Magánküldetés: Erdei körút (Hwarug Zhor, Kevin Hawkeye, Tezzeret, Kes Kontráz)

A szállásomat elhagyva Fressia Town utcáin sétáltam dél előtt. Mikor még a város csendes. Az árusok most kezdenek kirakodni a boltok ép hogy ki nyitottak. Az utcákat járva eszembe jutott. ~ Ép hogy kifizettem e havi rezsim. Már csak kajára maradt némi pénzem. Na meg az egyéb vásárlás sem kegyelmezett a tárcámnak. Így muszáj valami munkát vállalni. Csak egy hely van ahol lehet valami rendes megbízást kapni. Irány a Vasszűz ott mindig akad valami munka, meg pia. ~ Azzal el is indultam a kocsma felé. Elég eldugott helyen volt nehogy akárki megtalálja de ha a városban kell egy mágusnak munka az ott biztos talál. Nekem pont jó mivel az ember öléstől a testőrködésig szinte minden van. Ahogy a kocsmához értem elönt a szomjúság. Belépve megláttam a csapost aki épp a pultnál ült. Nem volt vendég hisz még reggel volt.
-Jó napot egy sört kérek Nockaut .- Rendeltem a tőlem megszokott udvariassággal.
-Üdv Kes itt a sör.- Azzal kitöltötte a sört a kocsmáros. Ismert már névről mivel ez a törzs helyem.
-Nem hallottál valami munkáról mostanában?- Kérdeztem érdeklődve.
-De éppen van valami, csak épp nem a te stílusod.- Válaszolta miközben a poharakat kezdte el rendezgettni.
-Mi az?- Kérdeztem aztán ittam egy jókorát a sörömből.
-Tessék.- Azzal elém tolt egy papírt. A papíron a következő volt olvasható.

"Ifjú kalandvágyó mágusokat jelentkezését várom, kik segítségemre lennének, munkám folyamán! Kérem siessenek mert az időm vészesen fogy!
Cím: Tully Village Moon srt. 47.

-Egy kis falú innen nem messze. Biztos banditák.- Kaptam némi plusz információt.
-El vállalom. Köszönöm. - Az udvariasság nem maradhatott el a köszönésnél.
Azzal el indultam a városból kifelé, egyenest a kapu felé. Most nem akartam a pénzemet vonatra vesztegetni. A gyaloglás meg legalább fitten tart.
Miután elhagytam a városkaput az út csendesnek indult. A madarak énekeltek a nap sütött. Pont jó az idő a sétához. A lépteimet sietősre vettem, nehogy lekéssem a munkát. Az út nem volt valami túl hosszú de a hoz pont elég hogy a varázs fejhallgatómat ki próbáljam. Pár szám végig hallgatása kellően feldobott. Így valamivel jobb volt a hangulatom mint szokott lenni. A hogy a falú határához értem. A mikor egy szembejövő szekéren megpillantok egy öreg ember. A ki szénát szállít. Le halkítom a zenét hogy halljam ha valamit mond. Ahogy mellém ér rám köszön.
-Jó napot.
-Jó napot. Tudna nekem segíteni? -
-Miben fiam? - Kérdezte miközben meg állította a szekerét.
-Ezt a címet keresem, merre van?
-Egyenesen a fő úton majd a harmadik letérő jobbra. Aztán tovább egyenest és ott lesz.
-Köszönöm.-
Azzal beléptem Tully Village- be a főkapun keresztül. Ami inkább csak egy névleges kapuvolt. Egy csendes kis falú fogadott. Ami elég unalmasnak tűnt. ~ Nekem pont jó kevés ember. Igaz ide az információ is csak néha jut el, az is biztos késve. Bár itt nem veszik észre az embert egy könnyen. ~ Ezen gondolkodtam ahogy a Fő úton haladtam ahogy az az öreg mondta. Az út ki volt kövezve amin könnyen lehetett haladni. Elég széles volt a hoz hogy egyszerre két szekér is elférjen egymás mellet. Ez a falvaknál szokásosnak mondható. Az út mentén végig farmok sorakoztak. A földeken az emberek épp dolgoztak. A munka közben elég fel tűnő ha egy idegen a falúba téved. Mindenki megnézett de különösebben nem törődtem velünk. A hogy a harmadik jobb kanyarnál letértem a fő útról észrevettem hogy itt már szűrűbben vannak a házak. Ahogy haladtam a csendes környezet arra késztetett hogy kikapcsoljam a zenét és eltegyen a fülhallgatómat. Ahogy közeledtem a megadott címhez észrevettem pár embert akik egy ház előtt álltak. Ahogy elnéztem pont ott álltak ahová én is tartottam. ~ Remek csoportos meló. Nem az én esetem. Bár a megbízás máshol is látható lehetett így nem meglepő. Az hogy mások is ezt a munkát választották. Ahogy a házhoz értem három embert láttam az egyiknek a szájában egy hatalmas nyalókavolt. Amit ha kell ütőnek is használhat. A másik egy szőke hajú férfi mellette egy fekete hajú férfi. Mind a három korom béli lehetett. Ahogy odaérek látom mindnek a kezében a papírt. Amin ép hogy olvasna a címet.
-Mi ez a nagy tömeg? - Kérdetem tőlük amint oda értem. Reméltem hogy nem a unkára jöttek. Bár akkor a kezükben nem lenne egy az én kezemben lévő papír.

A kapunál állva láttam hogy a többi mágus beszélgetett. Nekem nem volt kedvem az ilyesmihez így inkább hátrább húzódtam. Azt viszont halottam, hogy őket hogy hívják. Hwarug a Lamia Scale nevű céhből a másik kettő Tezzeret és Kevin a Golden Főnix nevű céhből jöttek. Amit az, gyík csak "Fluxos csirkének" nevezet. Még szerencse hogy felfigyeltek a gyülekezetre. Egy magas barna hajú fiatal fiú jelenik meg a kapunál. A szeme kedvességet sugárzott.
- Hali mi járatban? – Kérdezte kíváncsian. Az előttem lévők közül az egyik válaszolt is hogy a munkára jött.
- Azt hiszem, mindnyájan erre jelentkeznénk- szólt Hwarug.
Én is mutattam a papírt, hogy lássa én is ezzel a szándékkal érkeztem.
- Ja vagy úgy! Shu vagyok. Akkor gyertek csak be, már vártunk rátok! – Azzal intett és már nyitotta a kaput is kifelé. Besétáltam rajta a többiekkel együtt.
- Remélem, bírjátok a vadont! – Mondta nevetve miközben vezetett minket.
- A második otthonom- Válaszolta Hwarug.
A ház mellet elhaladva, annak háta mögé vitt minket. Jobban széjjelnézve egy fiatal lány ült a teraszon egy asztal mellet.
- Fiúk bemutatom az unokahúgom, Minot! Mino ők a mágusok, akik a felhívásra érkeztek. – Mutatott a lányra, aki erre felállt és meghajolt üdvözlés képen.
- Köszönöm, hogy eljöttek! Mino vagyok! – Köszönt udvariasan. Aztán a valami papírokat kezdett el rendezgetni, és egy kézi táskába pakolni. A fiú pedig egy nem mesze lévő házba-mentbe, amiből egy lovat felszerszámozottan a teraszhoz vezette.
- Ha gondolják, kérem, fogyasszanak nyugodtan a tea süteményekből, de ha nincs ellenükre akkor már most indulnánk. – Mondta a lány, azután a kabátját kapta magára úgy, mint aki siet.
- Mi ez a nagy sietség? – Kérdeztem.
Egy igen ritka növényt kell beszereznem, de jó pár mérföldre innen található csak. Bácsikám rettentő beteg, és minél hamarabb vissza kell érnem vele. Maguk ott jönnek a képbe, hogy az erdő mostanában kifejezetten veszélyes, egyre több félelmetes történet kering, s mi nem tudjuk meg védeni magunkat. Az Önök feladata lenne a védelem, persze csak ha megfelel.
~ Nem épp ellenszenves feladat számomra. Ha harc akkor nincs ellenemre. ~ Gondoltam magamban. De kedvem nem volt szólni így inkább hallgattam. A fiatalok egy negyed óra leforgása alatt megpakolták a lovat rendesen. Aztán a lány is fel ül rá. A fiú a kezébe fogja a kantárt, aztán felénk fordul.
- Indulhatunk uraim? -
Azzal elindultunk ki az utcára. Az úton végighaladva az emberek megbámultak minket. Úgy néztünk ki számukra, mintha egy nemes hölgyet kísértünk volna. Nem épp a mindennapi látvány, mint amihez az efféle emberek szoktak. Az út könnyű volt nem volt gond. Még a többi résztvevő szem kezdet el faggatni. Ez talán annak köszönhető, hogy meg próbáltam társaságtól távol maradni. Az út az erdőhöz ért itt megálltunk egy kicsit.
- Most kezdődik a neheze a munkának. Remélem készen állnak? – Kérdezte a fiú.
- Bármikor. - Szólalt meg Hwarug.
Én nem válaszoltam csak bólintottam.

A poros úton haladva nemsokára elértük az erdő határát. Ami zavarólag hatott az az volt, hogy szinte néma csend fogadott minket. Nem lehetett hallani egy madárhangot sem. Csak a szél volt, ami néha az ágakkal és levelekkel zajongott. Ez furcsa hisz az erdőben nem szokott ekkora csend lenni. Ezen felül a bokrok tépettek a fák alsó ágai le vannak törve. Több helyen lehet látni kisebb ösvényeket, amiket nem rég vághattak. Közelebbről szemügyre vettem az egyik fát. A letört ágak között van, amelyiket frissnek lehet mondani. A nézelődést nem húzhattam sokáig, mivel Shu határozottan vezetett minket az erdőben. Látszott hogy nem először jár az erdőben. Csak azt furcsálltam, hogy az ösvényeket kerülve haladtunk, a fák rejtésében haladtunk. Mintha valamit el akarnánk kerülni. Shu nagy körültekintéssel vezetett minket úgy hogy a lehető legkevesebbet érintsük az ösvényeket.
Ahogy haladtunk hallottam hogy beszélgetnek, amiből csak pár dologra figyeltem fel. Arra hogy nem egy, hanem három növényt kell begyűjteni. Amiknek a nevei Ebir ami, a fákon élősködő kúszónövény, ami az erdő sűrűében nő. Narancssárga virágok csüngenek le róla, amik este nyílnak. A másik az Álomvirág ami tiszta vizű forrásoknál növő bokor apró rózsaszín virággal. A harmadik az Éj király virág, ami sötétkék szárú kúszó nővény, ötszirmú virága csillag alakú. Ezen felül rohadó hús szagot, árast.
~ Ezekkel két nap alatt végezni lehet. Legalább hamar végzek. ~ gondoltam magamban. Még nagy szerencse hogy egy erdőben nőttem fel. Ami megkönnyíti a munkát. A beszélgetés folytatódott. Amiből csak a fontosakra figyeltem oda. Leginkább, arra hogy az erdőt banditák vagy szörnyek lakják. Meg valami veszélyes keleti ösvényről amire jobb nem lépni..
~ Nekem mindegy mi az, ha az utamba kerül, akkor végzek vele. ~ gondoltam magamban.
Tovább figyelve hallottam azért nem megyünk az utakon, mert könnyen követhetnek minket.
~ Ezzel nem tudtam vitába szállni, mivel ez igaz. ~ Gondolkoztam magamban. Ám ők folytatták a beszélgetést. Főként arról, hogy az erdő veszélyes, mert nem tudják, hogy mi ijesztette el az állatokat.
~ Állat? Azt nem hiszem inkább valami, szörny lehetett, ami elijesztett mindent. ~ Gondolkodtam magamban, miközben elkezdtem én is figyelni, a környezetett. Nem akartam semmi meglepetést. Pláne nem egy ilyen könnyűnek ígérkező munka. Nem akartam semmi meglepetést. Pláne nem egy ilyen könnyűnek ígérkező munka. Ahogy haladtunk Hwarug felém, fordul aztán meg szólított.
- Mellesleg te ott hátul, legalább a neved elárulhatnád, ha már nem vagy valami beszédes hangulatban. – kérdezte érdeklődve.
- Kes Kontrász. – Válaszoltam ridegen. Szemi kedvem nem volt beszélgetni, de ennyi még belefér.

Elkezdet sötétedni így úgy döntöttünk, hogy letáborozunk. A tábort három sziklánál, tövénél állítottuk fel. Amelyek egy oldalról remek védelmet nyújtottak. A lány és a fiú a szikla tövénél készítette elő az éjszakai fekhelyet. Amíg ők készülődtek Hwarug elment tűzifát gyűjteni. Én addig szemmel tartottam a környéket. Nem akartam semmi meglepetést pláné este nem. Nem kellet sok idő, míg visszaért a fával, amit szedett. Aztán összerakta a fákat egy kupacba. Én erre elő vettem a jogarom és a farakásra lőttem egy Fire Ball – all. Amitől az egyből be is gyulladt, aztán leültem mellé. A megbízók még mindig el voltak foglalva a saját dolgukkal. Nem tartott sokáig a csend mi addig körbevett, ugyanis Hwarug kezdett el kérdezősködni.
- Te Kes? Megkérdezhetem mik azok a furcsa jelek az arcodon? – kérdezte miközben az arcomat vizsgálta. Mivel ez a kérdés olyan, amit könnyű megválaszolni és nem is árul el túl sokat rólam így válaszoltam rá.
- Ezek a születésem óta megvannak. – Válaszoltam, egyhangúlag.
- Ez komoly? – nézet rám kissé csodálkozva - Azt hittem valamelyik céh jele.
- Majdnem. Klán jel. - Javítottam ki a félre értését.
- Klán? Az mi? – kérdezte egyre csodálkozóbb arccal.
- Mint a ché csak vér kötelékkel. – Világosítottam fel.
- Ahha, most már értem. – azzal tovább vizsgálta a jeleket az arcomon. Majd miután meg unta egy fadarabot dobott a tűzre. Ez arra inspirált hogy meg kérdezek valamit ami felkeltette a figyelmem.
- Mi az a tojás a táskádba? Bár nem fontos. Ha nem akarsz, nem kell, válaszolnod csak megkérdeztem. – Erre elkerekedett a szeme és máris kezdte a mesélést.
- Ó az, azt leltem egy barlangban, a céhben azt mondták, hogy egy exceed tojás, mivel hozzám került vigyázok rá. - vigyorodott el Hwarug.
- Mi az az exceed - kérdezem egy hangú arccal.
- Hát biztosan én sem tudom, de a céhben azt mondta a pultosunk, hogy már látott olyat, szerinte egy macska szárnyakkal. – Válaszolta mosolyogva.
- Értem. - Könyveltem el magamban.
A beszélgetést Shu zavarta meg azzal a kéréssel, hogy kezdjünk el őrködni. Mivel én még nem voltám álmos így én kezdtem az őrködést. Ami néma csendben telt, pont úgy, ahogy szerintem a világ jó. Semmi felesleges beszéd csak a csend. Éj fél előtt úgy egy órával a váltás mellet döntöttem ezért felkeltettem Hwarug-ot hogy vegye át. Miután átvette én, lefeküdtem aludni. Ami viszont nem tartott olyan sokáig mivel furcsa zajok zavartak meg. Felkelve láttam, hogy valami elő ugrik a bokrok takarásából. Egy félig ember félig kecske lény, amit furcsának találtam pláne így hirtelen ébredés után. Amit én mitikus lénynek vétem, egy Pán -nak. Ám nem sok időm maradt a gondolkodásra hisz az idegen nekünk támadt. Felpattantam és már készen is voltam a harcra. Az első csapást Hwarug igyekezett bevinni miközben üvöltöttem.
- Fire Dragon Fist – elhangzására a kezei tűzbe borultak és úgy rohamozta meg az ellenfelet. Amit az könnyen kikerült és egy erős rúgással beljebb tessékelte az erdőbe.
Nekem valamivel higgadtam a harc stílussom ezért jogarom előre tartva Iron Bullet –tel kezdtem és négy dupla lövéssel, támadtam. Melyek közül kettő el is találta a pánt. Ezek után jobbnak láttam valami erősebre váltani ezért a Steel Claws – sal a kezemre alkottam karmokat. A jogarom a földbe szúrtam és már is támadtam. A karmaimmal elég könnyen boldogultam és párszor sikerült is eltalálnom a pánt. Aki egy pár ütéssel viszonzott, a támadásaimat. A csapásait még eltudtam, kerülni de az egyik így is elsodort elég rendesen. Erre válaszul a testemre alkottam a Metal Armor- t aminek hatására páncélt öltöttem magamra. Ezzel védve magam az ütésektől. Aztán hogy még jobban felvehessem a harcot az ellen féllel az Iker farkaspengét vettem elő. Minek erejét aktiválva egy farkas aura vett körbe. Ez meg lepetést okozott a bestiának, de nekem ez természetes volt. Azzal nekirontottam és egy hatalmas vágással telibe találtam a szarvait. Amire ő a patájával támadt vissza rám. Nem nagyon éreztem meg mivel a páncélom az erő nagy részét elnyelte. A fegyverem különlegességét kihasználva az ellen tétes pengével egy vágást ejtettem a mellkasán. Amitől hátra tántorodott. Ez felhúzhatta mivel üvöltve felém rohant leszegett fejjel. A támadása túl gyors volt így eltalálva jó pár métert lökött hátra. Ahogy képes voltam meg állni felpillantva meg láttam hogy Hwarug aki eddig az erdei körútjával végezve visszatért a csatatérre. A fejét vakarta éppen mikor meg láttam.
- Nafene, ezt nem néztem volna ki belőle. - egy ideig csak bámult, míg én újra a pánra támadtam, aki a támadásom kikerülve egy ütéssel vissza hajított.
- Kes, kell segítség? – Kérdezte meg.
- Ha nem akarsz tovább bújócskázni, akkor beszállhatsz. - Válaszoltam ridegen. Miközben magamban be kellet ismernem, hogy egyedül nem tudok győzni.
Fire Drakon Feet és Fire Dragon Fist combóval lépett akcióba még pont időben, mivel a dög épp felém támadt. Az akciójának köszönhetően a lendülete megtört így adódott időm, hogy a bal kezemből két Fire Ball-t dobjak a Pánra. Akinek a bundáját azok meg égették. Erre Hwarug egy Fire Dragon Roarral a fának csapta az ellen felet. Ezt a pillanatot kihasználva egy egy gyors döféssel végeztem is a zaklatóval. A csata végét övező csendet Hwarug gyomorkorgása törte meg.
- Uh, egész megéheztem, szerinted ez ehető? – Nézett rám kérdő tekintettel.
- Ha meg akarod enni, ahhoz előbb meg kell sütni. – Válaszoltam miközben egy Fire Ball-t alkottam a jobb kezembe.

- Lesz lakoma? – Kérdezte Hwarug. Én nem válaszoltam mivel nekem nem volt kedvem a pán húshoz. Ezért inkább a bokrokat vettem szemügyre, mivel azok jobban érdekeltek. A nézelődésemet megzavarta a közbeszólásával.
- Én az egyik combot kérem, már ha lecsaptuk csak meg kéne kóstolni. – Miközben kérdőn nézett rám.
Erre egyszerűen csak odasétáltam a hullához és egy erősebb vágással levágtam a bal combját. Had egyen, ha már annyira éhes.
- Mikor vetted észre? – Kérdeztem meg tőle miközben ö a lábat, nézegette.
- Még, mielőtt ránk támadt, kicsit zajos volt és hála ATTEE-nak még idejében reagálhattam. – Válaszolt miközben elkezdte sütni a vacsoráját.
- Értem. - Könyveltem el miközben eléggé gondolkodó képet vágtam. Mivel nekem ez nem tetszett és ennek az érzésnek az okát is kifejtettem.
- Nem véletlen hogy csak akkor veted észre. Egész végig széllel szemben mozgott így elrejtve a szagát. Ráadásul a bokrokon sincs túl nagy sérülés. Tehát nem ez okozta az erdő szélén látott sérüléseket. –
- Szóval te is felfigyeltél a fákra? – Kérdezett vissza miközben harapott egy hatalmasat a húsból. Mire én válaszul csak bólintottam jelezve, hogy igen. - De ha fáradtok, vagytok, nyugodtan aludjatok, vissza, végül is még rajtam a sor az őrködésben. – Rágódott tovább a cubákon.
- Amíg nem tudjuk, mi okozta azokat és - vette halkabbra a hangot, - ők sem hajlandóak elárulni, addig nincs mit csinálnunk úgy sem. –
- Rendben – Válaszolta.
Mivel a mozgás felrázott az alvásból és ráadásul eléggé meg is mozgatott így inkább amellett döntöttem hogy visszafekszem aludni. A megbízók rémülete is odalett a támadó halálával és már nyugodtabban feküdtek vissza.
Reggel korán ébredtem mivel én ehhez voltam szokva. De nem kellet sok, ahhoz hogy Shu felverjen mindenkit. A sürgetésére nekiláttunk a reggelinek, ami részemről egy péksütemény volt. A többiek is neki láttak az evésnek. Ám engem leginkább az lepett meg, hogy Hwarug a tüzet falta fel. Ami így már világossá tette számomra, hogy ö egy sárkányölő. Bár csak halottam róluk még nem volt szerencsém egyel sem találkozni. Ezek után nekivágtunk az erdőnek. Ami ahogy haladtunk egyre jobban sötétebbé vált. Egyre inkább benőtte a fákat a növényzet, ami a mi utunkat is megnehezített. Ahogy egyre jobban beljebb kerültünk az erdőben egyszer csak Hwarug elkezdet a levegőben szaglászni, mintha ki akarna szagolni valamit. Aztán meg szólalt.
- Kes, valami nem stimmel, figyelj oda. – Figyelmeztetett. Mire én elővettem az Ikerfarkas pengét és felkészültem a váratlanra. Mivel nem tudtam mi várható ezért a környezetre figyeltem inkább. Nem haladtunk túl sokat mikor arra lettem figyelmes, hogy Shu elkezdett remegni, mint aki fél. Mintha nem tettszet, volna neki a helyzet.
A hogy figyelmem újra a környezetre fordítottam kiszúrtam pár fura lábnyomot. Amiket leginkább rágcsáló nyomnak nézte. Bár az furcsa volt, hogy hatalmasak voltak mit, ha valami óriási rágcsálók hagyták volna hátra. Ezek után körbenézve a fák törzsén vágásokra lettem figyelmes. Mintha valaki ott nézte, meg hogy elég éles valami. Talán kard vagy karmok hagyták, hagyhatták a nyomokat. Pontosan nem tudtam volna megmondani. Ezek láttán a tempót lassabbra kezdtük venni, a biztonság miatt. Ám ez sem volt elegendő. Mivel az egyik bokornál egyszer csak hirtelen lejteni kezdett a föld. Mi meg lecsúsztunk valami gödörbe. Ami tele voltak csontokkal. A lány a lóról lebukfencezett egyenesen a csontokra.
- Ezek itt állati csontok – Jegyeztem, meg miközben körbe néztem, – azok meg, emberiek. – Böktem egy nem mese lévő halomra. Erre a látványra Mino egy hatalmasat sikított. Amire a bátya hirtelen befogta a száját.
- Basszus! Azonnal el kell innen tűnnünk, még mielőtt ránk találnak! – Mondta miközben látszott rajta a félelem.
- Ne, de kik? – Érdeklődött Hwarug.
- Most azonnal el kell tűnnötök innen, amilyen halkan csak lehet. –Válaszolta és minket sürgetett. Nekem nem kellet, sok és azonnal felkaptam Minot, mint egy zsák krumplit és magam körül szelet kavarva kirepültem a csontok közül. Ezután Hwarug ugrott ki a gödörből és a kezembe nyomott egy kötelet, aztán ugrott is vissza a gödörbe. Amint megnéztem láttam, hogy rá van kötve a lóra és így gondolta kihúzni a lovat. Amire ráadásul Shut is fel ültette.
Én eközben Minó-nak tettem fel a kérdésem
- Mi van itt. - Mire válaszul csak annyit tudott kinyögni hogy – Nem akarok meghalni. – aztán elkezdett sírni. Mivel láttam, hogy nem válasz képes nekifeszültem a kötélnek. Miközben húztam felfele a lentieket láttam, hogy valamiről beszélnek de nem értettem tisztán.
A laza talaj miatt nem nagyon jártunk szerencsével a fel húzásban, ezért Gyorsan előre tartottam az egyik kezemet aztán a környezetben lévő vasból egy rámpát alkottam, amin már könnyebben fel tudott kaptatni a paripa. Amint felértek a fiút vontam kérdőre.
- Meg mondanád, hogy mit keresnek itt ezek a csontok a gödörben? – Mutattam a gödörben lévő csontokra miközben még ridegebb hangnemre váltottam.
- Majd később mindent elmondok, csak tűnjünk innét – válaszolta Shu.
Még alig haladtunk pár métert máris elénk került tizenöt két lábon járó, ember nagyságú óriás patkány. Akik azonnal szétszóródtak és elkezdtek üldözni minket. Erre Shu nagy sebességgel kezdett el menekülni, jobb híján követtük öt mi is. A patkányok sem maradtak tétlenek üldözőbe vettek minket, és nyilakat lőttek ránk. Előkaptam az Ikerfarkas pengét és aktiváltam a farkas lelket. Minek hatására egy szürke farkas aura vett körbe, ez meg lepte a patkányokat. Így volt lehetőségem a nyilakkal foglalkozni. Amiket csak egy szerűem csak elégettem azzal, hogy vég nélkül kezdtem el teremteni a tüzet, mint valami lángszóró. Eközben Hwarug a hátunkat védte, és többször szétoszlatta az üldözőket. Ám Shu össze vissza, rohangálása, miatt körbekerítettek minket. Mivel nem volt túl sok lehetőségünk ezért kört alkottunk minek közepe Mino volt, így védve meg öt a patkányoktól. Mi férfiak kifelé néztünk a körből és készültünk a harcra a rágcsálók ellen. Akiken bőr mellény feszült és kezükben íjjakon kívül még buzogány és kard is volt.
- Úgy látom, komolyabban kell harcolnunk. – Kezdte el Hwarug aztán az egész testét tűzbe borította. Nekem sem kellet ennél több és átvettem a vezetést.
- Enyém nyolc, Hwarug a többi a tiéd, Shu te véd Minot. – Adtam ki a parancsot mind ketejüknek.
- Oké – Hallatszott a válasz a sárkányölőtől.

Nem sokáig haboztam egyből nekik rontottam a patkányoknak. A rágcsálóknak sem kellet kétszer mondani ők is jöttek felénk. Az ikerfarkas penge által adott plús sebességet kihasználva a szemből érkező támadásomat nem is tudták hárítani. Melynek következtében egy hatalmas vágással löktem hátra azt, amelyik pont az utamba került. Na, erre a többi szem késlekedett és nekem esztek. A csapat nagy része vett engem vett célba. Ez nekem nem okozott túl nagy gondot. A fegyveremet a fejem felett megpörgettem ezzel csinálva magamnak helyet a harchoz. A patkányok egyike egy buzogánnyal támadt rám, amivel a fejemet akarta bezúzni. Ám én ezt képes voltam hárítani és egy oldalra lépéssel a fejem felett tartott buzogányt a másik oldalra lepattintottam. Aztán az Ikerfarkas penge hátsó pengéjével egy döféssel leszúrtam a patkányt. Ez után én kezdtem el támadni heves csapásokkal, amiket könnyen hárítottak az ellenfelek. Ezt követően újra csak egy kézzel fogtam a fegyverem és a sebességem kihasználva, a felém támadó kardos jószág támadását kivédve vele. A másik kezemmel végre hajtottam egy Iron Bullet-et ami pont a mellkasa bal oldalát kapta el a támadónak. Amibe egy az egybe bele is halt. Na, erre a hátam mögül az egyik egy gyors vágással próbált meg kettéválasztani. Ami csak a Wolf soul miatti sebesség növekedés miatt kerültem el. Nem gondolkodhattam túl sokáig így inkább valami hathatóssal válaszoltam nekik. A távolságot és a sebességemet kihasználva egy döféssel támadtam, amit a patkány hárított. ám ara nem figyelt, hogy az én fegyverem markolata mind a két végén van penge. Ahogy hárította a támadásom a másik pengével egyenesen elmetszettem a torkát. Nem hagyva időt a többinek a lehetséges támadásra Red Fire mágiát használva lángokat küldtem rájuk. Ennek hála mind hátrább ugrottak. Ezzel a kezemre játszva egy remek lehetőséget a támadásra, amit ki is használtam volna ha Hwarug nem szól közbe.
- Hová mentek, maradjatok középen, ott a legbiztonságosabb!! – Ordította.
Na, erre a patkányok egyből a Shu és Mino felé vették az irányt. Nem hagyhattam, hogy odaérjenek ezért a fegyverem a hátamra kapva a két kezemmel a markolatát fogva, rohantam a patkányok után. Ahogy melléjük értem egy erős lendítéssel azonnal végeztem az egyikkel ám a többinek sikerült meglógnia előlem. Egy pillanatra meg álltam, hogy kifújjam magam. Ekkor vettem csak észre, hogy a lány és a fiú eltűnt. Ekkor egy sikoly hallatszott az erdő felől. Erre elkezdtem rohanni a hang irányába, amikor is észrevettem, hogy Hwarug is rohan utánam. Ahogy haladtunk megláttam, hogy csak Shu és három rágcsáló van ott. Pont annyi, amennyi meglógott előlem. Egy perc habozás nélkül rájuk támadtam és mind a kettőt sikerült leszednem egy egy Iron Bullet –tel. A harmadikat a sárkányölő intézte el egy láng örvénnyel. Ez már utalt arra, hogy a lánnyal történt valami. Ahogy oda értem a fiúhoz egyből kérdezni kezdtem.
- Mi történt itt, hol van a Lány? – Ám ö erre nem tudott válaszóni mivel Hwarug közbeszólt.
- Egy újabb, hatalmas csoport közelít, lekel lépnünk. – állapította meg némi fájó hanggal.
- De hát, Mino, Minot elvitték, utána kell mennünk. – siránkozott Shu.
Mire én Egy kérdéssel fordultam a másik férfihez.
- Menyien lehetnek? –
- Jóval többen, mint akikkel az előbb futottunk össze és az igazat megvallva, kezdek kifogyni az erőből. –
Sajnos én is sok erőt elhasználtam az előző csatában a patkányokra. Ezért nem lenne erőm egy nagyobb összecsapáshoz.
Ám Shu hajthatatlan.
De hát meg kell mentenünk Minót és titeket pont azért béreltünk fel, hogy az ilyet elkerüljük. Tehát meg fogjuk menteni a húgomat. – jelentette ki dühösen.
Azzal dühösen megindult a húgát megkeresni, mire Hwarug visszarántotta jelezve hogy ez most nem a legjobb ötlet. Én erre egy hatalmas ütést mérve a fejére elküldtem álomföldre, hogy ne keverjen a jelenleginél is nagyobb bajba minket. Ahogy összeset a sárkányölő elkapta és feldobta a hátára.
-Nem lett volna fontos agyonverni a megbízónkat. – Mondta némi gúnnyal a hangjában.
- Hatott nem? – Kérdeztem tőle miközben beálltam mögé jelezve, hogy indulni kéne.
Ő csak bólintott és elindult az erdő felé. Én követtem miközben folyamatosan figyeltem, hogy nehogy az üldözők túl közel jöjjenek.