Särnoch Heimlich

Név: Särnoch Heimlich
Becenév: Sär (ejtés: Sér – Shift S, Alt Gr a, sima r)

Nem: fiatal felnőtt nő
Életkor: 18
Jellem:Skizofrén személyiségű. Először is a jó énjét minden átlagos ember szereti, amíg nem tud a személyiség váltásáról. Nagyon kedves, segítőkész, szinte idillikus ez a lány. A rossz énje egy igazi gyilkos. Hidegvérrel és élvezettel tartja markában másnak szívét, s áldozatát Eurymone-nek ajánlja. Egy igazi elmebeteg gyilkos. A tetoválásai is ezt a viselkedési stílust nyújtják.
Kinézet: Mintha sámán indián lenne. Soros toll fejdísz ékesíti fekete haját Zöld szemével passzentos az indián ruházata. Még a Csizmája is indián stílusú. Arcán és nyakán lévő csíkok alap tetoválások, de ami fegyverének számít az a három tetoválás:


Mágia: Fekete mágia==> Tattoo Mágia
Céh: Blackened Treas
Felszerelés: Mágia alapú "vizi béke"pipa, egy álomfogó
Előtörténet:

Prológus

Messze Fiore királyságtól Sevenben a nemesi körben elterjedt a fekete mágia, mint minden hatalmas, vagy tehetős ember esetében, hatalmat akar. A Heimlich család sem volt kivétel. A mágiát igazából egy fiore-i sötét céh mutatta meg Arnold Heimlich professzornak, s a csábító sötétség az egész családra kiterjedet. E gonosz frigyből született meg Särnoch, de akkorra illegálisan bevándorolt a familia és a céh adott nekik támaszt az életre. Mi a céh neve? Azt nem tudni. Kilétük is maga a homály, de egy biztos! Eurymone úrnő a mindenük s bármilyen eszközzel teljeítik a céh jövőjének bíztosítását, és Úrnőjük akaratának betartását.
A Heimlich család minden pénzt a céh szolgálatára állította. A szekta bekebelezte őket!
A családtagok sovány testalkatuk, sárgás bőrük hiába figyelmeztette őket a fizikai elégedettlenségre. Nem esznek normálisan, csak a mágiát gyakorolják. Jó formán a mágia élteti őket! Elvakultak lettek irányzatukkal szemben, sőt már nem úgy viselkedtek, mint apa és anya. Gyermeküket a céhnek adták s bármilyen borzalmas körülmények között is nevelkedett lányuk, hitük rendületlen maradt.
Sär olykor a halál kapujában lebegett, olykor a gyilkolás mámorában fürdött, néha a bánat mezején feküdt el, és sírt nap hosszakat.
Barátok e rémséges helyen? Nevetséges! Csak a halál várt rá. Óvatos lett, higgadt akár a kígyó. Vérszomjas akár az oroszlán, s a halálon kacagott akár a hiúz. Előfordult a fejében, hogy ő még ember vagy már teljesen más? Nem is tudott felelni rá egyikre se! A jó énje teljesen összezavardott, s többnyire a rossz oldala érzi magát a pokol lángoló mennyében. Skizofrénként sosem bízott a céh benne, ezért a legveszélyesebb képzésekbe rakták őt.
Állatokon gyakorolta ki a kínzás, a halál tusáinak minden formáját. Volt, hogy megakarták ölni a céh emberei, de később kiderült, hogy valójában az ő képességeit mérték fel. A Heimlich család egyre büszkébb volt lányukra, amíg az édesanya kedvességet mutatott ki a lány gonosz oldalának. Később keringtek pletykák a család haláláról és az egyetlen túlélőről, aki végig zokogott a nappali sarkában. Az ő sírása hallattszott szűk magánzárkájában, amíg ki nem szökött! A rossz és a jó együttesen egyeztek bele, hogy ki kell szöknük, s át folyón, vidéken, tájakon, hegyeken egy békés helyre talált a lány, ahol Syu nagy főnök semmit sem sejtett.

Napló a törzsfőnök kotnyeles fiának naplójából

A lány gonosz énje megbékélt az indián törzs védő totemjeinek köszönhetőnek, de egy álom foszlányai rémítették meg a kis Sär-t. Íme az álom:
"Egy sötét, párás helyen láncok tekeredtek a lányra és két maszkos férfi beszélt hozzá. Tekintete telített volt gonoszsággal. Vigyora a halál és élet forgás gondolatától húzódott arcán. Néha izma rándultak meg a gyilkolás vágyának dallamán, amit csecsemő korától énekelt volt édesanyja.
Még a hideg szívek is megremegtek időnként, majd a maszkosok feladatot adtak fiatal tagtársuknak.
Pusztísd el őt ... Fiore királyság... nyugatra.. majd észak-keletre.. ÖLD MEG!"

E mondat részekre csak emlékszik Sär rossz énje is, vagy rejtegeti ő a másik oldala ellen a titkot? Kiláthatatlan játszma zajlik a kicsi lányban, amit Syu főnök észrevett s a lelki sérüléseket próbálta kezelni, majd rájött, hogy más titkot is fényre kell vezetni.
Ahogy az indián vizsgálta jeles vendége lelkét, testén furcsa képeket pillantott meg, mely most tudatosult Särnochban is. Belegondolt a lány, hogy 13. életévét tölti be, egyszer se vette észre az egeret, a rókát, és a vérfarkast. Ahogy Syu megérintette lelki kezeivel a tetoválásokat, a lánynak egy emlék tört fel.
Egy női kéz simította végig arcát, majd szorította meleg keblére, mintha édesanyja lenne, de nem az volt. Nem a jó kedélyüség sugárzott belőle, hanem az őrült, a sötétség a szívéből. Bőréről az előbbi három kép elevenedett meg és futott át Sär testére. A lények lépte, mint a láncfűrész szaggadtak bele a bőrébe és ásták le magukat.
Elájult az emlék végén, akár akár az elmei utazásakor, valóságban könnyedzés közben.
Két napba tellett mire Sär felébredt, és az indiánok Syu kivételével mind távolságot tartottak, hisz már látták a rossz omeneket. Syu megérintette a sötétséget, majd látta mire valók a varázs tetoválások. Kötelességet érzett, hogy a lányt felkészítse a sötét oldala ellen. Így hallott a mágiáról Särnoch Heimlich!
Meditációk sora tisztította meg a lány elméjét, s álmait egy erős álomfogó védte a rémségektől. Életében attól kezdve, hogy mágia alapjait tanulta békés életre lelt. Sär hamar rájött, hogy Tetoválásaira alapozhatja a mágiáját, de kockáztatnia kell! Vállalta a feladatot: Az elméjének sötétségébe nyúlt, s annyi erőt kölcsönzött, hogy ne ájuljon el.
Lassan 18 lett, s a három tetoválás kötelékeket füzőtt az ifjonc mágusnőben. A törzs tetoválójává vált a boldogteli Sär, s kíváncsisága a világra irányult. Gondolkozott a kérésén, de alig volt szíve elhagyni a törzset. "Mahao, Miro, Syu, Joa és midenki más... mi legyen?"
Szomorkodott szíve, s ezt mindenki észrevette. Sokan és még többen közeledtek felé, majd meghallgatták a szív dalát. Syu felesége, Miro csak ennyit mondott:
Szívedben az erő kislányom, de akarnod kell. Ha menni akarsz, menj! Mi várunk rád! S gondolatban minden nap köszönünk ahogy a Nap felkel s nyugszik.
E szívmelengető szavak buzdfították fel a lányt, majd mindenkit átölelt, aki szívéhez közel állt, majd cókmókjával útnak indult tovább nyugatra.

Tetkós Naplóból

A LÁNYTÓL:
Félve indultam neki a messziségnek. Vándorlás közben meghalok? Nem tudom, de azt tudom, hogy a szellemek velem tartanak és nyugodtan haladhatok a veszélyfelé. "Útra lépett Sär! Vigyázz világ, egy nap a leghíresebb tetoválód leszek, ezt megígérem!"
Oly gyakran írtam le ide már, remélem teljesülni is fog. Eddig útam során házaknál álltam meg és dolgoztam meg egy kis pénzért, hogy utamon ne időzzek egy helyen sokáig. Segítettem szürelteléskor – azóta utálom a körtét. Tüzelőt szedtem, beágyaztam, segítettem főzni.
Nem csak az embereknek segítettem be az élet göröngyösén, hanem a természetnek is. Megmenekítettem vadakat pár hobby vadásztól. Szemetet szedtem, hogy tisztuljon anyatermészet keble. S úgy tisztelem őt, ahogy ő engem. Számba adott szebbnél szebb vad gyümölcsöt. Úszhattam öblében naphosszakig. Ha konfliktusba kerültem pár állattal, nem voltam gyámoltalan. Foxhorus felrepített az égbe. A félős bestiákkal még SpyMouse is elbánt, valamint a nagy bestiákkal AkaParadox, a vérfarkas végzett katanájával.
Utam során kezdtem megismerni a Mágiám, az emberek és a természet világát, viszont az embereknek hála egyre inkább pénzre volt szükségem, ezért muszáj az annyiszor pletykákból említett céhek egyikébe belépnem. Talán a családomról is tudok valamennyi emléket szerezni, hiszen az emlékeim teljesen kiestek. Ha visszaemlékezni próbálok, könyörtelen, fájdalmas, és ijesztő érzések rohamozzák meg érzékeimet. Ahhoz, hogy tényleg tetováló lehessek idővel, tényleg szükséges megismernem múltam? Vagy nem kell, csak némi ürességet fogok érezni az indián törzs nélkül? Szívem kicsit összeszorul, ha ezen emélkedek, ezért próbálok a jelenben a jövőért tenni.
Sok ezernyi kérdést tehetnék fel, de a sorba jövő akadályokat nekem kell legyőzni! A kalandom csavart vesz vándorlásaim során, amelyet már három kötet könyvecske foglal magába lakat alatt. Melyik céhhez szegődjek? Ideje körül tekintenem!