Kao és Rohandar

[Kao gyarapodik 25.000 gyémánttal, Froozer tanul Earth Magic: Basic Style-t]

Crocus 2.5
Mindezek közben, egy eseménytelen napon

Kao sosem volt igazán várakozó típus, most mégis legalább napra volt ítélve, amíg kifejezetten meg kellett húznia magát. Nem cselekedhetett túl gyorsan, de túl feltűnően sem, és nem is bukkanhatott fel csak úgy érdeklődve az alvilág után pont miután véghez vitte a rablást. Így esett, hogy egy fél napnyi pihenés és semmittevés után végre kilépett a poros padlásról. Tervében volt valamiféle sült ételt venni, miután futott pár kilométert, hogy fenntartsa a kondícióját is.
- Nézd csak ki jön velünk szembe Froozer! - szólalt meg a hang teljesen természetesen, miután a páros éppen csak kikanyarodott az egyik utcáról egy főútra. A hang gazdája a mindig ismerős, és mindig alkalmatlan Rohandar volt, azonban ezúttal egy állat is volt vele. A férfi és a farkas összepillantottak, így Kaonak volt ideje Kuudora biccenteni. Kuudo földje egy pillanat alatt felvillant előttük, Kao pedig tepelortált is.
- Héj Tarava! - köszönt volna Rohandar, azonban Kao a folytatást Kao belefolytotta, a teleportálásból kinyújtott karral érkezett, és az ujjai azonnal rá is záródtak a férfi nyakára. A meglepetést kihasználva pár rántással sikerült útbaigazítani a nyurga fekete mágust, így csak pár másodperc telt el, mire a kettőst el is nyelte a legközelebbi lejáró.
- Ne olyan hangosan a nevekkel, Blacksteel! - Kao Rohandar képébe súgta a mondandóját, amit a farkas szakított félbe. Morranva vetette rá magát Kao kezére, de már csak kristályba haraphatott. Annak ellenére, hogy nyüszítenie kellett volna, a kutya hősiesen tűrte a kristály ellenállását, de erre a kitartásra is hamar érződött a válasz. Az állat fogai között elektromosság táncolt, ami ki-kisülve elérte Kao fedetlen bőrét is.
- Nem kéne megint nekikezdenünk... – mondta, miközben Kuudo is fegyverbe állt, és egy sziklatüskét meresztett a farkas orrának.
- Hé, hé, nyugi Froozer, semmi gond, engedd el szépen! Minek is kéne nekikezdenünk? - kérdezett vissza Rohandar, de válaszolt is. - Amúgy, ha a legutóbbi incidensről van szó, remélem nem haragszol érte, semmi személyes. Tudod, a munka az munka. - A farkas a szavaira meghátrált, majd a férfi mögé húzódott.
- Helyes hozzáállás. Ő itt Kuudo, éppen ideje volt megismerned. Ha jól belegondolok, akkor lényegében mi már már nagyon is jól ismerjük egymást – nyújtotta el a mondat végét Kao, és Rohandar sötét, de valahogy mégis mindig bárgyúnak tűnő képére nézve újra.
- Hmm, való igaz. És mi újság veled mostanság? Ja, jut eszembe, ő pedig itt Froozer. Azt hiszem, most már ti is ismeritek egymást.
- Nem az utóbbi volt az első megütközésünk. Mondhatnám, hogy ahányszor találkoztunk, mindig mutattunk egymásnak új dolgokat. Tudod, csak azt ismerheted, akivel küzdöttél már... – magyarázta Kao Kuudonak a történteket, mivel a kis madár értetlenül forgatta a fejét.
- Most én vagyok az új? - kérdezte a kis bagoly végül.
- Igen – válaszolta gazdája.
- Az iménti valami föld mágia volt? - kérdezett közbe Rohandar a maga zavartalan módján.
- Igen. Nem lenne túl szép felfednem az új mágiámat minden szem előtt. Túl értékes ahhoz...
- Egészen jól néz ki. Mondd csak, nem tanítanád meg ezt Froozernek is? Természetesen honorálnám a kellő összeggel.
- Van olyan, amit a családomnak se tanítanék meg, Rohandar, nem, hogy neked - mondta Kao nagy mosolyogva. - De ha a földmágiára gondolsz, akkor azt ne tőlem kérdezd. - mutatott Kuudora.
- Nos, akkor tőled kérdezem Kuudo igaz? Megtanítanád a társamat legalább az alapokra? Hopp, majdnem elfelejtettem! Te mit szólsz Froozer, benne lennél? Mert ha nem szeretnéd, akkor hagyjuk. – Kao és Kuudo itt gyorsan összepillantottak. Rohandar nem tudta, és nem is beszélte volna meg a társával, hogy az mit akar, hogy ő mit tervez?
- Hát, ha gondolod, megpróbálhatjuk, de biztos megbízhatóak? – kérdezte a farkas még mindig kissé morcosan. Kao szemében ez a kétség jóval eszesebb és lényegretörőbb volt, mint addig aznap bármi Rohandarban...
- Hogyne, nem fognak átvágni minket, igaz-e Tarava? - kérdezett egyből rájuk Rohandar, mellé téve egy letekintő, árnyas-fagyos vigyort. Kaonak az jutott róla az eszébe, hogy ezt bizonyára gyakorolta már.
- Nem kifejezetten lenne érdekemben, főleg, hogy nagyjából azonos úton járunk az életben. Mondhatni könnyebben értjük meg egymást, mint bárki mást aki az idő nagy részében körülöttünk lehet.
- És mit tanítsak meg? A földmágiát? – kérdezte Kuudo.
- Igen, kezdetnek az elég lesz. A többi meg majd jön magától.
- Csak? Pedig azt hittem, hogy végre valakit megtaníthatok a saját stílusomra - mondta a bagoly lemondóan.
- És hogyan legyen a művelet? Úgy értem... Magaddal viszed egy időre Froozer? - kérdezte, Kao pedig magában kiabált "Rám bízná a társát!"
- Nem, arra nincs szükség. Ha jól emlékszem nem telt sokba Kuudonak sem a tanulás, és ha a farkasod nem kőagyú, neki sem lehet hosszabb... Bár ha kőagyú akkor lehet kifejezetten fogékony lenne inkább... - Kao legyintett egyet, és végül is Kuudora bízta a dolgot, aki nagy fontossággal neki is látott magyarázni.
- Akkor keressünk egy megfelelőbb helyet, és elkezdjük a tanórát!

Később, az ipartelepen érte őket a zivatar. A két állat mit sem törődve a vízzel állt egy nagy dombnyi építési alapanyag mellett, és időről időre emeltek, illetve dobbantottak. Kuudo a farkas fején ült, néha hallatszott ahogy sipít.
- Hmm, esik... Furcsa, hogy pont most... Most, amikor ilyen furcsa érzésem van. Úgy érzem, hogy valami baj fog történni, méghozzá valami nagy baj. – mondta Rohandar a semmiből. Kao hegyezte a fülét, és próbált értelmet fejteni, de ennyi információval ez nem olt elég.
- Szeretnéd, hogy azonnal elkezdjük? – kérdezte végül. Rohandar jól értett a fenyegetésekhez, és a férfias humorhoz, pont ezért mesélt könnyebben, ha Kao is ellőtt párat belőlük.
- Na mi van, megint meg akarsz küzdeni velem? Nem így értettem a dolgot nyugi!
- Nem hibáztathatsz. Akárhányszor találkozunk, vér lesz a vége... Kezdem azt hinni, hogy van valami a találkozásaink mögött... – Rohandar tekintete elismerő volt. Nem is szólt semmit egy darabig.
- Most valahogy nincs kedvem veled harcolni. Ilyen állapotban... De vajon mi lehet ez a valami? - maga elé beszélt, Kao pedig csöndben maradt.
- Mindamellett, van valami abban, amit mondtál Tarava... Tényleg különös, hogy már ennyiszer találkoztunk és mindig más oldalon álltunk. – folytatta végül. Mesélt volna, csak kis lökések kellettek neki.
- Ha csak a kedveden múlna, hogy harcolj, inkább eltennélek a láb alól. Legalább tudom, hogy még nem vesztetted el az ítélőképességedet. Azt pedig, hogy mi az ami kettőnk között van... Nem oldalaknak nevezném, de mindig voltak céljaink, és mindig a céljaink voltak az elsők.
- Bár ezt most éppenséggel értettem, de azért adok egy tippet: Beszélj kicsit kevésbé talányosan, hátha mások is megértik, hogy mit akarsz mondani. - nevette el magát. Kao örült, hogy erre is képes.
- Nem hinném, hogy ezt lehet egyszerűbben is fogalmazni. Kuudo is értelmesnek nőtt fel mellettem.
- Mint mondtam, ezt most értettem is. Csak általánosságban mondom. De mindegy, hagyjuk is a témát.
- Soha nem engedhetjük fel a védelmeket teljesen, Rohandar, ezt te is tudod.
- Miért, talán ki szeretnéd próbálni, hogy most mennyire van fenn a védelmem?
- Jól játszod a hülyét, helyes. - Magában Kao persze tovább is vitte a kérdést "Vajon ez tényleg játék, vagy tényleg figyel arra, milyen információt enged ki magából?"
- Ne hidd, hogy ennyitől megbíznék benned, szóval ne aggódj, éber vagyok most is, noha lehet, hogy nem látszik.
- Ha egyszer oda jutunk, talán bennem még bízhatnál is. Tőle kell félned - mondta Kao elmélázva, majd Kuudo felé bökött. Őszinte volt, amit akkor és ott furcsállt is, habár ebben az őszinteségben is volt érdek. Ha Rohandar elhitte neki a dolgot, talán egy nap még mást is elhihet neki majd.
- Tőle? Miért kéne félnem egy bagolytól?
- Erre majd később kapsz választ... – "Amikor már késő" fejezte be magában Kao.
- Ha te mondod...

A pályázat értelmében Froozer megtanulja a Crystal Magic és a Crystal Moveing mágiákat, én pedig fizetek 200.000 gyémántot Kao-nak.

Froozer az alvilági alaktól kapott infók alapján nekiindult az útnak, melynek megtétele után valóban meglelte azt, akit keresett, Tavarát. Még csak a távolból látta, de már onnét is felismerte. A férfi egy kisebb társasággal volt, de egyszer csak megállt, míg a többiek haladtak tovább. Néhány pillanattal azután, hogy ezt észrevette az ordas, Kuudo, a bagoly szállt le a hátára.
- Itt várj, amíg elmennek! – mondta a szárnyas.
- Szállj le a hátamról, ha nem akarsz sült csirke lenni! - mordult rá a madárra.
- Nem is tudtam, hogy van még a baglyokon kívül faj, ami képes teljesen visszafordítani a fejét. Az rendben van, hogy tanítottalak, de még közel sem tudod, hogy én mire vagyok képes. Ez a protokoll, ha megközelítesz valakit az éjjel közepén, egy titkos ügyben. Ha ezt nem vagy képes felfogni, nem vagy hasznára a gazdádnak! – ecsetelte hosszasan, kioktatóan s fellengzősen, ráadásul a méretéből adódó vékony hang sem tette kellemesebbé a szavait.
- Nem az a probléma, hogy itt várjak, hanem az, hogy a hátamon vagy! - morogta vissza. - Senki, ismétlem senki! nem ülhet a hátamra. – hangsúlyozta nagyon a senki szót. - Az erőddel pedig ne menőzz, mert te sem ismered az enyémet. - mondta mosolygáshoz hasonló arckifejezéssel, hiszen, bár a föld elemű mágiáját a bagolytól tanulta, a villám technikái még mindig aduászként voltak jelen a repertoárjában.
- Pont olyan vagy, mint a gazdád. - szólt válaszul Kuudo, és felröppent, a mestere vállára, aki a kis civódás közben odaért kettejükhöz.
- Örvendek a találkozásnak Tavara! - köszöntötte az érkezőt. - Fontos ügyekről szeretnék veled beszélni. - nyomta meg erősen a "veled" szót, érzékeltetve, hogy bizony nincs kedvére a tollas jelenléte a jelen események után. - Nem vonulhatnánk valahova félre? – kérdezte, mivel jelen esetben ő sem akarta, hogy bárki tudomást szerezzen a tényekről, melyekről mesélni készült.
- Jó ez a hely. Itt bárkit meglátok és hallok száz méterekről. – szólalt fel ellene a madár, mire a gazdája csak bólintott egyet, elismerve igazát.
Bár mérges, szinte gyilkos pillantásokat vetett a másik familiárisra, de nem ellenkezett, hanem kissé bosszúsan belekezdett a dolog felvázolásába.
- Sikerült a céh könyvtárából adatokat gyűjteni, de sajnos nem eleget. Szükségünk lenne arra, hogy utána nézhessünk a Tanács feljegyzései közt is ennek-annak. – vázolta fel a farkas nagyon dióhéjban a tényállást Taravának.
- Minek akartok utána nézni? Először azt kell eldönteni, hogy eljuthatok-e az adott információkig egyáltalán...
- Eléggé régi feljegyzéseket találtunk egy bizonyos Lorelei nevezetű lényről, vagy erőről, nem tudni mi is pontosan, valamint egy eljárásról, amellyel meg lehet szerezni. Már többször is megpróbálták előhívni, de mindig kudarcot vallottak vele valamilyen okból.
- Ennyi? – kérdezett vissza kíváncsiskodva.
- Nagyon tömören igen. Ja, még annyi, hogy találtunk egy ábrát is, ami jó eséllyel annak a mágikus pecsétnek a jele, amivel elérhető a testhez kapcsolás. És azt is kiderítettük már, hogy számos emberáldozat kell ahhoz, hogy meg lehessen idézni, méghozzá a Menyország Tornyának maradványinál, vagy legalábbis ahhoz közel. - fejezte be a velős történetet. - Ehhez kellenének még további infók. – ismételte el még egyszer a már elhangzottakat, némileg ki is egészítve még el nem mondott morzsákkal.
Tavara a válasza előtt ránézett Kuudora, aki vette az adást, bármi is volt az, és felröppent, majd eltűnt a sötétségben, mivel közben már ráalkonyult a beszélgetőkre, hiszen a farkas már kései órában találta csak meg a csapatot.
- Nos, ha a kapcsolatom még elérhető, akkor bizonyára nem lesz hosszú idő. Pár nap kérdése lehet. Addig mit teszel? – nézett kérdőn a lompos farkúra.
- Nem tudom. - felelte. - Rohának most egyéb elfoglaltságai vannak, így én is ráérek. Majd kitalálok magamnak valamit.
- Ha tanulni akarsz, bármit, itt vagyok. Most, hogy Kuudo távol lesz, nekem sincs mit tennem. Ha pihennél, használhatod a mester házát, ahol én is megszálltam, ha viszont nem akarsz közel maradni, akkor soha sem jöhetsz közel hozzám, amíg Kuudo nem jön vissza.
- Hmm, hallottam már egyet s mást a kristálytudományodról, no meg persze láttam is már. Ha már ilyen kedvesen kérdezted, örömmel tanulnék róla ezt-azt. – válaszolta a ravasz róka… vagyis ordas.
Ezzel ugyanis kettős terve volt. Egyfelől valóban örült a lehetőségnek. Lehet, hogy a gazdájának a mondhatni telhetetlensége ragadt rá e téren, hiszen Rohandar is minden lehetséges mágiát elsajátított, amelyiket csak tehette, viszont nem csak ez volt az egyetlen célja. Tudta jól, hogy a sötét világ nem olyan könnyen átlátható rendszer, mint a legálisok terepe. Lehet, hogy most még szövetségesek vagy akár barátok is Taravával, és ő ezt jónak is tartotta, nem is kart változtatni rajta, ellenben úgy volt vele, hogy nem lehet tudni, hogy meddig tart ez a viszonylagos béke és összetartás. Ha pedig szétfoszlik egyszer a kötelék, és ellenséggé válnak az egykori partnerek, akkor bizony minden egyes információ kulcsfontosságú lehet, amit csak tanulni lehet a másikról. Nem véletlen, hiszen egyik sarkalatos elve volt, hogy „a tudás hatalom”.
- Legalább azt is tudni fogod, hogy mire számíthatsz tőlem a jövőben. Az együttműködésünkhöz fontos lehet... – kalandozott el a fickó.
Froozer nem tudta, hogy ilyen könnyen átlátott-e volna rajta ez a pasas, akiről szintén tudta, hogy nem kell félteni, ha ravaszságról van szó, vagy csak véletlen egybeesés, hogy ilyen gondolatok járnak az eszében.
- Na igen. Bár ezt nem mondta Rohandar, de úgy hiszem, hogy az elközelgő harcban is szükségünk lesz rád. – jegyezte meg, hiszen emlékezett még a mestere szavaira, mely szerint minél több szövetséges kell majd az elkövetkező időkben, ezzel pedig mélységesen egyet is értett.
- Olyan súlyos ellenfélre számítotok?
- Azt meghiszem. Ráadásul valószínű, hogy nem lesz egyedül ő sem. Szóval toborzásba fogunk majd kezdeni. - nyújtózott egyet. - Viszont lassan jobb lesz visszafogni a nyelvem, különben még a végén dühös lesz rám a gazdám. - nevetett.
Noha tisztában volt vele, hogy veszedelmes lehet a rossz kezekbe adott tudás, mégis elfecsegte a terveket. Ennek az okát ő sem tudta, mindössze csak eljárt a szája.
Tavara leguggolt a farkas előtt, és komoly pillantást vetett annak a szemeibe.
- A bizalom fontos, főleg a mi életünkben. Azt mutatja, hogy számítasz valakire. Tudod, hogy ez miért is lényeges?
- Nem, de te biztos megmagyarázod. – viccelődött, hiszen azt már tudta a beszélgetőpartneréről, hogy szereti kimondani a „tanításait”, a gondolatait.
- Amennyiben érdekel. Akik olyan fontossággal bírnak, mint te és Rohandar, azoknak bármikor van elég tanítani valóm. De mivel ismerem Rohandart, nem vagyok benne biztos, hogy vevők vagytok tanításra. – mutatott az ujjával a négylábú fejére, aki, révén, hogy nem volt ostoba, vette a célzást, mely szerint most kis híján lehülyézték, mindössze becsomagolták kicsit a szavak köntösébe.
Az volt ugyanis az igazság, hogy bár fizikai és varázserőben jóval alulmaradt ember barátjánál, az elméje mégis felülmúlta, noha ezt igyekezett nem hangsúlyozni a srác előtt.
- Ó, efelől nem kell aggódnod. - röhög tovább. - Ugyan nem mondtam, de Roha most éppen igen komoly tanokat gyakorolhat... nem irigylem. – merengett el egy rövid időre, mivel eszébe jutott a hegyekben hagyott társa.
- Akkor figyelj, mert ettől még vissza fogom fogni a magyarázást, mindkettőnk érdekében. Az, hogy számítasz valakire, azért fontos tény, mert azt mutatja, hogy a jövőbe nézel, hogy van ötleted. Ha pedig van ötleted arról, hogy kellek, akkor terveid vannak, amiket végiggondoltál. Ha pedig végiggondolva a terveidet is használni akarsz, akkor fel vagy készülve arra, hogy cserébe téged is használjanak. - Tavara felállt, és széttárta a kezét, majd folytatta. - Ez az alvilág gondolkodásmódja. Mindennek van jelentősége, tehát minden tetteddel és szavaddal elárulsz magadról valamit. Vigyázz tehát mindennel, amit teszel és mondasz, mert rajtad is múlik a mestered terve... Most viszont… - teremtett a kezébe egy nagydarab kristályt. - Csapjunk össze. Használd a földedet! – mondta, majd a gyanútlan ragadozóra vetette magát.
A farkas földet vont maga elé, hogy azzal védelmezze magát, míg ellenfele kristályt igyekezett teremteni. Froozer látta, hogy Tavara mozdulatai meglehetősen lassúak, legalábbis ahhoz képes, mit amit ő megszokott, így a maga elé vont földön felül nem csinált semmit, majd rövidesen szóvá is tette kételyeit:
- Miért nem harcolsz rendesen, ha már egyszer rám támadtál? – szögezte a kérdést a férfinek, mivel érezhető volt, hogy nem vette őt komolyan.
- Ha van időd beszélni, figyelj! – felelte, majd egy darab kristállyal könnyedén összezúzta az ordas védelmét.
Froo ismételten az anyaföld erejét használta fel, és ezúttal egy nagyobb akadályt kreált maga el, de ezúttal csak elterelés céljából. Nem kapott túl sok időt, mindössze pár másodperc kellett ahhoz, hogy ez a fal is leomoljon, viszont a ragadozó eddigre már készen állt. A villámokat vetette be, és megkísérelte lesokkolni a felé közeledő ellenfelet. Tavara azonban a saját mágiájával képes volt egy pajzsot kreálni, így megúszni a sérüléseket.
- Azt hiszem, hogy már kezdem érten. - magyarázta. - A kristály majdnem olyan, mint a föld, csak kicsit másképpen épül fel. - szüntette be a támadást. - Azt hiszem, így már talán menni is fog a teremtése.
- A kristály a föld paraeleme, azonban a földhöz képest veszít és nyer… Elveszti a formálhatóságát: nem sűríthető, és nem mozgatható úgy, ahogyan egy építész formálja a téglát, nem építhető, és nem bontható, nem porózus, és nem vegyül sem vízzel sem széllel, sem tűzzel. Amit nyer, azonban mindezért pótolja. A kristály mozdíthatatlan, és bonthatatlan, a szerkezete örök. Ahogy teremtetted, úgy lesz, és se idő, se elem nem bontja el. – folytatta az okítást, miközben a pajzsa anyagát mutogatta a tanoncnak. - Mondhatnád, hogy "de a kristály törik", azonban én tudom… - tört ketté a tömb. - hogy a kristály szerkezete tényleg örök. Csak meg kell találnod az útját, és ami megszakadt, újra hibátlan lehet. – ecsetelte, miközben a két fél ismételten egybeforrt, s minden nyom nélkül eltűnt róla még a repedés is.