?
- Tisztázni fogom magát, és visszatérhet az életéhez. – ismét a fejét ingatta.
- Nem, nem erről van szó, de hálás lennék érte. Találtam itt egy fura tojást, én nem tudok gondoskodni róla, tekintve, hogy igen kevés az élelmem, de rád bíznám. Neveld fel, és vigyázz rá. – átvettem tőle egy vörös színű tojást. Egy darabig forgattam, nézegettem, próbáltam rájönni, hogy milyen tojás. Feladtam, és eltettem a táskámba, ott biztonságban volt. Illetve lenne, de nem fért el. Mivel így is az ág húzza szerencsétlent, kipakoltam a magammal hozott kaját, és így már volt elég hely a tojásnak.
- Ez nem sok, tudom, de egy darabig elég lesz, remélem. – a férfi elmosolyodott, és békejobbot nyújtott, amit készséggel elfogadtam. Elindultam haza, a tojással. A táskában védve van, és elég meleg, hogy megmaradjon. Otthon az első dolgom lesz, „fészket” rakni neki, és folyamatos meleg alatt tartani valamivel. Azt hiszem be lesz bugyolálva.

Nos kedves Kato, kezdem azzal, hogy a pályázatot ELFOGADOM. Viszont néhány jó tanáccsal engedlek csak utadra:
- ne ugrálj jelen és múlt idő között, mert ez minden olvasó rémálma. pl: "valóban fura hangok szűrődtek ki, de nem hátrálhatok meg" Tele van ilyen mondatokkal a szöveg, erre figyelj oda jobban a jövőben, mert nagyon hatásromboló.
- a másik, hogy bár ez csak egy rövid pályázat, ahol elég alacsonyak a tartalmi elvárások (is), ha már egy egész megbízás kálváriáját leírod, legyél kicsit bőbeszédűbb, ha máshol nem, de legalább a végén vártam volna egy kicsivel hosszabb párbeszédet a pasassal, így nagyon elkapkodott, és kissé értelmetlen is lett az egész.

No jól van, egyelőre nem zaklatlak tovább, úgyis fog még fejlődni az írásod, végül is ezért vagy itt... na jó nem ezért, de a fejlődés elkerülhetetlen lesz, majd meglátod.

- 25 000 Gyémánt a számládról, és viseld gondját az egyébként irtó cuki pandácskának!

További jó játékot!

Köszönöm, és nagy valószínűséggel javul majd minden.