Magánküldetés: Daren megbízása

Amit megtudtunk nem volt túl biztató, de mivel elég nagy volt a nyüzsgés és sok ember volt a ház körül így nem sok kedvem volt sokáig itt maradni és ezt jeleztem Zeinnek is.
- Térjünk vissza az erdőn keresztül, ez az út rövidebb és senki nem is láthat meg minket. - ajánlotta fel kísérőnk.
Megfogadtuk a tanácsát, majd elindultunk és útközben elmeséltük neki, hogy miket hallottunk.
- Szerintem a fiú szempontjából nem sürget az idő, mivel azt mondták, hogy nem akarják megölni mert azt akarják, hogy ő legyen az első példa, hogy mit kap az aki szembeszáll velük. Viszont ahhoz először még nekik kell hatalomra kerülni. - kezdtem gondolatmenetem kifejtését.
- Lehetséges, hogy az a fickó is közrejátszhatott Mihok eltűnésében aki idáig követtünk, bár inkább a megbízóját kellene elsősorban elkapni. Igaz, hogy ő is bűnös ha tényleg elrabolta a fiút, viszont a megbízója az ötletgazda és ő akar hatalomra kerülni ezért neki állna csak érdekében. - folytattam.
- Szerintem Daren Úrra céloztak amikor azt mondta az egyik, hogy takarítsák el az öreget. - jegyezte meg sötéten Zerin.
- Én is így gondolom, mivel ahhoz, hogy hatalomra kerülhessenek először Darent kell megölniük. Ő a város ura és ha a választások előtt megölnék akkor előrehozott választások lennének és úgy gondolom egyértelmű, hogy kit fognak megválasztani az emberek, nincs is sok választásuk de még ha lenne is akkor se mernének mást választani szerintem mert túlságosan félnek ettől a fickótól. - mondtam.
- Ez csak igazából akkor értelmes döntés ha tudják, hogy Daren mindent megtesz a fia megtalálása érdekében és még mágusokat is hívott e célból, de ezt csak akkor tudhatnák ha tégla lenne a házban. - mondta Dead.
Miközben találgattuk, hogy mit terveznek és elmondtuk következtetéseinket visszaértünk Daren házához. Amikor beléptünk az ajtón Mefin állt előttünk, a beszélő pingvin.
- Merre találjuk Daren Urat? - kérdezte Zerin.
- Hajnali 2 óra van, Daren Úr jelenleg már alszik. - felelte a komornyik.
- Akkor elhalasztjuk reggelre a beszámolót, addig pihenjük ki magunkat. Mefin megmutatja nektek a hálószobátokat. - mondta Zerin.
- Köszönöm, rámfér. - mondtam.
Amikor Mefin odavezetett a hálószobához bementem az ajtón, ők pedig továbbmentek Deadel az ő hálószobája felé. Hatalmas szoba volt és hatalmas volt az ágy is amire azonnal rádőltem. Nagyon kényelmes volt, főleg ahhoz képest ami a szálláson van ahol megszálltam Shirotsuméban. Az ehhez képest olyan mintha a földön aludnék. Kimerültségem miatt szinte azonnal elaludtam. Reggel korán keltem és mivel már éhes voltam így elindultam megkeresni a étkezőt hátha találok valami harapnivalót.

Az étkezőben egy fiatal lány sürög-forog és éppen befejezte a reggeli elkészítését. Leültem az egyik székre és beszélgetésbe kezdtem a lánnyal miközben tálalt. Időközben megérkezett Dead is és hozzálátunk a reggelihez. Meglepetésemre nem hét fogásos lakoma volt, hanem egyszerű tojásrántotta, aminek örültem is igazából. Miközben fogyasztjuk az étket betoppan Daren is az étkezőbe aki köszönés után rögtön a fejleményekről kérdezősködik, kissé meglepett ez így hirtelen, de jobban belegondolva nem tudom miért lepődtem meg, hiszen ezért vagyunk itt. Mivel még kissé kómás voltam ilyen kevés alvás után, oldalba böktem Deadet, hogy mondja el ő mit tudtunk meg tegnap.
- A helyszínelés után kiderítettük, hogy a fiát, ahogy ön is gondolta elrabolták. Ám még az éjjel találkoztunk pár emberrel, akik részt vehettek a rablásban illetve, ismerhetik az elkövetőket, hogy miről azt nem mondanám el, sietnünk kell. Az urak voltak oly' kedvesek és elvezettek bennünket a főhadiszállásukra, mi pedig betörtünk hozzájuk és kihallgattuk a tárgyalásukat. A szavaikból kiderült, hogy náluk van az úrfi, de él és nyilvános kivégzést terveznek neki. Továbbá van még valaki, akit meg akarnak ölni.
Miközben mesélt én próbáltam magamhoz térni kicsit és közben elfogyasztottam a reggelit.
- Szerintem ide fognak jönni akiket tegnap kihallgattunk. Mivel a fiút nem akarják megölni így ő egy ideig még biztonságban van, ezért jobb ha itt maradunk és megvárjuk őket.
- Úgy gondolom nem várhatjuk a támadást, hiszen bármikor kiderülhet valakiről, hogy az ellenség kémje, akkor pedig nagyon megbánjuk. Úgy gondolom az lenne a legjobb, hogyha a nap nagy részét velünk töltené, megnyugodhat a fia teljes biztonságban van, ám ha gondolja, akkor a kis csapatunk ketté válhat és az egyikünk megpróbálhat beolvadni az ellenség szervezetébe. - mondta el Dead is a véleményét.
Daren egy pillanatra elgondolkodott majd megszólalt.
- Úgy gondolom, hogy velem akarnak végezni és így akarják előrébb hozni a választást. - kezdte. - De miért akarják előrehozni? Holnap délben megejtik a választást, nem értem miért akarják, hogy előbb legyen. Ennek csak úgy lenne értelme szerintem ha tudnák, hogy felfogadtalak titeket a fiam megkeresésére, de ez lehetetlen, hiszen erről csak kevesen tudnak.
Amint Daren befejezte mondandóját, Dead hirtelen felpattant odasiet a lányhoz aki a reggelit készítette és elkapta. Nem értettem mi ez az egész. - Lehet, hogy lemaradtam valamiről? - gondoltam magamban. Közben észrevettem, hogy a lány teljesen megváltozott, egyik pillanatban még kedves volt, most meg hisztizik és visítozik. Úgy tűnt, hogy a gróf se értette a dolgot, mivel rajta is látszott, hogy meglepődött.
- Mi folyik itt? - kérdezte.
- Segíts már egy kicsit! - szólt Dead.
Én csak annyit láttam, hogy nekiugrik a lánynak, de akármennyire is gonosznak tűnik, ok nélkül nem támad meg senkit, szóval úgy döntöttem segítek neki.
- Jaa, bocs, még elég korán van, nem fogom fel mi történik itt. - mondtam.
Ketten már könnyebben le tudtuk fogni és Dead el tudta mondani miért ugrott neki a lánynak.
- Egyenlőre csak gyanúsított, de könnyen lehet, hogy valóban ő a kém. - mondta Dead.

- Milyen kém? Miből gondolod, hogy ő a kém? - kérdezi meglepetten Daren.
- Szerintem nem véletlenül akarják megölni magát. - mondta Dead.
- Nem értem, kifejtenétek?
- Először a fiát vitték el, hogy ne ő lehessen az új városi vezető. Ez után valószínűleg megtudták, hogy felbérelt minket és ezért nem várják meg a választást és nem is akarják előrehozatni mert biztosra akarnak menni, hogy senki ne álljon az útjukban. - feleltem.
Közben a lány már egyre jobban elkezdett fújtatni majd megszólalt.
- Szemetek. - mondta dühösen.
- Ki a megbízód? - kérdeztem tőle.
- Nincs megbízóm, nem tudom miről beszéltek, nem vagyok kém.
- Azt kérdeztem ki a megbízód? Felelj!
- Mondtam már, nem vagyok kém, én soha nem tennék ilyent, soha nem sérteném meg az uram.
Nem úgy tűnt mint aki beszélni fog és elmondja amit tud, de egyszer csak megszólalt Dead.
- Itt és most megöllek ha nem mondod el az igazat! - kiáltott rá.
Ekkor a nő ismét elkezdett kapálózni és tombolni.
- Jó, én voltam a belső kém, én szolgáltattam ki az információkat és én adtam le a drótot, hogy a fiút el tudják kapni.
- Hol a fiú? Életben van még? - förmedt rá Dead.
- A város melletti erdőben van és él. Egy körülbelül 15 fős csapat vigyáz rá akiket külön erre a célra béreltek fel.
- Mikor akarják megtámadni Darent?
- Az én feladatom lett volna megmérgezni és amint meghal az öreg a banditák csöndben elfoglalják a házat.
- Rajtad kívül van más kém is itt?
- Nem, nincs.
- De már semmit nem tehettek. - ekkor elkezdett kajánul vigyorogni - Daren fiát tizenöt bérgyilkos őrzi, esélytelen, hogy kiszabadítsátok és egyébként sincs abban az állapotban, hogy két szót is tudjon szólni. - kacagott fel.
Egy székhez kötöztük a lányt, közben Daren behívatta az őröket, hogy vigyázzanak a lányra.
- Ez bejött, jól csináltad Dead. - mondtam neki mosolyogva.

Válaszom a főnöknek nem volt elég, így újabb kérdést intézett felém. Végül is az ő helyében én se akarnék a saját házamba kémeket, de azért ha az embernek ennyi ellensége van, elvárható, hogy a saját háza táján is van, aki gyűlöli.
- Milyen kém? Miből gondolod, hogy ő a kém? –Szavaival leginkább engem szólított meg, így kissé kedvtelenül és ebből kifolyólag megerőltetve magamat, de válaszoltam neki.
- Szerintem nem véletlenül akarják megölni magát. – Reméltem, hogy ennyi is elég lesz neki, ám egy újabb kérdést tett fel.
- Nem értem, kifejtenétek? – Kérdését szerencsére már mind a kettőnkhöz intézte, így nem volt szükséges, hogy én válaszoljak. Nem is telt sok időbe, társam választ adott kérdésére.
- Először a fiát vitték el, hogy ne ő lehessen az új városi vezető. Ez után valószínűleg megtudták, hogy felbérelt minket és ezért nem várják meg a választást és nem is akarják előrehozatni, mert biztosra akarnak menni, hogy senki ne álljon az útjukban. – Szavai közben én a lányt figyeltem, aki egyre jobban fújtatott, látszólag nem volt kedvére való a helyzet. De végül is ki szeretne hasonló helyzetben lenni, hiszen a nőt komoly dologgal vádoljuk, ami minden bizonnyal igaz is. Aztán, miután a társam befejezte beszédjét, egy kissé durva kifejezéssel illetett bennünket.
- Szemetek! – Ez az egy szó valamiért megnyugtatott, igazából azt sem tudom miért, talán a hangsúly, amivel mondta vagy maga a dolog, hogy ilyen jelzővel illet bennünket. Nem a közös főnökünk felé intézett mentségeket, hanem minket szidott, ez igazán megnyugtatott, nem tudom miért, de nem is érdekelt.
Ezek után társam elég béna módszerrel próbálta kihúzni a szavakat a nőből. Egyrészt még csak a csavaros kérdésekhez sem folyamodott, amelyekkel összebírta volna zavarni a nőt, a másik pedig az, hogy még a hangját se emelte fel úgy istenigazából. Nem csodáltam, hogy a nő nem válaszolt neki, rövid ideig még elhallgattam a gyenge próbálkozásokat, aztán meguntam és magamra öltöttem a rosszfiú szerepét.
- Itt és most megöllek, ha nem mondod el az igazat! – Hangomban érezni lehetett a dühöt, amit már egy ideje magamban tartogattam, s vele együtt, azt is, hogy mennyire komolyan gondolom a dolgot. A nőnek több se kellett, rögtön elkezdett kapálózni és tombolni, szerencséjére kirohanása nem tartott sokáig, hamar feladta, miután érzékelte az erősebbik nem által képviselt túlerőt.
- Jó, én voltam a belső kém, én szolgáltattam ki az információkat és én adtam le a drótot, hogy a fiút el tudják kapni. – Szavai után már nem maradt kétség a lelkemben, az a kicsi is eltűnt, amely a halvány esélyben hitt, hogy nem egy nőt kell kikérdeznem ez ügyben.
- Hol a fiú? Életben van még? – Förmedtem rá, csak azért, hogy megerősíthessem az éjszaka hallott információt. A nő természetesen rögtön válaszolt.
- A város melletti erdőben van és él. Egy körülbelül 15 fős csapat vigyáz rá, akiket külön erre a célra béreltek fel. – Ezek szerint a srácra 15 olyan férfi vigyáz, aki csak a pénz miatt követi a parancsot, ám ebből az is következik, hogy erősebbek az átlagnál.
- Mikor akarják megtámadni Darent? – Tettem fel utolsó előtti kérdésem a nőnek, amire ismét csak válaszolt.
- Az én feladatom lett volna megmérgezni és amint meghal az öreg a banditák csöndben elfoglalják a házat. – Szóval ez volt a terv, ezek szerint tetszik ez az épület másnak is, nem csak nekem. Bár, méretéből és hatalmas pompájából fakadóan ebben biztos lehettem.
- Rajtad kívül van más kém is itt? – Ez volt az utolsó kérdés, amit felé intéztem, ezután egy hosszabb választ kaptam.
- Nem, nincs. - Válaszát elhittem, ugyanis nem hittem, hogy hazudni merne nekünk, ám ekkor bármiféle kérdés nélkül egy hegyi beszédbe kezdett. – De már semmit nem tehettek. – Szavai kissé érdektelenül csengtek a fülemben, ennek ellenére hagytam, hogy folytassa a dolgot. – Daren fiát tizenöt bérgyilkos őrzi, esélytelen, hogy kiszabadítsátok, és egyébként sincs abban az állapotban, hogy két szót is tudjon szólni. – Nem igazán értettem, hogy mit jelenthet ez a „két szót se bír szólni” dolog, ám abban biztos lehettem, hogy ez még rosszul fog jönni nekünk. Rögös utunkon egy újabb kátyú kezdett kibontakozni, bár könnyen lehet, hogy mikor odaérünk, kiderül, hogy csak a szemem káprázott. A kacagása után a nőt egy székhez kötöztük, és őröket hívtunk hozzá.
- Ez bejött, jól csináltad Dead. – Szavai nem igazán hatottak meg, ennek ellenére egy rövid kis „köszönömöt” odanyögtem neki.