Magánküldetés: Ébredő fenyegetés (Ibaragi Soutetsu, Thrin, Geraud)

Gyorsan magam mögött hagytam az udvart és sebesen áthaladtam a templom főhajóján. A főhajóból számtalan ajtó vezetett szét templom különböző részeibe. Egy kicsit gondolkodtam, hogy melyiket is válasszam majd a bal kézre esőt választottam, abból ki indulva, hogy ott talán kevesebb az esélye hogy bele rohanok valakibe és talán nem is a templom fő részeiben rejteget valamit az atya ha rejteget egyáltalán valamit. Körbe pillantottam és láttam, hogy még nem fedeztek fel. Gyorsan besurrantam az ajtón. A túl oldalon egy nagy könyvtár fogadott. Nem akartam pocsékolni az időt, de meg álltam és egy kicsit körül néztem a szobában. A polcokon rengeteg könyv volt, próbáltam leolvasni a címüket, de a legtöbb vagy valami furcsa idegen nyelven íródott vagy nem is szokványos betűkkel hanem valamiféle rúnákkal írták. Ezt még nem róhattam fel az atyának hisz a papok sok nyelven tudnak. Viszont ahogy tovább nézegettem találtam pár könyvet amiket el is tudtam olvasni. Pár könyv arról szólt, amit egy rendes papnak tudnia kell, viszont látszott, hogy régen vette bárki is a kezébe. Ezekhez nem is nyúltam nehogy meglátsszon a kutakodásom nyoma. Ahogy tovább haladtam megláttam pár kötetett amik a sok kézbevételtől megkoptak és mind a fekete mágiáról annak eredetéről, használatáról, démonokról, démon idézésről, áldozatokról, mitikus jelképekről szóltak. Ezt már furcsának találtam, de mondhatta az atya, hogy a városban garázdálkodó démon elleni intézkedések miatt vette és olvasta ezeket, tehát ezek sem igazi bizonyítékok.
Ezután körbenéztem és a könyvtár egyik végében pont a bejárati ajtóval szemben van egy kis vékony ajtót láttam meg. Gyorsan be is hatoltam rajta, és felkészültem hogy valami félelmetest látok. De nem volt semmi rémisztő mert nem egytitkos szobába hanem egy toronyba lyukadtam ki. A toronyszobában csak egy asztal pár polc és az asztalon tinta papír meg egy fiola volt valami furcsa folyadékkal a belsejében. Mivel nem akartam helyben kísérletezni eltettem a fiolát és elindultam felfelé. A torony tetején lépő aprócska szobában 3 csontváz volt pár foszlott kötéldarabbal a testük körül. Ez már bizonyíték lehet, vagy csak egy egyszerű börtön jutott az eszembe. Ezután kipillantottam és megcsodáltam a várost felülről mert toronyból az egészet belehetett látni. Gyorsan lesiettem a toronyból csak annyi időre álltam meg hogy hallgatózzak, mert valami hangot hallottam. De elég távoli volt és valami búgó hang, vagy mormogás lehetett. De mivel nem fenyegető vagy riadóztató hang volt nem is törődtem vele különösebben.
A toronyból kilépve egy kis kertben találtam magam. Kicsit hideg és sötét is volt már, de elidőztem és felmértem a terepet hátha erre kell menekülnöm kifelé. A kert kővel volt kirakva apró kör alakú virágágyások díszítették és még két fát is ki tudtam venni, de hogy milyenfák azt már nem. Ezután gyorsan tovább siettem. A következő ajtón belépve egy kis folyosón találtam magam. A folyosón volt egy kis ima oltár, néhány világító fáklya, és pár üres falmélyedés. Kis töprengés után rájöttem hogy ilyenekben kis szentek szobrai helyezkednek el, nem tudtam elképzelni, hogy az atya vagy más mért távolította el azokat.
Tovább mentem és beléptem egy másik ajtón egy szobában találtam magam. A szobában négy magas polc helyezkedett el és mindegyik roskadásig meg volt rakva mindenféle értékes furcsa vagy hétköznapi tárgyal. Volt egy ágy is meg egy asztalka rajta egy ládikóval. Hirtelen felül kerekedett a tolvaj énem és megpróbáltam kinyitni a ládikót de nem ment erős varázslatot pedig nem akartam alkalmazni ezért elraktam a zsákomba (karácsonyi csodazsák). Ezen felül eltettem két fiolát, egy kötelet, és egy gyertyát is a zsákba. A ruhám alá pedig az övemre egy batyuban felkötöttem pár tompán fénylő pikkelyt.
Ekkor lépteket hallottam meg kintről.

Egy pillanatra megdermedtem és az ajtó felé kaptam a fejem. A halk léptek elhaladtak az ajtó előtt. Egy pillanatra elkapott a kísértés, hogy elbújjak, de még sem tettem. Ki pillantva a kulcs lyukon egy csuklyás alakot láttam elhaladni az ajtó előtt.

Csak egy pillanatig hezitáltam, hogy mit is tegyek. A lehetőség fent állt, hogy elkaphatnak és akkor leveszítem az összes holmit ezért ha már rajta kapnak. Eltettem a tükröt és a rubinos tőrt is hátha valami mágikus hatásuk is van és segítségemre lehetnek.
Kiléptem és hangtalanul lopakodva elindultam a férfi után. Egy kanyarban kifordítottam a köpenyemet aminek a belseje éj fekete volt mint szinte minden köpenyemé mert néha gyorsan ruhát kell váltani ha bajba kerülök vagy éppen ilyen alakalom miatt feketére ha munka akad.
A sötétben árnyéktól árnyékig haladva szinte tejes némaságban haladtam az alak után aki felől néha suttogást véltem hallani, de nem zavart mert nem értettem és elfedhette a lépteim zaját ha magában motyog.
A folyosón áthaladva egy szobába értünk ahol egy ima szobor elé állt és megnyomott egy gombot. A szobor félre csusszant és látni engedett egy másik szobát. Vártam amíg mertem majd a lassan vissza csukódó szobor mellett elsurranva még beértem. láttam egy kis szobát egy nagy portrét és egy csigalépcsőt felfelé vezetni. A szobát egy fáklya fénye világította be. Gyorsan felsiettem a lépcsőn de nem láttam a fickót ezután vissza menetem hátha eltévesztettem valamit. Ekkor szúrt szemet hogy a portré kissé ferdén áll. Oda mentem és megmozdítva halvány derengést vettem észre meg egy függönyt félre hajtva azt hogy az alak épp eltűnik egy másik ajtó mögött.
Gyorsan követtem a folyosóra az alakot. A folyosón a vér szaga terjengett és a falat fáklyák és vérnyomok fedték. A folyosó kövezetén három furcsa kör helyezkedett el. A körök körül ismeretlen jelképek voltak felrajzolva. A fal mellett pedig egy csomó üveg volt és mind tele volt belső szervekkel és csonkolt emberi testrészekkel. A szagtól a hányingerrel küszködtem, mivel nem akartam így zajt csapni elővettem egy kis illatos mentát a batyumból és az orrom el fogtam egy ronggyal. Ahogy tovább haladtam beértem egy ugyanolyan csigalépcsős szobába mint amiből elindultam csak itt kántálás zaját hallottam. Az ajtóhoz léptem és egy pillanatig hezitáltam hogy belessek vagy hallgatózzak e de inkább rátapasztottam a fülem. A kántálás felerősödött, de nem tudtam kivenni hogy mit mondanak. Egyszer csak egy zöld fényvillanás elvakított még csukott ajtón keresztül is.

Miután a zöld fény kihunyt hangokat hallottam az ajtó mögül:
- Uram, köszönöm hogy eljöttél... - szólalt meg alázatosan a pap hangja.
- Hagyd már ezt a nyál szöveget Morten, inkább azt mond hogy állunk? - felelte egy fiatalosnak tűnő hang.
- Minden a tervek szerint megy, a falu lakói immár készek a vér áldozatra, a jelek fel festettem, most már csak a Te erődre van szükség. - felelete a tiszteletes fesztelen hangnemben.
- Ó, gyorsabb voltál mint gondoltam, bár ezt már megszokhattam volna... - nevetett fel a hang. - És a többi?
- Nem fognak gondot okozni, a hívők már teljesen a hatásom alatt állnak. - felelte Morten. - Holnap este eltüntetek minden gátló tényezőt.
- Ügyesen muzsikálsz meg kell hagyni, és hoztál nekem ma valamit vacsorára? - kérdezte furcsa hangnemben.
- Természetesen. - felelte, majd motoszkálás és kortyolás zaja hallatszott egy ideig.
~ Eszik most vagy iszik?
- Ahh... ez kevert. - felelte.
- Igen, az, holnap már lesz tiszta is. - felelte a pap.
- Tisztára mint valami hentes! - kacagott fel újra a hang.
~ Hentes? Ez hogy jön ide?
- És a lányról van valami hír? - kérdezte az atya.
- Ó csak nem félsz Morten? - kacagott fel megint hangosan a hang. - Mi tagadás szépen elintézett a kislány...
- Elővigyázatlan voltam ennyi az egész. - dörmögte a pap és elképzeltem amint épp szégyenkezve matat a ruháján.
- Én is ezt mondanám... - cukkolta tovább, de Morten nem reagált rá.
Egy kis ideig csend következett majd újból megszólalt a hang:
- Nos akkor én megyek járok egyet némi finom falat ért.
- Tégy úgy. - mondta szűk szavúan Morten. Ezután ajtó csukódását hallottam.
Egy pillanatig dermedten álltam és valami kis gondolat foszlányt próbáltam elcsípni ami a hallottakról jutott eszembe. Eközben önkéntelenül a mellkasom felé nyúltam ahol egy kis rongy darabba csomagolva egy ezüst csengettyűt őriztem. De mielőtt meg is érinthettem volna észbe kaptam és gyorsan kiléptem a rejtekhelyemről, hogy mielőbb kijussak a templomból.