Rohandar Blacksteel VS Daniel Deamhan

The member 'Juvia Loxar' has done the following action : Kocka

'1d10' : 2, 7

Új láz ütötte fel akkortájt a fejét Fioréban, ez pedig nem volt más, mint a Mágikus Aréna. A lelátók folyton dagadtak, a kommentátorok pedig nem győzték elemezni a jobbnál jobb, no meg a pocsékabbnál pocsékabb küzdelmeket. Egy ideig ellen tudtam állni a kísértésnek, de aztán engem is beszippantott az őrület. Egyszerűen késztetést éreztem rá, hogy szembeszálljak valakivel. És hát ennek értelmében én is feladtam a jelentkezésem, és csatlakoztam a lelkes és kevésbé lelkes harcosok klubjába, majd, amikor rám került a sor, bementem a nekem kijelölt arénába.
- Üdvezlet Fiore, szép napok kívánok a kedves nézőknek! Új nap virradt ránk és új küzdelmeknek nézünk elébe. A nevem Thomas Speakloud és mellettem ül, mint mindig közvetítőtársam Jhonatan Announcié! Szia Jhon! – vetette be a bizonyára már jól megszokott sablonját a közvetítők egyike.
- Szia Tom! Persze a kedves nézőket is üdvözlöm! Igen újra itt vagyunk és újabb két ellenfél fog megküzdeni egymással. – válaszolt neki a másik, mintegy felvezetés gyanánt.
- Az első játékos Rohandar Blacksteel, a Grimoire Heart céhház büszke fekete mágusa. Mit ne mondjak, elég sokrétű mágiái vannak, és igencsak kíváncsi vagyok az ellenfelére, aki ki mer állni ellene.
- Na látod haver, ebben nem különbözünk. – gondoltam kedélyesen.
- Nos Tom, ami azt illeti az ellenfele Daniel Deamhan, aki szintén fekete mágus üdvöske, azonban szabadúszó. Újdonsült mágus, viszont szerintem nagyon érdekes harcnak nézünk elébe. Két fekete mágus egymás ellen és hát itt az arénában bármi megtörténhet! – mondta sejtelmesen.
- Igen Jhon, igazad van! Láttunk már meglepő kimenetelű ütközeteket. Viszont ne is húzzuk tovább a szót, lássuk, milyen terepen kell megküzdeniük a mágusainknak. Óhohóó, azt a mindenit! Megkapták a "Sötét Árok" névvel büszkélkedő pályát, amit nem is akár miért hívnak így. Maga a hely úgy néz ki, hogy középen van egy kör alakú párbajtér melyet körbevesz egy igencsak mély árok. – mutatta be a küzdelmünk színhelyét a kommentátor.
Nekem persze nem kellett bemutatni, hiszen már ott álltam, harcra készen.
- Mekkora lehet ez az árok? A lényeg, hogy az árok két falán két másodpercenként ki-be mozognak a darabok, persze tudni kell, hogy ezek a darabok egymás mellett helyezkednek el. Ha valaki ide leesik, akkor fel tud jutni a felszínre, de nagyon ügyesnek kell lennie. – tippelt a fickó, bár én ostobaságnak tartottam.
- Hát azt hiszem ismét, izgulhatunk a játékosokért! Szerintem kár is tovább a szót fecsérelni, mert jöjjön a küzdelem! – hangzott el a talán eddigi legfontosabb és legértelmesebb mondat a két pasi egyikének szájából.
- Üdv! Felkészültél a vereségre? – köszöntöttem ellenfelemet, mikor végre már az én hangomat is lehetett hallani.
- Pont ugyanezt akartam kérdezni! Remélem jól küzdesz, kár lenne ha élvezet nélkül távoznék. – keménykedett, de azzal, hogy elárulták, hogy még kezdő, minden esélye elszállt.
Az egyetlen szerencséje az volt, hogy nem akartam túl gyorsan legyőzni, jobban szerettem volna inkább kicsit játszani vele.
- Már ha távozol. – motyogtam közben halkan.
Nem túlzottan lepett meg a folytatás sem. Daniel egyszerűen kardot rántott, és csak állt velem szembe, mint a cövek. Kicsit magamra emlékeztetett, mikor még szinte totális kezdő voltam.
Mivel úgy véltem, hogy megengedhetem magamnak azt, hogy esetleg egy csapdába sétáljak, vagy valami hasonló, így egyszerűen megidéztem négy zombit, akik felvették helyettem a küzdelmet. A kardjaikkal a kezükben rárontottak az elintézni kívánt célpontra. Voltaképpen nem vártam különösebb sikert a csekély létszámú embereimtől, csak legalább annyit, hogy kicsit bolygassák meg a srácot, hogy előhívjon néhány varázslatot, amiből felmérhetem az erejét. Csakhogy sajnos még ez sem sikerült. Bár csak a kardját használta, mégis olyan ügyes volt, hogy könnyedén felül kerekedett a négyszeres túlerőn is. Taktikusan harcolt, a végtagokat vágta le elsőként, majd a fejet, így teljesen használhatatlanná téve a bábjaimat. Vagyis nagy valószínűséggel ő erre játszott, csakhogy az első néhány sikeres vágást követően én is taktikusabbá váltam egy kicsit. Amikor már úgy ítéltem meg valamely hulláról, hogy már nem veszem hasznát, nemes egyszerűséggel csak felrobbantottam a Bone Bomb segítségével. A legelső posszanás némi eredményt is hozott, és néhány szilánk sikeresen eltalálta az ellenfelem, aki ezután csak még fürgébb és taktikusabb lett. Előre ugrott, vágott, majd kitérve a robbanások elől hátra vetette magát.
- Egészen ügyes. – gondoltam.
Lassan, de biztosan pedig végzett az összes zombimmal, én pedig mind el is takarítottam őket a leghasznosabb módon.
- Úgy nézem, hogy csak a kardod az, amit használni tudsz. Ha viszont így van, akkor nem sokat fogsz érni ellenem. – mondtam, miután röviden elemeztem a helyzetet, majd futva indultam meg ellenfelem felé, miközben a hátamon függő kardot lekapcsoltam.
Nem kellett sok, és sikerült fölém kerekednie, révén, hogy én nem voltam mestere a kardforgatásnak, csak értettem hozzá. Így hát a képzettségemet ellensúlyozandó a mágikus fölényemet vetettem be, és acél karmokat teremtve a kezemre, kettős erővel támadtam, hogy egyik, hol pedig a másik fegyveremmel. Így egy ideig kiegyenlítődtek az esélyek, sőt, talán kissé sikerült átvennem a fölényt is, ez azonban nem tartott sokáig. Nem csak nekem volt még pár trükk a tarsolyomban, hanem neki is, és furcsa mágiába kezdett. Egyszer csak hátra ugrott, és egyik kezén valamiféle furcsa, ránézésre sötétségből formálódó aura képződött, majd kardját a teste elé tartotta, s a következő, számomra nem sok értelemmel bíró szót mormolta el:
- Awakening.
Szavaira a katanáján vörösen izzó fény jelent meg, majd ismételten bevetette magát ellenem. A roham miatt egyre hátrébb szorultam, és kénytelen voltam a kör széle felé lépdelni, így lassan, de biztosan azt kockáztatva, hogy a mélybe zuhanjak. Néhány lépéssel ez előtt, hogy leléptem volna a fekete szakadék széléről, a mágikus erőmet fenyegetően kezdtem el vibráltatni, mintha valami nagy dobásra készülnék. Remélem, hogy ellenfelem észreveszi ezt, én pedig profitálhatok belőle. Ahogyan sejtettem, nem maradt reakció nélkül a ténykedésem. Az eddigi egykezes sötétség helyett, hirtelen a másik kezén is megjelent az a furcsa kisugárzás, és a csapásainak az ereje nagy mértékben megugrott, melynek az lett a következménye, hogy a szakadék peremére értem, majd az utolsó vágás következében le is zuhantam onnét.

Daniel egyáltalán nem volt benne biztos, hogy amit csinál az jó ötlet. Ám ha mégis megkérdőjelezte a dolgokat, netán azzal a kérdéssel, hogy mi lesz, ha olyan emberek is meglátják az erejét, akiknek nem kéne, Darkos csak lecsitította, és tovább utasította. Ez a cselekedet pedig nem volt más, mint hogy bejelentkezett egy küzdelembe a nem rég épült mágikus arénába. Egyfelől örült, mivel végre valószínűleg egy jót küzdhet, másfelől viszont a fenti kétségek is felmerültek benne. Az arénában középen volt egy kisebb kör, és azon túl a mélység tátongott, a falakból pedig itt-ott darabok bukkangattak elő. Vele szemben állt ellenfele, valamivel magasabb volt Danielnél, a haja fekete volt, és látszott rajta, hogy jó formában van. A hátáról egy kard lógott.
- Erősebb nálad, le fog gyűrni. – Mondta egykedvűen Darkos.
~ Azt majd meglátjuk, pont így izgalmas a küzdelem. ~ Gondolta Daniel. A kommentátorok fecsegésben egyáltalán nem érdekelte, de mivel ez szabályos, mondhatni majdhogynem becsületes küzdelem volt, és hiába akart minden porcikája küzdeni mégsem támadott, odafigyelt a mondanivalójukra, hátra mondanak valami érdemlegeset is. Amikor végre befejezték ellenfele megszólalt.
- Üdv! Felkészültél a vereségre? – Daniel megállta, hogy ne emelje kis vigyorra már a küzdelem elején a száját, az ellenfelét lehet, hogy ingerelné, és ha az illető tényleg sokkal erősebb nála, akkor egy dühös támadássorozat könnyen véget vethet a mérkőzésnek. Ráér akkor elmosolyodni az ellenfelén, ha már jobb pozícióba került.
- Pont ugyanezt akartam kérdezni! Remélem, jól küzdesz, kár lenne, ha élvezet nélkül távoznék. – Mondta Daniel, majd kardot rántott, és figyelte ellenfele első lépését. Az motyogott valamit az orra alá, majd szintén figyelni kezdett. Nem sokáig tartott ez az állapot, a másik mágus megidézett négy darab zombit, akiknek kardjaik voltak, és Daniel felé rontottak.
~ Á, nekromancia, érdekes, hogy csak úgy idézett, ezt nekem is meg kéne tanulnom. ~ Gondolta Daniel, majd elkezdte aprítani a zombikat, ami nem volt túl nehéz dolog. Még Mortem segítségét se kellet igénybe vennie, hiszen az agyatlan élőlények, vagy inkább halott lények csupán ösztönből támadtak, és Daniel jól tudta, hogy csupán meg kell szabadítani őket a végtagjaiktól és fejüktől, és már használhatatlanok is. Ám amikor az elsőt sikerült szét szabdalnia furcsa dolog történt. A végtagjaitól és fejétől megszabadított zombi felrobbant és csontszilánkok fúródtak Daniel karjába.
~ Tehát ilyet is tud. ~ Gondolta Daniel, majd picit stratégiát változtatott, és a többi zombit úgy vágta szét, hogy nagyobb küzdőtávolságról támadott, és gyorsan hátravetődött a robbanások elől, majd egy hátragurulással ismét talpon volt. Amikor végzett az összes zombival az ellenfele megszólalt.
- Úgy nézem, hogy csak a kardod az, amit használni tudsz. Ha viszont így van, akkor nem sokat fogsz érni ellenem. – Mondta, majd futva elindult Daniel felé, miközben kardot rántott. Egy erős oldalvágással kezdett, amit megtoldott a lendületével, és így Daniel csak nehezen tudta kivédeni. Az ellenfele gyorsan húzta vissza a kardját és a másik oldalról is támadott. Ekkor Daniel már számított a támadásra, és ellépett előle, miközben Mortemmel óvatosan elvezette a támadó fegyvert, kihasználva a támadó lendületét. Ellenfele féloldalasan került elé. Ezt és a kissé megtört védelmet kihasználva gerincre rúgott, amin az ellenfele igencsak meglepődött, mivel eddig csak a kardját használta. Viszont elég tapasztalt volt, így kitért a támadás elől, ám Daniel továbbfordult a lendületével és a kardjával ellenfele oldalára vágott. Az kivédte a támadást, de megbillent az egyensúlyában, és a kardja kissé inogva tartotta távol a testétől a Mortemet.
- Balra lép, fejre támad. – Mondta tömören Mortem, és így is történt ellenfele egy gyors mozdulattal akarta kicselezni, de Daniel tudta honnan érkezik a vágás, így könnyen kivédte azt, és beleadta az erejét a hárításba, hogy hátrébb lökje ellenfelét, akinek így megtört a védelme. Daniel támadott.
- Lehajol a támadás elől, aztán jobbra kilép, és alulról vág. – Jelentette be Mortem. Így is történt, Daniel vágása elől lehajolt és jobbra kilépve akarta fölhúzni a kardját egy vágás formájában. Daniel már védekezett is, és arrébb lökte a kardot magától, majd nekiugrott ellenfelének, aki teljesen nyitott lett. Az ellenfele védekezés képen a kezét rakta be maga és Mortem közé, ám ez nem volt minden, emellé még acél karmokat teremtett rá mágiával, és azzal védte le a kardot. Ellökte magától Danielt, és a kardjával csapott, Daniel kivédte ezt, erre a másik oldalról támadott az acél karmokkal. Váltakozva támadgatott a két fegyverrel, és Daniel lassan hátrányba került, folyton hátra kellett lépkednie, és az aréna széle közeledett felé. Daniel tett még egy utolsó kis ugrást hátrafele, és elkezdte gyorsan gyűjteni a mágikus erejét, és a jobb kezére sötétség aurát formázott, majd maga elé tartotta Mortemet.
- Awakening – Mormolta, erre Mortem körül vérvörös aura jelent meg, és Daniel támadásba lendült. Az ellenfele ügyesen védte a rohamot, de Daniel ereje megnőtt annyira, hogy megfordítsa az állást, és az ellenfele egyre hátrébb kényszerült. Daniel olyan hevesen támadott, hogy az ellenfelének nem is maradt ideje támadni, vagy egyszerűen meg sem próbált, de akármelyik is volt igaz, Danielnek nem kellett védekeznie, és Mortem sem jelzett semmit. Amikor az ellenfele már az aréna legszélén állt gyorsan elkezdte gyűjteni a mágikus erejét, bizonyára felismerte a veszélyt, és gyorsan megpróbál tenni valamit a leesés ellen, de már késő volt. Daniel is gyorsan mágiát gyűjtött, és a kardforgató kezére is sötétség aurát vont, és a hirtelen szerzett plusz fizikai erejével lenyomta ellenfelét a tátongó mélységbe. Ahogy ellenfele egyre mélyebbre esett, Daniel már fordult a kijárat felé, de Darkos megszólalt a fejében.
- Ne bízd el magad, még nincs vége. – Mondta, és Daniel helyben maradt, és zuhanó ellenfelére szegezte tekintetét.

The member 'Juvia Loxar' has done the following action : Kocka

'1d10' : 10, 7

Persze a magasság sosem jelentett számomra problémát, legalábbis azóta, mióta megbarátkoztam a széllel, és tudtam használni a Flight-ot. Mint már annyiszor, most is ezt vetettem be, és a néhány méteres zuhanásom abbamaradt, megálltam a levegőben egy pillanatra, egyenesbe kerültem, majd irány ismét a pálya. Viszont nem kockáztattam meg azt, hogy le is szálljak az aréna talajára, sokkal nagyobb biztonságot és szabadságot nyújtott nekem az égbolt, még ha némi varázserőt fizetnem is kellett a mágia fenntartására.
- Azt hiszem, hogy ezt a csapdát nem nekem találták ki. - nevettem el magam, mikor megint megláttam az ellenfelemet.
Alig látszott rajta ugyan meglepettség, de én kicsit mégis fennakadtam rajta, hogy szinte még fel sem értem, már támadott is. Igaz, csak valami gyengédebb fekete mágiával, amit elsőre talán árnymágiának mondtam volna, na mindegy, szóval egy sötét öklöt küldött felém. Persze most már, hogy lerántottam a leplet a varázslatfajtáim egy részéről, már felesleges lett volna egyéb légmozgatást tartalékolni, így a csapást nemes egyszerűséggel kivédtem a Storm Wall-lal.
- Látom nem vagy az a beszédes ember, - jegyeztem meg, mivel én eddig hiába beszéltem hozzá, még szinte semmire sem válaszolt. - de sebaj... Eddig visszafogtam magam, de úgy látom, hogy ellened nem kell tartalékolnom. - hümmögtem párat, aztán teljes erővel belevetettem magam a támadásba.
Ugyan a kardforgatás területén előnyben volt, de összességében nem volt mitől tartanom, ezért engedhettem meg magamnak, hogy akár komolyabb mágikus erőt felemésztő támadásokat is bevessek.
Első körben a Dark Delete varázslatra esett a választásom, mellyel meg is soroztam a tagot. Ugyan fürge volt, és egy részét ki tudta kerülni a lövedékeknek, de nem mindet, szóval nem volt teljesen értelmetlen az erőlködésem, viszont nem értem még el a kellő hatást, név szerint azt, hogy harcképtelenné tegyem, így hát a lövöldözés folytatódott. Elég sok távolsági mágia volt már a tarsolyomban, így nem volt nehéz olyat találni, ami megfelelt volna arra, hogy a pozíciómból kiindulva is sikert arassak vele.
- Kezdődjön a kacsavadászat, jippijéjó! - kiáltottam fel, aztán ezúttal a Bone Teeth következett.
Kezdtem kicsit úgy érezni magam, mint egy kisgyerek a céllövöldében: ha eltalálok valamit, akkor megnyerem az ajándékot, ha nem, akkor pedig szimplán csak új kört kell vennem magamnak. Jelen esetben pedig a fizetőeszköz gyémánt helyett a varázserőm volt.
A fogacskák máris elrepültek áldozatuk felé, ami, ezúttal is csak apróbb sikereket ért el, karcolások formájában. Közben ellenfelem úgy próbált szlalomozni a fogesőben, hogy végül pontosan alám ért, és éreztem, hogy ismét mágikus erőt gyűjt. Nem tudtam, hogy mit forgat a fejében, sem azt, hogy milyen sokáig fog tartani a felkészülése, de úgy döntöttem, hogy nem zavarom meg. Az egyetlen dolog, amit tettem, hogy készen álltam arra, hogy egy esetleges csapásmérő erő ellen ismételten felhúzzak egy Storm Wall-t.
- Guarding Darkness! - hallottam a mágia nevét, viszont a várt hatás elmaradt, és mindössze egy fekete burok jelent meg a levegőben a srác körül, ami nagyjából két méter sugarú lehetett.
Figyelembe véve azt, hogy én ebben a pillanatban legalább három, de sokkal inkább négy méteres magasságban repültem, így nem kerültem a hatósugarába. Ellenben jobbnak láttam, ha mégiscsak teszek valamit, még mielőtt esetleg késő lenne és valami szarvashiba miatt bekapnék valamilyen varázslatot, így inkább kicsit magasabbra lebegtem, körülbelül hatméternyire a pálya talajától, majd továbbra is várakozó álláspontra helyezkedtem.
A sötét félgömb elkezdett mozogni a pályán, össze-vissza, mint aki nem tudja, hogy merre is akar menni, majd egyszer csak elröppent felém egyetlen csontfog. Számítottam a támadásra, így a Storm Wall szinte azonnal ott termett előttem, ellenben kissé elgondolkoztam.
- Hogy lehet, hogy csak egyet lőtt? – fogalmazódott meg bennem a kérdés. – Ráadásul lassabb is volt, mint azok, amiket én szoktam elsütni. Vajon mi lehet az oka? – tanakodtam.
Aztán továbbra is hol egy, hogy több fog repkedett felém, néha-néha közéjük ékelve egy-egy Dark Blast-tal. Rövidesen ráébredtem arra, hogy miért is csak kisebb mennyiségű fogat dobott felém. Nos, ez azért volt, mert a saját kreálmányaim szórta vissza rám, ezért is voltak lassabbak is. Erre abból jöttem rá, hogy a korábban a pálya egy bizonyos részét beborító kis pengék mind eltűntek. És bár a pajzsom szilárdan állt, az egyik fogacskának, mely szinte árnyékként követte az előtte haladó Dark Blast-ot, mégis sikerült átjutnia rajta, és megvágnia az arcomat. Az eddigi semleges és kiváró hozzáállásom nyomban elszállt, helyét pedig a bosszúvágy és a győzelmi igény váltották fel.
- Ej-ej, hát nem megvágtál? - méltatlankodtam. - Akkor ezt most viszonoznom kéne azt hiszem. - grimaszoltam. - Double Capriccio! – hoztam létre két örvényt, melyeket több irányból küldtem a célpontra.
Azt nem tudtam, hogy hol is van a burokban az emberem, de abban biztos voltam, hogy előbb utóbb csak eltalálom majd a kicsikéimmel. Az egyik a gömböt felőlem nézve szemből vette ostrom alá, míg a másik a tetejét vette célba. Viszont nem történt semmi érdemleges, az egyik a földbe csapódott, melynek csak a hangját hallottam, míg a másik egyszerűen kijött a túloldalon. Én viszont nem akadtam fenn ilyen apróságokon, és máris mindkettővel irányt változtattam, és visszakanyarodtam velük. Sajnos azonban így sem sikerült semmi eredményt elérnem, ezért megszüntettem a mágiát, és inkább a nagyobb területre ható csapásmérő erőimhez folyamodtam és ismételten a Dark Delete-tel próbálkoztam, mondhatni szőnyegbombázás szintjén. Ezzel máris nagyobb hatást értem el, ugyanis megjelent a srác a burkon kívül.
- Látom tényleg erősebb vagy nálam. Ez jó, végre nem inkompetens barmokkal kell küzdenem, végre valaki, aki egy kihívás, és ha győzök az egy rendes győzelem lesz. Gyere, támadj, ontsd a vérem, próbálj megölni, én is ezen leszek derüljön ki, hogy ki a jobb! – mondta, majd visszabújt a kis vackába.
- Szóval így állunk. – gondoltam elkomorodva. – Valóban azt hiszi, hogy ilyen gyenge technikákkal esélye lehet ellenem. Szánalmas. – morogtam magamban.

(Bocsánat, ha picit rövid lett)

Daniel nézte, ahogy az ellenfele zuhan, de aztán az hirtelen megállt, sőt megfordult, és repülni kezdett fölfelé.
- Szélmágia. – Mondta komoran Darkos. Daniel egykedvűen nézte, ahogy az ellenfele felér az aréna szintjére, majd egy picit még feljebb. Egy pozitívuma volt a dolognak: A küzdelem még nem ért véget.
- Azt hiszem, hogy ezt a csapdát nem nekem találták ki. – Mondta az ellenfél, és elnevette magát. Daniel nem tétovázott, és sötétség mágia segítségével rögtön megnyújtotta a kezét, úgy próbálta megütni ellenfelét. A támadás fennakadt egy szélfalon, és szertefoszlott.
- Látom nem vagy beszédes ember, de sebaj… Eddig visszafogtam magam, de úgy látom, hogy ellened nem kell tartalékolnom. –Mondta az ellenfél, majd hümmögött párat magában. Ezután rengeteg kis sötétség lövedéket kezdett Daniel felé lövöldözni. Daniel alig tudta kikerülni a nagyját Mortem segítségével, és néhány találat eléggé megérezhető is volt.
- Kezdődjön a kacsavadászat, jippijéjó! – Kiáltott fel a mágus. Darkos hangosan felnevetett.
- Úgy látszik, hogy csak erőben áll fölötted, értelemben nem biztos. Ha kérdőív lett volna, lehet, hogy nyersz. – Mondta Darkos gúnyosan. Danielnek nem volt kedve egy csata közepén élcelődni, a benne lakó démonnal, ezért csak röviden válaszolt.
~ Ha valóban így van, akkor egy jó taktikával lehet esélyem ellene. ~ A másik mágus ismét támadni készült, ezúttal kis csontfogakat lövellt ki. Daniel ismét elkezdte kerülgetni a lövedékeket, Mortem segítségével, de tudta, hogy a végtelenségig nem fogja tudni ugyanezt tenni. Miközben kerülgette a lövedékeket néhány ismét eltalálta és megkarcolta, de sikerült bejutnia az ellenfele alá.
- Mire készülsz? – Kérdezte Darkos.
~ Arra, amit tőled tanultam. ~ Gondolta Daniel, és elkezdte megformálni maga körül az őrző sötétséget.
- Guarding Darkness – Mondta Daniel maga elé, és a levegő körülötte sötétséggé vált, és egy két méter sugarú körburok formáját vette föl. Az ellenfele picit távolabb lebegett a levegőben, és ott várt.
- Azt gondoltad, hogy be fog jönni a mágiába? Elég gyenge ötlet. – Mondta Darkos. Daniel figyelmen kívül vette Darkos megjegyzését, de ellenfele tényleg nem indult el feléje. A várakozás helyett Daniel elkezdett az aréna talajába fúródott csontfogakhoz futni, és elkezdte őket kiszedegetni a földből. A bal kezére felhúzott egy sötétség aurát, és elkezdte megdobálni ellenfelét, miközben egy-egy dark blasot is elküldött. A mágus könnyedén védte ki a támadásokat, de az utolsó fog átjutott a védelmén, igaz csak az arcát találta el.
- Ej-ej, hát megvágtál? Akkor ezt most viszonoznom kéne, azt hiszem. – Mondta grimaszolva.
- Double Capriccio – Két darab sötétség örvény kezdett közeledni Daniel felé. Az egyik fentről, a másik pedig szemből, a burok közepe tájékán. Daniel egyszerűen ellépett a burok közepéből, és az egyik mágia elsuhant mellette, a másik pedig belefúródott a földbe. Ezután ellenfele valahogyan visszakanyarította őket, és ismét támadott, ugyanakkora sikerrel. Az ellenfél megszüntette mágiáját, és rengeteg sötétség lövedékkel kezdte el bombázni Danielt. Daniel alig bírta kerülgetni őket, még Mortem asszisztálása mellet is, és bizony jó néhány oldalba kapta, amikor egyszer csak az egyik hirtelen jobbról telibe találta, és kilökte a burokból. Daniel gyorsan feltápászkodott, majd elmosolyodott.
- Látom tényleg erősebb vagy nálam. Ez jó, végre nem inkompetens barmokkal kell küzdenem, végre valaki, aki egy kihívás, és ha győzök az egy rendes győzelem lesz. Gyere, támadj, ontsd a vérem, próbálj megölni, én is ezen leszek, derüljön ki, hogy ki a jobb! – Mondta, majd visszalépett a sötétség burokba. Darkos nevetése visszhangzott a fejében.
- Jó szavak halandó, de vajon képes is leszel felérni hozzájuk? – Mondta, majd folytatta a nevetést.
~Meglátjuk, a jó küzdelem mindig rejt meglepetéseket, jöjjön csak be az én területemre, és meglátjuk ki fog jobban megsérülni! ~

The member 'Juvia Loxar' has done the following action : Kocka

'1d10' : 7, 7

- Eddig csak játszadoztam veled, mert reméltem, hogy egy kis kihívást fogsz jelenteni... de azt hiszem, hogy tévedtem. A kérésedet viszont teljesítem, és megmutatom neked, hogy mi is az erő! – mondtam neki, ugyanis már nem gondoltam, hogy bármi olyat mutathat, amivel meg tud majd lepni, így hát úgy döntöttem, hogy teljes erőbedobással megrohamozom, és elsöpröm a pályáról.
Hangilag nem jött válasz, ellenben a burok elkezdett közeledni felém, amikor földet értem, ugyanis leereszkedtem az eddigi lebegésemből.
- Neeem kisbarátom, még csak azt sem engedem, hogy megkarcolj! – gondoltam elégedetten, és felhúztam magamra a Storm Mail-t.
Az erős védőmágia nem csak a defenzív módhoz jött jól, de lehetővé tette, hogy bevessek egy újabb elsöprő támadást, mellyel úgy számoltam, hogy talán be is fejezhetem vele a küzdelmet.
Felemeltem a kezeimet, leírtam a magfelelő mozdulatokat a közeledő félgömbbel szemben, és útjára engedtem a Wind Shred-et. A pengék hihetetlen gyorsasággal indultak útjukra, és olyan alakzatban mozogtak, hogy a burokban lehetetlenség lett volna kikerülni vagy kivédeni őket, legalábbis én így reméltem, szóval már csak arra koncentráltam, hogy esetleg hol ugrik ki az ellenfelem a sötétségéből. Ez azonban a reményeimmel ellentétben nem következett be. A lövedékek célt értek, én pedig nem tudtam még azt sem megállapítani, hogy akár csak eltalálták-e a nagyszájút, nem hogy azt, hogy el is intézték-e. Viszont, mivel az aura még mindig a helyén volt, így arra jutottam, hogy még nem nyertem, és új taktikát eszeltem ki.
A kezeimre fémből karmokat készítettem, és egyenesen a már egyre jobban idegesítő feketeséghez rohantam, majd el is tűntem benne.
- Üdv a sötétség birodalmában. – köszöntött a készítő hangja.
Még a saját orromat sem hallottam benn, ahogy azt sem, ahogy a szél eddig fújt a páncélomon. Se szag sem pedig egyéb jel nem árulkodott semmiről, olyan volt, mintha körülöttem tényleg nem volna semmi sem, még a lábam alatt lévő talaj is furcsa volt, mintha ott sem lett volna semmi. A légzésem pedig kissé nehezebbé vált, mintha a levegő súlyosabb lett volna odabent. Mindez azonban nem rettentett vissza, hiszen eltökélt céllal léptem be a feketeségbe.
- Már nem sokáig lesz itt, ezt garantálom. - nevettem el magamat, és bevetettem a Wind Ring-et.
Közben éreztem, hogy mintha támadások érnének, de még ha így is volt, a páncélzatom felfogott mindent. Miután pedig a gyűrűt ellőttem, már nem volt kétségem afelől, hogy találatot produkáltam, így nekiveselkedtem, hogy kijussak a csapdából. Ennek legjobb módja pedig a repülés volt, hiszen ha nagyjából tudtam, hogy hol a föld, akkor, ha emelkedni kezdek, előbb vagy utóbb valamerre csak ki fogok érni. Azonban kudarcot vallottam, mivel valami visszahúzott. Nem volt kétségem arról, hogy mi, illetve hogy ki az, ami nem enged.
- Nem hittem volna, hogy túléled ezt, de legyen, akkor megmutatom neked a sötétséget, amit akartál! – mondtam, és még inkább fokoztam az erőmet.
Ekkor került sor a rúna mágiára, azaz a Dark Écriture: Darkness felírására. Testem átalakult, s immáron egy démonéhoz lett hasonlatod, varázserőm pedig jelentősen megugrott. Ez azonban még csak az előjáték volt. Magamra írtam még a Dark Écriture: Wings-zet is, mellyel már ki tudtam fejteni akkora erőt, hogy nem csak magamat, de mint kiderült, a belém kapaszkodó ellenfelemet is a magasba emeljem. Mikor megláttam, a már ismert varázslataival volt felvértezve, és kardjával csapkodott, de a Storm Mail kibírta az igénybevételt, hisz ennél azért több kellett neki, hogy áthatoljon rajta.
- Utolsó szavak? – kérdeztem hidegen, hisz tudtam, hogy mindjárt itt a vége.
- Szép küzdelem volt. – mondta számomra meglepő módon, majd magasabbra rántotta magát, és mind a két kezével rám sújtott, az erősítő hatásaival megspékelve, de még ez is kevés volt.
Noha majdnem átért a tornádón, mégsem okozott sérülést, vagy ha mégis, egy apró karcolásnál nem lehetett több a dolog. Sejtettem, hogy így fog alakulni, így hát nem is törődtem vele, hogy bármilyen más módon is védekezzek, helyette a támadásra koncentráltam, és amint lecsapott, én is megkínáltam egy Darkness Flare Bomb-bal. A robbanás engem is elkapott ugyan, de mivel közben már repültem kifelé a szárnyaimmal, így meglökve a lökéshullámmal is, megfelelő távolságba kerültem ahhoz, hogy a páncélzatom már lefogja a javát, és ismét csak karcolásokat szereztem magamnak.
Ellenfelem pedig, amint láttam a bummtól, konstatáltam, hogy a földre hullott, és ott fekszik elterülve. Én leszálltam a földre, és feloldottam a mágiáim java részét, amikor is a test melyről egészen addig azt hittem, hogy nem csak hogy harcképtelen, de hogy halott is, megmozdult. Kinyílt a szeme, ellenben most teljesen fekete volt, mintha egy véget nem érő sötét tóba néztem volna bele. Fölkelt a földről, talpra állt, sőt, még meg is szólalt:
- Feladom. – mondta, s felemelte a kezét, de a hangja is valahogy más volt, mintha nem is ő beszélt volna.
Láttam már egyet s mást, és nem is nagyon lepődtem meg.
- Valószínűleg egy démon. – vontam le a következtetést.
Aztán, mintha csak egy kis italozás lett volna, egyszerűen kisétált a stadionból.
- Amatőr. – motyogtam magamnak, majd én is elhagytam a helyszínt.

- Eddig csak játszadoztam veled, mert reméltem, hogy egy kis kihívást fogsz jelenteni... de azt hiszem, hogy tévedtem. A kérésedet viszont teljesítem, és megmutatom neked, hogy mi is az erő!– Mondta Daniel ellenfele, majd elkezdett ereszkedni a föld felé. Daniel elindult felé a burokkal együtt.
- Mi a terved? - Kérdezte Darkos.
~ Megpróbálom elérni, hogy bekerüljön a sötétségbe, és az itteni viszonyokkal próbálom meg kiegyenlíteni az erőkülönbségünket. ~ Gondolta Daniel. Az ellenfele földet ért, és valamiféle szélmágiát vont maga köré. Tett egy kézmozdulatot, és Daniel látta, hogy a levegő fodrozódni kezd, majd több szélpenge formálódik, és elindulnak felé. Megpróbálta kikerülni őket, de a pengék lefedték a burok területét, és hiába védte magát az aurás kezeivel és Mortemmel, elég nagy sebeket ejtettek rajta. Érezte izmaiban a fáradtságot, és a vérveszteség is kezdett érzékelhető lenni, de talpon bírt még maradni.
~ Ha ez így folytatódik, akkor már nincs sok lehetőségem. ~ Gondolta.
- Hm - Darkos csak nézte, hogy mit csinál Daniel, és a fejét csóválta. A másik mágus ismét fémkarmokat vont a kezére, majd megindult a burok felé. Amikor belépett Daniel megszólalt.
- Üdv a sötétség birodalmában. - Ellenfele egy pillanatra megállt, és Daniel rögtön nekivetette magát. Mortemmel felé vágott, de a körülötte lévő mágia megakadályozta abban, hogy megsebezze a másik mágust.
- Már nem sokáig lesz itt, ezt garantálom. - Mondta egy nevetés kíséretében, majd újabb mágiát készült bevetni. Daniel akárhogy próbálta nem sikerült megsebeznie a mágust, a körülötte lévő szélmágia folyton elhárította a támadásokat. Hirtelen valami hátralökte, és egy mély vágást ejtett a testén.
~ Újabb szélmágia. ~Gondolta. Úgy érezte, hogy kezd fogyni belőle az erő, és túl sok vért is vesztett. Érezte, hogy a gömb széle elkezd vibrálni, és tudta, hogy nem sokáig tudja már fenntartani a mágiáit. A föld kicsúszott alóla, és zuhanni kezdett. Valami megtámasztotta és visszaemelte a helyére.
- Még nem. - Mondta halkan, vagy csak gondolta, nem tudta megállapítani, mintha nem egyedül beszélt volna. Az ellenfele emelkedni kezdett.
- Kapd el, ki akar menni a sötétségből. - Mondta Darkos. Daniel így is tett, nekifutott és valahogy sikeresen megragadta ellenfele lábát, anélkül, hogy a szél elhajította volna.
- Nem hittem volna, hogy túléled ezt, de legyen, akkor megmutatom neked a sötétséget, amit akartál! - Mondta, majd érezhetően készülni kezdett valami nagyra. A mágus megindult, és kiemelkedtek a sötétségből, Danielt meglepte ellenfele megváltozott kinézete. Sokkal, démonibb lett.
- Ha nem lennél még mindig ilyen szerencsétlenül gyenge, akkor egy jó küzdelmet adhatnánk a közönségnek. - Mondta Darkos, majd elvigyorodott. - De ezen is segíthetnénk, csak át kell adnod az irányítást, a jelenlegi szinteden két percig kibírná a tested, az meg bőven elég ahhoz, hogy elsöpörjem. -
~ Nem! ~ Gondolta. ~ Ezt egyedül csinálom. ~ Darkos nagyot sóhajtott.
- Rendben, de ne várd, hogy megsirassalak. - Eközben tovább emelkedtek, és Daniel megpróbálta elérni kardcsapásaival ellenfelét, de sehogy se sikerült. Ellenfele ridegen nézett rá.
- Utolsó szavak? - Kérdezte. Daniel nem habozott.
- Szép küzdelem volt. - Mondta, és felrántotta magát ellenfeléhez, gyorsan ráfogott Mortemre a másik kezével is, és úgy vágott a másik mágus felé. A támadás majdnem el is érte, de mielőtt ez megtörténhetett volna ellenfele odébb szállt, és egy sötétség varázslattal telibe lőtte Danielt. Csak homályosan látott, mintha a támadás után a sötétség nem húzódott volna teljesen vissza. Ismét zuhant, a mágiái megszűntek.
- Kellet neked próbálkoznod, a tested túlságosan megsérült. - Hallotta Darkos hangját. - Gyorsan, engedd át magad, és ... - A hang egyre halkult, Daniel már nem tudta sem átadni az irányítást, sem pedig semmi mást tenni. A föld gyorsan közeledett felé, de a becsapódást már nem érzékelte.