Shaela és Shiro

Név:  Shiro
Faj: Holdnyúl
Nem:  Nő
Történet:




Az égbolt narancsosan ragyogott. Ritka szép látvány ez, mikor a nap nyugovóra kíván térni, de még utoljára megszenteli  a vidéket meleg sugaraival. De legyen ez bármilyen szemet gyönyörködtető táj, leányzónk számára ez nem volt jó hír. Az éjszaka közeledett, mely megfelelő menedék nélkül veszélyes is lehetett a számára. Hamarosan táborhelyet kellett keresnie magának, ahol megpihenhet fárasztó utazása után.
 
Már három napja járta az utat, mely a faluból indult, de civilizációnak semmi nyomát nem látta. Sem egy kis városka, vagy legalább egy erdei ház, semmi. Ez döbbentette rá igazán, milyen messze is éltek eddig, megmagyarázta azt a rejtélyt is, hogy miért volt ritka látványosság az utazó ember a falujukban. Ez a felfedezés viszont nem segített azon a problémáján, hogy nem tudta hol is van éppen, térképet nem lelt keresése folyamán, így nincs más támpontja, mint a kitaposott út, amit éppen követett.
 
-Aaah...*Sóhajtott fel mélyen.* Már a harmadik nap ért véget, és sehol senki. Szóval ilyen érzés egyedül járni a világot. Magányos élet, mit ne mondjak...hiányzik a társaság.
 
Panaszkodott szomorúan. De nem volt ideje az orrlógatásra, addig kellett menedéket lelnie, míg látott is valamit. Egy határozott rántással megigazította hátizsákját vállain, majd egy szökkenéssel a fák sűrejébe vetette magát. Szaporázta lépteit, nem szeretné, ha a sötét azelőtt érte volna, hogy táborhelyet talál, de nem feledkezett meg a tábortűzre valóról sem, annyi száraz ágat szedett össze, amennyit csak elbírt.
 
Már egy köteg gally idétlenkedett kezében, mikor csörgedező víz zaját hallotta. Azonnal a hang irányába sietett. Elég szomjas volt már, és egy kis frissítő mosdás is jól esett volna neki, arról nem is beszélve, hogy a folyam irányát követve talán jó táborhelyet talál magának.  Alig telik el pár perc, és meglelte a hang forrását, egy aprócska patakot, ami egy sor kövön és sziklán folyt lefelé.
 
Közelebb lépett, letette a faköteget, és nyúlt a friss víz után, hogy ihasson pár kortyot. De meglepő felfedezés várta a leányzót. A víz langyos volt.
 
-Hát ez meg? Meleg vízforrás lenne a közelben? Ennyit a friss vízről...*Dünnyögte kicsit csalódottan.* De egy meleg fürdő mindenképpen jól esne. Hátha fentebb van egy medence szerűség.
 
Kulacsát megtöltötte a langyos vízzel, majd összekaparta a faágakat, és elindult abba az irányba, ahonnan a víz csordogált lefelé. Mászott kitartóan az egyenetlen talajon, eléggé le is fárasztotta ez a túra, de keresése nem volt hiábavaló, a várt eredményt meghozta. A nap már majdnem teljesen eltűnt a horizonton, mire megtalálta a hőn vágyott meleg vizes forrást. Egy kisebb sziklafal oldalából fakadt a forró manna, mely egy sziklákkal beágyazott medencébe folyt. A sziklafallal ellentétes oldalán a kövek között csordogált tovább a meleg víz patak formájában, melynek nyomvonalát követve talált rá erre a tökéletes táborhelyre.
 
Arca már rég nem látszott ilyen boldognak, szemei csillogtak már csak annak a gondolatától is, hogy végre megszabadulhatott az út porától, és hogy ezt meleg vízben tehette. Pár pillanat álmodozás múltán kap észhez, gyorsan lepakolt, nem messze a víztől, zsákjából kihalászta kovaköveit, és nekilátott a tűzrakásnak. Keresett egy valamivel egyenletesebb talajrészt, és egy halomba szedte az ott pihenő száraz leveleket és gallyakat, majd elkezdte egymáshoz ütögetni a köveket. Hosszadalmas művelet volt, nehezére esett elegendő szikrát csiholni ahhoz, hogy a száraz levelek végre lángra kapjanak. Pár perc próbálkozás után egy apró lángocska jelent meg a rakás tetején.
 
-Na végre! *Kiáltott fel elégedetten.* Most már el ne aludj nekem! Már így is elég sötét van.
 
Parancsolt rá a lángocskára, és finom leheletével  biztatta tovább, hogy nőjön nagyobbra. Igyekezete sikerrel járt, a tűz tovább mászott a többi levélre, majd a gallyakból kezdett el lakmározni. Szépen ropogott pár perc múltán, és megrakta még kisebb nagyobb ágakkal, amiket út közben szedett össze. Apránként elhelyezkedett a tűz mellett, kirakta holmiját, takarót, párnát és néhány gyümölcsöt, melyből azon nyomban lakmározott is.
 
-Csak néhány napra elegendő az élelmem. Remélem utamba téved egy gyümölcsfa, de egy falunak jobban örülnék. *Gondolkozott hangosan, majd betömte az utolsó falatokat is szájába.* És jöhet a nap fénypontja!
 
Jelentette ki vidáman, és hozzálátott a vetkőzéshez a medence szélénél, majd óvatosan belemászott a forró vízbe. Tényleg elég meleg volt, pár percbe bele is telt, mire végre megmártózott grimaszolva. Elhelyezkedett az egyik kövön, hátradőlt, és az eget kezdte el vizsgálni. Tiszta volt, egy szál felhő sem takarta el a csillagokat, teljes fényükben pompázott az a sok kicsi ékkövecske. De a Hold fénye mellett mindegyik elbújhatott, hisz teljes alakját mutatta meg ezen az éjszakán a világnak, fénye képes volt áttörni a fák lombjai között is, nem sok választotta el attól, hogy az éjszakát nappallá tegye.
 
~Aaaaah, ez nagyon jól esik a kimerült izmaimnak. Azt olvastam anya egyik könyvében, hogy ezek a meleg vizes források javítják az egészségi állapotot. A forró víz ellazítja az izmokat, az ásványi anyagok pedig feltöltik a testet energiával. A saját bőrömön érzem, hogy a könyv nem hazudott!
Gondolja magában, és kicsit becsukta szemét. Összpontosítt, figyelt teste minden reakciójára, miközben persze átadta magát a relaxáló élménynek. Mikor legközelebb kinyitotta szemeit, egy szokatlan jelenség tárult eléje. Egy gyorsan haladó fénycsóvát vélt megpillantani.
 
-Egy hullócsillag?! *Reagált meglepetten, majd gyorsan összerakta kezeit, és lehunyta pilláit, hogy kívánjon valamit.*
 
A hullócsillagokkal kapcsolatos babonák még számára sem voltak ismeretlenek. Miután végzett a kívánsággal, újra kinyitotta szemeit, és pont látta a fénycsóva forrását elsüvíteni a fák fölött, mielőtt becsapódott volna a közelben. A föld remegését még onnan is lehetett érezni, ahol Shaela volt, így nem lehet messze a becsapódás helye. Gyorsan kiugrott a vízből, magára kapta a ruháját, és arra kezdett menni, ahova lezuhanni látta a csillagot. Szerencséje volt, hogy a hold elég fényt biztosított a közlekedésre, még a fák között is, így biztonsággal érkezett meg céljához.
 
Egy kráter szélén tátongott a fák között, melynek mérete meglepően szerény volt, közel sem akkora, mint amilyennek a mesék alapján elképzelte, de a becsapódás azért elég erejű volt ahhoz, hogy néhány kisebb fát kidöntsön a helyéről. A portól és a füsttől nem látta tisztán azt a tárgyat, ami a kráter közepén pihent, de halványan érezte a hátramaradt mágikus energiát. Tudta, hogy nem egy hétköznapi tárgy hullott le az égből, és egyszerre volt kíváncsi rá, és kicsit félt is tőle. Bátortalanul mászik le a kráter közepe felé, közben a por alább szállt, és a füst is halványodni kezdett. Ahogy közelebb lépkedett, úgy egyre tisztábban látta azt, amit eddig takartak. Egy tojás volt ott, melynek felszínét kis kráterek tarkították, meglepően hasonlított a Holdra, első ránézésre.
 
-Egy tojás? *Közelebb ment hozzá, majd óvatosan kezét nyújtotta felé.* Hát te ki vagy, és honnan jöttél?
 
Kérdezte a tojástól mosolyogva, bár választ nem várt tőle. Abban a pillanatban, ahogy megérintette, sárgás fénnyel felvillant pár pillanatra. Ez annyira meglepte, hogy kezében új barátjával hátra hőkölt, és elesett.
 
-Megijesztettél! *Morogta a tojásnak, majd vidáman felnevetett.* Sohasem gondoltam volna, hogy a tojások az égből is potyoghatnak. És mekkorák! Nem sokkal kisebb mint a párnám. És a felülete a Holdra emlékeztet. *Jegyezte meg, ahogy új szerzeményét vizsgálta a Hold fényében.* Gyere, menjünk vissza a táborba. *Javasolta a kis jövevénynek. Kimászott a kráterből, és vissza ballagott jól megérdemelt pihenőhelyére, legújabb barátja társaságában.*
 
Az este további része eseménytelenül zajlott. Békésen élvezte a szabadtéri forró fürdőt, még a tojást is megmosdatta óvatosan, nem szerette volna leforrázni a csöppséget, aki az oltalmat nyújtó héj alatt bújt meg. Nem sokkal később kimászott a vízből, nagyon elálmosította, ahogy áztatta magát a gyógyfürdőben.
 
Megszárítkozott, felöltözött, és alváshoz készülődött. Megfelelő távolságra a tűztől megágyazott, és a maradék fát még rádobta, hogy kibírja reggelig a lángja, majd a tojással együtt letelepedett fekhelyére, magára húzva takaróját.
 
-Ííígy...remélem kényelmes. *Mondta, majd magához ölelte új barátját.*  Remélem hamarosan személyesen is találkozunk és jól kijövünk egymással. *Súgta oda, reménykedve, hogy meghallja szavát.* Jó éjszakát...szép álmokat.
 
Köszönt el társától, majd pillanatokon belül mély álomba merült...egy széles mosollyal arcocskáján.

Hello Shaela! Shae? Lala? Prim? Melyiket preferálod?

Tudtam én, hogy menők lesznek a holdnyuszik! Ha többet szeretnél megtudni a kultúráról, amit köréjük építettem, vagy az eredetükről, olvasd el az én nyuszim egyik kalandjának elejét ITT.

A pályázatot elfogadom, de...

Próbálj meg arra odafigyelni, hogy ne nagyon váltogasd egy történeten belül a múlt és jelen idő használatát. Persze ez egy visszaemlékezésnél indokolt lehet, de ebben az esetben most nem volt az. Itt volt például egy ilyen:

"Arca már rég nem látszott ilyen boldognak, szemei csillogtak már csak annak a gondolatától is, hogy végre megszabadulhatott az út porától, és hogy ezt meleg vízben tehette. Pár pillanat álmodozás múltán kap észhez, gyorsan lepakolt, nem messze a víztől, zsákjából kihalászta kovaköveit, és nekilátott a tűzrakásnak."

Upszika. Nyugi, ez nem olyan jelentős hiba ám, szerintem neked is csak véletlen csúszott be, mert egyébként szépen írsz.

Óh, és lenne egy kérésem hozzád... Ez ilyen személyes dolog, az én hülyeségem, mert mindenki úgy közjelezi az írásait ahogy akarja, de kicsit rontotta az olvashatóságot az a módszer, ahogy a párbeszédbe iktatott leíró részeket jelölted. Ez a csillagozás kicsit nekem furimuri volt.

"-Aaah...*Sóhajtott fel mélyen.* Már a harmadik nap ért véget, és sehol senki. Szóval ilyen érzés egyedül járni a világot. Magányos élet, mit ne mondjak...hiányzik a társaság."

Ha tehetek egy ajánlatot, legközelebb használd ezt a formátumot:

"- Aaah... - Sóhajtott fel mélyen. - Már a harmadik nap ért véget, és sehol senki. Szóval ilyen érzés egyedül járni a világot. Magányos élet, mit ne mondjak... hiányzik a társaság."

A kötőjelek után pedig ne feledd el mindenhová odatenni a szóközt! Gördülékenyebb lesz az olvashatóság.

Spoiler:

A 25.000-et ne felejtsd el levonni

Jó nevelgetést!

Netes nevem Luna, nem bánom ha azt használod.

Ajánlott olvasmányt felvettem a listára, köszönöm.

Pft, pedig egy csomó hibát kijavítottam, de csak átcsusszant a szűrőmön a bestia :/ igyekszem figyelni a jövőben.

A jelölésekért elnézést, én régen TK-n így tanultam meg, aztán éveken át ezt használtam, már megszoktam. Átállhatok ha gondolod.

Köszönöm az ellenőrzést, a levonást máris intézem.