- Na majd most jól megmutatom nekik! Kérkedők! – gondolta Angelina, mikor belépett az arénába.
A sorsolás úgy tűnt, hogy kegyes volt Angel-hez. Az összecsapás a vízben kapott helyet, amely ideális terepnek tűnt a csillagmágus számára. Noha nem volt egyetlen vízi csillagszellem sem a birtokában, sőt mi több, nem is egy tűzszellem szolgálta a lány, akik nyilván a vízben nem túl hasznosak, mivel ismerte ellenfelét, jobban mondva hallott már a harcstílusáról, így bizakodó volt.
- A boksz nem működik a víz alatt, simán megverem. – mosolygott magában. – Most végre megmutatom Rohának, hogy igenis simán meg tudok verni valakit… remélem.
Az idők során már megannyi lehetősége volt ugyanis a fiatal csillagmágusnak, hogy bizonyítson szerelme számára, de ez valahogy sosem sikerült neki, a lehetőségek mindig ellene szóltak, és ez egyre jobban elkeserítette. Noha ez a bizonyítási kényszer nem volt elvárás, Ange csupán saját maga erőltette magára ezt a rendszert, mégis meg akarta lépni végre ezt a lépcsőt, felül akart kerekedni saját magán és megmutatni, hogy igenis fejlődik, egyre jobb és jobb, egyre erősebb. Aztán a felek beléptek a vízbe.
- Nocsak egy tiniribi akar engem megverni? – kezdte egyből teljesen lekezelően, fintorogva Lagan, aki a vöröske ellenfele volt ebben az összecsapásban.
- Vigyázz mit mondasz, mert még a végén megégeted magad! – vágott vissza egyből a lány, miközben egyikük sem mozdult a másik irányába.
- Vízben vagyunk, ha nem tűnt volna fel! Ennyire hülye vagy? – nevetett a srác.
- Majd meglátjuk, hogy ki a hülye! – csattant fel Angel, s megidézte első bajnokát.
Lupus a farkasember egyből ott is termett kettejük közt, s égett a vágytól, hogy valamit szétmarcangolhasson, bár szemmel láthatóan valami nagyon zavarta.
- Valami gond van Lupus? – érdeklődött idézője, mivel ismerte már annyira hú szárnysegédjét, hogy meg tudja állapítani, ha azzal nincs valami rendben.
- Mi a faszért kellett megidézni engem a vízbe? Kurvára utálom, tudod? – mordult vissza a farkas.
- Én… sajnálom, nem tudtam. – mentegetőzött a lány meglepetten.
- A nézd már, még a blökid is kioszt téged. Mennyire egy mihaszna vagy. – nevetett ismét Logan.
- Te ne szóljál be neki! Csak én szólhatok be neki cingárgyerek! Ha valami bajod van gyere ide és rendezzük le csicska! Szétszaggatlak! – vicsorogta Lupus, melytől Angelinának egyből jobb kedve lett.
- Legalább ő hisz bennem. – gondolta a lány elégedetten. – Lupus, mutassuk meg ennek a senkiházinak! – utasította támadásra szolgáját a csillagmágus.
- Megmutatni? Nekem? Jó vicc, kevesek vagytok ti ahhoz! Ilyeneket reggelire szoktam megenni keresztben. – arcoskodott tovább a bokszbajnok.
Csakhogy a szájkaraténak itt vége szakadt, ugyanis a farkasember, ahogyan meghallotta a kérést, nyomban eleget is tett neki, s megrohamozta ellenfelét… rohamozta volna. A jelent, ami a nézők szeme elé tárult egy igazi komédiának is beillet volna, s mindenki, beleértve Lagant teli torokból röhögött, kivéve Angelinát és a szerencsétlen Lupust, aki kutyaúszásban, esetlenül próbált közelíteni ellenfeléhez.
- Neee, én nem ezt akartam! – siránkozott magában a lány, s egyből meg is szüntette a mágiáját, nem is gondolkodva semmin.
Lupus, amilyen gyorsan jött, olyan hirtelen távozott is, s Angelina bizony komoly slamasztikában volt. Még egyik fél sem nyúlt hozzá a másikhoz, sőt, ellenben ő máris elvesztette egyik élharcosát, arról nem is beszélve, hogy mennyi varázserővel is fizetett mindezért. Az pedig, hogy mindenki kiröhögte, már csak hab volt a tortán.
Angelina azonban nem adta fel. Tudta, hogy van még egy valaki a lelátón, valaki, aki nem nevet rajta. Na persze nem csak azért, mert ne mert volna, vagy olyannyira szimpatizált volna vele, sokkal inkább azért, mert ha megtette volna, akkor Froozer bizony saját magát is kinevette volna, hisz minden bizonnyal ha nem is ugyanígy, de nagyon hasonló módon mutatta volna be úszástudományát ő is.
- Ő lesz a tanúm és ő fogja elmesélni ezt Rohának, miután legyőzöm ezt a pökhendi alakot. – erősítette magában a harci kedvét.
- Mi a baj kicsilány? A kutyulid remekül szórakoztatta a népet, akár vissza is hozhatnád. Vagy akár bemutathatnád te is ezeket a mozdulatokat, a tömeg azt is biztosan élvezné. – inzultálta tovább szegény az ökölharcos.
- Ha Roha itt lenne, már rég darabokra tépte volna ezért… - gondolta Angel, majd egyből beléhasított a felismerés. – Nem, NEKEM kell darabokra tépnem ezért!
Majd egyből két kulcsot is megvillantott, s Hercules és Orion alakjai azonnal megjelentek a „medencében”.
- Hmm, jó katona vérben harcol! S bár ez nem vér, de megteszi. – dörmögte Orion nyugtázva, hogy mibe is került.
- A vizet jobb szeretem kívülről szemlélni. Így nem tükröződik benne a csodálatos testem! – panaszkodott Hercules.
- Nocsak, egy tata meg egy buzi? Ezzel akarsz itt legyőzni? - horkantotta Lagan. – Gyertek csak!
- Ha annyira nagy a szád, akkor gyere csak te, és győzz le, ha tudsz! – válaszolt rá Orion magabiztosan, s ahogy tőle szokás volt, pajzsát előre emelve „megvetette a lábát”.
Jobban mondva vetette volna, csak hát nem volt mibe, így látszott rajta, hogy kicsit tanácstalan, Angel pedig látva a helyzetet mérgesen az ajkába harapott.
- Hogy merészelsz egyáltalán megszólítani egy ilyen magasztos személyt mint én? Sőt mi több, sértegetni?? Ezt nem hagyom megtorlatlanul! – kiáltott hangosan Hercules, s nekiiramodott.
Meglepő módon jól ment neki az úszás, s egész kecsesen és gyorsan haladt a vízben. Úgy tört előre, mint egy rakéta, s amint maga előtt látta már az ellenfelét, karjait magasba emelve, s kezeit összekulcsolva lesújtott.
Csakhogy vegyük csak elő kicsit a fizikatudásunk. A vízben ugyanis, annál nagyobb az ellenállás, minél nagyobb felülettel érintkezünk ugyebár, s hiába fejtűnk ki nagy erőt, mivel a víz útban van, ezért a mozgás akármennyire is próbáljuk, korlátozott. Éppen ezért célszerű arra törekedni, hogy minél kisebb felületen törjünk utat magunknak, s ezáltal könnyedebbé tudjuk tenni a mozgásunkat. Nos, ennek a tudásnak nem volt birtokában izompacsirtánk, s erre alaposan rá is fizetett.
Lagan mondhatni rutinosan használta a közeget. Arrébbcsusszant a támadás elől, mely rettentő lomhán érte volna el a célpontját, majd ujjait, mint egy fúró, vagy mint egy kígyó feje formázta meg, se villámgyorsan sújtott le vele egymás után, s mindig csak az utolsó pillanatban rántva össze ismét öklét, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Igaz, így is vesztett valamennyit az erejéből minden ütés, de még így is az összes betalált, s a végére Herculesnek esélye sem volt. A teste a lökésektől megindult hátrafelé, az ütések pedig követték teste mozgását. Sorozat sorozatot követett, s bár az izmos fickó kapálózott becsülettel, semmit nem tudott elérni vele, így a vége az lett, hogy Lagan egészen a gömb széléig püfölte, majd az utolsó csapással ki is tessékelte onnan áldozatát, aki lepuffant a földre, majd eltűnt, akárcsak annak előtte Lupus.
- Úgy tűnik már csak egy mókus van, aki ugrálni mer, aztán elszórakozhatok veled. – nyalta meg a szája szélét, amitől Angelinát kirázta a frász.
- Orion! Rajtad a sor! – szólította fel csatlósát az idéző, aki pedig eleget is tett a parancsnak.
- Egy katona mindig teljesíti kötelességét, s a végsőkig harcol! – kiáltotta a fegyveres, de még ha akarta volna sem tudta volna elérni ellenfelét. Noha a mágia miatt képes volt lebegni a vízben, pajzsa oly esetlenné tette a haladás tekintetében, hogy alig tudott egy picit is előre vánszorogni.
- Még egy pancser. – röhögött elégedetten a bokszos. – Gyere papa, téged is megpüföllek kicsit! – mondta, majd meglódult.
Azt nem lehet mondani, hogy a legjobb úszó lett volna, de nem volt rossz benne a srác ezt el kell ismerni, s egészen gyorsan küzdette le a távolságot. Majd egyből csapott is, s oldalba is kapta Oriont, csakhogy egy valamivel nem számolt: a csillagszellem nem törődik vele, hogy találatot kap. Noha az ütés kellemetlenül érintette, Orion ízig-véréig egy harcos volt. Állta a sarat, s bírta a fájdalmat, cserébe pedig lándzsája válaszolt. Noha nem volt olyan jó, mint egy szigony, de hatásos volt annyi biztos. Mivel nem volt nagy ellenállása, mint egy kardnak vagy épp mint a karoknak, könnyedén lehetett vele előrefelé egyenes irányban szúrni, a fegyver forgatója pedig pontosan ezt is tette. Centimétereken múlott, hogy nem döfte át áldozatát keresztben, de végül éppen csak súrolta a fegyver hegye Lagan oldalát, s csak a bőrét sértette fel, meg a ruháját, mire az kifejezetten mérges lett.
- Te szemét, ezért megdöglesz! – kiáltotta, s megrántotta Orion pajzsát, miután megragadta azt kezével.
A védelmi eszközt kiindulásként használva közelebb vonta magát, majd másik öklével egyenesen a harcos arcába sújtott, majd újra, újra és újra. Nem kellett sok, s rövidesen Orion is követte társait vissza, a csillagszellemek világába, Angelina pedig, aki már tudta, hogy mi a helyzet, felemelte a kezét és kijelentette, hogy feladja a meccset.
Kedd Okt. 17, 2017 9:45 pm
