Meredith, a beszélgetés

Korán reggel volt, bár koránnak túlzás lett volna mondani, inkább csak reggelnek. Az éjszaka esett az eső, így hűvös reggelre ébredt egy fiú, kinek orra hatalmas volt, teste sovány, mit a kádban, minthogy épp fürdött, rendesen meg tudott szemlélni. Este későn érkezett haza, minthogy előző nap Kecskemét városába sétált pár nagyon jó barátjával, így nem volt kedve éjfél tájt még a kádban is áztatni magát. Félő volt, hogy szemei hamar lecsukódtak volna és biztos volt benne, hogy kihasználva a helyezetett az álommanók arattak volna rajta fölényes győzelmet.
A kádban miután a talpáról is lemosta Mackólia nemes homokját, ijedten szemlélte, hogy a fürdő ajtaja lassan, de biztosan kinyílni készült. Gyorsan tépte le a töröközőt az akasztójáról és takarta el vele vékony testét, majd miután egy kicsiny, vörös hattyút látott meg betotyogni az ajtón, jött rá, hogy csak Meredith Ruw sétált be a képzeletébe.
- Szia, Apa. Zavarok?
- Igen, talán, nem biztos, nem, de talán mégis. – nem tudta eldönteni – Mond, mit akarsz?
- Gondolkodtam és döntésre szántam el magam. – volt határozott.
- Hallgatlak.
- Általánosságban szerintem sokan kíváncsiak a másikra, de szerintem nem tudják, hogy megéri e kíváncsinak lenni rájuk. - komoly gondolatok nyomták a piciny hattyú fejét.
- Ezt kifejtenéd?
- Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan csak a saját kalandjaikat olvassák el és csak a saját küldetéseikkel foglalkoznak.
- Igen, és?
- És döntöttem! Csinálok egy show-t. – mondta majd hirtelen nagy erővel csapódott ki az ablak a szél miatt.
- Egy show-t? – csodálkozott a kádban vacogó fiú.
- Igen, meghívok karaktereket és kérdezem őket. Hátha kedvet kapnak mások is az olvasásukra, ha megismerik őket valamennyire.
- Mhhh… - az állát vakargatva gondolkozott el látványosan – Nem rossz ötlet, ez tény, de nem tudom mennyire lesz rá igény, mindenesettre egy próbát megér.

Nem nagy költségvetésű termet bérelt ki a hattyú, jövedelme nem volt, így csak a két szép szemére tudott támaszkodni, mivel csak ekkora sikert ért el. Egy kényelmes vérvörös kanapé – min egy lilahajú szépség ült - és hasonló árnyalatban egy kisebb fotel – min a műsorvezető foglalt helyett - volt egymással szemben, majd hogy a beszélgetések meg legyenek örökítve egy kamera volt a szoba végében, mivel mindent látni lehetett. Nem volt közönség, nem voltak tapsviharok, meghitt, nyugodt hangulatba ült a kamera előtt Meredith és gyönyörű partnere.
- Jó estét kívánok maguknak! A nevem Meredith Ruw és örülök, hogy maguk itt vannak velünk. – nézett a kamerába a madár – Az első vendégem, ki velem szemben ül nem más most, mint a Blue Pegasus egy tüzes mennyecskéje, a Nati rezidencia egy megbecsült tagja, Naomi Wildrose! Köszöntelek itt Naomi. – fordult a lányhoz.
- Szervusz, Meredith. – mosolygott a lány
- Remélem nem volt hosszú az út, kényelmesen utaztál és remélem nem vagy zavarban, hogy te vagy az első vendégem itt, de mielőtt reagálhatnál, enged meg, hogy rögtön zargassalak is. Olyan szép a hajad, kinél festeted, vagy ez a gyönyörű szín veled született?

- Eszedbe se jutna ilyenre festeni? – csodálkozott pár pillanatig – Pedig én lennék szívesen lila, de a tollaim csak vörösesek, bár inkább ezt is csak rózsaszínnek mondanám, na mindegy, most nem rólam van szó, hanem rólad. - nézett le a cetlijeire, mik a lábainál voltak – Akkor pár információ rólad, a tizenhét életéveddel a hátad mögött végül a Blue Pegasusban kötöttél ki és elemi mágusok közé tartozva tüzet használsz fegyverként, mint mágiát. – tartott kis szünetet és értetlenül meredt a papír darabkára – Ide olyan van írva, hogy hirtelen haragú és beteges ruhaimádó vagy. Bocsánat, erről tudsz mondani valamit?

- Apa volt, Apa volt. –fogta olyanra gyorsan a hattyú, ki nem volt jelen és nem tudta ezt tagadni – És a szüleid, hogy bírták gyémánttal ezt a fajta szokásod, nem olcsó mulatság ez, tudom, mert Apa sose enged semmit se vásárolni. – sóhajtott nagyot – Szóval, hogy tudták finanszírozni, milyen kapcsolatban vagy velük és miért kerültél el otthonról ilyen fiatalon? Engem még a szobából sem engednek ki felügyelet nélkül... igazságtalanság.

- Hát… - megnyújtva a szavát gondolta át, hogy mit is mondott a lány az előbb és jobbnak látta nem erőltetni a témát – kérdés az van bőven, de ez nem jó. – tolt odébb egy cetlit, min egy melltartó méretről szóló kérdés szerepelt – Apa túl kíváncsi, – jegyezte meg halkan – de ez jó lesz, azt hiszem sok fiút érdekel a lacrimavizíók előtt. Van fiúd, pasid, választottad, kiszemelted, szerelmed? - a kérdésre a választ a hattyú is csillogó szemekkel várta.

- És ideál? Fehér ló, szőke hercegen? Vagyis fehér herceg, szőke lovon? – nézett a lányra, de a kis madárnak nem tűnt fel, hogy még lehetett volna mit javítania a kérdésén - Esetleg egy vörös hajú herceg, arcán szeplőkkel? – egy próbált megért, hogy legyen egy Anyukája – És ha már itt tartunk mi fontos a belsőben, milyen tulajdonságok fognak meg téged? Hátha nem kapcsol el az a kevéske nézőnk se.

- Te biztos nem rossz lány vagy? Biztos jó helyen vagy a Blue Pegasusban? - kezdett kételkedni Meredith Naomi miben létében.