Magánküldetés - A vadon (Adelüsz, Th(o)rin, Dániel Démon)

Az egész napot a készülődéssel töltöttük, én viszonylag hamar letudtam a dolgomat de Ady egész nap rúnákat rajzolt. Este mindenki elfoglalta a térkép szerinti helyét. Én a patikához kerültem és ott őrködtem. Este ahogy vártuk meg is érkezett a behatoló, de egyéb várakozásokkal ellentétben nem érintette a csapdák egyikét sem. Egyik pillanatban még teljes csendben álldogáltam, majd meghallottam hogy a patikából csörgés hallatszik. Ekkor a megbeszéltek szerit hangos kiáltással jeleztem a többieknek, hogy jöjjenek. Gyorsan oda értek Daniellel mi berohantunk és a múltkori technikával próbálkoztunk és anakonda alakban ő sötétséggel. Ugyan úgy jártunk mint a legutóbb, Ady nem jött be de így előnyre tett szert a lény üldözésénél amibe én bele se kezdtem mert nem voltam elég gyors. Amíg elvoltak körbe néztem és megláttam, hogy a behatoló menekülés közben megsebesítette magá és vérnyomokat hagyott, ez megkönnyítette a követését a továbbiakban. A társaim nem sokára lassan sétálva értek vissza, és valamiről beszélgettek, de hogy miről azt nem tudtam elcsípni. Mikor elég közel értem vidáman integetni kezdtem nekik.
- Megint elfutott - közölte csüggedten Ady.
- Miért mégis mit vártál, én mondtam előre, hogy ez lesz.
- Szerencsére hagyott egy kis vért maga után - mutattam a földre.
- Így követni tudjuk, a szaga után.
- Induljunk azonnal? A felszerelés amit vásároltam a fogadóban van. - kérdezte Daniel.
- Kapjuk fel és induljunk az enyém is már készen áll. - feleltem.
- Mellesleg - fordultam Ady felé - áruld el Ady, hogy milyen téren tudunk támaszkodni rád az erdőben vagy egy harc során?
- A józan eszem tiltakozik az ellen, hogy este eredjünk a nyomába. De már felkészültünk erre a lehetőségre is. De most még jók az esélyeink. Gondolom nappal több órával később már nem lesz olyan jó az a vérnyom. - Mondta ady - Harcban számíthatok rám. Hogy milyen téren? ezt nem igazán értem. Varázsló vagyok. De azt hiszem különösen jó vagyok védekezésben. Különösebben nem tudok erőteljes támadásokat produkálni.
- Én egyébként alkalmazkodni tudok a helyzetekhez egy-egy alakkal mint azt már láttad. - mondtam neki.
Ezután mint egy bemutatóként felvettem a farkas alakomat és a csuklyámat hátra vetve a köpenyem szétnyitva a csont alakom.
Ady az utolsó alaknál borzadva lépett hátra. Láthatóan rosszullét környékezte.
Vigyorogva Danielre néztek:
- Pedig még nem is látta a legundorítóbbakat.
- Például itt van egypár a csúnyábbak közül.
Ezzel gyors egymásutánban felvettem Daniel és Ady alakját.
- Ez nem volt vicces Thrin.- mondta kissé sértődötten Ady.
- Mindig néző pont kérdése. - feleltem vidáman.
Daniel meglepve tett fel egy kérdést:
- Nem bírod a csontok látványát? A lény vére hogyhogy nem akasztott ki?
- Ebben a sötétben azt a kevés vért nem is vettem észre.
- Várj te nem bírod a vér és a halál látványát?
- Akkor mi lesz ha egy sétáló holt jelenik meg a csata téren?
Majd kissé zavartan hozzá teszem:
- Mert megjelenhet, sötét mágusok mindenhol vannak.
- Nem lesz gond. Már láttam jó pár szörnyű dolgot, amit lelketlen fekete mágusok műveltek. Attól hogy viszolygok az élet megcsúfolásától még nem jelenti azt, hogy nincs erőm szembeszállni vele. - válaszolta Ady.
Ezzel le is zártuk a beszélgetést és a fogadóhoz mentünk ahogy felvettük a cuccokat és vissza mentünk a patikához. A vérnyomoknál farkas alkot öltöttem és elkezdtem követni a vérnyomokat a többiek meg engem.

Mire lement a nap mindenki elfoglalta a helyét, egy-egy csapdánál. Daniel ismét az orvosi rendelő előtt helyezkedett el, és várt. Jó ideig nem történt semmi, majd meghallotta Thrin jelzőkiáltását a patika felől, és arrafele indult. Miközben az aurájában közeledett látta, hogy a lény egyszerűen kikerüli a rúnacsapdát, majd felrántja az egyik ablakot és beront a patikába. Daniel utánaeredt, és követte az ablakon keresztül. Thrin az ajtón keresztül hatolt be, és rögtön át is változott az anakonda formájába.
- Látom megint ugyan azzal próbálkoztok. - Mondta Darkos.
~ Nem nagyon széleskörű a mágiám, és gondolom Thriné sem. ~ Gondolta Daniel. Daniel úgy húzta elő Mortemet, hogy a mozdulat rögtön egy vágásba fordult, de a lény egyszerűen kikerülte a fegyvert, pedig Daniel mágiája most is megszabadította érzékeitől. Thrin kezdeményezett volt Daniel által, azaz Daniel lehetővé tette neki, hogy érzékeljen a mágiában, de még így sem ment semmire az anakonda formában. Az alak kiugrott egy ablakon, és hihetetlen sebességgel elfutott. Szerencséjükre az üveg viszont megvágta amikor kiugrott a bezárt ablakon, és így egy kis vércsíkot húzott maga után a lény. Daniel gyorsan kikapcsolta az őrző sötétséget, és kiugrott az ablakon a lény után, amíg Thrin a visszaváltozással bajlódott, és a lény után eredt. Adelus is megjelent mellette, de a lényt egyikük sem tudta utolérni.
- Ez így nem lesz jó Daniel. A csapda nem vált be. És megint meglépett. Hogy a fenébe lehet ilyen gyors? - Mondta Adelus.
- Nem tudom, biztos, hogy nem ember, de nem biztos, hogy mágiát használ. - Válaszolta Daniel.
- Ez fordítva is igaz lehet. Semmit sem tudunk erről a tolvajról. Még csak nem is láttuk rendesen. Egyébként. Mi volt az a sötétség amit már másodjára használtál? Árnyékmágia? -
- Mondjuk úgy: egyedi sötétség mágia, de gondolom, hogy a magadfajta céhtag mágusok nem foglalkoznak fekete mágiával. Ami viszont átment a mágiámon, mi volt az? Valami különleges mágikus lövedéknek tűnt. Kapcsolatban áll a rúnáiddal? - Mondta Daniel, miközben elindult vissza a falu felé.
- A Quatro Cerberusban is van aki jártas a sötét tudományokban. Az egyéni véleményem nem számít. Amíg a törvény szerint élnek nem illik emiatt szemrehányást tenni nekik, vagy megkülönböztetni őket. Nem rúnamágia volt hanem ez: Materia High - Ezzel egy kis narancssárga színű kocka jelent meg Adelus keze fölött.- Ez térmágia. Úgy csavarom, és sűrítem a teret, hogy egyfajta szuperanyagot tudok létrehozni belőle. Csak a mágia képes kárt tenni benne. -
- Érdekes, fizikai dolgok megsebzésére is képes? Ha igen akkor érdekes látvány lett volna, ha eléri a lényt. -
- Igen képes sebesülést okozni. Vagy bármilyen másfizikai kárt. Fogd csak meg nyugodtan - Daniel felé nyújtotta a kis kockát. - Egyetlen hátránya hogy lassú. Csupán olyan gyors mint ahogy egy átlag ember fut. - Daniel egy határozott mozdulattal megfogta a kockát. Nem történt semmi. Lassan visszahúzta a kezét.
- Hasznos mágia, bár a sebességen sok dolog múlik. Ha a mágia megsebzi, a mágikus fegyverek is. Igazam van? - Kérdezte. ~ Vásári bűvész trükknek tűnik, bár ki tudja. ~ Tette hozzá gondolatban.
- Igen azok is hatékonyak ellene. bár ilyen ellenféllel még nem volt dolgom. - Válaszolta Adelus. Visszaértek a patikához. Thrin a patika lépcsőjén ücsörgött, és amikor meglátta őket integetni kezdett feléjük. Odamentek hozzá.
- Megint elfutott. - Mondta Adelus kissé csüggedten.
- Miért mégis mit vártál, én mondtam előre, hogy ez lesz. Szerencsére hagyott egy kis vért maga után - Thrin a földre mutatott. - Így követni tudjuk, a szaga után. -
- Induljunk azonnal? A felszerelés amit vásároltam a fogadóban van. - Mondta Daniel.
- Akkor kapjuk fel és induljunk az enyém is már készen áll. Mellesleg - Itt Adelus felé fordult. - Áruld el Ady, hogy milyen téren tudunk támaszkodni rád az erdőben vagy egy harc során? -
- A józan eszem tiltakozik az ellen, hogy este eredjünk a nyomába. De már felkészültünk erre a lehetőségre is. De most még jók az esélyeink. Gondolom nappal több órával később már nem lesz olyan jó az a vérnyom. - Adelus össze-vissza nézelődött a földet pásztázva. - Harcban számíthatok rám. Hogy milyen téren? ezt nem igazán értem. Varázsló vagyok. De azt hiszem különösen jó vagyok védekezésben. Különösebben nem tudok erőteljes támadásokat produkálni. -
- Akkor tudsz minket egyszerre is védeni akár valamitől? Én egyébként alkalmazkodni tudok a helyzethez egy-egy alakkal mint azt már láttad. - Thrin fölvette egy farkas alakját, majd visszaváltozott és a csont formáját. Ady ennek láttán összeborzolódott, és a rosszullét környékezte meg. Thrin vigyorogva Daniel felé nézett - Pedig még nem is látta a legundorítóbbakat.-
- Például itt van egy a csúnyábbak közül. - Ezzel fölvette Daniel, majd Ady alakját, és visszaváltozott sajátjába.
- Ez nem volt vicces Thrin. - Mondta Adelus.
- Ez nem is volt vicc, bár a vicc relatív. Mindig néző pont kérdése. Mindig - Válaszolta Thrin. Daniel nem figyelt Thrin "viccére".-
~ Tehát a céhmágus barátunk nem bírja a csontok látványát. ~ Gondolta Daniel miközben elvigyorodott.
- Ez még hasznunkra válhat. - Tette hozzá Darkos.
- Nem bírod a csontok látványát? A lény vére hogyhogy nem akasztott ki? - Kérdezte Daniel.
- Ebben a sötétben azt a kevés vért nem is vettem észre. - Válaszolta Adelus.
- Várj te nem bírod a vár és a halál látványát? Akkor mi lesz ha egy sétáló holt jelenik meg a csata téren? - Kissé elakadt, majd zavartan hozzátette. - Mert megjelenhet, sötét mágusok mindenhol vannak. -
- Nem lesz gond. Már láttam jó pár szörnyű dolgot, amit lelketlen feketemágusok műveltek. Attól hogy viszolygok az élet megcsúfolásától még nem jelenti azt, hogy nincs erőm szembeszállni vele. -
~ Majd meglátjuk, hogy a kritikus pillanatban mit lépsz céhmágus. ~ Gondolta Daniel.
- Ne bízd el magad Daniel, lehet, hogy csak egy céhmágus, ráadásul életszerető, de ettől még lehet erős. A mágusok mind különböznek az egyszerű féreg emberektől. - Mondta Darkos.
~ De ettől még lehetnek szánalmasak. Nem szándékozok semmit se tenni, de megfigyelem Adelust. ~
- Jól teszed, ha rájön a mágiád mivoltára el kell távolítanod. Túl gyenge vagy még ahhoz, hogy felfedd magad a világ előtt, túl könnyen levadásznának. Nem engedheted meg magadnak, hogy egy törvényes céh tudjon arról, hogy benned vagyok. -
~ Én is nagyon jól tudom. ~
Visszamentek a fogadóhoz, és magukhoz vették a cuccokat, melyeket Daniel vett, majd visszamentek a vérnyomokhoz. Thrin felvette egy farkas alakját, és követni kezdte a nyomokat, a többiek pedig őt.

(Bocsánat a késésért, családi okok miatt nem tudtam befejezni vasárnap a postot)

A reggeli beszélgetés és tervezgetés után ideje volt munkához látni. Daniel és Thrin egy esetleges erdei túrára készültek fel. Nekem pedig új rúnacsapdákat kellett rajzolnom. Mivel már előre megterveztem a csapdák helyét nekiláttam, hogy először csalit találjak hozzájuk. Udvariasan körbejártam Welden házait és bekopogtam a falusiakhoz. Kedves emberek voltak, csak kicsit talán félénkek. A helyükben lehet én is megilletődtem volna egy varázsló láttán. Udvariasan, tisztelettel beszéltem velük, kíváncsian érdeklődtem tőlük a falu dolgai iránt és beszéltem arról, hogy mi minden történik a falu határán kívül Fioreban. Meglepően jól informáltak voltak a helybéliek. Csak a legfrissebb hírek nem jutottak még el hozzájuk.
Mire elérkezett az ebéd ideje sikerült minden csapdához megfelelő csalit találnom, és úgy elhelyeznem őket, hogy ne legyenek túl feltűnőek, és véletlenül elöl hagyott tárgyak látszatát keltsék. A rúnacsapád felrajzolása viszont lassú és fárasztó munkának bizonyult. Maguk a szabályok és a csapdán belül érvényesülő hatás egyszerű volt. Az idő leginkább a rajzolással ment el. Majd egy tucat enchament rúna megrajzolása elég sok varázserőmet felemésztette, de kora délután majdnem készen lettem mindennel.
Mivel nem találtam Thirinéket a fogadóban így az ebédemet egyedül költöttem el a szabad ég alatt. Illetve azért mégsem teljesen egyedül. Táskámból elővettem a Tér Titkait és kinyitottam a varázskódexet.
- Jó régen zavartál utoljára. Mi...Te eszel? A közelemben? Meg vagy húzatva bolond mágus? Mi lesz ha összekoszolsz az undorító ételeddel? - Háborgott a könyvem nem kímélve a hangját. Előre áldottam a bölcsességemet amiért félrevonultam.
- Pihentesd a nem létező szádat, nem kell aggódnod, inkább szeretnék veled megvitatni egy kérdést.
- Ó igen. Miért nem vagyok meglepve. Mi lenne az tudatlankám?
- Milyen módszerekkel lehet nagy kiterjedésű időálló varázslatokat felállítani? - Kérdeztem a könyvemtől. - Tudom, hogy a rúnamágia kifejezetten alkalmas erre, és sok lakrimával is lehetséges erős, és tartós varázslatokat alkotni amik nagy területen, hosszan fejtik ki a hatásukat. De milyen más lehetőségek léteztek Terminus mester idejében?
- Ugyanazok amiket te felsoroltál kölyök. Illetve ha egy varázsló kellően nagy hatalomra tesz szert módosíthatja a varázslatait, hogy azok sokkal tovább tartsanak. A mester egyik kortársa bizonyította képes volt napokig tartó tűzesőt idézni. Illetve ott van még a rettenetesen időigényes rituális mágia. De ez utóbbival lehet igazán erős, és tartós varázslatokat megalkotni. Olyanokat amik akár évezredeket elteltével is működőképesek. Csak nem valami ilyesmit forgatsz a fejedben?
- Nem. Csapán kiviácsi voltam. Jelenleg egy komoly feladatom van, amit legegyszerűbben nagy kiterjedésű rúna varázslattal lehetne megoldani. De ehhez nem vagyok még elég képzett. Egyedül nem tudnám megcsinálni. Pláne rövid idő alatt. De néhány másik rúnamágussal már menne a dolog. Valahogy úgy ahogy Erában.
- Az különleges eset volt. - szólt közbe a könyvem. - Korábban kell felkelned ha olyan mutatványt akarsz megismételni.
- Tudom. De ez a mostani kihívás elgondolkoztatott. Képes lennék én is módosítani a térvarázslataimat, hogy hosszabb ideig működjenek? Mondjuk egy bizonyos ponton állandóan működjön egy tércsavaró Diverson, vagy egy hátráltató Opposition?
- Igen. De előbb növessz szakállat mielőtt ilyen varázslatokat kívánsz tanulni. Úgy ahogy saját igényeidhez alakítottad a Materiat megtehet azt más varázslataiddal is.
Míg beszélgettünk befejeztem az evést. Elpakoltam maradékot és a kódexet visszaraktam a táskámba. A délután hátralévő részében befejeztem a hátramaradt csapdák felállítását, az estig hátralévő időt pedig pihenéssel töltöttem.
Mikor leszállt az éjszaka elfoglaltuk az őrhelyeinket. Az első néhány óra unalmasan telt, míg végül a tolvaj éjfélkor ismét megjelent. Ezúttal a patikába ment és Thirin ordítására riadtam fel szendergésemből. Daniel mint a villám suhant el mellettem, az épület felé, én pedig lemaradva követtem. Fekete sötétség robbant szét körülöttem, ahogy a fegyverfogató ismét elmélyítette az éjszaka árnyait. Túl sok különbséget nem jelentett. A felső égbolt miatt amúgy is távol maradtak az est fényei. Szerencsére a sötétség rám semmilyen hatással nem volt.
Világosan érzékeltem ahogy a tolvaj beront a patikába, Thirin pedig utána. Daniel követte a társát, én viszont inkább megálltam. Az épület nem volt túl nagy. Tele volt hordókkal, polcokkal. Nem lett volna elég helyem a cselekvéshez, és csak hátráltattam volna a többieket.
Tihrin teste közben a patikán belül megváltozott, mintha megolvadt volna. Nem sokkal később már egy óriási kígyó tekergőzött a helyén. Megpróbálta elkapni a fürge tolvajt de kudarcot vallott. Közben pedig megérkezett az alakváltó erősítésére Daniel is kivont fegyverrel. A tolvaj csapdába került. Még ha ez nem is a rúnamágiám érdeme volt. Viszont nagyon is tisztában voltam vele, mi a fürge tolvaj egyetlen esélye a menekülésre.
- Materai High – fényes materia alakzatok jelentek meg amiket igyekeztem a varázslat lehetőségei szerint minél nagyobbra növelni. Még formálódtak a materiak amikor az üveg kirobbant a helyéről ahogy a titokzatos alak kiugrott rajta. Azonnal rá irányítottam a varázslataimat és úgy tűnt sikerül elkapnom, ám a teljes sötétség ellenére is kicsúszott az éppen ráformálódó materiaból. Boszorkányos ügyessége és sebessége ellen szinte tehetetlen voltam. Túl lassan alkalmaztam a varázslataimat. Megpróbáltam megint elkapni ám ekkor villámgyorsan kilőtt felém. Feledve a materiakat elferdítettem magam előtt a teret, hogy eltérítsem a támadását. Legnagyobb döbbenetemre az utolsó pillanatban lefékezett és kiperdült előlem, és már rohant is tovább az erdő felé.
Én még a döbbenetemből próbáltam magamhoz térni amikor Daniel az ablakon kiugorva már rohant is a szökevény után. Lándzsákat formáltam a materiakból és én is utána rohantam, akárcsak tegnap este. Ám sajnos ahogy akkor is, ezúttal is meglépett előlünk a tolvaj. Lihegve álltunk meg a falu határában néztük az erdőhatárt ahol eltűnt a szemünk elől.
- Ez így nem lesz jó Daniel. - szólaltam meg végül - A csapda nem vált be. És megint meglépett. Hogy a fenébe lehet ilyen gyors? - Tettem fel a költői kérdést, és közben a rúnacsapdák kudarcán merengtem.
- Nem tudom, biztos, hogy nem ember, de nem biztos, hogy mágiát használ. - Felelt kis idő után a kardforgató. Érdekes gondolatot vetett fel. Tény hogy ember így nem mozoghat mágia használata nélkül, és ezt véleményemet meg is osztottam vele.
- Ez fordítva is igaz lehet. Semmit sem tudunk erről a tolvajról. Még csak nem is láttuk rendesen. Egyébként. Mi volt az a sötétség amit már másodjára használtál? Árnyékmágia? - Kérdeztem tőle.
- Mondjuk úgy: egyedi sötétség mágia, de gondolom, hogy a magadfajta céhtag mágusok nem foglalkoznak fekete mágiával. Ami viszont átment a mágiámon, mi volt az? Valami különleges mágikus lövedéknek tűnt. Kapcsolatban áll a rúnáiddal?- Kíváncsiskodott miközben visszafelé igyekeztünk a faluba.
-A Quatro Cerberusban is van aki jártas a sötét tudományokban. - válaszoltam kimérten az első kérdésére, majd eltűnődve folytattam - Az egyéni véleményem nem számít. Amíg a törvény szerint élnek nem illik emiatt szemrehányást tenni nekik, vagy megkülönböztetni őket. - Fejtettem ki a véleményemet. - Nem rúnamágia volt hanem ez: Materia High -idéztem meg egy kis darab materia kockát. Narancs ragyogása kissé elhomályosította az éjszaka sötétségét.- Ez térmágia. Úgy csavarom, és sűrítem a teret, hogy egyfajta szuper anyagot tudok létrehozni belőle. Csak a mágia képes kárt tenni benne.
- Érdekes, fizikai dolgok megsebzésére is képes? Ha igen akkor érdekes látvány lett volna, ha eléri a lényt.
-Igen képes sebesülést okozni. Vagy bármilyen más fizikai kárt. Fogd csak meg nyugodtan – Nyújtottam oda neki a kockát, hogy megtapinthassa az összesűrűsödött térzárványt teret. - Egyetlen hátránya, hogy lassú. Csupán olyan gyors mint ahogy egy átlag ember fut.
A kardforgató érdeklődve fogta meg a kockát.
- Hasznos mágia, bár a sebességen sok dolog múlik. -jegyezte meg, amivel teljesen egyet tudtam érteni. - Ha a mágia megsebzi, a mágikus fegyverek is. Igazam van?
- Igen azok is hatékonyak ellene. Bár ilyen ellenféllel még nem volt dolgom.- Válaszoltam elgondolkodva. Idő közben visszaértünk a patikához ahol ott ücsörgött Thirin, immár valódi alakjában. A jelenet kísértetiesen emlékeztetett a tegnap estére.
- Megint elfutott.
- Miért mégis mit vártál? Én mondtam előre, hogy ez lesz. Szerencsére hagyott egy kis vért maga után - Thrin a földre mutatott. - így követni tudjuk, a szaga után.
- Induljunk azonnal? A felszerelés amit vásároltam a fogadóban van. - Élénkült fel Daniel társa hírei hallatán.
- Akkor kapjuk fel, és induljunk az enyém is már készen áll. Mellesleg áruld el Ady, hogy milyen téren tudunk támaszkodni rád az erdőben vagy egy harc során?
Már megint azon az ostoba becenéven szólított. Már csak alig bosszantott a dolog. Többször is szóltam neki hogy szólítson a rendes nevemen mégis ragaszkodott ahhoz amit kitalált. Nem volt nehéz rájönni, hogy azért szólít így, hogy felbosszantson. Az egész nem ért annyit hogy emiatt idegeskedjek, így inkább elgondolkodtam a kérdésén mielőtt feleltem volna.
- A józan eszem tiltakozik az ellen, hogy este eredjünk a nyomába. De már felkészültünk erre a lehetőségre is. Most még jók az esélyeink. Gondolom nappal több órával később már nem lesz olyan jó az a vérnyom.- foglaltam össze a véleményemet az esti túrával kapcsolatban, és közben az állítólagos vérnyomot próbáltam megtalálni. Sajnos még a materia fénye is kevés volt ahhoz, hogy észrevegyem a nyomokat. Végül felhagytam a próbálkozással és inkább válaszoltam a kérdésére - Harcban számíthatok rám. Hogy milyen téren? ezt nem igazán értem. Varázsló vagyok. De azt hiszem különösen jó vagyok védekezésben. Különösebben nem tudok erőteljes támadásokat produkálni.
- Akkor tudsz minket egyszerre is védeni akár valamitől? Én egyébként alkalmazkodni tudok a helyzethez egy-egy alakkal mint azt már láttad. - Thrin egy farkas alakját ölötte magára, majd valami fertelmes élőhalottszerű csontlénnyé változott. A látványától egyből előjöttek a legborzalmasabb élményeim lassan halványuló, és enyhe hányinger tört rám. Tirin elégedetten elvigyorodott a rosszullétemen - Pedig még nem is látta a legundorítóbbakat. Például itt van egy a csúnyábbak közül. - Mondta és felvette Daniel alakját, utána pedig az enyémet.
- Ez nem volt vicces Thrin. - közöltem vele higgadtan. Több eszem volt annál, mint hogy felüljek a provokálásának. De cseppet sem díjaztam ezt a tréfáját.
-Nem bírod a csontok látványát? A lény vére hogyhogy nem akasztott ki? - Kérdezte Daniel.
- Ebben a sötétben azt a kevés vért nem is vettem észre. - közöltem vele. Meg különben is, azért egy kis vérnél több kell, hogy elveszítsem a lábam alól a talajt, gondoltam magamban. Ha te jártál volna olyan helyeken ahol én. Ha te is láttad volna a holtaktól nyüzsgő Vízi várost másképpen látnád a világot. Tettem hozzá magamban.
- Várj te nem bírod a vár és a halál látványát? - kérdezte Thirin -Akkor mi lesz ha egy sétáló holt jelenik meg a csata téren? Mert megjelenhet, sötét mágusok mindenhol vannak.
- Nem lesz gond. Már láttam jó pár szörnyű dolgot, amit lelketlen fekete mágusok műveltek. Attól hogy viszolygok az élet megcsúfolásától még nem jelenti azt, hogy nincs erőm szembeszállni vele. - közöltem velük eltökélten, olyan hangsúllyal, ami egyértelművé tette, hogy részemről lezártam a témát.
A leglényegesebb dolgot úgy is megbeszéltük így elindultunk vissza a fogadóba, hogy összeszedjük az előre elkészített felszereléseket. Miközben beleraktam az én részemet a mágikus zsákomba a patika előtt lejátszódott jelenet járt a fejemben. A kardforgató gúnyos vigyorát, amikor látta, hogy rosszul lettem Thirin szörnyű alakján képtelen voltam kiverni a fejemből. A szótlan, kardforgató eddig teljesen érzéketlennek tűnt szinte mindenre, mégis jól szórakozott az én bajomon. Nem akartam igazán belegondolni, hogy a viselkedése milyen igazi természetet takar. És ott van még Thirin is. Ez a két mágus jobban aggasztott mint az esti erdei séta.
Körülnéztem a szobában, hátha látok valamit ami segíthet előzni sötét gondolataimat, de most semmi sem tudott igazán megnyugtatni. Elhatároztam, hogy figyelni fogom a társaimat, és egyelőre minden jellemhibájuk ellenére adok nekik egy kis bizalmat.
Miután döntöttem a lelkiismeretem is megnyugodott valamennyire, miközben lesiettem a lépcsőn, hogy találkozzak a társaimmal. Mielőtt odamentem volna hozzájuk a fogadóshoz léptem. - Úgy döntöttünk , hogy a tolvaj után megyünk. Valami zajlik az erdőben, és mi is megpróbálunk utána járni, akárcsak az elődeink. Hátha mi sikerrel járunk. Ha nem jönnék vissza néhány napon belül eljuttatná ezt a Quatro Cerberushoz? - adtam át neki a levelet amint pár perccel korábban fent, a szobámban írtam. - A fogadós egy ideig csak nézett rám, majd elvette a levelet. Most hogy ezt is letudtam odamentem a szótlan kardforgató és a farkassá változott alakváltó mellé. - Indulhatunk – közöltem velük, és nekivágtunk az éjszakának.

(én is elnézést kérek a csúszásért)

Az erdő ezerféle neszét hallgattuk miközben Thirin útmutatásai alapján nekivágtunk az éjszaki rengetegnek. A sötétség egyikünket sem zavarta. A farkas alakot öltött társunk szaglás, és éjszakai látása alapján is kiválóan tudott tájékozódni, pont mint a valódi állatok. Időnként megállt, hogy jobban körbeszimatoljon. Ilyenkor én is kiterjesztettem a térérzékelő aurámat, de csak módjával. A szél az egész erdőt mozgásra észtette. Az ágak a levelek, a bokrok, mind hajladoztak ahogy átfújt köztük a nyugati szél. Régebben, ha ilyen sok mozgás vett körül, hajlamos voltam elveszíteni a kontrollt az erőm felett. Azóta sok gyakorlatnak, és jó pár kellemetlen tapasztalatnak köszönhetően, még ha csak kis részben is, de megtanultam kizárni az ilyen környezeti mozgást. Ennek ellenére nem bíztam el magam, és csak rövid ideig pásztáztam körbe a környezetünket. Úgy okoskodtam, hogyha valami állat, vagy valami más a közelünkbe jönne, Thrin farkas érzékeivel úgy is kiszúrná. Ha pedig pont akkor jön amikor aktív a Sapce Magic akkor meg én venném észre. Némi gyakorlással mostanra már eljutottam, oda, hogy egy nagyobb élőlény mozgását el tudjam különíteni a környezet természetes mozgásától. Persze egész más a gyakorlás és egy éles, helyzet, ráadásul még mindig megtéveszthet a mágiám. Emlékeztettem magamat miközben átléptem egy nagyobb gyökeret, amit Thirin az előbb ugrott át.
Éreztem ahogy Daniel is gond nélkül veszi az akadályt, és egyenletes sebességgel követ minket. Kis csapatunk nem sokat szólt amióta beléptünk az erdőbe, és tekintve, hogy mit is csinálunk, ez így van rendben.
Végül Thirin megállt és ismét elkezdett szimatolni. Ide oda mászkált nyomokat keresve. Sajnos minden jel arra mutatott, hogy elveszítette a vérnyomot, amit eddig követtünk.
Mi a helyzet? Tudjuk még követni? - törtem meg a csendet egy halk kérdéssel. Mögöttem a kardforgató rakta a kezét és tovább figyelte az erdőt. Thirin pedig tovább szaglászott végül odajött hozzánk és halkan, saját hangjánál jóval mélyebb hangon így szólt:
- Egy nagy testű ragadozó szagát érzem. - szavait kissé nehéz volt kivenni, de a lényeg azért érthető volt. - Ne kérdezzétek, hogy honnan tudom, hogy nagytestű de tudom.
- Nagyjából merre van? El tudjuk kerülni?
- Azt pontosan nem érzem, a szaga mindenhonnan terjed, biztos már itt van egy ideje és bejárta a helyet.
Mielőtt átgondolhattam volna a helyzetünket, egy nagy szárnyas lény repült be az aurámba, és nagy sebességgel zuhanórepülésben egyenesen felénk tartott. Felismerve, hogy mire készül azonnal reagáltam.
- A fenébe! Ránk talált! Futás oldalra, gyorsan! - ordítottam, és azonnal rohanni kezdtem oldalirányba, Egy folt suhant el mellettem, ahogy Thirin megelőzött. Éreztem, hogy a szárnyak kelltette zaj ellenére Daniel is meghallotta a figyelmeztetésemet, és ő is fedezékbe húzódott. A levegő felkavarodott körülöttünk, és a tér valóságos táncba kezdett az elmémben. Vad üvöltés hasított bele az éjszakába, majd utána a szörny iszonyatos robajjal becsapódott oda, ahol az előbb még mi ácsorogtunk.
Visszanéztem és egy nagy testű óriási oroszlánféleség tombolt a fák között. Ám ez a lény nagyon távol állt a nagymacskáktól. Nagy fekete szárnyai voltak, a farka pedig egy skorpió fullánkos farkára hasonlított. A lény felmordult és körbenézett, hogy megtaláljon minket.
Hirtelen ötlettől vezérelve megidéztem ekét narancssárga materia kockát és az egyiket beröptettem a szörnyeteg pofája elé. A tervem bevált. A dög azonnal felé kapta fejét, és mancsával rácsapott a lebegő varázslatra.
Daniel azonnal kihasználta az alkalmat a szörny másik oldalán, és támadásba lendült. Éreztem ahogy pengéjével belehasít a lény szárnyába, mire az dühösen felüvöltött és a kockámat feledve a kardforgató felé fordult, és felécsapott a mancsával, de Daniel ugyesen védekezett. Hegyes pengéjével többször is megvágta a szörnyeteg karmos végtagját, míg végül az feladta a kardforgató közvetlen támadását és hátrálni kezdett. Mély levegőt vett, és közben tűzlabda kezdett formálódni kitátott pofájában.
Elmém parancsára a közelebbi materia kocka azonnal Daniel és a lény közé lendült, miközben fallá formáztam.
A lánglabda vörös lobbanással csapódott bele a mágikus védelembe, megvédve a mögötte fegyverét markoló Danielt.
A szörny felmordult és verdesni kezdett a szárnyaival, leveleket, és port kavarva fel.
Mi ez a mágiát használó korcs? - Kérdezte ordítva Daniel, miközben gyorsan odarohant hozzánk elkerülve egy gyors karomcsapást.
- Ez egy igen ritka lény. A neve manitkór és a tüzmágia használata mellett mérget termel a faroktüskéjében. Igen veszélyes és vérszomjas ráadásul intelligensebb az átlagos lényeknél. És ilyen helyen ritkán jelenik meg inkább a pusztákon él.
- Mérgező Faroktüske? Pont ez hiányzott. - jegyeztem meg félhangosan, és tekintetem a magasan ringó farokra vetült. - És ha pusztai lény mit keres egy rengetegben?
- Ezt kérdezd tőle.
- Ady te védj minket mágiával vagy amid van! Daniel te csak akkor támadd ha közel jön. - próbálta átvenni a vezetést Thirin -Fárasszuk ki, de figyeljetek tüskéjére, ne menjetek közel mert a méreg halálos, és nem tudom semlegesíteni! - figyelmeztetett minket.
- Materia High- moroltam, és megidéztem egy harmadik materiat amit a lény farka kelé küldtem. Ha rá tudnám formázni akkor ki tudnám iktatni a veszélyt amit a mérgezett tüske jelent. Mellettem Thirin alakot váltott. Teste fémes színt öltött, ahogy testét fémszerűvé változtatta. okos ötlet. Ha a lény tűzmágiát használ egy fém test jó szolgálatot tehet. Mellettem Daniel kezeit a lényre emelte és kicsiny csont darabkákat lőtt nagy sebességgel a mantikorra. A lövedékek közül elég sok eltalálta el a lényt, de szinte csak arra voltak jók, hogy még jobban felbosszantsák. Bár pár darab azért kilukasztotta a szárnyait. Vadul megrázta magát, esélytelenné téve, hogy a materia rácsusszanjon a farkára. Azzal a farokkal akármikor lecsaphat, villant belém a gondolat, és feledve a materiat mással próbálkoztam. Gyorsan létrehoztam egy spaceloop-ot. A térgyűrű pillanatok alatt létrejött körülöttünk, biztosítva a speciális teret a varázslataimhoz. Ezeken a helyeken belül úgy tudtam varázsolni az alacsonyabb szintű térmágiákat, mintha én magam álltam volna bennük.
A mantikor lábai lángra kaptak, ahogy újabb tűzmágiát használt. Termetét meghazudtoló sebességgel szökkent ki a materaim közül. Megkerült egy nagyobb fát, és már szinte mögöttük is volt. Ismét kitátotta a száját és rengeteg apró tűznyilacskát köpött ránk kisebb felhőben.
Mindkét kezemet kiraktam elé, és képzeletben megtettem ez a mellettem álló Daniellel is. A francba, hogy ilyet is most csinálok először, villant még át rajtam a kétségbeesett gondolat, mielőtt mindkét Reverse létrejött.
A piros lánglövedékek nagyja, mielőtt eltalálhattak volna minket megfordultak a levegőben és telibe találták a mantikort, ami mérgében, és meglepettségében mancsával a fejéhez kapott, a bosszantó tűznyilak miatt.
- Ez szép volt. - jegyezte meg halkan Thirin mögöttem.
A dög ismét varázsolni kezdett a lábai továbbra is lángoltak ám a tűz most terjedni kezdett és szőnyeget képzett a rém mancsai alatt. Fenyegetően felüvöltött majd a levegőbe emelkedett anélkül, hogy a szárnyait használta volna. Daniel megszabadult a táskájától és kivont karddal teljes figyelmét a repülő bestiának szentelte. Én sem tétlenkedtem. Átformáztam mindhárom materiamat lándzsákat készítve belőlük. A fénylő dárdák azonban óvatosságra késztették a szörnyet, ami a szőnyegen állva megpróbált eltávolodni a lassú varázslataim elől.
- Ady fel tudsz juttatni hozzá hogy harcolhassak? - kérdezte.
- Igen. fel. De nem lesz egyszerű. - az egyik lándzsa megszűnt fent, és lent egy új materia-t formáltam. Lapos, 4x4 méteres narancs téglatestet. - Légy nagyon óvatos. - figyelmeztettem az alakváltót - ha gáz van készülj fel rá hogy rád formázom és lehozlak.
-Oké – felelte, mikor fellépett rá. Azonnal elkezdtem fellebegtetni, miközben a lándzsák folyamatosan rohamozták a mantikort. A varázslataim irányítása, és a tér legfontosabb hullámai, amiket a szörny, és a társaim keltettek minden figyelmemet lekötötte.
A szörny a lándzsákat kerülgetve felénk fordult és újabb tűtámadással próbálkozott a felé repülő Thirin felé. Azonnal reagáltam átformázva a materiat, hogy megvédje az alakváltó mágust. A mantikor sokat kockáztatott a támadásával ugyanis nem figyelt a materiaimra, és három lándzsa belecsapódott a testébe. Kettő a szárnyát, egy pedig a törzsét találta el. A lény tombolt am agasban, de alapvetően a helyzet nem változott semmit.
Mellettem Daniel tétlenül ácsorgott, Thirin pedig arra várt, hogy elég közel kerülhessen ahhoz hogy a lényre vethesse magát.
- Téged is fellebegtesselek Daniel?
- Próbáld meg inkább megszüntetni a lángokat aminek áll. Félig szilárdnak kell lenniük ha megtartják a súlyát. A lándzsáiddal próbáld meg szétrombolni.
- Az nem fog menni. Legalábbis lándzsákkal nem, De megpróbálhatok azért valamit a tanácsod alapján. - elmém parancsára két materia a lény lábaihoz lebegett és átformálódtak forgó propellerekké, amik fokozatosan gyorsulva elkezdték kavarni, szétszabdalni a lángokból álló szőnyeget.
Thirin ismét alakot váltott és valami pikkelyes teknősszerű lénnyé alakult, és vízmágiával kezdte el sorozni a mantikort, és annak egyre ingatagabbá váló varázslatát.
Végül a szörny elveszítette az egyensúlyát és átzuhant a tűzszőnyeg maradékán. Ám Kitárta a szárnyait és vitorlázó repüléssel próbált biztonságosan földet érni. Lángok csaptak fel körülötte, ahogy ismét varázsolni próbált, ám a mágia nem fogant meg és a lény egy fának csapódott.
Daniel csak erre várt. Kilőtt mint a nyíli és sebesen a lényhez rohant és rávetette magát. Két vágást és egy szúrást vitt be a kardforgató mielőtt a lény reagálhatott volna. Sörénye és a pofája csatakos volt a vérétől. A mantikor azonban nem adta fel. Farka szemmel követhetetlen sebességgel meglendült és eltalálta Danielt.
Vízlövedék toccsant szét a lény farkán, ám Thrin támadása túl későn érkezett. Daniel megfordította a megkezdett vágást és levágta a veszélyes fullánkot. De mindez már semmit sem ért. A méreg már megfertőzte Danielt. Koncentrációm, kissé megtört és a materiaim kihunytak a levegőben, kivéve azt ami az alakváltót lebegtette.
Thirin leugrott a levegőből és közben még két vízlövedéket lőtt a lény pofájába. Daniel pedig nem törődve a sebével a lény pofájába ugrott és tövig döfte a kardját a mantikor torkába.
Thrin felvette eredeti alakját és sebesült társa mellé ugrott, még sikerült épp elkapnia Danielt mielőtt a földre zuhant volna.
Ez nagyon elszúrtuk, dühöngtem magamban. Mérgemben beleütöttem a földbe, hogy levezessem valamennyire a feszültségemet. Ha egy Materiat lent hagytam volna tartalékba. Ha Space loopot idéztem volna egyből a lény elé. Tudhattam volna, hogy erre készült az a szótlan Daniel. Most már késő.
Hirtelen mozgás rántott ki az elhatalmasodó övnádból és pánikból. Valaki sebesen közeledett felénk.
- Valami még jön felénk! - kiáltottam és lélekszakadva odarohantam a társaimhoz. A fák közül az a figura ugrott elő akit egészen eddig kerestünk. A nyavalyás megfoghatatlan tolvaj egyenesen idejött az orrunk elé. Ráadásul oda se figyelt ránk, helyette elővett egy kést, és mindhármunk döbbenetére elkezdte szabdalni a kiszenvedett mantikor tetemét.

Az erdőben haladtunk, mindenki némán követett és leste, mikor tör rá valami szörnyűség az erdő fái közül. A vérnyomok könnyen követhetőek voltak az elején és gyorsan tudunk haladni, de az erdőben már számtalan szag nehezítette a haladást ez még nem zavart volna meg de pár óra haladás után feltámadt a szél és szerte szét fújta a szagokat és szinte követhetetlenné tette a nyomot. Aztán az egyik pillanatról a másikra egy áthatóbb szab ütötte meg az orromat ami elfedte a követett nyomot. Egy ideje már igyekeztem újra szagot fogni mikor Ady megszólalt.
- Mi a helyzet? Tudjuk még követni?
Vissza fordultam feléjük és közöltem a tényt:
- Egy nagy testű ragadozó szagát érzem.
- Ne kérdezzétek, hogy honnan tudom, hogy nagytestű de tudom.
- Nagyjából merre van? El tudjuk kerülni? - kérdezte Ady.
- Azt pontosan nem érzem, a szaga mindenhonnan terjed, biztos már itt van egy ideje és bejárta a helyet. - válaszoltam.
- A fenébe! Ránk talált! Futás oldalra, gyorsan! - üvöltött fel ekkor Ady.
Ady sebesen elkezdett futni, de az én sebességemmel nem tudta fölvenni a versenyt pillanatok alat utó értem és le is hagytam. Mikor megálltunk és megfordultunk egy hatalmas szárnyas oroszlánt pillantottam meg egy skorpió farokkal, vagyis egy mantikórt.
Adys két narancs szín kockákat teremtett maga elé és azokat eléggé lassan belebegtette a mantikór elé. A szörnyetek nagyobb veszély forrásnak ítélte mint a kivont kardal álldogáló Daniel aki csak pár méterrel ugrott hátrább mikor a szörny megérkezett. A mantikór sebesen a kockák felé csapott, de semmi kárt nem tudott ejteni bennük.
Ezt a pillanatot választotta ki Daniel a támadásra. Az előttem álló Adytól és a kockáitól nem igen láttam hogy mi is történik, de a szörny üvöltéséből arra következtettem, hogy Danielnek sikerült megsebesítenie. Aztán egy-két pillanat múlva egy lánglobbanást láttam aztán azt, hogy Daniel fut felénk miközben értetlenül üvöltözik:
- Mi ez a mágiát használó korcs?
Elfojtva egy mosolyt a többiek értetlenkedésével kapcsolatban - ami nem is volt olyan könnyű mert közben már levedlettel a farkas alakot és a fém alakomat vettem fel - gyorsan elhadartam egy gyors össze foglalót a mantikór alapvető tulajdonságaival kapcsolatban.
- Ez egy igen ritka lény. A neve mantikór és a tűzmágia használata mellett mérget termel a farok tüskéjében. Igen veszélyes és vérszomjas ráadásul intelligensebb az átlagos lényeknél. És ilyen helyen ritkán jelenik meg inkább a pusztákon él.
- Mérgező Farok tüske? Pont ez hiányzott. És ha pusztai lény mit keres egy rengetegben? - kérdezte Ady.
- Ezt kérdezd tőle. - válaszolta Daniel megkímélve engem a választól.
- Ady te védj minket mágiával vagy amid van! Daniel te csak akkor támadd ha közel jön. - mondtam gyorsan kihasználva, hogy rám figyelnek.
- Fárasszuk ki, de figyeljetek tüskéjére, ne menjetek közel mert a méreg halálos, és nem tudom semlegesíteni!
Ady ismét megidézett egyet a már lebegő kockákból és elkezdte a mantikór felé lebegtetni, a varázslat elég lassan közelítette meg a szörnyet ezért Daniel is a szörny felé lőtt egy csont tüske sorozatot, hogy elterelje a szörny figyelmét.
Daniel lövedékei közül elég sok megszedte a lényt, de mivel nem mondtam neki hogy a szárnya nem igazán repülésre szolgál ezért a lövedékek nagy része azt találta el. A lény lábai fellángoltak és szemmel alig követhető sebességgel tett egy fél kört körülöttünk majd megtorpanva egy sorozatnyi tűznyilat engedett felénk.
A tűz nyilacskák viszont mielőtt még eltalálhattak volna minket vissza fordultak a és a mantikórba csapódtak nem sok kárt okozva a tüzet használó teremtményben. Egy pillanatra csak néztem vajon Daniel vagy Ady csinálta e ezt a varázslatot, de hamar rá jöttem egy belső sugallat hatására, hogy ez Ady egy tér mágiája volt.
- Ez szép volt. - mondtam magam elé látszólag senkihez sem beszélve.
Közben a mantikór egy tűz szőnyeg varázslattal a levegőbe emelkedett és gyorsan távolodni kezdett az Ady által idézett kockák elől melyek kitartóan üldözték most már lándzsa formát öltve.
Láttam hogy Ady varázslatai sosem fogják elkapni a lényt ha az nem akarja és Daniel sem akart látszólag semmit tenni csak várt hogy a lény lekerüljön.
Hirtelen ötlettől vezérelve megkérdeztem:
- Ady fel tudsz juttatni hozzá hogy harcolhassak?
- Igen. fel. De nem lesz egyszerű. Légy nagyon óvatos. Ha gáz van készülj fel rá hogy rád formázom és lehozlak. Mondta elém lebegtetve egy 4X4 méteres lapot amire fel léptem és a magasba emelt.
Nem volt olyan nehéz megszokni fenn a varázslat annyira stabil volt mint egy hajón állni szélcsendben szóval nem okozott gondot a harcra figyelnem.
Amint felérte egy tűz golyóval próbált leszedni a mantikór az lapról de a lap hirtelen egy falat formázott elém és megvédett a lövedéktől.
Közben Ady lándzsái olyan szélforgó szerű alakokat vettek fel és pörögve a lényt lebegtető mágiába csapódtak szét zilálva annak szerkezetét.
Gyorsan Kappa alakot vettem fel és pár vízköpettel majd később víz ágyúval kezdtem a mantikórt és a tűz szőnyeget eltalálni. Pár másodpercig bírta csak a mantikór az együttes rohamot majd megbillent és zuhanni kezdett még egy utolsó kísérletet tett a becsapódás elkerülésére de szétroncsolt szárnyaival már nem sokat tudott kezdeni. Egy hangos dobbanással csapódott a földnek, mire Daniel mint egy táv futó ki a sípszót hallja lőtt ki a lény felé.
Daniel a lényre vetette magát aztán szúrt és vágott de nem vette észre hogy a lény farka felemelkedik és felé csap. Egy víz ágyú lövedékkel próbáltam kitéríteni de láttam hogy csak pár másodperccel késtem le. A lövedék a lény farkát érte és távolabb lökte azt egy nagy csapást mérve a lényre is. Daniel meg kardjával lemetszette a fullánkot majd végzett vele.
Ady közben lehozott így eredeti alakom felvéve még megtámasztottam Daniel vállát hogy ne essen el.
- Valami még jön felénk! - kiáltotta Ady mielőtt még sikerül volna lélegzethez jutnunk.
Ekkor a tisztásra hirtelen betört a falusi tolvaj és minket észre sem véve a lénynek esett és egy késsel elkezdte össze szabdalni a tetemet.

(Bocsánat a késésért, habár nem írtam a hiányzások menüpontba, de nem voltam teljesen jelen az utóbbi időben. Beteg voltam/vagyok és csak részlegesen tudtam itt lenni a gépnél, írni pedig nagyon nehezemre esett, nem igazán volt tiszta a fejem, és nem is nagyon emlékszem mit csináltam, de azért lassan-lassan megcsináltam a postot. A jövőre nézve én örülnék az időkorlát ismételt bevezetésének, hajlamos vagyok nélküle az ellustulásra , de megpróbálok többet nem késni (ennyit))

Az erdő sűrű volt és zajos, még éjszaka is, hiszen sok állat csak ilyenkor aktivizálta magát, tehát ilyenkor ezek az élőlények vették át a nappali zsivajt. Danielék követték a farkassá változott Thrint az erdőben, és egyre mélyebbre hatoltak. A szél fújt, de a hold fényesen világított, így nem voltak vakságra ítélve, Daniel pedig úgy érezte, hogy mintha nem is zavarná lassan az, hogy nem világít a nap fénye, és az érzékeinek se zavar be nagyon. Viszont félő volt, hogy elvesztik a nyomot a szél miatt. Kis idő múlva ez be is következett
- Mi a helyzet? Tudjuk még követni? - Kérdezte halkan Adelus. Daniel a kardjára tette kezét.
- Túl sok itt a hitvány, féreg élőlény, undorító egy hely. - Mondta Darkos.
~ Ez van, nem tehetünk semmit. ~ Gondolta Daniel.
- Dehogynem! Csak nem éppen érné meg felkutatni az összeset, ez is egy fontos lecke, kibírni a szánalmas élőlények jelenlétét. - Válaszolta a démon.
- Egy nagy testű ragadozó szagát érzem. - Mondta Thrin, eltorzult, állati hangon. - Ne kérdezzétek, hogy honnan tudok, hogy nagytestű, de tudom. -
- Nagyjából merre van? El tudjuk kerülni? - Kérdezte Adelus.
- Azt pontosan nem érzem, a szaga mindenhonnan terjed, biztos itt van már itt van egy ideje és bejárta a helyet. -
- A fenébe! Ránk talált! Futás, oldalra, gyorsan! - Ordította el magát hirtelen Adelus, és futni kezdett. Thrin gyorsan elviharzott mellette. Daniel csupán pár lépést tett oldalra, hogy a legközelebbi fa takarásába érjen. Néhány pillanat múlva egy nagy lény csapódott be ott, ahol az előbb állt a csapat. Daniel kipillantott a fa mögül. A lény nem felé nézett, hanem az előtte lebegő narancssárga kockára, mely minden bizonnyal Adelus műve volt. A lény egy oroszlántestű, szárnyakkal ellátott korcs volt, akit még egy tüskés skorpiófarokkal is megáldott az, aki jókedvében, vagy részegségében létrehozta. Daniel kihasználta, hogy a lény nem rá figyel, és gyorsan megindult felé.
~ Nem lenne jó, ha a levegőben kéne megküzdeni vele. ~ Gondolta Daniel, és így a lény szárnyát célozta meg, és a már futás közben elővett Mortemmel belehasított a célpontjába. A lény felüvöltött, és rögtön Daniel felé fordult, miközben a mancsával felé csapott. Daniel védelemre emelte kardját,és a lény mancsa a pengére csapódott. A lény saját erejével vágta bele a kardot a végtagjába, és ez láthatólag fájt neki. Daniel kontravágást akart indítani, de a lény meglepően gyors volt, és ismét felé kapott. Daniel kivédte a támadást, hasonló hatással mint az előzőt. Még egy-két öncsonkító támadás után a lény rájött, hogy nem jut semmire így, és hátraugrott.
- Vigyázz, lehet, hogy egy korcs lény de mágiát használ. - Mondta Darkos. Mielőtt Daniel megkérdőjelezhette volna a dolgot, a lény kitárta állkapcsát, amiben egy tűzgolyó kezdett gyűlni. Daniel is elkezdte gyűjteni a mágiáját, hogy gyorsan pajzsot alkosson, de lény ebben is megelőzte. Ám ahogy a tűzgolyó elindult felé, Adelus egyik kockája belebegett közéjük, és a mágia elnyelte a tűzgolyót.
~ Ez még túl nagy falat nekem egyedül, sajnos együtt kell dolgoznom a többiekkel. ~ Gondolta Daniel, és még mielőtt Darkos ellenkezhetett volna elindult a többiek felé. A lény csapkodni kezdett a szárnyaival, és Daniel felé kapott. Daniel egy gurulással elkerülte a támadást, és odafutott társaihoz.
- Mi ez a mágiát használó korcs? - Szegezte a kérdést Thrinnek, aki időközben visszaváltozott. Mivel momoicsi foglalkozott a hasonlóan korcs lényekkel, és Thin volt az kettejük közül aki befogadta ezt a tudást, ezért valószínűnek tűnt, hogy tudja mi lehet a lény.
- Ez egy igen ritka lény. A neve mantikór és a tűzmágia használata mellett mérget termel a farok tüskéjében. Igen veszélyes és vérszomjas ráadásul intelligensebb az átlagos lényeknél. És ilyen helyen ritkán jelenik meg, inkábba pusztákon él. - Mondta Thrin
- Mérgező farok tüske? Pont ez hiányzott. - Mondta Adelus, miközben a lény felé bámult. - És ha pusztai lény mit keres egy rengetegben? -
- Ezt kérdezd tőle. - Válaszolta Daniel.
- Ady te védj minket mágiával vagy amid van! Daniel te csak akkor támadd ha közel jön. - Mondta Thrin kissé fontoskodóan. - Fárasszuk ki, de figyeljetek a tüskéjére, ne menjetek közel, mert a méreg halálos, és nem tudom semlegesíteni! - Tette hozzá. Ady megidézett egy harmadik Materia High-t és elindította a lény felé. Thrin alakot váltott, fém alakját vette föl, Daniel pedig szintén mágiához készülődött. Kitartotta a kezét a mantikór felé, és csontfogakat lőtt ki a lény felé. A mantikór belemozdult a varázslatba, így a négy darabból csak kettő találta el, amik átfúródtak a sebzett szárnyán. Adelus materiái sem tudták rabul ejteni a mantikórt, aki ismét mágiához folyamodott. A lábain tűz jelent meg, és felgyorsult sebességgel megindult, hogy megkerülje őket. Már majdnem mögöttük járt, amikor megállt, és olyan gyors volt, hogy mire mindhárman felé fordultak, már kis tűzlövedékek repültek a mágusok felé. Daniel felkészült ismét a mágiahasználatra, de mégse lett szüksége rá, mivel Adelus kitette a kezét, és a lövedékek megfordultak a levegőben, majd visszalövődtek a mantikór felé, és bizony telibe találták azt. A lény idegesen csapott a saját lövedékeire.
- Jobb is, amíg nem látják a mágiádat. - Mondta Darkos. - De... Várjunk csak, mi ez, mit csinál az öcséd? - Kérdezte Darkos. Daniel Thin felé nézett, aki visszaalakulva állt Adelus mögött, és tágra nyílt hófehér szemekkel nézte ahogy Adelus varázsol.
- Megvetendő és korcs lényt érzékelek, ez csak egy dzsinn lehet. - Mondta Darkos.
~ Dzsinn? ~
- Igen, mások technikáit másolja le, tehát lopja el. Szánalmas, hogy nem a saját erejét használja, már ha van neki egyáltalán. - Mondta Darkos undorodva. - És úgy látom, hogy egy ilyen fészkelte be magát az öcsédbe is, ezzel tenni kell valamit. -
- Ez szép volt. - Mondta Thrin halkan. A mantikór látszólag ismét készülődött valamire.
~ Szerintem a mantikór most nagyobb veszélyt jelent. ~Gondolta Daniel. Darkos felsóhajtott.
- Ahogy gondolod halandó, de ebből még gond lehet. - A lény egy tűzszőnyeget idézett maga alá, és felemelkedett a társaság fölé egy ordítás keretében. Daniel gyorsan ledobta a a felszereléssel megpakolt hátizsákját, elege volt abból, hogy lelassítja valami, és Mortemmel a kezében figyelte mit cselekszik a lény. Adelus materiái átalakultak hegyes, lándzsaszerű formákká és megindultak a mantikór felé, aki rögtön el is kezdte arrébb lebegtetni magát.
~ Éreztem, hogy ez lesz... ~ Gondolta Daniel.
- Ady fel tudsz juttatni hozzá, hogy harcolhassak? - Kérdezte Thrin.
- Igen. Fel, de nem lesz egyszerű. - Ezzel egy új formát idézett, egy lándzsa megszűnt fenn. - Légy nagyon óvatos. Ha gáz van készülj fel rá, hogy rád formázom és lehozlak. -
- Oké. - Felelte Thin, majd fellépett a megjelenő lapos mágiára. Daniel lassan a mantikór alá kezdett mozogni, miközben testére egyre feljebb lebegett, a materia lándzsák pedig sorra vétettek célt, ahogy a lény kikerülte őket. Észrevette Thrint és egy újabb mágiát küldött el felé. A materia átformálódott, és megvédelmezte Thrint, viszont a mantikór a támadásra koncentrált, őt nem volt mi megvédje Adelus lándzsáitól. Három darab találta el, kettő darab a szárnyába fúródott, egy pedig a törzsébe. A lény ismét felordított, és távolabb húzódott a fenyegető mágiáktól. Daniel visszasétált oda ahonnan legjobban beláthatta az eseményeket, azaz Adelus mellé.
- Téged is fellebegtesselek Daniel? - Kérdezte Adelus.
- Próbáld meg inkább megszüntetni a lángokat amin áll. Félig szilárdnak kell lenniük ha megtartják a súlyát. A lándzsáiddal próbáld meg szétrombolni. - Válaszolta Daniel.
- Az nem fog menni. Legalábbis lándzsákkal nem, de megpróbálhatok azért valamit a tanácsod alapján. - Adelus mágiái átalakultak a magasban, és Thin is alakot váltott, azzá a korcs lénnyé változott, amit a küzdelmük során is használt. Adelus "propeller" materiái szétkavarták a tüzet, Thin vízmágiája pedig eloszlatta azt. A lény pár másodperc múlva át is esett a mágiája lyukain. Zuhanás közben gyorsan kitárta a szárnyait, és vitorlázni kezdett, ám ez a sérülései miatt nem volt túl effektív. Mágiát kezdett formázni, de nekicsapódott az egyik fának.
~ Most. ~ Daniel szinte kilőtt a zuhanó lény felé, és amint az becsapódott támadni kezdte. Először az egyik mellső lábába vágott, hogy ne tudjon felállni, aztán a torkába vágott, majd a mellkasába szúrt, hogy kivégezze az állatot.
- Hátulról. - Mondta Mortem. Daniel elkezdett fordulni, de nem volt elég gyors, valami a hátába csapódott. Meglátta a szeme sarkából, a lény méregtüskéje volt az. Ebben a pillanatban egy vízlövedék is belecsapódott a lény farkába, és Daniel levágta a tüskét, mielőtt még több mérget tudott volna a testébe nyomni.
~ A fenébe, Thin azt mondta elég erős a mérge. ~
- Legalább tanulhatsz a hibáidból. - Mondta Darkos. - A méreg meg segít au immunitás kiépítésében. -
~ Immunitás? ~ Thrin eközben landolt a földön és belelőtt még két lövedéket a lénybe. A lény ordítani készült.
- Igen, méreg immunitásra gondolok. A méreg egy igen komoly, de kissé aljas fegyver. Nem szeretem, de elismerem, hogy hasznos is lehet. Viszont jó ha mondjuk meg sem érezzük a hatását, azaz immunisak vagyunk rá. Én az vagyok, te még nem. Ideje elkezdenünk foglalkozni vele. - Daniel a lény fejéhez lépett, és a kitátott szájába mélyesztette a kardját. A lény torkából ordítás helyett csak vér fröcskölt.
- Remélem a pokolra jutsz, korcs. - Motyogta Daniel. Majd kicsit megszédült. Hirtelen elvesztette az egyensúlyát, és összeesett. Thrin hirtelen ott volt és megtámasztotta.
- Na látom már kezded érzékelni a hatásokat, nem kéne meghalnod, a mi érdekünkben. Beléd sugárzok egy keveset az erőmből, az majd megoldja a problémát. Ismételten fájni fog, de ezt már megszokhattad. Az erő ára sokszor fájdalom. -
- Valami még jön felénk! - Kiáltotta Adelus, és odarohant hozzájuk. A fák közül előbukkant a lény, akit eddig üldöztet, és a halott mantikórhoz ugrott, az orruk elé. Ügyet sem vetett a csapatra, inkább a mantikór testét kezdte felszabdalni egy késsel a kezében. Daniel ekkor elkezdte érezni, a Darkos által említett fájdalmat.

A döbbent csöndet csak a kés suhogása, és a szakadó bőr, és hús émelyítő zaja törte meg. Idegesen összerezzentem a hangok hallatán, lelki szemeim előtt rémes képek villantak át. Képtelen voltam bármit is tenni. Thirin az ájuldozó Danielt tartotta. Lassan, másfél perc múltán úrrá lettem a döbbenetemen, és egy óvatos lépést tettem az elmélyülten dolgozó tolvaj felé. Nem törődött velem, hanem folytatta a munkáját. Ismét közelebb léptem és varázslatra emeltem a kezem. Itt az esélye a materia-nak.
Ám mielőtt még létrehozhattam volna a téranomáliát, a tolvaj befejezte gyomorforgató munkáját, és észveszejtő sebességgel felpattant, felkapva cuccait, majd bevetette magát a sűrűbe. Ahogy mellettem rohant el, éreztem, hogy meleg cseppek hullanak az arcomra. Ösztönösen letöröltem őket, és csak akkor döbbentem rá, hogy az mantikor vére. A menekülő tolvaj valóságos vérösvényt hagyott maga után az erdőben.
- Na, amilyen véres volt még a saját orrommal is követni tudnám, ennél szelesebb időben is. - jelentette ki magabiztosan, miközben az egyre rosszabb bőrben lévő Danielt támogatta.
- Kit érdekel az a hülye lény, mi van Daniellel?- Kérdeztem dühösen, aggodalomtól csengő hangon a vigyorgó alakváltótól. - Mi történt vele? Alig láttam mi történt a sötétben, csak azt éreztem, hogy a lény eltalálta.
- Túléli, valószínűleg nem olyan béna mint aminek látszik. Egyébként nem lenne hiába a sérülése, ha követnénk a célt. Ő is ezt akarja igaz Danel? - rázogattatta meg a társát.
- Hagyjatok nyugodtan, kövessétek a lényt, majd jobban leszek magamtól is, a sérülés miatt csak tehet vagyok. - hörögte nagy erőfeszítések közepette a kardforgató.
- Anélkül is az vagy itt a dzsungel közepén, de ha itt hagyunk a vérszagra hamar összegyűlnek a ragadozók és akkor vége a vidám kalandozásnak.
- Én tudnám lebegtetni, amíg elmúlik a méreg hatása. Ugye el fog múlni? - fordultam Thrin felé. - Nem lenne jobb esetleg visszamenni a faluba, és ott megvárni míg felépül? Én semmit sem tudok ennek a lénynek a mérgéről, és inkább nem kockáztatnák.
Az alakváltó mielőtt válaszolt volna, egy fa törzséhez támasztotta sérült unokatestévért, és odajött hozzá, és halkan így szólt:
- Mint említettem nem fog elmúlni a méreg hatása. Szép lassan teljesen e fog bénulni míg lélegezni sem tud majd aztán megfullad persze, a szíve is leállhat az a jobbik eset. De a faluban nem fogja senki se meggyógyítani a dzsungelben még hamarabb találunk gyógyítót vagy ellenanyagot, esetleg pont annál lénynél akit üldözünk.
- Csak a mesékben van tele az erdő öreg remete gyógyítókkal. Még a falu lenne a legjobb esélye. - ellenkeztem. - és miből gondolod, hogy a tolvajnál van ellenméreg?
- Biztos nem végbél vizsgálatot tartott a lényen - felelt idegesen - és igenis nagyobb az esélye itt a dzsungelben mint a kétes jellemű falusiak közt.
- Kétes jellemű falusiak? - azt hittem rosszul hallok.
- Egyébként is mit aggódsz érte? – vetette oda nekem, és közelebb hajolt hozzám. - a mágiája nem volt idáig valami hasznos számunkra, és még csak rokoni szálak sem fűznek hozzá, egyébként is egyedül akartad elvállalni.
- Minden élet fontos. Nem hagyhatom csak így itt, hogy meghaljon. Te pedig elvileg a rokona vagy, mégis sorsára hagynád? Miféle ember vagy te Thrini? - kiabáltam az alakváló mágusnak.
- Magának való. Ne legyen kétséged ő is így cselekedne fordított helyzetben. - felelte nevetve.
- Ezt nehezen tudom elhinni.- jegyeztem meg tompán, és ökölbe szorítottam az ökleimet dühömben. Nagy kedvem lett volna képen törölni, a vigyorgó fejét hátha attól észhez térne. Mégis miféle varázslókkal kerültem én össze, hogy így vélekednek egymásról? - Képesek lennétek egymást itt hagyni az erdőben, halálos veszályben ha a másik haldokolna? .- kérdeztem elborzadva.
- De hogy is, félre értesz én azt mondtam, hogy vigyük tovább, de ne fecséreljük az időnket holmi doktorok keresésére a faluban, mert ott nincs olyan, aki meg tudná gyógyítani. Viszont a dzsungelben lehet, hogy van. Tudod az előkészületek alatt körbe jártam ellenméreg terén is a falut és igen gyengén voltak felszerelve ilyesmiből annak ellenére, hogy milyen helyen élnek??
- Nahát milyen alapos. Nekem a patikájuk eléggé felszereltnek tűnt. - jegyeztem meg. Én is körbejártam, a terepet, és boltot, és a polcok roskadoztak a gyógyszerektől. Nehogy már ne tudjon segíteni Danielen. - A faluban akkor is jobbak az esélyei mint itt a vadonban – érveltem a saját véleményem mellett. - És mi ez a marhaság, hogy itt lehet, hogy találunk gyógyítót? Csak a mesékben van minden erdőben remete, aki meggyógyítja a sebesült hősöket. És nem hiszem, hogy a tolvajunk belefér ebbe a kategóriába.
- Adykám, a legtöbb helyen a mantikór is mesének számít de te itt láthatsz belőle egy példányt.
Nem érdekelt cseppet sem a mantikor, annyira felbosszantott Thrin az idióta érdektelen, és számító gondolkodásával. Kezdtem megbánni, hogy velük társultam erre a feladatra. Most először volt dolgom nem céhes mágusokkal, és bebotlottam két olyanba, akiktől mindenki óva intett volna.
- És te tényleg egy mesebeli klisére bíznád az unokatestvéred sorsát? - kérdeztem csendesen, de haragtól remegő hangon. - Arra, hogy hátha esetleg, véletlenül találkozol az erdőben egy gyógyítóval?
Thirin vérlázítóan rám vigyorgott.
- Ady nem is vagy olyan szűk látókörű mint először hittem, egy perc alatt át láttad a logikámat.
Logikát? Ez nem logika, hanem elmebaj. A kardforgató a reggelt sem biztos hogy megéri. Véleményemet pedig meg is osztottam az idióta alakváló mágussal.
- Fel nem foghatóm, hogy mered, ilyen veszélynek kitenni az unokatestvéred. Sokkal jobbak a túlélési esélyei a faluban mint a vadonban. Mégis meddig fogja bírni?
- Viszonylag rövid ideig, de ezt a napot még ki húzhatja - felelte közönyösen. - A kérdés viszont csak az hogy ki cipeli őt és ki a cuccait?
Ez számára a legfontosabb? Miféle ember ez a Thirin?
- Én – morogtam dühösen. Szívesen mondtam volna még mást is, különféle jelzőkkel illettem volna az idióta, és érzéketlen alakváltót, de inkább megtartottam magamnak a szitkaimat, és megidéztem egy materiat, amit ráformáz Danilere és a lebegőbe emeltem. - a hordágy, és az esetleges koporsó előállt. Az ostobaságod az életébe fog kerülni.
- Ezt a lehetőséget mit mondtam vállalom, mert ő is megtenné értem. És ne feledd a mondás szerint ha nem hal bele akkor sokkal erősebb lesz
- Ha meghal az a te hibád lesz. Vezess!

Daniel egyre nagyobb súllyal nehezedett rám, ahogy dolgozott a méreg a testében szépen lassan bénítva meg azt. Mivel elég nehéz volt a Daniel ezért csak részben tudtam figyelni lényre, ami nem látszott, pillanatnyilag veszélyt jelentene ránk. Ady egy idő után elunta a megfigyelő szerepét és közelebb óvakodva varázslatra készült, de a lény megérezve ezt, vagy csak pont végezve gyorsan felpattant és elinalt. Az utat amin haladt sűrűn borította a mantikór vére így nem kellett attól tartanunk, hogy nem fogjuk tudni követni a nyomát az egyre sűrűbb és sötétebb erdőben.
- Na, amilyen véres volt még a saját orrommal is követni tudnám, ennél szelesebb időben is. - jelentettem ki elégedetten.
- Kit érdekel az a hülye lény, mi van Daniellel? - kérdezte dühösen Ady - Mi történt vele? Alig láttam mi történt a sötétben, csak azt éreztem, hogy a lény eltalálta.
- Túléli, valószínűleg nem olyan béna mint aminek látszik. Egyébként nem lenne hiába a sérülése, ha követnénk a célt. Ő is ezt akarja igaz Danel? - ráztam meg Daniel egyre jobban ernyedő testét.
Bár éreztem egy kis aggodalmat nem akartam kimutatni, nehogy rájöjjön Ady, hogy közelebbi kapcsolatban állok Daniellel, mint amit megemlítettünk neki.
Hagyjatok nyugodtan, kövessétek a lényt, majd jobban leszek magamtól is, a sérülés miatt csak tehet vagyok. - hörögte nagy erőfeszítések közepette Daniel.
- Anélkül is az vagy itt a dzsungel közepén, de ha itt hagyunk a vérszagra hamar összegyűlnek a ragadozók és akkor vége a vidám kalandozásnak. - vetettem oda neki.
- Én tudnám lebegtetni, amíg elmúlik a méreg hatása. Ugye el fog múlni? - fordult felém Ady. - Nem lenne jobb esetleg visszamenni a faluba, és ott megvárni míg felépül? Én semmit sem tudok ennek a lénynek a mérgéről, és inkább nem kockáztatnák.
Daniel egyre nehezebb testét egy fatörzsnek támasztottam, majd Adyhoz léptem és halkan mondtam neki.
- Mint említettem nem fog elmúlni a méreg hatása. Szép lassan teljesen e fog bénulni míg lélegezni sem tud majd aztán megfullad persze, a szíve is leállhat az a jobbik eset. De a faluban nem fogja senki se meggyógyítani a dzsungelben még hamarabb találunk gyógyítót vagy ellenanyagot, esetleg pont annál lénynél akit üldözünk.
- Csak a mesékben van tele az erdő öreg remete gyógyítókkal. Még a falu lenne a legjobb esélye. - ellenkezett. - és miből gondolod, hogy a tolvajnál van ellenméreg?
- Biztos nem végbél vizsgálatot tartott a lényen - feleltem idegesen - és igenis nagyobb az esélye itt a dzsungelben mint a kétes jellemű falusiak közt.
- Kétes jellemű falusiak? - válaszolt Ady szinte kiáltva.
- Egyébként is mit aggódsz érte? – vetettem oda neki, és közelebb hajoltam hozzá. - a mágiája nem volt idáig valami hasznos számunkra, és még csak rokoni szálak sem fűznek hozzá, egyébként is egyedül akartad elvállalni.
- Minden élet fontos. Nem hagyhatom csak így itt, hogy meghaljon. Te pedig elvileg a rokona vagy, mégis sorsára hagynád? Miféle ember vagy te Thrini? - kiabálta Ady egy is hisztériával a hangjában.
- Magának való. Ne legyen kétséged ő is így cselekedne fordított helyzetben. - feleltem nevetve hátha oldom a feszültségét így, vagy úgy.
- Ezt nehezen tudom elhinni.- jegyezte meg tompán, és ökölbe szorította az ökleit dühében. - Képesek lennétek egymást itt hagyni az erdőben, halálos veszélyben ha a másik haldokolna? .- kérdezte elborzadva.
- De hogy is, félre értesz én azt mondtam, hogy vigyük tovább, de ne fecséreljük az időnket holmi doktorok keresésére a faluban, mert ott nincs olyan, aki meg tudná gyógyítani. Viszont a dzsungelben lehet, hogy van. Tudod az előkészületek alatt körbe jártam ellenméreg terén is a falut és igen gyengén voltak felszerelve ilyesmiből annak ellenére, hogy milyen helyen élnek?? - hazudtam szemrebbenés nélkül Adynak hátha ez használ.
- Nahát milyen alapos. Nekem a patikájuk eléggé felszereltnek tűnt. - jegyezte meg. - A faluban akkor is jobbak az esélyei mint itt a vadonban – érvelt a saját véleménye mellett. - És mi ez a marhaság, hogy itt lehet, hogy találunk gyógyítót? Csak a mesékben van minden erdőben remete, aki meggyógyítja a sebesült hősöket. És nem hiszem, hogy a tolvajunk belefér ebbe a kategóriába.
- Adykám, a legtöbb helyen a mantikór is mesének számít de te itt láthatsz belőle egy példányt. - válaszoltam lekezelően.
- És te tényleg egy mesebeli klisére bíznád az unokatestvéred sorsát? - kérdezte csendesen, de remegő hangon. - Arra, hogy hátha esetleg, véletlenül találkozol az erdőben egy gyógyítóval?
Kezdett már bosszantani a vívódása ezért rávigyorogtam:
- Ady nem is vagy olyan szűk látókörű, mint először hittem, egy perc alatt át láttad a logikámat.
- Fel nem foghatóm, hogy mered, ilyen veszélynek kitenni az unokatestvéred. Sokkal jobbak a túlélési esélyei a faluban mint a vadonban. Mégis meddig fogja bírni?- kérdezett vissza kitartóan.
- Viszonylag rövid ideig, de ezt a napot még ki húzhatja - feleltem igyekezvén közönyösnek látszani. - A kérdés viszont csak az hogy ki cipeli őt és ki a cuccait?
- Én – morogta dühösen. Ezután egy mágikus térkockát idézett. - a hordágy, és az esetleges koporsó előállt. Az ostobaságod az életébe fog kerülni.
- Ezt a lehetőséget mit mondtam vállalom, mert ő is megtenné értem. És ne feledd a mondás szerint ha nem hal bele akkor sokkal erősebb lesz - feleltem örvendve, hogy legalább ezen túl vagyunk.
- Ha meghal az a te hibád lesz. Vezess!

A lény gyorsan végezte a dolgát. Belemászott a mantikórba, vagdosott és pakolt, majd összepakolt, és szélsebesen távozott. Nem látták, hogy mit vitt el, vagy mennyit, de a lény útját egy vastag vércsík jelezte a földön. Danielt viszont jobban érdekelte egy dolog: a saját helyzete. Egyáltalán nem érezte úgy, hogy jobban lenne, de a fájdalom megvolt. Egyre gyengébbnek érezte magát, és már teljesen Thrinre kellett támaszkodnia. Akármit is csinált Darkos, nem működött.
- Hm, tehát a tested nem elég erős, nincs méregellenállásod. Én kibírnám, de ha csak átveszem fölötted az uralmat nem változna a helyzeted. - Mondta Darkos. Daniel ájuldozott, és a feje kezdte felmondani a szolgálatot. Nehezére esett, de kérdezett a démontól.
~ Mit lehet tenni? ~
- Minden erőddel a túlélésre koncentrálni. Ha elég erős az akaratod talán le tudod gyűrni magadtól a mérget, bár nem valószínű. - A démon szavai is egyre elmosódottabbá váltak.
- Na, amilyen véres volt még a saját orrommal is követni tudnám, ennél szelesebb időben is. - Mondta Thrin. Az ő hangja közelebbinek tűnt, mint Darkosé.
- Kit érdekel az a hülye lény, mi van Daniellel? - Kérdezte dühösen Adelus. - Mi történt vele? Alig láttam mi történt a sötétben, csak azt éreztem, hogy a lény eltalálta. -
- Túléli, valószínűleg nem olyan béna, mint aminek látszik. Egyébként nem lenne hiába a sérülése, ha követnénk a célt. Ő is ezt akarja, igaz Daniel? - Kérdezte Thrin, és kicsit megrázta. Daniel nagy nehezen válaszra tudta bírni ködös elméjét, és gyengülő száját.
- Hagyjatok nyugodtan, kövessétek a lényt, majd jobban leszek magamtól is, a sérülés miatt csak teher vagyok. - Mondta minden erejével, és tudta, hogy többet nem lesz képes kipréselni a száján.
- Anélkül is az vagy itt a dzsungel közepén, de ha itt hagyunk a vérszagra hamar összegyűlnek a ragadózók és akkor vége a vidám kalandozásnak. -
- Én tudnám lebegtetni, amíg elmúlik a méreg hatása. Ugye el fog múlni? - Kérdezte Adelust Thrint. - Nem lenne jobb esetleg visszamenni a faluba, és ott megvárni míg felépül? Én semmit sem tudok ennek a lénynek a mérgéről, és inkább nem kockáztatnák. - Thrin, mielőtt válaszolt volna letámasztotta Danielt az egyik fának. Daniel még látta egyre rosszabbodó látásával, hogy Thin odalép Adelushoz. Halkan beszéltek egymás között, Daniel mégis hallotta valahogy őket.
- Mint említettem nem fog elmúlni a méreg hatása. Szép lassan teljesen le fog bénulni míg lélegezni sem tud majd, aztán megfullad persze, a szíve is leállhat az a jobbik eset. De a faluban nem fogja senki se meggyógyítani a dzsungelben még hamarabb találunk gyógyítót vagy ellenanyagot, esetleg pont annál a lénynél, akit üldözünk. -
- Csak a mesékben van tele az erdő öreg remete gyógyítókkal. Még a falu lenne a legjobb esélye. És miből gondolod, hogy a tolvajnál van ellenméreg? - Ellenkezett Adelus.
- Biztos nem végbél vizsgálatot tartott a lényen. És igenis nagyobb az esélye itt a dzsungelben, mint a kétes jellemű falusiak közt. - Mondta Thrin kissé idegesen. Daniel már el sem tudott gondolkodni azon, hogy esetleg meghal. Hallotta beszélgetést, de csak egy gondolat kavargott a fejében, egy gondolat tudott megmaradni a fejében: nem adja meg magát a halálnak csak úgy.
- Kétes jellemű falusiak? -
- Egyébként is mit aggódsz érte? A mágiája nem volt idáig valami hasznos számunkra, és még csak rokoni szálak sem fűznek hozzá, egyéként is egyedül akartad elvállalni. -
- Minden élet fontos. Nem hagyhatom csak így itt, hogy meghaljon. Te pedig elvileg a rokona vagy, mégis sorsára hagynád. Miféle ember vagy te Thrin? - Kiabálta Adelus.
- Magának való. Ne legyen kétséged, ő is így cselekedne fordított helyzetben. - Válaszolta Thrin nevetve.
- Ezt nehezen tudom elhinni. Képesek lennétek egymást itt hagyni az erdőben, halálos veszélyben ha a másik haldoklana? -
- Dehogy is, félre értesz én azt mondtam, hogy vigyük tovább, de ne fecséreljük az időnket holmi doktorok keresésére a faluban, mert ott nincs olyan, aki meg tudná gyógyítani. Viszont a dzsungelben lehet, hogy van. Tudod az előkészületek alatt körbe járta ellenméreg terén is a falut és igen gyengén voltak felszerelve ilyesmiből annak ellenére, hogy milyen helyen élnek?? - Daniel egy ideje nem látott semmit, és a hangok is csak távoli elmosódott , alig értelmes rezgésként jutottak el hozzá. Mintha Darkos beszélt volna hozzá, de a kinti hang: Adelus és Thrin beszélgetése elnyomta a démon szavát.
- Nahát milyen alapos. Nekem a patikájuk eléggé felszereltnek tűnt. A faluban akkor is jobbak az esélyei, mint itt a vadonban. És mi ez a marhaság, hogy itt lehet, hogy találunk gyógyítót? Csak a mesékben van minden erdőben remete, aki meggyógyítja a sebesült hősöket. És nem hiszem, hogy a tolvajunk belefér ebbe a kategóriába. -
- Adykám, a legtöbb helyen a mantikór is mesének számít, de te itt láthatsz belőle egy példányt. -
- És te tényleg egy mesebeli klisére bíznád az unokatestvéred sorsát? Arra, hogy hátha esetleg, véletlenül találkozol az erdőben egy gyógyítóval. -
- Ady nem is vagy olyan szűk látókörű, mint először hittem, egy perc alatt átláttad a logikámat. - Daniel nem tudta kivenni a hangokban rejlő érzelmet, és lassan már azt se tudta megkülönbözetni, hogy ki beszél a távolban.
- Fel nem foghatom, hogy mered , ilyen veszélynek kitenni az unokatestvéred. Sokkal jobbak a túlélési esélyei a faluban, mint a vadonban. Mégis meddig fogja bírni? -
- Viszonylag rövid ideig, de ezt a napot még ki húzhatja. A kérdés viszont csak az, hogy ki cipeli őt, és ki a cuccait? -
- Én. - Daniel alig érezte, de mintha valami felemelte volna. - A hordágy, és az esetleges koporsó előállt. Az ostobaságod az életébe fog kerülni. -
- Ezt a lehetőséget mint mondtam, vállalom, mert is ő megtenné értem. És ne feledd, a mondás szerint ha nem hal bele akkor sokkal erősebb lesz. -
- Ha meghal az a te hibád lesz. Vezess! - A hangok abbamaradtak, és a monoton lépések zaja gyorsan összemosódott Daniel fejében. Nem tudta, hogy merre mennek, mi történik, hol van és egyáltalán létezik e még. Sötétségben úszott, de még magát se érzékelte, csakúgy mint az összes többi dolgot a világban.