Kurai Inkyubasu

Egy teljesen átlagos napnak indult a mai is, mint ahogy bármelyik másik napom kezdődött eddig, azonban a mai napon egy fontos eseményen kell megjelennem. Szépen kellemesen pihegettem az ágyamban, mikor arcomat beragyogta a reggeli napfelkelte fénye s már tudtam is, hogy ez egy újabb nap újabb reményekkel és lehetőséggel. Kikeltem puha ágyamból s a szokásos torna gyakorlataimat elvégeztem melyeket még az Akio-val való edzésem tartalmazott. Úgy fest ez a dolog berögződni látszik, de legalább formában tartom a fizikumom amennyire tudom. Amint végzetem a bő fél órás nyújtásokkal elmentem letusolni, majd felöltöttem ismét a szebb ruhámat. Nem állt túlzottan sokból. Mindössze egy fehér hosszú szárú nadrág, egy ing és egy már-már ballon kabátnak kinéző felső. Erre a fehér ruhámnak a kabátjára aggattam fel pár szíjt melyen a kardom foglalt helyet. Igaz már képes vagyok a fegyvermágusok alap mágiáját használni, hogy megidézzem abból a bizonyos dimenzióból melyet csak én ismerek, hiszen minden ilyen mágusnak sajátja van. Ez a legjobb dolog az egészben, mert ,így nem tudnak lopni egymástól ritkábbnál ritkább tárgyakat melyek ott tartanak benn. Pusztán azért nem tárolom a dimenzióban a fegyveremet, mert amíg nem találkoztam mesteremmel, egy kalandor voltam. Egy kalandor aki semmit nem tudott a világról, és mindig harckész állapotban kellett lennem. Azonban ez a múlt, de most már a jelenben kell élnem miközben a közeli jövőt is magam előtt kell elképzelnem, hogy mihez kezdek ezek után. Sajnálatos módon most el kell hagynom szállásomat, hogy a Quatro Cerberus máguscéhez való csatlakozásomat hivatalossá tehessem. Nem elegendő az, hogy tanárom elintézte nekem, hogy a soraikba fogadjanak, kell a beavatási szertartás, mely egy kisebb köszöntő és egy kis buli. Amint elkészülődtem elindultam az úgymond főhadiszállásra, ahol mindez meg fog történni, azonban az ajtó előtt várakozott egy személy reám. A mesterem volt az aki egyből megragadta jobb karomat s már húzott is maga után. Ahogy beléptünk mindenki irigykedett szerintem, hogy mégis ki lehet ez az idegen azzal a gyönyörű leányzóval a jobbján. A jobb és bal oldalon egy-egy hatalmas asztal foglalt helyet illetve egy a bejárattal szemben aminek közepén a máguscéhet vezető illető foglalt helyet. Akio kicsit hátravert majd előre lökött mikor a vezér közelebb invitált. Nem volt valami nagy beszéd, mindössze a szokásos amit ilyenkor mondani lehet. Letettetem az esküt és mellkasomra pecsételték a céh logót. Ez után kezdődött a kis mulatság, ahol szépen lassan megismerkedtem mindenkivel. Megvolt a köszöntőm és mindenki szívélyesen fogadott soraikba, még kisebb nagyobb zavarba ejtő ismerkedések is születtek, de ez egy vele járó tényező volt. Ahogy mindenki kibulizta magát a volt tanítóm és én is elindultunk haza. Udvarias fiatalember révén én kísértem el őt a szállására. Amíg oda nem értünk a mai napi ügyetlenkedésemen nevetgéltünk mikor a horizonton megpillantottuk a házat melyhez el kell kísérjem. Lassan el is érkeztünk a bejáratig mikor Akio megragadta jobb karomat és mellei közé szorította majd egy csókot nyomott homlokomra.
- Egy kis ajándék a mai nap miatt - mondta nekem mikor elengedte karomat - Jajj de cuki vagy mikor így elpirulsz - és ekkor csókolt meg. Nem mintha nem lett volna elég, hogy honlokomra adott egyet, még a számra is kaptam. Most aztán füleim is rendesen elvörösödtek.
- Öhhhhmmm …. a-a-akkor é-é-én most megyek is, ha nem gond.
- Már hogy ne lenne az - mondta nekem durcásan. - Most ki kell engesztelned ugye tudod ? -
- Kiengesztelni? - kérdeztem vissza.
- Igen! Most itt kell aludnod velem - vágta a fejemhez. Ellenkezni nem tudtam, hiszen mindig az van amit ő szeretne, de ez most valahogy más volt. Valahogy másképp viselkedett velem, de az okát sajnos nem tudtam miért.
- Rendben van - válaszoltam neki, majd beinvitált a házába mely csak tíz percre van az én lakóhelyemtől. Az éjszaka minden gond nélkül telt el. Még egy ágyban is aludtam vele, mert azt szerette volna ha közben átkarolom. Nem tudtam nemet mondani neki mikor azt a nézését veti be amivel mindent meg tud szerezni amire vágyik. Reggel én ébredtem fel előbb és hát mint az szokott lenni most is nyújtottam egyet s kettőt, majd odabújtam Akio mellé és lágyan simítottam meg arcát, hogy felébresszem. Ekkor vettem észre, hogy nem volt rajta alsónemű. A tegnapi csók után a mostani elvörösödött arcom hozzá se hasonítható, de csak sikerült felébresztenem. Miután felöltözött megreggeliztünk és elmentünk a céhbe. Nem voltak benn még túl sokan, hiszen még csak most kezdődött el a nap, így még rengeteg tag alszik vagy küldetésen van vagy ki tudja merre lófrálhatnak. Ez a legmegfelelőbb alkalom arra, hogy küldetés után nézzek, hiszen valamiből meg kell éljek majd, így hát odabattyogtam a táblához és hosszas perceket töltöttem el előtte, míg megtaláltam a megfelelőt. Letéptem a falról a papirost majd megmutattam Akio-nak. Ahogy megnézte közölte velem, hogy elkísér első feladatomra.
- Szedelőzködj össze, mert délután már indulunk is. Az állomáson foglak várni kettőkor. - Amint ez elhangzott már siettem is haza kezemben a papírdarabbal. Összecsomagoltam egy kisebb túlélőfelszerelést mely tartalmazta az alap felszerelést mely kellhet. Pár pokróc egy kis sátor és tájékozódási felszerelés azaz iránytű, jah és persze pár csomag szárított hús és némi víz kulacsban. Átnéztem, hogy mindent elpakoltam e és úgy véltem nem marad ki semmi és a hátizsákot elhelyeztem abban a térben amibe a fegyvereket és vérteket is el lehet tárolni egy fegyvermágusnak. Kezembe vettem hát s egy kis koncentrálás után már ott is volt ahova rakni akartam .~ Még nem megy tökéletesen, de lassan belejövök a mágia használatába. Van még hova fejlődni ~ biztattam kicsit magamat. Amint ez megvolt elindultam az állomásra zsebemben a papírral. Akio már ott várt rám és megvette a jegyeket. Nem kellett sokat várnunk és már meg is érkezett a vonat s a hangosbemondó közölte, hogy a Selgauntba tartó vonatra megkezdődtek a beszállások. A mesterem kicsit nézegetett majd megszólalt.
- A felszerelés melyet összepakoltál hol van?
- Természetesen a dimenziómban hol máshol lenne.
- Oksiii … rendben …. mégse vagy annyira reménytelen eset - majd mi is követtük a többi utast s felszálltunk a vonatra. Pusztán néhány órácska utazás és késő délutánra meg is érkeztünk. Akio szokásához híven most is vállamon pihentette fejét, így most is fel kellett ébresztenem, hogy megérkeztünk. Leszálltunk majd mutattam az utat a házhoz ahova mennünk kell, hiszen már egyszer jártam a Hoshi családnál. Hasonló indokkal voltam utóbb itt mint most azonban most nem információt szállítok hanem azért jövök. Ki kell derítenem hova lett a lány akit a küldetés szerint meg kell találnunk. Becsöngettem az ajtón és ismét az a cseléd fogadott mint legutóbb. Csodaszép szőke hosszú haját és a hozzá tartozó arcot és persze az idomait már megjegyeztem.
- Üdvözlöm önöket. Miben segíthetek?
- Nos a ház urával szeretnénk beszélni, már ha itthon van.
- Természetesen. Kérem addig kövessenek a nappaliba, már is szólok neki, hogy keresik.
Helyet is foglaltunk a bőr kanapén s nemsokkal később belépett a szobába a férfi is. Leült a velünk szemben lévő másik bőr kanapéra s csettintett egyet melyre három csodálatosan szép leányzó süteménnyel és teával kedveskedtek nekünk.
- Nos akkor térjünk a lényegre - szólalt fel Akio és ezzel együtt én elővettem a papírt a zsebemből.
- Végre valaki jelenkezett a feladatra - sóhajtott fel a nemes majd jelzett a lányoknak, hogy távozhatnak is.
- Nos mesélne a lányáról? Van valami sejtése miért szökhetett el ? - kérdezett egyből Akio.
- Sejtésem az van, csak nem tudom helytálló vagy se. Nem szeretnék senkit megvádolni, de a család egyik ellenségének a keze lehet a dologban.
- Mondja csak. Minden információ a hasznunkra vallhat - szólaltam közbe én is.
- Nos mint tudjátok Selgaunt egy fölműveléssel foglalkozó városka melyet az én őseim tettek naggyá. Azonban mi mind csillagmágusok vagyunk ….. Ebből az okból kifolyólag az ősi ellenségeinkké vált a Akuma klán. Egy igen sötét család és keveset tudni róla, azonban az biztos, hogy feketemágiával és egyéb gonosz dolgokkal foglalkoznak. … valószínűleg ők állhatnak a háttérben. - közölte velünk.
- Rendben … Akkor most beszéljen kicsit a lányáról is ha kérhetem - szólt ismét Akio.
- Nos ő egy igazán különleges gyermek, pontosabban személy hiszen már érett felnőtt. - hullatott e közben könnycseppeket a férfi. - Az eddig legtehetségesebb csillagmágus a családban. Ez még hagyján hiszen szépsége se mindennapi - ekkor zakójába nyúlt s egy fényképet adott át nekünk. Én és volt tanárom is alaposan megnéztük majd természetesen vissza szolgáltattuk a képet.
- Rendben ez alapján már el lehet indulni - szólalt fel ismér Akio. - Köszönjük az együttműködést - majd távoztunk a házból .Ezt követően kerestünk szállást magunknak és találtunk is nem messze. Ezüst Holló a fogadó neve melyben megszálltunk, nincs túlzottan nagy forgalma, így ideális hely az átutazók számára, pont mint nekünk. Akio szépen elintézte, hogy egy szobában szálljunk meg és még egy ágyban is aludjunk ismételten.
~ Kezdem megszokni az együtt alvást ~ mondtam magamban mikor álomra hajtottuk a fejünket. Reggel ismét tornáztam kicsit, de most nem egyedül. Ritka esemény mikor Akio-val együtt melegíthetek be a mai napra. Ez után elmentünk fürödni, természetesen nem egyszerre és udvariasan előre engedtem hiszen neki úgy is tovább tart elkészülni. Ruháját mágiával eltávolította magáról s helyette egy szál törülközőben indult el fürödni. ~ Szóval erre is lehet használni ~ lepődtem meg. Amint végeztünk összecsomagoltunk és még itt a fogadóba nekiálltunk reggelizni mielőtt kijelentkeznénk. Már éppen végeztünk volna mikor egy csupa harcosnak kinéző személy jött be és valami érdekesről kezdtek beszélgetni. Mindketten füleltünk és meghallottuk amint egy leányzót a napokban fognak feláldozni arra, hogy egy démont szabadítsanak a világra. Erre az infóra mind a ketten felfigyeltünk és ekkor hallottuk meg a Hoshi családnak a nevét. Ez bőven elegendőnek bizonyost ahhoz, hogy mihamarabb távozzunk innen és induljunk el arra a helyre amit hallottunk. A nem messze lévő helyekbe kellett mennünk ahol van egy barlang és ott fog megtörténni a feláldozás. Sajnálatosan még így is csak másnapra érhetünk oda, de már éjszaka az erdőben voltunk. Innen már csak pár órára van a barlang bejárata, ha helyes az információk
- Még szerencse a harcosoknak nem volt túl sok esze, így elmondták a pontos helyet - szólaltam fel miközben sátrat vertem. Szedtem némi tűzifát és a tűz mellett ücsörögtünk egy kis ideig. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Akio ismét a fejét a vállamra hajtotta és elaludt, így hát karomba vettem s bevittem a gondosan felállított sátorba. Igaz csak két pokrócot hoztam magammal, de mind a kettőt arra használtam, hogy gondosan betakarjam nehogy megfázzon, így nekem csak a kabátom maradt takarónak. Ismét eljött a pirkadat, de most nem volt idő a testem edzésére, hiszen gyorsnak kellett lennünk. Összepakoltunk és a felszerelést ismét a dimenziómba tároltam el. Siettünk ahogy csak tudtunk és ez azt eredményezte, hogy a vártnál hamarabb bukkantunk a bejáratra. Óvatosan léptünk be és csodálkoztam hogy a falakon és a plafonról lógnak le kristályok melyek bevilágítják az utat. Egy nagy terembe értünk aminek a közepén egy oltár volt és mögötte egy férfi. Visszahangzottak a nyögések melyek feltehetően a férfitól erednek majd egyszer csak abba maradtak. Látni lehetett, ahogy valami előmászott testéből. Akio egyből rá támadt. Elkezdődött a csata melyben segédkezni sajnálatos módon nem tudtam. Épp ellenkezőleg, csak hátráltattam mert az a valami mögém került valami hihetetlen gyorsasággal. Mögém került, de amint megfordultam ledermedtem. Ilyent még életemben nem láttam. Vöröses bőre volt és fekete szárnya, kezében pedig egy fehér fényes valami amit kardként használt.
- Adjad fel vagy megölöm! - kiáltotta el magát a fenevad és mesterem eldobta fegyverét. A démon elengedett és elszökött. Térdre borultam és szidalmazni kezdtem magamat, hogy miért vagyok ennyire szerencsétlen. Még segíteni se tudtam ebben a harcban. Túlságosan gyenge és mihaszna vagyok.
- Remélem nem ijedtél meg ettől a teremtménytől. …. Ez egy Nephilim volt, mely egy angyal és egy démon keveréke … Nem szégyen ha elmenekült, hiszen még én se tudtam volna legyőzni egy ilyen mitikus teremtményt, aki mind a két oldal mágiáját birtokolni tudja. Arról nem is beszélve, hogy még alakot is tud váltani. Szóval szedd össze magad és segíts ezt a lány leszedni az oltárról.
- Rendben van - majd odabattyogtam én is. A halálos fegyver mely egy drágakővel telerakott kés volt, elcsomagoltam egy bőr darabba és leszedtük a lányt. Az erőben összetákoltam egy kis hordágyat, így másnapra már a családnál is voltunk. Mindenki nagyon szomorú volt a történtek miatt.
- Lenne itt még valami - majd a táskámból elővettem a halálos kést. - Remélem maga tudja mi ez - szóltam hozzá melyre teljesen elsápadt.
- Ezt mégis hol találtad ? - kérdezte meg tőlem.
- Nos ez volt a halálos sérülést okozó tárgy - feleltem neki.
- Az nem lehet … Ezzel csak gyógyítani lehetne ami a családom egy igen nagy becsben tartott titkos mágiája. Nem csillagmágia és még mi se tudjuk pontosan. Ezzel talán ismét feltámaszthatjuk … - hangzott el melyre kicsit elképedtem. - Kérem most távozzanak … Már így is sokat mondtam - és kitessékelt a házból, de mind a kettőnkhöz hozzávágott egy-két tarisznyát. A feladatot úgy néz ki elvégeztük és már a vonaton voltunk visszafele amikor megpillantottunk valamit. Az a valami egy hatalmas fénysugár volt mely egészen az égbe nyúlt.
- Nos akkor ezzel végeztünk is - Megérkeztünk a városba majd szóltunk a céh mesternek, hogy elvégeztük a feladatot, majd mind a ketten elballagtunk a szállásunkra. Ismételten elkísértem Akio-t a házához és feltett egy kérdést nekem mielőtt még távozni kezdtem volna.
- Mi lenne ha összeköltöznénk? - kérdezte meg mire választ még nem tudtam adni neki.