Sophia és Yuka

Név: Yuka
Faj: Silvernight
Nem: Nőstény
Jellem: nem tudni, majd kialakul
Képesség: tojásként még semmi
Kinézet:
tojás
kölyök
fiatal
kifejlett
/ha a minták esetleg nem lehetségesek akkor nem számítanak csak írjátok hogy az nem működik/

---

Történet:
Mikor felébredtem úgy döntöttem hogy teszek egy kirándulást a Hakobe hegyre ,hogy teszteljem az átalakulásaimat. Gyorsan megmosdottam, felöltöztem és megfésülködtem. Ezután bepakoltam egy táskába egy napi elemózsiát, biztonság kedvéért egy hálószákot és néhány tartalék meleg ruhát.
Miután ezzel megvoltam cuccostól elindultam a céhépületbe ahol szokás szerint reggeliztem. Ez a reggel nyugodtabb volt, mint a többi. Furcsa módon szinte senki sem tartózkodott a céhépületben. Engem ez nem igazán tudott érdekelni.
Gyorsan ettem, aztán elindultam a hegyhez.
A lábánál még láttam növényzetet itt-ott apróbb állatokat, ám ahogy egyre feljebb értem hűlt a levegő, hevesebb lett a hóvihar és az állatok és a növények is eltűntek. Amikor már nagyon fáztam átváltoztam hópárduccá és bekuporodtam egy sziklakiszögellés alá.
A hóvihar enyhülni kezdett aztán végleg elállt. Ezt követően visszaváltoztam és folytattam az utam felfelé. Néhol láttam elbújni fehér állatokat. Nyulakat, nyesteket és esetleg sarki rókákat.
Negyed óra gyaloglás után észrevettem egy gödröt a hóban, ami a hóvihar után keletkezhetett. Körülötte kutyáéra emlékeztető nyomokat fedeztem föl. Közelebb mentem és belekukkantottam a mélyedésbe. Nem kis csodálkozásomra egy tojás volt benne.
- Hát ez meg ugyan mi a csudáé lehet? - kérdeztem magamtól, majd keresve körülnéztem.
Három farkat láttam eltűnni egy közeli szikla mögött. Biztos voltam benne, hogy azé a lényé lehet ez a tojás. Valamiért az volt az érzésem, hogy direkt rakta az utamba, hogy megtaláljam és meg is tartsam. Nem találtam más magyarázatot arra, hogy pont az ösvény közepére rakta volna.
Ennek ellenére egy óráig vártam ott elrejtőzve hátha visszajön a tojásért, de nem tűnt föl az élőlény. Aggódtam a tojásért nehogy megfagyjon ezért magammal vittem a céhbe. Kíváncsi is voltam minek van ilyen szép tojása. Gondolkodtam kihez, mihez tartozhatott a három farok. De akárhányszor átgondoltam egyszer sem jutott eszembe olyan élőlény aminek három farka lett volna. Eldöntöttem, hogy megkeresem majd az igazi mamáját a tojásnak ha kikelt.
Mindenki elcsodálkozott amikor megérkeztem a hozzám képest feleakkora tojással, ami így nem kicsi. Mostanra benépesedett az épület. Kicsit cikin éreztem magam amikor a terem közepére álltam és megkérdeztem:
- Nem tudja valaki minek a tojása ez? A lénynek valószínűleg három farka van - tettem hozzá hátha ez segít.
A válasz nagy csönd volt. Úgy tűnt senki sem tudja mié lehet a tojás. Egyesek sugdolóztak és utána tanácstalan tekintettel néztek rám. Két perc után magához intett egy öregember a hátsó asztaltól.
- Azt mondod a lénynek három farka volt? - kérdezte csendesen.
- Igen, csak a farkakat láttam egy szikla mögött eltűnni - feleltem. - Ennél többet nem tudok róla. Nekem mindenesetre úgy tűnt mintha rám bízta volna a tojást. Nem hiszem, hogy véletlenül hagyta ott.
Reménykedve néztem rá hátha tudja mié is lehet a tojás.
- Akkor ez egy Silvernight tojás. Már csak igen kevés él ebből a fajból és csodával határos, hogy találtál egy ilyen tojást. Az meg pláne elég hihetetlen, hogy rád bízta volna a tojást, de mivel ezeket a lényeket senki nem ismeri így nem lehetetlen. Jól vigyázz rá kislány! Ha kikelt és felnő akkor egy egész életre találtál magadnak egy hű társat. Sok sikert a kiköltéshez.
- Biztos, hogy nálam lesz a legjobb helyen? - kérdeztem nem sok önbizalommal.
- Persze, tiéd kell, hogy legyen elvégre te találtad meg, nem?
- De, de én nem tudom, hogy kell kikelteni egy tojást - mondtam.
- Az nem gond. Csak annyit kell tenned hogy melegen tartod - oszlatta el aggályaimat a férfi. - Ezért nem kell aggódnod.
Még megérdeklődtem, hogy kell nevelni egy ilyen lényt.
- Azt én sem tudom, de minden bizonnyal úgy, mint egy kutyát - felelte az öreg. - Még megjegyezném, hogy a mintákról amik a tojáson vannak arra következtetek, hogy a poronty nőstény lesz.
- Akkor Yuka fogom hívni - döntöttem el.
- Szép név. Majd kiderül illik e rá - mondta mosolyogva a bácsi.
- Ön honnan ismeri ezt az állatfajt? - kérdeztem.
- Egyszer eltévedtem a Hakobe hegyen, - kezdte a mesélést - és megláttam ezt a lény aki előttem haladt és vissza-vissza nézett követem-e. Én mentem utána mivel ennél jobb ötletem nem volt. Körülbelül két és fél óra múlva kiértem a hóviharból és nyugodtan mehettem haza. De most már elég a meséből, melegre kell tenned a kicsit - fejezte be a történetet.
Mikor felálltam egyszerre fordult el mindenki aki a céhben tartózkodott és hallgatta az előadást. Jót mosolyogtam rajtuk.
Nagyon boldogan vittem haza a tojást. Jó meleg vackot építettem neki és éjjel nappal vigyázom.
Farkasként melegítettem, mert az igazi mamája erre sz állatra hasonlít a leginkább. Nagyon várom már, hogy kikeljen!

Nos Sophia, ez egy nagyon összecsapott munka lett, legközelebb szánj több időt az alkotásodra, ha már belekezdtél. Nagyon böki a csőrömet -bökné, ha lenne - hogy az az állat csak úgy ott hagyta neked a kicsinyét, erre remélem adsz majd valami értelmes magyarázatot egy későbbi kalandban, vagy munkában.

Mindenesetre a pályázatot ELFOGADOM, de a mintázatot a bundáján kénytelen vagyok elutasítani, pontosan úgy kell kinéznie, ahogyan az a fajtaleírásban szerepel!

25 000 Gyémánt levonva, jó játékot a kis szőrmókkal.