Lelketlen lélek (Nutty, Lidérc, Särnoch)

Tárgy: Lelketlen lélek (Nutty, Lidérc, Särnoch) Vas. Aug. 19, 2012 10:45 pm

~A sötétség leszáll a világra, ha a nap a horizont alá bukik. Senki sem tudja mi történik az éj leple alatt, csak azok, akik keresik a sötétségben rejlő csodákat. Gondolod, hogy a sötétség rossz dolog? Ugyan...csak annak, aki fél tőle!~

A mestereitek hívatnak titeket, mert fontos feladatot kell elvállalnotok. Az a hír járja a sötét mágusok körében, hogy valaki a Hakobe-hegy mélyén tiltott varázslatokat folytat és embereken végez kísérleteket, melyek titeket és minden illegális céhet érintenek. Veszély fenyegeti a sötét világot, ami ellen tennetek kell. Azonnal indulnotok kell, hogy felkutassátok a hegy alagútjait és barlangjait ezután az alak után. Sietnetek kell, mert az idő most nagyon ellenetek dolgozik. Minden perc számít, hisz nem tudhatjátok, hogy nem-e indított el bármilyen merényletet már ez az ismeretlen, kiktől még a céhetek mesterei is annyira tartanak.

Utatok felénél találkoznotok kell, aminek előreláthatólag nem fogtok örülni, Lidérc, Nutty ti értelem szerűen együtt fogtok neki vágni. Nem tudhatjátok merre kereshetitek őt, vagy egyáltalán tudnak-e róla bármilyen információt, azonban ne felejtsétek el, hogy erről az emberek nem tudhatnak, sőt senki más rajtatok kívül. Információkat nem nagyon tudtok és nem is kérdezhettek meg senkit sem. Csak magatokra számíthattok, vagy jobb esetben egymásra...már ha sikerül összhangba kerülnötök.

Postotok addig tartson, hogy a Hakobe-hegy lábához értek, találva egy nyomot a hegy belsejébe, ami lehetséges búvóhelye az ismeretlen mágusnak. Postolási határidő két hét.

Leo a nagyalakú, kerek nyalókája csavarodó csíkjait figyelte. Egyik szín átment a másikba, a csíkok pedig valósággal elszédítetek a világoszöld hajú fiút. Nagyra tátotta a száját, majd a bámulást megunva nagy lendülettel bekapta a nyalókát és nyammogni kezdte. Az édeskés íz gyorsan betöltötte nyelvbimbóit, s élvezte, ahogy a különböző édes gyümölcsök íze átveszik szájában az irányítást. Ez volt a reggelije. Nem is kellett több, hogy teste energiával telítődjön. Felpattant színes ágyneműs ágyából, majd –miközben édességének pálcája még mindig kiágaskodott szájából-lefelé indult a lépcsőn. Ám azonban, még mielőtt leérhetett volna a földszintre, Ivan mester fentről szólította őt mély hangján.
- Nutty!- szólította meg.- gyere fel hozzám, feladatom van a számodra. –mondta a mester. Az élénk kisfiú csillogó szemeivel egyből a mesterre nézett, majd fellelkesülve rohant fel a lépcsőn. Kettesével szedte a fokokat, majd ugyanezzel a lendülettel huppant bele a mester irodájában lévő bőrfotelbe. Azonnal felhúzta ölébe lábait, majd hatalmas szemekkel figyelte, és várta a mester utasításait. Azonban a mester nem szólalt meg egyből, mintha várt volna valakit. Ekkor kívülről kopogás hallatszott, majd A sötétkék hajú , izmos Lidérc lépett be az irodába.
- Lidérc, gyere beljebb! Ha jól tudom, ti már találkoztatok!-- Lidérc némán bólintott, ám ahogy a kisfiú ránézett nagy, kerek szemeivel, és fehér fogaival rá mosolygott egyszeriben grimaszra húzta a száját.
- Remek, akkor úgy vélem nem lesz probléma, ha kettőtöket küldelek el egy küldetésre! Lidérc majd szemmel tartja az újdonsült tagunkat! Lidérc?-- kérdezte a mester a fiatal férfit felvont szemöldökével, ellentmondást nem tűrő hangon. Lidérc nem vitázott, még csak vissza sem szólt, egyedül egy lapos, fáradt sóhajt engedett meg magának.
- Hát, ha muszáj!- mondta végül halkan
- Nutty? – kérdezte a mester
- Alig várom. - mosolyogta örömittasan a kisfiú.
- Nagyszerű! Most pedig figyeljetek, mert csak egyszer mondom el! Hakobe csúcsai közül sötét hírek terjengnek egy emberről, aki gonosz tiltott varázslatokkal és emberekkel kísérletezik! – magyarázta a mester.
- Na és? Mi is ezt tesszük, vagy nem? – érdeklődött Lidérc.
- Jobb szeretném, ha tényleg ilyen ártalmatlan lenne az ügy, de ha a szóbeszédek igazak, akkor azonnal meg kell találnunk azt az embert, mielőtt más illegális céhek teszik meg ugyanezt! Bármivel is kísérletezik az a mágus, nagy hatalma van, és sehol se lehetne jobb helyen, mint a mi kezünkben!
Leo nem tett mást, csak figyelő szemekkel bólogatott, úgy tűnt felfogta, amit a mester magyarázott az imént, bár valamit nem teljesen fogott fel.
- Lehet, hogy ez a valaki éppen a sötét céhek ellen dolgozik, de az is lehet, hogy a mi oldalunkra tudjuk állítani! A ti dolgotok kideríteni, ki ez, és mit akar, és a helyzetnek megfelelően cselekedni!- adta az utasítást a mester
- Úgy lesz, Mester!- hajolt meg Lidérc, majd megfordult és kiindult a szobából.
- Akkor hát induljatok is! Minden perc számít!- utasította őket.
- Nem lesz vele baj, mester.- vigyorgott biztatóan Leo, majd kifelé menet még integetett vékony kis kezével a mesternek. A vékony kisfiú követte újdonsült társát le a földszintre, majd rögtön útnak is indultak. Lidércnek eszébe se jutott, hogy bármilyen utazó eszközre szálljanak, így hát céltudatosan elindult előre, gyalog. Nutty követte. Hogy ne unatkozzon, rózsaszín tatyójából egyből elővett egy nagyobb nyalókát, majd elkezdte nyalogatni. Ez most savanykásabb ízű volt, mint a reggeli.
- Tye is kéjsz?- kérdezte teli szájjal. Lidérc rosszalló tekintettel tolta el a kínált finomságot.
- Ne hidd, hogy szórakozni megyünk! Amíg velem kell lenned, elfelejtheted a gyermeteg baromságokat, és játékokat. - mondta mogorván. Nutty megvonta a vállát, mit sem törődve társa mogorvaságán. Tovább cuppogott a finom édességen, olyannyira, hogy Lidérc fülét igenis zavarni kezdte a hang, s valósággal fülsüketítőnek találta, mire a férfi megtorpant, nagy lendülettel hátrafordult, és hangosan rákiabált a kisfiúra.
- Ne nyammogj már, baromi idegesítő!!! Harcnál is köpd ki, mert még leszalad a torkodon...- kiáltott mérgesen, de mondata utolsó felében némi aggodalom hallatszott. Amolyan óva intés.
Nutty csak értetlenkedve nézett rá a felhergelt fiúra.
- Harc? Olyan is lesz? Hát, ha te mondod. - mondta, majd nyalókáját eltette táskájába, helyette egy nagy rágógumit kezdett el rágcsálni. - Még mindig nem kérsz? – kérdezte immár óvatosabban társát.
Lidérc majd felrobbant mérgében, nem tudta elviselni a fiú gyermekies hangját, és beszédstílusát.
- Inkább tömd tele a szád valamivel, és meg se szólalj!-mondta dühösen, majd tovább baktatott elől. Ekkor váratlanul, Lidérc másik társa Alice, egy cicafüles lányka pattant melléjük, és csillogó szemekkel nézett Nutty-ra.
- Én kaphatok nyalókát?- kérdezte hízelegve a lány.
Nutty szó nélkül kivett a táskájából egy csillogó cukros rózsaszín nyalókát, majd az aranyos lánynak nyújtotta. Alice egyből rágcsálni kezdte a finomságot.
- Köfönöm.- mondta teli szájjal, miközben egybe próbálta a szájába tuszkolni a hatalmas nyalánkságot. Pár perc múlva a nyalóka el is tűnt Alice gyomrocskájában, s máris kieresztette boci szemeit a következőért.
- Kérhetek még? – kérdezte a lány elnyúló hangon.
- El fog rohadni a fogatok mire odaérünk...- morgott Lidérc.
- Nekem ugyan nem. - mosolyog hófehér fogaival, közben egy újabb nyalóka landolt Alice szájában. A lány örömében a fiúra ugrott, majd átkarolva sétáltak tovább.
-Szeretem Nuttyt!!! Tartsuk meg!- jelentette kis vidáman. Lidérc egy szót sem szólt, csak baktatott tovább előre.
Nutty nem szólt semmit, csak élvezte a lány ölelését, és halkan nevetett odafigyelve, hogy túlságosan ne zavarja Lidércet. Miután megunták a nyalókák ízét, Nutty egy csomag nagy alakú rágógumit vett elő táskájából, nyújtott egyet Alice-nak is, majd nagy hévvel rágni kezdték a nyúlós édességet. Egyre hangosabban és hangosabban csámcsogtak, majd Nutty lufikat kezdett fújni a rágóból, amik hangos durranással pattantak szét. Alice is követte a példáját s így felváltva pukkasztgatták rágójukat. Mindig mikor egy rágó buborék kidurrant, Lidérc vállai görcsösen rándultak össze, pár pukkanásig hallgatta, őket, de alig bírta a hangokat mögötte. Már-már vicsorított, mint egy vadállat, s mikor már végképp nem bírta tovább megfordult, majd elképesztő hangerővel ráordított a két gyerekre. Úgy érezték a fejbőr is menten lerepül a koponyájukról.
- Hagyjátok már abbbaaa!!!- üvöltött Lidérc. A két gyerek meredten állt a férfi előtt, de Nutty nem ijedt meg dühös társától.
- Azt mondtad ne szólaljak meg, most mi a baj? - kérdezte értetlenkedve. Lidérc hatalmas levegőt vett az újabb ordításhoz, de az újabb szidás helyett kiengedte a nagy levegőt, majd halkabban, de ugyanolyan mogorván odaszólt Nutty-nak.
- Adj két nyalókát!- utasította. Nutty azt hitte megjött társa étvágya, de csalódnia kellett, ugyanis a férfi a nyalókák végével bedugaszolta a fülét, úgy ment tovább előttük.
-Hála az égnek, végre csend van...- mondta halkabban maga elé.
Nutty ahogy meglátta mit tett társa nyalókáival, bánatos képet vágott.
~A drága nyalókáim. - gondolta magába siránkozva.
Egész nap sétáltak a földút mentén, míg végül elérték a hegyláncolat lábát. Már bőven délután járhattak. Jócskán éhesek voltak, de Lidérc nagy erőkkel haladt előre, mintha egy nyomot talált volna…
- Mogorva úr!- szólította meg Leo viccesen. - nem akarsz megállni, pihenni? Alice- channal, mi nagyon elfáradtunk. - magyarázta a fiú, de Lidérc meg se hallotta a fiú érveit, elindult a hegynek be az említett barlanghoz. A két gyereknek nem volt más választása, mint követni makacs társukat a szürkületben.

A Raven Tail látott már sokféle szerzetet. Tartoztak ide megátalkodott gonosztevők, akiket a társadalom száműzött a tetteik miatt. Voltak itt egyszerű kalandorok, akik nem féltek bemocskolni a kezüket azért, hogy megszerezzék, amit akarnak! És voltak itt olyan tagok is, akiknek gonoszsága őszinte volt, mélyről a szívükből jött, megkérdőjelezhetetlen, és pusztító erejű volt! Naggyából ez a három típus volt megifgyelhető a céhben, de akadtak olyan tagok is, melyekre kiváltképp érvényes volt a "furcsa" jelző. Őket nem lehetett csőbe húzni, nem lehetett ugratni, piszkálni, felhergelni, de még sokszor megismerni se... furák voltak, és a furcsa megjelenés és viselkedés mögött sokszor sokkal több lapult...mondjuk egy pszichopata tömeggyilkos, vagy egy szadista pedofil, meg ilyesmik... Az ilyen esetleges kellemetlen tagoktól általában igyekeztem távol maradni, főleg mert ha nem is kevernek bajt, nem tudnék velük mit kezdeni! És az bizony marhára fel tud idegesíteni!!
Ám ha Ivan mester küld egy papír-figurát hogy azon keresztül üzenjen nekem, akkor nincs mit tenni, menni kell, alkalmazkodni, és engedelmeskedni!
Így történt azon a napon is, mikor Alice boldogan mutatta fel Ivan mester egyik papír-figuráját, amire mosolygós arcot rajzolt, zakót és nyakkendőt. Megdícsértem kicsi csatlósomat, majd magamra erőltettem egy kis Lidércet, hogy átvegyem Ivan ester üzenetét. Persze ismét (szokásához híven) nem tudtam meg semmit a szándékairól, csak annyit, hogy beszélni akar velem... ez jelenthetett kb bármit, hogy ki akar beleztetni, vagy zsiráfokkal akar keresztezni, vagy ilyesmi... noha ilyesmi általában nem fordult elő, többnyire bízhattam benne, hogy a mester nekem való munkával lát el!
Így hát lebattyogtam a mester irodájába, ahol nem volt egyedül! Ott volt az a tag, akire tökéletesen illett a fentebb kifejtett tulajdonság, a "furcsa". Habár én avattam be a céhbe, Nuttyra is igaz volt, hogy a furcsa külső és viselkedés mögött megbújt valami különleges dolog, valami, amitől még engem is kirázott a hideg. De minthogy itt találtam Ivan mesternél, miközben engem is hivatott, azonnal leesett a tantusz, hogy nyilván együtt kell küldetésre mennünk... ez részben izgatott is, hisz lehet meglátom, mi is lakozik Nuttyban, részben pedig idegesített, mert mint azt már meséltem, az ilyen furcsa alakokkal egyáltalán nem jövök ki jól.
- Lidérc, gyere beljebb! Ha jól tudom, ti már találkoztatok!
Csak lazán bólintottam, de ahogy Nutty rámvigyorgott, valahogy elment a kedvem az élettől...
- Remek, akkor úgy vélem nem lesz probléma, ha kettőtöket küldelek el egy küldetésre! Lidérc majd szemmel tartja az újdonsült tagunkat! Lidérc?
Ez valahogy mindig gyilkos kérdés volt a mestertől, hisz melyik az a barom, amelyik nemet mert volna mondani???
Hát, ha muszáj!- mondtam végül, hisz mi mást mondhattam volna?
- Nutty? – kérdezte a mester
- Alig várom. - mosolyogta örömittasan a kisfiú.
- Nagyszerű! Most pedig figyeljetek, mert csak egyszer mondom el! Hakobe csúcsai közül sötét hírek terjengnek egy emberről, aki gonosz tiltott varázslatokkal és emberekkel kísérletezik!
- Na és? Mi is ezt tesszük, vagy nem?
- Jobb szeretném, ha tényleg ilyen ártalmatlan lenne az ügy, de ha a szóbeszédek igazak, akkor azonnal meg kell találnunk azt az embert, mielőtt más illegális céhek teszik meg ugyanezt! Bármivel is kísérletezik az a mágus, nagy hatalma van, és sehol se lehetne jobb helyen, mint a mi kezünkben! Lehet, hogy ez a valaki éppen a sötét céhek ellen dolgozik, de az is lehet, hogy a mi oldalunkra tudjuk állítani! A ti dolgotok kideríteni, ki ez, és mit akar, és a helyzetnek megfelelően cselekedni!
- Úgy lesz, Mester!- Nem is nagyon firtattam tovább a dolgokat, csak elindultam kifelé, nem törődve azzal, hogy Nutty jön e vagy sem.
- Akkor hát induljatok is! Minden perc számít!
- Nem lesz vele baj, mester.
Valahogy kétes érzelmeim támadtak a küldetés iránt...
Elhagytuk a kastélyt, és én meg se kérdeztem Nuttyt, hogy ellenére van e a gyaloglás, mert igazából nem is érdekelt. Mivel mindenhová gyalog megyek, ezért most se gondoltam máshogy utazni, és a kis újoncra is ráfér egy kis erőnlét! Azért hálás voltam, hogy nem nagyon beszélt út közben, jól esett a kis csend. De persze nem tartott sokáig, Nutty elkezdett zörögni valamivel, majd egy nagy nyalókát kezdett el nyalogatni. A szürcsögő cuppogó hang nem volt éppen kellemes... De igyekeztem nem tudomást venni róla, hisz még csak most indultunk el, kár lenne rögtön tönkretenni a hangulatot...
- Tye is kéjsz?
Mert úgy nézek ki, mint aki majd nyalókával a szájában fog ide-oda rohangálni???
- Ne hidd, hogy szórakozni megyünk! Amíg velem kell lenned, elfelejtheted a gyermeteg baromságokat, és játékokat.
Nutty tudomásul vette amit mondtam, de valahogy nem érdekelte. Mindenesetre haladtunk tovább, de csak egyre jobban idegesített az édesség zabálással járó mindenféle hang...éreztem, hogy kezdek kijönni a sodromból...
- Ne nyammogj már, baromi idegesítő!!! Harcnál is köpd ki, mert még leszalad a torkodon...
Az utóbbit inkább valóban jó tanácsnak szántam, mert simán el tudtam képzelni, hogy ez a srác még harc közben is nyamnyogni akar majd...
- Harc? Olyan is lesz? Hát, ha te mondod.
MICSODA???? Most komolyan így indulunk neki, hogy "nahááát, lesz harc is??"....
- Még mindig nem kérsz? - kérdezte zavartalanul Nutty, miközben elkezdett rágózni.
Kész, ennyi, máris elegem lett.... totális kudarcra ítéltem a küldetést, de ha már így alakult, eldöntöttem, hogy nem fogok Nuttyn segíteni, ha baj lesz! Meglátjuk, hogy mire lesz képes, és ha véletlen nem elég megfelelő, hát, van ez így!
- Inkább tömd tele a szád valamivel, és meg se szólalj...
Arra viszont nem számítottam, hogy Alice követett minket, és most se szó se beszéd betoppant közénk. Éppen leszidtam volna, hogy miért jött utánunk, de ő azonnal meglátta Nutty kezében az édességeket, és beszélhetett neki az ember, füle mellett gyalogút...
- Én kaphatok nyalókát?
Ennyi kellett, nem több, Nutty már nyomta is Alice kezébe az édességet! Létszámfölényben voltak, és Alice előtt nem akartam hülyeséget csinálni, ráadásul a tervem, hogy sorsára hagyom Nuttyt, szintén megbukott... főleg ha Alice összebarátkozik vele...
- Köfönöm.
Alice szájába tömte a nyalókát, két reccsenés, és már le is nyelte... csoda, hogy a pálcikát nem küldte utána... de ezzel nem volt vége!
- Kérhetek még?
- El fog rohadni a fogatok mire odaérünk...
- Nekem ugyan nem. - Mondjuk tényleg érdekes, hogy miképp lehet ennek a srácnak még egyáltalán foga...
Persze Alicet már nem lehetett megállítani, le lett kenyerezve, és boldogsággal és persze nyalókával teli arccal ugrott a fiú nyakába.
- Szeretem Nuttyt!!! Tartsuk meg!
Na még csak az kéne... ki tudja, hogy szobatiszta e???? Inkább rájuk hagytam, örültem, hogy Alice talált valakit, akin csünghet, és Nutty látszólag nem tiltakozott, sőt, egész jól elvolt Alice mellett. Lehet csak azért, mert volt kivel megosztani az édességeket...
De a valódi káosz akkor következett be, mikor ezek ketten elkezdtek rágóból lufikat fújni... minden pukkanás úgy hatott rám, mintha tarkón csaptak volna, szinte már bántotta a fülemet, és valahogy egyre hangosabb és hangosabb volt a pukkanó hang... végül már annak is hálát adhattam, hogy nem csaptam ki a csontpengéimet, hogy beldaraboljam ami először elém keül.
- Hagyjátok már abbbaaa!!!- Alice persze már sokat láthatta az ilyen kiborulásaimat, és tudta, hogy igazából nincs baj, szóval jót mosolygott, Nuttynak pedig szeme se rebbent.
- Azt mondtad ne szólaljak meg, most mi a baj?
Oké, ott a pont... hát ez egy ilyen nap, a világmindenség ellenem fordult, és nincs ellene fegyverem! Elfogadva megsemmisülésemet, gyorsan lenyugodtam, és csak annyit mondtam;
- Adj két nyalókát!- Nuttynak felcsillant a szeme, azt hitte, győzelme olyan sikeres volt, hogy én is beszállok a fogrothasztó bandába. De tévedett. Adott két nyalókát, én mindkettőt fogtam, és tövig nyomtam a füleimbe. A ragacsos édesség blokkolt minden hangot, és a nyugalom partjaira evezve suhantam tovább, de még mielőtt kibelezek valakit...
-Hála az égnek, végre csend van...
Az út további részében nem hallottam semmit, nem is néztem hátra. Ha rajtam múlt volna, Nutty és Alice simán eltűnhettek volna mögülem, észre se vettem volna. De Alice-ban bíztam, és ha van esze, majd utánunk rángatja Nuttyt... így is volt, elértük a hegyet, és a barlangot is megpillantottuk. Nem terveztem megállni, habár gondoltam, hogy két utitársam már fáradt. Nem baj, erősödjenek csak kicsit! Kiszetem füleimből a nyalókákat, majd eldobtam őket, de nem álltam meg.
- Mogorva úr! Nem akarsz megállni, pihenni? Alice- channal, mi nagyon elfáradtunk.
Nem nagyon tudott érdekelni, mentem tovább a barlang irányába. Majd ha kiderült, mi vár ránk odabent, tartunk pihenőt! Addig viszont egy betonfal se tudott volna megállítani!

A szinezést később tudom megcsinálni!

Miután megtaláltátok a bejáratot a barlangba elindultok befelé a mélyére. Eleinte még a beszűrődött fény miatt még látjátok merre mentek, de beljebb haladva egyre sötétebb lesz. Egy hosszú alagúton haladtok a hegy belsejébe, ami eléggé visszhangzik, valamint furcsa vízcsepegéseket hallotok, de nem tudjátok melyik irányból jön. Jobb, ha együtt maradtok, mert nem ismeritek a terepet és nem tudhatjátok, hogy hol mi vár rátok.
Körülbelül fél óra sétányira a barlangban egyre hangosabban lehet hallani nyöszörgéseket, kisebb sikoltásokat és jajveszékeléseket. Nem nagyon tudjátok hova tenni a dolgot, azonban elértek egy kupola szerű részhez, ahol meglepően világos van és belátjátok a terepet. A falba érdekes nyomatokat találtok, melyeket először nem ismertek fel telesen, de sejthető, hogy emberi csontok domborulatai fedezhetők fel. Olyan az egész kupola, mint valami sírhely, mert majd láthatjátok, hogy a lábatoknál a földön is hevernek széthullott csontok, de nem csak emberiek, hanem állati eredetűek is. Itt már érezhető valamiféle hullaszaghoz hasonló bűz, ami beljebb elviselhetetlen is lehet. A kupola tetején érdekes rajzokat láthattok, melyek kínzások és egyéb emberölési folyamatok ábrázolása, persze ez titeket meg sem botránkoztathat.
A kupolának a végében három alagút vezet további útvonal céljából. Az alagutak felé valamiféle ismeretlen írás fedezhető fel. Három alagút és hárman vagytok, tehát el kell döntenetek ki merre megy. Azt is lehet, hogy mind ugyanarra folytatjátok az utatokat, de fontoljátok meg, mert nem biztos, hogy ugyanoda vezetnek.

Postotok a választásig és addig tartson, hogy elindultok a kiválasztott útvonalon. A határidő KÉT hét! Gambare szivecskék *-*

» Aria Hillen - Divine Soul/Isteni lélek mágia pályázat I.
» Särnoch Heimlich
» Särnoch Heimlich
» Särnoch Heimlich
» Särnoch Heimlich