Daniel Deamhan

Banditavadászat

A raktárban történt incidens óta eltelt egy nap, és a rejtélyes alak, aki megmentette Danielt még mindig nem mutatkozott. Daniel nem tudta, hogy meghalt e, vagy csak sokáig tart az üldözés, de úgy gondolta, hogy még egy ideig a városban marad, hátha visszatér. Viszont akadt egy nagyobb problémája is. Kezdett pénzszűkében lenni. És bár megvetette az emberi társadalmat, be kellett látnia, hogy amíg ennie kell, rá van utalva. Mivel a történtek miatt nem akart feltűnést okozni a városban esetleges lopással, ami (hogyha észreveszik) gyilkolással járhat, ezért elindult, hogy valami munka után nézzen. Az egész napját a kihalófélben lévő városban töltötte. Kiderítette, hogy a város az utóbbi időben elszegényedett, és banditák jelentek meg a környéken, és a város lakói sorra elkezdtek elköltözni, de a város vezetősége fenn akarja tartani a város kulturált kinézetét, hogy ne költözzön el több ember, és ne törjön ki a káosz. Danielt mindez halálra untatta, de a munkaszerzés érdekében megpróbálta érdeklődő arccal bólogatva elviselni az emberek pletykálgatását. Viszont ezután egy érdekesebb dolgot hallott, mégpedig azt, hogy előző nap éjszaka furcsa hangokat hallottak, az egyik raktár felöl, és szerintük két banditacsapat találkozott össze. Daniel elvigyorodott ezek hallatán, és hagyta, hogy a bolondok higgyék, amit akarnak. A legtöbb ember, akivel beszélt felajánlotta neki, hogy menjen a polgármesterhez munkáért, mivel egy harcos jól jöhet a banditaprobléma megoldásában. Így hát Daniel így is tett, és elment a városházára. A városháza egy giccses épület volt, de Daniel érdeklődését nem keltették föl a túlcsicsázott díszítések. A polgármester, amikor meghallotta, hogy egy harcosnak kinéző alak munkát keres azonnal fogadta, és elmagyarázta neki a helyzetet.
- Szóval, a város körül rengeteg bandita tanyázik, és így a kereskedők nem tudják behozni az árujukat a városba. A közbiztonság is rossz, egyre több a lopás és emberrablás is. A város az összeomlás szélén áll. Kérlek, segíts rajtunk vándor, és öld meg a banditákat, hogy a város ismét felvirágozhasson. - Daniel elmosolyodott, de nem gesztus gyanánt, hanem mert tudta, hogy őt mért nem próbálták meg egyszer se kirabolni, vagy megtámadni.
- Rendben van, segítek, és mi lesz a fizetségem? - Kérdezte. A polgármester rettentően megörült, bár látszott rajta, hogy inkább egy önzetlen hősre vágyott volna, aki ingyen is elvégzi a munkát.
- Természetesen némi pénzjutalom, de mivel a város gazdasága nem működik túl jól ezért nem túl sokat tudok ajánlani. Esetleg még valamennyi élelmet is tudnék adni, harcos uram. - Daniel bólintott, hogy elfogadja az ajánlatot. A banditáknál úgyis lesz még pénz, amit elvehet.
- Tessék, itt van egy térkép, a lehetséges bandita rejtekhelyeket ábrázolja. - Ezzel egy térképet adott át Danielnek. - Nem biztos, hogy pontos, de sok városőr életébe került megszerezni őket. - Mondta a polgármester. - Minél több bázist füstölsz ki, annál nagyobb jutalmat próbálok meg adni neked. - Mondta bíztatásként a polgármester. Daniel elrakta a térképet, felállt az asztaltól, és szó nélkül távozott az épületből.

Nemsokára Daniel már az erdőben volt a város határán kívül, és a térképet nézegette. Az első tábor nem volt messze a várostól, estére oda is ért. A banditák egy kis Erdei tisztáson állítottak egy főhadiszállás féleséget, látszólag nem féltek semmilyen támadástól, nem is gondoltak rá, hogy bekövetkezhetne. Danielnek így könnyű dolga volt. Mivel nem szeretett bujdokolni, rejtőzködni ezért csak egyszerűen besétált a táborba. A banditák elkezdtek össze-vissza ordibálni, majd körbevették Danielt mire a tábor közepére ért. Az egyik kilépett Daniel elé.
- Hát komám, elment az eszed, hogy idejöttél, innen nem jutsz ki élve. – Mondta. Daniel erre elmosolyodott.
- Mit vigyorogsz, talán viccesnek találod a halálod? – Kérdezte a bandita. Daniel mosolya nagyobbra húzódott.
- Nem a sajátomon mosolygok, hanem a tieteken idióták! – Válaszolta Daniel. A bandita arcán égtelen düh jelent meg.
- Nem tudod, kivel beszélsz! Fiúk kapjátok el a… - A mondatot már nem tudta befejezni, mivel Daniel nekiugrott, miközben kihúzta a kardját, és a markolattal torkon vágta, majd picit hátralépett, és ahogy a Mortem kiért a tokjából le is vágta a fejét a szerencsétlennek. Daniel előrelépett, hogy ki tudja magát törni a körből, és védekező állást vett föl. Jól számította ki az idejét, mert ezután rögtön megtámadták a banditák. Az első pár csapást könnyedén levédte, de a túlerő kezdett látszódni, és Daniel tudta, hogy harci képességei igaz jók, mégsem annyira jók, hogy ennyi emberrel, még ha nem is harcosok felvegye egyszerre a harcot, úgy, hogy minden oldalról támadják. Nagy nehezen, egy lehetőséghez jutott, hogy támadjon, bár már egy-két karcolást összeszedett. Az előtte lévő banditán átvágta magát, majd gyorsan felhúzott a kezére egy sötétség aurát, amivel levédte a mögüle érkező csapásokat, és a kardjával elvezette a még előtte lévő bandita kardját, és átvágta magát rajta is. Kijutott a körből, de most már minden bandita felé fordult. Danielnek ebben a helyzetben nem volt ideje megszámolni, hogy mennyi ellenfele van, de 10-15-re becsülte a számot. Hátrafele ugrált, hogy ne tudják olyan gyorsan utolérni, és közben összegyűjtötte a mágikus energiáit. Kivárta a megfelelő pillanatot, majd kieresztette sorozatosan, több varázslat formájában.
- Dark Blast – Mormolta, és egymás után három darabot eresztett bele a tömeg különböző pontjaira. Ahogy ezzel végzett, a kezén megingott az aura, és majdnem meg is szűnt. Ő is picit lihegni kezdett. Érezte, hogy sok mágiát használt el, még nem elég erős az ilyen támadásokhoz. De nem adja föl, ezt is tudta, nem fog harcképtelenné válni egy ilyen kis malőr után. A varázslatainak legalább a hatása is meglátszott, és a banditák sora megszakadozott, ahogy néhányan a többiekre estek, de egy pár még mindig Daniel felé tartott. Daniel nekiiramodott, és megrohamozta őket. Daniel kitért az első csapása elől, és állkapcson vágta a sötétség aurás kezével. Reccsenést hallott, majd fordult és kardjával felhasította a következő bandita oldalát, mielőtt az célba vehette volna a fejét. Ellépett a két összeeső hulla mellett, és ellépett egy újabb kardvágás mellett. Előreszúrt a Mortemmel, de a bandita kitért a szúrás elől oldalra. De Daniel ezt kihasználva előrelépett és oldalra rántotta a Mortemet, a bandita felé, és mélyen belevágott az oldalába, majd felhúzta a kardját a bandita mellkasába. Gyorsan hátrébblépett, és kihúzta a kardját. Az érzékei mozgásra késztették, és gyorsan hátraugrott. Előtte a földbe egy csatakalapács csapódott be. Daniel felnézett, és egy izmosabb, kopasz banditát látott, aki vigyorogva emelte föl a kalapácsot. Daniel picit hátrébb ált. A bandita jött utána. Ekkor előreszúrt a kardjával, a bandita pedig hátraugrott, és a csatakalapácsával rá akart csapni a kardra, és Daniel kezére. De Daniel a sötétség mágia segítségével megnyújtotta a kezét, és így a meglepődött bandita gyomrát átszúrta. A bandita elejtette a kalapácsot, ami mellette landolt a földön. Daniel előreugrott, és a kardja visszaért a kezébe, a sötétség aurás kezével pedig egy felütést hajtott végre a bandita álla felé, ami célba is ért. Daniel ismét hátraugrott, hogy kihúzza a kardját. Gyorsan kellett cselekednie, mert a bandita összerogyott. Daniel a többi bandita felé fordult, akik mostanra föltápászkodtak, és bevárták egymást, hogy együtt indíthassanak támadást.
~ Képzetlenek, de a józan eszük megvan. Ettől még szánalmasak. ~ Gondolta Daniel. A banditák egyszerre kezdtek rohanni Daniel felé, és ő felkészült az érkezésükre. Hátrafelé lépkedett, és elrakta a Mortemet, majd gyorsan a sötétség mágiája segítségével megnyújtotta a kezét, bele a tömegbe. Bár nagy sérüléseket ezzel nem okozott, sikerült fölborítania pár embert. Odaugrott a helyükre, és a másik kezével torkon ütött egy banditát, aki össze is rogyott. Kitért egy szúrás elöl, miközben a sötétség mágiát eloszlatta, így a kezének mérete újra normális lett. Éppen hogy, de elkapta annak a banditának a kezét a sötétség aurás kezével, aki az előbb támadott rá, és rászorított a csuklójára. Reccsenést hallott, de nem törődött vele, hanem a Mortem markolatával könyökön vágta a támadót, miután gyorsan kifordította a meggyengült kezét. A bandita felüvöltött a fájdalomtól, és Daniel ismételten elmosolyodott. Ezután tovább húzta ki a kardját, és a pengét a bandita hónalja alá vitte, így belevágott az oldalába, majd a sötétség aurás kezével végzett a kitámasztott a banditával, a tenyerével alulról beleütött az orrába, amitől az feljebb és beljebb csúszott pár centit a fejébe. Hátralépett, és kihúzta a kardját. Úgy helyezkedett, hogy az összeeső hulla közötte és a következő ellenfele között legyen, így az nem tudta megtámadni. A banditák sora még mindig nem rendeződött, és egyre fogyatkoztak. Ahogy a hulla összeesett, átugorta és szúrt. A bandita kitért ez elől, így a másik kezét használva ütött felé, de szerencsés módón ez elől is ellépett. Daniel picit megörült, hogy szívósabb ellenféllel találta szemben magát, de ez az érzés gyorsan véget ért, ahogy a bandita kitérés közben elesett az egyik feltápászkodó cimborájában, és annak kardjára esett. Daniel odalépett a hulla alatt vergődő banditához, és halántékütéssel végzett az életével. Ekkor viszont éles fájdalmat érzett az oldalában. Egy kard állt ki az oldalából, és a másik végén, egy földön fekvő bandita volt. Úgy vigyorgott, mintha egy magas rangú tiszt lenne fizetés utáni napon, de Daniel gyorsan letörölte a vigyort a képéről, azzal, hogy kardjával elválasztotta a fejét a testétől. Fordult volna tovább, hogy a többi banditával is végezzen, de hirtelen térdre esett. Az oldala lüktetett, és a vére folyt. A mágiája is kezdett kifogyni, a kezén az aura megszűnt. Körbenézett, még volt pár bandita körülötte, akik most felbátorodtak. Próbálta összeszedni az erejét, de úgy érezte, hogy egyre inkább elveszti azt. Az egyik bandita felé támadott. Kiugrott a csapása elöl, de nem volt elég gyors, így az végighasította az egyik vállát, amiből vér spriccelt ki. Ráadásul a nem elég gyors kitérés miatt nem tudott a talpára érkezni, hanem elfeküdt a földön. Innen nem lett volna nehéz felállnia, de kezdett picit szédülni, és még mindig nem reagált rendesen a teste, és a vér lassan a válláról a fejére kezdett folyni. Ekkor a tudata hirtelen felébredt.
~ Mégis mit csinálok? Fekszem a földön, mint akit legyőztek, holmi banditák? Bár Darkos nem tudom, miért nem reagál, ez nem azt jelenti, hogy gyengének látszhatok, nem fel kell kelnem, meg kell ölnöm őket mind, meg kell, hogy büntessem őket! ~ Gondolta, és haragja egyre nőtt. Az egyik bandita odalépett elé, vigyorogva. Hogyne vigyorgott volna, övé volt a dicsőség, hogy kivégezhet egy mágust, aki végzett a társai nagy részével. De erre nem került sor. Daniel kezében még mindig ott volt a Mortem, amivel áthasította a bandita bokáját, amitől a bandita befogyasztott, és felkiáltott. De mielőtt társai bármit tehettek volna Daniel feltérdelt, és megmártogatta a Mortemet ellenfele mellkasában. Daniel nagy nehezen felkelt a földről, és kitért egy vágás elöl, majd visszatámadott, és fordulatból egy rúgást az egyik bandita lengőbordájára, amitől az illető védelme megtört, és az oldalához kapott fájdalmában. Daniel alig maradt a talpán, amikor a lába visszaérkezett a földre, de végül sikerült neki, és az oda nem figyelő banditát könnyen megölte, majd nehézkesen, de felegyenesedett. A maradék bandita rémülten menekült. Még soha nem láttak olyat, hogy egy ember ilyen sérülések után tovább harcol, sőt még öl is. Túlságosan meg voltak ijedve ahhoz, hogy lássák, hogy Daniel már nem bírja sokáig az aktív harcot, és viszonylag sok vért vesztett, de hát nem is voltak túl értelmesek. Daniel még minden erejéből az egyik után futott, és vetődésből hátba szúrta. A maradék elmenekült. Daniel arrébb lökte a hullát, és lepihent. Bekötözte a sebeit, majd odébb vonszolta magát az egyik sátorhoz, ahol ledőlt aludni az éjszakára.

Másnap reggel megnézte a hullák zsebeit, és kiszedve belőlük a pénzt, minden mást ott hagyott. Nem volt túl sok, de legalább valami, a polgármester díjával együtt biztos elegendő egy kis időre. Nem várt sokáig az indulással, nem érdekelték a sebei. Igaz így lassan haladt, és csak estére érte el a következő megjelölt helyet. Itt szerencsére csak egy kis tábor volt az erdő közepén, dombok között, alig 5 banditával. De Daniel sebei még mindig fájtak, így úgy döntött, hogy kivételesen nem direkt harcban száll szembe velük. Így hát megvárta rejtőzködve, amíg elaludtak a banditák, és őrszemet állítanak. Amikor ez megtörtént várt egy kicsit, hogy biztosra vegye, hogy elaludtak, és sorozatban beleküldött kettő Dark Blastot az őrszembe. Az elsőtől leborult a helyéről, a második pedig a nyakára volt célozva, és szerencsére el is találta, így gyorsan végzett vele, anélkül, hogy a többiek felébredtek volna. Majd ezután nemes egyszerűséggel leszúrta álmában a maradékot. Tudta, hogy ebben így nincs kihívás, és nem is gyakorolhatja az ereje használatát, de meg volt sérülve, tehát elfogadta, hogy most így kellett cselekednie. Ezektől a banditáktól szintén elszedte a pénzt, majd visszaindult a városba. Egyszerre elég volt neki ennyi, majd ha felgyógyul, tovább folytatja a banditavadászatot.

A polgármester látva Daniel arckifejezését és véres kardját nem merte feltételezni, hogy nem végezte el a munkát, és mivel csak két bázis irtott ki nem is feltételezte, hogy hazudna a számok és az idő arányával. Így hát meg is kapta a fizetségét, de elsősorban az élelmet találta hasznosnak, mivel így kevesebbet kellett költenie a fogadóban és ráadásul kedvelte a sózott, szárított hús ízét.

Banditavadászat II

Mivel az előző banditavadászata jól fizetett, ezért Daniel elhatározta, hogy ismét kiírt pár tábort, hogy a polgármestertől pénzt kaphasson. Mellesleg az a kis étel, amit még a pénz mellé kapott ízletes volt, de már elfogyott, és nem akarta máris elkölteni nem rég szerzett pénzét. Magához vette a kardját, és a polgármestertől kapott térképet, és el is indult a városból. A térképen megjelölt helyek maradéka távolabb esett a várostól, így egy éjszakát kinn kellett töltenie a vadonban, de ez nem zavarta, hozzá volt már szokva, a hasonló körülményekhez. Másnap odaért az egyik banditatáborhoz, ahol a banditák éppen elindulni készülődtek. Daniel jobbnak látta elrejtőzni, és megvárni, amíg a csapat nagy része elmegy, hogy bizonyára városiakat vagy utazókat fosszanak ki. Ezután várt egy kicsit, majd besétált a banditák táborába, az otthon maradottakhoz. Itt hasonló jelenet játszódott le, mint az első banditatábornál, amit meglátogatott, és az eredménye is ugyanaz lett. Az összes bandita egyszerre rátámadott. Daniel ezúttal jobban felkészült, és rögtön beleküldött a tömegbe, két irányba két dark blastot, hogy picit megoszoljanak, majd elkezdte előhúzni kardját. Eközben a banditák egy része odaért hozzá, és egy-két ügyetlen vágással próbálták meg eltalálni. Daniel kikerülte ezeket, és a kardja markolatával gyomron vágott egy banditát, majd hátralépett, és mélyen a mellkasába vágott. Megfordult, és épphogy kilépett egy szúrás elöl. Belépett két bandita közé, és amikor az egyik szúrt arrébb lépett, és a szerencsétlen idióta leszúrta a saját társát. Daniel elmosolyodott ezen, miközben végzett vele. Mivel a banditák nagy része elment, így már nem maradt sok a táborban. Az egyik örülten elkezdett rohamozni Daniel felé. A támadásában nem volt túl sok tapasztalat, Daniel egyszerűen elugrott előle, és a kezét sötétségből megnyújtva szelte át a banditát hátulról. Visszahúzta a kezét. A földön lévő banditák már föltápászkodtak, és a szemükben félelem kezdett megjelenni. Danielnek ez nem tetszett.
- Féljetek csak! – Mondta, megvetéssel az arcán. – Megvan rá minden okotok, és a halálotok csak gyorsabban fog bekövetkezni félelmetek miatt. Viszont ezért megvetendőek vagytok az én szememben. Még ha reménytelen is a küzdelem, ne féljetek, küzdjetek! Becsület teljesebben haltok meg, szánalmas emberi életetek elfogadhatóbb formában ér véget. – mondta, és itt elmosolyodott. – Ráadásul én is jobban fogok szórakozni. – Mondta, és elindult gyorsan a banditák felé, akik láthatóan felbátorodtak, és fel is dühödtek kis beszéde hallatán. Szabad kezével felkapott egy marék port a földről, és a banditák szeme felé dobta. Egy részük rájött mire készül, és még időben a szemük elé kapták a kezüket, de kettőnek nem sikerült erre rájönnie. Daniel őket vette célba. Az egyiket oldalba rúgta, aminek hatására ráesett egy másik társára. A másik ’’ meg vakultat’’ pedig fordulatból lefejezte, de ehhez közelebb kellett lépnie. Nagy hiba volt, mivel így szabadon hagyta az oldalát, és az egyik bandita ez ki is használta. Daniel csak későn vette észre, és csak annyira tudott ellépni, hogy a támadás ne az oldalát, hanem a karját hasítsa fel. Ellépett, és ellenfél után nézett. Három bandita maradt, és körbevették.
~ Nem használhatok több mágiát. ~ Gondolta. ~ Nem tudnék teljesen visszatöltődni mire visszaérnek a társaik, meg kell oldanom valahogy. ~
- Jobbról!... Balra!... – Hallott egy hangot a fejében, mintha nagyon távolról szóltak volna hozzá. Daniel gondolkodás nélkül engedelmeskedett. Jobbról egy támadás érkezett, melyet kivédett, majd balra fordulva az éppen szúrni készülő bandita mellkasát találta el. Ezután indult csak be az agya. Amit hallott, az nem Darkos hangja volt, valami más szólt hozzá. De nem volt ideje ezen gondolkodni, mert még két banditát le kellett gyűrnie, akik ismét támadni készültek. Ezúttal a hang nem szólalt meg. Az első támadás egy szúrás volt, melyet Daniel a Mortemmel könnyű szerrel oldalra lökött, de csak annyira, hogy pont el tudjon menni mellette, mivel látta, hogy a banditának nem volt annyi esze, és tapasztalata, hogy a keresztvasat befordítsa, és így a kardon lecsúszva szíven tudta szúrni. A hullát a társára lökte, aki viszont ügyesen kitért előle. Daniel lassan elkezdte megkerülni a hullát, ellenfele hátrált, majd hirtelen egy rúgással támadást indított. Daniel átdobta a kardját a másik kezébe, és puszta kézzel hárított, miközben ellépett ellenfele mellett, és fordult. Ezután a fordulni készülő bandita torkát átszúrta a Mortemmel.

Fél óra telt el, Daniel először is letépett egy darabot az egyik bandita ruhájából, és szorosan bekötötte vele a vérző kezét. Ezután átnézte a banditák zsebeit, sátrait és összeharácsolt némi pénzt. Majd ezután picit összébb horda a hullákat, és leült rájuk, és úgy várta a többi bandita visszaérkezését, miközben a mágikus erejét regenerálta. Miután mindezzel végzett, megpróbálta kideríteni, hogy milyen hang szólt hozzá. Elmélyült a gondolataiban, és belépett a belső terébe, ahol általában Darkos tartózkodott. De most nem látta sehol. Üresen kongott minden, ahogy felszólította a hang gazdáját, hogy jelenjen meg, és Darkos se volt sehol. Daniel furcsállta ezt, rossz érzést keltett benne. Nem tudott mit tenni, így inkább tovább várt a banditákra. Estig kellett várnia, amikor végre megérkeztek. Láthatóan kevesebben voltak, mint amikor elmentek, közülük többen sérültek voltak, nem volt kérdés, hogy az akció sikertelen volt. Daniel sajnálta, mivel így kevesebb ellenféllel tudott megküzdeni. A megfogyatkozott banditák tízen voltak, és nem kicsit lepődtek meg, amikor visszaértek a táborukba. Daniel felkelt a hullákról, és egy Dark blasttal indított, mielőtt a banditák egyáltalán realizálták volna, hogy mi is történt. Ezután kivonta kardját, és mágikus erejét a másik kezére koncentrálta, hogy létrehozzon egy sötétség aurát rajta. Miután ezzel megvolt nekirohant a banditáknak. Az első nem is tudta mi találta el, a második már megpróbált védekezni, kevés sikerrel. Egy harmadik bandita viszont már támadást is intézett Daniel ellen, aki a kardjával védte ki, majd megpróbálta elérni a sötétség aurás kezével a támadóját, de sikertelenül, mivel az elugrott előle. Nem volt ideje azzal a banditával törődni, mivel egy másik rögtön az életére tört. Ezúttal a sötétség aurás kezével védekezett, majd mivel a kard csak egy életlen rozsdás eszköz volt, rámarkolt, és kitépte ellenfele kezéből, és a Mortemmel végzett vele. A banditák maradéka elkezdett újraszerveződni, ezek nem tűntek annyira idiótának, talán ezért is ők mentek úton állni, de Daniel élvezte, hogy picit nehezebb ellenfeleket kapott. Két bandita egyszerre támadott rá, így mind a kardjával, mind a sötétség aurás kezével hárítania kellett. Az utóbbival több erőt tudott kifejteni, így ott visszalökte az egyik ellenfele kardját, majd a kezére mágikus energiákat gyűjtött.
- Dark Blast – Mormolta, és a bandita nyakát célozta. A támadás sikeres volt, és a szabaddá vált kezével könyökön ütötte a másik banditát, aki egy reccsenés keretében eleresztette a kardját, és Daniel így a Mortemet oldalasan egy előrelépés kíséretében a bandita nyakához tolta, és elvágta azt. Ekkor egy újabb bandita támadott rá, ezúttal tőrrel. A bandita elég gyors is volt, és így Danielnek nehezére esett hárítania heves csapásait. Odébb pár bandita gyülekezett.

A tábor kinevezett vezetője ideges volt. Nem elég, hogy az akció sikertelen volt és számos emberüket elvesztették, még ennek a mágusnak is ide kellett pofátlankodnia, és leölnie a maradék emberét. Tudta, hogy a főnök rettentő dühös lesz. Eddig nem hitt annak az emberének, aki félve rebesgette, hogy egy mágus végzett a társaival, amikor utazókat mentek el kirabolni, úgy gondolta biztos csak mentegetőzik, de most látta, hogy igazat beszélt. Most odajött hozzá ez az embere.
- Ő az, akiről beszéltem! – Mondta félve a bandita.
- Látom. – Mondta a vezető. Közben a bandita, akit Danielnek nem sikerült eltalálnia odafutott a vezető mellé.
- Mit tegyünk? – kérdezte. A vezető komoran ránézett.
- Te vagy köztünk a leggyorsabb, eredj, szólj a főnöknek, addig mi feltartjuk! – Mondta, és Daniel felé indult. A másik bandita bólintott, és futni kezdett kifelé a táborból.

Daniel miközben a tőrös bandita támadásait védegette, elcsípett egy részletet a két bandita beszélgetéséből.
- Szólj a főnöknek! – Ennyit hallott belőle, és tudta, hogy meg kell állítania a futó banditát. Elkezdte megnyújtani a kardos kezét a sötétség mágiájával, és erre a tőrös bandita elindult a keze mellett, hogy túl közel kerüljön, és Daniel ne tudja a kardjával megtámadni. Arra viszont nem számított a bandita, hogy Daniel mágikusan megnyújtott keze viszonylag szilárd, és képes vele ütni. Bár nem tudta az ütéssel nagyon megtántorítani az ellenfelét, az éppen elég volt arra, hogy a keze fölött átnyúlva a bandita felére küldjön egy Dark Blastot, majd a közben visszahúzott kezében lévő kard markolatával halántékon csapja. Ez a két fejre mért ütés egymás után sok volt banditának, főleg, hogy a markolat egy véres nyomot hagyott szerencsétlen fején. A maradék három bandita elkezdte védeni a futót, és a legközelebbi támadott. Daniel kitért a támadás elől, és a kardjával vágott. Meglepő módón a bandita kivédte, és közeli támadás helyett, egy nagyobbacska kővel dobta meg Danielt. Daniel védekezésképpen felemelte a sötétség aura által körbevett kezét, amibe a kő be is csapódott, de a mágiának köszönhetően nem érzett semmit. Gyorsan eltette a kezét, hogy ne takarja vele a látómezejét, de a bandita már felé futott, kihasználva pillanatnyi látáshibáját. Sikerült kivédenie az érkező csapást, mivel minden erejével ráütött ellenfele kardjára a Mortemmel. A seb a vállán felszakadt. Megpróbált nem törődni vele, és a bandita szabadon lévő állkapcsát támadta a másik kezével. Amint a bandita összeesett előtte, valami suhant a levegőben és Daniel hirtelen fájdalmat érzett a hasa felől. Egy dobótőr állt a hasába, a tulajdonosa pedig az a bandita volt, aki az előbb elküldte a társát segítségért. Hirtelen eszébe ötlött a futó, és felé pillantott. Már a tábor határánál járt, éppen elhagyni készült azt. Elsüvített egy dobótőr a feje mellett.
~ Előbb végeznem kell itt, így nem tudok a másik után menni. ~ Gondolta, és a tőrdobáló bandita felé fordult. Az éppen egy újabb dobásra készült, Daniel pedig elkezdett rohamozni felé. Először Daniel kihúzta a hasába állt tőrt, és eldobta a bandita felé, aki játszi könnyedséggel kitért előle. Hiába, Daniel nem értett a dobótőr használatához, így azon csodálkozott volna, ha eltalálja. Legalább egy pillanatra késleltette ellenfelét a következő tőr eldobásában, ám az gyors volt, így sikerült Daniel felé dobnia a fegyvert, mielőtt odaért volna. Daniel oldalra vetődött a gyorsan szálló tőr elöl, és egy gurulással talpra állt. Ha nem bírta volna a fájdalmat összerogyott volna, ahogy az belenyilallt a hasába és a vállába a mutatvány következtében. Ekkor hátulról egy kiáltást hallott. Figyelmen kívül hagyta, hogy még egy bandita van. Megfordult és hárította fejre érkező csapást. Az a bandita volt az, akivel a városba menet találkozott az erőben, és megkímélte az életét. A bandita szemében rémület tükröződött, és reszketett. Daniel elmosolyodott, és figyelmen kívül hagyva a vállát, minden erejéből nyomni kezdte a kardját az ellenfele teste felé. A kard viszonylag lassan, de biztosan megindult a reszkető bandita teste felé, majd lassan elkezdett belevágni oldalról a húsába, és az ellenállás kezdett gyengülni. Ekkor Daniel hátába egy dobótőr csapódott, és felszisszent fájdalmában. Elragadtatta magát, és nem figyelt a másik ellenfélre. Nagy hiba. A sokkos állapotba került bandita szinte magától összerogyott, ahogy Daniel gyomron rúgta, és megfordult, hogy a másik ellenfelével foglalkozzon. Kinyújtotta kezét, hogy elérje a banditát, aki még nem rántott kardot, és végezzen vele. De nem volt elég hosszú a mágia, és épphogy nem érte el a banditát, aki így kardot tudott rántani. Daniel nekiugrott, és a pengék csattantak, ahogy összeértek, majd másodszor és harmadszor is. Az ellenfele jól tartotta magát, és Daniel élvezte is a komoly harcot, de nem volt ideje, hiszen a menekülő banditát már nem is látta. Így hát hátrébb ugrott, és váratlanul a bandita torka felé lőtt egy Dark Blastot. Csak az arcát találta el. Elkezdte gyűjteni a mágiáját egy újabbra, de ekkor varázsereje megingott, és a sötétség aura a kezén megszűnt.
~ Hát persze, még nem vagyok elég erős, négy a mostani limit. ~ Gondolta, majd inkább a menekülő irányába fordult, és ignorálva a fájdalmat futni kezdett abba az irányba. Már a tábor szélénél járt, amikor hirtelen egy dobótőr fúródott a vádlijába, és előreesett. Gyorsan fölkelt. A fájdalom belenyilallt a lábába, de próbálta figyelmen kívül hagyni. Megfordult, az előbb leterített tőr dobálgatós bandita lihegve nézett felé, az arcán vér folyt végig. Daniel picit cikázva amilyen gyorsan csak oda tudott menni ebben az állapotban odament, és a kardját a végső csapásra emelte a földön fekvő bandita felé.
- Remélem, a pokolra jutsz! – Mondta, és ledöfte a banditát.

Feladta a menekülő bandita után menést, a sérülései miatt, melyeket megpróbált ellátni. Ekkor nyöszörgést hallott a felől a bandita felől, akivel egyszer már korábban találkozott. Odasétált a földön fekvő alakhoz. Erősen vérzett, és éppen megpróbált elkúszni. Daniel megfordította, és a mellkasára lépett. A bandita nyöszörögve nézett fel rá. Daniel a szemébe nézett.
- Elég szerencsés vagy, hogy kétszer találkoztál már velem, mint ellenség, és még élsz. Hol van ez a főnök, akihez a társad futott? – Kérdezte Daniel. A bandita hebegett habogott, de végül is értelmes választ is kinyögött.
- Nem messze innen, a hegyek mentén lévő nagy táborban, ott van a főhadiszállásunk. – Mondta a bandita. Daniel levette a lábát a banditáról, és visszasétált a másik bandita hullájához, a kardjáért, amit még nem húzott ki belőle. Visszarakta a tokjába, majd kissé bicegve elindult a tábor bejárata felé.
- Életben hagylak, megint. Szerencsés vagy. Amikor ideérnek a társaid, mond meg nekik, hogy a mágus eljön értük, és a vezéretek ért is. - Ezzel Daniel elsétált a táborból, vissza a város felé.

Északi szél I

Daniel céltalanul rótta Fiore legkülönfélébb tájait. Pontosabban nem céltalanul, de a célja nem kívánt konkrét helyet. A célja a következő volt: Erősebbé válni. Ha erősebbé tud válni nagyobb hatalomra is tesz szert, és elpusztíthatja a szánalmas emberi társadalmat. De még távol voltak az efféle törekvések, hiszen ereje még csekély volt és ezt ő is elismerte. Utazásai közben egyik reggel egy hatalmas tó partjára ért. A part mellett egy kis falu állt, de a távolban egy nagyobb város grandiózus épületei látszottak a tó túlpartján. A város hatalmas lehetett a távolságból ítélve, mivel a tavat a helyiek szerint csak kétnapi hajózással lehet átszelni, ha jó erős Északi szél van. A falu nem volt túl nagy, látszott, hogy idegenek nem nagyon járnak errefele, mindenki a várost kereste. A helyiek nem voltak túl szegények, főként halászatból éltek, és hetente egyszer a falu kereskedője elhajózott a városba, hogy mindenfélét beszerezzen a falu számára. Ez a bizonyos kereskedő a vitorlása mellett ült a tó partján, amikor Daniel megérkezett, és azonnal felfigyelt az érkezőre. Ruházatából és abból, hogy kard lógott az oldalán harcosnak nézte Danielt.
- Hé! Te ottan, kőne pénz? – Kérdezte a kereskedő, aki egy erősen őszülő hajú öregember volt. Daniel megállt és az öreg felé fordította tekintetét.
- Mért kérded öreg? – Válaszolta Daniel. Az öreg nyugodtan folytatta.
- Át köll vinnem valami értékeset a városba. Aztat mondták a megbízók, hogy másnak is kőne a csomag, oszt vigyázzak rá nagyon. Ma öste indulok, de nincs kíséretem, én magam meg nem örtek a csetepatéhoz. Szerencsém, hogy itten vagyol te, a jutalombúl megfizetlek, ha velem tartasz és megvédöl. – Mondta az öreg kereskedő. Daniel átgondolta az ajánlatot. A pénz sose jött rosszul, és a nagyvárosban pedig számtalan lehetősége akadhat.
- Elfogadom az ajánlatot. – Mondta Daniel. Az öreg felpattant.
- Akkor indulunk rögvest. – Mondta az öreg.
- Nem azt mondtad, hogy este indulunk? – Kérdezte Daniel.
- De, de ha mostan indulunk, akkor gyorsabban ottan leszünk. – Válaszolta az öreg és már lökte is el a hajót a parttól. Az öreg föllépett rá, és a hajó lassan távolodni kezdett. Danielnek nem volt ideje hezitálni, gyorsan odafutott és felugrott a távolodó hajóra. Így hát el is indultak egyre távolodva a falutól a tavon. Sokáig haladtak a vízen eseménytelenül, a falu eltávolodott, és úgy nézett ki, mintha a távoli hegyekig csak víz volna, ameddig a szem ellát. Lassan besötétedett, Daniel leheveredett a vitorlás hátulján, de éberen figyelt. A öreg egy szót sem szól hozzá az út alatt, annyira belemerült a hajó irányításába. Danielnek úgy tűnt, hogy még amikor nem is volt semmi szél, akkor is szépen haladtak előre. Éjszakára sem álltak meg, és erős Északi szél segítette az útjukat. Ám mire hajnalodni kezdett a szél elállt és csak nagyon lassan haladtak előre. A távolban kis bárkák jelentek meg, és egyre közeledtek, nyilvánvalóan feléjük.
- Úgy látszik, hamar társaságod akad. – Mondta Darkos. Daniel az öreg felé nézett, az láthatóan el volt foglalva a hajóval, és észre sem vette a közeledőket.
- Társaságot kapunk öreg. – Mondta Daniel, és előhúzta Mortemet a tokjából. Az öreg összerezzent, ahogy meglátta a bárkákat, de nem csinált semmi egyebet a hajó irányításán kívül. Három bárka volt, melyek elkezdték közrefogni a kis vitorlást elölről és a két oldaláról, hogy a hajónak meg keljen állnia. A bárkák nem voltak nagyobbak szélességben a vitorlásnál, magasabbak is csak annyival voltak, ahogy többen elférjenek a fedélzet alatt, és ahogy közeledtek emberek jelentek meg a fedélzeten. Mindegyikük kezében kard volt, és elégedetten bámulták a már majdnem bekerített vitorlás. Az egyik előrelépett és megszólalt.
- Öreg, tudjuk, hogy van nálad egy láda, amit nekünk most oda kéne adnod. – Tekintene itt Danielre kalandozott, aki kifejezéstelen arccal figyelte. – Tedd csak el a kardot, nincs értelme próbálkoznod, úgyis… - A mondatot már nem tudta befejezni, mert Daniel előre ugrott, és az állán keresztül átszúrta a fejét. Ezután kicsit megbillent az egyensúlyában, és csak úgy tudta elkerülni, hogy ne essen a vízbe az áldozata tetemével együtt, hogy hátrahuppan a vitorlásra. A többi ember úgy meglepődött, hogy egy pillanatig nem is mozdultak. Daniel ezt kihasználta és a vitorlás eleje felé indult. Mire odaért a rajtaütők már átugrani készülődtek, és a kis barka majdnem elzárta az utat a hajó elől.
- Valahogy gyorsítanunk kéne öreg. – Mondta Daniel, miközben mágiát gyűjtött a kezére. Egy sötétség aurát formázott, és minden erejével beleütött az utat már majdnem elálló bárkába. Nagy kárt nem okozott a hajóban, mert annak szabad mozgása elvezette az erő egy részét, így csak berepedt a fa egy fél méteren, ami fontosabb volt az megtörtént, a hajó arrébb lökődött, el az útból, és az öreg tényleg csinálhatott valamit, mivel kissé meglódultak. Daniel csobbanást hallott maga mögül. Az egyik ember megpróbálkozott az átugrással. Ahogy a bárka kitérült és a bal oldali bárka megindult volna utánuk a kettő egymásba ütközött, így azok lemaradtak, viszont a jobb oldali, ahonnan Daniel első áldozata beszélni kezdett nem maradt le túlságosan. Daniel megfordult és azt látta, hogy az öreg kigübbedt szemekkel nézi a kezén a mágikus aurát.
- Hát az meg mi az ördög? – Kérdezte a bajsza alól.
~Pont az. ~ Gondolta Daniel. – Nem kell törődni vele, a lényeg, hogy végzek az összessel. Az öreg láthatóan megszeppent, nem tudta, hogy magát is beleszámítsa e az összesbe avagy sem. A harmadik bárka kezdett felzárkózni, és Daniel látta, hogy íjpuskákat vettek elő a rajtaütőik, és elkezdtek célozni. Daniel gyorsan mágiát formázott.
- Dark Blast. – Mormolta és egy fekete gömb hagyta el a kezét, és belecsapódott a hozzá legközelebb álló emberbe, aki ennek hatására szerencsétlenül hátraesett, bele társaiba, akik közül az egyik ki is lőtte vesszőjét, ami belefúródott valamelyikbe, hogy pontosan mijébe is azt Daniel nem tudta kiszúrni a nagy kavarodásban. A bárka nem maradt le, sőt egyre közeledett. Mire az ellenfelek feltápászkodtak Daniel megszámolta, hogy a fedélzeten összesen öten tartózkodnak. Valószínűleg még ugyanennyi ember lehetett a bárka aljában, akik valamiféle pedálokkal tekerhettek, mivel a bárka hátulján lévő kis malom mozgatta előre a járművet. A rajtaütők ismét lövésre készültek, és Daniel belátta, hogy távolsági harcban veszteni fognak. Viszont az ellen szerencsére nem ismerte fel ezt. Daniel a fedélzetre vetette magát, ahogy a rajtaütők lőttek a nyílpuskáikkal. A legtöbb vesszőt kikerülte, de egy belefúródott a vállába, igaz szerencsére nem mélyen. Megfogta és kihúzta. A fájdalomtűrése még nem volt elég jó, arca eltorzult a fájdalomtól, de hangot nem adott ki. A vitorlásban nem esett nagyobb kár, néhány vessző átment a vitorlán, de csak kis lyukak keletkeztek, és az öregnek nem esett baja. A bárka végre kezdett elé közel érni, a rajtaütők tölteni kezdtek. Daniel kihasználta ezt, és sötétség mágia segítségével megnyújtotta a kezét, amiben Mortem volt. A legközelebbi ember mellkasát végigvágta, majd visszahúzta a mágiát. Ügyelt rá, hogy a hulla ezúttal hátrafele essen, és ne bele a vízbe. Ezután mágiát gyűjtött, és feltámasztotta az imént meghalt embert, szerencséje volt, hogy nem volt túl életerős. A bárkán lévők nagyon meglepődtek, amikor a saját társuk felkelve a földről rájuk támadott. Rövid dulakodás után Daniel már két zombit irányított. A bárka elég közel ért ahhoz, hogy Daniel átugorjon. A maradék három fedélzeten lévő emberből az egyik a vízbe ugrott, a másik kettő a bárka másik oldalára húzódott. Daniel leküldte a zombikat az alsó szintre, ez láthatólag meghozta a maradék két ember bátorságát és nekirohamoztak Danielnek. Két oldalról csaptak a kardjaikkal, így Daniel nem tudott védekezni, ezért egyszerűen átgurult kettejük között, amire szerencsére volt elég helye, majd hátulról támadott volna rájuk, de nem voltak olyan lassúak, amilyennek kinéztek, és megfordultak még időben, hogy kivédjék Daniel támadását. Sőt, az egyikük levédte az érkező csapást, a másik pedig rögtön támadott. Daniel még épp időben tudott védekezni, és egy lépéssel hátrakényszerült. Mivel a bárka nem volt túl nagy, így már majdnem a szélén volt.
~ Sajnos kénytelen leszek ismét mágiát használni. ~ Gondolta, és a szabad kezére egy sötétség aurát vont fel. Mire ezzel készen lett az ellenfelei már támadni készültek. Daniel Mortemmel védte az egyik oldalát, a másikat pedig az aurás kezével. A jobb oldalán lévő rajtaütő láthatólag nem ismerte fel, hogy mágiával áll szemben és nagyobb lendülettel támadott, mint a társa, a kirobbanóan sikeres támadás reményében. Nem kicsit lepődött meg, amikor Daniel egyszerűen elkapta a kardját. Mortemmel kivédte a baloldalról érkező támadást, és arrébb lökte a másik ellenfelet. Mielőtt a jobb oldali támadó bármit is reagálni tudott volna, Daniel kitépte a kezéből a kardját, miközben maga felé rántotta az embert, majd eldobta a kardot a vízbe. A rajtaütő elvesztette az egyensúlyát, és akaratlanul is előrelépett, ahogy az eddig szorosan markolt fegyver eltűnt a kezéből, és egyenesen belépett a Daniel felől érkező gyomorütésbe. A sötétség aura erejével ez az ütés olyan erős volt, hogy a szerencsétlen alak rögtön elkezdett összecsuklani, de Daniel szerencséjére az ellenfél reggelije nem bukkant föl. Daniel kifordította csípőjét és egy oldalrúgással fejbe rúgta az alakot, aki így átesett a bárka szélén, és valószínűleg eszméletlenül landolt a vízben. Az arca előtt elsuhanó társa miatt a másik ellenfél nem tudott támadni, és most kissé megszeppenve nézte az eseményeket, így Danielnek volt ideje visszaállnia az alapállásába, és úgy várni a támadást. A rajtaütő feleszmélt, és támadott is.
- Most tökéletes koncentrálj, emlékezz mit mutattam. Itt a tökéletes pillanat egy szép mozdulathoz, egy művészi befejezéshez. Ne úgy ölj, mint egy állat, hanem úgy, mint egy művész. Egy harc művész. – Mondta Darkos. Szinte lelassult az idő, ahogy Daniel koncentrált. Az ellenfele mozdult a kardját feje fölé emelte és onnan közeledett.
~ Még nem. ~ Gondolta Daniel. Az ellenfél előrelépett a jobb lábával, áthidalva a távolságot és megadva ezzel a kardjának a lehetőséget, hogy elérte Daniel fejét és végezzen vele.
~ Még nem. ~ A penge megindult lefelé, elkezdett közeledni Daniel feje felé, és Daniel mindkét kezével ráfogott Mortem markolatára. Az ellenfele ezen a ponton biztos volt a győzelemben.
~ Most. ~ Gondolta Daniel és kissé lehajlította a testét. Így elfért az érkező penge alatt és ellépett az ellenfele mellett, miközben Mortemet oldalra fordította és végighúzta az ellenfele mellkasán. A lába kicsúszott és a teste fordult. A rajtaütő háta most már előtte volt. A kardot a fejénél megfordította és ezúttal az ellenfél egyik térdhajlatában húzta végig, így az önkénytelenül fél térdre ereszkedet háttal Danielnek. Daniel még egyszer utoljára megfordította Mortemet, és a tökéletes pozícióba került fejet elválasztotta az ellenfél testétől.
- A mozdulatsor akkor ér véget, amikor az áldozat élete is véget ér. Mondta Daniel, majd visszarakta a tokjába Mortemet és ott hagyta a tetemet. A bárka aljában mindenki halottan hevert, amikor Daniel belenézett, és a zombik elégedetten lakmároztak. Mivel viszont senki sem irányította a bárkát, elkezdett távolodni a vitorlástól. Daniel gyorsan nekifutott, és egy ugrással, ami egy vetődéssel végződött, épphogy áthidalta a távolságot. Az öreg kis rémülettel nézett rá a történtek után.
- Csak gyorsíts a tempónkon öreg, lehetnek még többen is, számodra ne legyen fontos, amit teszek addig, amíg azt nem ellened teszem. – Mondta Daniel és kiült a vitorlás szélére.

Északi szél II

Daniel és az öreg már több órája gondtalanul haladt tovább a vitorlással. A szél majdnem teljesen elállt, és így csak lassan haladtak, de viszont biztosan. A vitorlás szerencsére nem nagyon sérült meg, így nem kellett a part felé folytatniuk az útjukat esetleges javításért. Daniel bekötözte a sérülését, és nem törődött a fájdalommal. A nap már magasan járt az égen, amikor Daniel megunta a semmit tevést és víz bámulását. Az öreg a hajó irányításával bajlódott, és nem nagyon szólt semmit. Amióta látta Daniel mágikus képességeit még visszahúzódottabb és csöndesebb lett, nem úgy szólt már hozzá, mint mikor először meglátta, mint ahogy az öregebbek a tapasztalatlan ifjakhoz beszélnek. Ha muszáj volt megszólalnia a hangjából erősen érzékelhető félelem sugárzott.
- Öreg, mi van a ládában? – Kérdezte Daniel, miközben tekintete a kis ládára kalandozott, amit a rajtaütőik az életük árán is meg akartak szerezni. Az öreg felé nézett, majd vissza is fordult.
- Ne kérdjed, nem tudom én azt. – Mondta az öreg. Daniel nem faggatta tovább, inkább a ládához lépett, és megpróbálta kinyitni. Az öreg rémülten kapta oda a fejét, de nem szólalt meg. A láda jól le volt zárva, és Daniel akárhogy feszegette nem tudta kinyitni. Csobbanást halott maga mellől a vízből. Otthagyta a ládát és megnézte mi lehet az. A hang forrása eltűnt.
~ Biztos csak egy hal volt. ~ Gondolta. Egy vessző süvített el a füle mellett. Hátranézett, hogy honnan jöhetett. Öt darab bárka követte őket.
- Öreg követnek minket, ezúttal többen. Nem tudsz gyorsítani? – Kérdezte Daniel. Az öreg hátranézett és rémülten rázta a fejét. Újabb vesszők röppentek feléjük, egy-kettő belefúródott a fedélzetbe. A támadó hajók egyre közeledtek, és az íjpuskások mos már kivehetőek voltak Daniel számára a távolból. A vesszők ismét feléjük szálltak, szerencsére az ellenfél nem tűnt túl jól képzettnek a fegyverek használatában, így nem voltak olyan pontosan a lövéseik. Az egyik vessző átment a vitorlán, a többi csak a víznek tett kárt.
~ Lehet, hogy nem tudnak lőni, de ez így nem jó, tennünk kéne valamit. Még ha közel is érnének, túl sokan vannak ahhoz, hogy a mostani erőmmel végezzek az összesen. Talán ha minél többjüket zombiként tudnám hasznosítani, lenne esély. Francba miért nem tartottam meg legalább egy zombit! ~ A bárkák lassan be biztosan közeledtek a vitorlás felé, és ez ellen nem volt mit tenni. A vesszők már-már menetrendszerűen érkeztek, de ezúttal se tettek nagyobb kárt semmiben és senkiben.
~ Legalább kifogyhatnának a lövedékből. Ha elég közel érnek nekem is viszonoznom kéne valamivel a vesszőket. ~ Gondolta Daniel. Körülnézett a fedélzeten, ott nem volt semmi nélkülözhetetlen tárgy, ami megfelelt volna a célra.
- Hé, öreg, van valamid, amivel megdobálhatnánk őket? – Kérdezte Daniel.
- Há fegyverem az nincs, de a kabinban van pár szerszám és egy mög egy póthorgony. – Válaszolta az öreg.
- Nem sok, de felhasználom. – Mondta Daniel és gyorsan be is ment a kabinba. A szerszámkészlet elég hiányos volt, de volt benne pár eszköz, amivel nagy kárt lehet okozni egy emberben, ha megdobják vele. Daniel kipakolta a fedélzetre a póthorgonyt, két kalapácsot, egy kisebbet és egy picit nagyobbat, 2-3 vitorlanehezéket és egy kis, szinte alig élezett kést amit valószínűleg vékonyabb kötelek vágásához használhatott az öreg. Maga is visszament a fedélzetre. Egy vessző suhant el az arcra előtt. Most már több is volt belőlük, és több is találta el célpontját, azaz a vitorlást. A károk igaz egyelőre nem voltak nagyok és se Danielt se az öreget nem találták el, mégis egyre veszélyesebbé váltak a sorozatos lövések. Daniel a bárkák felé nézett. Az ötből három bárkán álltak íjpuskások a fedélzeten, mindegyik hajón öt. A többi bárka fedélzetén nem voltak emberek. Daniel gyorsan mágiát formázott és sötétség aurát vont a bal kezére, majd felkapta az egyik vitorlanehezéket. A távolság most már volt olyan kicsi, hogy megkockáztathatta a dobást, ugyanakkor az ellenség is észrevette, hogy mire készül. A nehezéket a bal kezébe vette, és az egyik íjpuskás feje felé hajította. A sötétség aura miatt a nehezék sokkal gyorsabban repült ki a kezéből a dobás után, mint ahogy azt gondolta, és a bárkán állók is meglepődtek, amikor a kis fémgolyó kiverte az íjpuskát a társuk kezéből. Daniel nem habozott és gyorsan felkapott még egy nehezéket, ezúttal gondosabban célozva eldobta azt egy másik támadó feje felé. A nehezék célpontot ért, és a homloka szélén találta el az illetőt, akinek rögtön vér kezdett folyni a fejéből, és összeesett. Daniel gyorsan maga elé rakta sötétség aurás kezét, mivel a maradék nyolc ember viszont lőni készült. A vesszők jó része ezúttal sem találta el, de egyik súrolta a sérült vállát és egy sebet hagyott rajta, egy másik pedig lepattant a mágiával ellátott kezéről. A bárkák kezdtek vészesen közel érni.
~ Francba, még nem öltem meg egyet se. ~ Gondolta Daniel, majd a harmadik súlyt is felvette a fedélzetről. Az egyik ember épp lehajolt a sérülthez, hogy megnézze mi történt. Daniel az ő halántékát célozta meg, és minden erejével eldobta a nehezéket. A tárgy célt talált és a rajtaütő összerogyott, feltehetőleg holtan. Legalábbis Daniel remélte, mivel kezdett kifutni az időből. A bárkán lévő emberekből már csak egy foglalkozott a lövéssel, a másik bárkán pedig még mind az öt ember. A bárkák eközben felvettek egy ék alakot. Az íjpuskásokkal rendelkező bárkák közül kettő a formáció szélére került, a harmadik pedig középre, legelőre. Még egy-két perc és utolérik a vitorlást, ez nyilvánvaló volt. Daniel jobb kezével mágiát gyűjtött, hogy képes legyen feltámasztani az előbbi áldozatát, ha az tényleg meghalt, miközben felkapta bal kezével a földről a kis kalapácsot. Az a bárka, amire Daniel eddig célzott a bal szélén volt a formációnak, most inkább középre, a legközelebbi bárkára kezdett fókuszálni. Észrevette, hogy azon csak négy darab íjpuskás van, az ötödik ember egy kicsit díszesebb ruhában állt, és köpenyt hordott. Kis türelmetlenséggel az arcán nézte az eseményeket.
~ Bizonyára a vezért. ~ Gondolta Daniel, és őt célozta meg a kis kalapáccsal. A vezér észrevette a felé repülő szerszámot, és kitért előle. Rákiáltott az embereire, akik beálltak elé, majd tovább kiáltozott valamit. Daniel ekkor a kissé életlen késsel próbálkozott, és elhajította azt az egyik íjpuskás felé, aki a vezér előtt állt. A kés pont beleállt a mellkasába, és az alak lassan összerogyott. Danielnek szerencséje volt, ugyan is azon a bárkán, amit eddig támadott meghalt az áldozata, így sikeresen feltámasztotta azt. A társai nem tudták, mitévők legyenek, amikor az élőhalott elkezdte támadni őket. Vesszők suhantak a levegőben, és Daniel tudta, hogy figyelmetlen volt. Már nem volt ideje védekezni a bal kezével, de meglepetésére a vesszők elsuhantak fölötte.
~ Itt voltam, mint tiszta célpont, miért nem lőttek rám? Hát persze! ~ Daniel hátranézett a válla fölött. A vitorlán most már számos lyuk volt. ~ Eleve nem az volt a céljuk, hogy lelőjenek, lassítani akarják a vitorlást. ~ Gondolta Daniel.
- Kellett egy kis idő, hogy felismerd halandó. – Mondta Darkos egy kis kacaj keretében. – Most mit fogsz tenni? – Kérdezte. A vitorlás tényleg egyre lassabbá vált, és a szél átsüvített a vitorla lyukain. Daniel gyorsan felkapta a póthorgonyt, és a formáció jobb oldalán lévő hajót célozta, amin az íjpuskások voltak. Pár másodpercig hezitált, hogy melyik embert célozza, majd meggondolta magát és a bárka oldalát célozta. Eközben a zombija sikeresen káoszt teremtett a másik bárkán, és a másik sérültet is beleszámítva kettő embert megölt. A póthorgony célt talált, és beleütközött a bárka oldalába, ami behorpadt, és megrepedezett egy nem túl nagy részen. Amint viszont Daniel el akart érni az megtörtént, a bárka elvesztette az útirányát, és nekiment a tőle balra lévőnek. Az emberek a bárka fedélzetén majdnem összeestek a rázkódástól, és a két bárka kissé elfordult az eddigi irányukhoz képest. Ám a meglökött bárkák vesztettek is a sebességükből, így a másik három leelőzte őket, ezzel elkerülve a további ütközéseket. Egy újabb lövés sorozat közben Daniel feltámasztotta az eddig meghalt, de még nem élőhalott embereket, szám szerint hármat, így már összesen négy zombija volt. Kezdett fáradni, és már csak egy eszköz volt, amit el tudott dobni, a nagyobbik kalapács. Gyorsan fel is kapta, és eldobta a legközelebb lévő bárka felé, ahol a vezér állt. Az egyik íjpuskást célozta, aki az újonnan feltámasztott társával bajlódott. A kalapács fémen csattant és a vízbe esett. A vezér az embere elé ugrott, és a fegyverével, egy baltával hárította a kalapácsot. Daniel érezte, hogy feltámad a szél.
~ Itt a lehetőség. ~ Gondolta.
- Öreg, most… - Abbahagyta a mondatot, ahogy megfordult látta, hogy az öreg nem volt olyan szerencsés az íjpuska vesszők kikerülésében, mint ő, és holtan feküdt a padlón. Ami viszont még nagyobb baj volt Daniel számára, hogy szemből is két bárka közelített a vitorlás felé.

Nem sokkal később a bárkák körbevették a vitorlást, és legalább tíz íjpuska szegeződött Danielnek pár méterről. A támadók vezére vele szemben állt, kezében a ládával, amit az öregnek el kellett volna szállítania. Kissé gúnyos vigyorral szemlélte a mozdulatlan Danielt.
- Jól harcoltál mágus. – Mondta. – Elismerem, hogy tudsz egyet, s mást, de ne rugaszkodj el a valóságtól, innen nem fogsz tudni elmenekülni. – Daniel tudta, hogy igaza van, de nem szabadott hagynia, hogy ezt lássa is rajta.
- Ne legyél olyan biztos benne. – Válaszolta. A rajtaütők vezére elnevette magát.
- Mégis mire készülsz? Nem hagyhatom, hogy kinyírasd magad, elvégre akkor én is meghalok – Mondta Darkos.
~ Nyugalom, van egy tervem. ~ Gondolta Daniel. A vezér abbahagyta a nevetést, és ismét hozzászólt.
- Mutasd, meg mit tudsz, kár lenne elvesztegetni az életed, ha tényleg tudsz valamit. Csatlakozz a csapatomhoz! –
- Rendben, de csak akkor, ha legyőzöl. – Mondta Daniel.
- Mire gondolsz? – Mondta a vezér, Daniel kissé elmosolyodott.
- Nem fogok olyannak szolgálni, aki gyengébb nálam. –
- Értem, és értelemszerűen mágiával gyorsan végezni akarsz velem, miután megegyeztünk, hogy elmehetsz szabadon, ha győzöl. – Mondta vigyorogva a vezér.
- Rájött a kis tervedre, nem olyan idióta, mint az emberei, nem fog belemenni, agyonlövet helyben. Javaslom, hogy kezd el szabdalni őket, vagy ami még jobb lenne: add át az irányítást nekem. – Mondta Darkos.
~ Lord Darkos, démon vagy, így természetes, hogy nem vagy jó az emberek személyiségének ismeretében. Ez az ember itt előttem csakúgy kedveli a harcot, mint én. Tudja, hogy bizonytalanok a nyerési esélyei, és én se lehetek biztos semmiben, de keresi a kihívást és örömmel veszi azt. ~ Gondolta Daniel. A vezér tovább vigyorgott.
- Rendben, jobb lett volna, ha csatlakozol hozzánk és nem pedig halálra vágysz, de megpróbálom visszafogni magam, hogy túléld a harcot. – Mondta a vezér.
- Ó, sajnos te leszel az, akinek a túlélésért az embereid aggódhatnak. – Válaszolta Daniel. – Én nem fogom visszafogni magam! - A vezér előhúzta baltáját, ami egy szép nagy kétkezes darab volt. Megforgatta kicsit, hogy bemelegítse magát, Daniel előhúzta Mortemet és ugyanezt tette. A rajtaütők vezére látszólag jól kezelte a fegyvert, és könnyedén mozgatta, annak ellenére, hogy kinézetre elég súlyosnak tűnt a fegyver.
~ Ez izgalmasnak ígérkezik. ~ Gondolta Daniel.

Északi szél III

( Hosszú lett, de remélem, hogy megfelel a démon "kihasználása" )

A szél ismét kezdett feltámadni, a két ellenfél feszülten figyelte egymást. A rajtaütők vezére megszólalt.
- Mielőtt elkezdjük a küzdelmet szeretnék bemutatkozni, hogy tudjad, ki győz le téged. - Mondta egy vigyor keretében. - Axel vagyok, törvényen kívüli. -
- Daniel. - Válaszolta Daniel. - Fekete mágus. - Axel erre csak tovább vigyorgott.
- Hát akkor lássuk ki a jobb. - Mondta, és nekirohamozott Danielnek. Daniel még időben bekapcsolta Mortem mágiáját, a hatodik érzéket, hogy tudja, merre kell majd kitérnie. Axel nyílegyenesen rohant felé.
- Most. - Szólalt meg a fejében, mint egy ösztön Mortem, és Daniel kitért a támadás elől balra. Axel baltája a fedélzetbe csapódott, és a fa recsegve engedett utat a baltának, s szálkák repkedtek mindenfele. Axel gyorsan reagált, és elkezdte kihúzni fegyverét a fából. Daniel kihasználta az alkalmat, és oldalirányban vágott ellenfele lengőbordájára. Axel nem tudta időben kihúzni a baltát a fedélzetből, de pozíciót váltott, ellépett, hogy a balta Daniel és őközte legyen, majd a fegyver hosszú nyelével hárított. A nyél furcsa mód nem fából, hanem vasból volt, Axelnek nem kis súlyt kellett emelgetnie, de viszont Daniel kardja sem tudott átvágni rajta, így Axel továbbra is sértetlen maradt. Axel fogást változtatott a balta nyelén, és erőkarként használva azt, kiszabadította a fegyvert a fából. Mortem rögtön csúszni kezdett a nyélen, végigkarcolva azt.
- Hátra. - Mondta Mortem, de Daniel magától is ezt a lépést tette volna meg. Épp időben lépett hátra, a balta elsuhant az arca előtt, ahogy Axel felrántotta fegyverét. Danielnek nem volt ideje gondolkodni, Axel megfordította a levegőben fegyverét, és ismét lecsapott vele. Daniel megint kitért, de a törvényen kívüli tanult a hibájából, és elfordította a csapást Daniel lába felé, mielőtt a fedélzetbe fúródott volna fegyvere. Daniel gyorsan letámasztotta Mortemet, és a fémek csattanása jelezte, hogy sikerült kivédenie a támadást.
~ Hihetetlenül gyors a fegyvere súlyához képest. ~ Gondolta Daniel.
- Akkor ideje, hogy tényleg elsöpörd a mágiáddal. - Mondta Darkos. - Egy küzdelem nem lenne rossz, de a vízen vagytok, és az emberei nem olyannak néznek ki, mint akik végignézik a főnökük halálát anélkül, hogy tennének valamit. Ha megrémíted őket a mágiáddal, talán más lesz a helyzet. -
Axel ismét kirántotta a baltát a fából, és alulról lendítette Daniel felé. Daniel elég gyors volt ahhoz, hogy kitérjen a fegyver elől, de annak használója gyorsan megfordította a csapást, és lesújtott. Mortemnek köszönhetően Daniel tudott a trükkről, de nem volt elég ideje kitérni, így hát kardját hárításra emelte, s mindkét kezével ráfogott. A balta erősen csapódott bele a blokkolásába, és Daniel védelme majdnem megtört. Minden erejét bele kellett adnia, hogy tartani tudja a fegyvert a feje fölött.
~ Nincs elég fizikai erőm, most már tényleg mágiához kell folyamodnom. ~ Gondolta, és gyorsan elkezdett mágiát gyűjteni a kezeibe.
- Csak nem mindjárt leszakad a kezed a megerőltetéstől? - Kérdezte gúnyosan Axel. Az, hogy Axel nem támadott rögtön egy másik csapással pont elég időt adott Danielnek arra, hogy létrehozza a mágiát. Mindkét kezén sötétség aura jelent meg, és ahogy hirtelen, szinte könnyedén visszalökte a baltát a használója felé, annak arcáról lefagyott a mosoly. Axel viszont erősebb volt, mint aminek látszott, és megállította a feje fölött a fegyvert, majd ismét lesújtott vele. Daniel ezalatt gyorsan leengedte fegyverét, hogy mindkét kezével a fegyvert fogva kontrázhasson egy felfelé irányuló vágással. A mágiáját is tovább koncentrálta, hogy létrehozza a következő mágiát. Az idő lelassult, mint ahogy az jó harci helyzetekben elő szokott fordulni. Mindkét fél gyors volt, és a győzelem csupán a másodperc töredék részén is múlhatott. Az ellenfél fegyvere megindult Daniel feje felé, és Daniel mágiája létrejött, vérvörös aura vonta be Mortemet. Daniel is megindította támadását, de a balta túl gyorsan közeledett. Hirtelen viszont a kardja ott volt, és ellentartott neki, sőt, a mágikus hatásoktól felspékelten megfordította a helyzetet, és visszafele tolta a fegyvert, majd ahogy a vágás elérte a végpontját, a fegyver kicsavarodott Axel kezéből, és a levegőben pörögve hátra repült, és beleállt a bárka fedélzetébe. Daniel elég gyors volt. Ezúttal. Nagyon jól tudta, hogy a démoni mágia nélkül a balta kettészelte volna a koponyáját. Magától nem lett volna elég gyors, és ahogy azt a legutóbbi vágásnál tapasztalta, nem bírta még tartani a tempót a saját mágiája erejével és gyorsaságával. Ez akár végzetes kimenetelű is lehetett volna számára.
~ Talán még lesz is. ~ Gondolta. Axel meglepetten markolta a levegőt, ahol előbb még a baltája markolata volt. A reakciója viszont gyorsabb volt, mint Danielé.
- Jobbra. - Mondta Mortem. Mielőtt azonban bármit is tudott volna tenni, tűzpengék jelentek meg Axel előtt, melyek elindultak Daniel felé, és célba is értek. Két darab penge csapódott a testébe, amelyek vágást ejtettek a mellkasán, és fölgyújtották a ruháját. A mágia ereje hátra lökte, a fedélzet padlójára. Gyorsan észbe kapott, és letérte a lángoló köpenyét, majd átdobta a vitorlás mellett álló, legközelebbi bárkára.
- Tehát az ellenfeled is mágus. Ez kezd egyre izgalmasabb lenni. - Mondta Darkos.
- Balra. - Valami megpillantott a szeme sarkából, és Daniel gyorsan kigurult oldalra. Ez nagyjából kioltotta a nagyobb lángokat a ruháján, és sikeresen kikerülte a tűzgolyót, melyet ellenfele lőtt felé. A célt tévesztett tűzgolyó a fedélzetbe csapódott, ami lángra is kapott. Daniel azt is észrevette, hogy az eldobott köpenye is hasonló eredményt ért el. Látta, hogy Axel újabb tűzgolyót alkot maga előtt, így gyorsan mágiát kezdett gyűjteni. A tűzgolyó kilövődött felé, Daniel pedig csontfogakkal válaszolt. A két mágia elhaladt egymás mellett, és Daniel kitért a tűzgolyó elől. Axel viszont nem tért ki teljesen, és az egyik csontfog a vállába fúródott. A törvényen kívüli elég gyors lett volna ahhoz, hogy teljesen kitérjen, valamiért mégsem tette. Daniel hamar rájött miért. Ellenfele újabb mágiát formázott, a végeredmény pedig egy lángcsóva lett. Danielnek nem volt ideje kitérni, így maga elé tartotta Mortemet, és védelmi mágiát alkotott, egy vér pajzs formájában. A mágia viszont átütötte a pajzsát, és hátrarepítette, bele a tó vizébe. Bár a ruháját egyre jobban elmaró tűz kialudt, a támadás ereje kiütötte a kezéből Mortemet, így a kard süllyedni kezdett, tőle mintegy hat méterre.
- Nincs értelme utána menned, majd megoldjuk. - Mondta Darkos. Daniel gyorsan átgondolta, hogy mit tehet.
~ Vissza kell jutnom a hajóra, itt nincs esélyem. ~ Gondolta. Fölúszott a felszínre, és körülnézett. A tűz gyorsan terjedt, és már legalább a bárkák fele égett valamilyen szinten, a többi pedig próbált elnavigálni tőlük, kissé sikertelenül. Egy tűzgolyót látott maga felé repülni, ezért gyorsan lebukott. A varázslat szerencséjére nem találta el.
- Az aurával elég erőd van ahhoz, hogy lyukat üss a vitorlás aljába, és felmássz a belső térbe. - Mondta Darkos. Daniel megfogadta a tanácsot, a vitorlás alá úszott, ahonnan a vízbe esett, és valószínűleg még ellenfele is tartózkodott. Ismét csontfogakat idézett, melyek belelőtt a hajó aljába, kijelölve vele a betörendő részt. Odaúszott, és minden erejét beleadva ráütött a fára. A vízben kevésbé tudta érvényesíteni erejét, de a démoni mágia erejével még így is behorpasztotta a hajó alját. Még két ütésébe telt, és kész is volt a lyuk, amelyen keresztül be tudott mászni, ahogy a víz ömleni kezdett. A hajó kabinrészében találta magát, és gyorsan a feljárat felé indult, hogy kijusson a fedélzetre. Hangokat hallott fentről.
- Keressétek meg, valahol a vízben van. - Parancsolta Axel az embereinek.
- Igenis főnök. - Válaszolta az egyik embere.
- A ládát pedig vigyétek az egyik sértetlen bárkára, a tüzet úgysem fogjuk tudni kioltani, én is jövök, és indulunk. - Léptek zaja hallatszott.
~ Nem hagyom, hogy csak úgy elmenj, még nincs vége a küzdelemnek. ~ Gondolta Daniel. A feljáraton kinézett a fedélzetre. Lángokban állt szinte minden, és két rajtaütő a vizet pásztázta nyílpuskákkal, ahogy hátráltak az egyik bárka felé. Danielnek ismét szerencséje volt, háttal álltak neki . Egy rohammal megindult feléjük. Mire észrevették és elkezdtek megfordulni, már ott volt előttük. A hozzá közelebb esőt egy felütéssel gerincbe vágta, majd ahogy a z áldozat hátragörnyedt, kézháttal halántékon vágta. A rajtaütő összeesett, Daniel mindkét ütésnél reccsenést hallott. A démoni mágia ami a kezeit övezte megtette a hatását. A másik áldozat felé fordult, és rászegezte a nyílpuskát. Daniel gyorsan áttette a súlypontját a hátsó lábára, és egy köríves rúgással belerúgott a nyílpuskát tartó kézbe. A vessző ugyanúgy kirepült a fegyverből, és Daniel rúgásával eléggé arrébb lökte a kezet ahhoz, hogy elkerülje a vessző. Amint leért a lába a földre felemelte a másikat, és a csípőjét kifordítva egy oldalrúgással gerincen rúgta második áldozatát, majd lerakta lábát, és egy oldalirányú kalapácsütéssel eltörte a szegycsontját. Miután az alak összeesett, a biztonság kedvéért még az arcába taposott. A hajót már szinte teljesen beborították a lángok, nem volt értelme tovább ottmaradni rajta. Daniel átugrott egy bárkára, és mert nem akart a tűz martalékává válni folytatta útját a következőre. Meglátta Axelt és a maradék embereit, ahogy a ládát amit az öregnek le kellett volna szállítania egy még sértetlen bárkára rakják, és maguk is átlépnek rá. Axel is meglátta Danielt.
- Nincs időnk a küzdelem folytatására, a szállítmány fontosabb. - Mondta.
- Hagyd a becsvágyad Daniel, a küzdelmeteknek vége, az ellenfeled megsértette a leiratlan szabályokat, és mivel még élsz, te is így tehetsz. Nem kell sokat tenned, csak elengedned magad, és átadni az irányítást: nekem. - Mondta Darkos. Daniel ignorálta Darkos megszólalását, és átugrott egy, a célpontjához közelebbi bárkára. Axel intett a mellette álló kettőnek Daniel felé, és még két íjpuskás előtűnt mögüle.
- Kapjátok el! - Mondta, majd gyorsan a ládához hajolt. Ezúttal túl távol volt a nyílpuskásoktól, hogy ártalmatlanítsa őket, így a vesszők akadálytalanul kezdtek felé suhanni. Ahhoz elég gyors volt, hogy kikerülje az egyiket a kettő közül, de a másik a kezébe fúródott. Az Axel mellett állók pedig kardot rántottak és elindultak felé. Daniel mágiát formázott, de érezte, hogy fogy az ereje. A varázslat mégis sikerült, és így néhány csontfoggal ki tudta dekorálni az egyik nyílpuskást. A másik viszont elkezdett újratölteni. A kardosok közeledtek felé. Átugrottak arra a bárkára amin ő is állt, de növekvő erőfeszítések árán ismét elő tudott hívni egy mágiát, ezúttal egy dark blastot, amivel az egyik rajtatőt a vízbe lökte, amikor az éppen az egyik bárkáról a másikra ugrott. A megmaradt ellenfél Daniel felé vágott, de nem volt túlságosan gyors, így Daniel egyszerűen kitért. Még néhány vágás után egyértelműen bizonyossá vált, hogy Daniel nem képzett kardforgatóval áll szemben. A következő vágásnál Daniel úgy tért ki, hogy belépett az ellenfele mellé,majd átfordult és térdhajlaton taposta ellenfelét, aki ettől fél térdre esett, ezután pedig egy könyökütéssel eltörte a kulcscsontját, ráfogott a fejére mindkét kezével, és egy határozott mozdulattal eltörte az áldozata nyakát. Axel két bárkára volt tőle, és sikerült kinyitnia a ládát. A mellette álló nyílpuskás már majdnem kész volt az újabb vessző felhúzásával. Daniel ismét a mágiájához folyamodott, föltámasztotta a másik nyílpuskást, és az élőhalott ráugrott az egykori társára, és beleharapott a nyakába. Daniel egyik kezéről eltűnt az aura.
~ Kezdek kifogyni, gyorsan kell végeznem. ~ Gondolta.
- Én nyitott vagyok az együttműködésre. - Mondta Darkos.
~ Hagyd, megoldom. Nélküled. ~ Gondolta Daniel. Axel matatni kezdett a ládában, Daniel pedig egy bárkával közelebb jutott hozzá, épp a következő, azaz a célpont bárka felé tartott, amikor Axel felállt és felé fordult. A kezében egy lakrimát szorongatott.
- Sok gondot okoztál, de most véged van. - Mondta. - Jobb lett volna, ha a párbajunk során öllek meg, és nem a mágiámhoz folyamodnom, nem szerencsés. - Ezzel maga köré mutatott. - De elég a szóból, ideje, hogy távozz! - Mondta, és Daniel felé dobta a lakrimát. Daniel kikerülte a lakrimát, és rohamba kezdett. Reccsenést hallott maga mögött, ahogy a lakrima földet ért, majd egy hőséghullám ütötte hátba.
- Tehát robban. - Mondta Darkos.

A robbanás egy pillanatra kiütötte Danielt, és amikor felébredt a bárka roncsai között találta magát. Sok sebből vérzett, de ami a legrosszabb volt: egyik szemére nem látott. Végigmérte a sérüléseit, és alig akart hinni a szemének. Az összes sebéből sötétség szivárgott. Felkelt a földről, és egyáltalán nem érezte fáradtnak magát. A bárkadarab széléhez sétált. A robbanást a mellette álló hajókat is megérintette, és már szinte az összes bárka lángokban állt. Belenézett a vízbe, és meglátta, hogy miért nem lát az egyik szemével. Minden világossá vált számára: az egyik szeme teljesen fekete volt, és sötétség szivárgott belőle.
~ Darkos. ~
- Ó, tehát eszméletednél tudtál maradni, erősödsz. De még mindig nem vagy elég erős, hogy kezeld az erőmet. - Mondta Darkos. - Viszont ha már magadnál vagy, figyelj és tanulj! -
~ Nem! Nem adom át az irányítást. ~ Darkos felsóhajtott.
- Makacs vagy, de tudd, hogy miattam vagy talpon. Miattam élsz még. Ha nem veszem át az irányítást akkor most haldokolva feküdnél, így viszont tele vagy erővel és gyógyulnak a sebeid. Nincs választásod, egyrészt mert most az én erőmtől függsz, és nem vagy képes nélkülem tovább küzdeni, másrészt mert már elhasználtál annyi erőt, hogy ne tudj ellenállni az uralmamnak. Örülj, hogy hagyom azt, hogy megfigyeljed az eseményeket és tanulj belőlünk. - A teste elindult, és Daniel nem tudott ellenkezni, akárhogy is próbált. A körülötte lévő bárkákról a túlélők épp Axel bárkájára menekültek, ahol Axel könnyedén felszabdalta Daniel zombiját, és a vízbe dobta.
- Főnök, tűnjünk el innen! - Mondta az egyik ember szinte pánikban. Axel már szólásra nyitotta száját, amikor meglátta Danielt.
- Ez nem lehet... Elkapott a robbanás,hallottnak kéne lenned. - Észrevette Daniel sötétség szemét. Arcán rémület és döbbentség jelent meg.
- Mi vagy te? - Kérdezte. Daniel teste ördögien nevetni kezdett.
- A végzeted halandó. - Mondta magától a test, majd kitartotta a kezét maga elé. A sötétség körbefonta minden végtagját, majd a testét is.
- Emberek tűz! - Kiáltotta Axel. Mellette négy nyílpuskás már elővette fegyverét eddigre, és eleget tettek a parancsnak. A négy darab vessző elindult Daniel felé. A sötétség kinyúlt a testéről , és egy pajzsot képezett előtte, amiben a négy vessző simán elakadt.
- Azt hiszitek ennyi elég idióták? - Tette föl Darkos a kérdést Daniel szájával. Daniel érezte, hogy a kitartott kezében egyre több energia gyűlik. Hirtelen kibukkant a vízből valami, és nagy sebességgel Daniel felé indult. Mortem tökéletesen a kezében állt meg. Daniel/Darkos rámarkolt a kardra, ami vörösen izzani kezdett. A kardon megjelent a már Daniel által ismert Awakening aura, de nem állt meg itt a dolog. A sötétség aura is felkúszott a kardra, majd a kettő aura összekeveredett, és a vérvörös aura sokkal sötétebbé vált.
- Black blood aura. - Mondta Daniel., Darkos által irányítva, és felemelte a kezét a feje fölé.
- Demonic Swordsmanship: Straight Cut - Lesújtott a karddal. A vágás mint egy sötétségből álló hullám indult el előrefele. Axel szemei elkerekedtek, Daniel érezte, hogy mágiát gyűjt. Axel lábán tűz jelent meg, és gyorsan odébb ugrott, miközben magával rántotta a lakrimákat tartalmazó ládát. A támadás épphogy elkerülte, ám az emberei közül néhány nem volt ilyen szerencsés. A bárka ketté vált, és a víz gyorsan beömlött, hogy kitöltse a fedélzet alatti részeket.
- Nem vagyok elég gyors a testedben. - Mondta Darkos hangosan Daniel szájával. Felemelte a másik kezét, amiből egy sötétség kéz kezdett el kinyúlni. Axel megtört, az élete fontosabbá vált számára, mint a szállítmánya, így a ládát ledobta a fedélzet megmaradt részére, majd futni kezdett a lángoló bárkák felé. A tűz a lábán valahogy sebességet adott neki, így elkerülte a kinyúló kezet, de nem sokáig mivel az utána fordult. Egy tűzgolyóval próbálkozott, de a sötétség úgy nyelte el a mágiát, mint ha ott sem lett volna. A kéz megragadt Axelt, és az egyik lángoló bárkához vágta. Daniel hirtelen ott volt Axel becsapódott teste előtt, és a látása homályosabbá vált.
- Tehát nem bírod még ki sokáig a jelenlétemet eszméletvesztés nélkül, főleg ha a te mágiádhoz képest sok erőt használok. - Mondta Darkos. Axel rémülten nézett fel.
- Szörnyeteg! Hagyj békén! - Ezzel gyorsan hátrálni próbált a földön. Daniel felé lépett. Axel a hátához nyúlt, és gyorsan elővett valamit. Egy lakrima volt az. Dobásra emelte a kezét, amikor Mortem leválasztotta a végtagot a testétől. Egy szempillantás alatt a kardon lévő fekete vér aura beborította a testét, és a levágott kezét. Daniel látása még homályosabb lett. Axel teste fonnyadni kezdett, mintha egy kifacsart szivacs lenne, a keze pedig ugyan így tett, amikor elérte a keletkezett aura a lakrimát, az felvillant, majd egy robbanás következett. Daniel elvesztette az eszméletét.

A parton ébredt föl, sebek nélkül, tépett ruhában. A láda előtte volt egy méterre, benne a maradék lakrimákkal. Feltápászkodott. Mortem az oldalán volt. Körülnézett. A város nem messze előtte volt, magasló tornyaival. Nem érezte fáradtnak magát, és sebesült se volt, így elindult a város felé. A városfalhoz érve a tóval ellentétes irányban követte azt, mígnem eljutott egy kapuig, ahol viszonylag nagy forgalom volt. Látszólag semmi gond nem lehetett a városban, mert szó nélkül beengedtek mindenkit a kapun, és az őrök szinte már csak dísznek strázsáltak. Daniel a ládát is hozta magával, így talán kereskedőnek is nézték, habár öltözékéről elsőre nem ez jutott volna az emberek eszébe. Daniel elsétált a kikötőbe, hogy leadja a szállítmányt a pénz fejében, amikor rájött, hogy igazából nem is tudja, hogy hova kell vinnie a ládát. Úgy döntött, hogy megvizsgálja azt, és szerencséjére az aljára egy cégnév volt belekarcolva, ami az volt, hogy: Fidelus & Tsa. Daniel egy kis kérdezősködés után megtalálta a cég székházát, ami nem volt messze a kikötőtől. A legelső ember akit megkérdezett már tudott a cégről, sőt mindenki akit megkérdezett. Daniel ebből úgy látta, hogy a cég (legalábbis lokális szinten) elég nagy és ismert lehet, nem csoda, hogy ki akarták fosztani a szállítmányát. Ezen is elgondolkodott, hogy egy ilyen nagy cég mért nem bérelt testőröket, és rendes kíséretet a szállítmányához, és mért csak ezt az egy ládát szállította az öreg, ráadásul ezt is titokban. Daniel viszont nem akarta beleártani magát a cég ügyeibe, és nem is nagyon érdekelte a dolog. Az épület nagy és díszes volt, és először nem értették a portán, hogy mit akar Daniel, de ő nem adta fel, és a pultos kisasszony megadóan elment, hogy szalasszon egy magasabb beosztásút. Az meg is érkezett, egy elegáns úr formájában, aki el is kerekedett, amikor meglátta Danielnél a ládát. Hitetlenkedve kérdezte, hogy vajon honnan szerezte, Daniel pedig elmondta neki az egész történetet ( természetesen kissé átalakítva, hogy ne derüljön fény a démoni kilétére). Az elegáns úr elismerően nézett rá, miután megtudta, hogy végzett a támadókkal, majd megvizsgálta a láda tartalmát. A hiányzó lakrimák száma talán támogatta Daniel történetének hitelességét, csakúgy mint szakadt ruhája, de a jutalom összege mégis megcsappant tőle, mivel a szállítmány így nem volt "egész". Még így is tisztességes összeg volt, és Daniel egy fogadóban töltötte az éjszakát, hogy kipihenje a körülményes megbízása fáradalmait, igaz egyáltalán nem volt fáradt...

Fidelus & Tsa I

Danielnek csak sikerült valahogy elaludnia a fogadó ágyának kényelmessége miatt, de másnap reggel korán ébredt fel. Lement a fogadó kocsma részébe, és reggelit rendelt. A reggeli mellé azonban a pincérlányka egy levelet is hozott Danielnek. Daniel kérdőn nézett rá.
- A cég egyik embere küldte neked, pár órával ezelőtt járt itt. - Mondta a lány.
- Cég? - Kérdezte Daniel. A lány felsóhajtott.
- Látszik, hogy nem vagy idevalósi, természetesen a Fidelus & Tsa-ról beszélek, a város legnagyobb cége, milyen másik cégről beszélnék? -
- Értem. És mivel is foglalkozik pontosan ez a cég? -
- Még ezt sem tudod? Mindenféle mágikus eszközöket árulnak, nagyon gazdagok és befolyásosak. A városunk hatalmas tornyait is a cég felső vezetőségének építették, sőt, messze földön így ismert a városunk: Glamar, ahol a Fidelus & Tsa cég központja található. - Mondta a lány büszkén.
- Köszönöm az infót. - Mondta Daniel, majd intett a pincérnek, hogy távozzon. Nyugodt tempóban megette a reggelijét, majd kézbe vette a levelet. A boríték egyszerű volt, de a viaszpecsét sokszínű volt, benne a cég nevével.
~Vajon honnan tudták, hogy itt szálltam meg? Bizonyára informátoraik vannak szerte a városban. Fontos lehet a dolog, ha rögtön kellek nekik, és felhasználták a forrásaikat, hogy minél gyorsabban megtaláljanak. ~ Gondolta Daniel.
- Bontsad már ki. - Mondta unottan Darkos. - Valószínűleg egy megbízást akarnak adni neked, mert le tudtad szállítani a szállítmányt. Úgy nézett ki, hogy meglepődött ezen a cég embere, és az egyszerű portás nem is tudott a szállítmányról. Talán nem is számítottak rá, hogy meg fog érkezni. Mindenesetre szükséged van a pénzre, és gondolom úgyse érdekelnek az üzleti titkaik. - Daniel úgy érezte, hogy egyet ért Darkossal. Felbontotta a levelet, és elolvasta a tartalmát, ami a következő volt:

Tisztelt mágus!
Tegnap egy igen fontos szállítmányt hozott el nekünk, és hálánk jeléül, és mert alkalmasnak bizonyult rá, szeretnénk megbízni egy cégünk számára igen fontos feladattal. Ha érdekli a dolog jelentkezzen a cégünk székházánál, ahol tegnap is járt. Ha teljesíti a megbízást, a jutalma nem marad el. Viszont figyelmeztetnünk kell rá, hogy nem lesz egyszerű a dolga, de a jutalom is ennek megfelelő. A központba érve menjen a hármas pulthoz, és az ott lévő munkatársunknál jelentkezzen a következő hívó szóval: elhárítás. Cégünk előre is bizakodó, hogy sikerül kialakítanunk egy jó munkakapcsolatot, ami előnyös lesz mindkét fél számára a jövőben.

Yoren Peur az 5. szekció igazgatóhelyettese , Glamar város Fidelus & Tsa Főközpont

Daniel összehajtotta a levelet és visszarakta a borítékba, majd a borítékot elrakta a bőrvértjébe varrt egyik belső zsebbe, és felállt az asztaltól.
~ Érdekes, a pénzre mindig szükségem van. ~ Gondolta Daniel, és elhagyta a fogadót.
- Talán még érdekes is lesz a megbízást, tehát lehet, hogy fejlődhetsz. - Mondta Darkos. Az utcák még sötétek voltak, a nap fénye még nem sütött be a házak közt húzódó szűk kis utca csoportra, melynek egyik utcájában volt a fogadó. A kikötő és a tó partja nem volt messze, és itt nagy volt a népsűrűség, a gazdagabbak a tóparttól távolabb, a nagy toronyszerű épületekben laktak. Glamar városa sík területre épült, csak egyetlenegy domb magasodott benne, ezen foglalt helyet a cég főközpontjának épülete. Daniel gyorsan felidézte, hogy előző nap hogyan jutott a cégépülettől a fogadóig, majd elindult ugyanazon az útvonalon. A népek még nem nagyon kezdtek el mászkálni, de ahogy a dombra felfele kaptatott sűrűsödni kezdtek az emberek. Mire a célpontját meglátta, már tömegen kellett átfurakodnia. Úgy nézett ki, hogy az emberek már korán reggel kiözönlöttek a cég központja elé, hogy minél gyorsabban el tudják intézni ügyleteiket, és valószínűleg a kikötőben a nap legforgalmasabb pontján nem volt ennyi ember, mint már hajnalban a cégház előtt. Sikerült a főbejárat elé furakodnia, de azt még zárva találta. Az emberek nagyon nyüzsgölődtek, és szinte tapintani lehetett a feszültséget, ahogy mindenki a nyitást várja. A tömeg egy ponton egyszer csak ketté vált, vagyis nagydarab testőrfélék kettéválasztották. Az így keletkezett folyosón egy magas, lenyalt hajú, bajszos úriember érkezett, öltönyben. Minden jel arra utalt, hogy a cég egy magas beosztottja. Az emberek mozgolódni kezdtek, ahogy a úriember az ajtóhoz ért. Elővett egy aranykulcsot a zsebéből, és kinyitotta az ajtót. Miután belépett az ajtón az őrök még tartották pár másodpercig a tömeget, aztán maguk is beléptek, és hagyták áramolni az embereket. Kis idő múltán Daniel is be tudott furakodni a várócsarnokba.
~ Tegnap sokkal kevesebben voltak, lehet, hogy délutánra lecsitul a hangulat. ~ Gondolta Daniel.
- Igen, de neked most van dolgod, ne szalaszd el a lehetőséget. - Mondta Darkos. Daniel azt várta, hogy a hármas pultnál is hosszú sor fog állni, csakúgy mint a többinél, de tévedett. Az említett pult le volt zárva, de mégis ült ott egy alkalmazotti uniformisba öltözött férfi.
~ Tehát lezártak egy egész pultot miattam, biztos fontos lehet nekik az, hogy segítsek, abban sem lehettek biztosak, hogy jövök. ~ Odalépett a pulthoz. A férfi felpillantott rá, és éppen belekezdett volna valami mondókába arról, hogy a pult zárva van valamilyen okok miatt, de Daniel megelőzte.
- Elhárítás. - Mondta ki a kulcsszót, majd várt. A pult mögött ülő férfi elmosolyodott, és felkelt székéből. Benyúlt a pult alá, és megnyomott valami gombot, amire a pult kicsit feljebb emelkedett. Megfogta a szélét, és maga felé húzta, a pult rejtett ajtó lévén kinyílt.
- Erre tessék mágus uram. - Mondta a férfi, és maga mögé mutatott, majd elindult, hogy vezesse Danielt, aki utána indult. A pultok mögött volt egy lépcsősor ami fölfele vezetett az emeletre. Múltkor az ügyfeleknek fenntartott lépcsőn ment föl az egyik emeleti szobába, hogy átadja a szállítmányt, de most ezen a hátsó lépcsősoron vezették fel, egy külön alkalmazotti területre. Az őt vezető férfi megállt egy ajtó előtt.
- Már várják önt, erre. - Mondta, majd elindult vissza a helyére a pulthoz. Daniel benyitott az ajtón. Egy újabb öltönyös férfi várta. Alacsonyabb volt Danielnél, és fésült barna haja volt. Kicsi, komikus szemüveget viselt az orrán, és enyhén túlsúlyos volt. Amikor meglátta Danielt rögtön felpattant a székéből, és odasietett hozzá. Üdvözlésként megragadta Daniel kezét, és hevesen rázni kezdte.
- Üdvözlöm mágus uram, Yoren Peur vagyok az 5. szekció igazgatóhelyettese, én írtam önnek a levelet. - Daniel kirántotta a kezét az üzletember rázásából.
- Daniel Deamhan, mágus. Milyen feladathoz kellenék? - A férfi kicsit hátralépett.
- Ó persze, rögtön a lényegre. - Hátralépett az asztalához, és leült a mögötte lévő székre. - Bocsásson meg az izgatottságomért, igaz mágikus portékákkal kereskedem, mégsem láttam még igazi mágust életemben. Foglaljon helyet. - Ezzel az asztal előtt elhelyezkedő székre mutatott.
- Köszönöm, de nem kell, csak mond el mi a feladat, és megyek rögtön megcsinálni. - Mondta közömbösen Daniel, és állva maradt. Yoren kissé furcsállón nézett rá.
- Értem, értem, akkor nem is rabolom az idejét. - Megejtett egy béna kis nevetést. - A feladat igen egyszerű egy magafajta mágusnak, és a jutalom aránytalanul nagy hozzá képest. A céhház pincéjébe beette magát valami furcsa lény, és sorra tűnnek el a készleteink. Eddig nem sokan látták, de azok is futva menekültek vissza. -
- Tehát öljem meg a lényt, és hozzak vissza bizonyítékot. -
- Lényegében igen. - Mondta kissé zavarodottan Yoren. - Az egyik szemtanú leviszi a pincébe, az úriember aki idevezette már szólt neki, itt lesz az ajtó előtt. - Daniel bólintott, majd távozott a szobából. Valóban várt rá már ott egy másik ember. Egy barátságtalan munkaruhás fazon volt az, koszos hajjal, és szétszórt tekintettel. Némán Danielre pillantott, majd intett, hogy kövesse. A lépcsőn visszamentek a földszintre, majd tovább, lefele a pincébe. Ahogy eltávolodtak minden embertől, a Danielt kísérő férfi beszélni kezdett.
- Ők nem tudják, nem értik. Amit láttam az valós, és szörnyű. Még te is meg fogsz rémüli mágus. - Mondta a férfi. - Mondtam én nekik, hogy nem fogja senki se elüldözni, senki se képes rá! De nem hittek nekem, és ezért most leküldenek téged oda, hogy meghalj. -
~ Kissé megörült.~ Gondolta Daniel.
- Kíváncsi vagyok mit láthatott. - Mondta Darkos, majd elröhögte magát. A pince felé haladva egyre fogyott minden fény. Egy lépcsőfordulóhoz értek. A kísérője hirtelen megfordult, és megragadta Daniel vállát. Az arcába hajolt, és úgy sziszegte:
- Meg fogsz halni mágus, esélyed sincs! - Daniel lesöpörte a kezét a válláról. A férfi kissé örülten nevetgélni kezdett.
- Mind meg fogunk halni. Meneküljünk! -
- Vezess tovább. - Mondta Daniel nyugodtan. A férfi egy pillanatig bámult rá, majd lassan megfordult és a falhoz lépett. Egy kis faliszekrény volt ott, amit kinyitott. Fáklyák voltak benne. Meggyújtott egyet, és Danielnek adta.
- Menj! Úgysem jössz vissza. -
~ Tehát ő nem jön velem, megkérdezhetném milyen volt a bestia. ~
- Nincs értelme, az elméje ködös, nem fogsz tudni semmi hasznosat kihúzni belőle. - Daniel bólintott a férfi felé, majd elindult lefele a sötét lépcsőn. A férfi a háta mögött azonnal távozott, de Daniel még hallotta a motyogását: mindenkit el fog kapni. A lépcső ezúttal nem kanyarodott többet, csak előre ment. Minden lépés visszhangzott, és lassúnak tűnt az út, pedig rövid volt. Egy nagy vasajtó jött vele szemben. Az egyik kezét az ajtóra rakta, és benyomta. Az ajtó nyikorogva kinyílt, mivel erre a külön lépcsősorra nem tudtak bejönni az ügyfelek, így nem volt szükség rá , hogy bezárják az ajtót. Benn ugyanúgy sötétség tanyázott.
- Minek hoztál egyáltalán fáklyát? Meg kéne szoknod a sötétséget. - Mondta démoni megszállója.
~ Nem most van itt szerintem az ideje, harcolni még nem tudok vakon. ~
- Majd közben hozzászoksz, gyorsan fejlődsz. -
~ Nem tudom mivel állok szemben, óvatlanság lenne így. ~
- Unalmas vagy. - Mondta Darkos. - Majd szólj ha megjelenik a lény. - Nem kellett sokáig várni. Tovább haladt a sötétségben. Nagy ládasorok tűntek fel, de föl voltak borogatva. Néhány láda szét is volt törve, de a bennük lévő dolgok nem voltak ott a földön.
~ Bizonyára le tudtak jönni annyi időre, hogy elvigyék a kiömlött portékát. ~ Hörgést hallott maga elől. Majd ritmusosan remegni kezdett a föld. Lassan kirajzolódott előtte egy alak, ami nem lehetett más, mint a lény, melyet el kellett intéznie. Egy nagy nyáladzó állkapocs tűnt fel, és két vörös szem meredt rá. A lény jó öt méter magas volt, de a pince teteje magasabb volt. Szélességében is kitett legalább ennyit. Ahogy a fáklya fénykörébe ért láthatóvá vált a bőre is. Mintha össze varrták volna valamilyen furcsa élőlények bőréből. Bűz csapta meg Daniel orrát. A lény egy két hete rothadó vízi hulla szagát eregette magából. A lábai karmokban végződtek, melyek akkorák voltam mint egy felnőtt ember karja, és olyan élesek mint egy kard. Ráadásul furcsa zöld anyag is csöpögött róluk. Aztán felordított. Túlvilági volt már a hörgése is, de az ordítása olyan szörnyű volt, hogy Daniel egy pillanatra, hogy cserbenhagyja a lába, és menekülni kényszerül. A hangja is olyan hangos volt, hogy valószínűleg fönt az emeleten is hallották. Daniel lenyugtatta magát. Érezte: ha győzni akar ez ellen a förmedvény ellen nyugodtnak kell maradnia, és minden erejével harcolnia.
- Ó hó, ez már valami. - Röhögött fel Darkos. - Mutasd meg mennyit fejlődtél halandó! - Daniel átdobta a fáklyát a jobb kezébe a balból, baljával pedig előhúzta Mortemet. A lény közelebb lépett hozzá, de ahelyett, hogy lerohanta volna: figyelte. Mintha csak arra várt volna, hogy a vele szembenálló mágus megfutamodjon. Daniel koncentrálni kezdett. A sötétség felkúszott a kezére, és Mortemet körbefonta a vérvörös mágikus aura. Felvett egy támadóállást.
- Gyere te korcs, én nem fogok elfutni előled, mint az eddigi ellenfeleid. - Bekapcsolta a terror mágiát, is a biztonság kedvéért, hogy megpróbálja megfélemlíteni a lényt. Talán a mágia volt szuper effektív, vagy valami más dolog szólt bele a sors forgásába, de a lény hirtelen hátraugrott, megfordult és futni kezdett, mindezt olyan gyorsan, hogy Daniel csak pislogni tudott, de legalább érzékelte mi történt.
- Meglóg a gyáva korcs, kapd el! - Danielnek nem kellett kétszer mondani, azonnal futni kezdett a menekülő lény után, de az gyorsan eltűnt a szeme elől. Ő viszont tovább folytatta az üldözést, és hamarosan a pince hátsó falához ért. A lény sehol se volt. Daniel megállt, majd elindult a fal mentén.
~ Itt kell lennie valahol, nem tűnhetett el. ~ Egy kis idő elteltével furcsa dolgot talált a falon. Egy hatalmas lyukat, melyen át a lény távozott, és valószínűleg érkezett is.
- Nos ez megoldja a lény idejutásának kérdését. Kövesd! - Mondta Darkos parancsoló hangnemben. Daniel nem ezért, hanem mert amúgy is követni akarta a lényt: belépett a lyukba. Egy hosszú alagút következett. Ahogy haladt előre, elgondolkodott, hogy a lény vajon miért ásta át magát ennyi földön, csak azért, hogy bejusson egy pincébe. Lehetett vajon valami célja, vagy csak a föld alatt élő és tárnákat ásó ismeretlen fajról van szó. Nem tudott dűlőre jutni, és Darkosnak se volt semmi információja a lény mivoltáról. Hosszú gyaloglás következett, az alagút nem akart véget érni. Pár óra után végül is véget érni látszott a járat. Az alagút egy nagyobb teremszerűségbe nyílt, ahonnan több járat indult tovább. Viszont a terem közepén egy nő ült egy tábortűznél. Ahogy Daniel belépett a terembe a nő felállt a tűz mellől, és felé fordult.
- Már vártalak, mi tartott ilyen sokáig? - A nő hangja lágy volt, de gúnyos. barna bőrruhát viselt, és összefogott koszos fekete haja volt. Nem volt túl szép, de csúnyának mondható sem volt, fiatal volt, de valamivel idősebb Danielnél. Az említett démonmágus meghökkent, nem erre számított a járat végén, de a nő nem tűnt ellenségnek.
- Hosszú volt a járat. Ki és mit keresel itt? Hová ment a bestia? - Kérdezte Daniel komoran. A nő felröhögött.
- Hosszú mi? Kíváncsi vagyok, hogy végig futottál vajon, nem biztos hogy lett volna esélyed ellenem. - Ismét felnevetett. - Szerencséd, hogy nincs okom megtámadni, végül is a szindikátus tiltja a tagoknak, hogy megöljék egymást. Furcsa dolog gyilkosok között mi? Estersi vagyok, szindikátus 6. Rangkategóriás mágus, hamarosan átlépek az 5.-ba. Hogy tetszett az alakváltásom? - Estersi elvigyorodott, és meg sem várta Daniel válaszát. - Nem evilági lények részeiből jött létre, szerencsére jelen voltam a főhadiszálláson amikor megpróbáltak életet lehelni belé. Nem sokáig sikerült, de hozzá tudtam érni. - Mondta sokat sejtetően.
- Alakváltó, csakúgy mint Thrin testvéred. De erre már bizonyára rájöttél. - Mondta Darkos unottan.
- És te pedig Darkos hordozója, Daniel Deamhan vagy ugye? Az összeköttetőd azt mondta ígéretes vagy, de mást nem tudtam meg. Azok a rohadékok mindig titkolóznak. Egyszer meg kell majd mutatnod mit tudsz élesben démonmágus! - Ezzel ismét rávillantotta vigyorát Danielre, aki némán és közömbösen várta, hogy még többet tudjon meg a nőtől.
- Na, de bizonyára kíváncsi vagy miért vagyok itt és miért törtem be annak a cégnek a pincéjébe. Sajnos el kell hogy keserítselek, nem szolgáltathatók információt, utasítást kaptam, hogy ezt hagyjam az összeköttetődre. - Mondta Estersi még mindig vigyorogva. - Igen, tudtuk, hogy itt vagy, tag vagy, mindig tudjuk hol vagy. Találkozni akartam veled, meg jól jön a pénz is neked, ezért elkezdtem terrorizálni a cég kisembereit. Jól szórakoztam. - Felnevetett. - Vedd a munkát elvégzettnek, abbahagyom az ijesztgetést, a többit majd az összeköttetőd elmondja. - Estersi végre abbahagyta a beszélést. Daniel nem tudta mit mondjon, világossá vált, hogy itt nem fog válaszokat kapni, ehhez az összeköttetőt kell megkeresni, bár úgyis az említett fogja megtalálni őt. Daniel sarkon fordult és elindult visszafele az alagúton.
- Érdekes, a szindikátus terjeszkedik. - Daniel megállt, egy pillanatra, majd tovább indult.
~ Darkos, a mesterem is tagja volt a szindikátusnak, mit tudsz a szervezetről? ~ A démon felnevetett.
- Jobb ha mindent magadtól tudsz meg, úgy érdekesebb a dolog. - Daniel nem kérdezgette tovább a démont, úgyse válaszolt volna. Idővel visszaért a pincébe, majd ismét felfele baktatott a lépcsőn. A fáklya kifogyott útközben, de ez már nem volt nagyon zavaró, ellenfél nem volt, és a szeme gyorsan hozzászokott a sötétséghez, és meglepően jól látott. Visszament az irodához, és benyitott. Yoren Peurt ott találta az asztal mögött, amint épp papírokat bújt. Az üzletember meglepődött.
- Azt hittem odaveszett, már eltelt egy nap. - Mondta hebegve.
- A probléma forrása megszűnt, a tetemet nem kell keresni, eltüntettem.-Daniel megmutatta kardja véres pengéjét, melyet igazából egy frissebb élőhalott felkaszabolásával koszolt be, de hihetőnek bizonyult. Yoren lassan bólintott, de nem merte megkérdőjelezni egy mágus szavát.
- Köszönöm a cég nevében, a jutalom nem marad el. Még egyszer köszönöm. - Ezzel egy zsákot vett elő, és lerakta az asztalra Daniel elé. Daniel elvette a zsákot, és némán távozott. Amikor az ajtóban volt, Yoren hozzászólt.
- Még valami! - Daniel visszanézett. Az 5. szekció igazgatóhelyettese elmosolyodott. - Remélem legközelebb is számíthatunk a segítségére, persze ismét fizetés ellenében. - Daniel némán bólintott, majd távozott a szobából, aztán pedig az épületből is.

Szindikátus megbízás: Politikai ellenfél

Daniel visszatért a fogadóba ahol megszállt. Estersi elmondása szerint számítani lehetett az összeköttetője megjelenésére még aznap. Így hát kibérelte ismét azt a szobát ahol az este is aludt, és várt. A feladatért járó pénz jól jött, és jobban is érdekelte mint a válaszok, ám az összeköttető bizonyára nem csak egy kis információ átadás céljából keresi föl, ha már veszi rá a fáradtságot. Így hát nyugton maradt, és pihent kicsit, amíg le nem szállt az este. Amint teljesen besötétedett, megjelent egy alak az ablakban, és könnyedén beugrott rajta. Nyilvánvaló volt, hogy ki érkezett, és így nem keltett meglepetést az összeköttető.
- Üdvözöllek Daniel, találkoztál Estersivel, igazam van? - Kérdezte.
- Igen, jól gondoltad, hogy ezért várok rád. Várom a magyarázatot. - Válaszolta Daniel. Az összeköttető elmosolyodott.
- Rendben. Az, hogy a Fidelus & Tsa céggel kapcsolatba kerültél teljes egészében a véletlen műve volt. Ám miután idekerültél, és leadtad a robbanó lakrimákat a cégnek, a szindikátus emberei jelentették, hogy itt vagy Glamarban, és kapcsolatba léptél a céggel. Így hát jöttem rögtön ide. Lehet, hogy meglepő amit mondok, de a céget a szindikátus üzemelteti, amolyan bevételi forrás és mint látod elég jól működik. - Daniel némán bólintott. Az összeköttető folytatta. - Ám azonban nem ez az egyetlen rendeltetése az általunk létrehozott cégnek. -
- Mágikus tárgyakat gyárt a cég, tehát feltűnés nélkül gyárthattok mindenfélét. - Vágott közbe Daniel.
- Így van. - Mondta az összeköttető. - Ám nem jöhetünk csak úgy hivatalosan el a kész termékekért. Estersi alakváltása például tökéletes volt, hogy pár napra elüldözze az embereket a raktártól, és az embereink nyugodtan elvihessenek néhány dolgot. -
- A cégen belül viszont többen komolyan vették a dolgot, és van aki meg is őrült, nem mintha érdekelne, hogy mi történik a férgekkel. -
- Nem mindenki tud a cég valódi tulajdonosairól. Csak a magasabb rangúak vannak beavatva a dolgokba. A kissé értelmetlen feladatodért kapott fizetést vedd ajándéknak. A szállítmány amit segítettél célba juttatni. Mi történt pontosan? -
- Rajta ütöttek. Nagy nehezen tudtam csak elmenekülni, és elhozni ami maradt a lakrimákból a küzdelem után. -
- A benned lakó démon segített,ugye? - Daniel éles pillantást vetett az összeköttetőre.
- Igen, segített. -
- Még jó hogy. - Tette hozzá Darkos. Az összeköttető az ablak felé nézett.
- Értem. Mostanában több támadás is érte a szállítmányainkat. Nincsen egyenlőre semmi bizonyítékunk, rá, hogy van valami közös a rajtaütésekben, de elég erős gyanúnk van, hogy valami tudja, hogy ki a cég igazi tulaja. De nem lehetünk biztosak benne, amíg ki nem derítjük. -
- Ki akarna szabotálni egy kormányellenes szervezetet, ha csak nem a kormány? -
- Nem tudhatjuk, de biztos, hogy nem a kormány, vagy a tanács az, mivel ők szerencsére még nem tudnak a létezésünkről. Pont ezért olyan fontos kiderítenünk, hogy kiszivárgott e valami információ, és ha igen akkor minél előbb elpusztítani a külsősöket, hogy titokban maradjon a kilétünk. -
- Az, hogy eljöttél bizonyára azt jelenti, hogy információn kívül egy megbízást is hoztál nekem. Nem igaz? -
- De, igazad van. Van egy megbízásom a számodra. -
- Ki kell derítenem, hogy kiszivárgott e információ, és elpusztítanom a szindikátusról tudókat ha igen? - Kérdezte Daniel. Tudta, hogy most jön a fontos rész, és érdekelte, hogy mi lesz a feladata.
- Nem. Egészen más feladatod lesz. Amit említettél az egy fontosabb feladat, mint amit jelenleg rád mernénk bízni, de a tiéd sem elhanyagolható jelentőségű. - Válaszolta az összeköttető.
- Szóval a szindikátus nem tart túl sokra. - Darkos röhögcsélt kicsit.
~ Nem érdekelsz. ~ Gondolta idegesen Daniel.
- Ó, akkor nem idegesedtél fel volna a megjegyzésemen. - Mondta a démon.
- A feladatod kapcsolódik a céghez. A városban mint látod igencsak egyeduralkodó gazdaságilag, és a törvény megvásárlása sem túl nehéz ilyen hatalom, és a szindikátus támogatása mellett. De a másik cél a termelés és a profitálás mellett a területszerzés is. Így lesz honnan kiindulnunk, ha elkezdjük a Fiore megdöntésére irányuló tervünk aktivizálását. Számos helyen kezdtünk térhódításba különböző módszerekkel, de feltűnésmentesen. Eddig a gazdasági bizonyult a leghatékonyabbnak. Egyre nő a térhódításunk itt is. Azonban vannak ellenállók. Például ebben a városban, Glamarban van egy öreg politikus, aki igen befolyásos és egy kiváló szónok. Szinte minden nap felszólal a cég ellen, és azt mondja, hogy nem szabadna engedni nekik a terjeszkedést. A helyieknek persze tetszik, hogy így felvirágzik Glamar a sok befolyó pénztől, és munkát is kapnak a cégtől. Ám az öreg valamit nagyon jól csinál, mert egyre több követője van. -
- Tehát őt kéne eltávolítanom? -
- Igen, de minél csendesebben. -
- Gyávaság hátulról leszúrni egy nyamvadt vénembert. Lealacsonyító, nem vállalhatom. - Fakadt ki Daniel. A küzdelmet szerette, nem az orvgyilkolást. Az összeköttető visszafordult az ablaktól Daniel felé, és összeszűkült szemekkel lesújtó pillantást vetett rá. Daniel számára nehezebbé vált a lélegzetvétel, és úgy érezte, hogy mindjárt összeroppannak a belső szervei.
- A szindikátus megbízásai nem éppen a fanyalgás szinterei. Örülj, hogy a szervezet feladatot bíz rád, ne pedig válogass. Nincs meg hozzá az erőd, hogy ellent mondj. Ha benn vagy nincs kilépés, csak a haláloddal együtt. Jobban jársz, ha elfogadod, mert nincs más lehetőséged. -
- Nehogy itt meghalj nekem, fogadd el, majd kitaláljuk, hogyan lehet méltóbbá tenni a megbízást. - Mondta idegesen Darkos. Bizonyára nem örült a gondolatnak, hogy a gazdatestével hal, ha az ellenkezik egy ennyivel erősebbnek.
- Rendben. - Nyögte ki nagy megerőltetés mellet a szavakat Daniel. - Elvégzem a feladatot a legjobb tudásommal. - A fenyegető mágia megszűnt, és ismét normálisan tudott lélegezni, létezni.
- Ajánlom is. Örülök, hogy tisztáztuk a dolgot. Ha erősebb leszel talán már lehetnek kifogásaid. A feladatban a segítségedre lesz az árny mágia, amit a főhadiszálláson tanítottam neked a vizsgád után. Láss hozzá azonnal. - Ezzel az összeköttető ismét elfordult tőle, és az ablak felé lépett. Danielnek eszébe jutott valami, és utána szólt.
- Várj! Mi a rangfokozatod? - Az összeköttető fellépett az ablakpárkányra, és visszanézett a válla fölött.
- Nem számít. A rangfokozat nem reprezentálja az erőt. A szervezetben egy elég nagy hiányosság. Jól jegyezd meg, nem a legmagasabb fokozatú a legerősebb. Sosem! - Ezzel eltűnt. Daniel maga elé nézett, egy térkép volt a földön, rajta egy jelöléssel, és egy kis kép a célszemélyről.
~ Jobb lesz, ha azonnal elindulok. ~ Gondolta.
- Úgy van, minél gyorsabban megcsinálod annál előbb lesz jutalmad is. ÉS egyébként is. Nem vagy fáradt, eddig pihentél. Vágj bele. - Így is tett.

A fogadós nem csodálkozott a távozásán, zsúfolva volt a város, és így majd mindegyik fogadó is. Az élet szinte egész este ment, és sok vendég távozott és érkezett, mért pont egy szürkébe öltözött vendége távozása érdekelte volna. Daniel, miután otthagyta a fogadót, elindult a kis utcán, de az első nagyobb kapualjba behúzódott, és elővette az összeköttető által adott papírokat. A térkép szerint a célpont háza a tó partján volt, közvetlenül a városfal mellett. Megnézte a képet. Egy egyszerű vonásokkal rendelkező, de megfáradt öregember képe tekintett vissza rá. Nem úgy nézett ki, mint egy nagyon karizmatikus szónok, de a kinézet nem minden. A képen nem volt semmi információ, tehát vagy magának kellet volna kiderítenie, vagy egyszerűen az összeköttető szerint nem volt rá szüksége. A sürgetéséből, arra következtetett, hogy az utóbbi volt az igazság. A feladat így nem volt nehéz, és a szindikátus mégis sietette. Inkább nem is kezdett el gondolkodni a az összefüggéseken, hanem elindult, hogy teljesítse a rá kiszabott munkát. A városban természetesen őrök is voltak rendesen, akik járőröztek keresztbe kasul a városon. Azonban a sok mászkáló ember azt is jelentette, hogy sokan voltak az utcákon is, és ebből kifolyólag az őrök nem kérdőjelezték meg egy-egy sötétebbnek látszó alak jelenlétét az éjszakában. Kisétált először a tó partjára a kikötőbe. A kocsmákban nagy volt az élet, és az emberek vidáman élték az éjszakai életüket. Egy fajta rögtönzött kis éjszakai piac is volt a kikötőben, és a közbiztonság nem éppen a legjobbnak látszó volt. A térkép alapján megállapította, hogy hol volt, és elindult a célterület irányába. Gond nélkül haladt. Egyszer egy részeg alak elé lépett, és látszólag kötekedni készült vele, de vetett egy szúrós pillantást rá, és a kezét a kardja markolatára csúsztatta. Ez elég volt ahhoz, hogy az alak meggondolja magát, még ha a feje nem is volt teljesen tiszta. Máskor lehet, hogy megölte volna, de nem volt jó kedvében és csak felesleges feltűnést keltett volna ilyesmivel.
~ Francba, az a rohadt összeköttető . Mennyivel lehet erősebb nálam? Nem számít! Megerősödök, és ha ismét beleszól a dolgomba megölöm. ~ Gondolta Daniel.
- Nem rossz ötlet, de ha egyszer már csatlakoztál a szindikátushoz, amíg nem vagy erősebb mindenkinél, együtt kell működnöd velük. - Válaszolta Darkos.
~ Ezt fogom tenni, erősebb leszek az összesnél. Ha nem csatlakozok bizonyára megölnek a tudás miatt. Vagy előbb kivesznek valahogy téged belőlem, és utána ölnek meg. ~
- Valószínűsíthető. Azonban amire vállalkozol az nem egyszerű feladat. -
~ A mesterem miért csatlakozott hozzájuk? ~
- Nos, ezt majd elmesélem. Most koncentrálj a jelenlegi feladatodra. - Daniel bosszúsan úgy tett, ahogy a démon mondta. A városfal már ott magasodott előtte, és észrevette a célpont házat is. Az öreg befolyásos ember létére eléggé szerény helyen élt, semmi fényűzés vagy nagyság nem sugárzott az épületről. Körülbelül akkora volt mint a fogadó, ahol megszállt. Egyszerű faszerkezettel és egy főbejárattal rendelkezett. Itt már nem igazán voltak emberek. Nem ment oda megnézni, de biztos volt benne, hogy a bejáratot bezárták estére. Azonban az egyetlen emelet egyik ablaka nyitva volt, és a házak itt igen közel voltak egymáshoz. Az egyik oldalon a partot övező párkány segélyezte a házat, a másik oldalon pedig egy kis sikátor, ami elválasztotta a mellette lévő háztól, amin viszont nem volt emelet. Kirajzolódni látszott a bejutáshoz használható út. A sikátorba ment, majd rögtön a falhoz tapadt. Egy városőr lépdelt ki a tóhoz a házak előtti utcából. Megállt egy pillanatra, majd a kikötő felé fordult és folytatta az útját.
~ Bizonyára azért ilyen ritkás az őrjárat, mert az emberektől zsúfolt helyeket figyelik, hogy ne legyen zavargás. ~ Megvárta míg az őr kissé eltávolodott, majd felmászott a célpont ház szomszédjának tetejére. A szerkezeten sok volt a rés így nem volt nehéz dolga a kis nyikorgástól eltekintve. A ház tetejére érve nemes egyszerűséggel átugrott a nyitott ablak párkányára. Egyensúlyérzékre a harcban is volt szüksége, itt is jól jöttek neki az ezen a téren szerzett tapasztalatai, ám a landolása nem volt túl halk. Megállt. Nem mozdult semmi, de a legközelebbi kocsma felől egy részeg tántorgott a tó partjára, valószínűleg kiüríteni magából az alkoholt, a száján vagy egyéb testnyílásain keresztül. Daniel felé nézett, aki gyorsan árny alakot vett föl, és így eltűnt a szeme elől. A részeg megvakarta a fejét, majd folytatta az útját, bizonyára meggyőzte magát, hogy csak képzelődött. Daniel a formában maradt, hogy az öreg bent se vegye észre majd benn, és bement az ablakon. Árny alakban csupán egy pacának nézett ki, és így elég nehezen észrevehető volt, főleg éjszaka. Benn a szobában nem sok minden volt. Egy szekrény, egy ágy, egy kis asztal két székkel, és kettő darab ajtó ami más helységekbe nyílt. Szerencséjére ez a háló volt, és az öreg az ágyban feküdt. Nem szuszogott hangosan, de kivehető volt a lélegzése. Közelebb ment az ágyhoz, majd mikor elég közel ért kiemelkedett az árnyékából, és visszavette emberi formáját. Az öreg békésen aludt, nem számított a hozzá közeledő végzetre.
~ Szánalmasan érzem magam. Olyan lealacsonyító, hogy így kell megölnöm valakit, még ha csak egy féreg is. ~ Gondolta Daniel.
- De sajnos ez a feladatod. Nekem se kedvemre való, de legalább egyszerű, és mégis fizetséget kapsz érte. Nem válogathatsz amíg gyenge vagy. Te vállaltad a szervezethez tartozást. nem teheted mindig azt amihez kedved van. - Mondta Darkos.
~ Igazad van, kéne azonban valami kihívást is keresni majd ezután. ~
- Egyetértek. - Némán előhúzta Mortemet a tokjából, és egy mozdulattal átszúrta az öreg torkát, hogy ne kiálthasson fel. A művelet sikeres volt, és a célpont szájából csak vér bugyogott.
~ Zombit kéne csinálnom belőle, hogy elvihessem a holttestet, úgy eltűntetném a nyomot is. ~ Így is tett, elrakta kardját, majd föltámasztotta az emberét, és a többi élőhalottja közé helyezte, a mágikus tároló helyébe. Visszaváltozott árnyék alakjába, és távozott a házból, így könnyebb volt észrevétlennek maradni. Az utcán visszaalakult, és egyszerűen visszasétált a fogadóba. Az összeköttető nem mondta, hogy mikor jelentkezik legközelebb, valószínűnek találta, hogy másnap, mivel ennyire siettette a feladat elvégzésével, és bizonyára ha nem csinálta volna meg, másnap szembe kellet volna néznie egy nála sokkal erősebb mágussal. Aludt egyet a szobájában, bár nem is volt igazán fáradt. Zavarta, hogy milyen gyáva módon végzett valakivel, de tudta, hogy a jövőben nem kéne, hogy érdekeljék ilyen dolgok, hiszen egy gyenge halandó nem jelentene kihívást szemtől szembeni küzdelemben sem, így teljesen mindegy, hogy hogyan öli meg, ám ha van belőle haszna, a csendes megoldást kell választania. Egyenlőre viszont nem tudta ezt elfogadtatni magával. Amikor felébredt kint már világosodni kezdett. Pár perc múlva meg is érkezett az összeköttető is. Egykedvűen nézett Danielre.
- Sikerült elvégezned a rád kiszabott feladatot? - Kérdezte.
- Igen. - Mondta Daniel komoran. - A lehető legnagyobb csendben, ahogy kérted. - Ezzel egy pillanat alatt megidézte az öreget, mint az élőhalottját. Az összeköttető végigmérte a zombit, majd visszanézett Danielre.
- Rendben, megfelel. Mégiscsak hasznosnak bizonyulhatsz a szindikátus számára. Ez a város hamarosan a befolyásunk alá fog kerülni, ha minden jól megy. Mindenesetre maradj még itt, a cégben biztos adnak neked még munkát. Majd jelentkezek ha szükségünk van rád. - Mondta, és egy kissé feljebb húzta a szája szélét. - A mestered sem szerette az efféle munkákat, de velejárója befolyásszerzésnek és a titoktartásnak. Nem kezdhetünk el csak úgy gyilkolászni mindenfele. - Daniel sóhajtott magában. - Megyek is, itt a jutalmad. - Egy erszényt dobott a padlóra, ami csörrenéssel ért földet. Daniel követte tekintetével az erszényt amíg az leért, majd visszanézett az ablak felé. A vendége nyomtalanul eltűnt, pont úgy ahogy érkezett: gyorsan, és hangtalanul.