Az erdei út.

Egy szép derűs napon nyugodtan nézelődtem a nyilvános felkérések falát egy fogadóban. Valami jól fizető munkát kerestem. Azonban nem találtam egyet sem.
- Kes! Nézd! Ezt találtam. – Repült oda hozzám Raven boldogan lábai között egy papírral.
- Mutasd. – Mondtam és elvettem tőle a papírt. Ő meg a vállamra szállt. A lapon egy felkérés volt aminek a célja ritka gyógynövény megtalálása volt az északi erdőségben. Hatalmas nagy jutalom ellenében mivel a környéken előfordulnak veszélyes állatok és banditák.
- Nem hangzik rosszul? Igaz? – Kérdezte meg a vállamon pihenve a kis holló.
- Tényleg nem. Ráadásul még lehet hogy veszek tőlük valamit. A gyógyszer jól jöhet ha kell. – Mondtam ki a gondolatom.
- Ráadásul még kedvezményt is adnak ha elvégzed  munkát. – Mutatott a lap alján apró betűkkel írt részre.
- Rendben akkor induljunk. – Mondtam és azzal meg is indultam ki az épületből. A mágikus motorom ott parkolt az épület előtt. Felpattantam rá. Raven meg beugrott a villatáskába hogy kényelmesen tudjon utazni. Meg is indultunk a cél felé ami egy kicsit messze volt de annyira nem számított. Pár óra alatt oda értünk az erdőhöz. Aminek kezdeténél meg álltam a motorral és beraktam azt a Merengőbe hogy biztonságban legyen. Meg ne legyen útban mivel a területen nehéz terepen nem lehetett motorról keresni a növényt és a hangja csak jelezné az útirányomat. Éppen ezért gyalog fojtattam az utamat be az erdőbe. A papíron amin a felkérés volt mellékelve volt egy kis leírás a növényről és annak élőhelyéről. Ami az erdő mélyén volt valószínűleg. Éppen ezért volt olyan veszélyes a megszerzése mivel olyan messe volt a civilizációtól és közel az állatokhoz. Én teljes nyugalomban haladtam miközben Raven a vállamon ült és figyelte a környezetett.
- Kes szerinted milyen szörnyek élnek ebben az erdőben? – Tette fel a kérdést a kismadár.
- Nem tudom. Sokféle van belőlük. – Válaszoltam.
- Csak azért hogy tudjam mire számítsak. –
- Ne aggódj én itt vagyok. – Nyugtattam meg a kismadarat.
- Én nem is aggódom mivel tudom hogy te erős vagy. Csak tudni akartam. – Mondta a kismadár.
Az biztos volt hogy nem tudtam mivel is lehet dolgom de nem is érdekelt eddig is mindig meg oldottam és most is ugyan az lesz. Csak megtalálni egy növényt egy hatalmas erdőben nem éppen a könnyű dolgok közé tartozik. Éppen ezért figyeltem a környezetemet hogy hátha találok valamit. Raven meg ott fészkelődött a vállamon. Nem tetszett neki az unalmas rész. Ami nekem se jött be de ez is a munka része.
- Ha akarod a levegőből is körül nézhetsz hátha észreveszel valamit. – Mondtam mire a kismadár azonnal reagált is.
- Rendben majd szólok halátok valamit. – Mondta miközben egyre távolodott tőlem. Ezzel legalább lefoglalja magát egy darabig és besegít a keresésben. Meg ráadásul fentről ki tudja szúrni a nagyobb szörnyeket, amik felém tartanak. Így még hasznosabb, ha a levegőben van és nem a vállamon. Én meg a földről kerestem a növényt. Azonban ez a keresés nem nagyon akart sikerülni mivel nem találtam semmit sem. Azonban ez nem zavart és egyre beljebb haladtam az erdőbe. Hogy a nővényhez jussak. Azonban a környezet egyre jobban kezdett sűrűsödni. Ami csak azt jelentette hogy még több esélyt ad a környezet a támadásra.

Pár órával korábban:

Shaela éppen egy kis városkában járt. Már éppen ideje volt, hisz fel kellett töltenie készleteit, van amit az erdőben nem lehet megtalálni. A vásárolgatás közepette, odatéved a hirdetőtáblához is, melyet, ha már ott volt, böngészni kezdett, hátha akad valami neki való munka.

- Ezt nézd, ezt nekünk találták ki!

Kiáltja lelkesen a hasán csüngő tojásnak. Egy ritka gyógynövény megtalálása volt a cél, mely - a kép alapján - igen ismerősnek hatott számára. Valószínűleg a füves könyvében láthatta, és ezt megerősítendő, felütötte az említett könyvet. Sejtése nem volt vak találgatás, minden ott volt a növényről, amit tudnia kellett.

Nem is húzta az időt tovább, miután végzett a vásárlással, mágikus térképétől segítséget kérve útnak indult az északi erdők felé. Arról viszont fogalma sem volt, hogy ott veszély leselkedhet rá, de ez a probléma majd megoldja önmagát.

Hosszas séta után megérkezett céljához, és egy percet sem vesztegetve vetette be magát a sűrűbe. A túra eddig eseménytelenül zajlott - nagy szerencséjére - se veszély, se ritka növény. Nyugalom honolt a kis tisztáson, ahol éppen keresgélt, az erdő dala nyugalmat sugárzóan bizsergette füleit.

Ám hirtelen…csend. Elhallgatott minden. Ez még a lánynak is feltűnt, pedig nem egy harcedzett személyről beszélünk. Feszülten tekintett körbe, majd egy bokor rezzent a háta mögül. Felpattant ültéből, és a zaj irányába tekintett.

- Ki van ott?!

Kiáltotta potenciális támadójának. Semmi válasz nem érkezett, csak további bokor csörgés, ezúttal egy másik irányból. Majd a hangok ritmusa felgyorsult, és egyre hangosabb volt.

~ Most mit tegyek? – Gondolta, miközben a pánik egyre inkább eluralkodott elméjében. Egy hirtelen ötlet azért még eszébe jutott. A futás. Rohant befelé a sűrűbe, lehetőleg a legutoljára hallott hangtól az ellenkező irányba.

Intenzív állati eredetű hangok jöttek a háta mögül, de nem mert megfordulni, hogy megnézze mégis miféle lény loholt mögötte. Szaladt, ahogy a lába bírta, Kes közelében bukkant, elő nem is olyan sokára. Ő pillanthatta meg elsőnek az üldöző kilétét, egy Erdei Balkan volt az, ami megszállottan üldözte kiszemelt áldozatát…az Ő szemében leendő párját.

// https://fairytailszj.forumotion.com/t1850-bestiarium-a-f //

Nyugodtan sétáltam az erdőben amíg Raven a levegőben körözött. Nem volt semmi ami megzavart volna. Éppen ezért képet nézve haladtam az utamon és kerestem a növényt. De az csak nem akart előkerülni. Így csak az marat hogy keresem tovább. Meg néztem a papíron a képet újra és próbáltam meg kiolvasni egy kis plusz információt a növényről. Azonban az én ismereteim ebben nem segítettek sokat. Éppen ezért itt most csak a vak szerencsére tudtam támaszkodni. Éppen ezért tartottam nyitva a szem. Azonban hiába az erdő nyugodt volt. Ám ekkor egy hang hallatszott a fejemben.
- Kes! Kes! – Kiabált Raven a fejemben.
- Mi az? - Kérdeztem.
- Vigyázz valami közeledik feléd a bal oldalad felől. – Hangzott a helyzetjelentés a kismadártól.
Oldalra fordultam és vártam hogy vajon mi lehet az ami jön. És akkor egy hang ütötte meg a fülemet, mintha bokrok és ágak zörgése, törése. Erre felvettem egy vállszéles terpeszt, hogy bármi is legyen szembetudja vele szállni. A hangok egyre hangosabbak lettek. Míg nem már teljesen közelről hallottam őket. És az előttem lévő bokrok megremegtek és előtört belőlük egy fiatal lány, akinek fehér haja volt és félelemmel teli arca. Valami elől futott mivel nagyon gyorsan futott felém. Azonnal ki is derült hogy mitől félt annyira. Egy erdei balkan ugrott elő a bokrokból bömbölve. Ami azonnal célpontot váltott ahogy engem meglátott. Mintha csak egy vetélytársat látott volna bennem felbőszülve törtetett felém. Nekem sem kellet több. Ökölbe szorítottam a jobb kezemet és vártam hogy az állat közel érjen hozzám. Ahogy felugrott a levegőbe hogy letámadjon. Azonnal meg indítottam az ötágú buzogányom és egy teljes erejű vasököllel telibe vágtam a bestia pofáját. Ami azonnal megtörte a lendületét és visszahajította a bokrok közé ahonnan jött. Csak úgy zörgött az erdő ahogy hamburkázott a lény. Mignem egy hatalmas csattanás jelezte hogy valami meg állította. A szerencsétlen lány ebből csak annyit láthatott hogy egy ütésből kiütöttem a vadat. Még szerencse hogy a mágia rejtő köpenyem rajtam van így az ilyen helyzetekben csak átlag embernek tűnök. Éppen ezért lassan odafordultam a lányhoz.
- Ki vagy? Mit keresel itt? – Kérdéseket tettem fel neki semmitmondó hangnemben.

Shaela, ahogy kiugrott a bokrok közül, az előtte álló férfi mögé futott, és ahogy megfordult, csak annyit látott, hogy támadója, mint kiderült egy balkan, ami számára inkább csak egy zöld gorillának tűnt, berepül a fák közé, és egy zaj sorozat után valahol egy nagyot csattan.

Eztán a férfi közelebb ballag hozzá, és egyenesen nekiszegezi a nagy kérdést, hogy ki is Ő. Nos, a lány is kérdezhetné ezt, de nem volt rá szüksége. Megismerte a férfit, bár közelebbi kapcsolatot soha nem létesített vele, és csak a neve egyik felére emlékezett.

- A nevem Shaela Primrose. Egy megbízás miatt jöttem, egy ritka gyógynövényt keresek. És…te vagy Kes nem igaz? Még Nightgladeben a tavaszi fesztiválon láttalak néhányszor. – Vetette oda megfigyelésének eredményét. – És te miért vagy itt az erdő mélyén? Csak nem te is a növényt keresed?

Kérdezi a férfitól, miközben körbepillant a területen. Első ránézésre a növény itt sem található, de ezt csak tüzetesebb keresgélés után tudná biztosra mondani.

- Kereshetjük együtt is, persze csak ha bele egyezel. – Ajánlja fel kedves mosollyal az arcán, bár fogalma sincs, hogy a férfi milyen válasszal fogja meglepni.

Kicsit meglepett a lány válasza. Mivel abban a városban nem egy emberrel találkoztam. De az arca ismerősnek tűnt. Vagyis már láttam valahol. Éppen ezért elfogadtam azt amit mondott. Azonban a második rése már nem annyira. Mivel egy nyilvános felkérés volt, amit elvállaltam. Így bárki más is elvállalhatta. Azonban látva az előbbi mutatványát a bestiával. Túl sok hasznát nem fogom tudni venni. Bár amíg nem zavar addig nekem nem gond ha velem tart. Legalább nem váratlanul hozza a nyakamba az összes szörnyet az erdőben.
- Rendben. – Mondtam neki tárgyilagos egyszerűséggel. Aztán meg indultam tovább keresni a nővényt.
- Kes mi történt? – Tette fel a kérdést Raven miközben fentről kémlelte hogy mit csinálok én a fölön.
- Semmi csak egy erre tévedt lány. – Válaszoltam neki gondolatban.
- Értem. – Nyugtázta a kismadár. – És mit akart tőle? – Faggatott tovább.
- Azt hogy velem maradjon mert ő is a nővényt keresi mint mi. – Válaszoltam gondolatban – Fent mi a helyzet? Láttál valamit onnan? - Kérdeztem meg a légi felderítőmet.
- Nem. Innen nem látni semmit sem. Legalább is nagyobb élőlény nincs a közelben. Szóval nem lesz támadás. –
- Értem. Akkor már csak arra kéne rájönni hogyan találjuk meg azt a nővényt? – Tettem fel a költői kérést
- Ha többet tudnánk a növényről akkor az biztos segíteni. Talán Shaela tud valamit. –
- Te is mered őt? –
- Nem csak hallottam ahogy mondja hogy hívják. – Mondta gondolati úton a kismadár. Bár a lány ebből csak annyit vett észre hogy én mentem pár lépést és aztán oda fordultam hozzá.
- Shaela te tudsz valamit a növényről? – Tettem fel a kérdést hátha a lány tud valamit vagy legalább is nálam többet.

A férfi komoly tekintettel és hangvétellel adja meg a beleegyező választ. Már a fesztiválon sem tűnt számára egy mosolygós típusnak, így annyira nem lepte meg. Csak örült, hogy nem marad egyedül egy ilyen veszélyes helyen.

- Köszönöm. Ha tudtam volna, hogy ez a hely ilyen veszélyes, akkor nem jöttem volna. De nincs mit tenni, már itt vagyok.

Kijelenti, majd menne Kes után, aki pár lépés múltán vissza fordul hozzá, és felteszi számára a nagy kérdést.

- A növényről? Hát persze! - Lekapja táskáját hátáról, és túrni kezd benne. Egy kis herbalista könyv kerül elő belőle. Azonnal fel is üti az említett résznél. - Tűzliliom, igen ritka növény. Egy száron 2-3 virág is nőhet, erdei tisztások szélén, félárnyékos területen szeret lenni. Szárából erős lázcsillapító, szirmaiból drága fiatalító arckrém készül. - Becsukja a könyvet. - Csak ebben az erdőben terem, és egy évben egyszer, pár napig virágzik. Vagyis most. És a virágzás ideje alatt kell gyűjteni, mert csak ilyenkor találhatóak meg benne a szükséges anyagok a felhasználáshoz.

Hívja fel a férfi figyelmét a tényekre, majd visszaveszi cuccát a hátára.

- Szóval sietnünk kell, különben nem fog a növény érni semmit.

Ahogy elmagyarázta a részleteket már könnyebb is lett megtalálni a növényt. Éppen ezért kapcsolatba léptem Raven-nel.
- Raven keress egy tisztást aminek a szélén sok a fél árnyék. Ott lesz a nővén. - Közöltem vele gondolatban.
- Értettem máris repülök és keresek egyet. Csak várj és meg lesz. – Mondta elszántan a kismadár miközben gyorsan kezdett el repülni.
Én addig is folytattam az utamat hogy haladjak. Azonban egy gondolat jutott az eszembe. Vajon nincs valami különleges szedési módja egy ilyen nővénynek. És mivel Shaela tartott magánál egy könyvet amiben benne volt. Így érdemes volt tőle megkérdezni. Éppen ezért felé fordultam.
- Ennek a növénynek van valami különleges szedési módja vagy követelménye? – Tettem fel a kérdést. Amikor is meg láttam a hasánál lévő erszényben egy tojást. Mivel már volt dolgom familiáris tojással így kitaláltam hogy nem azért cipeli magánál hogy meg egye. Bár az hogy az hogy az a balkan feltűnt azt jelentette más is él ebben az erdőben. Így könnyen omlett lesz abból a tojásból.
- Jobb ha vigyázol és nem keltesz túl nagy zajt. Még a végén bajt okozol annak a tojásnak. Amit magadnál tartasz. – Adtam tudtára a dolgokat. Mivel én már megtapasztaltam milyen veszélyes is az ismeretlen terület ha az ember nem vigyáz és nincs elég ereje a hoz hogy megoldja a problémákat.

- Különleges módja? Annyira nem különleges, de szokás a tövénél elvágni a szárat, és a hagymát a földben hagyni. Mivel nagyon ritka, biztosítani kell a jövő évi termést is.

Meséli a férfinak, akit láthatóan nagyon érdekel a dolog, elég érthető okokból. A következő téma viszont kicsit meglepi. Igaz, ami igaz, megvédeni nem tudja magát, és így a tojást sem. Jelenleg csak a férfira hagyatkozhat, ezért jobbnak látja, ha hallgat szavaira.

- Rendben, igyekszem óvatosan járni. Nem szeretném, ha az a szörnyeteg visszajönne. Vagy valami más ugrana ránk helyette.

Ragadta meg a lényeget, de közben a környezetét leste. Nézett mélyen a fák közé, valami tisztás után kutatva, de olybá tűnik, hogy ezaz erdő nem bővelkedik ezekben. Sűrűn egymás mellé nőtt fák tömkellege, nem kis mennyiségű aljnövényzettel, mely között nem lehetett túl sok ösvényt találni. Látszott, hogy nem sok ember jár ebben a rengetegben.

-És...és te egyedül utazol? - Tette fel bátortalanul a kérdést.

Ahogy meg kérdezte tőlem hogy van e társam azonnal válaszoltam.
- Nem. – Mondtam nagy nyugalommal. Bár ő nem láthatta és tudhatta hogy Raven elment felderíteni a terepet. Így nem volt értelmetlen a kérdése. De engem nem érdekelt hogy ő tudja vagy sem. Éppen ezért folytattam és haladtam tovább. Közben vártam hogy a kismadár jelentkezzen.

Mind eközben Raven nyugodtan hasította az eget és kereste az erdő sűrűjében a nyilt tisztásokat ahol talán a növény lehetett. Számára ez nem volt túl nagydolog mivel minden alatta volt és ő madártávlatból szemlélte a tájat. Neki az egész egy zöld szőnyeg volt ahol lyukakat keresett. A magasban még a szél sem zavarta így könnyedén tudott repülni. Ráadásul ég a madár tárai sem voltak a környéken hogy zavarják. Csendesen haladt és figyelt. És megtalálta amit keresett. Egy nagyobb füves területet. Ami kitűnt a maga világoszöld színével a sok fa sötétzöld lobjai közül. Éppen ezért megpróbált kapcsolatba lépni Kes-sel hogy elmondja neki mi is van. Azonban ő hatótávon kívül volt. Így közelebb repült hogy jobban megnézze mielőtt visszatér jelenteni. És akkor látta meg mi is van ott. Azonnal visszafordult és teljes sebességgel kezdett el repülni. Amit tovább növel egy sebesség növeléssel. Ezzel a módszerrel kétszer gyorsabban volt képes hasítani az eget. Ahogy újra vissza ért a társához azonnal szólt is neki.

- Kes. Meg van a tisztás. Csak. – Halt el a gondolata hangja.
- Mi a baj? – Tettem fel a kérdést gondolatban.
- Mindjárt elmondom. Várj egy pillanatott. – Mondta miközben nagy sebességgel közeledett. Felnéztem az égre és láttam hogy mint egy nyíl száll felém. A szárnyit kitárta és úgy fékezte magát hogy meg álljon előttem. Én erre feltartottam a karom hogy rászálljon. Amit ő meg is tett. Lihegett egy kicsit aztán meg fordult és a lányra nézett.

- Holló. Én Raven vagyok Kes társa. – Mutatkozott be illedelmesen.

-Értem... - Reagált a nem túl bővelkedő válaszra. Nem tűnt úgy számára, hogy a férfi beszélgetős kedvében lenne. Talán jobb lenne, ha nem próbálkozna túl sokat az ismerkedéssel, de ez a gondolat ahogy jött, úgy el is ment. Egy újabb kérdésen gondolkozott.

-És hol van a... - Mielőtt kérdését befejezhette volna, az égen suhanó madár elvonja figyelmét. Ijesztő sebességgel közeledett Kes felé, hirtelen nem tudta, hogy köpjön, vagy talán nyeljen. Mielőtt bármit szólhatott volna, a madár kitárta szárnyait, profi módon megállt, majd a férfi kitartott karjára száll. Íly módon mondhatjuk, hogy a kérdései egy részére választ kapott, de nagy meglepetés érte, mikor felé fordult, és megszólalt. Ez arcán is látszik, és reflexből egy lépést hátrál.

-H-helló. Bocsánat, csak még nem találkoztam beszélő állattal. - Szabadkozott. - Én Shaela Primrose vagyok. Örvendek a szerencsének.

- Én is örülök. – Mondta a kismadár boldogan. – Még szép hogy nem láttál mert én különleges vagyok. – Mondta büszkén. – Hé az meg mi ott nálad? Egy tojás! Az bizony. Megnézhetem. Légyszííííííí! Nem fogom eltörni csak tudni akarom milyen tojás. – Kérlelte Raven miközben egyre közelebb hajolt hozzá.
- Nyugalom. Csak élénk de nem bánt senkit sem. – Nyugtattam meg a lányt még mielőtt sikítani kezdene és a nyakamra hozná a környék összes állatát.
- Még szép hogy nem bántok senkit sem. Csak ha engem bántanak. De egy olyan kis tojásmojás biztos nem bánt. Szóval nem kell félni. – Nyugtatta meg Shaela-t Raven. Bár nem tudtam hogy ez mennyire lehet nyugtató számára. Éppen ezért inkább eltereltem a szót.
- Mond el mit láttál! –
- Tessék ezt. Nézd meg magad. – Mondta és azzal máris elő idézett egy mágikus interfész panelt amin megjelenítette azt amit látott. Egy tisztás tűnt fel ami nagyjából még alkalmas is lehetett a növény számára. Azonban öt darab majomszerű élőlény tűnt fel a képernyőn. Pont olyanok mint amit az előbb kiütöttem. Ami csak azt jelentette hogy még több van belőle. Ez főleg Shaela számára volt rossz hír mivel a Balkan-ok köztudottan szeretik az emberi nőket. Számomra meg csak annyit jelentett hogy pár kellemetlen probléma.
- Látod milyen ügyes vagyok. És nézd mit tudok még! – Mondta boldogan és elkezdett pötyögni a panelen a kis szárnyával. - Egy nyuszi-muszi. És szép egyenletesek az értékei. Tehát egészséges és jól van. –Mondta és megmutatta a panelt a lánynak. Én azonban inkább a problémával törődtem.
- Te mágus vagy igaz. Milyen mágiában vagy jártas? – tettem fel a kérdést hogy hátha tud segíteni valamit. Bár amit nem rég mutatott nem fűztem hozzá túl nagy reményeket.

Raven teljesen az ellentéte gazdájának, cserfes és lelkes, főleg mikor meglátja a lány tojását. Kes nyugtatása teljesen feleslegesnek bizonyult, egyáltalán nem félt a madártól, vagy annak tetteitől.

- Oh, persze, nem gond. Ez egy holdnyúl tojás. - Világosította fel a csodálót. - Tudtommal a lakóját Shirousaginak hívják. De majd elmondja, ha kikel és elég idős lesz.

Meséli, mielőtt gazdája rátérítené a lényegre. Úgy tűnik a madár felderítő küldetésen volt, ezért nem látta korábban. A kérdésre válaszként, Raven előhív egy képernyő szerűséget, mely a lányt kissé meglepte...és kíváncsiságát is felkeltette. Először csak nézte a képet, melynek tartalmától nagyot nyelt. Ezekből az egyik üldözte volna? Nem igazán szeretne újra a közelükbe kerülni, és ezen gondolatát könnyedén le lehetett olvasni arcáról.

Raven viszont témát váltott, és visszatért a tojás lakójához. Nyomkodott párat a panelen, majd egészségügyi értékeket mutatott számára. Tüzetesen olvasni kezdte, szinte minden ismerős volt számára. És valóban jó értékek voltak.

~ De vajon ezt honnan tudja? - Merült fel benne a kérdés. - Ez miféle varázslat? És honnan tudod, hogy ezek az értékek megfelelőek? Csak nem orvos vagy? - Tette fel vidáman és kíváncsian a kérdéseket, egy orvosi ismeretekkel rendelkező holló nem kis felfedezés. De eztán kényszerül Kes kérdésére figyelni.

- Nos...igen, mágus. De csak a gyógyító varázslatokban vagyok jártas.

- Nem vagyok orvos. De látod szép egyenletes minden eredmény. – Mutatta meg a panelt min látható volt a tojás életjele. – Ezenfelül madár vagyok így értek a tojások hoz. – Adott érthető választ a lánynak. Bár nem biztos hogy az értette. Nekem viszont ez teljesen lényegtelen volt azonban hogy a lány egy gyógyító mágiát használó nem sok segítséget ígért. Mivel nekem nem nagyon kellett eddig sem orvos. És nem is látott túl sok. Azonban annak jobban kellet aki belém mert kötni. Így vele nem igazán voltam kisegítve. Bár arra sem nagyon számítottam hogy nekem bárki is segítsen. Egyedül is boldogultam mindig És mostanában Raven elég segítséget képes nyújtani. Azonban valami mégis érdekelt a lányban. Nagyon hasonló volt mint én. Ezüstös haj, arany szemek. Már csak a hold és agyar motívumok hiányoztak az arcáról. Ez még nem lenne túl vészes hiszen sokféle ember létezek és már találkoztam hasonlókkal. Azonban a kijelentése hogy hold nyúl. Nem nagyon halottam róluk azonban ez betudható a szerényes ismereteimnek is. Azonban mivel ritkán kelti fel az érdeklődésem egy élőlény így meg akartam ismerni.
- Mégis miféle nyúl faj az pontosan? – Tettem fel a kérdést tárgyilagosan. Bár csak úgy megkérdeztem. Azért mert sokat néztem régen a holdat és ez az érdeklődés annak tudható be.

- Igen látom. - Válaszolt kedvesen, de a mágiáról amit Raven használt, még mindig fogalma sem volt. A madárka tudásának eredetét pedig inkább nem firtatta tovább. Ekkor viszont Kes tesz fel kérdést a holdnyulakkal kapcsolatban, bár ő sem tudott olyan sokat róluk, hogy terjedelmes választ adjon róluk.

- Tudomásom szerint csillaglelkek. A tojásuk meteorként csapódik a földbe a kiválasztottjuk közelében. Ezzel a tojással is így történt. Mikor kikelnek, nyúl formájuk van, de ahogy telik az idő, képesek lesznek emberi alakot is ölteni. Csak ennyit tudok róluk.

Nem túl bővelkedő válasz, de csak ennyiről volt tudomása. Viszont most a bestiákkal téli tisztás jobban izgatta.

- És most mit csinálunk? Keresünk egy másik tisztást? - Tette fel a kellemetlen kérdést, nyugtalan arckifejezéssel.

- Raven vizsgáld meg a tisztást hogy van e ott a növényből. Bármi van értesíts engem. – Adtam az utasításokat a kismadárnak. Aki azonnal szárnyra kelt és indult is hogy teljesítse a feladatát. Én addig ott vártam míg el nem távolodott. Aztán a lányhoz fordultam akinek a kérdése jelezte hogy nem tudja most mi lesz.
- Raven mágiája képes összegyűjteni a környezet információit és azokat felhasználni. Így ha van a tisztáson a növényből akkor ő megtalálja. Ezenfelül a Balkánok csak az emberre veszélyesek. Mivel nem igazán húsevők így nem fognak egy kismadárral törődni. Ezenfelül nem akarok feleslegesen erőszakot alkalmazni ha nem kell. – Magyaráztam a lánynak a részleteket. Ami fontosabbnak véltem minthogy tovább faggassam a arról a meteor tojásról. Amit magánál tartott. Ezen felül elég biztos voltam az erőmbe hogy ha kellene legyűrjem a fenevadakat. Azonban ha nem muszáj akkor nem pocsékolom az erőmet feleslegesen. Ezen felül kíváncsi voltam hogy Raven hogyan boldogul egymaga egy nehéz feladattal. Éppen ezért küldtem őt egyedül előre.

A kis madár könnyedén szállt az égen és lassan közeledett a tisztáshoz. Ott már várták a Balkánok akik éppen egymást bolházták. Rven könnyedén repült az égen és ereszkedett lefelé. Miközben körözött a területet fürkészve figyelte a növényt. És meg is pillantott egy nagyobb csoportot az egyik fa tövénél. Ám a fenevadak is pont a hoz közel tanyáztak. Éppen ezért elkezdett járni a pici agya hogyan tudnának minél könnyebben a növényhez jutni. Azonban nem jutott eszébe semmi sem. Így a hogy befejezte a körözést máris indult vissza oda ahol Kes várta.

Raven gazdája feladatot ad a számára, egy nem kis fontosságú küldetésre küldi. A kismadár lelkesen kap szárnyra, szinte azonnal a parancs kiadása után, majd mikor alig látni őt, a férfi Shaela felé fordul, és magyarázni kezd Raven mágiájával kapcsolatban. Feszült érdeklődéssel issza szavait, ez számára újdonság volt.

~Micsoda hasznos mágia. Tény, hogy időnként nekem is jól jönne valami hasonló képesség... - Gondolta magában, majd a következő kérdésen jár az esze. - Örülök, hogy Ravennek nem fog baja esni. De mit fogunk csinálni, ha mégis ott van a növény, azon a tisztáson?

Jogos a kérdés, hisz nem tudhatja, hogy Kes milyen erővel rendelkezik, a lány pedig egyértelműen nem volt segítő alany.

- Ha ott van a növény akkor kénytelenek leszünk harcolni velük. – Mondtam ki nyugodtan a tényt. – Azonban a Balkanok nem csak a fizikai erejük miatt veszélyesek. Hanem amiatt is amit használnak. A mágiájuk a Take Over legrégebbi formája. Amivel képesek megszállni egy embert ha veszélyben érzik magukat. Ha egyszer megszálltak akkor egy hónapod van hogy valaki megszabadítson vagy te is Balkan leszel. Ami korábban megtámadott az egyedül volt és nem volt ideje felmérni a helyzetet. Mivel téged akart. Azonban ha falkában vannak akkor más a helyzet. Ahogy az első második elesik máris tudják hogy veszély van. Amit követően megszállják azt akit veszélyesnek gondolnak. Egyem hogy pontos legyek mivel én férfi vagyok. Téged ez nem fenyeget mivel a nőkkel más a szándékuk. Vagyis jobb ha nem kapnak el a saját érdekedben. Mert ha engem meg tudnak szállni akkor nincs esélyed. – Magyaráztam el neki a dolgokat. Shaelanak hogy meg értse. Azonban ezzel is csak az idő telt mivel a mágiája miatt ő biztos nem élvonalbeli harcra specializálódott. Nekem meg egyedül ugyan annyi esélyem van mintha velem együtt harcolna. Így már csak Raven jelentése maradt hogy eldőljön a nagy kérdés. Ám az sem váratott magára túl sokat ugyan is a kis madár meg is érkezett a hírekkel. Ahogy meg érkezett a karomra szállt amit é felemeltem neki.
- Kes a tisztás szélén ott volt a virág azonban a Balkanok is pont mellette vannak. De ne aggódj az adataik azt mutatják hogy fele olyan erősek sincsenek mint te. Így könnyedén letudod őket győzni. – Mondta boldogan a kismadár, aki még nem tudta mire is képesek a fenevadak.

Kes ismeretterjesztő órája a legkevésbé sem nyugtatta meg a lányt. Elég jó elképzelése van arról, hogy vajon mit akarnának ezek a vad állatok művelni vele, gyógyító mivoltánál fogva, nem hagyhatta ki a biológia leckéket erről a témáról sem. Legyen akármilyen zavarba ejtő. Mikor egy nagyot nyelt, Raven érkezett meg felderítő útjáról, és a hírek amiket magával hozott, csak még elkeserítőbbnek látszottak, bár talán megnyugvást adhat a tudat, hogy talán a férfi el tud bánni velük.

- És...és más tisztás nincs ahol lehetett látni a virágokat? - Teszi fel kicsit zaklatottan a kérdést, ha nem muszáj, inkább nem menne a balkanok közelébe. - Bár nem valószínű, hogy máshol is lenne belőlük, ahhoz túl ritkák. Akkor mégis oda kell mennünk? - A mondatot egy elkeseredett sóhaj követte, hiszen nem tudta biztosan, hogy Kes valóban képes lesz e elbánni mindegyikkel.

- Én nem láttam a közelben másik tisztást. – Mondta ki a tényt Raven. Ami csak annyit tett számomra hogy ki kel találnom egy meg oldást arra hogyan intézzük el a fenevadakat. Azonban nem az erejük jelentette az igazi fenyegetést, hanem a képességük. Ami ha nem lenne egyszerűen csak oda mennék és elintézném őket aztán fognám a virágot és távoznék. Azonban most inkább oda kell figyelnem mivel a megszállás nem tréfa dolog és elég nehéz vissza fordítani. Pláne hogy a lány nem épp harcos típus és Raven sem rendelkezik elég erővel. Igaz engem megfékezni alapból nem egyszerű de ha elkapna az egyik is akkor garantált lenne a vég mindenki számára. Éppen ezért kell valami terv. Ami segít a helyzeten. Valami ami elvonja a figyelmet rólam hogy én elintézzem őket egy csapással. Ahogy ezen gondolkodtam Shaela-ra néztem és be ugrott egy ötlet ami talán nem a legjobb de legalább valami.
- Menjünk közelebb és nézzük meg mit tudunk tenni. – Mondtam és azzal meg indultam a tisztás felé.
- Shaela, Raven! Maradjatok csendben! – szólítottam fel őket. Amire Raven csak bólintott egyet. Aztán leröppent a kezemről. Én meg haladtam tovább csendesen nyugodtan. Nem nagyon kelltettem zajt. Már rég hozzá szoktam az erdőhöz. Számomra már hazai terep volt. így könnyen eljutottam a tisztás közelében ahol meg pillantottam az ellenséget. Egy nagyobb fa törzse mögé húzódva. Ami körül egy bokor terült el. Így volt mi eltakarjon. Emiatt szemügyre tudtam venni a vadakat. És meg állapítani hogy melyik a falka vezér. Ahogy néztem őket Raven halkan meg szólalt.
- Most mi lesz? - Tette fel a kérdést a fa egyik ágáról. Amire rászállt.
- Az ott a főnök. Ha azt elintézem, akkor a többi elmenekül. – Mondtam el a lényeget miközben az egyik bestiára mutattam.
- És mi a terved? – Tette fel a kérdést Raven?
- Pecázok. – Mondtam ki nyugodtan. És aztán vettem egy nagy levegőt. Majd fojtattam. - Amihez csali kell. – Mondtam ki miközben meglendítettem a tenyerem és hatalmas erővel csaptam a lány hátsó felére. Amitől az előugrott a rejtekből egyenesen a fenevadak elé.

Sajnos Raven válasza nem volt számára kedvező, de persze csalódottságra nem adott okot, hiszen nem is várta, hogy jobb hírrel tudna szolgálni. Kes nem is habozott, már ki is adta az utasítást az indulásra. Útjuk a nevezett tisztásra vezetett, ahol ellenfeleik várták őket...vagy Kes ellenfelei. A lányka jobban preferálta azt a gondolatot, hogy kimarad az akcióból.

Shaela az utasításnak megfelelően csendben várakozott a rejtekben. Most volt alkalma jobban szemügyre venni a bestiákat, de véleménye egy cseppet sem változott róluk, legalább is a pozitív irányba nem. Arcán is látszott mennyire fél tőlük, és a gondolatai annyira elterelődtek, hogy Raven és Kes párbeszéde nem is tűnt fel addig, amíg pecázásról nem esett szó.

~Pecázás? Csali? Miről van itt szó?

Mielőtt bármilyen kérdést feltehetett volna a gondolatain kívül, a férfi jól hátsón csapta, amitől felsikkantott, DE NEM UGGROTT ELŐ.

-E-e-ezt most miért kellett?! - Kérdezte nem kissé felháborodva a férfitól, de nem volt ideje megvárni a választ, ha jót akart magának. A balkanok felhorkantak és az irányukba néztek, nagyon sokat nem kellett várni arra sem, hogy meginduljanak feléjük a fincsi lányka husi reményében.

Mérgesen felpillantott Kesre, apró kibuggyanó könnycseppekkel a szeme sarkaiban. Hátizsákját gyorsan ledobta és még a tojást is sikerült időben kikapni a kenguru sálból és egy biztonságosnak tűnő fa tövébe letenni, mielőtt futásnak eredt volna. Ezen a ponton értette meg mire is célzott a pecázás és csali szavakkal.

A fák között került egyet, mielőtt a tisztáson előugrott volna, hogy egy kis távolságot nyerjen magának, de ezek után nem volt jobb opciója, minthogy körbe szaladjon olyan gyorsan, ahogy a lábai bírták.

zene
Amint a Shaela magára vonta a figyelmet. Kezdődhetett az én beavatkozásom is. Bár azzal jobban jártam volna ha csak kiugrik és utána vissza rohan úgy a fenevadak egyenesen nekem rontottak volna és akkor egyetlen támadással képes lettem volna elintézni őket. Azonban így sem lesz túl problémás.  Csak a megfelelő időzítés kérdése az egész.
- Raven vigyázz a tojásra nehogy baja essen! – Mondtam és azzal előrébb mentem egy kicsit.
- Rendben nem kell, aggódni meg fogom védeni. – Mondta bátran a kismadár.
Most már csak várnom kellet, hogy a csali a meg felelő helyre csalja a dögöket. Már ha a lábai nem hagyják cserben, mert akkor bizony bajban lesz. És akkor nekem kell abból kihúznom. És az nagyobb baj lenne mintha csak a csali lenne. Ám szerencsémre bírta szússal és kitartott. Amikor a megfelelő helyre ért a lábaimra idéztem a láng csízmám és kitörtem a fedezékből. Majd elkezdtem olyan gyorsan rohanni, ahogy csak bírtam egyenesen szemben Shaela-val és az őt üldöző balkanokkal. Ezzel előteremtve egy számomra előnyös helyzetet. Aminek a lényege az volt hogy ne legyen még ideje sem az ellenségnek a reagálásra. Éppen ezért ahogy közel értem a fenevadakhoz az öklömbe kezdtem sűríteni a nagy mennyiségű vasat és annak tömegével és erejével sújtottam az ellenfeleimre. Ami ahogy elkapta az elsőt az máris vitte magával a többit hátrafelé. Egy hatalmas tömeg karambolt hoztam létre aminek köszönhetően az ellen félnek nem volt ideje meglepődni vagy védekezni.

Shaela fut ahogy a lába bírja, de a balkanok továbbra is a nyakában lihegnek. Csoda hogy eddig nem kapták el, hiszen sokkal nagyobbak nála, hálás is ezért a teljesítményért lábainak. Néhány kör után viszont meglepetésben volt része.

Kes teljes sebességgel tartott felé, öklei támadásra készen. Egy pillanatra nem tudta mit is csináljon, de reflexei elvégzik helyette a munkát és elugrik oldalra a száguldó férfi útjából. A földön feküdve nézi végig a továbbiakat.

Miután a férfi végzett a dolgával, Shaela felállt, leporolta ruháját, és szomorkás, kicsit könnyes arccal ment vissza holmijáért és a tojásért. Érthető módon zaklatott, de nem csinál nagy ügyet belőle. Innentől már csak a virágokra koncentrál, körbenéz a tisztáson, és ahogy szemeivel bemérte célpontját, oda sétál és végig néz rajtuk.

Úgy tűnik még idejében érkeztek, pompásan virágoznak a tűzliliomok. És meglepően sok is van belőlük, 10-12 szár, legtöbbjén 2, de néhányon 3 virággal. Zsákjából elővesz egy éles kést, és a talajtól pár centire elvágja a virágok szárát, és egy csokorba gyűjti őket.

-A megbízó biztosan elégedett lesz. - Mondja ezúttal már nyugodt hangon, indulásra készen állva.

Amíg Shaella elment a virágokat leszedni én oda mentem a Balkanok-hoz hogy meg nézzem mi lett velük. Nem akartam hogy egy is hátba támadjon. Oda érve láttam meg a földön fekvő bestiákat és öt embert feküdni mellettük. Ez furcsa volt számomra mivel nem láttam hogy addig ott lettek volna. Azonban ahogy belegondoltam az egészbe. Én az elsőt vágtam telibe és ő rántotta magával a többit. Így kerültek ide. Vagyis az embereket már korábban meg szállták és amikor én kiütöttem őket akkor ők megszabadultak a megszállás alól. Ott álltam és néztem őket amikor is Raven reppen t oda mellém.
- Kes? Mi az? Mit nézel? – Tette fel a kérdést. De ahogy oda ért hozzám ő is meg látta hogy mit nézek. Embereket akik sérülten fekszenek a földön.
- Hát ezek meg? – Hangzott az újabb kérdés.
- Biztos a balkanok előttünk találkoztak velük és szállták meg őket. És mivel kiütöttem őket most már szabadok. – Magyaráztam el a társamnak a dolgokat.
- Vagyis akkor most mi lesz velük? Nem kéne nekik segíteni vagy valami? – Kérdezte a kis fekete madár.
- De. Csak nem én fogok rajtuk segíteni. – Mondtam és azzal hátra fordultam és meg láttam hogy a lány a virágokkal a kezében áll. Odakiáltottam neki.
- Shaella! Gyere ide ezt látnod kell! – Majd vissza fordultam és elkezdtem jobban meg vizsgálni az öt férfit. Nem az állapotuk miatt ami látszott hogy nem jó. Hanem azért hogy megtudjam tagjai valamilyen szervezetnek. És ha igen akkor mék az. Mert még baj is származhat ha valami törvénytelen bandára találtam rá.

Shaela úgy tűnik elég szétszórt a történtek után és nem vette észre a balkanok mellett heverő sebesült férfiakat. A virágszedés kötötte le, és csak Kes tudta figyelmét rájuk irányítani, miután végzett a tűzliliomok rendezgetésével.

A felismerés pánik szerű reakciót váltott ki belőle, és minden szó nélkül rohant páciensei mellé, ahol a virágokat és dolgait letette, mielőtt hozzá látott volna a vizsgálathoz. Az első férfi ruházata egy motoros punkéhoz volt hasonlítható, és ahogy jobban szemügyre vette, rátalált egy céh jelre a szíve fölött. Shaela számára ezek a jelek ismeretlenek voltak, de Kes nagyobb valószínűséggel ismerhette fel a Qatro Cerberus címerét.

Ahogy az első vizsgálatával végzett, rátért a másik háromra is. Az egyikük szintén a Cerberus céh tagja volt, egy másikuk pedig a Lamia Scale jelét viselte. A negyedik viszont nem viselt semmilyen jelzést, de feltűnő volt a testén csüngő kisebb kés gyűjtemény. Úgy tűnik halálos mértékű sérülések nincsenek, de nem mondható rájuk hogy jó bőrben vannak. A legrosszabb állapotban az egyik Cerberusos tag volt, ezért vele kezdte a sort.

- Lesser heal. - Mormolja orra alatt, majd kezeiből fényesség tör elő. Többé kevésbé rendbehozza sérüléseit, és a páciens ébredezni kezd.

-Aaaaah a fejem. Mi az isten történt?! - Morog fennhangon a fejét fájlalva.

-Most változott vissza emberré. De ne mozogjon sokat, a teste még nem bírja a terhelést. - Mondja gondoskodó hangon, majd visszanyomja a földre fekvő pozícióba.

-R-rendben...kisasszony. - Válaszolja vöröslő ábrázattal és jó kisfiú módjára vissza hajlik fekvő pozícióba. ~De akkor is, mi a fene történt velem?

Miközben az első beteg azon törte a fejét, hogy mi is az utolsó emléke az eseményekről, addig a kis doktornő a következő áldozathoz lép, a jelöletlen férfihoz. A lánynak nincsenek jó érzései a kések miatt, talán valami hatodik ösztön szerűség csilingel a fülében, de mindezek ellenére ellátja kötelességeit mint gyógyító. Letelepszik mellé, és a szokásos módon fölé emeli kezét, és kimondja a varázsigét. Miután végzett, egy pillanaton belül egy erős szorítást érez a csuklóján. Az előbb eszméletlennek látszó férfi ragadta meg hatalmas erővel, és mielőtt észbe kaphatott volna, talpra ugrott vele együtt és egy kést szorított a torkához.

-Köszönöm kisasszony, hogy meggyógyított, de mostmár ideje rátérni az üzletre! Hahahaaa! - Jelenti ki hatalmas és undorító vigyorral az arcán. Körbenézett, és még egy nagyot horkantott. - Úgy látom a balkan csordát is elintéztétek, jó nagy szívességet tettetek ezzel! És a tűzliliomok is megvannak gondosan csokorba kötve! Ennél jobb napom nem is lehetne! Jó sokat fognak fizetni ezekért a feketepiacon.

Mikor Kes és a cerberus srác megmozdul, a bandita mégjobban odaszorítja a pengét a lány bőréhez. - Tch, tch, tch, meg se próbáld Hófehérke, ha kedves neked a lány élete! És most ide a virágokkal, míg szépen mondom! Aztán szépen útra kelünk ezzel a szépséggel. - Ekkor hosszú nyelvét végig húzza Shaela arcán, felnyalva szeméből csurdogáló könnyeit. A halálfélelem ült ki rája és teljesen megmerevedett.

-Te undorító állat! Ereszd el a hölgyet ebben a minutumban! - Dobálózik fenyegetésekkel a férfi.

-Hahahaa! Különben mi lesz? Hmm? - Ekkor erősít szorításán, és immáron a lány alig jut levegőhöz. - Azt ajánlom húzd be füled farkad, és csináld amit mondtam! - Fenyegetőzik tovább a rabló, várva a két úriember engedelmes lépését.

Ott álltam és néztem ahogy Shaela elkezdi kezelni a sérülteket. Akik nagy valószínűséggel miattam sérültek meg. Azonban még így is jobban jártak mit, ha nem csinálok semmit sem. Ám a kislány elkezdte őket kezelni. Láttam ahogy csinálja a kezéből áradó fényt ami lassan tüntette el a sebeket. Egy igen érdekes mágiát hasnál ami nem igen alkalmas a harcra azonban támogatásra első osztályú. Így hamar meg lehet gyógyítani a sérült bajtársakat. Gondoltam magamban ahogy a lány munkásságát néztem. És akkor láttam meg a férfi mellkasán ami a Qarto cerberus jele volt. Vagyis egy törvényes céh tagja volt a férfi. Aki ahogy magához tért azonnal mocorogni kezdett. Azonban a nővérke vissza tessékelte a helyére. Aki engedelmeskedett és csendben elmélkedett. Talán éppen azon hogy mi is történt vele. Addig Shaela folytatta a gyógyítást és még egy kutyus tag és egy Lamia Scale. Azonban az utolsón nem láttam semmilyen céh jelet csak késeket de abból jó sokat. Mintha csak ő tűnt volna igazán harcképesnek. Éppen ezért közelebb mentem hozzá hátha ő többet ér mint a többi. Ám ahogy meg gyógyult azonnal megragadta a lány kezét és felpattant a földről. Majd maga elé rántottan és a torkának szegezett egy kést. Ezzel túszul ejtve szerencsétlent. Ami csak jelezte hogy jó tett helyébe jót ne várj. Az ismeretlen férfi hangosan elkezdett követelőzni. Nem meglepő módon a virágokat akart és a meg szerzett túszával lelépni. És hogy még ijesztőbb legyen felszólított hogy ne is próbálkozzak semmivel ha kedves a lány élete. Ami engem nem igazán hatott meg mivel nélküle több pénz üti a markom. Azonban A férfi megjedzése már más téma volt. Engem le Hófehérkézni. Na az már nem tetszett. Mivel a hajam nem fehér, hanem ezüst szürke. És ez tény. Bár az ilyen dolgok nem szoktak érdekelni. Mivel a provokációk nem izgatnak. Ám most ott volt az a szerencsétlen lány akinek köszönhetően sikerült le redukánom a keresési időt. Így nem ártott volna segítenem rajta. Na meg nekem nem parancsol senki önmagamon kívül. Éppen ezért gondolkodni kezdtem mit is kéne tennem. Hiszen ebben a helyzetben van egy-két választásom. Ilyen távolságból gond nélkül le tudom lőni mielőtt még a lányt bántaná. És a pontosságom még ennél jóval messzebbről is kiváló. Azonban jó lenne kiszedni belőle, hogy vannak e társai, mert ha vannak, akkor azokkal is kell foglalkozni. Éppen ezért lassan felemeltem mind a két kezem tenyérrel a férfi felé. Majd a hogy a fejemhez értek. Dobbantottam egy kicsit. Aminek hatására a földből előtört egy mágnes oszlop. Pont a férfi jobb oldala előtt. Ezzel magához vonzotta a kezében lévő kés pengéjét. A hírtelen fel tűnő jelenség meg lepett minden kit kivéve engem mert én csináltam. Nem is maradtam rest azonnal meg indultam a férfi felé ahogy csak bírtam. És mire észbe kapott volna már ott is voltam előtte. Jobb kezemmel megragadtam a férfi bal karját amivel tartotta a lányt és elrántottam. Ezzel kiszabadítva őt. Ám akaratlanul is magamhoz rántottam. Éppen ezért bal kezem ökölbe szorítva ütöttem a férfi felé. Ám az elengedte a kést amit az oszlop vonzása magához rántott. És az ütésemet kapta el. Ezzel elfogva azt és meg állítva a támadást. Ám azonnal lendült is a jobb karom. Ami magával sodorta a lányt aki ép csak kiszabadult. Ám az engem nem érdekelt. Egy hatalmasat mostam be a férfinak. Aki nem várta hogy a volt túszát figyelmen kívül hagyva támadok. A szerencsétlen lányt elsodorta az ütésem lendülete. Aki így áttáncolt a másik oldalamra. Ám a férfi a támadástól meg ingott és engedett a szorításán. Amit azonnal ki is használtam és most én ragadtam meg a karját. Majd teljes erőből meg rántottam. Eközben a jobb kezemmel Shaela-t Karoltam át és rántottam magammal mivel még mindig köztem és a támadója között volt. A férfit a levegőben átfordítva mint egy rongybabát vágtam földhöz. Nagyot nyekkent a szerencsétlen. A lányt a karomból kipördítettem és az így felszabadult jobb kezem ökölbe szorítva teljes erőből húztam be egy nagyot a férfi fejébe. Aki ettől azonnal elájult. Elengedtem a kezét és kiegyenesedtem. Az egész csak egy pillanat műve volt a kívülállóknak. Azonban igen sok minden történt. Pláne hogy szerencsét len lány is benne volt. Nem tudtam hogy ő az egészet hogy fogta fel hiszen kitudja milyen állapotba került a támadástól. Éppen ezért hagytam had pihenjen és a férfi karjait ragadtam meg, és össze fogtam azokat, hogy a kézfeje a másik karja könyöke felé nézzen. Majd egy erős és masszív acél béklyót alkottam rá. Ezt követően oda szóltam Raven-nek aki ahogy meg indultam azonnal lereppent a vállamról. És most a levegőben lebegett.
- Raven írj körbe egy területet! Hogy ki tudjam vallatni ezt az alakot. – Adtam ki a parancsot Mirre a kismadár a földre szállt és a kis táskájából egy tollat vett elő. Aztán elkezdett a földre rajzolni vele. Amíg ő ezt csinálta oda fordultam Shaella-hoz.
- Jól vagy? Nem esett bajod? – Kérdéseket tettem fel. Míg eközben a hátul álló férfiak ámuldoztak hogy milyen gyorsan cselekedtem és hogy ők nem is láttak mást csak hogy földhöz vágom a férfit.