Selejtező kör: Kes Kontráz VS Kato Brightmore

The member 'Gray Fullbuster' has done the following action : Kocka

'1d10' : 8, 10

Lassan haladtam a folyóson a kapu felé. A tömeg moraja akkora hogy szinte bele remegett a stadion. A kijárathoz érve hallottam hogy felkonferáltak. Mint valami látványosságot. Átlépve a kapun megpillantottam az arénát. Félgömb alakú ketrec mely elválasztott a tömegtől. A másik oldalon belépet valaki egy férfi, ezüst hajjal és valami kék tetkóval az arcán. Ránézésre átlagos testalkatú, fiatal férfi. Megindultam felé ahogy haladtam a közepe felé a stadionnak lábammal megrúgtam a talajt, kemény döngölt föld. Középre érve megálltam, vártam egy kicsit. Aztán kezet nyújtottam az ellenfélnek, aki viszonozta azt.
-Sok sikert.
-Neked is mert ellenem kell.- Válaszolt mosolyogva
Aztán mindketten meg fordultunk majd elindultunk visszafelé, míg kb. úgy öt méteres távolság nem lett kettőnk között. Ekkor visszafordultunk és felvettük a kezdő pozíciónkat aztán vártunk a jelre. Nem kelet sokat várni szinte egyből hallatszott -Rajt- aztán ment az adok kapok. Én kezdtem két Iron Bullet-tel miket ellenfelemre lőttem. Ö előkapott valami pörölyt és vissza ütötte a lövedékeimet.
-Majd máskor, ez túl könnyű volt.-Mondta mosolyogva.
Kikerültem őket aztán hátra ugrottam, majd egy Iron Bullet-et lőttem a ketrec rácsára ami gellert kapott és egyenest az ellenfelemet a tarkóján. Amitől megszédült egy kicsit.
-Ehhez mit szólsz. Tockos – Hangzott tőlem.
Válaszként a pörölyt hajította felém.
-Ezt edd meg!- Szövegel.
Kikerültem de nem elég gyorsan így súrolt egy kicsit. Amitől négykézlábra estem.
-Francba jó vagy.- Jedzem meg.
-Ezt gondolod? Akkor most figyelj – máris előkapott két tör szerű fegyvert. Amiket rögtön felém hajított. Mintha a földhöz akart volna szegezni. Én egyszerűen a levegőbe löktem magamat majd oldalra felfele. Így kikerülve a támadást. A levegőben meg pördültem és két lábra érkeztem. Aztán egyszerűen azt mondtam -Mellé-. Néztem utána ellenfelemre.
-Nem hinném.- Mondta mosolyogva.
Aztán e kezébe repült a két tör. Mikkel a kezében máris vadul rontót rám. De mielőtt hozzám ért volna eldőlt hátrafelé aztán a lábaim között csúszott át. Eközben megvágta a lábaimat. Ami fájdalmas volt de szerencsére még időben reagáltam így nem volt mély a seb. Négykézlábra estem miután, rögtön egy Iron Bullrt-et lőttem rá. A támadásom fejen kapta és elkezdet vérezni a feje.
-Kapd el.-Kiáltom utána.
-Ezt már kezdem unni. Másra nem vagy képes?
Erre ö ismét előkapta a pörölyét, amivel felém suhintót. Én erre oldalra löktem magam de a pöröly gyorsabb volt így pont oldalba kapott. Az ütés erejét hiába sikerült mérsékelnem az mégis fájt. A lendületet kihasználva a földre tetem az egyik kezemet így megpördülve a kezemen. A földre érve négykézláb rögtön a kezemre varázsoltam Steel Clavs-okat. Majd Kato felé ugrottam és a jobb felkarját sikerült megvágnom mitől halhatóan felszisszent. A lendület túl nagy volt így tovább haladtam mire a fájdalom a testembe hasítót. A fájdalom hatására elvesztetem egy pillanatra a kontrollt és pofával értem földet majd pár métert csúsztam.
Kato erre -Na jó lássuk ez hogy megy- előkapta és megpörgette a feje felett. A Bal szablyával csapot a jobb vállam felé mire én előkaptam a Farkaspengét amivel sikerült kivédenem. Mire a másik szablya is felé tartót, ezt a karmaimmal blokkoltam.
Mosolyogva mondtam. -Ennyi ellenem nem elég.- Hirtelen kirúgtam jobb lábbal a lábait majd a bal lábamat a hasához nyomva átlöktem magam felet. Mire földet éréskor egy nagyot nyekkent. A lábam nagy erővel csapom a földnek hogy így gyorsan fel tudjak állni.
-Ez kicsit fájt.- Vallja be Kato, mire felpattan és abban a pillanatban egy rúgással támad rám. Ami elől sikerül kitérnem. Azzal hogy meg pördülve oldalra ugrottam. Az ugrás közben egy Iron Bullet-tel telibe találom Kato bal vállát amitől hátra rántja a vállát, de az íj a jobb kezében volt. Így csak pár pillanatot nyertem mit feltudtam használni arra hogy felálljak. Mire felálltam Kato máris felém lőtt három nyilat amiket a kezemben lévő Farkaspenge pörgetésével hárítottam. Mire újabb hat nyíllal ajándékoz meg. Miket ugyan úgy kivédtem a Farkaspenge pörgetésével. A fegyverem oldalra csapva néztem vissza Kato-ra, ki már felém hajítót egy gladiust. Ami pont a kezem fejét találta el, amitől a fegyverem kieset a kezemből. Mire bal kézzel Egy Iron Bullet-tel a kezében lévő másik kardot lőttem ki. Hirtelen mid a kettő vissza repült a kezébe. Aztán rögtön rám is rontót velük, egy X vágással. Mire én a kezemre varázsoltam a Steel Clavs-okat, mikkel kivédtem a támadását. Ahogy ott álltunk és egymást próbáltuk eltolni. Kato hirtelen lefejelt amitől elvesztettem az eszméletemet egy percre. Mire magamhoz tértem a közönség tombolt és a bíró Kato Kezét tartotta a magasba.
-Hát vesztetem- Jegyeztem meg komoran. Egy kicsit kábán felkeltem és a fegyveremet vettem magamhoz. Mikor Kato odalépet hozzám és azt mondta.
-Jól küzdöttél. -Mire kezet nyújtott és én viszonoztam ezt
-Te is. Sokk sikert a továbbiakban.- Válaszoltam
-Ne aggódj lesz.
Aztán mind a ketten elindultunk a kijáratok felé. A tömeg tovább őrjöngőt.

Ez is eljött. Valamilyen indíttatásból jelentkeztem egy újabb viadalra, amiről szinte semmit nem tudtam. A Szivárványviadalról legalább volt valami fogalmam, de ez. Végülis mindegy, nagy különbség nem lehet.
~ Jövök, látok, győzök. Ennyi. – bevonultam a nekem kijelölt területre, ahol egy félgömb alakú ketrec fogadott. Elég meredek egy csatatér lesz, de legalább jó nagy. Az Arénát betölti a két kommentátor és a nézők harsogása. Minden versenyzőt üdvrivalgás fogad, és miért ne csináljunk még nagyobb kedvet a dologhoz, körbe fordulok és közben mindkét kezemmel felfelé intek, mintha valamit feljebb akarnék tolni. Akarok is, a hangulatot. Ahogy a közönség észreveszi a kézmozdulatot még nagyobb hangzavart csinál, és már alig-alig hallható a két kommentátor szövegelése. Ezt folytatom egészen addig, amíg a ketrecünk bejáratához nem érek, majd rádobok még egy lapáttal, végül belépek a csatatérre. Ellenfelem már ott vár, fehér hajú, fura festéssel az arcán. Elég bizarr látvány volt, az biztos. Egymáshoz léptünk, és sportszerűen kezet fogtunk.
- Sok sikert.
- Neked is mert ellenem kell. – válaszoltam vissza mosolyogva. Hátat fordítottunk, és nagyjából öt métert sétáltunk el egymástól, de még így is tetemes terület maradt a ketrec rácsai, és köztem. Megfordultam, és vártam a kezdésre.
- Rajt! – nem sokat kellett várni, simán kimondták, mintha csak egy natúr futóverseny lenne. Fura fém lövedékekkel kezdett, de nem használt stukkert hozzá. Talán fém mágus, vagy egy fém sárkányölő. Remek. Elsőre kifogni egy ilyet, igazán tuti. Megidéztem a pörölyt, és mint ahogy a legjobbak csinálják a fém golyókat visszaküldtem a feladójának.
- Majd máskor, ez túl könnyű volt. – mosolyodtam el. Ez már most jónak ígérkezik, mi lesz itt még később? Sikerült elkerülnie a visszacsapott lövedékeket, de újabbakat küldött felém. Ez fölé ment, de arra nem számítottam, hogy vissza is pattan, így az egyik jól kupán vágott, amitől egy kissé meg is szédültem, de nem hasaltam el.
- Ehhez mit szólsz? Tockos! – vágott vissza. Megdörzsöltem a fejem, és mostmár úgy voltam vele, hogy ő is komolyra fordította a figurát, nekem is itt az ideje megtennem ezt a lépést.
- Ezt edd meg! – egyetlen laza csukló mozdulattal elhajítottam felé a pörölyt, remélve, hogy ezzel képes leszek megzavarni.
- Francba jó vagy. – dícsért, bár nem tudom mit. Ő volt a lassú és a béna, hogy nem tudott kitérni a pöröly elől. Súrolta az oldalát, amitől kicsit megrogyott, de ez még nem olyan vészes sérülés, hogy ne tudja folytatni.
- Ezt gondolod? Akkor most figyelj! – szóltam neki, majd előidéztem a két sai-t és a kezei felé hajítottam őket. Az utolsó pillanatban pattan fel előlük. Mondjuk ez fájt volna, ha sikerül, azt meg kell hagynom. Legalább nem hülye.
- Mellé! – kiáltotta el magát. Elmosolyodtam, mert tudtam, hogy izgalmas lesz ez a mérkőzés.
- Nem hinném. – mondtam neki továbbra is vigyorogva. A Weapon Movingot használva magamhoz parancsoltam a két sai-t, majd megindultam ellenfelem irányába, ám még az utolsó pillanatban, ahogy a nagy rock sztárok csinálják, letérdeltem, a testemet hátra hajtottam, és átcsúsztam a lábai között, a sai-kkal megvágva mindkét lábát. Négykézlábra esett, de még volt annyi lélek jelenléte, hogy egy újabb vasgolyót küldjön utánam, ami a fejem búbját találta el, és nem volt kellemes. Melegség öntött el ott, és hamarosan rájöttem, hogy nem csupán meleg van, hanem vérzik is. Nem kicsit.
- Kapd el! – kiáltja még utánam.
- Ezt már kezdem unni. Másra nem vagy képes? – kicsit tényleg untam. Mindig ugyanaz a támadás, semmi változatosság, semmi taktika. Arra rájöttem, hogy nem sárkányölő, hanem fémmágus. De akkor a bolondabbik fajtából, mert szinte minden fegyverem fém, mégsem használja ki az előnyét. Amilyen gyorsan csak tudtam, felpattantam, és a sai-kat a pörölyre cseréltem, amivel az oldala felé suhintottam, remélve, hogy el tudom törni pár bordáját, és ezzel megpecsételem a sorsát. Sikerült, bár megpróbált kimozdulni, és a hatás nem volt száz százalékos, de tökéletesen megfelelt. Mielőtt végleg padlót fogott volna, kezét a talajra helyezte, és azon pördült meg, majd mindkét kezére, fura karmokat teremtett.
~ Miféle cucc ez? – nem tudtam összeegyeztetni. Ez is a fémmágia lenne? Meglepettségemet használta ki, és a jobb karomat sikerült is eltalálnia. Nem volt kellemes. Elszámította magát, és a lendület tovább vitte, ekkor viszont a saját lábában esett el. Nekem legalábbis így tűnt innen kívülről.
- Na jó lássuk ez hogy megy? – ezeket a fegyvereket ő láthatja először. Nem rég tettem szert rájuk, és nem igen volt még alkalmam kihasználni őket. A bal szablyával csaptam le először, Kes jobb válla irányába, ám egy fura pengét vett elő.
~ Először karmok, most egy kard? – egyre furább ez nekem. Kivédte a támadásom. A másik szablyával próbáltam újabb csapást mérni rá, de azt a másik kezén lévő karmokkal blokkolta.
- Ennyi ellenem nem elég. – rosszul hiszi. De hát végeredményben mindegy is. Megpróbált elgáncsolni, de ez csak egy amolyan előkészítés volt, mert a másik lábát a gyomorszájamba helyezte, majd átdobott maga fölött.
- Ez kicsit fájt. – vallom be őszintén. Akkorát zengett a hátam, mint egy üres nappali. Egy rúgással vágok vissza Kes-nek, de kipörög előle, majd egy újabb Iron Bullettel támad, ami a bal vállamnak csapódik. Pechére, mert az időközben lecserélt íj a jobb kezemben volt. Három nyilat lőttem ki, de a fura kardja segítségével mindet kivédte. Nem rossz, nem rossz. Ezután újabb hat nyilat lövök ki, remélve, hogy ez már sok lesz neki, és nem bír majd elbánni velük. Tévedtem. Megint blokkol, ám ez tökéletes volt arra, hogy nyissa a védelmét. Az íjat lecseréltem a két gladius-ra és az egyiket már Kes felé is hajítottam. Pontos célzás, és Kes végleg elejti a kardját, ám másik kezével újabb adag Iron Bullettel ajándékoz meg, és a másik gladiust az én kezemből is kiveri. Ő nem tudja, de fegyvermágus lévén képes vagyok mozgatni ezeket. Hiába csapja ki a kezemből, ha úgy akarom, akkor visszarepül hozzám. Most is így tettem, és rögtön Kes-re is vetettem magam, keresztben tartva a két pengémet. Épphogycsak sikerült hárítania, és mostmár szinte szkanderoztunk. Ki tudja lenyomni a másikat, jó játék, de nincs sok időnk erre, így hirtelen ötlettől vezérelve, egész egyszerűen lefejeltem Kes-t, amitől rögtön el is terült. Élt még, csak pár percre kiütöttem szerencsétlen srácot. Eltettem a két gladius-t a saját dimenziómba, majd odamentem és felsegítettem.
- Hát vesztettem. – jegyzi meg Kes.
- Jól küzdöttél. – dícsérem meg, és ez nem csak humbug szöveg, tényleg jól tolta.
- Te is. Sokk sikert a továbbiakban. – válaszolta.
- Ne aggódj, meg lesz. – egy behúzva, ki a következő?