Hwarug Zhor - Speedy

Egy férfi viharzott végig az utcán. Csapzott és piszkos volt teljesen. A táskáját kezeiben tartotta úgy futott egészen a Lamia Scale Céhházhoz. Hatalmas lendülettel rontott be az ajtón. Az addig csöndes helybe menydörgésként csattantak a férfi szavai.
- Júra! Júra! Holvan Júra?! - szaladt oda a pulthoz.
- Neked is üdv itthon. -Mondta a pult mögött álló kiszolgáló.
- Oh bocsi megjöttem, - vigyorgot a férfi - de megmondanád hol találom Júrát?
- Elválalt egy megbízást, míg távol voltál. Valószínűleg nem fog egyhamar visszatérni, de mi a fészkes fene történt veled, tiszta mocsok vagy. Menj fel és fürödj meg aztán elmesélhetnéd, hogy mi az a táskádban.
A férfi csak most vette észre, hogy karját apró zúzódások ékesítik.
- Igazad van tényleg rendbe kéne szedni magam, addig is nem tennéd ezt le egy melegebb helyre míg visszajövök. - mondta a férfi, s a hátitáskájából kiemelt egy furcsa mintákkal díszített tojást.
- Hát ezt meg honnét szerezted, Hwarug? - kérdezte a kiszolgáló döbbenten.
- Hehe az titok. - vigyorodott el majd felszaladt a lépcsőn a szobájában lévő zuhanyzóba.
Néhány perc múlva vissza is tért majd érdeklődve kérdezte meg a pult mögött lévő kiszolgálót, hogy nem tud e valamit a tojásról.
- Éppenséggel van egy tippem, de amíg nem hallom a történeted nem mondok neked semmit. - mosolyodott el gúnyosan.
- Jól van na. - mondta aztán míg a fűtőtest melett lévő tojáson pihentette szemét belekezdett.
- Tudod, van az a sebhelyes képű férfi akiről már beszéltem egyszer, aki miatt… aki miatt meghaltak a szüleim. - fordította félre a fejét majd összeszedve gondolatait folytatta:
- Tehát épp nyomon voltam, egy Jhonathan Márk nevű fickót ajánlottak, hogy nála nézzek körül, de mikor elmentem hozzá egy köpenyes embert láttam meg aki épp kijött a házából . Valahonnét ismerős volt az illata ezért messziről kiáltottam neki hogy ki ő, de amint rámnézett, egyből futásnak eredt.
Én persze egyből utána, ha valaki egy ilyen kérdés miatt el kezd futni, biztosan valami rossz dologban sántikál. Amikor megkezdődött ez a fogócska már esteledett. Mire elértünk egy a közelben lévő romokhoz már teljesen besötétedett, de mivel nekem jó a szaglásom nem esett nehezemre, hogy kövessem. Már majdnem utolértem, de asszem varázsolt valamit és a talaj beszakadt alattam. sajnos túl hirtelen jött és egy hatalmasat zuhantam. Még az eszméletemet is elvesztettem. Azóta is sajog a fejem. Szóval, nemtudom meddig lehettem ott, de amikor magamhoz tértem már nem éreztem annak az alaknak az illatát. Mivel sötét volt gyújtottam egy kis lángot a kezemen. Valamilyen szobába kerültem. Minden vastagon poros volt, csak az omladozó falak meg, egy törött ajtó volt előttem. Mivel szeretek felfedezni és úgy is elvesztettem annak az embernek a szagát hát elindultam. Egy nagy barlangfolyosóra léptem ki. Én csak követtem az utat. Volt egy csomó elágazás benne, de én elég könnyen rátaláltam a helyes útvonalra, csak arrafelé kellett mennem, ahonnét a frissebb levegőt éreztem. - majd egy hatalmas vigyorral hozátette - Még jó hogy kitűnő a szaglásom.
- Várj, várj. Most azt akarod bemesélni nekem, hogy egy barlangban lelted a tojást?
- Ha nem érdekel nem folytatom, végül is te kérted hogy mondjam el. - aztán a zsebébe nyúlt és egy kis csomag cukorkát vett elő belőle. Kibontota és lassan falatozni kezdett, s duzogott magában mint egy kisgyerek.
- Bocsi, bocsi, folytasd, kérlek, tényleg érdekel, hogy honnét van.
Hwarug morcosan nézett a pultosra, aki megbánása jeleként egy másik csomag cukrot tett a férfi elé. Hwarug elvigyorodott, s mint ha mi sem történt volna zsebre végta a cukorkát és folytatta.
- Tehát már egy jó ideje sétáltam a barlang kijárata felé. Amúgy a kijárata egy a nem mesze lévő erdőben van. Nos, hol is tartottam? Ja, már láttam messziről a kijáratot, amikor belépett rajta Nagy zöldszinű, két lábon járó majom. A kezében ezzel a nagy tojással. Amint megláttam a tojást a kezében egyből megkordúlt a gyomrom. Persze a majom egyből észrevett. Letette a tojást elkezdett felém futni, miközben valami olyasmit ordibált, hogy ez az övé, ő lelte nem kapom meg, pedig nem is akartam elvenni tőle. Párszor megütött, míg a szemem hozz ászokot a beszűrődő fényhez. de végül küldtem rajta egy pár ütést, s összeesett. Gondoltam ha már úgy is legyőztem jutalom ként megeszem a tojást.
- Na ne, te ezt meg akartad enni?
- Persze nem ehet az ember mindig csak édességet. De mikor megfogtam a kezemben megmoccant. Majdnem elejtettem, olyan hirtelen mozdult meg. Nem hagyhattam ott annak a majomnak, hogy megegye. Gondoltam elhozom, Júra hátha tudja mit kellene ezzel kezdeni.
- Hát Hwarug te aztán nem vagy semmi. Akárhová mész mindig történik valami érdekes, elmentél nyomozni valaki után erre belekötsz egy erdei balkánba és hazahozol egy Exceed tojást.
- Hogy mit?
- Exceed, még én sem láttam egyet sem, csak halottam róluk. A Fairly Tailben is van pár belőlük, érdekes módon, ott is leginkább a sárkányölőknek. Ideje volt már hogy te is rátalálj egyre. Szerintem neveld fel, csak jót tehet neked, ha nem fogsz mindenhová egyedül mászkálni.
- Hát már ha, elhoztam - vigyorgott Hwarug- azt hiszem, felelőséggel tartozom érte. De mi az az exceed pontosan?
- Ha egyszerüen akarom elmagyarázni, akkor szárnyas macska.
- Aztaa szárnyas macska!! Erre kiváncsi vagyok.- vigyorgott Hwarug.
- És mi lesz a neve?
- Pff, ez elég hülye kérdés volt, majd ha kikel, eldöntöm, addig azt sem tudom, hogy fiú lesz e, vagy lány, nemgondolod?
- Igazad van - vakarta meg a fejét - Tessék ezt visszaadom vigyáz rá.
A pultos odaadta a tojást Hwarugnak, aki még megköszönte az információt, majd a tojással az ölében, felrobogott a szobájába.