Karin a familiáris

Tárgy: Karin a familiáris Hétf. Feb. 18, 2013 12:40 am

Karin - A familiáris

Lécci a küldim előtt bíráljátok el, szeretném ugyan is magammal vinni.

Hol volt, hol nem volt egy téli napon pont, mint a mai egy varázsló, azaz én útnak indulok, miután céhmesterem egy feladatot bíz rám. A feladat nem mondható eget rengetőnek, sem, hű de fontosnak. Ezt jelzi az is, hogy egy magam vagyok csak illetve, hogy egy magamfajta újoncra bízta a levél kézbesítését. Igen ugyan is egy levelet kell kézbesítenem nem másnak, mint a Fairy Tail céhmesterének. Nem tudom, hogy mi van a levélben és, hogy őszinte legyek nem is érdekel. Csak beteszem köpenyem zsebébe közvetlen a Pocky doboz mellé, amiből közben kihúzok egy szálat, melyet nyomban számba is veszem.
- Hmm… – jelzem tetszésem, mikor megérzem az epres ízesítést. Most épp ugyan is egy három az egyben ízesítésűt viszek magammal az útra, ami azt jelenti, hogy a dobozban 10 darab csokis, 10 darab epres és 10 darab vaníliás van.
Amint elindulok, a köpenyem magam előtt összekötöm, kapucniét pedig jól a fejemre húzom meg ne fagyjak. Ledér öltözékem nem épp erre az időjárásra lett kitalálva, de sebaj. Amúgy sem szeretek beöltözni.
~ Elég nekem ez a köpeny ~ szökik, át a gondolat a fejemben ám ennek ellenére pár kilométerrel később mégis bekényszerülök egy jó meleg, de alkoholtól bűzös útszéli kocsmába. Sajnos, mint minden ilyen hely ez is tömve van részeges barmokkal, akiket meg kell próbálnom egy 10 percig elviselni. Szerencsére a jelenlévők közül csak ketten vannak olyan részegek, hogy már szinte démoni tekintetem ellenére is bepróbálkozzanak nálam. Persze ezt követően egyikük sem maradt tovább állva, mivel hamar tudtukra adtam egy-egy Wind Blast-al hogy kopjanak le. A tíz perc lejártánál ismét útnak indulok. Kiléptem előtt, most azonban szél mágiámmal magam körül egy laza széltölcsért hozok létre így magamhoz véve egy kevéskét a meleg levegőből. Persze eme meleg burkolat nem tart olyan sokáig, mint azt szeretném. Tán, ha 10 percig majd fokozatosan kihűl, így inkább abbahagyom a keringetést.
Órákkal később jutok el csak a Tündér Farok céhének házához. Kopogtatásomra ajtót is nyitnak, majd mikor megjegyzem, mi járatban is vagyok, egyenest a céhmester elé vezetnek, hogy átadhassam, a borítékot melyen ott virít a céhem jele a viaszba nyomva. Miután átadom a levelet és távoznék ők maradásra kérnek. Általában egy ilyen felkérésre nem is mondanák nemet, azonban látom, hogy a pasik milyen képet vágnak, mikor rám néznek, inkább jobbnak látom lelépni.
Utam hazafelé a Hakobe hegységen át vezet. A hófödte hegy ugyan elsőre riasztónak tűnik, de miután az előbb elhagyott céhben azt mondták, hogy ez a legrövidebb út így hát erre vettem az irányt induláskor. Utam során, ahogy egyre feljebb haladtam a hegyekben sokszor találkozom össze emberekkel, akik egytől egyik megemlítik, hogy óvakodjak a hegyen tanyázó vadállatoktól, főképp egy fehér farkasra hajazó lénnyel.
- Persze, persze… vigyázni fogok. – mondom minden egyes szembe jövőnek.
Am nagyon úgy tűnik, hogy ezt nem sikerül betatronom. Hogy miért nem? Nos, csak azon okból kifolyólag, hogy fél órával később a térdig érő hóban épp farkas szemet nézek egy ilyen lénnyel.
- Jól van, jól van. Nyugalom… én most szépen távozom! – teszek megjegyzést lénynek, ám ennek ellenére jobb kezem mégis ott pihen a katanámon, hogy szükségem lesz rá akkor, majd elő tudjam húzni. Talán pont ez az oka végül annak, hogy a gyönyörű, de egyben dühös lényvicsorgó fogakkal támad rám. Azonnal elő is rántom a kardot, melyet lapjával előre tartok magam elé ezzel védve magam a lény karmaitól, melyeket aztán egy erőteljesebb lökéssel eltaszítok magamtól. Fogalmam sincs, milyen lény lehet ez. Külsőre ugyan farkasnak tűnik. Ámbár én még nem hallottam olyan farkasról melynek három farka van és egy jel a homlokán. Kék szemei csak úgy izzanak haragtól, de még így is csak védekezem, bár nem mintha vissza tudnék támadni. Mágia táram még nem igazán széles, de mégis eszembe ötlik egy hatásos mágia, amivel most talán menekülésre tud bák használni.
- Flight! – kiáltom el minek hatására, mikor elrugaszkodom, a földtől a levegőbe emelkedem. Ám, de nem zuhanok vissza. Amint egyre magasabbra emelkedem a lény tanácstalan arccal bámul rám. Megkönnyebbülve fújok ki egy kis levegőt ajkaim közt. De hamar rá kell ébrednem, hogy túl hamar iszok előre a medve bőrére. A lény ugyan is elrugaszkodik talajtól és kitátott szájából hatalmas szemfogaival megragadja köpönyegem szélét és visszaránt földre.
- Kyaaa~… – zuppanok a hóba, melyet testem elég hamar megérez. Ám pihenésre nincs időm ugyan is a lény köpenyemnél fogva kezd el húzni, rángatni.
- Eressz el! – kiáltom el magam majd a levegőbe csapva többször is erős széllökéseket indítok a lény feje felé. Ötödik alkalommal végül elenged ám így is elkésem. Miközben orrát megcsapja, szél mancsával beleváj a vádlimba mely csúnya mély és véres nyomot hagy testemben. Szerencsére a fájdalom nem olyan nagy a hidegnek köszönhetően így elviseléséhez csak összeszorítom a fogaimat sikítás helyett. Ám e cselekedete végül drasztikus ellenlépésre sarkall. Egy kis szélmágiával havat fújok a pofájába, majd kardom segítségéve feltápászkodom, majd a tőlünk nem messze található szakadék felé veszem az irányt. Mágiámmal nem tudom legyőzni és már harcolni sem tudok olyan hatékonyan, így mást találtam ki. A sziklás szakadék szélétől két-három lépésre állok meg. Szerencsére a hó fehérségének köszönhetően a talajon állva a mélyedés nem látszik így a lényhezitálás nélkül veti magát felém nagy sebességgel. Igen ám, de pont mielőtt elérne, ismét fellibbenek a levegőbe. A lény túl gyors a hótól a szikla pedig túlcsúszós, így az vonyítva zuhan le, majd egy halk tompa puffanást követően elhallgat. Szomorúan tekintek csodaszép lény után, majd megfordulok és repülve indulok tovább. Ám méterekkel később megállok. Egy cseppet sem mély barlangocskát vagy mondjuk, inkább csak lyukra találom rá, amiben valami fehér tojásszerű képződmény pihen, melyen egy szimbólum helyezkedik el pont olyan, mint az előbbi négylábún. Nem esik nehezemre összerakni így már történtet. A lény azt hihette, hogy a fészkét akarom megtámadni így zt védhette, ám most ott fekszik holtan a verem mélyén, míg tojása hamarosan megfagy.
- Nem, ezt nem hagyom. Tartozok ennyivel neki… – felelem, majd leszállok és bicegve megközelítem a lyukat. Odaérve a tojást hamar a köpenyembe dugom, majd visszarepülök Magnólia városába ugyan is sajnos orvosra lesz szükségem.
Csak később az egyik korházi szobatársamtól egy vénembertől tudom meg, hogy egy Silvernight nevezetű lénnyel találhattam szembe magamat. És, hogy szerencsésnek mondhatom magamat, hogy ennyivel megúsztam ráadásul még a tojást is magammal hoztam.

VÉGE

Tárgy: Re: Karin a familiáris Hétf. Feb. 18, 2013 10:20 am

Név: Karin
Faj: Silvernight
Nem: Nőstény (lesz)
Jellem: -
Külső: 30 cm magas, fehér tojás oldalán világoskék szimbólummal.

Tárgy: Re: Karin a familiáris Vas. Feb. 24, 2013 4:17 pm

ELFOGADOM a pályázatot, de csak azért, mert itt alacsonyabbak a követelmények. Írásod tele van nyelvtani illetve fogalmazási hibákkal, és a sztori is nagyon gyenge lábakon áll. Kérlek szánj majd több időt a küldetésre írt postjaidra, mert ez így nem elégséges.

-25 000 Gyémánt a számládról, és jó játékot az új társsal!

» To'khu
» Max DeLuise - Familiáris
» Petersen Ruw familiáris pályázata
» Sophie Faj és Familiáris pályázata
» Hoshitsuki Mei - Familiáris pályázat