Arashi Nagao - Csatlakozási pályázat

(történik "A hajóút" c. küldetés után)

Megálltam a klánház előtt, és kihúztam magam. Szemem eltakarva a tűző napsütés elől bámultam az épület homlokzatán a feliratot: "Titan Nose". Garryn nevének itt remélem tényleg olyan jó csengése van, mint ahogy azt állította. Hogy kerültem ide? Úgy, hogy a hajós munka utáni hetekben megerősítést nyert a tény: addig nem vagy igazi mágus, amíg nem csatlakozol valamelyik klánhoz. Amióta visszatértem, nem találtam új megbízást, így hát ott álltam mesterem klánja előtt. Szinte biztos voltam benne, hogy ha nem is sok, de elég mágikus hatalmam van ahhoz, hogy felvegyenek. A feléledő főnixtoll, bár még csak a szára született újjá, erőt kölcsönzött nekem - teljesen másfajta, nyugodtabb erőt, mint először. Lassacskán visszaszereztem a tűz feletti uralmamat, kutatásaimnak hála pedig a fénymágiát is kezdtem megérteni. Összeszedtem magam, és belöktem a kétszárnyú ajtót.
Ahogy beléptem, minden tekintet rám meredt. Kissé zavartan néztem körbe, majd valaki nekemrontott. Védekezésre időm se volt, annyira hirtelen ért a támadás, de időközben észrevettem, hogy a támadó csak a nyakamat karolja át.
- Yuzuha!
Egyet hátrébblépett, és boldogan vigyorgott rám.
- Tudtam, hogy előbb leszel itt az egy évnél... mégis mit gondoltál, mit csináljak én addig? - felelte meg ki nem mondott kérdéseimet.
- Jó újra látni - mosolyogtam vissza. Most, hogy több időm nyílt felmérni a terepet, észrevettem, hogy egy tágas terembe érkeztem, ahol a falon sorakozó ablakok kellemes fénnyel árasztották el a hosszú asztalok sorait. A falon a klán szimbólumával ellátott pajzs alakú zászlók lógtak, bal oldalt egy hosszú pult mögött szőke lány pislogott kíváncsian, a másik oldalon pedig egy márványba foglalt fatábla volt, papírokkal teletűzdelve. Alighanem oda teszik ki a küldetésajánlatokat. Visszafordultam Yuzuha felé.
- Talán már csatlakoztál is...?
Büszkén mutatta bal lábán a tetoválást.
- Vigyázz majd, mert próbára fognak tenni. Az enyém elég nehéz volt. Csatlakozol te is?
- Na igen, ha már itt vagyok, akár én is beléphetnék...
Szó nélkül hirtelen karon fogott, és jóformán odahúzott a klánmesterhez, aki az egyik hátsó asztalnál ült, és épp a küldetésről visszatérőkkel beszélte meg a részleteket. Ezt nem is bántam, mert kezdtem úgy érezni, hogy túl gyorsan történnek a dolgok. Megvártuk, amíg befejezik, majd odaléptem az öreg elé. Ötven-hatvan év körüli, nyugodt férfi ült előttem, arcán az érdeklődés szinte teljes hiányával.
- Üdvözletem, mester... Szeretnék belépni a Titan Noseba.
- Tanítványtársam volt - szúrta közbe Yuzuha.
- Szóval te vagy Arashi, hmm? - felelte a főmágus az ő kissé vontatott hangján. - Nagyszerű. Ha komolyak a szándékaid, jöjj velem.
Válaszra nem is várva, beszédtempóját tetteivel meghazudtolva indult el a terem hátsó része felé, ahol az egyik boltív alatt egy széles csigalépcső vezetett le, a föld alá. Sietve követtem. Mielőtt a főterem eltűnt volna a szemem elől, láttam, hogy néhányan feltápászkodnak a helyükről, és elindulnak utánunk. Nézőközönség is lesz...? Ahogy lefelé haladtunk, a fenti friss levegő egyre dohosabb és földszagúbb lett, annak ellenére, hogy szépen megmunkált kőfal kísért utunkon. Végül egy súlyos fémajtóhoz értünk, amin keresztül betessékelt egy kopár, feltűnően megviselt falú terembe, mondván, hogy ott várjak. Fent emberméretű ablakok sorakoztak, amelyek mögött néhány kíváncsi alak ácsorgott. Alighanem tudni akarják, mire is képes leendő társjelöltjük... mindenesetre nem tetszett, hogy úgy nézegetnek, mint valami kiállítási tárgyat. Csak kezdődne már az a vizsga... Aránylag rövid várakozás után bevezettek még valakit. Bár hozzám hasonló korú srác volt, nálam sokkal magasabb, robosztus alkata volt, hosszú fekete haját tolldísszel ékesítette. Ketten fogunk levizsgázni? Szinte azonnal felelt a mester hangja, valahonnan fentről:
- Aki kettőtök közül megnyeri a küzdelmet, azt vesszük fel.
Összenéztünk a másik újonccal. Így menne ez itt? Másokat kell eltaposnom, hogy bejuthassak? Dühített, hogy egymás ellen ugrasztják az embereket, és közben perverz örömmel nézik őket, fentről, a magasból. Szólni készültem a mesterhez...
- Transform: Wolf!
Reagálni sem volt időm, már nekem ugrott a farkas. Szóval alakváltó mágus...
- Wind Blast! - löktem a terem másik vége felé, hogy egy kis időt nyerjek. Agyamban zakatoltak a gondolatok: ha le tudom győzni, bekerülök, de ezzel ő meg elveszíti a saját álmát... de be akarok kerülni... hozzáférni az itt őrzött mágiákhoz, jól fizető küldetéseket kapni...
Nem figyeltem eléggé, ő pedig kihasználva a lehetőséget, egy gyors ugrással csattintotta felém fogsorát - épp időben tudtam elhajolni, hogy elrepüljön mellettem. Két gyors szélvágással támadtam rá, szándékosan sekélyre célozva őket - az egyik éppen csak végighasította az oldalát, a másikat viszont el tudta kerülni.
- Ez nem fog többször működni - morogta - érzem a szél illatát, amikor varázsolsz. Add fel inkább. Nem akarlak bántani.
Nem voltam benne biztos, hogy nem adom fel, ahogy abban sem, hogy tényleg ebbe a klánba akarok-e tartozni. Ha nem lenne itt Yuzuha, én már rég...
Ekkor fájdalom öntötte el lábamat: az alakváltó fogai mélyedtek bele. Vörös köd szállt a szememre. Mit merészel? Dühtől elvakultan vágtam szélmágiámmal a háta felé, de időben elugrott.
- Mondtam, hogy nem tudsz többször eltalálni - vicsorogta.
- Széllel talán nem - feleltem komoran, dühömbe megfontoltság vegyült. - Light Magic!
Egy éles villanást alakítottam a terem gyenge fényéből, ami egyetlen pillanatra elvakította, de épp elég időre zavarodott meg, hogy elsüthessem a következő szélvágást. Egyenesen felé repült, de még idejében oldalra ugrott - pont ahogy én akartam. Garryn nevelte belénk ezt a gondolkodásmódot: álcsapdával rejteni a valódi csapdát, és hátrányos helyzetbe hozni az ellenfelet... a levegőben már nem tud kitérni...
- Fire Ball! - üvöltöttem a következő varázslat befejező szavait.
- Transform: Eagle! - alakult át sassá, és bár néhány szárnytollát megperzselte a tűzgolyó, a varázslat végül ártalmatlanul robbant a terem másik végében.
Némi bűntudattal vettem észre, mit is teszek. Akár meg is ölhettem volna... és ha ezt ilyen erőbedobással folytatjuk, csak döntetlen lehet a vége. Van még elég jónevű klán Fiorében - mosolyodtam el, némileg már előre bánva döntésemet. Felkiáltottam a kifejezéstelen arccal ácsorgó mesterhez:
- Feladom! Elég volt ebből...
Kinyílt a gyakorlótér ajtaja, és kiléphettünk. Elnézve vetélytársam arcát, diadalnak nyoma sem volt - nem örült a könnyen jött sikernek. Szemem sarkából észrevettem Yuzuhát, de nem mertem a szemébe nézni. A klán mestere állt elénk.
- Gratulálok, mágusok.
Felkaptam a fejem.
- Mindketten kiálltátok a próbát.
- Tessék? - kerekedett el a szemem.
- Nos... Drale barátunkról meg kellett bizonyosodnunk, hogy valóban uralja-e a mágiáját, és hogy elég erős-e a klánunkhoz, hogy valóban közénk tartozik-e. Efelől, látva őt harc közben, nincs kétségem. Téged pedig, Arashi, Garryn kérésére külön próba alá vetettünk: ellen tudsz-e állni a hatalomvágynak.
- Hatalomvágy...? Ezt hogy érti, mester? - ráncoltam homlokomat.
- Garryn leveléből tudom, mi történt veletek a múltban - jelentőségteljes pillantást vetett Yuzuhára, majd ismét felém fordult - Egy hozzánk hasonló klánba belépni nagy felelősség, és rengeteg lehetőséget nyit meg tagjai előtt. Fontos dolgokkal keresnek meg minket, könyvtárunkban csak mágusklánok számára elérhető mágia tölti meg a polcokat. Meg kellett, hogy tudjuk, hogy vajon még mindig a hatalmat hajszolod-e, vagy az emberek érdekét nézed, ahogy azt Garryn tanította neked. Bár egy kicsit meginogtál - mosolyodott el először, amióta találkoztam vele - de végül helyesen döntöttél. Nem utolsó sorban pedig látom azt, amit Garryn másik tanítványában is láttam: a mágia iránti szeretetet. Bár a tűzmágiád - vonta össze szemöldökét - némileg különbözik Garryn stílusától. Egy részét alighanem magadtól kellett újra megtanulnod.
Bólintottam - a Fire Magicet tényleg saját erőfeszítésemből tanultam újra. A főnixtollról viszont nem akartam beszélni neki.
- Az alapok, amiket ő tanított neked, egyszer még nagy hasznodra lesznek. - Újra bólintottam, de nem tudtam mire vélni szavait... talán csak amolyan öreguras jótanács.
A pultos hölgy lépett mellém, egy pecsétnyomóval a kezében.
- Hová szeretnéd a klán szimbólumát? - kérdezte kedvesen.
- A jobb lábszáramra - nyögtem ki rövid szünet után, és amikor megkaptam, tudtam, hogy ezzel életem új szakasza kezdődött el. Meghatottan pislogtunk körbe Drale-el, a tapsoló klántársak felé. Új bajtársaimmal elindultunk a főterem felé, Yuzuha pedig megfogta a karomat.
- És most végre elmesélhetnéd, mi történt veled azóta...

Köszönöm! ^^