Kurai Inkyubasu(Elméletben kész, de majd eldöntitek)

Név: Kurai Inkyubasu ( Becenév: Jeisu)
Nem: Férfi
Életkor: 19
Jellem:
Kissé visszahúzódó típus. Elvan a saját világában. Nem fitogtatja a kevéske kis tudását, hiszen egy átlagember, aki belecsöppent a mágiával foglalkozó világ rejtelmeibe. Nem nagyon bízik senkiben a mesterén kívül, aki felé érzelmi szálak bontakoztak ki és ezek visszafele is megvannak.
Kinézet:
Képek:
Mágia: Fegyvermágia
Dimension Warp // Dimenzió Hasadék //
Ex-quip: One-handed Swords // Ölt-vál: Egykezes kardok / /

Céh: Quatro Cerberus

Előtörténet:
Kezdetek

Egy hideg téli éjszakán kezdődött minden a Thyale hegyégben. A hó megállás nélkül esett, amitől még az orromig se láttam. Egy árva falu se volt a közelben. Éppen a hegy tetejére tartottam, ami része az edzésemnek. Ahogy haladtam egyszer csak egy női segélykérést hallottam. Nem tudtam figyelmen kívül hagyni. Igaz a hang forrását nehezen tudtam megállapítani, de ez nem gátolt meg abban, hogy a segítségére siessek. Minden tőlem telhetőt megtettem, ami az erőmből futotta. Mire odaértem a helyszínre már csak a vörössé vált havat láttam. A nő, aki az imént segítségért kiabált halott volt. Feje különválasztva a testétől. Lefejezték. Ebben a pillanatban térde estem és magamat szidalmaztam, hogy miért nem igyekeztem jobban. A nő, aki ott feküdt holtan előttem könnyen megállapítható volt, hogy milyen társadalmi rétegbe tartozott. Egy nemes. Egy nemes a legközelebbi városból Selgaunt-ból.
- Mit kereshet itt egy lány? - tettem fel a kérdést magamnak. Igaz még nem jártam abban a városban, de úgy tudom, hogy egy nő a Hoshi családból elszökött. Lehet, ő lenne az? Sokat nem gondolkodtam ezen hiszem maga a gondolkodás nem az erősségem. Felkeltem a földről és elindultam utamra miután elmondtam egy imát.
- Lelked térjen nyugalomra a hófödte hegységeken keresztül a csillagos égen át az örökkévalóságba. Válj a legfényesebb csillaggá az égen - majd a nemest a köpenyével letakartam.
Alig pár métert haladtam mikor egy vércseppet láttam meg a hóban. Valószínű a támadó is megsebesült és erre menekülhetett el. Eddigi kalandjaim során még ilyen szituációval nem találkoztam. Most csak a hátamon lévő kardomra számíthattam. A vércseppek a hegyről lefele vezettek. Ahogy követtem a nyomokat a táj kezdett változni oly módon, hogy már fák is akadályozták utamat. Tovább haladva már-már egy kisebb erdő vett körül. Szépen lassan haladtam, nehogy felfedjem a helyzetemet mikor a közelből hangokat hallottam. Valószínűleg utolértem és ezt a nyomolvasásom is alátámasztotta. Megpillantottam, ahogy egy fának dőlve pihen. Ez egy remek alkalom volt, hogy meglepésszerű támadást indítsak felé. Ahogy közeledtem, láttam, ahogy a combját fogja. Biztos ott találta el a leányzó. Remélhetőleg ez akadályozza annyira a mozgásban, hogy hamar végezzek vele. Ekkor léptem rá egy száraz faágra. A reccsenés csak úgy visszhangzott. Most fedtem fel a helyzetemet. A célpontom futásnak eredet. A kardomat gyorsan levettem a hátamról és utána eredtem. A combján lévő nagy seb miatt nem tűnt valami gyorsnak így könnyen utolérem. Kardom pengéjét a feje elé tartottam miközben én a háta mögött voltam.
- Végre utolértelek. - mondtam neki lihegve.- Ki vagy és mit tettél azzal a nemessel? Szavaidat jól válogasd meg. - kérdeztem tőle mikor a kardom pengéjét a nyakához húztam.
- Semmi közöd ahhoz ki vagyok és mit tettem. - hangzott el az ismeretlentől.
- Ez esetben készülj a harcra. - mondtam neki mikor hírtelen a hátam mögött termett. - Mi a fene? Te meg hogyan kerültél oda? - kérdeztem tőle.
- Ha még ennyit se tudsz, akkor nincs esélyed, hogy legyőzz. Ezzel egy fekete füst jött elő a ruhája alól. Ahogy eltűnt a füst ő nem volt sehol. Körbejártam a környéket, de a nyomait se találtam. Egyszerűen eltűnt. Mivel nem találtam nyomát úgy gondoltam az a helyénvaló, ha értesítem a hozzátartozókat a nemes haláláról. Viszont valami bizonyítékot kellene magammal vinnem. Így hát visszafordultam és a ruháján található címert elraktam. Ezt követve vált úti célommá Selgaunt város.
Utam alatt jó pár faluban meg kellett állnom ahol feltölthettem a készleteimet. Élelem és víz hiányában nem ajánlatos tovább haladni. A pénzemmel is spórolnom kellett így a szabad ég alatt éjszakáztam. Thyale hegységtől a város ötnapi járásra volt. Elérkeztem az utolsó faluig, ami után a város következik. Ekkor több katona csapatokban portyázott. Valószínű azt az utasítást kapták a városból, hogy keressenek nyomokat, amiket a nemes hagyott hátra. Még engem is leszólít egy kisebb csapat, hogy találkoztam e a nemessel. Fapofával azt kellett mondanom, hogy nem, hiszen jobbnak tartottam azt miszerint én közlöm az információt. Eljött hát az utolsó szabad ég alatt való éjszakázásom. A közeli erdőből hallani lehetett a farkasok vonyításait. Meglehetősen hideg éjszaka volt. Még szerencsémre a táskámba minden megtalálható, ami a túléléshez kellett. Hálózsáktól a kovakőn át a kötélig minden megvolt.
Eljött a reggel. Összecsomagoltam és feltöltöttem a készletemet, ami a városig kitartott. Hála a spórolásomnak meg lehetősen sok pénzem maradt nem beszélve arról, hogy a falukban hol ebben a pár napban voltam alkalmi munkát is vállaltam. Így megnöveltem a gyémántom tartalmát. Kora délután érkeztem meg Selgaunt városába. Meglehetősen jól saccoltam meg a szükséges élelmet és a vizet, hiszen még egy kevés maradt is. Nekiálltam kérdezősködni, hogy merre találom a nemesek házát. Ennek érdekében megállítottam pár katonát, aki útba is igazítottak. Összeszedtem magam majd bekopogtam. Egy kis ajtónyikorgás közepette betessékeltek a házba. Eléggé tágas egy ház jó sok csili-vili tárgyal.
- Kit keres? - tette fel a kérdést egy szőke leányzó.
- A ház urát természetesen. Fontos dologról kell vele beszélnem. – feleltem neki. Ez után a nappaliba vezetett és közölte velem, hogy várjam meg itt. Sokat nem kellet várnom és meg is jelent a ház ura.
- Mi olyan sürgős, ami nem várhat? - kérdezte tőlem.
- Tudja, uram egy közel egy hetes út van a hátam mögött, míg ide értem. Ekkor a táskámból előkerestem a címert és felmutattam neki. Tekintete nagymértékben megváltozott.
- Honnan szerezted ezt? - tette fel nekem a kérdést.
- Ezt a címert egy holttesten találtam a Thyale hegyégben. - feleltem neki.
- Az nem lehet, hogy a lányom meghalt. Mond, hogy nem ő volt az. - Ekkor egy képre mutatott a kandalló felett. Közelebb mentem és jól megfigyeltem a képet.
- Kedves jó uram azt kell, hogy mondjam, nem egyezik a képen szereplő lány azzal, akinek a testét megtaláltam. Ekkor mintha egy kő esett volna le a nemes szívéről, hiszen valahol még életben lehet a lánya. - Valószínűleg eladta a ruháját, hiszen így nem kelt akkora feltűnést - közöltem a vendéglátómmal. A nemes a szeméről letörölte a könnyeket, amiket nem tudott elrejteni.
- Kedves idegen hála neked már van, egy kis sejtésünk merre haladhat a lányom. Kérlek, fogadj el kis ajándékot az információdért cserébe.
- Sajnálom, de nem fogadhatok el semmit. Viszont lenne valami, ami érdekelne. .... Nem régen találkoztam egy emberrel, aki a ruhája alól füstöt eresztett ki. Nem tudná megmondani, hogy mi lehetett az?
- Az nem más mit mágia. Ezt csak a nagy varázserővel rendelkező mágusok tudják létrehozni.
- Mágia? - kérdeztem vissza gyorsan a válaszra.
- Mint tudod, a mi világunkat átjárja a mágikus erő. Léteznek olyan emberek, akik ezt az energiát a saját hasznukra tudják fordítani. Őket nevezzük mágusnak vagy varázslóknak.
- Eddig erről semmi elképzelésem nem volt. Köszöntem a tájékoztatást. - majd elköszöntem és elindultam ki a házból. Még mielőtt ki értem volna mintha egy másik kalandoron akadt meg a szemem. Rengeteg időm maradt még délutánra így elfogattam egy jól fizető állást a közeli földeken. Szállást is nyújtottak.

***

Lassan már egy hónapja tevékenykedtem a földeken Selgaunt város mellett. Remek helyem volt ott. Állandó szállásom volt és még a napi háromszori étkezésben is részesítettek. Nem beszélve a fizetésről. Egyszerűen jó munkát találtam magamnak. Így tengetem mindennapjaimat közel egy hónapon keresztül. Ám egy nap egy csodaszép nő érkezett a városba. Pont azon a földműveléssel foglalkozó részen keresztül jött ahol épp a munkálatokat végeztem. Egy kisebb harci páncélzat volt rajta, de még az is jól állt neki. Nem beszélve a skarlátvörös derékig érő hosszú egyenes hajáról. Egyszerűen csodálatos. Ekkor jelzett a főnököm, hogy mára ennyi volt. Nagyon sütött a nap így kora délután és nem akarta, hogy a munkásai hőgutát kapjanak. Ekkor döntöttem el, hogy tisztes távolságból követni fogom az ismeretlent. Fél óra gyaloglást követve be is értünk a városba. Egyenest a főtér felé vette az irányt.
- Vajon mit akarhat? - tettem fel magamnak a kérdést, amikor egy könyvet látok kiesni a táskájából. Gyorsan odasiettem felvenni, hogy oda adhassam neki. Felvettem hát a földről és őt kerestem, de nem találtam sehol. Átkutattam az összes helyet, ami csak az eszembe jutott, de nem volt semerre. Így fogtam magam majd visszamentem a szállásomra. Mikor visszaértem a szállásomra nem tudtam megállni, hogy ne pillantsak bele. Mikor kinyitottam azt látom, hogy Hiiro Akio írta a könyvet. Elkezdtem olvasni és úgy három-négy oldalt olvastam el viszont nem nagyon értettem meg miről szól. Így hát becsuktam és elmentem aludni. Másnap a szokásos módon telt a napom. Szabadidőm rengeteg volt a munka után általában így a könyv tartalmát próbáltam megérteni. Lassan egy hete tanulmányoztam a könyvet mikor a város egyik nemesének a szavai jutottak eszembe a mágiával kapcsolatba. Ez volt a kulcsa a könyvnek. A mágia áll a középpontban. Ezt követve már a továbbiakban sokkal könnyebben értelmeztem az eddig számomra ismeretlen szavakat. Az egy heti olvasás alatt sikerült a bevezető részt értelmeznem. Ez után jött úgymond az első fejezet, ami a tárgyak idézésével foglalkozik. Elmentem a közeli folyóhoz ahol a leírtak alapján próbáltam elsajátítani a tárgyak idézését. Viszont mindenek előtt a saját dimenziómat kellett létrehoznom. A leírás alapján egy olyan dolgot kellett elképzelnem, mint egy láda, amit csak én tudok kinyitni. A leírás alapján minden idéző mágusnak saját dimenziója van, így nem tudnak egymáséban turkálni. Ez kicsit meg is nyugtatott. A könyv alapján kezdetben maximálisan tíz tárgyat lehet ebben a térben tárolni, amit idővel lehet majd növelni. Hosszas gyakorlást követve a kardomat, amit mindig magammal cipeltem az edzés közepette eltűnt a kezemből. Eléggé meglepődtem mikor ez történt. Abból kiindulva, hogy tárgyat lehet ebben a térben tárolni valahogy ki is lehet onnan venni - jutottam erre a következtetésre mikor a fegyveremet kerestem. Elkezdtem hát újra koncentrálni. Lassan kezdett esteledni is és még a fegyveremet nem tudtam visszaszerezni. Utolsó nekifutást követve csak megjelent a kezemben a kardom. Nagyon megörültem neki, hiszen ez egy ajándék még az apámtól. Miután visszaszereztem a fegyvert megindultam visszafelé a városba. Ahogy beértem egy nagy tömeg gyűlt össze a főtér környékén. Nem tudtam miről lehet szó így közelebb mentem mikor megpillantottam azt a nőt, aki pár héttel korábban erre járt. Úgy gondoltam ez egy remek alkalom lett volna arra, hogy visszaadjam a könyvét. Ekkor csendre intett mindenkit és belekezdett a mondandójába.
- Üdvözlök mindenkit! Hiiro Akio vagyok.Tehetséges embereket keresek, akik képesek elsajátítani különböző mágia ágazatokat. Ekkor tudatosult benne, hogy nem csak a tárgyidéző mágiát lehet elsajátítani.
- Pontosan két nap múlva fog kiderülni kit választok tanítványomnak. Eldöntöttem, hogy a könyvet arra használom, hogy megfeleljek a kritériumoknak és rám essen a választása Hiiro Akio-nak. Minél többet meg akartam tudni a mágiákról. Abban a két napban éjt, s nappalt csak a könyvet bújtam hátha találtam volna még valami rejtett írást, amivel hamarabb tökéletesíteni tudtam volna az idézést. Sajnálatosan nem találtam semmi ilyen dolgot, de kellőképpen el tudtam sajátítani ezt a mágiát. Már csak egy kis koncentrálást kellet végrehajtanom ahhoz, hogy a fegyvert elhelyezzem a saját dimenziómban vagy kivegyem onnan. Eléggé bíztam magamban így a két napos tréinget követve megjelentem a főtéren. Jó páran összegyűltünk akkor. Nem sokkal később Akio is megjelent és ismertette a felállást.
- Lépjenek előre azok, akik már most képesek valamiféle mágiára. - hangzott el. Kicsit bizonytalanul, de előreléptem. Láttam, hogy pár ember marad csak hátul. Én léptem ki utoljára amit Akio nem nézett jó szemmel, de nem szólt közbe.
- Akik hátul állnak azoknak mennie kell. - közölte a szerencsétlen pár jelölttel. Ezt követve vált feszültté a levegő. Senki nem tudta vajon, hogyan dönti el ki lesz majd a tanítvány.
- Mindenki mutassa, be nekem milyen mágiát tud végrehajtani. Tekintetve rátok egy másik helyen fogjuk mindezt megtenni. Kövessetek- - adta nekünk is az utasításokat. Mindannyin követük őt egy hatalmas sátorig a város mellé. Eközben végig az eddig tanultakat elevenítettem fel magamban. Amikor megérkeztünk sorban hívott be mindenkit. Ahogy jöttek ki a sátorból az éppen a benn lévő jelentkezők igencsak elbizonytalanodtak. Jó magam a vége felé kerültem sora. Bíztam magamban és az eddig a könyv által elsajátított dolgokba. Ekkor hangzott el, hogy én kerülök sorra. Beléptem és egy elemvényen kellett bemutatnom azt, amit tudok. Táskámat levettem a hátamról majd elkezdtem benne kotorászni, míg megtaláltam a könyvet.
- Mindenek előtt ezt vissza szeretném adni a tulajdonosának. - mutattam Akio-ra a bal kezemmel. Kicsit meglepettnek láttam, de mégis közelebb jött.
- Mégis hogy került hozzád? - kérdezte meg tőlem.
- Aznap találtam, amikor a földeken jöttél keresztül ahol dolgoztam.. - feleltem neki.
- Látom őszinte vagy. - Azt neked hagytam ott mivel láttam benned valamit. - Azt a valamit, ami egy mágus mágussá tesz. - Lássuk mire jutottál. - ezzel visszaült a székbe várva arra mit tanultam meg eddig. Megfogtam a fegyveremet a kezemben és elkezdtem koncentrálni. Kezdtem ideges lenni így kicsit jobban kellet, mint az utóbbi edzések során. Mivel kicsit kellett eddig csak erőlködnöm simán összejött, de most ennyi nem volt elég. Mivel már tudatában voltam annak, hogy végre tudom hajtani a mágiát kezdtem bele a nagyobb erőlködésbe. Ennek következtében csak-csak sikerült megtennem azt, hogy a fegyvert elküldtem a dimenziómba majd vissza is hoztam onnan. Direkt a másik kezembe idéztem meg. Sikeresen végrehajtottam a mágiát, ami egy kis büszkeséggel töltött el, hiszen nemrég csak egy utazó voltam, akinek a családját egy rejtélyes illető megölte. Akio-t láttam, hogy egy kis mosolyt kanyarintott az arcára. Feltételeztem örült neki, hogy egy átlagember is képes volt megtanulni egy dolgot a könyvéből.
- Hála a részletes leírásoknak meg tudtam alkotni a saját dimenziómat és egy tárgyat már el is tudok benne tárolni. - közöltem vele majd kitessékelt és a következőt kért. Felemet fejjel távoztam a sátorból, hiszen arra számítok, hogy tanítványának fogad Akio. Nem telt el sok idő, míg a maradék illetőnek is szemügyre vette a képességeit. Amint kijött az utolsó illető nekikezdett a mérlegeléseknek majd előjött a nagy sátorból.
- Eldöntöttem ki lesz a tanítványom. - Lépj elő kedves idegen ki a könyvem birtokában volt az elmúlt időben. – Rád esett a választásom. Ekkor alig bírtam visszafogni magam, de csak sikerült. Odasétáltam a leendő mesterem elé és fél térdre ereszkedtem.
- Köszönöm, hogy engem választott. – Remélem, nem hozok szégyent rád mester. Ez volt az első pillanat, amikor egy nő bizalmába férkőztem. Felálltam és elfoglaltam az engem megillető helyet Akio mester jobbján.
- Készülj el. Szedd össze a holmid, mert holnaptól belekezdünk az edzésekbe. – utasított a mesterem. Eljött hát a várva várt pillanat. Mikor felébredtem azon járt az eszem, hogy egy csodálatos szép nő fog tanítani a mágia rejtelmeire.
- Kidolgoztam egy edzéstervet, amiben a leginkább az erőnléted, állóképességed és egyensúlyodat fogjuk fejleszteni. Nem lesz egy könnyű feladat, de bízom benne, hogy kiállod az akadályokat. Először az egyensúllyal kezdünk. – közölte velem az újdonsült mesterem mikor a hátunk mögött hagytuk Selgaunt várost. Pár napi gyalogtúrát követve megérkeztünk a helyszínre. Az út alatt, míg meg nem érkeztünk az első edzés helyszínére próbáltam oldani a feszültséget. Leginkább személyes dolgokról kérdezgettem.
- Mond, hívhatlak Akio-nak vagy netán mesternek? – tettem fel a kérdésemet egy szívélyes mosollyal az arcomon, amivel megtörtem a csendet.
- Hívhatsz. – felelt nekem miközben fejét elfordította és az arcát eltakarta előlem. Biztos zavarba jöhetett – gondolkoztam ezen.
- Engem Kurai Inkyubasu-nak hívnak, de nyugodtan szólíts csak Jeisu-nak. Ez a becenevem. Akkor téged Aiko mesternek foglak szólítani, ha nem gond.
- Dehogy lenne gond. Akkor én viszont Jeisu-nak foglak hívni kedves tanítványom. – hangzott el mikor a szél kissé megborzolta a haját. Ezzel vette kezdetét a kettőnk közös története.
Az út alatt szinte semmit nem tudtam meg Akio mesterről. Leginkább a múltunkról beszélgettünk kicsit. Elmondtam neki, hogy a családomat, vagyis a klánt, amibe tartoztam egy rejtélyes illető egy éjszaka alatt kiirtotta, míg én a saját edzéstervem alapján végeztem a gyakorlatokat. A lehető legjobb kardforgató akartam lenni és e célból kaptam apámtól egy kardot. Azt a kardot, amit a bemutató közben használtam. Akio szerint borzalom, ami velem történt, hiszen én vagyok az utolsó a Kurai klánból, ami messze földön híres volt a kardkovácsolásról. Nem törődtünk a körülöttünk lévő világgal így fogalmunk se volt a mágia létezéséről. A legnemesebb érceket használtuk az elkészítendő fegyverekhez. Apám szerint a kard, amit nekem ajándékozott a legkeményebb fémből készült. Ekkor kérte el Akio mester, hogy szemügyre vehesse.
- Igaz hogy a legkeményebb fémből kovácsolták a pengéjét, de léteznek ennél jobb strapabíró fegyverek is. Igaz azok már mágikus fegyvernek minősülnek. Az apádnak igaza volt ez egy remek fegyver. – hangzott el, amire kis büszkeség töltött el.
– Ha kiállod, az edzéstervemet megjutalmazlak egy speciálisan a te igényeidnek megfelelő fegyverrel. – hangzott el a beszélgetésünk közepette.
- Szóval, ha azt látod, hogy alkalmas leszek a továbbiakban is a tanítványod szerepét betölteni akkor jutalmat is kapok?
- Persze. Hiszen akkor nem lenne, ami ösztönözné a fejlődésedet. Ekkor már nagyon kíváncsi voltam milyen gyakorlatokat kell majd elvégeznem, hogy a tanárom büszke lehessen rám.
Késő este érkeztünk meg egy faluba. Szállást kerestünk magunknak, amikor három ismeretlen alak belénk kötött. A szívem csak úgy zakatolt, hiszen bizonyíthattam volna, hogy mire vagyok képes, de nem szándékoztam bemocskosítani a kezem a vérükkel. Mire feleszméltem a tanárom már intézkedett és az ismeretlenek már el is iszkoltak, mint a nyulak. Sikerült találunk magunknak szálláshelyet éjszakára. Mellékesen már késő éjszaka volt, de még ennivalóval is szolgált nekünk a ház ura. Minden gond nélkül telt el az éjszaka. Reggel, amikor felkeltem a tanítóm lenn várt egy megterített asztalnál.
- Jó reggel álomszuszék. – intett közben nekem. Kissé vöröses volt az arca. Valószínűleg még neki is újdonság volt még akkor, hogy van egy tanítványa.
- Jó reggel neked is mester. Jól aludtál? – tettem fel a nap első kérdését. Kicsit el is vörösödtem mikor kérdeztem. Próbáltam leplezni, de nem tudtam. Valószínű észre is vette, ahogy én azt, amikor bejöttem és el volt pirulva. Mind a ketten zavarban voltunk.
- Köszönöm kérdésed. Igen jól aludtam. Amint végeztünk a reggelivel indulunk is.– felelt kicsit akadó hanggal.A reggeli végeztével összecsomagoltunk majd feltöltöttük a készletünket. Amint elintéztük az anyagiakat elindultunk az erdőbe.
- Nemsokára egy tisztásra érünk, és onnan már nem kell messze menni. – mondta tanítóm. Így is lett. Hamar a tisztásra értünk és onnan valóban nem volt messze az úti célunk. Megérkeztünk egy kétszintes házikó elé. Akio el is indult előre majd jelezte, hogy ne csak álldogáljak, hanem kövessem. Bementem én is és egy átlagos házban találtam magam átlagos berendezésekkel. Eléggé családias környezetben találtam magam.
- Üdvözöllek szerény hajlékomban. A szobád az emeleten van balra a második ajtó mögött – mondta nekem Akio mester. Sokat nem pihenhettem. A csomagjaim lepakolása után egyből nekikezdünk az edzéseknek.
- Mint korábban mondtam neked először az egyensúlyérzékedet foglyuk fejleszteni. Kövess – hangzott el és ezzel egy időben egy titkos ajtót nyitott ki. Egy lépcsősor vitt le a föld alá ahol egy katakombarendszeren keresztül elértük egy tágas teremhez.A terem elején volt egy asztal pár székkel. Minimális berendezés volt csak benn. Viszont úgy 20 métert követve csak bambuszcölöpökből állt a padló.
- A feladatod az lesz, hogy őrizzed meg egyensúlyodat a cölöpökön sétálva miközben különböző tárgyak akadályába kerülsz. - hangzott el majd neki is kezdünk az edzésnek. Az első egy-két héten nehezen ment az akadályok kerülgetése és az egyensúlyozás egyszerre, de szép fokozatosan belejöttem. A mester is kezdett elégedett lenni velem. Mikor már egy hónapja tartott az edzésem a tanárom vagyis Akio mester kellő elégedettséggel mondta, hogy az edzés e részét lezártnak tekinti. Ezzel nem csak az egyensúlyérzékemet, hanem az állóképességemet is a kellő szintre fejlesztettem hála Akio mesternek. Igaz, amit mondott. Nem volt egy leányálom, főleg az első pár hét.
- Már csak az erőnléteden kell csiszolni és remek fegyvermágus válik belőled.
- Fegyvermágus? – tettem fel neki a kérdésemet, melyet a csodálkozó arckifejezésem kísért.
- Igen, fegyvermágus lesz belőled, hiszen az idézés, amit a könyvemből tanultál azt ezek a mágusok használják beleértve én is. Ekkor jöttem rá, hogy a tanárom fegyvermágus vagy részben az. Eszembe jutott, hogy olyan tanítványokat keresett, akik különféle mágiákat tudnak elsajátítani. Mi van, ha többféle mágiát képes alkalmazni? – tettem fel magamnak a kérdéseket. Ezek után vette kezdetét az edzés utolsó szakasza, ami nem más volt, mint az erőnlétem fejlesztése. Nem voltak valami nehéz feladatok csak az nem volt mindegy melyik gyakorlatból mennyit kellett véghezvinnem.
Elérkezett hát a pillanat mikor a tanítóm bejelentette, hogy az edzéstervet befejezhetem. Elérkezettnek találta az időt miszerint már kellő mértékben elsajátítottam az alapokat és megfelelő fizikumot nyertem a fegyvermágia alkalmazásához. Én ekkor véltem a legjobbnak megköszönni a segítségét hiszen meglehetősen sokáig éltünk együtt. Elhívtam egy kis vacsoraára az egyik nap amire nehézkesen, de beleegyezett. Bele se gondoltam miért is lehetett számára kicsit nehezen belemenni ebbe a kis vacsorába. Eljött hát a nagy nap. Szépen kirittyentettem magam ahogy Aiko mester is. Mintha csak egy pár lennénk úgy érkeztünk meg a vendéglőbe. Csodaszép vörös ruha volt rajta ami jól passzolt hozzá. Nem csalódtam benne. Én viszont a szokásos fehér nadrágomat fettem fel aminek az alján kisebb fehér szőrme található és szintén fehér már-már ballonkabátnak mondható felsőmet. . A háztól egészen a vedéglőig kettesben sétálgattunk, de út közben semmi megemlítenivaló nem történt. Lassan megérkeztünk a helyszínre és bementünk. Szívem hevesen dobogott, majd beléptünk.

***

Bementünk hát és illedelmesen kihúztam neki a széket mint valami úrinő lenne. Zavarban voltam, hiszen a mesterem kivel oly sokáig éltem együtt volt az egyetlen nő az életemben miután elhagytam családomat. Nem szerettem volna elrontani a dolgot, így az első pár percben csak elpirulva tudtam a velem szemben lévő leányzóra nézni. Összeszedtem gondoltaimat majd jeleztem a pincérnek, hogy jöjjön közelebb mert leadnám a rendelést. Oda is fáradt hozzánk majd felvette a rendelésemet és hamar ki is hozták nekünk. Szépen elkezdtünk enni mikor eldöntöttem, hogy én lépek elsőnek csakhogy Akoi is hozzám akart volna szólni. Ebben a pillanatban mind a ketten elvörösödtünk és levettük egymásról a tekintetünket. kínos csend uralkodott pár percig közöttünk majd megszólaltam. Valami hasonlót mondhattam zavaromban:
- Nyugodtan kezd el te és meghallgatlak.
[color=MidnightBlue]- Áááh ... ugyan ... semmi különösről nem akartam beszélgetni, kezd inkább te - hangzott el valami ilyesmi és már folytattam is én akkor.
- Nem is tudom hol kezdjem el, de valahol csak el kellene igaz? Nos hát, az lenne amit szóvá akartam hozni, hogy az utóbbi időben nagyon megkedveltelek. Igazából az érdekelne, hogy milyen véleménnyel vagy rólam. - tettem fel neki a kérdésemet mely közben kissé elvörösödtem.
- Nos akkor ha már megkérdezted el kell mondjam, hogy egy nagyszerű fiatalember vagy és nem szándékozlak elveszíteni, így felajánlok neked valamit. Mit szólnál ahhoz ha csatlakoznál ahhoz a mágus szervezethez vagy céhez ha az jobban tetszik amiben én is benne vagyok. Nem más lenne mint a Quatro Cerberus. Adok időt eldöntened, de ha még nem is tudnál csatlakozni szólok az érdekedben, hogy egy tehetséges mágus szeretne csatlakozni hozzánk. - felelt nekem mire gondolkodóba estem. Csatlakozzak vagy ne? Eldöntöttem, hogy mivel úgy is voltaképp némi érzelmi szál alakult ki irántam az irányába elfogadom az ajánlatot.
- Nem zavar, ha nincs felvétel és örülnék annak, ha szólnál az érdekemben majd. - szólaltam meg pár percet követve. Ezt a kis csevejt követve fejeztük be a kis vacsoránkat. Pár nappal rá hagytuk magunk mögött a vidéket és indultunk meg a Quatro Cerberus céhez. Amint megérkeztünk egyből a céh háza felé vettünk utunkat és a tanítóm próbált tenni valamit az érdekemben míg én odakinn vártam arra, hogy vajon mit fog mondani. Így érkeztünk el a jelenhez és csak vártam arra, hogy a tanárom jöjjön ki az ajtó elől és közölje velem a dolgokat.

// Sorry de a végre csak ennyi telt tőlem. Nem tudtam semmi értelmeset kitalálni, de remélem ez is elegendő lesz //

Üdv! Mivel a törzsgyökeres ellenőrzőnknek sok dolga van és csak később tudná leellenőrizni, így én beugrottam helyette, hogy mindenképpen legyen itt valami. Nem tudom, hogy mennyivel lesz rosszabb így a helyzet. Valamiben biztos jobb, de valamiben pedig biztos rosszabb. Na de nem akarok mindjárt az elején rád ijeszteni, inkább lássunk is hozzá az előtörténeted átbeszéléséhez.

Kezdjük rögtön az elején. Nem is tudom a jellemmel vagy a képeddel kezdjem. Igazából mindkettőnél egy és ugyanaz a gond. Ez a kék aura, ami a testedből és a szemedből árad. Nos ilyen nem lehetséges kezdő szinten. Ha figyelmesen elolvasod a Szabályzatban a 4. pontot, a Fejlődést, akkor ott elolvashatod, hogy ilyenre csak jóval magasabb szinten képes egy mágus. Szóval ezt semmiképpen sem lehet bent hagyni.
Az avatárnak nem kell feltétlenül pontosan úgy kinéznie a karakternek, elég ha csak hasonlít rá, persze sok játékos készít vagy készítette magának pontos avatárt, vagy keres egy képet és azt írja le a kinézetbe. Jó a képed nem arról van szó, csak korábban is mondtam, hogy szerintem ez nem kezdő kinézetnek való. Valamint nagyobb méretben erősen érződik, hogy az a férfi a képen nem tizenéves, hanem inkább harminc. Nem mondom, hogy cseréld le, ha ez tetszik, ez tetszik, csak elmondtam a véleményemet.
A céh. Szerencsédre még pont van egy szabad hely a Fairy Tailben, bár nekem kicsit furcsa, hogy ilyen jellemmel és kinézettel szeretnél oda menni. Az FT-ről nekem mindig is a fény, összetartás és a barátság szavak jutnak eszembe, ha pedig a karaktered képére nézek pont az ellentétét látom ezeknek. Jó persze a barátságnak nem ellentéte a közömbösség, de azért távol áll az azonosasságtól is. Tudom nem a külső alapján kell ítélni és abban a céhben is megfordult már sok fura figura. De azért megkérdezném, nem néztél szét a céhek között? Van egy nagyon szép leírás mindről és általában az emberek olyat választanak, ami valamiképp illik a karakteréhez. Ismételten nem szeretném, ha félre értenél nem lebeszélni akarlak, meg nem előítéletből mondom, csupán tapasztalat. Az esetek nagy többségében, ha egy játékos ezt a céhet választja az azt jelenti, hogy nézte az animét/mangát és történet címszereplő céhébe megy máris anélkül, hogy akár körbe szaglászna mi van még.
A mágia kicsit hiányos, természetesen ez valamennyire a mi hibánk is, hisz nincs konkrétan feltüntetve a kezdőmágiák. Azonban, ha kicsit körbenézel és mondjuk rápillantasz egy elfogadott fegyvermágus előtörténetére máris megvilágosodhattál volna. A Dimension Warp-ot jól eltaláltad, az a legalapabb mágia ebben a csoportban, azonban mellette egy konkrét idézés van, még pedig egy fegyver típusra. Ami a te esetedben a Special Weapon lesz a kasza miatt. A Weapon Moving-ot is felveheted kezdéshez, csak ez ilyenkor a kezdő tőkédből levonódik. A mágiáddal meg a fegyvered kapcsán pedig még visszatérek az előtörténeted bizonyos részein.

Huhú, ez az! Elértünk a konkrét előéleted leírásához. : ) Rögtön az elején feltűnt valami, ami nem kerülhette el a figyelmemet. Az első bekezdést E/3-ban írod, azonban utána csak E/1-et használsz. Egyikkel sincs baj, ha külön-külön használod őket, de együtt azért inkább lehet elkerülendő.
És most jön az egyik rész, ami miatt valószínűleg rosszabb, hogy engem kaptál értékelőnek. Ugyanis sajnálatos módon allergiás vagyok, ha meglátom a külföld szót egy előtörténetben. Azért kapsz egy jó pontot mert nem nevezted nevén és ködösen fogalmaztál róla. Ha még csak annyi lett volna, hogy ott születsz, felnősz, aztán bevándorolsz. (Persze ilyenkor meg nem léphetnél be egy céhbe, mert nem rendelkezel Fiore állampolgársággal.) Így még figyelmen kívül tudom hagyni, de a te esetedben kicsit többről van szó. Kicsit belepiszkáltál a külföldi országok dolgaiba. Nem tudunk róluk semmit, nem tudjuk, hogy háborúznak-e egymással vagy sem. Az ilyen kijelentéseket pedig szeretnénk elkerülni. Ha elérkezik az idő és megfelelőnek találjuk a staffság kidolgozza majd a külföldi országokat is és talán egy szép napon játéktérré válnak a szomszédos országok is.
Lépjünk tovább. Ha jól vettem ki az írásodból hat éves lehettél mikor elraboltak és egy bányában kemény fizikai munkára kényszeríttettek. Nos itt realisztikai problémám van. Mivel nem konkretizáltad, hogy pontosan mit is csináltál, csak annyit írtál, hogy nehéz fizikai munkát, így elég elképzelhetetlennek tartom, hogy ezt túlélje a karakter. A sorstalanság című műben a tizennégy éves főszereplő nem élte volna túl a megpróbáltatásokat, hogyha nincsenek mellette emberek, akik támogatják és ő még csak nem is hosszú évekig maradt ott. Bár azalatt az idő alatt teljesen megváltozott. A lényeg, amit kiszeretnék hozni, hogy kevés az információ, ami meg van abból egyszerűen nem létezik, hogy életben maradjon egy olyan helyen annyi ideig.
Ami pedig a mágia felszabadulást illeti, nos ott is lesz egy kis gubanc. Bár az animében/mangában is volt rá példa, hogy valaki nagyobb mágikus erővel rendelkezett fiatal kora ellenére, mint például Ultear, akit konkrétan a láz gyötörte, mert a teste annyira nem bírt mit kezdeni azzal a temérdek mennyiségű mágikus erővel, azonban sajnos itt nincs lehetőség ilyenre. Mivel igyekeztünk egy fair kezdést létrehozni, ezért kezd mindenki ugyanannyi mágikus erővel. Ráadásul, ha még hirtelen felszabadulna a mágikus erőd egyik napról a másikra (ami azért nem így működik), akkor sem kerültél volna öntudatlan állapotba. Amit még nem értek, hogy a mestered magyarázza az ekkori tettedet és ott jeges tekintet van leírva, amivel a karakter végzett az őrökkel. Nos fegyver mágusként aligha lehet ilyen rejtett képességed. Ráadásul a mestered nem magyarázta meg, hogy honnan tud minderről és fura is, hogy a karakter nem kérdezett rá. Persze lehet én vagyok a különc, aki egyből rákérdezne, hogy honnan is tudja ezeket.
Most pedig következik tőlem egy kis előadás a fegyver mágiáról. A Dimension Warp-al a mágus egy másik dimenzióban képes tárolni tárgyakat. Amikor megtanulja használni a mágiát és először alkalmazza akkor jön létre ez a zsebdimenzió, ami csak a létrehozója számára létezik, így abban senki más nem képes turkálni, csak a saját használója. Amint létrejön ez a zsebdimenzió az teljesen üres és az lesz benne, amit te „bele raksz”. Ezt pedig véletlenül se úgy képzeld el, hogy megjelenik egy rés a térben te belenyúlsz és elkezdesz benne kotorászni, mint szőke nő a rózsaszín Gucci retiküljében. Még véletlenül sem. Egyszerűen eltünteted a kezedből a tárgyat és az megjelenik a másik dimenzióban. visszafelé meg csak rágondolsz, hogy neked arra van szükséged és az megjelenik utána a kezedben. Minél magasabb szintű vagy annál gyorsabban. Ráadásul a Dimension Warp csupán magát a dimenziót hozza létre, valamint egyszerű használati tárgyakat leszel képes benne elraktározni. ahhoz, hogy ugyanezt fegyverekkel, páncélokkal játszd el, ahhoz már konkrét ex-quip varázslatok szükségesek.
Ezen kívül egy jó fegyvermágus nem akkor erős, ha egy erős fegyvere van, hanem inkább ha több gyengébb, amik esetleg különböző apróbb képességekkel rendelkeznek. Mi van ha megsemmisül a fegyver és az adott fegyvermágusnak csak az volt? Akkor bizony hoppon marad. Ezt inkább a későbbiekre vonatkozik. Ahogy az alakváltónak minél több alakkal kell rendelkeznie, úgy a fegyvermágusnak minél több fegyverrel, hogy könnyebben tudjon reagálni a különböző szituációkra. Huh. Elnézést kicsit elragadtattam magam. Ennek egy kisebb része inkább a mostani játékosok egy részre vonatkozik. Talán csak figyelmeztetni akartalak, nehogy elkövesd ugyanazokat a hibákat, mint ők. Természetesen csak akkor ha, ezzel mind nem vettem el a kedvedet.
Mondanám, hogy javítsd a hibákat, de mivel ezek mind a történeted magvai, inkább egy új előtörténet írását javasolnám. Persze megtarthatod őket módosítva, de azért ügyelj rá, ha például külföldről jössz, akkor mágus céh tagja nem lehetsz az állampolgárság hiánya miatt. Más országokról semmilyen konkrét információt nem mondhatsz.
Ja és a mágiákat nem kell mindkét nevükön leírni, elég csak az egyiken. : ) Írd Weapon Moving-nak, vagy akár magyarul Fegyver Mozgatás varázslatnak, de akár meg is fogalmazhatod a mágiát: A mesterem pedig megtanított, hogy tudom mozgatni az idézett fegyvereimet.
Valamint a leges legvégén akadt még valamivel gondom, de ehhez muszáj idéznem:
” Áradt belőlem a hidegség a társaim iránt. Ám rájöttem, hogy a sorsunk már kellőképp összefonódott és kezdtem feloldódni, aminek köszönhetően sok barátra tettem szert.”
Őszintén szólva ez nekem egy kicsit egy paradoxonnak tűnik. Teljesen közömbös voltál a „társaidhoz”, sőt egyenesen hűvös voltál velük, akkor mégis hogy tudtál velük összebarátkozni? Hogy jöttél rá? Mi történt? Ez nem az első, amikor túl tömören fogalmazol és nem magyarázol meg valamit, ami mondjuk fontos és önmagában lehetetlen lenne. Ne félj attól, hogy kitérj mellék, magyarázó szálakra a történetedben. Ettől csak jobban meg lehet ismerni a karaktert.
Ha ezek után tényleg nem ment el a kedved (amit azért őszintén remélek), akkor kíváncsian várom a javításodat. Ha elkészültél kérlek jelezd valahogyan. Akár itt egy hozzászólásban, vagy nekem egy privát üzenetben, ahogy kényelmesebb. Ha kérdésed van kérdezz bátran, ha kell adhatok néhány ötletet, tanácsot is. Azért vagyok, hogy segítsek. Köszönöm, ha ezt itt mind végig olvastad.

Nos örülök, hogy végre sikerült befejezned. Az volt igazából az oltári mázlid, hogy láttalak fent vasárnap az oldalon és kíváncsiságból ránéztem az előtörténetedre. Legközelebb ilyen esetben küldj egy privát üzenetet, vagy egy új hozzászólást az előtörténethez, amiben jelzed az elkészülésedet. Ha nincs a szerencsés véletlen észre se vettem volna.
De akkor haladjuk is tovább az előtörténetre. A képeket elnézegetve az utolsónál megijedtem, hogy még egy familiárist is akarsz szerezni ezen kereteken belül, amire sajnos nincs lehetőség, de szerencsére szó sem volt erről.
Mivel teljesen újra írtad a történetedet azt kell mondanom határozottan sokkal jobb, mint amit elsőre sikerült összeütnöd. Persze ebben is akadtak azért hibák, mint például a szóismétlés. A "nemes" szót mikor már harmadszorra olvastam elkezdtem kicsit tikkelni a szememmel. Ha esetleg olyan gondba kerülsz, hogy valamire nem tudsz, vagy hirtelen nem jut eszedbe más szó, akkor nyugodtan használd az online szinonima szótárt. Nem szégyen, legalábbis remélem, mert én is szoktam használni. Gyorsabb, mintha elindulnék egy kör gondolkodó sétára és fejben elkezdeném összeszedni a kellő jelentésű szavakat. Másik hiba, amire illendő figyelni a tőmondatok túlzott használata. Valamikor illenek a szövegbe a drámaiság hangsúlyozására, de azért nem ilyen sokszor. A mértékletesség nagy erény, törekedj rá és nem lesz gond.
Illetve akadt a történetben egy-két logikai baki, azok is főleg az elején. Például a karakter nem járt Selgaunt városában, de fölismerte az ottani arisztokráciára jellemző viseletet. ráadásul későbbiekben megmagyarázod, hogy a család annyira elszigetelve élt, hogy még a mágiáról sem hallott. Ezzel bizonyos ponton magad alatt vágtad a fát, másrészről jó pont is jár érte, de azt később. Szóval nem sok esély van, hogy a karakter felismerhette volna. Persze van egy halvány, de ilyen helyzetekben ezt a szövegben valamiképp megmagyarázzuk. Amikor valami eltér a normától, illetve irreális dolgok történnek, azt nem árt megmagyarázni, hogy miért. Így az olvasó is érti és fellélegezhet, hogy "Áhá! Szóval így, már értem." Egy másik amire felhívnám a figyelmedet, hogy az egy napi járóföld egy régi római mértékegység, melyet 27,5 km-t jelent mai átszámításba. Így a te ötnapi járófölded elég hosszú táv. Elképzelhető, hogy azon a környéken nincsenek sínek, amin vonat járnak, de még így is gyorsabban és olcsóbban elérhettél volna a célodhoz, hogy valamilyen közlekedési eszközt használsz. Legyen az egy vadkanos kocsi, vagy szimplán bérelsz egy lovat. Ha már a mágiát nem ismerte a karaktert, így a történetbe nem is passzolt volna mágikus eredetű szállító jármű, így azokat nem is soroltam bele.
A mágia ismeretlenséged pedig majdnem súlyos hibába torkollott, azonban szerencsédre megmagyaráztad a dolgot, ráadásul elfogadható módon. Habár a lakosság csupán 10%-a képes saját erejéből mágiát használni, attól még annyira elterjedt a világon, mint mondjuk nálunk az internet.
Mások a mágia tanulást sokszor csak pár sorban csapják össze. Örülök, hogy te ezt viszont jól kifejtetted, sőt a történet leginkább ekörül koncentrálódott. Jó úton haladsz és értékelem a kitartásodat és igyekezetedet. Nyilván te is arra az egy szóra vársz, ami az ítéletedet jelzi. Hogy ne húzzam tovább az időt ki is mondom, illetve le is írom, hogy pontosabbak legyünk. Az előtörténetedet ezennel elfogadom! *pukkanó hang és konfetti áradat érkezik*

Céh: Quatro Cerberus
Szint: 1
Kezdő tőke: 100.000 Gyémánt
Varázserő: 250 VE
Mágiák:

Dimension Warp /Dimenzió Hasadék/
Ex-quip: One-handed Swords / Ölt-vált: Egykezes kardok/

Készítsd el az adatlapod, illetve a hozzá tartozó karakternaplót és már kezdheted is a játékot! Jó szórakozást!

» Kurai Inkyubasu
» Kurai Inkyubasu
» Imolatus (Kész)
» Kevin Hawkeye(Kész)
» Harc azt kész! Itachi vs. Ovan