Döntő: Anoya De Hielo vs Kato Brightmore

The member 'Gérard Fernandez' has done the following action : Kocka

'1d10' : 4, 10

- Ne haragudj, nem ellened irányul, de én így nem vagyok hajlandó harcolni. Azért jöttem, hogy hozzám hasonló erejű mágusokkal harcoljak, esetleg nálam erősebbekkel, hogy erősebb legyek. Még egyszer, nem téged akarlak alábecsülni, de ez a harc így értelmetlen.-jelentette ki Gabriel. lefagytam. ugyan nem szó szerint, de akkor és ott földbegyökerezett a lábam, és valami mérhetetlen csalódás fogott el. nem is ő iránta...inkább magam iránt. teljes megsemmisítés. A becsületem tejes porba tiprása. Azt mondta nem néz le engem...de mégis, ahogy ott tálaltam a mágikus aréna közepén...minden szempárból csak ez a nézés sugárzott...minden nézőből ez áradt. Bár nem hallottam mit mondanak, ez az érzés úgy tehénkedett rám, mintha egy elefánt ült volna rám, s meg sem bírtam mozdulni... láttam, ahogy elővesz egy fehér kendőt, lazán a porba dobja, megfordul majd elsétál. Nem én nyertem...én vesztettem el...a becsületemet....
- Hú Thom, én ilyet még nem láttam...
- Hét én se, John. És nem hittem volna, hogy egy ilyen fontos esemény elődöntőjében kell szembesülnöm vele először.
- Bárhogy is, ez nem gladiátorverem. Itt szabad akaratukból csapnak össze a mágusok. Ha Gabriel nem kíván harcolni, nem kényszeríthetjük az ellenkezőjére.
- Nem bizony. Ám a kizárás természetesen jár neki.
- Ahogy mondod, Thom. Szokatlan módon hát, de a győzelem Anoya-t illeti, akárcsak a döntőben való részvétel joga is.
- Így van, kedves John. De a nézők sajnos nem túl elégedettek. Páran tapsolják a győztest, ám ők nem ezért jöttek ide.
- Hát, reméljük a döntő kárpótolja majd őket...- mondta a két bemondó. Akkor még mindig beton merevséggel álltam, de ahogy elhallgattak, nem bírtam tovább és magamból kikelve ordítottam...
Már az aréna engem ünnepelt, hogy a döntőbe jutottam, nem éreztem magam nyertesnek. Bár nem sérültem meg, és így némi előnnyel indulhatok a döntőbe, lelkem annál tépettebb volt. Nem volt kedvem harcolni, nem volt kedvem ismét az arénába lépni, nem érdemeltem meg, hogy a döntőbe kerültem. Az ellenfelem Kato Brightmore egy fegyvermágus...mint Gabriel. Ezzel a sebbel léptem újra ringbe, faarccal, ködös tekintettel, a lelkem sebeitől elgyengülve.
- Anoya már hallottam rólad...Kato vagyok, és egyben a veszted is.-mondta magabiztosan.
- Értem.-válaszoltam szárazon. -kezdjük hát...-mondtam, majd egy jég katanát előhívva támadtam felé.
- Ejj ejj, ma mindenki siet valahova? - egy íjat idézett meg, s vele három nyilat lőtt rám, váratlanul ért, így csak egy improvizált vetődéssel tudtam kitérni előlük, s így egyből az utca kövén találtam magam...úgy éreztem a végtagjaim ólom nehézségűek, egyre csak a múltkori megaláztatás járt a fejemben, egy pillanatra elgondolkoztam, én is adjam fel, De akkor ezt a fiút aláznám meg, én pedig nem vagyok oylan...nagy nehezen feltápászkodtam,leporoltam magam, majd egy újra idézett jég kardal ellenfelem felé sétáltam, fegyveremet felé szegezve.
- Kard ki kar, mi? -kérdezte, majd az íjat két galdiusra cserélte, s azzal támadott.- karddal nem sokra mész ellenem. Fegyvermágus meg ilyesmi, tudod? - kérdezte ismét viccelődve, gúnyolódva.
A lehető legkomorabb arcom égett rám abban a pillanatban. mintha meg sem hallottam volna a tréfáit, gépiesen próbáltam fegyvereinek feszülni két jég kardommal.- ne becsülj le...taknyos...-morogtam a fogaim közt.
- Na végre, felgyorsultak az események. Pedig olyannyira siettél az elején. -vigyorgott s egy gyors mozdulatba kezdett, nem tudtam követni.
- Egy, kettő, három, pofán vágom! - nevettet, majd egy erős balról érkező ütést be is kaptam.
Lefelé bámulok s lassacskán az erő is elhagy amivel tartom a két kardom és az ő nyomását.. Hátrébb lépek lehajtott fejjel.
- Látod, mondtam, hogy nem érsz fel velem. - szegezte rám az egyik gladius hegyét.
- Érdekes...te már hallottál rólam én viszont azt sem tudom ki vagy...fura..ehhez képest te azt mondod, hogy nem érsz fel hozzám.-mondtam, közben újra hátrébb léptem, és elindultam egy körben oldalra.
- Nem hallottál rólam. Nem is csoda, ha ilyen fagyos vagy. -pimaszkodott, majd az egyik bolt tetőjére ugrott fel. Morogtam, de nem törődtem fele
~Nekem is így jó.-gondoltam, majd folytattam a kört.
- Folytasd csak, majd kifáradsz. - mondta, majd íjával ismét felém lőtt. A lövéseket követve bukfencezek, s térek ki előlük azonban az egyik így is el talál a vállamon, de nem súlyosan.
- Ajj, ne már, hogy végig ilyen távol maradsz majd. - hisztizett
-Nos...-ekkor én is 4 jégnyilat idéztem meg és lövöm felé. Váratlanul érte, így a kettő célba is talált a bal vállába.
- Ne már, most hozták rendbe. - nyafogott, s mit sem törődve sérülésével, letörte a nyílvesszőket.
-Mondtam kölyök, hogy ne becsülj alá...-szegeztem neki a kardomat. A karom azonban remegni kezd. Alábecsülni...ismét meginogtam, ezt kihasználva, gyorsan nekem rontott.
- Áh, én nem becsülök le senkit sem. - mondta, majd két Sai-al nekem rontva, a karomba próbált beledöfni. Épp időben hajoltam, el, hogy ne döfje le a karomat és váljak használhatatlanná, d egy mélyebb vágást így is sikerült ejtenie rajtam. Végül a kitérésemnek hála ismét a földön landolok, s ő egyből rám is ugrott, s a pengét a torkomnak tartotta.

Az orvosok szinte tökéletesen rendbe hoztak az előző összecsapásom után. Az a tag partiban volt velem, és egész jól leamortizált. A kommentátorok ismertették a döntő paramétereit, és először nem akartam hinni a fülemnek, ugyanis, mintha azt hallottam volna, hogy a csatatér a döntőn nem más lesz, mint a fő utca. Nem sokkal később, ahogy az már megszokott volt, a kommentátorok bekonferáltak minket. Ahogy bevezettek, és beléptem az arénába, tényleg a fő utca tárult elém, és csak remélni mertem, hogy ez nem a valódi fő utcán állok, mert a városnak akkor, lesz mit csinálnia. Azt hiszem. Ahogy haladtam a köves úton, még egy kicsit átmozgattam a vállamat. Az a sérülés elég durván sikerült, és hiába az orvosi beavatkozás, még kissé bizsergett. Ahogy feltűntem az első kivetítőn a közönség állva tapsolt, és bár én nem láttam a senkit, a kivetítők pont elegek voltak arra, hogy ha kicsit ünnepeltetem magam, amire a tömeg egyre hangosabb lett.
- Ez az! – mondtam magam elé, majd megláttam ellenfelem, aki már bent volt. Egy nő, levertnek látszott, kifejezésektől és érzelmektől mentes arccal állt és várt rám. A kommentátorok még utoljára bemutattak egymásnak, végül pedig egymásnak eshettünk.
- Anoya már hallottam rólad...Kato vagyok, és egyben a veszted is. – mondom magabiztosan.
- Értem. – válaszol hidegen. - kezdjük hát... – mondja, majd kezében egy katana materializálódik, ami jégből áll össze.
~ Szóval egy jégmágus. – jegyzem meg magamnak. Épp csak a kezében termett a fegyvere, és már meg is indult felém.
- Ejj ejj, ma mindenki siet valahova? – ráztam meg a fejem. Közelharci fegyverrel esik nekem, távharci fegyverrel válaszolok. Egy íjat idéztem meg, és három nyílvesszőt lőttem rá, melyek elől egy elegáns vetődéssel tért ki.
~ Jól mozog. – húzom fel a szemöldököm. Mikor Anoya felállt, és leporolta magát, újra teremtette a fegyverét, majd lassan megindult felém.
~ Mi van ma vele? Az előbb még sietett valahova, úgy nekem rontott.
- Kard ki kard, mi? – az íjamat egy gladiusra cseréltem le. - karddal nem sokra mész ellenem. Fegyvermágus meg ilyesmi, tudod? – emlékeztettem, de látszólag nem is érdekelte. Felvett egy komor, áthatolhatatlan álarcot, amivel egyszerűen nem lehetett mit kezdeni. Gépiesen mozgott előre, mintha ez az egész nem is érdekelné. A fegyvereink végül megtalálták egymást, és kitartottuk, mintha egy varázslatos pillanat lenne, bár egyáltalán nem volt az.
- Ne becsülj le...taknyos... – öhm, köszönöm, nem vagyok megfázva.
- Na végre, felgyorsultak az események. Pedig olyannyira siettél az elején. – ez így utólag elég barom egy mondat volt, mégis kimondtam, de mostmár mindegy volt.
- Egy, kettő, három, pofán vágom! – újabb mozdulatsor indult, és bár nem volt ínyemre a dolog, egy balost húztam be ellenfelemnek. Anoya hátrébb lépett lehajtott fejjel. Elég sötét alak lehet. Alig szólt bármit is.
- Látod, mondtam, hogy nem érsz fel velem. – mutattam rá a gladius hegyével, majd ismét a közönséget vettem célba, és ismét ünnepeltettem magam ez kicsit.
- Érdekes...te már hallottál rólam, én viszont azt sem tudom ki vagy...fura..ehhez képest te azt mondod, hogy nem érek fel hozzád. – váó, egy összetett mondatot hallhattunk a begubózódott jégkirálynőtől. Meg is lepődöm rendesen, hogy tud rendesen és értelmesen is beszélni.
- Nem hallottál rólam. Nem is csoda, ha ilyen fagyos vagy. – egy közeli bolt előtetőjére ugrottam fel, kissé távolabb kerülve Anoya-tól, aki közben egy kört kezdett leírni futással.
- Folytasd csak, majd kifáradsz. – jegyzem meg ismételten meglepődve. Az íjamat vettem elő ismét, és mozgó célpontra lőttem éppen. Anoya remekül kitért a nyilak elől, bukfencekkel és egyéb dolgokkal, ám az egyik eltalálta a vállát.
~ Igen! – szisszentem fel.
- Ajj, ne már, hogy végig ilyen távol maradsz majd. – nem hittem el, hogy végig ilyen hideg és semmilyen lesz. Anoya négy jégből álló nyilat lőtt rám, amikre nem igazán számítottam, és bár sikerült kettőt elkerülnöm, az utolsó kettő a bal vállamba fúródott.
- Ne már, most hozták rendbe. – mindenki a bal vállamra utazik, komolyan aukcióra bocsátom, és vigyétek. Letörtem a jég nyilakat, és kihúztam a sebből.
- Mondtam kölyök, hogy ne becsülj alá... – láthatólag a keze remegni kezdett, amit nem tudtam mire vélni.
- Áh, én nem becsülök le senkit sem. – mondtam, majd két könnyebb fegyverre, két sai-ra cseréltem az íjamat, és Anoya felé indultam azzal a célzattal, hogy az egyik karjába beleállítom a fegyvert. Anoya az utolsó pillanatban rántotta félre a kezét, amivel beleállítani ugyan nem, de egy gyönyörű vágást sikerült eszközölnöm, majd hanyatt vágódott, és itt volt az én nagy lehetőségem. Ránehezedtem, és a sai hegyét a nyakához szegeztem.

The member 'Gérard Fernandez' has done the following action : Kocka

'1d10' : 10, 10