Rane Iceclaw - 1. és 2. csatlós pályázat

Név: Sayuri (Sayu)
Nem: Nő
Életkor: 20
Mágia:  

• Metal Make /Fémteremtés /
  
• Metal Make: Sword / Fémteremtés: Kard /
  
• Thought Projection / Gondolati Kivetítés /
  
• Telepathy Transmission/ Telepatikus Átvitel /
  

Céh: Mágus Tanács (Letartóztató Egység tanonca)

Kinézet: Sayuri és Shiragiku kinézetre szinte ugyanolyan. 165 centi magas ikerpár, rózsaszín árnyalatú hajjal, akik, akadémistákhoz hűen, szinte mindig egyenruhájukban mutatkoznak. Sayuri tenyerén és kezén található, halvány égési sérülései miatt könyékig érő kesztyűvel egészíti ki a ruhát. Sayuri haja válláig ér.

Személyiség: Sayuri szinte a végletekig elvakult. Feljebbvalóit vakon tiszteli, és el sem tudja képzelni, hogy azok hibázhatnának. Rane mellé való beosztását a bizalom jelének vette, és büszkén látott neki feladatának. Acacia elpusztulása mély nyomot hagyott benne: nem akarja, hogy bármikor olyan tehetetlen legyen, hogy mások szenvedjenek miatta. Saját kezével akar elfogni minden fekete mágust, hogy a törvény elé állítsa őket. A letartóztató egység számára teljesen otthonos – mintha csak neki találták volna ki.

Jellem: Törvényes Jó
A Törvényes Jó karakter úgy cselekszik, ahogy az egy jó embertől elvárható vagy megkövetelhető. A gonoszok ellen elkötelezetten, fegyelmezetten és kímélet nélkül harcol. Igazat mond, betartja az ígéreteit, segít a rászorulóknak, s felemeli szavát az igazságtalanságok ellen. A Törvényes Jó karakter nem nézheti tétlenül, ha egy bűn büntetés nélkül marad. A Törvényes Jó jellemben egyesül a becsületesség a könyörülettel.

Név: Shiragiku (Shira)
Nem: Nő
Életkor: 20
Mágia:  

• Telepathy / Telepátia/
  
• Battle Telepathy / Harci Telepátia /
  
• Thought Projection / Gondolati Kivetítés /
  
• Telepathy Transmission/ Telepatikus Átvitel /
  

Céh: Mágus Tanács (Hírszerzési Egység tanonca)

Kinézet: Sayuri és Shiragiku kinézetre szinte ugyanolyan. 165 centi magas ikerpár, rózsaszín árnyalatú hajjal, akik, akadémistákhoz hűen, szinte mindig egyenruhájukban mutatkoznak. Shiragiku szemüveges, haját hagyta háta közepéig nőni.

Személyiség: Az ikrek közül Shiragiku a visszafogottabb: csöndesebb és magába fordulóbb, mint Sayuri, ami ideális megfigyelővé teszi az Akadémia szemében, és ez a szerep számára is megfelel. Döntései előtt minden nézőpontot meg akar ismerni, és ennek akár saját biztonságát is aláveti: Rane viselkedése és a köztük húzódó erőkülönbség megrémíti, de tudni akarja az igazat, ezért teljesíti a Tanács kérését. Kiválóan manipulálja az embereket, persze, csak ha meg mer szólalni.

Jellem: Törvényes Semleges
A Semleges Jó karakter úgy cselekszik, ahogy azt a törvények, a hagyományok, vagy éppen a saját személyes erkölcsi kódexe diktálja. Mindenekfelett tiszteli a rendet és a szervezettséget. Egyaránt hihet a személyes rend eszméjében, és élhet ennek szabályai szerint, de hihet a mindenki számára fontos rendezettségben is, s ekkor egy erős, szervezett kormányzati rendszerben érzi jól magát. A Törvényes Semleges karaktereket gyakran "igaz törvényesnek" nevezik.
A Törvényes Semleges jellem vonzereje, hogy a karakter úgy lehet megbízható és becsületes, hogy nem tekinthetik vakbuzgónak.

//kinézetükről készül a rajz //

Előtörténetük:

Tűz. Csak ennyit érzett maga körül, ahogy húgát maga után húzva próbált menekülni otthonukból. Lángokban állt az egész város, az utcákat több helyen égő törmelék borította. Órák óta bolyongtak az utcákon, de összeégett testeken kívül mást nem találtak – kiutat végképp nem. A néhány biztonságos pontot, amit találtak, perceken belül elérte a tűz, újra futásra sarkallva a kimerült lányokat. Torkukat korom marta, szemüket már alig tudták a füstben nyitva tartani. Sayuri bőrét már hólyagosra égette a tűz, amikor arrébb kellett löknie egy szekrényt, ami egy épület beomlott falán keresztül esett az utcára.
- Ne aggódj, Shira. Kijutunk.
- Ezt mondtad egy órája is. – a köhögésen keresztül húga egy halvány mosolyt próbált az arcára varázsolni. Látszott, hogy már ereje végét járja. Ugyanolyan kétségbeesettnek tűnt, mint ahogy Sayuri érezte magát, de mindkettőjükben tartania kellett a lelket.
- Azóta is élünk, nem igaz? – mosolygott vissza Sayuri. – És a híd már nincs messze. Már csak egy sarok.
Érezte, hogy Shiragiku léptei felgyorsulnak, így ő is megpróbált gyorsabban haladni. Az utolsó kijárat a városból egy kőhídon át vezetett, ahol biztosan nem tároltak semmi éghetőt.
Mikor befordultak a sarkon, a szeme elé táruló látvány megállásra késztette. Shira finoman a hátának ütközött.
- Mi történt…? – ahogy felnézett, elhalt a hangja. Sikítani kezdett, amint az első esőcseppek a földre hulltak


Sayuri szeme felpattant. Zihálva, összegörnyedve ébredt az ágyában. Keze ökölben fogta a gyűrött lepedőt, de így is érezte, hogy a vér serken tenyerében körmei nyomán. Görcsösen fojtotta el a sikítást, ami belőle is kezdett feltörni.
Sötét volt a szobájában. A Nap nem kelt még fel, de Sayuri tudta, hogy nem tud visszaaludni. De az ébredés sem hozott megnyugvást. Annyiszor álmodta már újra, hogy akaratlanul is újraélte a négy évvel ezelőtti emléket X789-ből. A nap, amikor Rivendell melletti kis szülővárosukat, Acaciat elpusztította valami.


Az eléjük táruló látványtól Sayuri gyomra felfordult. Próbált azonnal elfordulni, de a szemébe beleégett a kép és hamarosan újra látta reggelijét az utca kövein.
A híd előtt egy két emelet magas, vörösen lángoló démon sétált fel alá. Homlokából hosszú, barna tülkök meredtek felfelé, legalább egy métert növelve rajta. Magasságához képest vékonynak hatott, de látszott, hogy fizikai ereje lenyűgöző. Előtte emberek megcsonkított holttestei hevertek. Rokonok, barátok és ismeretlenek, akik a lángsírból próbáltak menekülni, de az egyetlen megmaradt kijáratot a városból a lény őrizte. Kecskepatában végződő lábain türelmetlenül ügetett fel-alá. Egyik karjában egy vele egymagas kardot húzott maga után. Dühödt, visszhangzó üvöltést hallatott a felhőszakadássá erősődö eső látványára, ami sisteregve oltotta el a lángoló várost.

A démon:

A felhőszakadásból egy vörös felhő bontakozott ki. Egy ugyanolyan dühös férfi repült rajta a démon felé. Hosszú, barna haja lobogott utána a menetszélben. Ahogy közelebb ért, Sayuriék alatt megmozdult a föld, és kőrögök szálltak a mágus irányába. A rögökből kesztyű formálódott kezei körül, és ütésre emelte karját. A démon felkapta fejét a kihívásra, és egy vérszomjas ugatással lendítette meg kardját.
A keletkező légnyomás volt az utolsó dolog, ami Sayuri emlékezett, mielőtt tudata kihunyt volna.


Sayu gyűlölte ezt az emléket. Egy kozmikus véletlennek köszönhetően a démon épp Acaciát választotta, hogy tombolni kezdjen. Tizenhat évesen tehetetlenek voltak mindketten. Csak utólag tudták meg, mi történt, miután a mágus elűzte a démont. A városból csak tucatnyi ember élte túl, akiket ki tudott menteni – a többiek vagy a tűzben, vagy kard által haltak meg.
Nem volt igazságos, hogy ők szenvedtek miatta. Hiszen nem követtek el semmit! Az öt év mit sem enyhített gyűlöletén, amit a démonok vagy a fekete mágia felé érzett. Nem véletlenül csatlakoztak az Akadémiához mindketten, néhány hónappal a pusztítás után. Nem volt maradásuk a kiégett romok között, és nem maradtak elegen, hogy újjáépítsék a kis várost.
A mágia szikrája mindkettőjükben ott lapult, de az eseménytelen évek miatt nem érezte úgy az ikerpár egyik tagja sem, hogy képességüket fejleszteniük kéne. De a démon megváltoztatta életüket.
- Többé nem akarom tehetetlenül nézni más szenvedését. Ha ehhez az kell, hogy saját kezemmel kapjak el minden fekete mágust, legyen.
A könnyen kimondott esküt újra és újra erővel töltötte fel a valóságot felidéző rémálom.
Összerezzent a halk kopogásra.
- Sayuri, ébren vagy? – hallotta húga hangját beszűrődni az ajtón keresztül. Persze tudta a választ. – Öltözz gyorsan. Miren hívatott minket.
- Miren? Mi dolga lenne velünk? – Sayu szíve megdobbant. Mit akarhat két tanonctól az Akadémia egyik vezetője? Idáig csak az éves megnyitókon szólt az osztályokhoz a nő.
- Nem tudom, de siess. Kint megvárlak.
Sayu megrázta vállig érő, rózsaszín árnyalatú haját, de végül úgy döntött, a gyorsaság fontosabb, mint a megjelenés – főleg, ha ilyen korán hívatja őket Miren. Egyszerű lófarokba kötötte haját, és előhúzta egyik tiszta egyenruháját. Néhány perc múlva elégedetten és kissé ijedten bólintott tükörképének.
- Kész vagyok! – lépett ki az ajtón. Ikertestvérével bárki összekeverte volna őt: ugyanaz volt a ruha, arc és hajszín is, ahogy alakjuk is. Csak néhány kiegészítőben és a Sayu kezét takaró kesztyűben tértek el. Még egy feltűnő különbség azonban volt: Sumi haja lapockáig ért. – Indulhatunk.


******


A vaskos dosszié hangos puffanással landolt az asztalon. Néhány lap szóródott ki belőle. Egy részük apró betűs rúnaírással volt megtöltve, ahogy azt a titkosítás megkövetelte. A többiről egy zöld hajú, vékony, húszas éveiben járó férfi nézett vissza az ikrekre.
- Rane Iceclaw. – mondta Miren. – Jégmágus, származása ismeretlen. Néhány éve eltűnt. Legutoljára a Hakobe hegyre indult küldetésre, négy éve. Feltételeztük, hogy meghalt, de B szintű mágusként tért vissza egy ismeretlen helyről. Néhány hétig vándorolt, megfordult a Mágus Arénában, kisebb feladatokat végzett el, majd beadta a felmondását a Quatro Cerberusba. Nem tudjuk, hogy pontosan mi történt ott, de a céh vezetője, Goldmine úgy döntött, hogy a céh tagja maradhat.
Miren egy pillanat szünetet tartott, és kortyolt egyet italából.
- Ismerjük Goldmine hozzáállását a törvénysértésekhez. Fogadott már be bűnözőket Egyikük most is a céhházukban él. – csettintett szárazon a nyelvével, ahogy végigfolyt torkán a vörösbor. - Kaptunk néhány nyugtalanító hírt Iceclaw-ról. Törvényes, pontosabban megtűrt fekete mágiát használ. Halottidézést. Mint tudjátok, sok fekete mágus kezdi törvényesként. De általában már karrierjük elején láthatóak jelek, míg Iceclaw-nál semmi nyoma nem volt a fekete mágiának. Már túl erős ahhoz, hogy kockáztassunk. Itt jöttök ti a képbe.
Miren előrébb tolta a dossziét, az asztal másik oldalára.
- Megfigyelőket kap. Titeket. – mondta komoran. – Az a feladatotok, hogy jelentsétek minden lépését. Tudni akarom, milyen küldetéseket vállal el, kikkel barátkozik, hogyan tanult fekete mágiát. Mindent.
Shiragiku és Sayuri továbbra is csöndben néztek feljebbvalójukra.
- Ah, persze, persze. Van kérdésetek?
A lányok egy pillantást váltottak egymással.
- Ez nem szokványos megbízatás. Precedens nélküli, hogy úgy mondjam. – szólt Sayuri. – Még a vizsgáinkat sem tettük le. Mi a fedősztorink?
- És mi esélyünk lenne, ha meg kell állítani Iceclaw-t? – tette hozzá Shira.
- Nincs fedősztori. – tárta szét a karját Miren. – Természetesen nincs esélyetek még ellene. De a megbízatás alatt erősödni fogtok, hiszen el kell kísérnetek a küldetéseire is. De mi lehetne számotokra jobb védelem, mint az, hogy Iceclaw tudja: a Mágustanács áll mögöttetek? Mindketten ismeritek a gondolatátvitelt. A készenléti egységet riaszthatjátok bármikor. Sayuri le tudja foglalni egy kis ideig Rane-t. Shiragiku, te pedig ki tudod juttatni mindkettőtöket. Ezzel pedig mind tisztában lesz.
- Miért minket választott? – kérdezte Shiragiku. – Biztosan van más mágus is, akit meg lehetne bízni a megfigyeléssel. Ráadásul – nézett nővérére – a megfigyelést általában nem a büntetés-végrehajtó egységre szokták hagyni.
- Őszinte leszek veletek. Minden mágusról, aki az Akadémiára kerül, jó előre profilt készítünk. Tudjuk, mi lesz az első megbízatásuk, mennyire erősek, mennyire számíthatunk rájuk, satöbbi, satöbbi. Történt néhány… ballépés az Akadémia részéről. Biztos hallottatok arról az osztályról, akiket gyakorlatozni vittek ki X791-ben és többé nem tértek vissza. Egy évvel a csatlakozásotok után volt. Ők most lennének végzősök. Egyedül egy diák, Jeanne élte túl csodával határos módon. Volt közöttük néhány olyan diák, aki már most végzős lenne, teljes értékű Lovagként. Nekik szántuk volna a feladatot – de nincs elég emberünk. Természetesen még nem vagytok Rúnalovagok – nem tettétek le az esküt, így nem adhatok nektek hivatalos küldetést. Egy napot tudok adni nektek a döntésre.
- Azért jelentkeztem az Akadémiára, hogy fenntartsam a törvényes rendet. – Sayuri keze ökölbe szorult. Szeme előtt újra fellángolt a tűzvész, ami majdnem halálukat okozta. – Ha Iceclaw veszélyt jelent a biztonságra, nem utasíthatom vissza a küldetést.
- Sayuval tartok. – bólintott Shira. – A teljes megfigyeléshez legalább két ember kell, ha nem több.
- Sokkal tartozom nektek ezért a válaszért. Két hónap múlva indultok Rane-hez, de addig egy kicsit fel kell gyorsítanunk a képzéseteket, hogy megtanuljátok a hírszerzés és a büntetés-végrehajtás alapmágiáit. Jól tudom, hogy oda akartatok jelentkezni, igaz?
- Igen. – bólintott mindkét lány.


******


- Miért itt találkozunk vele? – kérdezte Sayuri. Scar Town egy óra gyaloglásra volt tőlük. Iceclaw kérésére mélyen az Elm erdőben, egy tisztáson vártak rá.
- Nem akart minket a céhházban fogadni. – válaszolt Shira türelmesen. – Azt mondta, mielőtt a többiek látnának minket, egyedül akar velünk beszélni.
- Shira… Nem gondoltál arra, hogy ez egy csapda?
- Természetesen de. – bólintott a hírszerző hitetlenkedve. Erre tényleg csak most gondolt? Néha nem hitte el, hogy Sayuri is szinte ugyanazt a képzést kapta, mint ő. – A profilját nem olvastad?
- Nem. – horkant fel. – Nincs semmi, ami érdekelne egy fekete mágusról. Csak kapjuk el törvényszegés közben, és mehetünk haza.
Shira csak megrázta a fejét. Nővére szokása szerint elvakultan állt a feladathoz. Nem érdekelték a körülmények, pusztán saját elhatározása szerint cselekedett. Tanáraik ezt a tulajdonságát látva javasolták neki az elfogó egységet: Sayu nem tétovázott, ha kiadtak neki egy feladatot. Fel sem merült benne, hogy tévedhet. Elkalandozó figyelmét a környezet változása húzta vissza a jelenbe. Először a madarak hallgattak el, majd hangos szárnycsapások törték meg a csendet. Az ikrek az égre néztek, ahol egy fekete kígyó alakja jelent meg a fák koronája felett.
- Arisa. – szólt Shiragiku. – Iceclaw familiárisa, egy kifejlett nőstény Severus. Mindkettőjükkel kell foglalkoznunk.
Arisa egy lassú kört tett a tisztás fölött, ahol a lányok várakoztak.
- Ő is csapdára gyanakszik.
- Ha tiszta lenne a lelkiismerete, nem gyanakodna, hogy a Tanács tőrbe akarja csalni. – jelentette ki magabiztosan Sayu, miközben a körből kitörve Arisa ereszkedni kezdett. Néhány méterre előttük ért földet. Rane egy gyakorlott mozdulattal ugrott le Arisa hátáról.
Bőven egy fejjel magasabb volt náluk a férfi. Középhosszú, zöld haját nem vesztette el, és ugyanúgy egy kendővel fogta hátra, mint a képek nagy részén.
- Közelharci mágia. – súgta halkan Shira.
Testhez simuló, bőrből készült ruhát viselt, ami szabadon hagyta karját és lábának jó részét. Edzettebbnek tűnt, mint a távolsági harcra szakosodott mágusok jó része. Derekát vékony bőröv futotta körbe, jobb keze alatt egy tőr függött róla.
Shiragiku szeme végigsiklott alakján, és végül alkarján állapodott meg, ahol a Quatro Cerberus céhjele virított kéken. A hírszerzés információi ismét pontosak voltak: Iceclaw még mindig törvényes mágus volt. Mellette a kígyó alakja hullámzani kezdett, mintha csak délibábon keresztül néztek volna rá.
A vibráló levegőből egy kreol bőrű, Rane-el szinte egymagas nő lépett elő. Ő is testhez simuló ruhát viselt, mint Rane, de itt meg is szűnt minden hasonlóság. Dekoltázsát és vastag felsője ujját prém szegélyezte. Karján viselte ő is a Quatro Cerberus aranyszínű céhjelét, amelyet egy bronz karpánt takart el részben. Nyakán egy stilizált, fekete kígyó tetoválása kúszott fel, feje arca jobb felén ért véget.
A két lány érezte, hogy őket is ugyanolyan gondosan tanulmányozza a férfi és familiárisa.
- Alakváltó mágia? – kérdezte a végrehajtó kíváncsian.
- Nem. A Severusok nem rendelkeznek mágiával. Lakrima lehet.
- Ti vagytok a felvigyázóim? – kérdezte a munkájuk, kezdődő beszélgetésükbe vágva. Habár próbált udvarias hangot megütni, mozdulataiból csak sütött a visszafogott indulat: jobb kezének ujjai öntudatlanul doboltak az övére fűzött kés markolatán, szája túl feszes mosolyra húzódott. Láthatóan zavarta, hogy úgy beszélnek róla, mintha itt sem lenne.
- Megfigyelők. – javította ki gondolkodás nélkül Shira. – Nem azért vagyunk itt, hogy bármiben akadályozzunk.
Rane szeme hidegen felvillant, és Shira elfojtotta a késztetést, hogy hátrébb lépjen. A jégmágus pórusaiból fagyos levegő szállt fel, és kék fuvallatként kezdett kavarogni körülötte. A fűszálak lába körül meghajlottak, ahogy harmat csapódott ki és fagyott meg cseppekben rajtuk. Nem volt olyan erős, mint néhány tanáruk – közel sem -, de soha nem voltak ekkora erő fókuszában.
- Hagyjuk a színjátékot. Utánanéztem, hogy hány mágust figyeltetett meg a Tanács, pusztán mágiájuk miatt. Biztos vagyok benne, hogy ti is. Egyet sem. Egyet. Sem. És rám rögtön kettőt küldenek. Nem tettem semmit, ami miatt kételkedniük kéne bennem.
- Nem küldtek volna melléd minket, ha nem lennél fekete mágus. – Sayuri állát konokul előreszegte, mintha észre sem vette volna a mágusból áradó erőt. Shira magában sóhajtott egyet. Ugyanaz történt, újra és újra.
- Szóval a szemetekben már bűnös vagyok. – halk csikorgással tört szét néhány fűszál lépte nyomán. Rane egy lépést tett előre. Shira előkészítette mágiáját, hogy jelezzen a hírszerzőknek. A rendfenntartók készen álltak arra, hogy kollégáik a helyszínre teleportálják őket, és azonnal közbelépjenek, ha Iceclaw bármivel próbálkozna.
Arisa keze felemelkedett, és lágyan a jégmágus csuklójára fogott.
Shiragiku nem tudta megfogalmazni pontosan, mit érzett. Mintha familiáris és gazda elméje között megnyílt volna egy telepatikus kapcsolat. Egyértelműen nem gondolatokat közöltek egymással, és nem is érzelmeket: a kettő valahol összeolvadt, és egy Shira érthetetlen kavalkáddá állt össze. Az az érzés fogta el, mintha egy idegen nyelvű beszélgetést akart volna kihallgatni. De Rane arcára érzelmek sora ült ki, ahogy folytatódott az áramlás kettőjük között. Az arcvonásokból a hírszerző nyitott könyvként tudott olvasni. Egyértelműen Arisa próbálta meggyőzni valamiről, habár az átváltozott kígyó arca semleges maradt.
~ Te is érzed, Sayu? – nyitotta meg a telepátiát nővére felé Shira.
~ Igen. Mintha beszélnének egymással… De hogy értenek meg ebből bármit is?
~ Nem tudom. De úgy tűnik, mindkettőjüket ugyanúgy meg kell figyelnünk, ha képesek a telepátiára.
Iceclaw lassan ellazult, és Arisa keze visszahullott maga mellé. A jeges orkán lassan alábbhagyott, majd teljesen elhalt. Shira csak most vette észre, mennyire a torkában dobogott a szíve. Nagyot nyelve próbált megnyugodni. Ez volt az első küldetésük, és már szinte eluralkodott rajta a pánik.
- Meg van kötve a kezem. – mondta Rane keserűen, és visszalépett Arisa mellé. – Ha velem akartok tartani mindenhová, ám legyen. De előre szólok: nem fogok rátok vigyázni. Ha veszélybe kerültök, vagy lemaradtok, nem számíthattok segítségre. Nem érdekel, hogy éltek vagy haltok-e. Legfeljebb új „megfigyelőket” küldenek majd hozzám.
- Nem tettünk ellened semmit, és már arról beszélsz, hogy a halálunkat akarod. Te nevezed magad ártatlannak? - csattant fel Sayuri.
- Nem a te elkötelezettségedet kérdőjelezte meg a Tanács, akikben idáig szinte feltétel nélkül hittél. – sziszegte Rane. Arisa körül a levegő újra megremegett, ahogy az alakváltó mágia hatása véget ért. – A Quatro Cerberusban lakom. Richard majd eligazít titeket. – ugrott fel a visszaváltozott kígyóra. Arisa néhány szárnycsapás után a levegőbe emelkedett, és eltűnt a fák fölött.
Shiragiku végre kiengedte az eddig bent tartott levegőt.
- Nem kell ehhez pár hét. – mondta elégedetten Sayu. – Napok alatt lebuktatjuk.
Shira szinte meg sem hallotta a mondatot. Csak most értette meg, mi aggasztotta igazán a találkozás alatt.  Iceclaw dühe nem érintette meg – felkészítették az akadémián mindkettőjüket arra, hogy kezeljék a fenyegetőzést, és rosszabbat is. De Arisa végig egy szót sem szólt. Csak figyelte őket, emberként is állati arckifejezéssel. Hisz hogy máshogy nézne egy kígyó a prédára?