A tér boszorkánya

- Tényleg most akarsz még kajálni? – kérdezte szemrehányón Koko, miközben a kikötő környéki fogadóban Atsu egy nagy tál tésztával a kezében egy billegős asztalhoz navigált. A tál, merthogy tányérnak nem lehetett volna nevezni, forró volt, megrázta kezeit, miután az asztalra dobta, majd késlekedés nélkül hozzá látott. A hajón elfelejtett enni, és úgy érezte, szüksége lesz az energiára az elkövetkezendőkben. Egészen jó kedve volt, az étel is meglepően ízletesre sikerült, ezért még Koko zsörtölődése sem tudta lelombozni. A fogadó viszonylag tiszta és nyugalmas volt, csak egy hangosabb társaságot hallott, őket is eltakarta egy másik asztalnyi vendég. Koko türelmetlen és feszült volt, ezért Atsu csendben és meglehetősen gyorsan költötte el az ebédjét, a csend pedig egészen addig kitartott kettejük között, amíg a megüresedett asztal mögött végül mégis meglátta a vitatkozók táborát.
Hat fiatal ült az asztalnál, szinte kivétel nélkül gyerekeknek tűntek. Két lány csinálta a vircsaftot, mindketten a rúnalovagok egyenruháját viselték, bár Atsu úgy gondolta, egyikük még tanuló lehetett. A harmadik lány és az egyik fiú csak néha szóltak közbe, látszólag unták már a civakodást, egy szürkés hajú fiú pedig csitítani próbálta a hadakozókat – csekély sikerrel.. A harmadik fiú már inkább tűnt férfinak. Mindvégig csendben ült, és figyelt. Fekete páncélt, és csuklyát viselt. Egy pillanatra mintha találkozott volna tekintetük, miközben a vendégeket pásztázta, de Atsu nem gondolta, hogy tényleg észrevette. Kirázta a hideg.
- Kész vagyok – szólt Kokonak, miután megtörölte a száját, s felállt az asztaltól. A koala csendben tudomásul vette, és leugrott a székről, hogy végre elinduljanak vissza a kikötőbe, nehogy lemaradjanak valamiről. – Várj még egy percet! – szólt utána a nő. – Megpróbálok kicsit puhatolózni annál a két rúnalovagnál, hátha tudnak valamit – bökött a fejével a vitatkozó lányok irányába.
- Ma a szokásosnál is pozitívabb vagy… - közölte Koko lemondóan. Azért tisztes távolságból bár, de követte Atsut.
Néhány lépésre az asztaltól a nő észlelte, hogy felizzik a pecsét a kodachiján, jelezve, hogy mágusok vannak a közelben, de ez egyáltalán nem lepte meg. Már majdnem odaért hozzájuk, amikor a szőke hajú lány kirobbant a székéről, és az asztallal együtt megindult vitapartnere felé.
Atsu reflexből elkapta a karját, és visszahúzta, de addigra az egész fogadó őket bámulta.
- Nem hinném, hogy díjazzák ezt a viselkedést a testületnél, kishölgy – szólította meg nyugodt hangon, miközben elengedte a lány karját, aki egy pillanatig szóhoz sem jutott a meglepettségtől, majd sértődött picsogásba kezdett.
- Minden testületen belül megvannak a személyes viták.  Személyesek! – szögezte le, bár Atsut nem kifejezetten érdekelte a válasza, ezért úgy tett, mintha meg sem hallotta volna.
- Gondolom a Tanács által meghirdetett küldetés miatt vagytok itt. Érdeklődnék, hogy tudtok-e részleteket az akcióról – folytatta csevegő hangon.
- Nem vagyok infóspult.. – vágta rá a kislány karba tett kezekkel, mint akit vérig sértettek. Atsu akaratlanul bár, de szinte szülői szigorral mérte végig a lányt, és közben azon tűnődött, hogy talán nem ártana még egyszer emlékeztetnie rá, hogy egyenruhában van, és mindenki őket nézi.  
- Tényleg nem vagy az, mert egy információs pult legalább hasznos.. – törte meg a kínos csendet korábbi vitapartnere, de hozzászólásának célja egyértelműen csak a szőke lány megalázása volt. Atsu kezdte úgy érezni, hogy Kokonak volt igaza, és inkább vissza kellett volna menniük a kikötőbe. - Ám az akcióról sajnos nekünk sincs túl sok részletünk... – folytatta, szavait immár Atsunak intézve.  - Különös, de a Tanács nem csak a céhekkel, de még a sajátjaival szemben is nagyon titkolózó. Szerintem a városban szolgáló erők sem tudnak többet a helyzetről, mint bárki más... – Atsu bólintással köszönte meg az információt, majd gyorsan végigmérte a díszes kis társaságot közelebbről is. Tekintete egy pillanatra megakadt a szürkés hajú, csinos arcú fiún, aki láthatóan vérre menő csatát vívott evőeszközeivel. Ha nem látta volna egy röpke pillanatra kivillanni a füle hegyét csillogó haja mögül, ez a bénázás akkor is elárulta volna, hogy sulekk… legalábbis Atsu szakavatott szemét nem tudta átverni. Nem akarta kellemetlen helyzetbe hozni, ezért egyelőre nem szólította meg.
- Értem – felelte végül a fehér hajú lánynak, aki szinte sütkérezett szőke hajú társa megvetésében. Ez a rivalizálás hasznos volt, mert így több infót is kiadhattak Atsunak, mint amit szerettek volna, bár a nő szinte biztos volt benne, hogy tényleg nem tudnak semmit..  – Ők a társaitok? – bökött fejével a többiekre.
- Egy csapat vagyunk... Mondhatni – felelte rövid habozás után a fehérke.
- Nos ha már információval nem tudtok szolgálni, legalább ismerkedjünk meg egy kicsit. Nem szeretem, ha idegeneken múlik az életem, és ha ez a művelet tényleg olyan veszélyes, amilyennek a Tanács képviselője leírta nekem, akkor szeretném tudni, kitől mire számíthatok. A nevem Atsui Orestes, a Tideblade nevű mágus céhet képviselem, és elemi mágiával foglalkozom. Ő itt a társam, Koko, növénymágus – a koala tüntetőleg elfordult, vélhetően teljesen haszontalannak találta ezt az óvodás csoportot, és esze ágában sem volt leállni velük bájcsevegni. Atsu kezet nyújtott a csicsergésre hajlamos lánynak, így kényszerítve őt válaszra.
- Okita Minamoto, végzős hallgató a Tanács Rúna Akadémiáján – felelte tétován a lány, majd a fiatal sulekk is felállt.
- Öhm.... A nevem Karna. – szólt zavartan. - Tűzmágus.... Azért vagyok itt, hogy a Tanácsnak segítsek, bár én nem vagyok rúnalovag.
- Örvendek. Kiril Yoshitsune - állt fel a másik fiú, és illedelmesen fejet is hajtott. - Alakváltó., bár még kezdő. Én is a Tanács amolyan... kisegítője vagyok – Atsu bólintással vett tudomásul minden bemutatkozást.
- Cöh... Álljunk be a sorba – lendítette hátra hosszú, szőke haját a ripacs. - Jeanne Esprit, teljes körű rúnalovag – Atsunak el kellett fojtania egy nevetést. Kokonak a háttérben nem sikerült ugyanez, bár mentségére szóljon, csak egy kis horkantást engedett szabadjára.
- Ostoba plüssállat – a harmadik lány csak ennyit tudott elmotyogni magában, aztán továbbeszegetett. Koko tudomást sem vett róla, sosem alacsonyodott volna ilyen mélyre. Atsu is figyelmen kívül hagyta a kislányt, és várakozón nézett a fekete páncélos fiatal férfira, aki titokzatosságával meggyőzte róla a nőt, hogy ő lehet a csapat úgynevezett vezetője, és egyben sokkal erősebb is a többieknél. A csendet csak a motyogós kislány kanalának csörömpölése törte meg, de Atsunak volt türelme, ha mások határait kellett feszegetni. Végül a Karna nevű sulekk is kérdőn nézett a férfira, majd hamarosan meg is unta a várakozást, és inkább beszélni kezdett helyette.
- Óh, ő itt Ceur...Öhm.... – zavartan elgondolkodott, hogy mit kéne még mondania.
- Nekünk segít megoldani ezt a katyvaszt – mentette ki meglepetésszerűen Jeanne.
- Értem – nyugtázta Atsu, majd rövid szünet után folytatta – Remélem, tényleg tudsz rájuk vigyázni, mert van egy olyan érzésem, hogy ez az akció nem való tapasztalatlan gyerekeknek… sem pedig egy fiatal sulekknek. Találkozunk a hajón.. – azzal sarkon fordult, és Koko nagy megelégedésére, elindult a kijárat felé. Már nyúlt volna a kilincsért, amikor a Ceur nevű fickó a semmiből ott termett előtte, és hanyagul az ajtófélfának dőlt. A fogadóban látszólag senki nem vette észre, mi történt.
- Azt hittem nem tudunk semmit erről a küldetésről – szólalt meg végül, teljesen semleges hangon, mintha a válasz nem is érdekelné, bár Atsu sejtette, hogy csak megjátssza magát. Mindenesetre erősebb lehetett, mint azt elsőre gondolta, és kellett néhány másodperc, hogy észrevegye, jobb keze a kodachi markolatán pihent. Észrevétlenül lecsúsztatta róla, miközben válaszolt.
- A Tanács csak akkor közösködik a Rúnalovagokkal, ha valami komoly dologról van szó. A titkolózásuk is csak ezt erősíti. Ennél többet én sem tudok, de talán a hajón okosabbak leszünk…  - közelebb hajolt, és halkabban folytatta, hogy más ne hallhassa. - Nem tudom, hogy ki vagy és honnan jöttél, vagy hogy miért követnek ezek a gyerekek, de komolyan mondtam, hogy tartsd rajtuk a szemed.. - kezét a kilincsre csúsztatta, és várta, hogy a férfi elálljon az útból.
- A hajó időpazarlás – vetette oda válaszul Ceur. Atsu meglepődött, ugyanis egyáltalán nem számított válaszra. - Nem érdekelnek a részletek. A küldetés sem, akárcsak a kérdések, és a válaszok sem. Azért vagyok itt, mert elveszítettem egy fogadást. Mert sokan önként rohannak a bajba... – Atsu egy szarkasztikus fél mosollyal jutalmazta a férfi felesleges magyarázkodását, majd hozzátette:
- Hát persze… Sok szerencsét.. – azzal lenyomta a kilincset, és az ajtóval félretolta a férfit, majd Kokoval a nyomában, egyszerűen kisétált a fogadóból.

A kikötőben közben még nagyobb lett a nyüzsgés, és a rúnalovagok egy gyönyörű és nem mellesleg nagy hajóra kezdték felterelni az összegyűlteket. Atsu és Koko csendben felbaktatott a többiekkel a fedélzetre. Úgy tűnt, kabinokról nem is álmodhatnak, valószínűleg ez az út rövidsége miatt volt így.
A sok ember között Atsu kiszúrt egy régi ismerőst is, még a Blue Pegasusból. A lány is kiszúrta őket.
- Atsui! Rég láttalak titeket! Hogy megy a sorotok? – kérdezte kicsit zavartan, a tőle várható kedves közvetlenséggel.
- Szia Nati – köszöntötte Atsu. – Jól vagyunk, köszönjük – egy pillanatra elgondolkodott, mit is tudna még mondani. – Minden jól alakul, bár egy kicsit azért hiányzik a céh – tette hozzá végül mosolyogva. - Na és te? Mivel töltöd mostanában az időd?
- Csak a szokásos. Aztán a mesternek hála itt kötöttem ki.
- Ki ez a gyönyörű Istennő? - lépett elő Nati mögül egy magas, sötétzöld hajú férfi. Bal szemén egy szemkötő fityegett, de a másik szemével szinte felfalta Atsut, amint végigmérte.
- Állj már le! Nem hiszlek el! - Nati visszakézből tarkón vágta a fickót. - Ő Atsu. A céhtársam volt. Minden esetre megnyugtat egy kicsit, hogy te is itt vagy – mosolygott. Atsu kicsit zavarba jött a jelenettől, nem igazán értette, mi történik. Kicsit elszokott már ezektől a Blue Pegasus-os furcsaságoktól.
- Nos.. én is örülök, hogy látlak – úgy döntött, inkább csak Natira koncentrál. – Nem tudom, mire számíthatunk, de az biztos, hogy jól jönnek a megbízható emberek – felelte Atsu, viszonozva a lány mosolyát. – Bob mester sem tudott semmi konkrétumot? – puhatolózott.
- Nem. És ez őt is felettébb bosszantotta.
- Nem csodálom – állapította meg Atsu, majd hirtelen témát váltott. – Na és? Az úriember a férjed tán? – kérdezte somolyogva.
- Atsu... Azért te is tudod, hogy nem ilyen rossz az ízlésem. Meg amúgy is, öreg hozzám. – vonta meg a vállát nevetve.
- Na jó, ez övön aluli volt. Caius vagyok, tiszteletére, hölgyem. Nati egy aggódó és védelmező barátja. – kicsit meghajolt, és kezet csókolt a nőnek.
- Enyém a megtiszteltetés – hajtott fejet Atsu is illemtudóan, de még mindig kicsit tréfásan. - Mindjárt indulunk – váltott ismét témát. - Remélhetőleg nemsokára okosabbak leszünk.

A hajó közben sietősen kifutott a kikötőből, és sebesen távolodni kezdett a kontinenstől. Atsu az árbocrúd mellett helyezkedett el, Koko pedig felkapaszkodott arra. Feszült volt, bár nem tudta volna megmondani, miért. Rossz előérzete volt, és az sosem jelentett jót. Kisvártatva egy fehér egyenruhás, szőke hajú, fiatal férfi lépett a fedélzetre, a lovagok elterelték útjából az ott állókat, így gyorsan egy kör közepén állhatott.
- Üdv mindenkinek! A nevem Grond D. Frawler, a hajó kapitánya és egyben az akció vezetője vagyok. Mint azt talán már tudják, a feladat nagyon kényes, és diszkrét. Igyekszem tömören felvázolni a helyzetet: A sziget, ahová tartunk, egy furcsa mágikus erővel rendelkezik. Még mi sem tudjuk pontosan, hogy mi is történik ott, de egy biztos. Valamilyen tér vagy időmágia létezik a sziget nyugati részén, ami már sok-sok éve jelen van, ezt pedig mi ki is aknáztuk. Több, kifejezetten veszélyes fegyenc került oda, akiknek a fogva tartása vagy nem volt lehetséges, vagy nem volt kívánatos. A lényeg, hogy erős egyénekről van szó.
Egy kaput találtak sok éve a szigeten, de soha senki nem jött rá, hogyan került oda. Csak annyit tudtak, hogy aki átment rajta, többet nem tért vissza. A legveszélyesebb bűnözőket küldték át rajta, és soha egyiküket sem láttuk többé. Nem tudjuk, mi lett velük, a testület pedig egy idő után nem áldozott több forrást a kutatásokra. Ez egy mindenki számára kényelmes megoldás volt, egészen egy héttel ezelőttig.
A kapu, melyet eddig használtunk, egyszerűen eltűnt, helyette pedig megjelent egy híd, amely egy egész erődítményt fedett fel, egyenesen a sziget mellett, melyről eddig még semmit sem tudunk.
A feladat pedig magától értetődő: tudjátok meg, hogy mi van az erődben, és hogy mi lett a kapuval! Most kérdezhetnem, de kérem, röviden, nemsokára megérkezünk – fejezte be rövid és velős mondanivalóját a kapitány. Atsu gyanította, hogy a hajót nem csak a rakoncátlan északi szelek hajtják, hanem mágikus segítséget is kap.
- Van-e arra valami garancia, hogy ki is tudunk majd jutni, ha bezárulna mögöttünk a híd? – érkezett az első kérdés Nati zöldhajú barátjától.
- Nincs – felelte egyszerűen a kapitány.
- Mire számíthatunk odabent? Mennyire veszélyesek a fegyencek?
- Nem tudom.
- Átment már bárki a hídon? – kérdezte Atsu. Karjait összefonva figyelte a kapitányt.
- Igen, egy kis felderítő csapatot, amely öt fős volt,két nappal ezelőtt már beküldtek. Azóta nem hallottunk róluk.
- Ön is velünk tart, Kapitány?
- Igen, én is magukkal tartok négy rúnalovag kíséretében.
- Ez aztán a hasznos emlős… - jegyezte meg Koko fél hangosan Atsunak. Természetesen mindenki hallotta. Nem jött zavarba, inkább a kapitányhoz fordult, és még hangosabbra váltott. – Magának mennyi a fizetése?
- Kétmillió nettó – szemrebbenés nélkül vágta rá. Atsu nem tudta hirtelen, hogy sírjon, vagy nevessen.
- Van bármilyen információ, ami a hasznunkra válhat odabent azon kívül, hogy "nem tudom"? – kérdezte Nati másik haverja.
- Azt egyelőre sajnos én sem tudom megmondani, hogy mi lehet hasznos és mi nem, de annyi biztos, hogy valami oka csak van annak, hogy nem szökött még meg egyetlen fegyenc sem, nemde?
- Kaphatunk egy listát a fegyencekről, akiket idáig beküldtek, meg arról, hogy milyen erejük van?
- A legtöbb név sajnos még előttem is titok. Jobbára csak azok ismerik a rabok kilétét, akik részt vettek a szigetre szállításukban. Egy dolgot azonban biztosan tudok: A legutóbbi alak, aki idekerült, az egyetlen csettintésével képes volt lángba borítani egy egész várost, és még csak ott sem kellett lennie, bőven elég volt, ha pár kilométerre figyelt csak – ez az emlék láthatóan felzaklatta a férfit.
- A felderítő osztagban, amiről nem jött hír, mióta beértek a célterületre.... Volt köztük hírszerző is?
- Természetesen. Miféle kérdés ez? – kérdezte értetlenül. – Készüljenek, nemsokára kikötünk! – a csapat oszolni kezdett, de Atsu még hallotta, ahogy volt céhtársnője feltesz egy utolsó kérdést.
- Kapitány… Van családja? – bár ne hallotta volna..
- Hogyne lenne. A sereg a családom. – közölte a férfi nyugodtan, de mielőtt még leléphetett volna a kérdések kereszttüzéből, eltalálta egy újabb... méghozzá a halálos fajtából.
- Engem az érdekelne, hogy a Mágus Tanács mióta lett ilyen inkompetens, nerk? – szólalt fel Nokinerk, vizsgáló szemeivel a kapitány arcát kutatva. Koko elégedetten felhorkant.
- Az egész szituációt titkosított információk övezik, még maga sincs teljesen tisztában az oda szállított fegyencek listájával és mégis semmilyen ellenőrzést nem végeztek el rajtunk. Egyáltalán nem kellett hitelesítenünk, hogy kik és miért vagyunk itt, nerk! Egy ilyen helyzetben egy sötét céhes egyből kapna az alkalmon, hogy kiszabadítson valakit, vagy akár új szövetségesekre leljen, nerk. És mégse néztek utánunk. Ennek az embernek – mutatott a mellette álló Reigenre, aki láthatóan kissé zavarba jött a hirtelen felé forduló arcok sokaságától. – még a céhpecsétjét se ellenőrizték. Nem mintha manapság azt már nem lehetne könnyűszerrel hamisítani. Honnan tudja, hogy nem épp az Oración Seís egyik tagja, nerk? – a fedélzet mély csendbe burkolódzott, csak a hideg, tengeri szél duruzsolását lehetett hallani. Atsu felhúzott szemöldökkel várta a választ, bár sejtette, hogy ezt a fickót nem lehet csak úgy zavarba hozni.
- Ezt most tényleg muszáj volt? – kérdezte Reigen Nokinerket, de ő nem vette le a szemét a kapitányról.
- Ha sötét céhes lenne a fedélzeten, engem az sem érdekelne. – felelte végül Frawler színtelen hangon. - Ha így lenne, legalább nem kéne leszállítani az akadályig, hanem egyből ott lehetne hagyni... már ha még üzemel. Ami pedig a kiszabadítási kísérletet illetné: nem hinném, hogy túl sok illetőnek tudomása lenne egyáltalán a létezéséről a helynek, ahová tartunk, ha pedig van, akkor saját maga is eljuthat oda, nem kéne a mi segítségünk neki, elvégre mi nem őrizzük a helyet, ha netán ez nem lett volna nyilvánvaló eddig. – zárta le végül az eligazítást, és azzal a lendülettel sarkon fordult, s eltűnt a lovagok között, akik láthatóan felengedtek az előző feszült pillanatok után.

- Mit gondolsz? – kérdezte Atsu Kokot, miközben leszálltak a hajóról a szigeten, és a lovagok nyomában elindultak a rejtélyes hídhoz.

- Bűzlik az egész, ha engem kérdezel. És szerintem meg fogunk dögleni… de azért kíváncsi vagyok, mi van abban az erődben..
- Hű de konstruktív vagy ma – csóválta a fejét Atsu, majd megrázkódott. – Hideg van, vagy csak én fázom? Várjunk csak… hol a kabátom? – nézett végig magán értetlenül.
- Itt van – nyújtotta neki Koko a botja végére akasztva.
- Mi a…? Hogy került hozzád? – kapta el a nő, majd gyorsan vissza is vette a fekete holmit.
- Még akkor vetted le, amikor leugrottál a mólóról. Úgy tűnt, észre sem vetted, úgyhogy hoztam utánad..
- Mi a…? Áh mindegy, köszi..
A hídhoz érve a kapitány még felajánlotta, hogy meggondolhatják magukat, de ezzel a lehetőséggel senki nem kívánt élni, így Frawler vezetésével elindultak a hídon az erőd felé.

A fogadót mintha csak elvágták volna a külvilág valamennyi történésétől, teljes nyugalomban s hétköznapiasságában köszöntötte az ebédidőt, valamint az akkor beáradó vendégtömegét.
Ceur kisvártatva a belépés után levált csapatától, s a rendelést a többiekre bízva keresett maguknak egy nagyobb asztalt a falak peremén.
Bár már a helyfoglalás előtt felmérte az épületben tartózkodók erejét, nem találta különösebben figyelemre méltónak a helyzetet. A legtöbb vendég csak átlagos ember volt, de még a mágusok többsége sem érte el Jeanne szintjét... Leszámítva egy nőt, kinek fehér hajába azúrkék árnyalatot vetett a déli napfény. Valószínűleg ő is a felhívás végett keveredett a kikötővárosba.
- Én ülök Ceur-sama mellé! - huppant le Jeanne a sárkányölő jobbjára, maga mögött hagyva a csapat maradékát.
Kiril büszkén helyet foglalt a fiatal férfi szabadon maradt oldalán, míg a többieknek jól láthatóan mindegy volt az asztalnál betöltött helyük.
- A rendelésünk hamarosan megjön. - magyarázta tovább mosolyogva a szőke lány. - Bár elég sok dolga lesz a szakácsoknak. Főleg Karna rengeteg húsételével...
- Nos, hiába váltok alakot, az étvágyam megmarad. Talán a testem emlékszik az általános szükségleteire, mintha beépített ösztön volna, vagy nem tudom... - tette szóvá az emberi külsőbe bújt lángfarkas, ahogy ő is leült egy üres székre.
A képessége, hogy alakot váltson, rettentően hasznos volt a kíváncsiskodó szempárok elkerülésének érdekében, hisz bár a teremtmény kétlábú külsejében is feltűnő lehetett nemes vonásaival, még mindig sokkal kevesebben bámulták meg, mint azt egy hatalmas, csíkozott farkas esetében tették volna...
- De remélem azért nem lesz túl drága az a tíz fogásnyi főétel... - tette hozzá enyhe aggodalommal.
Ceur-t nem érdekelte a felvetés, hisz sose számított neki, hogy társai mennyit költenek a vagyonából... pedig Skye Árnyszigetének teremtői tudják, Jeanne sosem volt szégyenlős ilyen téren.
- A te kajád fogja elfoglalni a fél asztalt... - morogta a szóban forgó szőkeség.
- Nem lesz baj. Én csak egy halas salátát rendeltem, elférünk ezen az oldalon... - szólt közbe Okita enyhe vállvonással.
- Én levest. Gyümölcslevest. - osztotta meg Delilah is étrendjét, ahogy megpróbált Karna mellé helyezkedni, ám a lehető legjobban kitérni az ablakon át beosonó napfény karmai elől.
Ceur sóhajtott, majd nemtörődöm mód rántott egyet a függönyön, mire a fiatal lány abbahagyta fészkelődését, majd félrecsatolva maszkját még az ajkait is felszabadította.
Az, hogy a fogadó feléjük eső területe így félhomályba borult, egy cseppet sem zavarta a férfit. Feltételezte, mást sem fog, ha belenéznek a szemeibe.
- Halas saláta, pffft! - grimaszolt Jeanne, miközben pár felszolgáló elkezdte kipakolni a társaság megannyi készételét.
A sárkányölő örömmel nyugtázta, hogy elé rengeteg palacsintát csúsztattak, amelyek rakása szabályosan úszott a csokiöntetben.
- Mekkora tróger vagy, Okita! - gúnyolódott tovább a szőkeség, bár neki is valami salátás étel került kiosztásra... - Bár meglátszik, hogy nem figyelsz az étrendedre, de azért megpróbálhatnál legalább küzdeni a hajad és a bőröd zsírossága ellen...
- A tenger pedig rengeteg értékes tápanyaggal szolgál számunkra az áldásain keresztül, Jeanne-senpai. - szólt közbe nyugodt mosollyal Kiril, ahogy elhelyezte maga előtt keleties tésztaételeit, s puhatestűit. - Tápláló alapanyag mind, ráadásul egészséges. Nálunk a partok mentén a hal rizskörettel az egyik legelterjedtebb főétel.
- És ez mégis ki a fenét érdekel? - húzta el a száját a rúnalovag. - Lassan már az se lepne meg, ha Okita nyers lóhúst kezdene zabálni előttünk, amit valami kétszáz-éves nyereg alatt tört fel.
- Jeanne, miért reagálsz túl minden apróságot, ami Okitával kapcsolatos? - érdeklődött Karna, ahogy kínzó lassúsággal s ügyetlenséggel próbált meg felvágni egy szelet marhahúst. - Sokkal jobb lenne mindenkinek, ha összebarátkoznátok.
- Én megpróbáltam, de Jeanne-t hajtja valami túlerőltetett bizonyítási akarás, miszerint ő mindenben kiemelkedőbb nálam. Sosem adtam rá okot, hogy vetélytársként kezeljen, de ha tippelnem kellene, akkor Ceur-san közelsége-
- Most meghalsz, ribanc! - s azzal a szőke lány önmagától meglepő sebességgel ugrott talpra, majd szinte az egész asztalt magával is sodorta volna egy vetődéssel, hacsak...
- Nem hinném, hogy díjazzák ezt a viselkedést a testületnél, kishölgy. - kapta el a lány csuklóját még lendületében az a nő, akit Ceur kiszúrt korábban.
Az egyetlen olyan személy a fogadóban, akinek varázs-kisugárzása elég erős volt ahhoz, hogy felrajzolja önmagát a férfi tudatába.
- Minden testületen belül megvannak a személyes viták. - vágott vissza sértetten a lány, miután túltette magát korai meglepettségén. - Személyesek! – hangsúlyozta ki ezt a részletet.
- Gondolom a Tanács által meghirdetett küldetés miatt vagytok itt. Érdeklődnék, hogy tudtok-e részleteket az akcióról. - a jövevény mintha csak meg sem hallotta volna Jeanne válaszát, teljesen hétköznapi hanghordozással felvetett egy beszédtémát.  
Hiába ért kissé a szőke rúnalovag fölé, az idegen mágusnő még így sem volt kifejezetten magasnak nevezhető... Ám ennek ellenére szinte teljesen elfedte karcsú alakjával azt az apró, szőrös mackót, aki rosszálló pillantásokkal méregette az asztaltársaságot.
Szigorú szemei közt egy különös szimbólum pihent, de az korántsem volt olyan feltűnő, mint a tekintetéből kiáradó megvetés.
- Nem vagyok infóspult.. – duzzogta Jeanne, akárcsak egy kisgyerek, akitől elvették a játékát, majd még szívességet is kérnek tőle.
- Tényleg nem vagy az, mert egy információs pult legalább hasznos.. – csatlakozott be az újonnan kialakuló, de mindaddig igencsak egysíkú társalgásba Okita.  - Ám az akcióról sajnos nekünk sincs túl sok részletünk... Különös, de a Tanács nem csak a céhekkel, de még a sajátjaival szemben is nagyon titkolózó. Szerintem a városban szolgáló erők sem tudnak többet a helyzetről, mint bárki más... - a lányok ezt korábban Ceur-nak is elmondták.
Jeanne még a helyi tisztek gondolataiban is olvasott korábban, ám később szomorúan tudatta a sárkányölővel, hogy ők is csak a sötétben tapogatóznak a helyzetet illetően... Vagy épp teljesen más járt az elméjükben...
- Értem. - nyugtázta végül a nő egy bólintással. – Ők a társaitok? – nézett aztán a mindeddig csendbe burkolózó többségre.
Ez a kérdés valamelyest váratlanul érte Okitát, hisz már jóval személyesebbnek hatott, mint a korábbi általános kíváncsiskodás.
Bár talán az lepte meg a mágusnőt, hogy míg ő és Jeanne egyenruhában voltak, úgy a társaság maradéka személyre szabott páncélokat, vagy épp egész alakos vörös köpönyeget viselt...
- Egy csapat vagyunk... - felelte pár pillanatnyi tűnődés után az akadémista. - Mondhatni.
Minderre persze elmaradhatatlan válasz volt a szőke rúnalovag grimasza, valamint megvető horkantása.
Ő csak Ceur-t és Karnát tekintette a csapattársainak, mindenki más számára a maradék volt, visszahúzó erő, túlsúly, nehezítés, ahogy tetszik... És Okita volt a legrosszabb.
- Nos ha már információval nem tudtok szolgálni, legalább ismerkedjünk meg egy kicsit. Nem szeretem, ha idegeneken múlik az életem, és ha ez a művelet tényleg olyan veszélyes, amilyennek a Tanács képviselője leírta nekem, akkor szeretném tudni, kitől mire számíthatok. A nevem Atsui Orestes, a Tideblade nevű mágus céhet képviselem, és elemi mágiával foglalkozom. Ő itt a társam, Koko, növénymágus. - míg az Atsui néven bemutatkozó nő kezet nyújtott az akadémistának, úgy kísérője csak elfordult saját nevének hallatán, mintha legszívesebben inkább elhagyná az egész épületet.
Jeanne számára ismerősen csengett a céh neve, még ha az nem is terjedhetett el túlságosan a köztudatban.
Újonnan alapították, egy független terület fennhatóságán, amely Fiore határain belül feküdt... Nős, ő mindenesetre tudta. Ezért volt hírszerző!
Ám mindez azt jelentette, hogy az illető, akivel beszélt, maga a hercegnő volt... Még ha nem is egy számottevő hatalom hercegnője.
Talán meg kellene válogatnia kissé a szavait, a jövő kapcsolatainak érdekében... Mármint, ami az ő személyes kapcsolatait illeti, természetesen.
- Okita Minamoto, végzős hallgató a Tanács Rúna Akadémiáján. - mutatkozott be valamelyest bizonytalanul a fehér-hajú lány, mintha csak sarokba szorították volna a kéznyújtással.
- Öhm.... A nevem Karna. – állt fel helyéről a lángfarkas, bár evőeszközeit a tenyereiben hagyta, s úgy markolta őket, akár egy kard markolatát. - Tűzmágus.... Azért vagyok itt, hogy a Tanácsnak segítsek, bár én nem vagyok rúnalovag. - láthatólag izgatott volt, s örült az új ismeretségeknek, ám érzelmeit s szavait még nehezen hangolta össze ebben az alakban.
- Örvendek. Kiril Yoshitsune. - hajtott fejet a keleti fiú, miután felállt székéből. - Alakváltó., bár még kezdő. Én is a Tanács amolyan... kisegítője vagyok.
- Cöh... Álljunk be a sorba. – lendítette meg szőke tincseit a rúnalovag is, aki végül eldöntötte, hogy egy hercegnőnek megéri bemutatkoznia. Persze nem tehetett úgy, mint akit túlságosan érdekel mindez, hisz majd ha Atsui rájön, hogy ő mennyire csodás, akkor a lánynak már nem is kell próbálkoznia többé, de azért pár kezdőlépést neki is meg kellett tennie... - Jeanne Esprit, teljes körű rúnalovag. - jelentette ki büszkén.
- Ostoba plüssállat. – Delilah csak ennyit mondott, majd úgy mosolygott rá tányérjára, mintha csak egy titkot osztana meg épp vele.
Az apró szőke lányka ennél többet már nem tett hozzá a társalgáshoz, pusztán kanalazta levesét saját kis világában, mintha azt folyton folyvást újratöltené neki egy láthatatlan szolgáló...
Atsui, de még sértett társa is figyelmen kívül hagyták a különös gyermeket, majd a nő Ceur-ra szegezte tekintetét.
Hosszú másodpercek halmozódtak így egymásra, miképp a sárkányölő csak nyugodtan állta a kék szempár ostromát.
Nem állt szándékában megismernie másokat, mint ahogy nem is volt szokása idegenek erejére hagyatkoznia. Bár sejtette, hogy ezen a megbízáson akadnak majd állítólagos "szövetségesei", a sárkányölőnek ez csak bonyodalmakat jelentett.
- Óh, ő itt Ceur...Öhm.... – törte meg végül a kínos csendet Karna, aki jól észrevehetően már önmagát érezte kellemetlenül a férfi helyében.
Mindazonáltal, hogy miképp mutassa be a sárkányölőt kényes részletek kiszolgáltatása nélkül, már túlmutatott hirtelen felindulásának határain...
- Nekünk segít megoldani ezt a katyvaszt. - szúrta közbe Jeanne, ezzel tartva a fedőtörténetet, miszerint ő és Okita a Tanács emberei, a többieket pedig külsős segítségképp tartják számon.
- Értem. – felelte a Tideblade mágusa, majd kisebb szünetet tartott, mint aki csak összegzi a korábban elhangzottakat. – Remélem, tényleg tudsz rájuk vigyázni, mert van egy olyan érzésem, hogy ez az akció nem való tapasztalatlan gyerekeknek… sem pedig egy fiatal sulekknek. - bár a nő nem változtatta meg különösebben hanghordozását, ezek a szavak mégis úgy értek sokakat az asztalnál, akár egy hordónyi, rideg vízsugár. - Találkozunk a hajón.
A legtöbben csak csodálkozva, s értetlenül néztek a távozó páros után, míg Karna oly vádlón meredt evőeszközeire, mintha azok egyszerű párosa immáron élete végéig lebuktatná majd őt.
Ceur egy ideig csak tovább ült helyén, ám Atsui szavai őt sem hagyták nyugodni... Mióta felébredt a herceggel való találkozása után állandóan így érzett a saját szövetségeseivel kapcsolatban.
Ha komolyabb veszélybe kerültek, mellkasa összeszorult, s idegessé vált... Az a fiú túlságosan is szerette a követőit.
Ám az Ítélethozó nem áltathatta önmagát, még ha bárki másnak hazudott is volna erről... Mindez nem csak halandó énjének befolyása volt.
Szinte teljesen biztos volt benne, hogy önmaga is élvezte ezt a helyzetet. Még ha soha nem is tette volna szóvá, s általában csak csendes résztvevőként élte meg összejöveteleiket, örült annak, hogy nincs egyedül.
Nashan árulása után több száz évig tengődött magányosan a haldokló Árnyvilágban... Megtanulta utálni a csendet.
Eldöntötte hát... Vett egy mély levegőt, majd megtette.
Az, hogy egy pillanat alatt változtatta meg helyzetét, lekicsinyelné, ami történt... Árnyékká lett, majd vissza, oly sebességgel, amely a legtöbbeknek sosem tűnne fel, s oly természetességgel dőlt neki az Atsui előtt pihenő ajtónak, mintha soha nem is ült volna a fogadó másik végén rejlő széken.
- Azt hittem nem tudunk semmit erről a küldetésről. – nézett rá a nőre, ahogy feldobta semleges megszólítását.
Ugyanakkor, nem ezt akarta mondani igazából...
- A Tanács csak akkor közösködik a Rúnalovagokkal, ha valami komoly dologról van szó. A titkolózásuk is csak ezt erősíti. Ennél többet én sem tudok, de talán a hajón okosabbak leszünk… - ekkor közelebb hajolt, mintha csak oly komolysággal kívánná folytatni titkait, ahogy azt Delilah teszi tányérjának. - Nem tudom, hogy ki vagy és honnan jöttél, vagy hogy miért követnek ezek a gyerekek, de komolyan mondtam, hogy tartsd rajtuk a szemed...
- A hajó időpazarlás. – sóhajtotta a sárkányölő, ahogy a mágusnő már távozni kívánt mellette. - Nem érdekelnek a részletek. A küldetés sem, akárcsak a kérdések, és a válaszok sem. Azért vagyok itt, mert elveszítettem egy fogadást. Mert sokan önként rohannak a bajba... – hisz érezte, hogyha ki is kapnak a sárkánygyík ellen, Jeanne összeszedi csapatát a háta mögött, s nélküle vágnak neki ennek az egésznek... Csak azért, hogy bizonyíthassanak.
Ostoba halandók, és a felesleges büszkeségük... Ha pusztán megtanulnák a helyüket, minden jóval egyszerűbb lenne. Őt sem formálnák ennyi felesleges érzelemmel... Hisz úgy mentegetőzött az idegen mágusnőnek, akár egy tizennyolc éves fiú, aki kétségbeesetten próbálja valaki tudtára adni, hogy miért is kell pusztulást hoznia egy másik országra... Mit is mondott Karnának északon?
Ő hetven százalékban Ceur, s harmincban a herceg... Biztos így volna?
- Hát persze… Sok szerencsét.. – köszönt el Atsui, majd elsétált a sárkányölő mellett, aki már alig érzékelt bármit is a külvilágból.
Hosszú percek nehezedtek rá a fiatal férfira, mire ellökte magát az ajtótól, s visszasétált türelmetlenkedő csapatához.
Neki is rossz érzése volt ezzel az egésszel kapcsolatban... Talán vissza kellett volna fordulniuk... De ahogy végignézett a különböző érzelmektől vegyes, ám várakozástól egységes tekinteteken, úgy rájött... Ehhez már késő volna.
- Jeanne, Okita, ti ketten szálljatok fel a hajóra, ami a szigetre visz mindenki mást. Mint rúnalovag és akadémista ti aligha kerülhetnétek ott bajba, de ha mégis, akkor Jeanne vissza tud teleportálni ide. - a két lány bólintott. - Megvárjuk, amíg a hajó a sziget közelébe ér, majd te is útnak indulsz, Karna. A hátadon átrepteted Kiril-t és Delilah-t, majd megvártok engem a partok egy elfedettebb részén.
- Te miképp fogsz akkor utazni, Ceur? - kérdezett vissza a sulekk.
- Leúszom a távot. - felelte egyhangúan a sárkányölő. - Kár lenne, ha a túlsúlytól már a titokzatos megbízásunk elején kifulladnál. Elég lesz, hogyha elrakod a páncélom a mágikus zsákodba, majd visszaadod a túlparton. - a lángfarkas is bólintott. - Akkor induljunk...
S mindez így is lett volna, ha a csapat egységes lépéseit nem töri meg az a monoton kanálmozgás, amely már fél órája visszhangzott az asztal körül.
- Karna... - sóhajtotta el magát Ceur. - Szólj a tökmagnak.
- Óh. - kapta fel fejét a szürkés hajú teremtmény. - Gyere Delilah, indulunk. - erre a szőke lányka csak vállat vont, még utoljára rámosolygott tányérjára, majd maszkját helyére csatolva a többiek után szaladt.


A hajó tartotta magát a rúnalovagok menetrendjéhez, s fából alkotott testét a hullámoknak vetve el is indult a titokzatos sziget irányába.
Jeanne csak egy unott pillantással díjazta, miszerint Okita egy korlátnak háttal nekiülve már álomra is szenderült, mit sem törődve az alakja mögött pár méterre viaskodó tengerrel.
Ez az akadémista lány egy amolyan különlegességének számított, szinte bármilyen körülmények közt képes volt elaludni, majd a kellő pillanatban magához tért, mintha mi sem történt volna... A szőke rúnalovag csak lemondóan sóhajtott.
Nos, mivel Ceur-sama nem volt a közelben, egyébként sem érezte szükségét a további gúnyolódásnak... A sárkányölő jelenlétében persze fontos volt szidnia a másik lányt, hogy ő is rájöjjön mennyire hasztalan, gyenge, ronda, tehetetlen, szánalmas, és még véletlenül se terelje rá tekintetét... Elvégre, tartania kellett rangját, mint a csapat második vezetője.
A többiek nem jelentettek gondot, hisz bár eleinte Delilah-ra is rossz szemmel nézett, hamar rájött, hogy az a lány meglehetősen fura... és ezáltal veszélytelen az ő helyzetére nézve.
Végül Jeanne elengedte szundikáló társát szúrós tekintetének fogságából, majd perem-területükről állva jobban körülnézett a fedélzeten.
Törvényes mágusok, s rúnalovagok tarkították a tisztára sikált deszkákat.
Olybá tűnt, hogy a jelenlévők többsége már ismerte egymást, így velük különösebben senki sem törődött... Na meg, egyébként is könnyedén beolvadtak a legénység közé egyenruháikkal.
- Üdv mindenkinek! A nevem Grond D. Frawler, a hajó kapitánya és egyben az akció vezetője vagyok. - lépett elő nemsokkal az indulást követően egy szőke férfi, aki jól láthatóan a rangidős tiszt szerepében tetszelgett.
Bár határozottnak, jó kiállásúnak, s alapvetően egy olyasfajta férfinak tűnt, akiről érződik, hogy érti a feladatát, Jeanne már megtanult csalódni a feletteseiben... Friedrich, majd Julius... A hírszerzésnél legalább az esetek többségében magánfeladatokat kapott.
- Mint azt talán már tudják, a feladat nagyon kényes, és diszkrét. Igyekszem tömören felvázolni a helyzetet: A sziget, ahová tartunk, egy furcsa mágikus erővel rendelkezik. Még mi sem tudjuk pontosan, hogy mi is történik ott, de egy biztos. Valamilyen tér vagy időmágia létezik a sziget nyugati részén, ami már sok-sok éve jelen van, ezt pedig mi ki is aknáztuk. Több, kifejezetten veszélyes fegyenc került oda, akiknek a fogva tartása vagy nem volt lehetséges, vagy nem volt kívánatos. A lényeg, hogy erős egyénekről van szó. - folytatta Frawler, a korábbi titkolózás falait egy kész információhullámmal ledöntve. -Egy kaput találtak sok éve a szigeten, de soha senki nem jött rá, hogyan került oda. Csak annyit tudtak, hogy aki átment rajta, többet nem tért vissza. A legveszélyesebb bűnözőket küldték át rajta, és soha egyiküket sem láttuk többé. Nem tudjuk, mi lett velük, a testület pedig egy idő után nem áldozott több forrást a kutatásokra. Ez egy mindenki számára kényelmes megoldás volt, egészen egy héttel ezelőttig. - tartott rövid hatásszünetet a férfi. - A kapu, melyet eddig használtunk, egyszerűen eltűnt, helyette pedig megjelent egy híd, amely egy egész erődítményt fedett fel, egyenesen a sziget mellett, melyről eddig még semmit sem tudunk. A feladat pedig magától értetődő: tudjátok meg, hogy mi van az erődben, és hogy mi lett a kapuval! Most kérdezhetnek, de kérem, röviden, nemsokára megérkezünk. - a szőke lány mindezt természetesen továbbadta személyes hálózatán Ceur-samának, valamint Karnának... A maradék meg kit érdekelt?
A lehetőség ugyanakkor, hogy további részleteket megtudhatnak, igencsak felkeltette az összegyűltek érdeklődését.
A sárkányölő egy kérdést sem közvetített Jeanne-nak, így hát a rúnalovag egyelőre csak csendben figyelte, ahogy mások előterjesztik saját aggályaikat.
- Van-e arra valami garancia, hogy ki is tudunk majd jutni, ha bezárulna mögöttünk a híd? – lépett hát színre az első kíváncsiskodó egy zöldes-hajú mágus képében. Milyen naiv...
- Nincs. – egyértelműnek ható válasz, közönyös burokba sodorba.
- Mire számíthatunk odabent? Mennyire veszélyesek a fegyencek?
- Nem tudom. - ez viszont a lánynak éles kontrasztot vetett a korábbi magyarázatra, amely kitért rá, hogy kifejezetten veszélyes elítélteket szállítottak a szigetre, akiket lényegében máshol fogva sem tudtak volna tartani. Egyáltalán minek jött ilyen kérdés? És miért volt ilyen idióta a válasz? Igazodás...?
- Átment már bárki a hídon? – ez a felvetés Atsui-tól származott, a nőtől, akivel korábban összefutottak a fogadóban.
Hercegnő ide-oda, Jeanne úgy érezte, rajta kellett tartania a szemét.
Ha újfent közeledni akar Ceur-samához, annak csak egy oka lehet majd... Rosszállóan keresztbe fonta karjait a hajókorlátnak dőlve.
- Igen, egy kis felderítő csapatot, amely öt fős volt,két nappal ezelőtt már beküldtek. Azóta nem hallottunk róluk. - ez a részlet felkeltette Jeanne érdeklődését.
- Ön is velünk tart, Kapitány? - bizonytalanság a saját képességeiben?
- Igen, én is magukkal tartok négy rúnalovag kíséretében. - nos, ez mindenesetre azért megnyugtató volt...
A lány kissé elrévedt gondolataiban, miközben Frawler kitért pár teljesen haszontalan kérdés tűzvonalából.
A szóban forgó sziget lényegében egy különös térmágiának hála volt képes mindeddig elzárni pár roppantul veszélyes fickót, akiket a Tanács képtelen volt másképp kezelni. Ezen felül a felderítő-osztagról napok óta hírt sem kaptak... Márpedig egyértelműen kellett lennie köztük legalább egy főnek, akinek mágia-repertoárjában szerepelt a teleportáció, mint a hírszerzők egy közkedvelt eszköze. Mégsem tértek vissza... A telepatikus csatornákról nem is beszélve, amelyek használatát már az Akadémián megtanítják szinte mindenkinek. Azokat is elvágta valami külső hatás?
Jeanne egyre biztosabbá vált abban, hogy a sziget területén csak végső helyzetben folyamodhat új kedvencéhez, az azonnali helyzetváltáshoz... Persze, egy telepatikus csatornát könnyebb próba alá tenni, kiváltképp azt, amelyet ő fejlesztett ki.
Bárhogy is, ez valamelyest elszomorította... Mi maradna így neki? Az illúziók...? Jó külső? Intelligencia?
- A legutóbbi alak, aki idekerült, az egyetlen csettintésével képes volt lángba borítani egy egész várost, és még csak ott sem kellett lennie, bőven elég volt, ha pár kilométerre figyelt csak... - erre a mondatrészre már a szőke lány is felfigyelt.
Ha ez igaz volt, Ceur-sama talán újra jól fogja érezni magát. Mint amikor a falvak elpusztítóit kergették a Hakobe-hegyláncon...
- A felderítő osztagban, amiről nem jött hír, mióta beértek a célterületre.... - csatlakozott be Jeanne is a kérdezz-felelek játékba. - Volt köztük hírszerző is?
- Természetesen. Miféle kérdés ez? - amire legalább jött egy értelmes válasz.
Persze, mindez csak beigazolta a rúnalovag félelmeit.
Valaki más már sok mindent bukott egy félresikerült teleportáción azon a szigeten...
– Készüljenek, nemsokára kikötünk! – fűzte hozzá kisvártatva a férfi, mire a rúnalovagok többsége hozzá is látott a szükséges előkészületekhez.
A mindeddig szélesre tárt vitorlák szűkülni kezdtek, nehéz horgony karistolta végig a fedélzet deszkáit, s a pecsétek, amelyek a hajó haladását segítették, egyre csak vesztettek erejükből.
- Kapitány… - szólalt fel egy fiatalos, női hang, mit sem törődve az előkészületekkel. - Van családja? – Jeanne csak gúnyosan elmosolyodott... milyen kétségbeesett.
- Hogyne lenne. A sereg a családom. – osztotta meg nyugodt hangon mindezt Frowler, majd el is tűnt volna embereinek gyűrűjében, hacsak...
- Engem az érdekelne, hogy a Mágus Tanács mióta lett ilyen inkompetens, nerk? - hallatta hangját egy mindeddig viszonylagos csendben meghúzódó, különös teremtmény.
A lány ugyanakkor még sosem találkozott a fajtájával, s akkor még rövid hírszerzői karrierje sem sodort útjába egyet sem.
- Az egész szituációt titkosított információk övezik, még maga sincs teljesen tisztában az oda szállított fegyencek listájával és mégis semmilyen ellenőrzést nem végeztek el rajtunk. Egyáltalán nem kellett hitelesítenünk, hogy kik és miért vagyunk itt, nerk! Egy ilyen helyzetben egy sötét céhes egyből kapna az alkalmon, hogy kiszabadítson valakit, vagy akár új szövetségesekre leljen, nerk. És mégse néztek utánunk. Ennek az embernek – mutatott a rágcsálók jegyeit hordozó lény a mellette zavartan fészkelődő fiatalra. – még a céhpecsétjét se ellenőrizték. Nem mintha manapság azt már nem lehetne könnyűszerrel hamisítani. Honnan tudja, hogy nem épp az Oracion Seis egyik tagja, nerk? – az agresszív kifakadáshoz felérő szemrehányást fagyos csend zárta a fedélzeten.
A Tanács rendfenntartói már-már a fegyvereik után nyúltak a nyílt provokálástól feltüzelve, s néhol még a mágikus pecsétek is felizzottak.
Jeanne is furcsának talált sok részletet az egész megbízással kapcsolatban, feljebbvalóinak nemtörődömségét különösképp, ugyanakkor szerinte már késő volt az efféle számonkérésekhez. Vagy sodródnak tovább az árral, vagy visszafordulnak, de köztes utat ő nem látott... Ráadásul, a saját csapata járt volna a legrosszabbul azzal, ha mindenféle tüzetes biztonsági vizsgálaton át kellett volna esniük. Elvégre, utálta kitörölni kollégáinak az elméjét, hogy újraírhassa azokat...
- Ezt most tényleg muszáj volt? – kérdezte a rágcsáló társa, a korábbi példamutatás áldozata.
A fiatal, barnás-hajú férfi ismerősnek tűnt a lány számára... Mindenképp egy híresebb mágusnak kellett lennie, hisz róluk illett tudniuk a hírszerzésnél. De mindig is utálta azokat az órákat, amelyek folyamán fényképeket meg hasonlókat nézegetnek másokról... Ugyanakkor azért még számára is megnyugtató volt a tény, hogy a törvényes mágusok közt is akadt pár tehetségesebb egyén.
- Ha sötét céhes lenne a fedélzeten, engem az sem érdekelne. - érkezett kisvártatva a válasz Frowler-től egy vállrándítás kíséretében. - Ha így lenne, legalább nem kéne leszállítani az akadályig, hanem egyből ott lehetne hagyni... már ha még üzemel. - akadt el saját feltételezésében. - Ami pedig az kiszabadítási kísérletet illetné: nem hinném, hogy túl sok illetőnek tudomása lenne egyáltalán a létezéséről a helynek, ahová tartunk, ha pedig van, akkor saját maga is eljuthat oda, nem kéne a mi segítségünk neki, elvégre mi nem őrizzük a helyet, ha netán ez nem lett volna nyilvánvaló eddig. - zárta le a témát egy intéssel, mire a teljes legénység ledobta magáról a korábbi feszültséget, akárcsak egy elhasznált ruhadarabot.
Mindenki vissza is tért korábbi elfoglaltságaihoz, ahogy az előttük elterülő sziget sziluettje egyre magabiztosabban nehezedett rá a horizont ismeretlenjére.
- Mit fogunk mi ott enni? - jött még az utolsó, meglepetésszerű kérdés, amely kisvártatva további kiegészítésekkel erősödött.
A kapitány ezzel már végleg nem kívánt foglalkozni, s Jeanne is inkább csak sóhajtva hátat fordított a jelenetnek.
Pár percre voltak a kikötéstől... Mosolyogva lenézett a még mindig ülve szunyókáló Okitára, majd hátralendítette jobb lábát.
A rúgás ugyanakkor már nem ért célba, hisz a másik lány még lendületében ráfogott Jeanne lábszárára.
- Ébren vagyok... - motyogta álmosan, ahogy enyhített ujjainak szorításán.
Ezt követően már-már szertartásosan kipattintotta hosszított katanájának pengéjét hüvelykujjával, visszatolta azt hüvelyébe, majd felfűzte az egészet a hátára.
Megérkeztek...


Ceur kinyújtóztatta karjait, tett pár vállkörzést, majd földre vetette a nedves trikóját.
Testét kellemes meleg járta át a viszonylag rövid úszást követően, s szerencsére még arra sem kellett sokat várnia, hogy társai kiszúrják őt a parton.
Karna bár farkasként repülte át az északi tenger egy részét, immáron ismét emberi külsejében sétált a fákkal takart szakaszra, nyomában Kirillel, s a maszkos Delilah-val.
- Jeanne és a mágusok csapata hamarosan elérik a hidat. - vetette fel a sulekk, miközben varázslatokkal átszőtt zsákját átadta a sárkányölőnek.
A kiegészítő újfent meglepően hasznosnak bizonyult, ahogy Ceur nemcsak páncéljának darabjait találta meg a feneketlennek tetsző szövet rejtekében, hanem új, száraz ruhadarabokra is rálelt.
- Tudom. A "JEANNE-Hálózat" elég jó élő tájékoztatással szolgált a hajóút alatt... -felelte a férfi. - Mielőtt átmennek a hídon, csatlakozunk hozzájuk. Elvégre, mi is a Tanáccsal vagyunk papíron, nemde? - vont vállat.
- Nem kockázatos ez? Kissé feltűnő azért, hogy hirtelen még négy fő előkerül a sziget erdejéből, majd odaveti, hogy beállnak a keresőcsapatba... - bizonytalanodott el Karna.
- Azok alapján, amiket a rangidős tiszt mondott a hajón, őt az sem érdekelné, ha egy teljes sötét céh csatlakozna hozzájuk, mielőtt átmennek a hídon. Értünk pedig még rúnalovagok is kezeskednek... - csatolta fel utolsó illesztéseit Ceur.
Sem a fémkarmokat, sem kétkezes kardját nem kívánta egyelőre közszemlére tenni, de utolsó simításképp még a hátára fűzött egy katanát, amely szintúgy a sulekk zsákjában pihent, a tartalék-fegyverek egy darabjaként.
- Tényleg elég nemtörődömnek tűnt... - hajlott hát rá végül Karna is az igencsak egyszerű tervre.
- Különös hangon sír ez a sziget. Túl sok álom végét látta már, és a kétségbeesés könnyei a pokol legmélyebb feketéjével szennyezték be a föld lelkét. - Ceur szinte látta maga előtt, ahogy Delilah mosolyog a maszkja alatt különös szavait formálva, így megvillantva hosszú szemfogait. - De ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól. Mert bár a Nap kegyetlen gyilkos, úgy legnemesebb harcosa engem védelmez. - a nehezen értelmezhető mondatokra csak értetlen pillantások érkeztek a fiatal lány társaitól, s még a sárkányölő kifejezéstelen arcán is felszaladt az egyik szemöldök.
- Fiatal vagy te még ahhoz, hogy betérj a völgyembe, törpe... - sóhajtotta kisvártatva Ceur. - Induljunk inkább...
Kiril bólintott, majd miután Karna is megfogta a fiatal lányka kezét, az egész csapat útra kelt, hogy átszeljék a hidat.

- Korán érkeztünk. – állapítottam meg savanyúan, a kikötő egyik korlátját támasztva. – Nem hittem volna, hogy Yarsteadben nem lehet ennyire semmit sem csinálni.
- Csak enni. De sehol egy élő állat. – rázta meg a fejét Arisa.
- A patkányokból kinőttél már. – néztem rá oldalt félvigyorral.
Arisa szokása szerint testhez simuló, barna ruháját viselte, és mogorva tekintettel bámult rám, ahogy felemlegettem gyerekkorát. Szerencsére fejemben éreztem, hogy a dühös pillantás mögött nem húzódott különösebb érzelem.
Már majdnem két órája vártunk egykedvűen a tengert szemlélve. A fodrozódó hullámok az idő múlásával elvesztették kezdeti bájukat, és lassan hipnotizálni kezdett. Kétszer zavart fel bambulásomból egy kéz, ami tárcámat kereste, de egyedül a növényekkel megtömött feneketlen zsák volt nálam.
- Nem ér felhozni a fiatalkoromat! – korholt. – Én nem láttalak tojás korodban.
- Úgy senki se, akit ismerhetsz. – vontam vállat. – A családommal és a múltammal már rég nem tartom a kapcsolatot.
- Még sosem meséltél róluk. – szólalt meg Arisa rövid hallgatás után. Tettetett rosszkedve rég elpárolgott.
- Az én múltam nem olyan izgalmas, mint másoké. – ingattam meg a fejem lassan. – A szüleimé volt a falu fogadója, és éjt nappallá téve ott dolgoztak. Engem szinte ki sem engedtek a házból, ami a falu határán túl volt. Sosem mondták, miért. Talán történt valami, ami megijesztette őket, és féltettek engem a külvilágtól. De mellélőttek. Unatkoztam, magányos voltam és nem voltak barátaim. Emiatt csak a Hakobe felé fordulhattam, ahol megismertem Tsukát, és a többi már történelem. – egy sóhajjal folytattam életem rövid történetét. – Nehezen tudok barátkozni.
- Szörnyű érzés lehetett. – borzongott meg Arisa.
- Nem ismertem mást. – újra levettem a szemem a tengerről, és Arisa felé fordultam. – De ez megváltozott, és te itt vagy.
Ritka volt a pillanat, amikor Arisa nem egy csípős megjegyzéssel válaszolt az érzelmi kitöréseimre, de most elakadt a szava. Azonban, mielőtt elhúzódhatott volna ez a pillanat…
- Raaaaaneeeeee! – hallottam a már ismerős, elnyúló női kiáltást magam mögül.
A hang tulajdonosa kivételesen nem denevér vagy orrszarvú vagy más állat alakjában futott felém, hanem emberként. A zsúfolt kikötő tömege pánikszerűen húzódott el előle, hiszen látszólag nem érdekelte, kit fog felborítani, mintha csak észre sem vette volna a többi embert.
A nálam bő egy fejjel alacsonyabb lány az utolsó pillanatban fékezett le előttem. Göndör haját hátrafújta a menetszél. Csillogó sötétbarna szemmel nézett végig rajtam.
- Nati! Te mit keresel itt az isten háta mögött? – kérdeztem meglepődve. Egyre többször ütköztünk egymásba vele. Nem mintha ellenemre lett volna a társasága, de fura volt. Többször láttam őt, mint néhány céhtársamat! És utolsó találkozásunk óta le is fogyott, de jól állt neki az egészségesen kisportolt testalkat, ami átvette a helyét.
- Bob mester küldött valami nagyon veszélyes és nagyon ködös munkára, úgyhogy ide küldtek, hogy itt várakozzak. – az újból összezáródó tömegen keresztül egy zöld hajú, viszonylag magas fickó verekedte át magát, és fáradtan állt meg Nati mellett. Nem lett volna benne semmi feltűnő, az egyik szemét borító kötést leszámítva. - Ő meg itt a lerázhatatlan aggódóm.
- Üdv. Rane vagyok. – intettem neki, oda se figyelve, majd újra a lány felé fordultam. – A Mágustanácstól jött a kérés?
- Igen. Csak nem te is ezért vagy itt?
- Eltaláltad. De ezek szerint pont ugyanannyi fogalmunk van arról, hogy mit csinálunk. – húztam el a számat. Nem igazán örültem annak, ha pontos információk nélkül indultam küldetésre. Túl sok minden megtörténhetett olyankor.
- Látjátok? Ezért mondtam, hogy még most forduljunk vissza. A kártyáim sem mutatnak semmi jót ezzel kapcsolatban! Egyébként Caius vagyok, örülök, hogy megismerhetem a hercegnőcském egyik barátját. – hajolt meg Nati barátja.
- Nos, Caius, mágusnak lenni sosem életbiztosítás. De ha történik, valakinek közbe kell lépnie, mielőtt mások megsérülnek. – ebben a mondatban benne volt minden, amit az életről gondoltam. Ezért kellett a csúcsra törnöm, hogy se én, se mások ne érezzék veszélyben magukat.
- Már értem, miért vagytok barátok. – legyintett lemondóan a fickó.
~ Vele értek egyet. – csendült fel a fejemben Arisa hangja. Caius már az első mondatával szimpatikus lett neki, de egyelőre nem érezte szükségét, hogy felfedje álcáját a kis csapat előtt.
- Raaane, mikor láthatom megint a kígyódat? – kérdezte Nati sóvárogva. Abszolút eltérő reakciókat váltott ki minden jelenlévőből: az ismeretlen tömeg egy kicsit nagyobb helyet hagyott körülöttünk, Caius álla a földig zuhant. Arisa válla rázkódni kezdett az elfojtott nevetéstől, én pedig lefagytam.
- Miiii? – csattant fel egy pár másodperc múlva Caius. - Mégis, milyen kapcsolatban állsz a kígyójával?
- Baráti, még lovagolt is rajta! – képtelen voltam nem rásegíteni a helyzetre. Újabb lépésnyi hely szabadult fel körülöttünk. Kérdő pillantást vetettem Arisára, aki habozva bólintott egyet.
~ Hát legyen. – a lány körül hullámozni kezdett a levegő, és hirtelen eltűnt emberi alakja. Helyette a megszokott, éjfekete szárnyas kígyó tekergett a kikötő macskakövein.
- Arisa! Ez nagyon menő! – Nati gondolkozás nélkül Arisa nyakába ugrott.
- Örülök, hogy legalább valaki értékeli mindkét alakomat. - Arisa jelentőségteljes pillantást vetett az összegyűlt emberekre, habár a visszahőkölés elég könnyed reakció volt a megszokotthoz képest.
- Ti mikor érkeztetek? Mi már vagy két órája itt dekkolunk, és senki nem keresett minket idáig. Unatkozom.
- Mi még csak most értünk ide. – ezek szerint nem késhettük le a hajót, ha a küldetés többi résztvevője is most szállingózott be.
- De jó nektek. - sóhajtottam. Fogalmam sincs, mennyi időt töltünk még itt. Nekünk kell elfoglalnunk magunkat. - A színházat nem szereted véletlenül?
- De nagyon! Bár csodálkoznék, ha lenne még rá időnk.
- Ne aggódj, lesz. – fordultam vissza habozás nélkül a tenger felé. Jégkék mágikus pecsét jelent meg a tenyerem előtt, és egy néhány méter átmérőjű jégtömb tört fel a hullámok alól. Másodpercek múlva csontvázak lábai toppantak a jégen, készen rá, hogy szórakoztassanak minket.
- Mit akarsz előadni? – vigyorogtam Natira.
- Rane... Te nem vagy teljesen komplett. – hüledezett az alakváltó. - De ha már kész a színpad, legyen valami klasszikus!
~ Egy kis segítséget kérnék, Arisa. Nem tudok egyszerre a csontvázak irányításával törődni, és a szöveget mondani. Lennél a narrátor?
~ De hát hogyan? Még sosem láttam színdarabokat! – szólt kétségbeesve Arisa.
~ De én igen. Ki tudod szedni a gondolataim közül a szöveget.
~ Ha jól emlékszel rá, és tudsz figyelni is rá valamennyire. Legyen. – sóhajtott fel a Severus, és kutatni kezdett hézagos emlékeimben. Egy torony emelkedett fel a színpad közepén, és a rajta álló csontváz egy balkonon találta magát.
- Ó, Rómeó, miért vagy te római? – kezdett bele Arisa a szövegbe, én pedig bűnbánóan néztem Natira.
- Arisával még nem jutottunk el a színházakig. – magyaráztam, de úgy tűnt, az alakváltó már most remekül szórakozik. Felvetésemre csak legyintett egyet.
- Majd velem eljut. Egy férfi mindig máshogy látja, mint egy nő.
~ De mit…? – megráztam a fejem. Teljesen belefeledkeztem a színpad és a „színészek” irányításába, így csak néha figyeltem fel Arisa narrációira.
- Ó, Rómeo! Jó Merkúr Tündér...
- Merkutio. – súgtam neki.
-  ... meghalt! - folytatta zavartalanul Arisa. - Ez a dicső lélek felhőkbe vágyott, Nagyon korán elrúgta ezt a földet.
***
Laiosz felemelte kékes fényben izzó kardját.
- Én vagyok az apád…
Oidipusz mélyet sóhajtott.
***
Szórakozásunkat – és a körénk verődött tömegét – egy száraz köhögés zavarta meg.
- Rane Iceclaw és Nati Teina? A kapitány várja önöket a hajón. – válaszra sem várva fordult meg a rúnalovag.
- Na végre. – Egy intésemre megszűnt a színpad, és a csontvázak felszívódtak a portálba.
Nati felpattant a törökülésből, és komoly arccal kezdte követni a lovagot – habár az előbb még fuldoklott a nevetéstől. Caius az orra alatt dörmögve követte a lányt, Arisa pedig mellém vágott be.
- Remek voltál! – dicsértem meg a lányt.
- Közös érdem. – mosolygott vissza.
Néhány percen belül már a rúnalovagok hajóján álltunk. Natival négyen mi értünk fel először, de hamarosan a csapat többi része is szállingózni kezdett.
- Reigen! - integettem céhtársam felé, aki a Shugoja társaságában lépett fel a hajó fedélzetére. Örültem, hogy megtaláltam. Visszatérésemnek vegyes fogadtatása volt a céhen belül, de Reigen azok táborát erősítette, akik ténylegesen örültek annak, hogy újra látnak. Nokinerkről azonban nem mondhattam el pontosan ugyanezt.
- Goldmine szólt, hogy minket is megkért, hogy tartsunk veled?
- Tényleg? - kérdezett vissza, majd a tekintete levándorolt Nokinerk felé.
- Most mi van? Nekem nem mondta, attól hogy beszéltem vele, nerk. Gondolom Maxet nem találta meg és így máshoz volt kénytelen fordulni. Ne vedd sértésnek, nerk. - vetette oda hanyagul nekem Nokinerk.
- Bájos. - Arisa nehezebben vette a sértést, mint én, és szúrósan Nokinerkre bámult, de én egy egyszerű nevetéssel reagáltam rá.
- Nem veszem annak. Még nem vagyok olyan erős, mint ő. De már nem érzem magam annyira elveszettnek, mint régen. - ránéztem a körben elhelyezkedő mágusokra. Még mindig jóval több volt a nálam erősebb mágus, de arányaikban már kevesebben voltak. - Felteszem, ti sem hallottatok többet a küldetésről, mint mi? Csak annyit, hogy rúnalovagok hívatnak minket.
- Nem sokat tudunk mi se. Ide a hajóhoz is úgy irányított minket egy rúna lovag. Jut eszembe, szerintem mi még nem is találkoztunk .- céhtársam Arisa felé fordult, és enyhén meghajolt a familiárisom irányába. - Reigen Hawkins vagyok, ő pedig itt Nokinerk.
Egy meglepett pillantást váltottunk, de hamar eszembe jutott, mi a gond. Reigen még nem látta ebben a formájában a Severust.
- Arisa vagyok, csak más formában. - kocogtatta meg Arisa a felkarján körbefutó, aranyszínű ékszert.
- Alakváltó lakrima van benne. – tettem hozzá a rövid magyarázathoz. - De remélem, azért megtudjuk még érkezés előtt, hogy mit is akarnak tőlünk. Ismertek innen bárki mást?
- Én nem fűznék hozzá sok reményt, nerk. - dünnyögte Nokinerk.
– Hmm… - Reigen körbenézett, látszólag ismerős arcokat keresve, akiktől még esetleg megtudhatnánk valami újat.– Jé, ott van Atsu, mellette meg biztos Koko is, csak nem látszik a többiektől. Oda megyek köszönni.
– Várj még, nerk. - szólt Nokinerk, nem alaptalanul.
A hajó szinte azonnal kifutott, ahogy az utolsó csapattag is felszállt. A rúnalovagok a hajó közepére tereltek minket, és nemsokára egy fehér egyenruhás, szőke, fiatal fickó lépett ki egy ajtón. A lebzselőket a lovagok eltakarították. A főnöknek kinéző férfi köré rendeződtünk, és végre szemügyre tudtam venni maradék társaimat.
Natit és Caiust már ismertem. Ők mellettem foglaltak helyet, a hajó egyik korlátját támasztva.
Reigennel sem volt gond, ahogy Nokinerkkel sem. Velük már váltottam is néhány szót. De a többiek…
Egy halványan ismerős, fehér hajú nő dőlt neki az árbocnak, fölötte pedig egy meglehetősen mogorva koala nézelődött szúrósan. A hajó másik oldalán, a korlátnak dőlve állt egy törpe lány, a rúnalovagok egy fura egyenruhájában. Nem úgy tűnt, mint aki a hajó legénységének része. Még Natinál is alacsonyabb volt, és a kedve is sokkal rosszabbnak tűnt. A másik, rúnalovagnak öltözött lány, aki mellette érkezett a hajóra, nyugodtan ült-feküdt, látszólag álomba szenderülve. Nem tűnt egyik sem túl bizalomgerjesztőnek. Nézelődésemnek az előbb felbukkant rúnalovag vetett véget.
- Üdv mindenkinek! A nevem Grond D. Frawler, a hajó kapitánya és egyben az akció vezetője vagyok. Mint azt talán már tudják, a feladat nagyon kényes és diszkrét. Igyekszem tömören felvázolni a helyzetet: A sziget, ahová tartunk, egy furcsa mágikus erővel rendelkezik. Még mi sem tudjuk pontosan, hogy mi is történik ott, de egy biztos. Valamilyen tér vagy időmágia létezik a sziget nyugati részén, ami már sok-sok éve jelen van, ezt pedig mi ki is aknáztuk. Több, kifejezetten veszélyes fegyenc került oda, akiknek a fogva tartása vagy nem volt lehetséges, vagy nem volt kívánatos. A lényeg, hogy erős egyénekről van szó.
- Egy kaput találtak sok éve a szigeten, de soha senki nem jött rá, hogyan került oda. Csak annyit tudtak, hogy aki átment rajta, többet nem tért vissza. A legveszélyesebb bűnözőket küldték át rajta, és soha egyiküket sem láttuk többé. Nem tudjuk, mi lett velük, a testület pedig egy idő után nem áldozott több forrást a kutatásokra. Ez egy mindenki számára kényelmes megoldás volt, egészen egy héttel ezelőttig. A kapu, melyet eddig használtunk, egyszerűen eltűnt, helyette pedig megjelent egy híd, amely egy egész erődítményt fedett fel, egyenesen a sziget mellett, melyről eddig még semmit sem tudunk. A feladat pedig magától értetődő: tudjátok meg, hogy mi van az erődben, és hogy mi lett a kapuval! Most kérdezhetnem, de kérem, röviden, nemsokára megérkezünk. – jóval több kérdés keringett a fejemben, mint aminek kellett volna egy ilyen hosszú bevezető után. Kezdett rossz előérzetem lenni a küldetéssel kapcsolatban.
- Van-e arra valami garancia, hogy ki is tudunk majd jutni, ha bezárulna mögöttünk a híd? – tettem fel az első kérdést. Egy téranomáliáktól hemzsegő helyen megjelenik egy stabilnak tűnő híd. Azon átmenni nem tűnt életbiztosításnak. Történt már ilyen? Meddig tart?
- Nincs – felelte egyszerűen a kapitány. Hát, kösz… Arisán szinte éreztem, hogy felborzolja pikkelyeit.
- Mire számíthatunk odabent? Mennyire veszélyesek a fegyencek? – folytattam a kérdéseket.
- Nem tudom.
- Átment már bárki a hídon? – a fehér hajú lány eközben összefonta karjait, és csak úgy sütött belőle a neheztelés. Nem csak nekem volt gyanús a helyzet ezek szerint.
- Igen, egy kis felderítő csapatot, amely öt fős volt, két nappal ezelőtt már beküldtek. Azóta nem hallottunk róluk.
- Ön is velünk tart, Kapitány?
- Igen, én is magukkal tartok négy rúnalovag kíséretében.
- Ez aztán a hasznos emlős… - szólalt meg a koala, halknak nem éppen nevezhető hangon. – Magának mennyi a fizetése?
- Kétmillió nettó. – vágta rá azonnal.
- Hol…
~ Meg ne kérdezd, hogy hol lehet jelentkezni a rúnalovagokhoz. – becsuktam a számat.
- Van bármilyen információ, ami a hasznunkra válhat odabent azon kívül, hogy "nem tudom"? – tette fel a kérdést Caius szúrósan.
- Azt egyelőre sajnos én sem tudom megmondani, hogy mi lehet hasznos és mi nem, de annyi biztos, hogy valami oka csak van annak, hogy nem szökött még meg egyetlen fegyenc sem, nemde?
- Kaphatunk egy listát a fegyencekről, akiket idáig beküldtek, meg arról, hogy milyen erejük van? – megpróbáltam átfogalmazni a kérdésemet, hátha többet is ki tudunk csikarni belőle.
- A legtöbb név sajnos még előttem is titok. Jobbára csak azok ismerik a rabok kilétét, akik részt vettek a szigetre szállításukban. Egy dolgot azonban biztosan tudok: A legutóbbi alak, aki idekerült, az egyetlen csettintésével képes volt lángba borítani egy egész várost, és még csak ott sem kellett lennie, bőven elég volt, ha pár kilométerre figyelt csak – ez az emlék láthatóan felzaklatta a férfit.
- Heh, és mit csinál a fickó, ha nincs a közelben város? – morogtam halkan az orrom alá. Egyedül Nati hallotta meg a viccet, és kuncogni kezdett. De végül belebökött az oldalamba.
- Rane, ez most komoly!– súgta.
- Jól van. – emeltem fel bocsánatkérően a kezem.
- A felderítő osztagban, amiről nem jött hír, mióta beértek a célterületre.... Volt köztük hírszerző is? – szólalt meg végre a másik oldalon idáig csendben álló rúnalovag. Hát ő is velünk tart?
- Természetesen. Miféle kérdés ez? – kérdezte értetlenül. – Készüljenek, nemsokára kikötünk! – a csapat oszolni kezdett, de Nati hirtelen megszólalt.
- Kapitány… Van családja?
- Hogyne lenne. A sereg a családom. – próbáltam nem hangosan felhorkanni, sikertelenül. Sóhajtva indultam volna el, ahogy Frawler is, de hirtelen felhangzott egy újabb hang.
- Engem az érdekelne, hogy a Mágus Tanács mióta lett ilyen inkompetens, nerk? – szólalt meg Nokinerk dühösen. - Az egész szituációt titkosított információk övezik, még maga sincs teljesen tisztában az oda szállított fegyencek listájával és mégis semmilyen ellenőrzést nem végeztek el rajtunk. Egyáltalán nem kellett hitelesítenünk, hogy kik és miért vagyunk itt, nerk! Egy ilyen helyzetben egy sötét céhes egyből kapna az alkalmon, hogy kiszabadítson valakit, vagy akár új szövetségesekre leljen, nerk. És mégse néztek utánunk. Ennek az embernek – a Shugo rámutatott Reigenre, aki elég feszélyezve próbált távolabb lépni a hörcsögétől. – még a céhpecsétjét se ellenőrizték. Nem mintha manapság azt már nem lehetne könnyűszerrel hamisítani. Honnan tudja, hogy nem épp az Oracion Seis egyik tagja, nerk? – a beálló csendet harapni lehetett. Csak néhány pecsét felizzása és fém súrlódása törte meg, ahogy a Tanács katonái dühösen indultak meg céhtársaim felé.
~ Ebből baj lesz… - Arisa hangjában azonban nem érződött kétség. Ő is hajlandó lett volna Reigen védelmére kelni, velem együtt.
- Ezt most tényleg muszáj volt? – nézett le rá Reigen végül.
- Ha sötét céhes lenne a fedélzeten, engem az sem érdekelne. – Frawler egyszerűen megrántotta a vállát, amitől a szituáció hirtelen mintha elvesztette volna idáigi élét. - Ha így lenne, legalább nem kéne leszállítani az akadályig, hanem egyből ott lehetne hagyni... már ha még üzemel. – gondolkodott el mondat közben. - Ami pedig az kiszabadítási kísérletet illetné: nem hinném, hogy túl sok illetőnek tudomása lenne egyáltalán a létezéséről a helynek, ahová tartunk, ha pedig van, akkor saját maga is eljuthat oda, nem kéne a mi segítségünk neki, elvégre mi nem őrizzük a helyet, ha netán ez nem lett volna nyilvánvaló eddig.
A feszültség az én vállamból is kiengedett, ahogy a rúnamágusok is lenyugodtak a válaszra. Oldalra pillantottam. A sziget sziluettje tényleg egyre tisztábban látszott, ahogy azt a kapitány állította.
- Mit fogunk mi ott enni? – szinte meglepett, hogy Reigen eddig várt a kérdéssel. De Frawler csak egy érdektelen pillantással jutalmazta a kérdést, és válasz nélkül elfordult.
- Komoly a kérdés. Minket is meg fog enni két napon belül. – figyelmeztettem a kapitányt, de én is megkaptam az előző „válasz” párját. Pedig én sem vicceltem.
- Vétó. – közölte Arisa összefont kezekkel, én pedig felsóhajtottam.
- Arisa, ez már a harmadik munka, amit visszatérésünk óta meg akarsz vétózni. Azt akarod, hogy egész évben virágokat szedjünk?
- A három közül ez a legrosszabb. – mordult fel mérgesen. -  Semmi konkrétumot nem tudtunk meg. Csak azt, hogy fegyencek között kell szlalomoznunk, és esetleges halottakat keresni.
- A másik kettőről viszont lecsúsztunk már. Emlékezz, hogy mennyibe kerül a dupla szoba. Most már el kell vállalnunk valamit. Arról nem beszélve, hogy ha kikerülnek a fegyencek, később kell velük leszámolni – talán egyedül, ha nincsenek ott mások.
Arisa elhúzta a száját, de nem talált hibát az érvelésben. Végül legyőzve engedte le a kezét.
-  Hát jó. De ha belehalsz…
- Akkor meg is ehetsz. Próbálok majd előtte egy sírkövet idézni magam köré, jégből. – vigyorogtam rá.
Arisa csak megforgatta a szemét, és a lejárat felé vette az irányt.

A kapitány a hídon még felajánlotta, hogy emlékeink kitörlése mellett még visszakozhatunk a feladattól. Megborzongtam a gondolatra, hogy Macha után még valaki belenyúljon a fejembe, így ez a lehetőség számomra nem volt járható - de a többiek sem éltek vele, így fogyatkozás nélkül indultunk neki a feladatnak.

- Akkor sem értem, hogy miért neked kellett jönnöd. Meg hogy miért nem akartál engem magaddal hozni. Kettő több mint az egy. – Lassan negyed órája hallgatta Nati Caius pasi hisztijét. Nagyon féltette a lányt a rá váró megbízástól.
- Húúú! Nem értem. Miért nem matekprofesszornak mentél? – kérdezte hűvösen, összekulcsolt kézzel. Általában nem haragszik rá, amiért vele tart. Persze egy egészséges dac mindig megelőzi az indulást, de már megszokta a közös munkákat. Néha még komolyan is tudtak beszélgetni, most viszont… nem tudta, hogy mi vár rá, és nem akarta veszélybe sodorni a férfit. Nem is értette mi játszódott le a fejében, hiszen Bob mester még őt sem találta száz százalékig erősnek hozzá. Nem mintha nem lett volna hálás a támogatásért. Ahogy hallgatta a mellette magyarázó férfit miközben a kikötőbe igyekeztek egy ismerős alakot vélt felfedetni a korlátnál. Rane volt az. Semmit nem változott amióta utoljára látta… hátulról.
- Raneeeeee! – Nati boldogan szaladt felé a körötte lévő tömegre ügyet sem vetve. Boldog volt, hogy lát egy ismerős arcot. Ismét. Szinte már mindig. Na meg örült, hogy megszabadul Caius kiselőadásától. A fiú megfordult, ahogy meghallotta a hangját.
- Nati! Te mit keresel itt az isten háta mögött? – kérdezte igencsak meglepődött arccal.
- Bob mester küldött valami nagyon veszélyes és nagyon ködös munkára, úgyhogy ide küldtek, hogy itt várakozzak. - mondta, mintha félvállról venné. Nem akarta, hogy Rane kérdezősködjön. Még a végén ő is idiótának nézné, hogy elvállalt egy ilyen kétes ügyet, csak mert a mester megkérte rá. Közben Caius lassan utána támolygott, gyanúsan nézve a lányra, aki annyira megörült a fiúnak. Igazából minden fiúra gyanúsan nézett aki ismerte Natit. - Ő meg itt a lerázhatatlan aggódóm. – legyintett Nati és társára mutatott. Érezhető volt kettejük között egy kis feszültség.
- Üdv. Rane vagyok. –Rane ennyivel lerendezte az új ismerőst. – A Mágustanácstól jött a kérés? – érdeklődött Natitól.
- Igen. Csak nem te is ezért vagy itt? – Natinak egyből eszébe jutott, hogy a sors valamiért ismét egy közös kalandra sodorta őket.
- Eltaláltad. De ezek szerint pont ugyanannyi fogalmunk van arról, hogy mit csinálunk. – Láthatóan a fiút sem boldogította a helyzet.
- Látjátok? Ezért mondtam, hogy még most forduljunk vissza. A kártyáim sem mutatnak semmi jót ezzel kapcsolatban! Egyébként Caius vagyok, örülök, hogy megismerhetem a hercegnőcském egyik barátját. – meghajolt egy kicsit a férfi előtt, valamint viszonozta a bemutatkozást. Nati a szemeit forgatta. Egyébként sem szerette mikor hercegnőnek hívja a férfi, mások előtt meg egyenesen irritálónak találta.
- Nos, Caius, mágusnak lenni sosem életbiztosítás. De ha történik, valakinek közbe kell lépnie, mielőtt mások megsérülnek. – Nati örült neki, hogy Rane a pártján áll. Bár Caius tisztában volt a helyzettel, nagyon jól tudta, hogy nem garantálnak semmit az erre a pályára tévedőknek, viszont akkor is úgy érezte, hogy nem igazságos az élet, hogy pont Natinak kell ide jönni.
- Már értem miért vagytok barátok. – jegyezte meg hidegen. Már majdnem beállt a kínos csend, amikor Natinak eszébe jutott Arisa.
- Raaane, mikor láthatom megint a kígyódat? – kérdezte mosolyogva. Gondolta a gyönyörű lény csak éppen vadászik a hosszú út előtt. Natinak ekkor tűnt fel egy barna hajú kedves arcú lány Rane mellett, aki szinte fuldoklani kezdett a nevetéstől. A Nati mellett álló férfinak leesett az álla és hirtelen csak hebegni-habogni tudott. Nati, aki mindig szende és nem beszél az ilyen dolgokról, most itt nyíltan egy kikötőben egy fiatal férfi kígyójáról érdeklődött. Caius kezdte azt hinni, hogy ez nem egy egyszerű barátság, sőt mitöbb! Biztos volt benne, hogy ez egy eltitkolt szerelmi viszony.
- Miiii? Mégis, milyen kapcsolatban állsz a kígyójával? – végre szóhoz tudott jutni.
- Baráti, még lovagolt is rajta! – Rane ismét félreérthető kijelentése csak fokozta a hangulatot. Caius már bele is sápadt a beszélgetésbe. Természetesen Nati nem gondolt bele a mögöttes tartalomba és nem értette, hogy miért van annyira kiakadva Caius. Ha látná azt a kígyót, ő is egyből meg akarná lovagolni. Csak akkor kezdte gyanítani, hogy valamit itt félreértenek, amikor mindenki távolabb ment tőlük és egy anyuka szörnyülködve terelte el tőlük a kisfiát. A Rane mellett álló lány már szinte összecsuklott a nevetéstől, amikor végre átvette kígyó alakját. Nati ámulva nézte a mutatványt, és a látottak után Caius is kezdte felfogni a helyzetet.
- Arisa! Ez nagyon menő! – lelkendezett Nati, majd megsimogatta a fenséges teremtményt, majd egyből vissza is változott a lánnyá, aki előtte volt. Az emberek most már még nagyobb körben kezdték el kerülni a furcsa négyest.
- Örülök, hogy legalább valaki értékeli mindkét alakomat. – jegyezte meg dacosan.
- Ti mikor érkeztetek? Mi már vagy két órája itt dekkolunk, és senki nem keresett minket idáig. Unatkozom. – váltott témát Rane.
- Mi még csak most érkeztünk. – mondta Nati. Bár igazából a maga nevében beszélt és nem is értette, hogy Caius hogy a viharba ért oda hamarabb nála.
- De jó nektek. – sóhajtotta a fiú. Látható jelei voltak az unalomba kikészülésnek.- A színházat nem szereted véletlenül? – kérdezte hirtelen.
- De nagyon! Bár csodálkoznék, ha lenne még rá időnk. – mondta Nati elgondolkozva, és visszagondolt arra amikor ő is a színház része volt.
- Ice Make: Stage. – Rane a vízen létrehozott jégből egy színpadot, majd rá néhány csontváz-színészt. Nati csodálva figyelte, hogy mennyit fejlődött a fiú utolsó találkozásuk óta.
- Mit akarsz előadni? – Kérdezte mosolyogva.
- Rane... Te nem vagy teljesen komplett. – mondta a lány, és úgy érezte, hogy ebben a városban az ő nevük tiltólistán lesz. Már arra is gondolt, hogy külföldinek kellene tettetnie magát. - De ha már kész a színpad legyen valami klasszikus! – vonta meg a vállát. Azzal sose volt baj, hogy Nati beszálljon a hülyeségbe. Nati társa pedig csak a fejét kapkodta. Nem értette az előtte lezajlott kígyós jelenetet sem teljesen, most meg ez. Nem bírta feldolgozni. Hogy lehet ennyi energia és lökött ötlet ezekben a fiatalokban. A jég színpadon egy torony emelkedett a magasba, még ha valaki nem vette volna észre, hogy mi folyik most már mindenképp figyeljen fel a furcsa jelenetre. Nati elhelyezkedett törökülésben és onnan nézte a nem mindennapi produkciót.
- Ó, Rómeó, miért vagy te római? – Arisának láthatóan nehezen mentek még az efféle szövegkönyvek, de teljes átéléssel tette magáévá a színpadot. Nai úgy érezte, hogy a lelkesedése mindenért kárpótolja.
- Arisával még nem jutottunk el a színházakig. – mondta Rane. Nati ránézett és úgy érezte, hogy egy kicsit elvesztette az irányítást a darab felett.
- Majd velem eljut. Egy férfi mindig máshogy látja, mint egy nő. – mondta Nati bölcsen.
- Ó, Romeo! Jó Merkúr Tündér... – Nati elkezdett nevetni. Az egy dolog, hogy időben és helyben már teljesen máshol jártak, de már a szereplők sem stimmeltek.
- Merkutio – súgta oda segítségképpen Rane társának, aki egy cseppet sem foglalkozott azzal, hogy nem helyes az előadás.
- ... meghalt! Ez a dicső lélek felhőkbe vágyott, Nagyon korán elrúgta ezt a földet. – Nati már meg se próbálta követni az eseményeket, csak ült a napon, és élvezte Rane valamint Arisa társaságát. Teljesen elképedt rajta, hogy Arisa emberré vált ameddig nem találkoztak. A színdarab hirtelen megváltozott, feltehetően Laiosz felemelte fénykardját és egy csontváz felé fordult.
- Én vagyok az apád… - Nati itt már minden kontrollt elveszítve a hasát fogva nevetett, Caius pedig értetlen arccal bámult még mindig. Nem értette, hogy mégis hogy barátkozott össze ezzel a kettővel. Az előadást egy egyenruhás férfi szakította meg aki köhögni kezdett a mágusok mögött. Láthatóan egy rúnalovag volt az.
- Rane Iceclaw és Nati Teina? A kapitány várja önöket a hajón. – mondta komoran. Nati gyorsan felpattant, leporolta hátsófelét, majd kicsit megbánó arccal a lovag után indult a quartett. Nem így akart bemutatkozni.
- Na végre. – Mondta Rane, mintha mi sem történt volna, és eltűntette a szórakozás maradványait.
Natinak nem sok kedve volt hajóra szállni. Az még sosem végződött jól. Egy nagy és szép hajóra kezdtek el felsorakozni, ahol Nati egyből meglátott még egy ismerős arcot. Ám ez az arc másképp töltötte el boldogsággal. Atsui volt az, akiről csak annyit hallott, hogy elhagyta a céhet. Hogy miért döntött így, arról számos pletyka terjengett, viszont egyiket sem fogadta kész tényként. Valószínűleg ennek az okáról csak a mester és ő tudnak érdemit mondani. Egy pillanatig habozott, hogy odalépjen-e a lányhoz, nem tudta, hogy fogadná őt, majd mégis úgy döntött, hogy köszön neki. Ranenek intett, hogy mindjárt visszajön mellé. Persze Caius ismét követte őt.
- Atsui! Rég láttalak titeket! Hogy megy a sorotok? –Illetlenség lett volna tőle figyelmen kívül hagyni a lányt, mégsem tudta pontosan mit is mondhatna.
- Szia Nati. Jól vagyunk, köszönjük. – Hirtelen úgy tűnt, hogy a beszélgetés csupán ennyiből fog állni. - Minden jól alakul, bár egy kicsit azért hiányzik a céh – mondta szokásos kedvességgel. Nati csak elmosolyodott ezt hallva. - Na és te? Mivel töltöd mostanában az időd? – hirtelen nem tudta a lány, hogy mit mondhatna.
- Csak a szokásos. Aztán a mesternek hála itt kötöttem ki.
- Ki ez a gyönyörű Istennő? – Nati kicsit lehajtotta a fejét. Bezzeg amikor Ranenek mutatkozott be nem bókolt ennyire.
- Állj már le! Nem hiszlek el! – mondta Nati idegesen, és lekevert neki egy fülest. Így beégetni őt valaki előtt…- Ő Atsu. A céhtársam volt. – rendezte le Nati gyorsan a férfit, majd ismét Atsu felé fordult. - Minden esetre megnyugtat egy kicsit, hogy te is itt vagy – Nat mindig felnézett a lányra, és megbízott a képességeiben.
- Nos.. én is örülök, hogy látlak –ez inkább hangzott úgy Natinak, mint egy udvarias szófordulat, de nem igazán törődött vele.. – Nem tudom, mire számíthatunk, de az biztos, hogy jól jönnek a megbízható emberek. Bob mester sem tudott semmi konkrétumot? – kérdezte kíváncsian Atsu.
- Nem. És ez őt is felettébb bosszantotta. – vallotta be őszintén Nati.
- Nem csodálom Na és? Az úriember a férjed tán? – kérdezte Atsu egy gyors témaváltás után.
- Atsu... Azért te is tudod, hogy nem ilyen rossz az ízlésem. Meg amúgy is, öreg hozzám. – nevetett Nati. Hálás volt az egyértelműen idióta kérdésért. Bár ezen még nem is gondolkozott, hogy mit mondana ha bárki megkérdezné, hogy milyen kapcsolatban áll Caius-sal. Barátjának mondaná? Társának? Pontosan ő maga sem tudta meghatározni.
- Na jó, ez övön aluli volt. – mondta Caius kicsit sértődötten. Caius vagyok, tiszteletére, hölgyem. Nati egy aggódó és védelmező barátja. – kicsit meghajolt, és kezet csókolt Atsunak. Igen. Nati is így gondolta. Talán a barát a legjobb szó rá. Bár ez egy igencsak érdekes barátság volt.
- Enyém a megtiszteltetés – hajtott fejet Atsu udvariasan, bár látszott rajta, hogy nem veszi igazán komolyan a jelenetet. - Mindjárt indulunk. Remélhetőleg nemsokára okosabbak leszünk. – mondta bizakodva, majd Nati és Caius visszabotorkáltak Rane és Arisa mellé. A hajó közben elindult a kikötőből, vélhetőleg mindenkit összegyűjtött, aki hivatalos volt az ügyre. Nati valamiért azt hitte, hogy többen lesznek ezen a nagyszabású, ámbár titokzatos munkán. Azokon kívül akiket ismert jelen volt még egy hosszú barna hajú férfi, vállán egy nagyon édes shugoval. Mellettük pedig két alacsony lány, mind a ketten a rúnalovagok egy fajta ruhájában. Az egyikük kifejezetten mogorvának tűnt, míg a másikuk mit sem törődött a körülötte zajló eseményekkel.
- Üdv mindenkinek! A nevem Grond D. Frawler, a hajó kapitánya és egyben az akció vezetője vagyok. Mint azt talán már tudják, a feladat nagyon kényes, és diszkrét. Igyekszem tömören felvázolni a helyzetet: A sziget, ahová tartunk, egy furcsa mágikus erővel rendelkezik. Még mi sem tudjuk pontosan, hogy mi is történik ott, de egy biztos. Valamilyen tér vagy időmágia létezik a sziget nyugati részén, ami már sok-sok éve jelen van, ezt pedig mi ki is aknáztuk. Több, kifejezetten veszélyes fegyenc került oda, akiknek a fogva tartása vagy nem volt lehetséges, vagy nem volt kívánatos. A lényeg, hogy erős egyénekről van szó.
Egy kaput találtak sok éve a szigeten, de soha senki nem jött rá, hogyan került oda. Csak annyit tudtak, hogy aki átment rajta, többet nem tért vissza. A legveszélyesebb bűnözőket küldték át rajta, és soha egyiküket sem láttuk többé. Nem tudjuk, mi lett velük, a testület pedig egy idő után nem áldozott több forrást a kutatásokra. Ez egy mindenki számára kényelmes megoldás volt, egészen egy héttel ezelőttig.
A kapu, melyet eddig használtunk, egyszerűen eltűnt, helyette pedig megjelent egy híd, amely egy egész erődítményt fedett fel, egyenesen a sziget mellett, melyről eddig még semmit sem tudunk.
A feladat pedig magától értetődő: tudjátok meg, hogy mi van az erődben, és hogy mi lett a kapuval! Most kérdezhetnem, de kérem, röviden, nemsokára megérkezünk – Nati hallotta a szavakat, de közben a férfi szőke kissé szélfútta haját és férfias testalkatát figyelte.
- Van-e arra valami garancia, hogy ki is tudunk majd jutni, ha bezárulna mögöttünk a híd? – Rane kérdése visszazökkentette Natit a jelenlévők sorába, és emlékeztette rá, hogy most mire kell koncentráljon.
- Nincs. – rövid, tömör, és velős válasz érkezett. A lány úgy gondolta, hogy nem egy feketeöves szájkaratés a kapitány. Bár mindenki okozhat meglepetést.
- Mire számíthatunk odabent? Mennyire veszélyesek a fegyencek?
- Nem tudom.
- Átment már bárki a hídon? – kérdezte Atsui. Nati úgy érezte, a válasz az lesz: Nem tudom.
- Igen, egy kis felderítő csapatot, amely öt fős volt, két nappal ezelőtt már beküldtek. Azóta nem hallottunk róluk. – bár nem jól tippelt, a válasz mégsem volt valami biztató számára.
- Ön is velünk tart, Kapitány? – kérdezte egy ismeretlen lány a sorból.
- Igen, én is magukkal tartok négy rúnalovag kíséretében. – felelte a férfi. Nati elgondolkozott. Mindössze négy. Valamit vagy nagyon el akarnak titkolni még a tanács nagy része elől is. Vagy csak ennyire bíznak abban a négy emberben és bennük. Kíváncsi volt, hogy mikor kapják meg a titoktartási szerződésüket.
- Ez aztán a hasznos emlős… - Jegyezte meg Koko Atsunak. Persze mint máskor, most sem bírt a megjegyzéseivel. Atsu láthatóan valami hasonlón gondolkozott majd hangosan megkérdezte.
– Magának mennyi a fizetése? – Nati ledöbbent a kérdéstől, és nem értette, hogy jön ez ide. Bár jogos volt. Jó pénzért ő is mondta volna szívesen, hogy „nem tudom.”
- Kétmillió nettó. – Natinak hirtelen felcsillant a szeme. Nem is lehet rossz parti a férfi. Jól néz ki, fiatal, és még jól is keres. Na meg nincs sokat otthon a munkájából kifolyólag. Azon kezdett el gondolkozni, hogy vajon van e már családja a kapitánynak. Vagy talán meleg? Mi másért vetné bele magát egy ilyen helyes férfi a munkába? Meg egyébként is. A rúnalovagok között rengeteg a férfi. Csak találhatott magának valami szemügyrevalót.
- Van bármilyen információ, ami a hasznunkra válhat odabent azon kívül, hogy "nem tudom"? – rondított bele Caius Nati gondolataiba a kérdésével. Bár az teljesen jogos volt.
- Azt egyelőre sajnos én sem tudom megmondani, hogy mi lehet hasznos és mi nem, de annyi biztos, hogy valami oka csak van annak, hogy nem szökött még meg egyetlen fegyenc sem, nemde? – ez a ködös megfogalmazás láthatóan mindenki agyára kezdett menni. Az alakváltó azon kattogott, hogy miért hívták őket ide, ha bennük sem bíznak, és nekik sem mondanak el semmit az ügyről.
- Kaphatunk egy listát a fegyencekről, akiket idáig beküldtek, meg arról, hogy milyen erejük van? – kérdezte Rane.
- A legtöbb név sajnos még előttem is titok. Jobbára csak azok ismerik a rabok kilétét, akik részt vettek a szigetre szállításukban. Egy dolgot azonban biztosan tudok: A legutóbbi alak, aki idekerült, az egyetlen csettintésével képes volt lángba borítani egy egész várost, és még csak ott sem kellett lennie, bőven elég volt, ha pár kilométerre figyelt csak. – felelte a kapitány. Látszólag félelmet akart kelteni, bár Raneből egészen más érzések törtek fel.
- Heh, és mit csinál a fickó, ha nincs a közelben város?
- Nati majdnem elkezdett hangosan nevetni, de végül csak egy rövid horkantás hallatszott.
- Rane, ez most komoly! – súgta oda a fiúnak.
- Jól van. – Helyeselt Rane, és csendben maradt. Caius lesújtó pillantást vetett maga elé, úgy érezte kezdi elhagyni a remény. Társait pedig a józan ész.
- A felderítő osztagban, amiről nem jött hír, mióta beértek a célterületre.... Volt köztük hírszerző is? – kérdezte még mindig kedvetlenül az egyik alacsony lány.
- Természetesen. Miféle kérdés ez? – körülbelül olyan kérdés volt, mint amilyen válaszokat a csapat kapott. – Készüljenek, nemsokára kikötünk! – Natit még mindig az a kérdés izgatta, hogy vajon a kapitány homoszexuális-e? Nem zavarták a melegek, sőt, kifejezetten elfogadta és kedvelte őket. A szabad szeretés híve volt, viszont ahhoz képest, hogy milyen jól néz ki a kapitány és hogy hány jó nő van a hajón, túl ridegen viselkedett. Nem mert konkrétan rákérdezni a lány a tényre, úgyhogy kerülő úton tette.
- Kapitány… Van családja? – kérdezte a választ várva. Miután kimondta jött rá, hogy ez talán egy kicsit félreérthető az ő szemszögéből.
- Hogyne lenne. A sereg a családom. – Tehát meleg és munkamániás. Két millió nettó ide, vagy oda, úszhat tovább a hajóval.
- Engem az érdekelne, hogy a Mágus Tanács mióta lett ilyen inkompetens, nerk? – szólalt meg a shugo dühösen. - Az egész szituációt titkosított információk övezik, még maga sincs teljesen tisztában az oda szállított fegyencek listájával és mégis semmilyen ellenőrzést nem végeztek el rajtunk. Egyáltalán nem kellett hitelesítenünk, hogy kik és miért vagyunk itt, nerk! Egy ilyen helyzetben egy sötét céhes egyből kapna az alkalmon, hogy kiszabadítson valakit, vagy akár új szövetségesekre leljen, nerk. És mégse néztek utánunk. Ennek az embernek – mutatott a társára a kis lény, aki időközben lemászott a földre. – még a céhpecsétjét se ellenőrizték. Nem mintha manapság azt már nem lehetne könnyűszerrel hamisítani. Honnan tudja, hogy nem épp az Oracion Seis egyik tagja, nerk? – hirtelen az egyébként sem zajos társaság még komorabbnak tűnt. Tapintani lehetett a feszültséget a levegőben.
- Ezt most tényleg muszáj volt? – Kérdezte a shugo társa.
- Ha sötét céhes lenne a fedélzeten, engem az sem érdekelne. Ha így lenne, legalább nem kéne leszállítani az akadályig, hanem egyből ott lehetne hagyni... már ha még üzemel. Ami pedig az kiszabadítási kísérletet illetné: nem hinném, hogy túl sok illetőnek tudomása lenne egyáltalán a létezéséről a helynek, ahová tartunk, ha pedig van, akkor saját maga is eljuthat oda, nem kéne a mi segítségünk neki, elvégre mi nem őrizzük a helyet, ha netán ez nem lett volna nyilvánvaló eddig. – az ügyet nagyon fontosnak állították be, Nati mégis úgy érezte, hogy a kapitány félvállról veszi az egészet.
- Mit fogunk mi ott enni? –szólalt meg ismét a férfi. Nati reménykedett benne, hogy ez a kérdés nem fog felmerülni, mert mire megéheznek, újra a szárazföldön találják magukat. Meg amúgy is mindig hordott magánál kekszet.
- Komoly a kérdés. Minket is meg fog enni két napon belül. – mondta Rane látva, hogy a kapitány nem veszi komolyan a dolgot. A lány sejtette, hogy barátja ismeri a mellettük álló férfit, méghozzá elég jól.
Nati a távolba pillantott mikor a kapitány végleg feloszlatta a kis társaságot. A hajó orránál állt, és már felfedezni vélte a célt, amikor Caius odaállt mellé.
- Mit gondolsz. – révedt a távolba a férfi.
- Nem tudom. Attól tartok, hogy igazad lesz. – fordult meg Nati, és háttal nekidőlt a hajó falának, így szembefordulva Caiussal. – Nem tartogat semmi jót ez az egész, viszont innen már nincs visszaút, nem? Bízzunk a legjobbakban. Ami megnyugtató számomra, hogy Atsu, Rane és Rane ismerőse itt van. Annak a férfinak elképesztő mágikus ereje van. – gondolkozott el a lány.
- Tudod, néha úgy tűnik, mintha nem vennéd elég komolyan a dolgokat. Most is amikor Ranevel ott csináltátok a fesztivált… - Nati meglepődve pillantott barátjára.
- Jah, az? Ha túl komolyan vennék mindent, vagy folyamatosan azon agyalnék, hogy mi lesz ennek a kimenetele, egy savanyú depresszív kis ribi válna belőlem. Komolyan veszem és aggódom is. De az majd ráér ha ott vagyunk. – És abban a pillanatban kikötött a hajó. A kis csapat összegyűlt a hajó aljánál, majd szépen sorban átbaktattak a hídon. Nati szorosan Caius mellett maradt mindvégig.

- És most? Mik a további utasítások? – kérdezte a felhőn ülve Reigen belépve a külváros légterébe.
- Nincs további, nerk. – vágta rá hanyagul Nokinerk egy vállrándítással megspékelve.
– Hogy-hogy nincs?
– Goldmine is csak annyi információt kapott, mint amennyit nekünk mondott, nerk.
– Neked.
– Nekem mondott, nerk - helyesbítette magát Nokinerk.
– És akkor most mihez kezdünk? - tette fel a kérdést az ifjú mágus.
– Mivel ez egy kikötőváros és a feladat célpontja egy sziget, így a leglogikusabb a kikötő lenne, mint kutatási helyszín, nerk. Vagy megkérdezhetjük ott az utcán sétáló rúna lovagot is. – mutatott le az egyik főutcán ácsorgó világoskék és fehér színekben pompázó rúna lovagra, aki egy mappát szorongatott a kezében és az embereket pásztázta.
Reigen felé vette az irányt és mellette földet érve megszólította.
- Elnézést!
A rúna lovag összerezzent és a pulzusa egyből a plafonra ugrott. A mappát is majdnem kiejtette a kezéből. Nem csoda, hisz mikor az előbb abba az irányba nézett közel és távol egy lélek se volt arra.
- Nem akartalak megijeszteni - mondta Reigen szánakozóan, látva a nála fiatalabb rúna lovag reakcióját.
- Nem ijedtem meg. – felelte levegő kapkodva, de nem sikerült túl meggyőzőre. A büszkesége megkövetelte, hogy ne ismerje be, Reigen pedig ezt tiszteletben tartotta és inkább figyelmen kívül hagyta az előző jelenetet.
- Reigen Hawkins vagyok a Quatro Cerberusból, ő pedig itt Nokinerk - mutatott a tőle jobbra álló, combjáig érő pufók kis shugora - Egy Mágus Tanácsos megbízásra jöttünk.
A Rúna Lovag lopva a mappáján lévő papírra pillantott.
- Áh, persze-persze. Már vártunk titeket. A kikötőbe kell menni, a hetes dokkban horgonyzik a M.C.S. Marigold. Grond D. Frawler kapitányt keressétek.
- M.C.S.? - pislogott értetlenül Reigen.
– A Mágus Tanács által használt hivatali hajók egyen kezdőrövidítése, nerk. Magic Council Ship. M.C.S., nerk. - felelte, közben pedig összefonta a kezeit a mellkasa előtt és összeszűkített szemmel pásztázta a lovagot. Nokinerk akkor szokott így viselkedni, amikor valami bosszantja. Reigen azt hitte, hogy a tudatlansága húzta fel kis társát, pedig kivételesen nem így volt.
- Hát, köszönjük - fordult mosolyogva a lovag felé, aztán elköszönve tőle a kikötő felé vették az irányt. Az első pár utcáig némán mentek egymás mellett. Reigen látta, hogy valami nagyon zavarja kis barátját és kezdte úgy érezni még se ő volt a ludas.
– Mi a baj?
- A Mágus Tanácstól nem ezt vártam volna, nerk…
– De, miért? Hisz útbaigazított minket.
– De le se ellenőrizte a személyazonosságunk, nerk. Ahhoz képest, hogy Goldmine mennyire titkos megbízatásnak mutatta be, nem igazán viselkednek ahhoz mérten.
– De bemutatkoztunk. Biztos rajta voltunk a papírján.
Nokinerk erre csak a fejét rázta.
– Nem. Azon csak egy céh lista volt, ahonnan küldtek mágusokat, nerk.
– Nem is láthattál rá arra a papírra. Legfeljebb ha lehajolt volna cipőfűzőt kötni.
– Még mikor ereszkedtél a felhővel akkor láttam, nerk
– Milyen jó szemed van.
– Egyébként meg fogalma sem volt róla, hogy ki voltál. Bemutatkozhattál volna Max DeLuise névvel, akkor is ugyanez lett volna, nerk.
– Na és ha nem ismert fel?
– Te vagy az Elemek Ura, Reigen Hawkins. A varázsló társadalom tetemes része ismer téged. Legalább hallásból.
– Úgy tűnik, ő a kevesek között lehet.
– Nagyon úgy tűnik. Szerintem a kölyök még nem rég végzett a Rúna Akadémián, nerk. És máris egy ilyen szintű megbízatásra küldenék el… Remélem a hajón nem csak kölykök lesznek, nerk.
– Végül is csak egy útjelző tábla szerepét kapta meg. Lehet, hogy csak szakmai gyakorlaton van.
– Lehet. - morogta Nokinerk, közben pedig elérték a korábban említett kikötőt. Megkeresték a hetes dokkot, ahol valóban horgonyzott egy hajó. Az orr oldalán pedig ott virított a M.C.S. Marigold felirat, a hajó neveként.
– Ha minden igaz ez lesz az.
– Nagyon úgy fest, nerk. - zsörtölődött tovább Nokinerk. Továbbra sem volt megbékélve a helyzettel és úgy tűnt nem is vár már semmi jót.
Felsétáltak a rámpán, a fedélzeten pedig rúna lovagok és mágusok nyüzsögtek. Az egyikük ki is tűnt a tömegből a zöldes hajszínével. Reigen céhtársa volt a Quatro Cerberusból, Rane Iceclaws. Ahogy észrevette az ifjú mágust rá is köszönt.
- Reigen! - integetett felé már messziről, majd elvált egy mágustól, akivel épp beszélgetett és Reigen felé vette az irányt, egy rövid feketehajú nő társaságában.
- Goldmine szólt, hogy minket is megkért, hogy tartsunk veled?
- Tényleg? - kérdezett vissza, majd a tekintete levándorolt Nokinerk felé.
- Most mi van? Nekem nem mondta, attól hogy beszéltem vele, nerk. Gondolom Maxet nem találta meg és így máshoz volt kénytelen fordulni. Ne vedd sértésnek, nerk. - vetette oda hanyag módon Nokinerk. Sokszor szaladt ki a száján sértésnek tűnő szöveg, pedig nem annak szánta. Szerencséjére a céhtársai sokszor fel se fogják, hogy az is lehetnének ezek.
- Bájos. - mordult fel halkan a fekete hajú nő, és szúrósan nézett Nokinerkre. Rane csak elnevette magát.
- Nem veszem annak. Még nem vagyok olyan erős, mint ő. De már nem érzem magam annyira elveszettnek, mint régen. - nézett körbe a többi mágusra. - Felteszem, ti sem hallottatok többet a küldetésről, mint mi? Csak annyit, hogy rúnalovagok hívatnak minket.
- Nem sokat tudunk mi se. Ide a hajóhoz is úgy irányított minket egy rúna lovag. Jut eszembe, szerintem mi még nem is találkoztunk - fordul oda Reigen a fekete hajú nőhöz - Reigen Hawkins vagyok, ő pedig itt Nokinerk.
- Arisa vagyok, csak más formában. - mondta röviden a severus, és megkocogtatja a felkarján körbefutó lakrima ékszert. Reigen érdeklődve tanulmányozta. Szakmabeliként ő is csinált már nem egy ilyen ékszert. Szívesen foglalkozott lakrimákkal. Persze igazából, csak hobbiszinten, de olykor kivitte Frescia Town bazárába a portékáit, ha már nem fért tőlük és Nokinerk nagyon nyúzta már, hogy passzolja el a cuccokat, amiket úgy se használ. Máskor meg, ha épp egy céhtársa vagy barátja kereste meg egy kéréssel, akkor is elkészített valamilyen lakrimát.  
- Alakváltó lakrima van benne. – magyarázta Rane, persze Reigen ezt már tudta.
- De remélem, azért megtudjuk még érkezés előtt, hogy mit is akarnak tőlünk. Ismertek innen bárki mást?
- Én nem fűznék hozzá sok reményt, nerk - dünnyögte Nokinerk.
– Hmm… - nézett körbe Reigen ismerős után kutatva, de nem ismert fel senkit sem, aztán megpillantott egy fehér hajú nőt – Jé, ott van Atsu, mellette meg biztos Koko is, csak nem látszik a többiektől. Oda megyek köszönni.
– Várj még, nerk - szólt rá partnere, ugyanis a beszélgetésük közben a matrózok felhúzták a rámpát és a horgonyt is. Vitorlát bontottak és a hajó elindult. A rúna lovagok pedig a fedélzet közepére terelt minden mágus, így Reigennek tiltakozni se volt lehetősége, hogy márpedig ő köszönni akar a Blue Pegasusos barátjának. Kénytelen volt a tájékoztató utánra halasztani.
Nemsokára egy fehér egyenruhás, szőke, fiatal férfi lépett ki egy ajtón. Ahogy a rúna lovagok köré rendeződtek úgy tűnt Reigennek, hogy ő lehet a kapitány, Grond D. Frawler.
Ezt Nokinerk is leszűrte és összefonta a karjait a mellkasa előtt. Reigen észrevette társa tiltakozó magatartását.
– Mi az?
– Semmi…
– Vele is baj van?
– Mennyi lehet? Harminc, nerk? Jó fiatalon kapott hajós kapitányi címet.
– A bölcsesség nem korfüggő.
Erre már Nokinerk nem válaszolt. A kapitány végig pásztázott a tömegen, aztán bele kezdett a beszédébe.
- Üdv mindenkinek! A nevem Grond D. Frawler, a hajó kapitánya és egyben az akció vezetője vagyok. Mint azt talán már tudják, a feladat nagyon kényes és diszkrét. Igyekszem tömören felvázolni a helyzetet: A sziget, ahová tartunk, egy furcsa mágikus erővel rendelkezik. Még mi sem tudjuk pontosan, hogy mi is történik ott, de egy biztos. Valamilyen tér vagy időmágia létezik a sziget nyugati részén, ami már sok-sok éve jelen van, ezt pedig mi ki is aknáztuk. Több, kifejezetten veszélyes fegyenc került oda, akiknek a fogva tartása vagy nem volt lehetséges, vagy nem volt kívánatos. A lényeg, hogy erős egyénekről van szó – darálta a kapitány - Egy kaput találtak sok éve a szigeten, de soha senki nem jött rá, hogyan került oda. Csak annyit tudtak, hogy aki átment rajta, többet nem tért vissza. A legveszélyesebb bűnözőket küldték át rajta, és soha egyiküket sem láttuk többé. Nem tudjuk, mi lett velük, a testület pedig egy idő után nem áldozott több forrást a kutatásokra. Ez egy mindenki számára kényelmes megoldás volt, egészen egy héttel ezelőttig. A kapu, melyet eddig használtunk, egyszerűen eltűnt, helyette pedig megjelent egy híd, amely egy egész erődítményt fedett fel, egyenesen a sziget mellett, melyről eddig még semmit sem tudunk. A feladat pedig magától értetődő: tudjátok meg, hogy mi van az erődben, és hogy mi lett a kapuval! Most kérdezhetnek, de kérem, röviden, nemsokára megérkezünk.
A kapitány utolsó mondata kapcsán Reigen lenézett társára, akinek az arcára volt írva, hogy kavarognak benne a kérdések, talán tucatszámra. Valamiért mégse szólalt meg, csupán nagyokat szuszogva figyelt.
- Van-e arra valami garancia, hogy ki is tudunk majd jutni, ha bezárulna mögöttünk a híd? – tette fel Rane az első kérdést.
- Nincs – felelte nemes egyszerűséggel a kapitány.
- Mire számíthatunk odabent? Mennyire veszélyesek a fegyencek? – tette fel Rane a második kérdést.
- Nem tudom.
- Átment már bárki a hídon? – érkezett a kérdés Atsuitól.
- Igen, egy kis felderítő csapatot, amely öt fős volt, két nappal ezelőtt már beküldtek. Azóta nem hallottunk róluk. – felelte Frawler. Nokinerk hümmögve merült el a válaszon.
- Ön is velünk tart, Kapitány?
- Igen, én is magukkal tartok négy rúnalovag kíséretében.
- Ez aztán a hasznos emlős… - szólalt meg Koko elég jól hallható hangon ahhoz, hogy halkan Reigen is meghallja, noha a fedélzet szinte átellenes pontján állt.
– Magának mennyi a fizetése?
- Kétmillió nettó. – vágta rá azonnal a kapitány. Reigen nem tudta hova tenni, Nokinerk csak a szemét forgatta.
- Hol… - kezdett volna bele valamibe Rane, de inkább elharapta a mondatot.
- Van bármilyen információ, ami a hasznunkra válhat odabent azon kívül, hogy "nem tudom"? – tette fel a kérdést az egyik férfi.
- Azt egyelőre sajnos én sem tudom megmondani, hogy mi lehet hasznos és mi nem, de annyi biztos, hogy valami oka csak van annak, hogy nem szökött még meg egyetlen fegyenc sem, nemde?
- Kaphatunk egy listát a fegyencekről, akiket idáig beküldtek, meg arról, hogy milyen erejük van? – kérdezte Rane.
- A legtöbb név sajnos még előttem is titok. Jobbára csak azok ismerik a rabok kilétét, akik részt vettek a szigetre szállításukban. Egy dolgot azonban biztosan tudok: A legutóbbi alak, aki idekerült, az egyetlen csettintésével képes volt lángba borítani egy egész várost, és még csak ott sem kellett lennie, bőven elég volt, ha pár kilométerre figyelt csak – szorította ökölbe a végén a kezét. Nokinerk észrevette a gesztust. Elgondolkozott, hogy talán valamilyen személyes tapasztalat vagy kapcsolata is lehetett a kapitánynak a delikvenssel a szállításon kívül persze. Reigen éhséget érzett, noha nem olyan rég ebédelt.
- A felderítő osztagban, amiről nem jött hír, mióta beértek a célterületre.... Volt köztük hírszerző is? – szólalt meg a másik oldalon idáig csendben álló rúnalovag. Nokinerk ekkor jött rá, hogy ez a tájékoztató nem a toborzott mágusoknak szól csak. A Mágus Tanács Rúna lovagjai ugyanúgy nincsenek képben mi ez az egész.
- Természetesen. Miféle kérdés ez? – kérdezte értetlenül. – Készüljenek, nemsokára kikötünk! – a csapat oszolni kezdett, de az egyik nő hirtelen megszólalt.
- Kapitány… Van családja?
- Hogyne lenne. A sereg a családom. – válaszolta a kapitány. Nokinerk már nem bírta tovább. Jól hallható erős hangon szólalt meg, hogy a távozóban lévők is hallhassák.
- Engem az érdekelne, hogy a Mágus Tanács mióta lett ilyen inkompetens, nerk? Az egész szituációt titkosított információk övezik, még maga sincs teljesen tisztában az oda szállított fegyencek listájával és mégis semmilyen ellenőrzést nem végeztek el rajtunk. Egyáltalán nem kellett hitelesítenünk, hogy kik és miért vagyunk itt, nerk! Egy ilyen helyzetben egy sötét céhes egyből kapna az alkalmon, hogy kiszabadítson valakit, vagy akár új szövetségesekre leljen, nerk. És mégse néztek utánunk. Ennek az embernek – bök Nokinerk Reigen irányába – még a céhpecsétjét se ellenőrizték. Nem mintha manapság azt már nem lehetne könnyűszerrel hamisítani. Honnan tudja, hogy nem épp az Oracion Seis egyik tagja, nerk? – kérdezte szemrehányóan a kapitányt.
Feszült csönd következett. A kijelentésre az összes fedélzeten lévő rúna mágus szeme Reigenre szegeződött. Többek idegesen szorítottak rá a mágikus botjukra, vagy épp csúsztatták a kezüket a hátuk mögé. Gyanakvó tekintettel méregették az ifjú mágust.
- Ezt most tényleg muszáj volt? – kérdezte Reigen a társától, közben kezdte egyre kényelmetlenebbül érezni magát a szúró tekintetektől, amit lassan már késként érzett.
- Ha sötét céhes lenne a fedélzeten, engem az sem érdekelne. – Frawler egyszerűen megrántotta a vállát - Ha így lenne, legalább nem kéne leszállítani az akadályig, hanem egyből ott lehetne hagyni... már ha még üzemel. – gondolkodott el mondat közben. - Ami pedig az kiszabadítási kísérletet illetné: nem hinném, hogy túl sok illetőnek tudomása lenne egyáltalán a létezéséről a helynek, ahová tartunk, ha pedig van, akkor saját maga is eljuthat oda, nem kéne a mi segítségünk neki, elvégre mi nem őrizzük a helyet, ha netán ez nem lett volna nyilvánvaló eddig.
A válasz kicsit sem volt megnyugtató Nokinerk számára, sőt csak még idegesebb lett tőle. Az zavarta a legjobban, hogy ilyen hozzáállással semmi különbség nem volt az összetoborzott mágusok és az oda bedugott bűnözők között.
- Mit fogunk mi ott enni? – tette fel Reigen a régóta érlelődő kérdését. Nagyon úgy tűnt neki, hogy nem egy rövid megbízásról van szó. A kapitány azonban válaszra sem méltatva elfordult.
- Komoly a kérdés. Minket is meg fog enni két napon belül. – figyelmeztette Rane a kapitányt, de ő sem kapott rá reakciót, aztán Frawler elvonult a kabinjába.
Nem sokkal később meg is érkeztek az említett szigetre. Ahogy kikötöttek és lesétáltak az emberek a mólón Frawler kapitány még egyszer utoljára felajánlotta, hogy aki akar, még szabadon elmehet. Természetesen az emlékeit törölték volna a feladattal kapcsolatban, de semmi más hatása nem lett volna a visszavonulásnak. Akár tücsök is ciripelhetett volna a háttérben, mert mindenki némán és mozdulatlanul meredt a kapitányra. Aki csak bólintott rá, majd elindult a híd felé, a mágusok és rúna lovagok pedig követték.
Nokinerk pedig megidézte a mágikus interfészét és egy zongoristát meghazudtoló módon kezdte el nyomkodni a billentyűket.
- Mit csinálsz?
- Csak némi biztosítékot, nerk - felelte a shugo, majd mindkettőjük feje felett egy zöld töltő csík jelent meg, amit persze rajtuk kívül senki más nem látott. Persze Reigen se látta Nokinerk csíkját, csak a sajátját.

A híd túl végéhez érve a kapitány megvárta, hogy minden vállalkozó szellemű mágus felzárkózzon mögé. Egy szépen faragott, kő boltív előtt álltak, a Nap kellemesen melegítette Atsu hátát. Egészen derűs idő volt egyébként, az időjárás láthatóan magasról tett rá, hogy ők éppen a halálba tartanak.
- Hadd küldjek át a portálon először egy csontvázat. Hátha megtudunk valamit – mondta a zöld hajú idegen.
- Pbspszspsbsz – Atsu a hang irányába fordult, de csak Koko küldött egy jól irányzott tüsszentést a varázsolni készülő srác lábára. Az érintett nyugodtan konstatálta a történteket, és folytatta a műveletet. Kezében egy gyönyörű jégből készült virágcsokor jelent meg. Atsu elismerően nézte a kis bűvész trükköt, a fiú azonban hitetlenül bámulta a képződményt. Mikor magához tért, átadta a csokrot Natinak, aki hálásan gyönyörködött az ajándékban, majd rémülten nézte végig, ahogy az ráfagy kezeire. A fiú nagyon sóhajtott, majd tekintetét lassan Atsura emelte.
- Ha meghalok, az a mosómedvéd hibája.. – közölte, Atsu pedig csendben visszafordult a boltíves bejárat felé. Nem kívánta kommentálni az eseményeket, inkább próbált felkészülni az eljövendőre… bármi is legyen az.
- Örömmel magamra vállalom ezt a terhet.. – nyögte vissza Koko flegmán, majd orrát a bal mellső lábával szárazra törölve, előrébb lépett.
Frawler nem szólt semmit, hanem egyszer csak belépett a boltív alatt a tenger felett lebegni látszó erődítmény területére. Atsu gondolkodás nélkül követte..
Pont olyan furcsa érzés kapta el, mint mikor Chantaiban léptek be egy térkapuba. A világ mintha egy pillanatra megfordult volna körülötte, ő pedig egy félhomályba burkolózó épület belsejében találta magát. Körbe fordult, de már senki nem állt körülötte.
- Hahó! – mondta félhangosan, bár tudta, hogy valószínűleg senki nem fog rá válaszolni. Kőből, és fából készült épületben állt, mindkét oldalán zárt karámokat látott. Egy istálló kellős közepére csöppent, de se embereket, se lovakat nem látott. Kinyitotta az egyik karám ajtaját, és a falhoz sétált, majd egy gerendára felmászva kilesett az istálló oldalán végigfutó ablakon. Több épületet, és egy tornyot is látott, amiket füves területek, és kövezett utak választottak el egymástól. Jobbra kuksolva egy szép, nagy kastélyt is kiszúrt, úgy gondolta, az lehetett a főépület. Viszont egy teremtett lelket sem látott sehol.
Leugrott a gerendáról, és határozott léptekkel az épület egyetlen, széles, kétszárnyú bejárata felé indult. Mielőtt odaért, előhúzta kodachiját, és megtöltötte azt varázserejével, ami azonnal aranyszínűvé varázsolta a deszkázott ajtót. Pillanatnyi elhatározásában már nem tudott visszafordulni a kabátjáért, amit megint ledobott magáról, valahol a karámok között. Le sem lassított, bal kezével nekifeszült a kijáratnak, és kilökte azt..

Koko Atsu nyomában átlépett a boltív alatt, majd abban a pillanatban ugyanott találta magát, ahol az előbb szerencsésen lefikázta azt a zöld hajú idiótát.
- MI A FA… ? – kérdezte hangosan az égiektől, majd újra nekiindult, hogy belépjen az erőd területére.

Békésen sétált keresztül a sebtiben összeszedett csoport a hídon. Frowler vezetett minket négy rúnalovag társaságában, mi pedig mögöttük baktattunk. Senki sem volt beszédes kedvében a jó idő ellenére sem - mindenki a saját gondolataival volt elfoglalva, amelyeket borússá változtatott az előttünk tornyosuló, szervezetlennek tűnő küldetés.
- Semmi értelmét nem látom ennek a küldetésnek. Út a semmibe... - morgott tovább Arisa.
- De most már nincs visszaút.
- Ahogy gondolod. - vont vállat familiárisom, és visszafordult a híd végén elhelyezkedő boltív felé, ami előtt Frowler megállt. Hogy is mondta? A híd végén tűnik el minden... A boltív lenne a portál?
- Hadd küldjek át a portálon először egy csontvázat. Hátha megtudunk valamit. - léptem az Atsui nevű lány és kisállata közé. A dimenziókaput megnyitó pecsétem zölden felizzott. Egyik csontvázam mocorogni kezdett a zsebdimenzió mélyén hívásomra.
- Pbspszspsbsz – mélyről jövő, hangos tüsszögés zavarta meg koncentrációmat, és valami nedveset éreztem lábamon. Lenéztem. A kisemlős letüsszögött. Hangos sóhajjal ráztam le a lábam, és visszafordultam az idézés felé.
A pecsét enyhén megremegett, és a mágia szálai hirtelen megbolondultak. A nekromanta mágia hirtelen jégmágiába fordult, és kezemben egy csokor jégrózsa jelent meg. Értetlenül néztem rá. De hát... Nekromanta mágiát akartam használni. Alig jutott el a fejemig az elszórt taps, ami a csokrot jutalmazta, de borzongani kezdett a hátam. Pár perce még működött a mágiám. Ugye nem a koala volt?  Újra próbálkoztam az idézéssel, de a mágia újra más formába rendeződött. Egy jégkocka koppant a földön.
Gondolkodás nélkül nyomtam Nati kezébe a virágokat, és harmadszor is megpróbáltam megidézni a csontvázat.
Halk sikollyal nyugtázta az alakváltó lány a próbálkozást. Ijedten fordultam felé. A jég alkarja feléig kúszott fel, és próbálkozásomra, hogy eltüntessem a jeget, egészen könyökéig futott a jégkéreg.
- Ha meghalok, az a mosómedvéd hibája... - közöltem hidegen Atsuival, akit láthatólag nem izgatott különösebben a lehetőség.
- Örömmel magamra vállalom ezt a terhet. - törölte meg orrát ugyanolyan érdektelenül orrát a beteg állat.
~ Arisa, van valami recepted koalára?
~ Nyersen? - javasolta felcsillanó szemmel a lány.
- Haladjunk. - döntött Frowler, mielőtt megtorolhattam volna a sérelmet, és két lépéssel a kapuban termett. Idegesen szorítottam össze a kezem, de nem tudtam mit tenni a jéggel. Bocsánatkérő pillantással néztem Natira. Előreléptem én is, Arisával együtt.
Gyomrom görcsbe rándult. Utoljára Adelus mágiája környékén éreztem ilyet, amikor a teret hajlítgatta a térmágus. A híd megpördült körülöttem, és egy házban találtam magam.


Két lépést tántorogtam, mielőtt meg tudtam volna kapaszkodni a semmiből megjelenő épületben. Ijedten néztem körbe. A hídnak nyomát sem láttam, ahogy a többieknek sem, mintha csak a föld nyelte volna el őket. Egyedül egy szőke, rövid hajú fiú állt mellettem. Szóval senki fontos. Egy kertben álltam. A távolban néhány ház álldogált, balra pedig az előbb még távolban álldogáló kastély.
~ Rane? Rane? - próbáltam megkeresni a jégmágust.
~ Itt vagyok, nincs gond. Mi történt? Te jól vagy? - válaszolt azonnal a hang. Megnyugodva sóhajtottam egyet. ~ És főleg, merre?
- A nevem Kiril. Kiril Yoshitsune. - döntötte meg a fejét a srác. De nem értem rá vele foglalkozni.
~ Egy istálló előtt. - néztem körbe. A széna szaga ugyan önmagában elárulta volna a gerendákból összetálkolt épületet, de fal mellett heverő szerszámok is segítettek a beazonosításban.
~ Én egy konyhában landoltam. Adelus térmágiájára emlékeztet az érzés. Ugyanúgy forog tőle a gyomrom. Van veled valaki?
~ Igen. - egy pillanatra beengedtem a jégmágust a látásomba, aki végigmérte a fiút. ~ Nem ismerős neked sem?
~ Nem. - rázta meg a fejét. ~ Velem Karna van. Tudod, a Sulekk az arénából.
~ Hogyne. - válaszoltam oda sem figyelve.
Végre figyelmet tudtam fordítani újdonsült társamra.
- Üdv. - viszonoztam végül a köszöntést, és gyanakodva néztem végig rajta, ahogy számba vettem a hajón megismert embereket. - Arisa vagyok. Te nem voltál a hajón.
- Nem, nem voltam... - gondolkodott el. - Egy másik csapatot kísértem, akik később akartak csatlakozni két rúnalovaghoz. Ők veletek voltak... Csak amikor a híd felé tartottunk, valami történt, és mire pislogtam, már itt találtam magam. De hol az az itt? Ez Fiore-ban normális?
- Nem, nem az. - ráztam meg a fejem. Nem akartam külön magyarázattal húzni az időt, ha úgyis elmeséli neki valaki telepátián keresztül a részleteket. - Rane csak ötletel, de ez térmágia lehetett. Szinte elveszett mágiaág, és valaki felszippantott vele minket a hídról. Szétszóródtunk. Ő egy Karna nevű kutyával vagy mivel van együtt egy épületben.
- Igen, Karna-senpai helyzetéről már én is kaptam jelentést. - bólogatott lelkesen Kiril. - A társaim azt szeretnék, ha összegyűlnénk valahol, egy helyen, amire mind rálátunk. Első ötletként  a kastély külső falának kapuja hangzott el... De talán ezt az istállót is megnézhetnénk? - nézett rá az épületre kíváncsian.
~ Van egy jó hírem, Rane. - mondtam szárazon.
~ Igen?
~ Jött egy rakás új telepata, akik a rúnalovagokhoz és Karnához tartoznak.
~ Remek. - nyögött fel Rane elkínzottan. ~ Menj vele az istállóba. Nem tudom, hogy és mikor futunk össze a többiekkel, de el szeretnék rakni egy csomó kaját, mielőtt Reigen megenne valakit.
- Rendben. - válaszoltam most már hangosan Kirilnek. - Rane is át szeretné vizsgálni az épületet, ahol kikötött. Egy konyhában vannak, és fel akar készülni egy vészhelyzetre. Utána félúton találkozhatunk.
- Akkor nyissunk be...? - nézett rá Kiril várakozóan az istálló ajtajára.
- Hölgyek előre, igaz? - mosolyogtam rá gúnyosan, és a kilincs felé nyúltam.
- Várj! - szólalt meg Kiril, és a csuklómra fogott. Másik kezében egy tekercs kötelet fogott, amit vélhetően az istálló tövében heverő egyik kupacból kapott fel.
Hidegen mértem végig.
- Kirill, tudom, hogy furák az emberek között a párzási rituálék, de ez nem a legjobb alkalom. - Nightyngale és Lian óta nem tudtam eldönteni, hogy minden ember ilyen közvetlen, vagy csak az a két nőstény.
- Ó nem, bilincs amúgy sincs nálam... - válaszolta teljesen természetes hangon. Eszerint az összes ilyen. Végre egy közös pont a Severusokkal.  - De gondolj bele! Mikor idekerültünk, mindenki elvált egymástól. Én mondom, fura ez az ország! Ha tovább szakadozik a tér, jobb lenne együtt maradni. "Egyikünk se oylan jó egyedül, mint mindnyájan együtt" . - mintha csak idézte volna valakitől a szavakat.
- Felkészültél arra, hogy ha tévedsz, esetleg meghalunk? - kérdeztem, de végül csak vállat vontam, és én is elkezdtem a derekamra csomózni a kötelet. A térkapuk Rane szerint amúgy sem voltak teljesen biztonságosak, így jó eséllyel ugyanakkora esélyünk volt meghalni kötéllel, mint kötél nélkül.
- Császári törvénykönyv, XVI: ciklusa. Testőri karaktert csak az uralkodójának beleegyezésével lehet kivégezni, vagy megölni, mert ugyanolyan fontosnak számít, mint az, aki parancsol neki. - szavalta.
~ Hogy mi?
- Mit csináltok a tengerrel, ha belefullad egy testőr? - kezdtem aggódni a fiúért.
- Olyan sose történik, túl anti-dramatikus. - mondta magabiztosan.
~ Ez hülye. - nyögött fel Rane is, mikor belehallgatott a beszélgetésbe.


Felkavarodott gyomorral, összezavarodva érkeztem valahová. A rosszullét után az első érzelmem a hiányérzet volt: Arisa eltűnt mellőlem.
Helyette egy ismeretlen férfi állt mellettem. Küzdőállásba helyezkedve léptem el a közeléből. Már majdnem jeget küldtem felé, de megállított az előző sikertelenség. Így csak résnyire szűkült szemmel vártam következő lépését.
- Rane? - szólított meg. A hangja mintha ismerős lett volna....
- Karna? - ugrott be az aréna és a Sulekk. Hát persze, emberi alakváltás. - Te hogy kerülsz ide? Az mondjuk jó kérdés, hogy hol az az itt. - néztem végül körbe. Arisa ez alatt a néhány másodperc alatt gyorsan beszámolt arról, hogy ő kivel találkozott, és merre van pontosan.
Mi Karnával egy raktár-konyhában találtuk magunkat, egy faházban. Polcrendszerek roskadoztak a legkülönfélébb ételek alatt.
- A társaimat követtem, amikor hirtelen megpördült a világ. Bár a hajón nem voltam ott, de Jeanne közvetítette az elhangzottakat. - magyarázta el a legnagyobb természetességgel.
- Jeanne? Ő melyik volt? - nem emlékeztem a névre, de mivel minden más embert megismertünk, gyanús volt, hogy az egyik rúnalovag lesz az. Arisa információja is megerősített ebben.
- Szőke lány, kék kabátban... - áh. Így már megvolt. Aki feltette azt a kérdést, hogy volt-e az első csoportban hírszerző. - Ő egy másik házban kötött ki. Jó lenne találkozni vele, és a többiekkel. Aggaszt, hogy csak így szétvált mindenki...
- De először nézzünk szét itt. - javasoltam gyorsan. Eszembe jutott valami. - Beszéltem Arisával, és ő jól van éppen. Egy istálló előtt áll egy fickóval. - rámutattam a még jónak tűnő ételekre.. - És ha jót akarsz magadnak, felpakolsz egy kevés útravalót. Nem tudom, mennyi ideig leszünk itt, de lehet, hogy szükségünk lesz rá, mielőtt elindulunk.
- Hmmm... - Karna egyetértően bólintott, és lekötötte az enyémhez megszólalásig hasonlító zsákját az oldaláról, ahogy én is. - Ceur dühös lesz, ha ételmaradék kerül a fegyvereire, de azt hiszem tényleg szükségünk lehet ellátmányra. - sóhajtott fel. Alig ért oda a polcokhoz, válogatás nélkül kezdte el beledobálni az ételt. Én ennél egy kicsit megfontoltabban próbáltam válogatni, és hamarosan tele lett a táskám a leginkább laktató finomságokkal. Csak reménykedni tudtam, hogy gyorsan találkozunk Reigennel.
- Nem tűnik izgalmasnak a hely. Sima lakóház. Menjünk ki szétnézni? - néztem föl végül.
- Jeanne is említette, hogy jó lenne találkozni odakint. - egyezett bele könnyedén a lángfarkas, és mindketten az ajtó felé vettük az irányt.



Arisa belép az istállóba, összekötve Kirillel.
Rane, felpakolva kajával, kilép a házból.

Reigen: 105.655 VE
Nokinerk: 11.085 VE


– Szerintem mégis csak vissza kéne fordulnunk, amíg nem késő, nerk
– Ugyan, ha már ideáig eljöttünk - legyintett Reigen. A shugot meglehetősen zavarta, hogy társa ilyen lazán kezeli a helyzetet, ahol a halál még talán a jobbik kimenetel lenne, azzal szemben, hogy akár örökre bent rekedhetnek.
– Az sem tetszik, hogy a Mágus Tanács mennyire inkompetens módon keveset tudnak erről az egész anomáliáról, nerk.
Reigen nem szólt semmit rá, csupán összekulcsolta a tarkóján a kezét és úgy sétált tovább egészen addig, míg el nem érték a híd végét, ahol egy boltív állt.
- Hadd küldjek át a portálon először egy csontvázat. Hátha megtudunk valamit. – lépett előre Rane és kezdett bele a koncentrálásba, hogy megidézze az említett csontvázát.
- Pbspszspsbsz – hallatszódott egy tüsszentés mellette Koko szájából, az orrából pedig takony tört elő és borította be Rane lábát. Lenézett, majd hangos sóhajjal rázta meg a lábát. Visszatért az idézéséhez, ám csontváz helyett egy csokor jégrózsa jelent meg a kezében.
Páran tapsolni kezdtek, így Reigen zavaradottan gyorsan párszor összeütötte a tenyerét.
Rane megint nekiveselkedett ám ezúttal se jött csontváz, csupán egy jégkocka koppant a földön. Rane az egyik mágusnő kezébe nyomta a virágcsokrot, majd újra rápróbálkozott, immáron harmadszorra is, de újfent csak kudarc lett az eredménye.
A mágusnő halkan felsikoltott, mire az egész alkarját beborította a jég. Rane megpróbálkozott az eltüntetésével, de csak még jobban elterjedt, így immáron a már a könyökéig ért.
- Ha meghalok, az a mosómedvéd hibája... – szólt hűvösen Atsui felé.
- Örömmel magamra vállalom ezt a terhet. - törölte meg orrát Koko érdektelenül.
- Haladjunk – unta meg a fesztivált Frowler kapitány és átlépett a kapun. Őt pedig sorban követték a mágusok és a Reigen, Nokinerk páros is átlépett a boltív alatt.



A következő pillanatban egy új helységbe ért, de gyedül, senki más nem volt mellette, mintha mindenki mást a föld nyelt volna el, vagy épp soha nem is lett volna vele. Reigen reflexszerűen a földet kezdte el pásztázni társa után, de őt se látta sehol. Abban pedig biztos volt, hogy ő nem hagyta volna magára csak úgy szó nélkül. Vissza nézett a kapura, ahol bejött, hátha ott maradt és esetleg rosszul látta és nem mellette volt, hanem mögött.
Furcsamód a mögötte lévő „kapu” azonban egy ajtó volt és nem egy kapu, ráadásul nem is egy akkora, mint amin belépett. Egy jókora toronyhoz tartozott és nem tudta volna elképzelni, hogy annak a belsejében lenne az egész általa ismert világ. Elkezdett hátrálni, hogy rá lásson mégis milyen széles, de nem lehetett tíz-tizenöt méternél szélesebb ránézésre. Így kizárhatta azt a tényt, hogy abban a toronyban létezik a világa. Hacsak nem nagyobb belülről, mint ahogy kívülről látszik. De gyorsan elhesegette ezt a gondolatot. Azt már teljesen abszurdnak tartotta volna.



Nokinerk egy torony belsejében találta magát, legalábbis a magas mennyezet és a felfelé vezető lépcsősor alapján egy torony képe jelent meg a fejében. Körbenézett, de csak kőtégla falat látott, maga mögött pedig egy faajtót. Semmilyen berendezési tárgy nem volt a helységben, sőt más lény sem. Mindenki átkelt a boltív alatt, Nokinerk mégis egyedül volt.
- Reigen? - kérdezte aggódva, de nem érkezett válasz. – Valaki, nerk?
Nokinerkben ekkor tudatosult, hogy teljesen egyedül van egy olyan helyen, ami hemzseg az erőszakos mágikus bűnözőktől, akik olyan kegyetlenek és/vagy olyan mágiával bírnak, ami miatt erre a helyre kellett száműzni őket.
Több se kellett neki, rögtön körbe írta a helység belsejét egy vedőrúnával a falak mentén. Azon a védő akadályon pedig senki nem hatolhatott át, aki nem egy törvényes céh vagy a Mágus Tanács tagja.
Ahogy végzett már kicsit nyugodtabb lett. Majd hirtelen eszébe jutott, hogy már a kapitány elmondása alapján csak bűnözőket küldtek ide, de mi van, ha már korábban bekerült ide más, vagy a Mágus Tanács előtt más is használta esetleg.
Gyorsan felírt egy kisebb négyzetet is a helyiség közepébe. Nagyjából a faltól két méterre kezdte el. Támadó szándékkal senki sem léphetett be és a támadó varázslatok se működtek. Ezek után már tényleg nyugodtan huppant le a fadeszka padlóra. Megidézte a mágikus interfészét, hogy megkeresse Reigent. A területről nem volt térképe, így a kijelzőjén csak egy sárgásan hálózott alapterület jelent meg adat híján. A képen megjelent a Reigent jelző pötty, de nem volt tiszta, eléggé zavaros volt. Aztán el is tűnt, majd a képernyő egy másik részén bukkant fel, utána onnan is eltűnt és egy teljesen másik ponton rajzolódott ki újra. Pár másodpercnél tovább nem maradt egy helyben. Folyamatosan ugrált a térben.
– Mi a…
Ilyet, sőt még hasonlót se tapasztalt Nokinerk. Bár szó, mi szó a Mágus Tanács szerint a helyen ahol vannak egyfajta erős tér vagy idő mágiát tapasztaltak. Igaz a fizikai törvények alapján a kettő kölcsönösen kapcsolódott egymásba, de mágiatudomány szempontjából igazán eldönthették volna egy alaposabb vizsgálattal, hogy mégis melyik. Nem csak a Quatro Cerberus, de úgy nézett ki, hogy a Mágus Tanács is idiótákból állt. Miután kimorgolódta magát Nokinerk feleszmélt és egy új panelt felhozva kapcsolatba lépett Reigennel és felhívta a TeleKom (Telepatikus Kommunikációs) csatornán.



- Reigen? Ott vagy, nerk? - hallatszott egy ismerős hang az ifjú mágus fejében.
– Nokinerk? Merre vagy? - kérdezett vissza, miközben egy mosoly húzódott a szájára. Jól esett barátja és társa hangját hallani a fejében és tudni, hogy jól van. Még ha csak alig pár perce váltak szét.
– Te hol vagy? Mit látsz magad körül, nerk? - érkezett a válasz helyett két kérdés.
– Hmm. Egy füves területen. Előttem van valami torony. Jó magas és széles. Belőle vezet egy híd vagy átjáró a kastélyhoz. Van még mögöttem pár ház. Ó és arra is látok egy tornyot.
– Szóval egy helyben áll, nerk?
– Igen, miért?
– Nem fontos, nerk - felelte Nokinerk. Volt pár elmélete, de jelenleg kevés információ állt a rendelkezésére és nem akarta traktálni Reigent.
– És te merre vagy? - ismételte meg a kérdést.
– Valamelyik toronyban, nerk. Gyere ide.
– Miért nem te jössz ide? Mindig tudni szoktad hol vagyok, neked könnyebb lenne megtalálni.
– Dehogy megyek! A terület tele van bűnözőkkel, én ki nem teszem innen a lábam, nerk. Már bevédtem magam. Te gyere ide!
– És melyik toronyban vagy?
– Nem tudom. Próbálkozz, nerk.
– Hát jó. - válaszolta belenyugvóan Reigen, majd elindult az előtte álló torony felé, hogy benyisson rajta.


Nokinerk nagyon kezdte bánni, hogy a morgolódása és zsörtölődése miatt elvesztette a hidegvérét és elmulasztott taktikusan gondolkodni már a legelején. Meg kellett volna jelölnie mindenkit az archívum jelével. Legalább látta volna, hogy mindenki más jele hasonlóan viselkedett volna, egy egyedi mintáról lett volna szó. Illetve akkor a többiekkel is kapcsolatba tudott volna lépni gond nélkül. A csapat elmondásai alapján pedig megtervezhetett volna egy esetleges térképet a helyről és máris könnyebb lett volna mindenkit koordinálnia egy biztonságos helyről, pont ahogy szokta és szerette.
Elgondolkozott, hogy talán még Rane-t el tudná érné és legalább a céh többi tagjával kooperálhatna.
Közben felnézett az ajtóra és várta, hátha Reigen benyit rajta.


Mozgás:
Reigen: Benyit a torony 2 ajtaján a külső térből
Nokinerk: Marad a torony 4 belsejében

Még csak el sem érték társaikat... Ceur-ék épp a híd felé közeledtek, hogy újra találkozhassanak a két lánnyal, amikor megtörtént... A világ kifordult magából, s mire felpillantottak, már mind más környezetben találták magukat...


Kiril meglepetten pördült meg tengelye körül.
Lándzsáját reflexszerűen az oldalához szorította, s tekintetével ellenségeket keresett.
Nagyobb, gerendákból összetákolt épület ásítozott mellette a füves udvaron, olyasfajta, amelyet Fiorében már sokszor látott... Általában állatokat tartottak falaik közt.
A távolban tornyok magasodtak, négy szöget verve egy kőből emelt kastély, s annak falai köré... Ezen felül kiszúrt még pár lakóházat, valamint a karámhoz hasonló, nagyobb faépületet is.
Ellenségeket, vagy társait ugyanakkor sehol nem látta... Pusztán egy sötét-hajú, barnás bőrű nő álldogált  a közelében, jól láthatóan gondolataiba mélyedve.
- Üdv! - köszönt rá mindenesetre, eleget téve az udvariassági formáknak. - A nevem Kiril. Kiril Yoshitsune.
Az idegen nem felelt, amely bár különösnek hatott, végül a fiú inkább csak ráhagyta.
Talán még túl erős volt az akcentusa... Esetleg ő sem beszélte túl jól a helyiek nyelvét.
Talán minstrel-iül kellett volna próbálkoznia? Vagy lehet, hogy süket volt...?
- KIRIL! KIRIL! - hasított elméjébe hirtelen egy éles, ám nagyon is ismerős női hang. - Merre vagy? Okés, tudod, mit? Nem érdekel! A hálózatom amúgy is közvetít mindent, amit látsz, szóval inkább csak fordulj meg egy teljes körben magad körül. Viszonylag lassan, hogy jól felmérhessem a környéket, és rajzolhassak valami térképet a terepről.
~ Jeanne-senpai...? - kérdezett vissza az alakváltó gondolati síkon, miközben eleget tett a kérésnek. ~ A többiek is ott vannak?
~ Nem, úgy tűnik, hogy teljesen szétszóródtunk. Delilah Ceur-samával van, de ezt leszámítva mindenki más helyre került. - a lány rövid szünet után folytatta. ~ Ceur-sama a kastélyt akarja célba venni , hogy gyors véget vethessen ennek az egésznek, de szerintem még találkoznunk kellene előtte. A vár külső falainál a bejárat ideális pontnak tűnik, ugyanakkor nem tudhatjuk, hogy az elítéltek merre helyezkednek el, és milyen veszélyesek. Közelítsd meg a falat, de azért legyél óvatos, és várj be inkább minket. Én és Karna a másik oldalról indulunk arra, Okita és Ceur-samáék belülről. Ha még senkit nem látsz a kapu környékén, ne menj a közelébe. Később jelentkezem... Addig ismerkedj. - azzal a kapcsolat megszakadt... legalábbis az egyik oldalról mindenképp, de Kiril még érezte, ahogy a rúnalovaghoz folyamatosan továbbítja az általa tapasztalt képsorokat.
- Üdv. - köszönt vissza mindeközben a sötét-hajú nő is. - Arisa vagyok. Te nem voltál a hajón. - jegyezte meg gyanúsan.
- Nem, nem voltam... - kezdett bele kissé meglepetten, feldolgozva a telepatikus csatorna információit, majd ráeszmélve, hogy miért is lehet különös hiánya a tengerjáróról. - Egy másik csapatot kísértem, akik később akartak csatlakozni két rúnalovaghoz. Ők veletek voltak... Csak amikor a híd felé tartottunk, valami történt, és mire pislogtam, már itt találtam magam. De hol az az itt? Ez Fiore-ban normális? -sajnos mindezt már nem tudta meg Jeanne-senpaitól, aki önkényesen rázárta a telepatikus kapcsolat ráeső részét.
- Nem, nem az. Rane csak ötletel, de ez térmágia lehetett. Szinte elveszett mágiaág, és valaki felszippantott vele minket a hídról. Szétszóródtunk. Ő egy Karna nevű kutyával vagy mivel van együtt egy épületben.
A "Rane" név ismeretlenül csengett a fiú számára, ugyanakkor a lángfarkast már könnyedén el tudta helyezni.
- Igen, Karna-senpai helyzetéről már én is kaptam jelentést. - bólogatott egyetértően. - A társaim azt szeretnék, ha összegyűlnénk valahol, egy helyen, amire mind rálátunk. Első ötletként  a kastély külső falának kapuja hangzott el... - tudatta Arisával, akire megpróbált új szövetségesként tekinteni.
Bár még sosem találkoztak, egy ilyesfajta bizonytalan helyzetben minden segítséget örömmel vett.
- De talán ezt az istállót is megnézhetnénk? - tette hozzá Kiril, visszagondolva rá, hogy Jeanne-senpai nem különösebben siettette őt.
A lány további információkra szorult, mindeközben ők pedig nyugodtan körülnézhettek volna egy ilyesfajta épületben, hátha rálelnek valami használhatóra.
- Rendben. - értett egyet Arisa. - Rane is át szeretné vizsgálni az épületet, ahol kikötött. Egy konyhában vannak, és fel akar készülni egy vészhelyzetre. Utána félúton találkozhatunk.
- Akkor nyissunk be...? - kérdezett vissza a keleti alakváltó.
Kissé elbizonytalanodott, tekintve a pár perccel korábban történt esetet, amikor is bármiféle különösebb előjel nélkül elszakadt társaitól, majd több száz métert ugrott valamiféle köztes térben.
Remélte, a jelenség nem fog megismétlődni véletlenszerű időközönként, vagy különböző cselekedetek következményeképp... Persze, sosem lehetett tudni.
- Hölgyek előre, igaz? - mosolygott rá gúnyosan a nő, s már meg is fogta volna a bejárati kilincset.
- Várj! - szólt rá hirtelen Kiril, akit csak nem hagytak nyugodni aggályai.
Ha újfent megőrülnek a fizikai törvényei ebben a megzakkant országban, ezúttal legalább nem szeretett volna megválni szövetségeseitől... Még ha azok száma jócskán le is csökkent immáron.
Így hát felkapott egy adag kötelet a karám oldaláról, majd Arisa csuklóját megfogva elkezdte felcsomózni annak egyik végét.
- Kirill, tudom, hogy furák az emberek között a párzási rituálék, de ez nem a legjobb alkalom. - szavalta a nő, bár nem állította meg Kiril-t.
- Ó nem, bilincs amúgy sincs nálam... - idézte fel nővérének pár játékszerét, amelyet még a szobájában látott régebben... majd azt kívánta, bár ne látott volna egyet sem.
Azt követően megtört benne valami, amely mindaddig nemesen telepedett rá a testőr és királyi védence közti viszonyra.
- De gondolj bele! Mikor idekerültünk, mindenki elvált egymástól. Én mondom, fura ez az ország! Ha tovább szakadozik a tér, jobb lenne együtt maradni. - fejtegette, ahogy elkezdte saját derekát is összefonni a kötéllel. - "Egyikünk se olyan jó egyedül, mint mindnyájan együtt". - idézett fel végül pár sort, amelyeket egy gyorsétterem falán olvasott a környéken.
- Felkészültél arra, hogy ha tévedsz, esetleg meghalunk? - csatlakozott be végül Arisa is a kötéllel való munkába.
Alig fél perc kellett hozzá, és immáron több csomóval összefonva kötődtek egymáshoz, akárcsak két jól megrakott zsák.
Persze, röhejes látványt nyújthatnak majd, ha belebotlanak bárkibe is, ám így talán nem szakadnak el egymástól, ha újfent kifordul magából a tér...
- Császári törvénykönyv, XVI. ciklusa. Testőri karaktert csak az uralkodójának beleegyezésével lehet kivégezni, vagy megölni, mert ugyanolyan fontosnak számít, mint az, aki parancsol neki. - hessegette el a nő korábbi aggályait.
- Mit csináltok a tengerrel, ha belefullad egy testőr? - akadékoskodott kissé.
- Olyan sose történik, túl anti-dramatikus. - vont vállat a fiú, ahogy újra megközelítették az épület bejáratát.


Jeanne egy apró, szegényesen berendezett lakóházban nyitotta fel szemeit.
Nem volt ismeretlen számára az érzés, amely egy perccel korábban kerítette hatalmába, mégis kellemetlenül élte meg a történteket... Amikor teleportált, ő választotta meg érkezésének célját.
Ezúttal viszont valaki más döntötte el helyette, hogy merre fog landolni...
Újra körülnézett, majd életbe léptette személyes hálózatát... Az átlagos telepatikus kapcsolattal ellentétben saját verziója nemcsak hangokat, de a másik fél által látott képeket is továbbította számára, leegyszerűsített gondolatokkal és hozzáfűznivalókkal együtt.
A hatfős csapat ötfelé vált szét, csak Ceur-sama és Delilah maradtak együtt... Rengeteg kép jutott el tudatáig ennek hála, hisz szinte mindenki máshol kötött ki a térszakadást követően.
Rendeznie kellett a halmazokat, és biztos pontokat vinnie az ismeretlen változókba... Legalábbis, a sok kockafejű mindig ezt mondogatta az Akadémián.
Elővette jegyzetfüzetét, egy hozzá tartozó ceruzát, majd rajzolni kezdett... Ő egy házban volt, az ablakokból jól látszódott, hogy kettő másik fogta közre.
Karna helyzete ezzel teljesen megegyezett, szóval legalább három lakóháznak kellett lennie a füves udvarrészen, amelyre Kiril szemszögéből látott rá a legjobban.
Ceur-sama, Frawler, és Delilah valamiféle ládákkal teli épületben kötöttek ki, ahonnan közelebbi rálátás nyílt a központi kastélyra, valamint annak külső fala is ellentétes irányból tükröződött... Ők tehát a belső udvaron voltak, a külső kapun túl.
Hasztalan Okita, és két másik lovag is ugyanoda érkezett, legalábbis ahhoz a helyzethez közel, rálátva egy másik épületre, valamint egy kertrészre is.
Kiril nézőpontja még remeknek bizonyult négy torony megfigyeléséhez, valamint ahhoz, hogy összevesse a lakóházak távoli helyzetét a külső kapu elhelyezkedésével.
Bár valószínűleg még öt szemszögöt használva sem akadt rálátása minden létező épületre a kastély körül, valamint távolsági arányai is kezdetlegesek voltak, mégis sikerült felvinnie egy vázlatot, amely alapján úgy vélte, elnavigálhatja majd társait.
Bár Ceur-sama egyértelmű szándéka volt a kastélyba sietnie, ő azért szerette volna, ha előtte egyesíthetik erőiket.
Ehhez csak össze kellett terelnie a szétszóródott csapatot, egy közös pont felé vezetve valamennyiüket... Ami persze bonyolult lesz, lévén, a térszakadás újbóli esélyét nem zárhatta ki, az elítélt bűnözők jelenlétéről nem is beszélve.
Át is futott elméjén, hogy inkább a házban marad, és onnan irányítja a többieket, amíg ők érte nem jönnek, de inkább elvetette ezt a gondolatmenetet... Egyrészt ő is jobb rálátást akart nyerni a környékre, hogy tökéletesíthesse tereprajzát, másrészt meg nem akart túl sokáig egyedül maradni.
Még a végén rányitna valami sorozatgyilkos perverz... Elsóhajtotta magát, majd jegyzetfüzetét megszorítva ráfogott a kijárati kilincsre.


Karna furcsán nézett végig a férfin, aki valamiféle küzdőállást felvéve távolodott el tőle.
- Rane? - szólította meg a mágust, akivel még az arénában futottak össze.
Remélte, nem táplál iránta valamiféle kiolthatatlan bosszúszomjat a veresége után... Vagy talán emberi külseje tévesztette meg?
Ó igen, biztosan! Egyre jobban ment neki az álcázás!
- Te is itt vagy?
- Karna? - kérdezett vissza a megszólított, ahogy kissé hitetlenül leengedte karjait.
Talán a hangját már felismerte...
- Te hogy kerülsz ide? Az mondjuk jó kérdés, hogy hol az az itt. - futtatta végig tekintetét az épület belsején Rane.
Egy nagy helyiség, fából felhúzott falak, élelmiszerekkel megrakott polcok, és pár bútor... Túl sok különlegességgel senkinek nem szolgálhattak volna.
- A társaimat követtem, amikor hirtelen megpördült a világ. Bár a hajón nem voltam ott, de Jeanne közvetítette az elhangzottakat. - adta a mágus tudtára természetes hanglejtéssel.
- Jeanne? Ő melyik volt? - kérdezett vissza a férfi.
- Szőke lány, kék kabátban... - merengett el kissé Karna... mármint, mindezért remélte nem lenne mérges a lány... gondolta nem árul el semmi különöset. - Ő egy másik házban kötött ki. Jó lenne találkozni vele, és a többiekkel. Aggaszt, hogy csak így szétvált mindenki...
Persze, addigra a rúnalovag már vele is felvette a kapcsolatot.
Próbálta meghagyni Jeanne kiabálását az elméjének egy félreeső szegletében, miközben válaszolt kérdéseire, és ellátta a számára megfelelő vízióval.
- De először nézzünk szét itt. Beszéltem Arisával, és ő jól van éppen. Egy istálló előtt áll egy fickóval. - mutatott Rane a polcokon heverő élelmiszerekre. - És ha jót akarsz magadnak, felpakolsz egy kevés útravalót. Nem tudom, mennyi ideig leszünk itt, de lehet, hogy szükségünk lesz rá, mielőtt elindulunk.
- Hmmm... - kötötte le oldaláról Karna a mágikus zsákját. - Ceur dühös lesz, ha ételmaradék kerül a fegyvereire, de azt hiszem tényleg szükségünk lehet ellátmányra. - sóhajtotta emberi alakjában a sulekk, miközben egyre csak tömte a különböző ételeket a fémhalom tetejére.
Tényleg sajnálta, hogy így megbecsteleníti a fegyverkészletet, amelynek a sárkányölő olyan jó gondját viseli, de látta a logikát abban is, hogy szükségük lehet élelemre az ittlétük folyamán...
- Nem tűnik izgalmasnak a hely. Sima lakóház. Menjünk ki szétnézni? - szólalt fel Rane pár perc pakolászást követően.
- Jeanne is említette, hogy jó lenne találkozni odakint. - helyeselt a lángfarkas, majd újdonsült társával megközelítette a kijáratot.


- Szóval, mint mondtam, ezért lenne célszerű ezt az útvonalat választanunk... - fejezte be Okita beszédét.
- Ah, nem tudom... - ásította el magát a kék-hajú, páncélos lovag, aki Brock néven mutatkozott be, a rendfenntartó egység tagjaként. - Persze, ha így találkozhatunk Frawler kapitánnyal talán megérné...
- Mit is mondott, kitől származik ez az információ? - kérdezett rá Ashleen, a letartóztatók barna-hajú, női lovagja.
- Jeanne Esprit, a hírszerzés tagja osztotta meg velem. - bólintott Okita. - Van egy egyedi telepatikus csatornája, a... - mikor rájött, hogy milyen kínos lenne kimondania a mágia nevét, inkább átugrotta. - Nos, a lényeg, hogy a személyes hálózatán keresztül látja azt, amit én, és még négy másik szövetségesünk. Az egyik ilyen férfi Frawler kapitánnyal egy épületben kötött ki, az ő rálátását a belső kertre pedig a miénkkel összekötve azt mondta, ez lenne a leggyorsabb útvonal, hogy találkozzunk velük.
- Hmm... Szóval ők kijönnek abból az épületből... - mutatott Ashleen a szökőkúton túl meglapuló, raktárszerű építményre. - Mi pedig félúton találkozunk velük.
- Igen. Hátulról megkerüljük a szökőkutat, majd valahol a külső fal kapuja előtt összefutunk a kapitánnyal és két további szövetségesünkkel. - tisztázta a részleteket Okita.
- Nos, mindenképp egyetértek abban, hogy minél előbb találkoznunk kell a többiekkel. A kapitány természetesen prioritást is élvez, elnézve a körülményeket. - összegezte a női lovag. - Az Akadémia egy végzős hallgatójának szavait pedig aligha volna alapom kétségbe vonni... Rendben, induljunk. - bólintott a szökőkútra.
- Jah... Csak menjünk valamerre, és legyünk túl ezen. - vont vállat a páncélos férfi is.
Azzal a két rúnalovag, és akadémista társuk Jeanne útmutatását követve elindult Frawler kapitány tartózkodási helyére, a szökőkutat alulról megkerülve.


A sárkányölő megmozgatta vállait, mire páncéljának fémes rögzítései éles visszhangot vájtak a csendes épület gyomrában.
Újfent körülnézett, persze az összkép ettől még nem változott... Delilah volt az egyetlen, aki a közelében maradt.
Ezen felül ott volt még a férfi, akit a "Jeanne-Hálózaton" keresztül már láthatott, ő tartotta a többiek eligazítását a hajófedélzeten.
Őket leszámítva pusztán csak érdektelen ládák, polcok, s szekrények sorakoztak a tágas helyiség falai közt.
- Hmm, lehetett volna rosszabb is. - vonta meg vállait a szőke rúnalovag, miután felmérte környezetét.
- Hmmm... azt hiszem túl egyszerű lett volna együtt maradni. - jegyezte meg unottan Ceur, miközben az apró, maszkos szőkeség befutott lábainak árnyékába.
Nem volt szokása a hasonló, főleg az ő irányába nem, ám úgy tűnt, hogy a hirtelen térváltás, és idegen környezet biztonságérzet keresésére késztette.
- Mondjuk... várható volt, hogy valami ilyesmi fog történni. - nézett Frawler a különös párosra.
- Hmmm.... Feltételezem,hogy a jelenség újra előfordulhat. Ha kimegyünk innen, de akkor is, ha egy helyben maradunk. - vetette fel a sárkányölő, miközben Jeanne a fejében hadarta sorait.
Bár figyelt a lányra is, mert fontosnak vélte, hogy összeterelje a csapatát, azért próbált nem teljesen elszakadni a valóságtól.
- Vagy nem. - vetette ellen a kapitány. - De javaslom kutassuk át a helyet, hátha találunk valami érdekeset. - ült le azzal a lendülettel egy láda tetejére.
Bár viselkedése egyeseknek furcsának hathatott volna, Ceur számára már-már szimpatikus volt.
Nem láthatta őt a hajón, mégsem tett fel számára olyasfajta felesleges kérdéseket, minthogy ki ő, vagy mégis mit kereset ott... Nem voltak egymás ellenfelei, és csak ez számított.
Az pedig, hogy egyenesen ráült egy ládára, miközben másokat keresésre biztatott... Nos, a doboz reccsenésének hangjából ítélve belseje amúgy sem rejtegetett semmi hasznosat az ott lévőknek.
- Semmi érdekes. - vonta meg vállait Ceur, miközben a kijárathoz lépett.
A levegőben nem terjengett sem acél, sem pedig mérgek szaga... A legmeghatározóbb aromáknak a sör, és bor állott keveréke számított.
- A világ újra megtörik az ajtó mögött... A világ megtört a híd után... És sír... Miközben egy idegen kéz kedvére tépi, és hajtogatja. - motyogta Delilah, ahogy végignézett az ajtón.
- Mi az, hogy semmi érdekes? Még csak körül se néztetek rendesen. - lepődött meg kissé a férfi. - És ő....  - bökött a maszkos lánykára. - Mindig ilyen?
- Ja. Hagyd csak rá, mi is mindig azt tesszük. - felelte a sárkányölő félvállról.
- Szóval a kutatás...? - tért vissza Frawler eredeti témájához egy grimaszt követően.
- Hmmm... Számomra érdekes tárgyak nincsenek a raktárban. - összegezte a sárkányölő. - Neked mi számítana érdekesnek?
- Nem tudom... Egy lakrima, holttestek... pucér nők koktélokkal. - tartott kis hatásszünetet. - De ami fontosabb: honét tudod, hogy nincs itt semmi érdekes, ha körül sem néztél?
- A holttestek szaga már rég feltűnt volna, a pucér nőket bevitték a kastélyba, ami a lakrimákat illeti... Azoknak elég fura a szaga, általában semmilyen, még nekem is nehéz kiszúrni. - bökött orrára a páncélos férfi. - De lehet abban a  ládában, amin ülsz. - tette hozzá, bár tudta, feleslegesen...
- Ebben nincs semmi érdekes. Mikor ráültem a reccsenések alapján majdhogynem üres volt. Úgy hiszem, hogy némi szalma lehet az alján, abban pedig edények, amelyeket azért csomagoltak be így, hogy ne törjenek el. - bár Ceur ennyire nem gondolta túl, a korábbi reccsenés neki is hasonló titkokat súgott meg. - De ha itt nincs semmi, akkor inkább menjünk, ne vesztegessük az időnket! - állt fel hirtelen, majd sétált a kijárathoz.
Bár a helyiség ténylegesen egy raktár szerepkörét tölthette be, úgy tűnt, hogy pusztán a korábban elítélt alkoholisták vágyainak kielégítésre szolgált.
A sárkányölő sem kívánt hát tovább időzni ott, s közelebb lépett a kijárathoz, miközben érezte, ahogy Delilah rászorít övére.

Lépések:

Spoiler:

Nati és Caius feszült csendben sétáltak át egymás mellett a hídon, ahol már a kapitány várta a kis csapatot. Nem néztek egymásra. Nati egyre inkább kezdte azt érezni, hogy Caiusnak igaza van, és nem volt a legjobb ötlet elvállalni a munkát. Caius reménykedett, hogy nem lesz Natinak útban, és nem kell majd miatta aggódni. Tisztában volt a saját képességeivel. Sajnos tudta, hogy nem valami használható, ha harcra kerül a sor.
- Hadd küldjek át a portálon először egy csontvázat. Hátha megtudunk valamit. – törte meg a csendet Rane, és már ügyködni is kezdett, ám ekkor a mágiára koncentráló mágust Koko egy hangos és váladékos tüsszentéssel megzavarta. Rane egy hangosat sóhajtott, majd meglepődve nyugtázta, hogy a csontváz helyett egy jégből készült virágcsokrot sikerült alkotnia. Nati arra gondolt, hogy eddig az ablakon kívül még nem látott jégvirágot. Ez sokkal jobban tetszett neki. Rane zavartan nézett, majd odanyomta Natinak a csokrot, aki a legközelebb állt hozzá. Megfogta, majd szomorúan nyugtázta, hogy sajnos ennek nem lesz illata. Ekkor a csokor elkezdett a lány alkarján felkúszni és megfagyasztotta a kezeit. Amikor felfogta, hogy mi történik, hangosan felsikoltott. Rane persze egyből odanézett. Odafordult, hátha sikerül megolvasztania a jeget, ám az csak tovább terjedt. Nati egész testét átjárta a hideg, és a kezei használhatatlanokká váltak. Gondolta úgyis gyorsan elmúlik a jég hatása és ameddig a többiekkel marad, nem lehet probléma, hiszen szinte mindenki erősebb volt nála. Caius egy rosszalló pillantást vetett a jégmágusra, aki ingerülten Atsu és Koko felé fordult.
- Ha meghalok, az a mosómedvéd hibája... – Nati meglepődve látta, hogy sem Atsu sem Koko nem vették a lelkükre túlzottan a megjegyzést.
- Örömmel magamra vállalom ezt a terhet. – jegyezte meg Koko, majd a kapitány rászólt a csapatra, hogy induljanak el végre.

Caius:


- Heh? Hol vagyunk? Hogy kerültünk a bejárattól egy kertbe egy ház elé? Nati, te érted mi folyik itt? – kérdezte maga elé bámulva Caius, de választ nem kapott. Gyorsan körbepillantott, majd rájött, hogy tökre egyedül van. Nemhogy Nati, de még a többi mágus sincs a közelében.
- Mi a fene? Natiii? Raneee? Arisaaaa? – üvöltötte az összes nevet, amit ismert, de senki nem válaszolt. Akárhogy forgatta a fejét, senkit és semmit nem látott, ott maradni meg nem találta jó ötletnek, így közelebb lépett az ajtóhoz, hátha nyitva van és bent talál valakit a kis csapatból.


Nati:


Nati keze még mindig le volt fagyva, és hirtelen egy híd közepén találta magát. Fel sem fogta, hogy mi történik, ám ekkor halk tapsot hallott a háta mögül.
- Nocsak, nocsak. Hát tényleg van még olyan badar mágus, aki idemerészkedik? – Nati megfordult. Egy fiatal tűzvörös hajú férfi ült egy nagy trónon, kezében karddal. Már kezdte egyre kevésbé érteni, hogy mi történik körülöttük. Mégis ki az istennek jut eszébe kirakni egy trónt a híd közepére? Azért ennyire csak nem lehet fontos a belépő.
- Hát igen, bár amint látod, nem éppen melegséggel tölt el a jelenlegi helyzet… - mondta Nati gúnyosan a kezeire utalva, közben konstatálta, hogy a férfi erősebb nála. És tekintve, hogy a kezeit nem tudta használni, ami a közelharcot felettébb megnehezíti, valamint nem látott a közelben senkit a csapatából egy kicsit aggódni kezdett. A férfi csendben kuncogott egyet, felállt a trónjáról, majd fenyegetően a lányra nézett.
- Ha szeretnéd, én elküldelek egy helyre ahol felmelegedhetsz. – Pár szempillantás alatt a férfi megidézett kilenc új ellenfelet Nati számára, akinek egyértelművé vált, hogy mire gondolt ellenfele.
- Nem kell értem kezeskedni, jó itt ahol vagyok.
A megidézett harcosok lángoló kardokat forgattak a kezükben. Nati vett néhány mély levegőt, hátha meg tud nyugodni egy kicsit.
- Satan Wing: Black Bat, Satan Tail: Lizard, Satan Horn: Ram. – a lány megpróbált mindent bevetni, amihez nem kellett használnia megfagyott karjait. Felrepült, majd gondolta nincs jobb ötlete mint fejjel menni a falnak, így hátulról a kosszarvval nekiütközött az egyik ellenfelének, aki elvesztette az egyensúlyát és farkával erősen megütötte azt. Nati megpróbálta a tűzforró kardhoz rakni karját, hátha az felolvad, de nem történt semmi.
- Fenébe! Miért kell Rane mágiájának kivételesen ennyire jól működni? – kérdezte idegesen, de nem volt sok ideje, hiszen a többi páncélos tűzmanus máris támadásba lendült. Felrepült, és sorozatos rúgásokkal, farokcsapásokkal próbálta legyőzni ellenfeleit. Rá kellett jönnie, hogy amint egyet eltűntet már jön is a következő, és hiába rugdos, fejel, farkal, semmire nem fog menni. Nati már tele volt zúzódásokkal és sérülésekkel. Lihegni kezdett, majd ellenfele egy csettintéssel eltüntette a harcosokat.
- Azt hittem nagyobb szórakozást fogsz jelenteni számomra. Bár be kell valljam, hogy elég érdekes a mágiád, de ilyen hadonászással nem fogsz semmire menni. Ebben a pillanatban Natit egy tűzgolyó gyomron találta, amitől a földre rogyott. – Ugye nem gondoltad komolyan, hogy egy ilyen kisstílű mágus szembe szállhat velem, Zac-el?
- Ha azt mondom, hogy eszem ágában sem állt, elhiszed? – kérdezte Nati. Kezdett rajta úrrá lenni a kétségbeesés. Azt kívánta bárcsak jönne valaki és segítene rajta. De hiába, a társai a közelbe sem voltak. Zac megpörgette kezében a kardot, majd Nati fölé állt.
- Ne aggódj, nemsokára el fog tűnni az a jég. – mondta nevetve, és felemelte kardját. Nati egy kétségbeesett embriópózt vett fel, majd megjelent körülötte egy lila varázskör, és az utolsó amit látott egy felé közeledő kard, majd sűrű sötétség borította be.

**amint megkapom a chibi Arisát, beposztolom ide**

Ugyanaz történt, mint első alkalommal, amikor a hídon sétáltunk. Az ajtó kinyitásával ugyanaz az érzés lett úrrá rajtam, és újra feketeségbe fordult a világ egy szempillantásra.
Nem tudtam, hogy lehangolva nézzek-e a derekamról lógó kötélre, amint újra a földön álltam. Nem ölt meg minket az idióta ötlet, de nem is segített. A kötelet mintha csak késsel vágta volna el valami út közben, de nem éreztem rántást.
Körbefordultam. Talpam alatt most kő kopogott. Egy szökőkút előtt álltam, magasabban, mint az előbb. Körülöttem a halkan csobogó vízen kívül még csak fűszál sem rezzent. Csak Kiril hiányával javult a helyzetem.
~ Rane? Egy szökőkút előtt vagyok. Most nincs sehol semmilyen ajtó.
~ Hm... Én egy épület elé kerültem az egyik rúnalovaggal. Mi történik, ha csak elsétálsz onnan? Az ajtót már leteszteltük.
~ Körbenéznék azért előbb. - megfordultam, és próbáltam minél nagyobb helyet belátni, mielőtt nagyon elmozogtam volna, és újra életbe lépett volna a teleportáció.
A látótér nagy részét befedő, három emeletes kastélyba két lépcső vezetett fel. Jobbra az istállót láttam, amerre az előbb voltam, balra pedig egy kertet és néhány újabb épületet. Nos... A hely felét legalább megismertem.
~ Merre vagy pontosan?
Rane leírását követve ráismertem az egyik házra. De üres volt az ajtó előtt a tér.
~ Látlak. Mármint a helyed, de nem vagy ott.
~ Ugyanez. Csak a rúnalovagot látom, pedig feléd nézek. Ez esetben nincs is értelme feltérképezni a terepet.
Igaza volt. Mindenki magára volt utalva, ha nem tudtunk egymással találkozni.
~ Na mindegy. - sóhajtott fel. ~ Indulj el valamerre, mi pedig bemegyünk a házba. Már ha hagy minket ez a teleport...
Kérésének megfelelően elindultam az istállók irányába.


Mikor már nem csak gyomorforgásomra tudtam figyelni, feltűnt, hogy már nem a szobában vagyok. Mintha a kilincs egy anomáliát hozott volna működésbe. Kint álltam a szabadban, bokámat fű simogatta, és a Sulekk eltűnt mellőlem. A helyén egy magas, szőke hajú nő állt a rúnalovagok páncéljában.
- Na végre, hogy találkoztam valakivel. - sóhajtott fel megkönnyebbülten. - Te is a hajón voltál, igaz? Öö.. Röné?
- Rane.
- Nem számít. Találkoztál már Frawlerrel?
- Nem elég régen. - mordultam fel. Csak félig tudtam rá figyelni, mivel Arisa is hozzám beszélt közben. Nehéz volt egyszerre két beszélgetést követni.
- A fenébe. - ütött dühösen a falba. - Mellette kellene maradnom.
- Ohh. Testőrre van szüksége? - nem vette a lapot, és csak irritáltan megrázta a fejét.
- Nézd, háromszor fokoztak le. Így kerültem Frawler mellé. Ha valami baja lesz, repülök a lovagok közül.
- Itt pedig szinte lehetetlen lesz őt őrizned. - mondtam bölcsen.
- Remek megfigyelés.
Vállat vontam. Nem igazán érdekelt Frawler hogyléte. Először Arisát akartam megtalálni, és utána a többieket, majd valahogy kijutni ebből a térhurokból. Nem fűlt hozzá a fogam, hogy találkozzunk azzal, aki készítette ezt az anomáliát, de gyanús volt, hogy nem ússzuk meg ezt anélkül.
- Akkor nem érsz vele semmit, ha egyhelyben álldogálsz, igaz? Próbáljunk meg bemenni a házba.
- Persze. - határozottan az ajtó felé nyúlt, mintha nem lenne vesztenivalója.

=============
Rane, Arisa és Rúnalovag Missy is mozog egyet.

A sárkányölő kissé meglepetten pillantott körbe... Egész magabiztos volt benne, hogy ő is kilépett az épület ajtaján, amelynek akkor már újfent csak belülről szemlélhette a falait.
Ráadásul, immáron egyedül volt, még Delilah-t is elveszítette oldaláról, hiába szorította azt a szőke kislány...
~ Jeanne, hallasz?

A rúnalovag megpróbálta elrendezni új változóit.
Jegyzetfüzetén a térképet tovább firkálta, bár a helyzet kiszámíthatatlansága egyre csökkentette munkájának értékét.
Mindenesetre azért próbálkozott, utált feladni bármit is... Kiril és Delilah egy számára új épület belsejébe kerültek, északra a korábbi karámtól, amelynek falai közt ezúttal Okita kötött ki.
A raktárszerű helyiség északi ablaka egy toronyra nézett, hasonlítva ahhoz, amelyet ő látott korábban a lakóház takarásából...
~ Igen, hallak, Ceur-sama. - felelte telepatikus hálózatán keresztül, ahogy jobb kezével csapattagjaik helyzetét rajzolta fel jegyzetére. ~ Úgy tűnik, hogy újabb véletlenszerű térváltáson estünk át. Lényegében mindenki elkeveredett valahová, függetlenül attól, hogy merre indult, és kik társaságában.
~ Szóval nagyjából mindegy, merre indulunk, a véletlen térszakadások döntik el helyettünk, hogy hol kötünk ki? Ha ez így van, elég nehéz lenne megszervezni a csapat összeszedését. - érkezett a férfi válasza.
~ Talán... Nem nagyon látok logikát abban, hogy ki merre kötött ki. - lapozgatott a lány a térkép két változata, és azon bejelölt pontjai közt. ~ De hogy teljesen véletlenszerű legyen minden...
~ Mindenesetre, a cél nem változik. Vezess el az elítéltekhez, a többiket pedig próbáld meg összeszervezni, és távol tartani őket a harcoktól. - közölte egyhangúan a férfi.
~ Ami azt illeti... - szólalt meg Okita is a hálózaton keresztül. ~ Nemrég még két rúnalovaggal voltam együtt, akik a hajón is jelen voltak. Miután szétváltunk a teleportálásnak hála, megpróbáltam Ashleen-el is felvenni a kapcsolatot a rúnalovagok telepatikus csatornáján, de épp harcolt valaki ellen. Nem sokat tudtam meg, csak azt, hogy egy kertben vannak, majd... A vonal megszakadt.
~ Kert...? Az itt van pár méterrel mellettem... - jelentette ki idegesen Jeanne.
~ Rendben, szóval egy elítélt ott van. Megpróbálok újra kijutni ebből a raktárból, majd arra veszem az irányt. - tudatta szándékait a sárkányölő. ~ Jeanne, várj meg a szökőkútnál, ha jól látom a vázlatodon, amit nézegetsz, akkor az útba esik.
~ Remélhetőleg nem kerülök el innen is csak úgy... - dőlt neki a szökőkút szélének a rúnalovag.
~ Kiril, Okita, gyertek ki az épületek ajtaján. Delilah-t hagyjátok ott. - igazította tovább a többieket Ceur-sama.
~ Tessék? - lepődött meg a keleti alakváltó. ~ Hagyjam itt a kislányt? Nem veszélyes ez?
~ Hmmm... Igen, talán az... ~ szólt közbe újfent Jeanne. ~ De ha magaddal is vinnéd, ugyanúgy elkeveredhet mellőled, mint korábban Ceur-sama mellől. Esélyesen akár egy elítélt orra elé... Talán csak azokra hatnak ki a térlökések, akik súrlódnak egy adott terület határaival. Ha nyugton marad a mostani helyiségben, talán kimarad a következő teleportációs hullámból. Elvégre, ebben bízom én is, amíg a szökőkútnál várok... Persze, ennek is megvannak a veszélyei, mert ez a hely kiszámíthatatlan. Talán beleesik valami tércsapdába, vagy hasonló, de amúgy sem lenne sehol sem tökéletes biztonságban. Ilyen őrült egy helyzetbe keveredtünk... De legalább amíg a csatornám él, látunk, és hallunk mindent, amit a többiek is. Amíg ez fennmarad, őt sem veszítjük el végleg.
~ Értem a lényeget... De akkor sem szívesen hagyom itt. - sóhajtott Kiril.
~ Még valami... - vágott közbe a sárkányölő. ~ Karnát miért nem látjuk a csatornán?
~ Ez már egy ideje engem is bosszant... - ismerte el a szőke rúnalovag. ~ Valamiért nála tovább tart újrateremtenem a kapcsolatot, de talán most... Óh...
~ Szóval ő nincs egyedül...

- Helló! A nevem Karna. - hajolt meg emberi alakjában a sulekk. - Te is a rúnalovagokkal voltál a hajón? - nézett rá a vöröses hajú fiúra, aki csak elégedetten üldögélt székében... egy híd kellős közepén. - Azt hiszem kicsit eltévedten... Nemrég még a társaimmal együtt voltam, utána belefutottam Rane-be, de most... Te nem tudod véletlenül, pontosan hol vagyunk?
- Zac. - az idegen csak ennyit felelt, miközben önelégült vigyorral felállt helyéről.
~ Karna, ő nem volt a hajón! - ordított fel a lángfarkas elméjében egy fiatal női hang. ~ Nem velünk jött a szigetre, és nem úgy néz ki, mint egy felderítőnek ideküldött rúnalovag. Ő az egyik itt ragadt elítélt!
- Ó... Egy barátom azt mondja épp, hogy te egy elítélt vagy... Ez igaz? - nézett meglepetten Zac-re a sulekk.
A fiú nem válaszolt, pusztán csak oldalra tárta kardot szorongató karját, lángoktól kigyúlt páncélokat teremtve.
~ Karna, harcolnod kell ellene! - utasította Jeanne. ~ Nem fog más választást hagyni neked!
A lángfarkas megfeszítette emberi testét, majd hátraszökkent, ahogy két önmozgó vértezet megpróbálta felnyársalni.
Még közel sem volt teljesen ura a kétlábú alakjának, ám a Ceur-ral való gyakorlatozás sokat segített neki az alapvető reflexek és mozgásformák berögzítésében.
Ahogy talpai ismét a híd felszínére értek, jobbját meglendítve egy vörös lángcsóvát indított támadóinak irányába.
Bár tűzmágiája erős volt, sem a test nélküli lovagok, sem a vörös fiú nem érezték meg különösebben annak pusztító szándékét... Nem ez volt a legkedvezőbb elem velük szemben.
Karna gyors lepillantott ujjaira, s a rajtuk felvillanó gyűrűkre... Ha visszaváltozik farkassá, teljes erejéből harcolhatna, ám utána sok bonyodalommal járna újfent felvennie páncélját.
Ugyanakkor, ha elhasználja az egyik lakrimát, annak energiái egy napra lemerülnek... Mégis, ez tűnt talán a kisebb áldozatnak.
Elvégre, ha egyszer visszaváltozik lángfarkassá, a gyűrűit már amúgy is képtelen volna használni.
Előretolta hát ökölbe szorított tenyerét, majd hagyta, hogy felszabaduljon a mágia, amelyet egyik ékszerébe zártak.
A hihetetlenül nagy erőket megmozgató lökéshullám tucatnyi ágyú hangjával tört életre, s még saját testét is hátradobta pár méterrel.
Ellenfele rongybabaként csapódott egy láthatatlan falnak a hegyeket morzsoló erőkitörés nyomán, majd alázuhanó testét már arra éhes láncok tucatjai fogták össze bábként, hogy aztán magukkal ránthassák az ismeretlenbe...
~ Ügyes! - dicsérte meg Jeanne a telepatikus csatornán keresztül. ~ Bár különös, hogy a mágia így megakadt a tér felénél... Mindenesetre a lényeg, hogy most már te is biztonságban vagy.
~ Hmmm... - állt két lábra Karna kissé bizonytalanul, még mindig tompán a lakrimagyűrű hatásától. ~ Azt hiszem ez a harc tényleg elkerülhetetlen volt... Remélem nem ennyire megalkuvásképtelen az összes elítélt...
~ De, valószínűleg mind ilyen lesz. - szögezte le a szőke rúnalovag. ~ Ezért lenne jó, ha találkozhatnánk. A mostani ellenfeled már helyből megviseltnek tűnt valamiért, de közel sem biztos, hogy mindig ekkora szerencsénk lesz... Viszont, amíg a tér így dobál minket...

Lépések:

Spoiler:

Koko átlépett a bűvös kapun, és apró teste azon nyomban megrándult, ahogy a térmágia magával ragadta, hogy aztán egy pillanattal később egy kerek, kőből épített helyiségben állapodjon meg. Bal mancsát a homlokára szorította, remélte, hogy így odabent tarthatja az agyát. Káromkodott egy sort, aztán óvatosan körbenézett. A felfelé kanyargó csigalépcsőből rögtön arra következtetett, hogy egy toronyban landolt. Felugrott a legközelebbi ablak peremére, hogy kilessen, de csak egy másik tornyot látott, ezért inkább úgy döntött, felmegy a lépcsőn az épület tetejére, hátha onnan jobb a kilátás.
Nos a kilátás valóban jobb volt, látta a szomszédos tornyot teljes valójában, illetve egy kastélyt, meg néhány házat is, az ellenkező irányban. Még a hidat is látta, amin érkeztek. Ugyanakkor kezdte magát nagyon kényelmetlenül érezni, mivel sehol nem látott egy árva lelket sem. Minden mozdulatlanságba révedt.  Már éppen átfutott az agyán, hogy esetleg mindenki meghalt… vagy mondjuk csak ő… vagy mondjuk mindenki…
- Mi a szar történik itt? – mondta ki félhangosan kavargó gondolatainak konklúzióját, amikor egy ismerős hang szólalt meg a fejében.
- Koko! Hallasz engem?


A tér ismét megrándult, és Atsu egy nyílt, füves területen találta magát. Az orra majdnem hozzáért egy kemény faajtóhoz. Hátrahőkölt, és azonnal a felsőjéhez kapott. Furcsa reakció volt, mire észbe kapott, már egy szál melltartóban ácsorgott. Elfojtott sikkantást hallatva visszaráncigálta magára a ruhadarabot, majd miután kikáromkodta magát, kilépkedett a torony árnyékából, hogy körbenézzen. Házakat látott, a kastélyt, még több tornyot, meg mindenféle épületeket, és egy szép nagy szökőkutat. Meg egy kicsit távolabb az istállót is, ahol gyanúja szerint egy perccel korábban tartózkodott.
Töprengve nézelődött, hátha lát valahol mozgást, de semmi nem történt. A Nap még mindig kellemesen sütkérezett, csendes szél zörgette a közeli fák leveleit. Bal kezével ráfogott nyakláncára, és aktiválta a benne lévő lakrimát.
- Koko! Hallasz engem? – nem hitte volna, hogy működni fog, ezért egészen meglepődött, amikor Koko hangja megszólalt a fejében.
- Atsu! Hol vagy?
- Hát… ezt nehéz lenne megmondani. Egy torony tövében vagyok most éppen – nézett fel az épület tetejére, jobb tenyerét napellenzőnek használva.
- Én pedig egy torony belsejében… - vágta rá Koko. – Mit látsz?
- Ez itt kérlek a kastéllyal szemben lévő, jobb oldali torony.
- Én éppen annak állok a tetején.. de nem látlak odalent.
- Nem lep meg.. én sem láttam még senkit eddig. Miután átmentem a kapun, az istállóba kerültem, aztán, ahogy kijöttem az ajtaján, ide kerültem.
- Szóval lehet, hogy tele van minden dimenziókapukkal? – húzta el a száját a koala. – Hát ez szívás..
- Eléggé… -értett egyet Atsu. – Egyelőre fogalmam sincs, mit csináljunk, több információ kéne… - sóhajtott.
- Próbáld meg elérni Nokinerket – dobta fel Koko. – Ha mi tudunk kommunikálni, akkor a telepátia mindenkinek működhet. Hátha tud valami újat mondani..
- Rendben, ez jó ötlet. Beszélek vele, addig maradj, ahol vagy! – azzal megszakította a kapcsolatot, és a kis shugora koncentrált. – Nokinerk! Hallasz engem? Atsu vagyok.

- Atsu? Hallak, nerk. Jól vagytok? – kérdezett vissza a kis shugo Atsu fejében.
- Igen, egyelőre. Csak Kokoval beszéltem eddig, el vagyunk szeparálva. Ő a bejárat felőli, jobb oldali toronyban van, én pedig éppen mellette, de nem látjuk egymást. Tudsz valamit a többiekről?
- Mi is Reigennel. Mással még nem találkoztunk, nerk. Illetve Reigen összefutott az egyik rúna lovaggal, a kastély udvara előtti kapunál. Én mellettetek vagyok a toronyban, nerk.
- Hmm… Mit gondolsz, mit kéne tennünk? Ha bemegyek egy ajtón, újra máshova kerülök, de egyelőre nem látom értelmét egy helyben maradni se. Ki tudja, hányféle variáns… vagy dimenzió van, talán sosem találunk egymásra.
- Statisztikailag valóban nem túl jók a lehetőségeink, nerk. Feltehetőleg minden ajtó egy dimenziókapu, ami egy randomizált helyre teleportál és egy saját dimenziót hoz létre ugyanazon a síkon, nerk. Mivel élnek a telepatikus kapcsolatok, így időben nem szakadunk el egymástól, csak térben. A saját dimenziónkból csak az ajtókon, vagyis a térkapukon keresztül juthatunk ki. Nekem a drónom azonnal megsemmisült, ahogy a tornyom kilátójából megpróbáltam kireptetni. Bár mindenkinek saját dimenziója van, van rá mód, hogy közös dimenzióba kerüljünk. Erre Reigen szolgáltatta a példát, ahogy összetalálkozott Brockkal. Mondjuk abban még nem vagyok biztos, de lehetséges, hogy az időzítés a kulcs. Ha ugyanakkor lépnek át emberek a kapukon talán közös dimenzióba kerülhetnek, nerk. Ezt kellene tesztelnünk. Persze lehet, hogy zsákutca és tudatosan nem kerülhetünk közös dimenzióba, csak a véletlennek folytán. Akkor pedig addig kell ugrálnunk a térkapukon, míg meg nem találjuk a téranomália forrását. Ilyen komplex mágia rendszer nem alakul ki természetes módon. Ezt vagy egy mágikus eszköz vagy egy személy szabályozza, nerk.
- Valószínűleg jól következtetsz – felelte Atsu. – Akkor nincs más választásunk, próbálkoznunk kell. Megpróbálok másokkal is kapcsolatba lépni, és jelentkezem, ha valami érdekeset tapasztalok. Vigyázzatok magatokra!
- Rendben. Ti is, nerk! – azzal megszakadt a kapcsolat, de még nem engedte el a lakrimát. – Nati! – szólította volt céhtársát, de ezúttal nem válaszolt senki. Még egy párszor próbálkozott, aztán inkább Kokoval vette fel a kapcsolatot újra. – Koko! Beszéltem Nokinerkkel, ő is hasonló következtetésre jutott, mint mi.
- Hogy rába..
- Igen.. – folytotta bele a szót a koalába. – Egyelőre maradjunk mozgásban, annak talán több értelme van. Menj ki a toronyból, én pedig bemegyek az ajtón, utána jelentkezem.
- Rendben – Atsu elengedte a nyakában lógó lakrimát, és a torony bejáratához sétált. Sóhajtott egy mélyet, aztán határozottan megragadta a kilincset, feltárta az ajtót, és besétált…

Atsu és Koko is helyet változtat.

Reigen: 105.655 VE
Nokinerk: 11.085 VE


Reigen kinyitotta az ajtót és belépett a fénybe. Egy torony belsejébe kellett volna találnia magát, de helyette újra a szabadban volt. A fejét vakarva nézett hátra, hogy talán a nagy fényességben véletlenül megfordult volna, de nem az a torony volt mögötte, mint amibe készült volna belépni.
- Hmm… a többiek? – hallatszódott egy hang Reigen mellett aki azonnal oda is pillantott. Egy kékhajú, páncélos rúna lovag volt az. Nem nézte meg mindegyiküket, de feltételezte, hogy ő is a csapattal jött.
- Ó, helló!
A lovag is ránézett Reigenre és lassan végigmérte. Nem tűnt valami stresszes fickónak.
- Nocsak… A „talán Oracion Seis tag” uraság?
- Az csak egy félreértés volt… - vakarta zavarodottan a tarkóját Reigen – A társam Nokinerk eléggé felpörgött a témán. A nevem egyébként Reigen. Reigen Hawkins.
- Hawkins? Az Elemek Ura? – húzta fel a kék szemöldökét a rúna lovag.
- Öh, igen. Szoktak így is hívni.
- Én Brock vagyok, a rúna lovagok rendfenntartó egységéből.
Reigen már épp válaszolni akart egy udvarias gesztussal, mikor Nokinerk hangja szólalt meg a fejében a telekapcson keresztül.
- Benyitottál már az ajtón, nerk?
- Igen, de nem a toronyba jutottam, hanem egy teljesen más helyre – válaszolt Reigen és a füléhez érintette két ujját. Brock pedig csodálkozva nézte, hogy mit csinál.
- Kihez beszélsz? Telepatikus kapcsolatban vagy valakivel? Jeanne Esprit az? Ott van Frawler? – záporoztatta Brock a kérdéseket a nyugodt és unott hangján.
- Ki az ott, nerk? Van valaki melletted?
- Jaj, ne egyszerre már! Nokinerkkel beszélek, várj egy kicsit.
- Ki van ott, nerk? – ismételte meg a kérdést a shugo.
- Brock.
- Ki az a Brock, nerk?
- Egy rúna lovag a rendfenntartó egységből.
- Szóval senki érdemleges, nerk… Hol vagy? mit látsz magad körül?
- Nos látom Brockot…
- Rajta kívül… - szólt Nokinerk. Reigen bár nem látta társát, de volt egy olyan sanda gyanúja, hogy a fejét foghatja éppen.
- Itt van az a nagy kastély, amit korábban is láttam. Előttem van egy jókora kapu, de ahogy nézem nem a kastélyba nyílik, csak valami udvarba. Balra tőlem egy… mi az ott?
- Nekem istállónak tűnik innen.
- Akkor egy istálló, de jó messze van. Jobbra pedig… Hát elég messze van, de valami kis házak.
- Amiket korábban is láttál, nerk?
- Hát, innen azt nem tudom meg mondani. Talán több kilóméterre vannak.
- Mögötted? – kérdezte a shugo, Reigen pedig megfordult.
- Mögöttem két torony van. Látszólag egyformák. De kisebbek, mint amibe be akartam menni. Talán csak fele akkorák és nem vezet róluk híd sehova.
- Értem. Hol van most a nap, nerk?
- Hogy?
- Hol áll hozzád képest a nap? Ha a kastéllyal szemben vagy, nerk.
- Ööö… jobbra.
- Értem, nerk. Majd mindjárt visszahívlak.
- Hé várj, most hova menjek? Nokinerk? Haló?




Nokinerk ideiglenesen megszakította a kapcsolatot. Egy kis csöndre volt szüksége. Bevitte a Reigen által megadott adatokat és a korábbiakhoz adta. A mágikus interfészén kezdett kialakulni egy térkép a helyről. Mivel nem tudta pontosan meghatározni a távolságokat így sajnos nem volt pontos, de így is legalább volt fogalma a kastélytól nézett nyugati és déli rész. Legalábbis feltehetőleg a nyugati rész. Abban nem volt biztos, hogy Reigen ugyanazokat a házakat látta-e, mint korábban, de egyelőre így ábrázolta, egészen addig míg valahogy cáfolatot nem szerez.
Ahogy végzett az ábrázolással, néma gondolkodásba és járkálásba kezdett. A mágikus interfésze persze haladt vele együtt, mindig tőle ugyanakkora távolságra lebegve előtte. Összeszedte fejben az adatokat, amit eddig tudott a helyzetről. Azt a vajmi keveset, amit a Mágus Tanács szolgáltatott. Az Archívum Jele fura anomáliáját. Az ajtóként funkcionáló térkapukat. Brock megjelenését. Mielőtt még a végérvényes konklúziót levonta róla meg akarta valamiről bizonyosodni.
Leguggolt a földre és a füle mögül előhúzta a mágikus ceruzáját és egy pecsétet kezdett felrajzolni. Egy perc után elkészült vele. A szenzor pecsétjének érzékelni kellett minden mozgást öt kilóméteres körzetben. De semmi. Az égvilágon semmit se jelzett be Nokinerken kívül. Mivel a saját mozgását érzékelte és meg jelentek az adatok a mágikus interfészén, így biztos volt benne, hogy nem rontotta fel a pecsét felírását. Vissza tette a ceruzát a füle mögé és hümmögve vakargatta az állán a szőrét.
Újabb alkotásba fogott és egy bináris drónt kreált, aki felküldött a torony tetejére, közben ő pedig nyomon követte a felvételt, amit a drón küldött neki.
A tetőre felérve látszódott a kastély, jobbra egy másik torony, mögötte a távolban pedig házak. Balra pedig egy istállónak látszó épület. Lent azonban egy alakot se látott a felvételen, pedig Reigen leírása alapján pontosan ott kellett volna állniuk.
Nokinerk még hangosabban kezdett hümmögni. Utasítást adott a drónnak, aki kirepült volna a toronyból, de abban a pillanatban a varázslat szertefoszlott és a kép is elveszett. Nokinerk most már egyre biztosabb volt, hogy mivel állnak szemben. Legalábbis volt egy elmélete.
Ekkor azonban egy másik telepata próbálta elérni és hallotta meg a hangját a fejében.
- Nokinerk! Hallasz engem? Atsu vagyok.
- Atsu? Hallak, nerk. Jól vagytok? – kérdezett vissza Nokinerk.
- Igen, egyelőre. Csak Kokoval beszéltem eddig, el vagyunk szeparálva. Ő a bejárat felőli, jobb oldali toronyban van, én pedig éppen mellette, de nem látjuk egymást. Tudsz valamit a többiekről?
- Mi is Reigennel. Mással még nem találkoztunk, nerk. Illetve Reigen összefutott az egyik rúna lovaggal, a kastély udvara előtti kapunál. Én mellettetek vagyok a toronyban, nerk.
- Hmm… Mit gondolsz, mit kéne tennünk? Ha bemegyek egy ajtón, újra máshova kerülök, de egyelőre nem látom értelmét egy helyben maradni se. Ki tudja, hányféle variáns… vagy dimenzió van, talán sosem találunk egymásra.
- Statisztikailag valóban nem túl jók a lehetőségeink, nerk. Feltehetőleg minden ajtó egy dimenziókapu, ami egy randomizált helyre teleportál és egy saját dimenziót hoz létre ugyanazon a síkon, nerk. Mivel élnek a telepatikus kapcsolatok, így időben nem szakadunk el egymástól, csak térben. A saját dimenziónkból csak az ajtókon, vagyis a térkapukon keresztül juthatunk ki. Nekem a drónom azonnal megsemmisült, ahogy a tornyom kilátójából megpróbáltam kireptetni. Bár mindenkinek saját dimenziója van, van rá mód, hogy közös dimenzióba kerüljünk. Erre Reigen szolgáltatta a példát, ahogy összetalálkozott Brockkal. Mondjuk abban még nem vagyok biztos, de lehetséges, hogy az időzítés a kulcs. Ha ugyanakkor lépnek át emberek a kapukon talán közös dimenzióba kerülhetnek, nerk. Ezt kellene tesztelnünk. Persze lehet, hogy zsákutca és tudatosan nem kerülhetünk közös dimenzióba, csak a véletlennek folytán. Akkor pedig addig kell ugrálnunk a térkapukon, míg meg nem találjuk a téranomália forrását. Ilyen komplex mágia rendszer nem alakul ki természetes módon. Ezt vagy egy mágikus eszköz vagy egy személy szabályozza, nerk.  
- Valószínűleg jól következtetsz – felelte Atsu. – Akkor nincs más választásunk, próbálkoznunk kell. Megpróbálok másokkal is kapcsolatba lépni, és jelentkezem, ha valami érdekeset tapasztalok. Vigyázzatok magatokra!
- Rendben. Ti is, nerk!




- Reigen!
- Igen?
- Menjetek be a kapun, nerk?
- Ott vagy bent?
- Nem, a mögötted lévő toronyban vagyok, de másik dimenzióban, nerk.
- Hogy mi? – kérdezett vissza Reigen. A telekapcs túloldalán egy hangos sóhajtás hallatszódott.
- Nem számít, a lényeg, hogy az előttetek lévő kapun menjetek be, de nagyon fontos, hogy egyszerre lépjetek át rajta. És ha lehet fogjátok egymást közben, nerk.
- Fogjuk meg egymás kezét?
- Hogy mit csináljunk? – kapta fel Brock lassan a fejét.
- Nem kell a kezét, felőlem egymás vállát is foghatjátok, bánom is én csak legyen meg közben a testi kontaktus és egyszerre lépjetek át a kapun, nerk.
- Azt mondja, hogy egyszerre képe belépnünk a kapun és közben érjünk egymáshoz.
- Mármint olyan intim módon? – pirult el hirtelen Brock és zavarodottan elnézett.
- Elvileg elég, ha csak egymás vállát fogjuk meg.
- Áh… khm… értem. Rendben.
Reigen és Brock megfogták egymás vállát azzal átléptek az előttük lévő kapun.


Mozgás:
Reigen és Brock: együtt, egyidőben lépnek át a kastély udvarához vezető kapun
Nokinerk: Marad a toronyban

Ceur körülnézett a helyiségben.
Újfent csak ugyanazok a polcok, szekrények, s ládák köszöntötték vízióját, amelyek a legutóbbi két alkalom folyamán is.
Nem értette a helyzetét. Jeanne hálózatának hála jól látta, hogy a többiek folyamatosan változtatják helyüket, nem maradnak ugyanazon a ponton.
Csak ő került volna hasonló csapdába?
Tenyerét katanájára csúsztatta, az egyetlen fegyverre, amely még rendelkezésére állt... Minden más Karna zsákjában maradt.
Tett pár gyors mozdulatot, majd elengedte a pengét.
Egy fél pillanattal később a helyiségben vágások, s fekete energiakitörések tucatjai szaggatták szét a berendezést.
Mégis, a falak, s maga az épület sértetlen maradt, mintha csak nem is tartoztak volna a sárkányölő által látható világba.
Nem volt hát más megoldás.
Újfent elindult a kijárat felé.


Jeanne gyors felmérte társainak új helyzetét.
Delilah és ő a helyeiken maradtak, amiért felettébb hálás volt.
Ez azt jelentette, hogyha nem lépik át területeik határait, akkor a véletlenszerű helyzetváltozások sem hathatnak ki rájuk. Legalábbis, ez volt az egyértelmű következtetés...
Persze, mindez magával hordozott egy újabb kérdést.
Talán jobb lenne, ha egyedül Ceur-sama mozogna, ők pedig egyszerűen csak kivárnák, amíg a sárkányölő megoldja a problémát?
Mint Karna korábbi összecsapásából kiderült, a környék nem nélkülözi az ellenségek jelenlétét sem. Ráadásul, Okita elveszítette telepatikus kapcsolatát egy rúnalovaggal, ami azt jelentette, hogy pár ilyen elítélt elég erős lehetett, hiába győzött le már egyet a lángfarkas.
Ceur-sama nem veszíthetne egyikük ellen sem, de ők talán igen.
Mégis, ha többen mozognak, nagyobb eséllyel találnak kiutat ebből a dimenziós csapdából. De az időspórolás megérte azt, hogy veszélybe sodorja csapattársainak életét?
Persze, nem mintha teljes értékű társként tekintett volna legtöbbjükre, de akkor is... Itt tényleges életveszélyben voltak.
Mi lenne a legésszerűbb lépés? A gyors megoldáskeresés, vagy a biztonság megőrzése?


Okita egy szépen kialakított, drágán berendezett szobában találta magát.
Csapata osztott víziójának hála könnyen felmérte, hogy ez a hely teljesen eltért az udvaron található lakóházak szegényes kialakításától.
Jeanne is végigtekinthetett az ő új környezetén, ám a másik lány egyelőre nem üzent számára semmit a telepatikus csatornán.
Nos, nem mintha olyan sok lehetősége akadt volna.
A szobából csak egy kijárat volt, Okita pedig nem akart helyben maradni.


~ Szóval, mi legyen, Jeanne? - kérdezett rá újfent csak gondolati síkon a lángfarkas. - A torony, vagy a kastély?
A híd, amelyen állt, pusztán ezt a két válaszlehetőséget kínálta.
A sulekk nemrég harcolt, ám nem akart tovább pihenni.
Jeanne tudta, hogy ő a kifejezett utasítása ellenére sem maradna nyugton, amíg a társai veszélyben lehettek.
Irányt kellett hát adnia neki...
~ Okita és Kiril a kastélyba kerültek. Ha arra indulsz el, talán találkozhatsz velük. - felelte sóhajtva. ~ De nagy eséllyel több korábbi elítélt is ott tanyázik. Könnyen lehet, hogy hamarabb belefutsz egy ilyesfajta alakba, mint valamelyik társunkba.
~ Köszi. - válaszolta lelkesen Karna, s már el is indult a kastély irányába.
Nem meglepő, őt nem lehetett nyugton tartani...
~ Hé, hé, Jeanne! - hangoskodott valaki újfent a közös csatornán. ~ Azon gondolkodtam, hogyha kikerülök innen, és megölöm Fiore hercegnőjét, akkor én lehetnék az új hercegnő. Ha pedig egyszer királynő leszek, megemelhetem az adókat, így mindenkinek végig kell majd dolgoznia minden napot, hogy ki tudják azokat fizetni. Akkor pedig már mindenki utálni fogja a Napot, nem csak én. ~ értelmetlen szavak, kislányos, mégis elvetemült nevetés... igen, Delilah. ~ De ahhoz ki kell mennem innen. Most már mehetek?
Na nem. Őt legalább a helyén kellett tartania, ha mindenki más is nyughatatlan.
~ Maradj még kicsit. Adóemelést amúgy sem éri meg választások előtt beiktatni.
~ Választás? Na de- bár a lányka még folytatta volna, telepatikus szavait egy újonnan feléledő csatorna zajai zavarták meg.
Valaki fel akarta venni a kapcsolatot a rúnalovaggal, saját hálózatán kívülről.
- JEANNE ESPRIT! – ordított fel valaki szabályosan a fejében. – HALLASZ ENGEM? ATSU VAGYOK, A KOCSMÁBAN TALÁLKOZTUNK!
Ó igen, a hercegnő...
- Franc, ne ordibálj így a fejemben. - vágta rá ösztönszerűen, rangok ide vagy oda. - De igen, hallak téged. Mi a helyzet?
- Elvesztettem a kapcsolatot a társammal, aki velem volt a kocsmában is. Kábé öt perce változtattunk mindketten helyet. Láttatok, vagy hallottatok valami különöset, esetleg találkoztatok vele?! – kérdezte a nő, bár gondolataiban kivetült hangszíne inkább sugallt vallatásra.
- Nem, nem találkoztunk vele. Pedig elég sok mindent szemmel tartok.
Nem volt oka ellenségesen viselkednie a hercegnővel, elvégre közösen ragadtak ugyanabban a csapdában.
Megengedte hát neki, hogy bepillantást nyerjen személyes hálózatába.
A nő víziójába kisvártatva hat további nézőpont fúrta be magát, így láttatva vele mindazt, amelyet Ceur csapatának tagjai is épp láttak.
- Viszont pár különös dolgot már észleltünk... - vetette fel, kivárva, a zaklatott Atsu-t mindez mennyire érdekli.
- Mint például? – vágta rá szinte azonnal az érintett.
- Gondolom a térszakadásokkal már találkoztatok, így azt nem részletezném... - vette fel, s mivel nem kapott választ, a hallgatást megerősítésnek vette. - Ugyanakkor Karna belefutott egy alakba, aki vélhetőleg egy korábbi elítélt volt. Az illető nem volt hajlandó különösebben kommunikálni, csak harcolni akart. Karna végül legyőzte, majd az alakot egy rakat lánc áttépte megint csak egy másik dimenzióba, amint a veresége biztossá vált. Mondhatni, páholyból néztük a harcukat... - utalt itt a hálózatára.
Nem volt oka visszatartani információkat, így ezt is megosztotta a nővel.
További fejleményekkel ugyanakkor már nem szolgálhatott.
- Kérdés, hogy velünk is ez történik-e, vagy csak őket védi valami varázslat.. – nos igen, ez a félelem jogos alapokon nyugodhatott... – Mik ezek a képek, amiket látok?
- Mindazoknak az aktuális víziója, akik a személyes telepatikus hálózatom tagjai jelenleg. - magyarázta büszkén a lány, éreztetve saját fejlesztésének hasznosságát. - Nem csak gondolatokat, de élő képet is közvetít a vonal.
- Jól látom, hogy valaki bejutott a kastélyba? - nézhetett végig a hercegnő kibővült vízióján.
- Igen, a szoba berendezése alapján Okita a kastélyban van, nem az egyik külső ház belsejében. - nyugtázta a rúnalovag. - Kiril is ott van, ráadásul össze is futott pár személlyel, akik még a hajón voltak. - elemezte tovább a helyzetet.
- Csodás.. – morogta elégedetlenül Atsu, majd megszakította a kapcsolatot.
Jeanne nem értette különösebben.
Ezért utált még csak részben is kedves lenni másokkal szemben. Bármit mond a sok vén hülye, az sose térül meg.
Na de mindig is lesznek, akik nem értékelik az ő tehetségét.
Bárhogy is, inkább a helyzetükre kellett koncentrálnia.
A helyzetre, amin sokat segített volna, ha Ceur-sama kijut a raktárából...


Kiril szinte hamarabb nézett végig társainak új helyzetén, mint sajátján.
A legtöbben ugyanakkor korábbi területeiken maradtak... Még a herceg is?
Különös... Mindenesetre, egyik csapattársával sem sodorta össze a térszakadások szeszélye.
Ugyanakkor, egy korábbi ismeretség újfent csak szembejött vele.
Arisa, a sötét bőrű nő immáron egy zöldes hajú férfi oldalán álldogált, láthatólag sértetlenül.
Vajon ő lehetett az is, akivel korábban telepatikusan társalgott? És ha igen, miképp találkozhattak? A szerencsének hála, vagy találtak valamiféle megoldást?
- Á, újra itt. Üdv, Kiril, - pillantott rá a nő. - Úgy fest, nem vált be az összekötős terved. Hacsak nem a sokadik lépés után kell miatta összetalálkoznunk. - ezúttal is könnyed hangnemben közölte vele a kínos tényeket.
- Üdv újra! - hajtott fejet, s bár az illemnek megfelelően bemutatkozott volna a másik mágusnak is, úgy vélte, a telepatikus kapcsolatnak hála az már felesleges lett volna. - Nos, úgy tűnik, hogy nem. De egy ingyen kötelet megért. - vonta meg vállait mosolyogva.
- Láttátok életnek valami nyomát? - érdeklődte Arisa. - Egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy kihalt a hely. Senkitől semmit nem hallottunk emberekről.
- Karna-senpai nemrég harcolt egy korábbi elítélttel az észak-keleti torony hídján. - felelte, hátha ezzel az információval megkönnyíthette a páros kilátásait. - Szerencsére legyőzte. Rajta kívül ugyanakkor még mi sem találkoztunk mással.
- Nos, ez jó hír. - sóhajtott megkönnyebbülten a fekete-hajú nő. - Akkor ki tudunk jutni valahogy.
A keleti fiú remélte, hogy mindez tényleg így van.
Nem azért utazott ennyit, mert szeretett volna egy végtelen tér-csapda fogja lenni.
- Te nem vagy normális. - merevedtek ki hirtelen Arisa szemei, ahogy társa felé pördült.
- Te mondtad, hogy a kötél nem működött. - magyarázta vidáman a férfi. - Ha nincs igazam, legfeljebb újra külön válunk!
Kiril nem igazán tudta követni a beszélgetést, ám amúgy sem neki szánták annak fonalát, így nem zavartatta magát különösebben.
Mindaddig legalábbis, amíg Arisa körül különböző fények gyúltak életre, s a nő korábbi végtagjainak helyét pikkelyes kinövések kezdték birtokukba venni.
- Öööö... okés... - kezdett bele idegesen Kiril, ahogy elkezdett hátrafelé lépdelni. - Most jönnek a felszínre mindenféle titkok, amik az első alkalommal nem derültek ki?
- Te miről beszélsz? - nézett rá értetlenül a zöld-hajú mágus.
- Ez az óriáskígyó dolog új... - magyarázta a keleti fiú. - Ha nem letettek volna a hajón, mostanra biztos azt hinném, hogy helyiek vagytok.
Persze, maga is alakváltó volt, és nővérétől elég sok bizarr démoni formát látott már.
Ám pont evégett volt képes megmondani azt is, hogy Arisa nem emberből változott át valami mássá.
Neki az a sok méternyi hosszú, szárnyas óriáskígyó volt az igazi alakja, amely immáron teljesen kibontakozott előtte.
- De szerencsére ott voltunk. Megnyugodhatsz. - bökte oda a férfi, majd egyszerűen csak belemászott a kitátott állkapcsú hüllő szájába.
Arisa sem váratott soká magára, újdonsült rakományával együtt a lépcső irányba repült.
Kiril pár pillanat erejéig még csak értetlenül nézte a páros korábbi helyét, s próbálta túltenni magát a látottakon.
Valamilyen szinten ugyanakkor remélte, hogy nem bántotta meg Arisát a reakciójával. Kedvelte a nő hűvösen gúnyos jellemét, de túlságosan is hirtelen érte fordított alakváltása.
Mindenesetre, nem volt túl sok ideje ezzel foglalkoznia.
Teljesítenie kellett küldetését, mindig is ez élvezett elsődleges fontosságot életében.
Jeanne-senpai korábban azt mondta neki, hogy Okita egy hozzá közel elhelyezkedő szobába került.
Bár nincs rá különösebb biztosíték, ám talán, ha ő a helyén marad, akkor a lány abban a teremben fog kikötni, ahol álldogál.
Így hát kivárta, hátha szerencséjük lesz.

Lépések:

Spoiler:

Koko fújt egyet, és egy határozott mozdulattal kitárta a torony ajtaját. A fojtogató érzés elmúltával a kép is helyreállt előtte, és egy pillanatig meg mert volna esküdni, hogy ugyanoda került vissza, mint ahogyan az a hídon is történt vele. Másodpercek alatt felmérte, hogy mégsem erről van szó, csak egy nagyon hasonló, másik toronyba csöppent. Lassú, óvatos léptekkel elindult a lépcső felé, aztán hirtelen megtorpant. Nem volt egyedül. Léptek tompa zaját hallotta fentről. Hátrálni kezdett az ajtó felé, és megfogta a kilincset, készen a távozásra. Kisvártatva egy rövidebb, barna hajú, fiatal lány jelent meg a lépcsőn. Koko azonnal reagált, lenyomta a kilincset, és nekifeszült az ajtónak, de ekkor valamiféle erő úgy taszította át a helyiségen, mintha rongybaba lett volna.
Puha indák halmára érkezett, amiket még éppen volt ideje megidézni, de az indák egy pillanattal később már nem az ő parancsainak engedelmeskedtek. Mire bármit is csinálhatott volna, már az egész testét körbetekerték, és egyre csak szorították. Levegőért kapkodva próbált segítségért kiáltani, de hang már nem jött ki a torkán. Persze amúgy is tudta, hogy senki sem hallaná. Rémült tekintete még egy pillanatra észlelte a nőt.. a gyilkosát, aztán behunyta a szemét, s mielőtt még lecsaphatott volna rá egy tűhegyes inda lándzsa, Atsura gondolt.
~ Mihez fog kezdeni nélkülem az a félnótás? ~ mosolyogva nyelte el az irgalmas sötétség.


Atsu mély sóhajtással heverte ki az újabb „utazást”. Kezdett hozzászokni, de a gyomra még mindig nehezen követte az eseményeket. Ha tréfás kedvében lett volna, még azt is el tudta volna képzelni, hogy nagy becsben tartott belső szerve még mindig az istállóban jár. Esetleg ehetne valamit, amíg bevárja… ja hogy…
Bosszankodva legyűrte a késztetést, hogy levegye a nadrágját, és körbe nézett. Egy takaros kunyhóba került, és továbbra is egyedül volt. Beljebb sétált, és leült az étkező asztal melletti székre, majd ismét aktiválta a lakrimáját.
- Koko! Kokoo! – néma csend volt a válasz. A szemét forgatta, majd várt néhány percet, és újra szólította a koalát, de továbbra sem válaszolt senki. – KOKO! KOKOO! – most már kiabált. Nem ez nem lehet – gondolta. Észre sem vette, de olyan erősen szorította a nyakláncot, hogy félő volt, eltöri benne a lakrimát.
- Nokinerk! – szólította a kis shugot újra.
- Hallgatlak, nerk – felelte.
- Tudsz valamit Kokoról? Nem válaszol nekem, mióta helyet változtattunk – kérdezte feszülten, hangjában nem tudta elnyomni a sürgetés szikráját.
- Nem, sajnos nem. Rane-el beszéltünk az előbb, de vele csak Arisa meg valami Kiril nevű ürge volt, nerk. Mióta nincs kapcsolat köztetek? – Atsuból kitört egy sóhaj.
- Mióta mind a ketten helyet változtattunk – egyre türelmetlenebb volt, de igyekezett nem Nokinerkre zúdítani.
- Nyugodj meg egy kicsit, nem feltétlenül kell a legrosszabbra gondolni, elég sok tényező szakíthat meg egy telepatikus kapcsolatot, nerk. De azért megpróbálom én is elérni – más esetben ő maga is ezt tanácsolta volna másnak, de most nem volt más.. ő volt ebben a helyzetben, és átkozottul szeretett volna pozitív maradni, de a zsigereiben érezte, hogy valami baj van.
- Könnyű azt mondani.. csak… érzem, hogy valami baj van, és a megérzéseim nem nagyon szoktak cserben hagyni.. – felelte elkeseredett hangon. Belül viszont forrongott.
- Értem… - Atsu hallotta a shugo hangjában az együttérzést, de nem tehetett róla. Nem tudott megnyugodni. Lassan felemelkedett a székről. –  Koko, hallasz? Itt Nokinerk és Atsu – Néma csend. A nőnek ökölbe szorult a keze. – Hmm. Lehet, hogy eszméletlen, vagy szimplán egy olyan helyre érkezett, ami árnyékolja a mentális kapcsolatok alól. Esetleg van egy másik telepata az ide zárt rabok között, aki képes blokkolni a kapcsolatokat. Bár akkor már többünket is blokkolnia kellett volna, nerk… Hmm. Sajnálom. Meg kellett volna jelölnöm mindenkit még az ide vezető úton az Archívum Jelemmel és akkor mindenkit nyomon követhetnék a kijelzőmön, de felhúzott a Mágus Tanács és elvesztettem a józan gondolkodásomat, nerk…  - mondta bűnbánóan. Az esze azt súgta Atsunak, hogy nyugtassa meg, de hogyan nyújthatna neki vigaszt, miközben pillanatokra van a dühkitöréstől..
- Ugyan, nem a te hibád.. még van remény – ennyit bírt kipréselni magából. – Megkérdezek másokat is – azzal elengedte a kapcsolatot, és feszült járkálásba kezdett, a feje megtelt saját, önpusztítóan sötét gondolataival. Tudta, hogy nem csak elájult, ahogy abban is biztos volt, hogy senki nem blokkolja a kapcsolatot. Valami sokkal rosszabb történt, és ő egy rohadt kis vityillóban koptatta a padlót, ostobán, és magatehetetlenül. Mérgében odébb rúgta a széket, ami az útjába került, és az asztalra támaszkodva ismét megragadta a nyakában lógó lakrimát.

- JEANNE ESPRIT! – kiáltotta most már idegesen. – HALLASZ ENGEM? ATSU VAGYOK, A KOCSMÁBAN TALÁLKOZTUNK – szólította a szőke hajú rúnalovag lányt, a kelleténél talán egy kicsit modortalanabbul. Mindegy – gondolta – arra fruskára úgy is ráférne egy kis szigor..
- Franc, ne ordibálj így a fejemben – felelte a lány bosszankodva. - De igen, hallak téged. Mi a helyzet?
- Elvesztettem a kapcsolatot a társammal, aki velem volt a kocsmában is. Kábé öt perce változtattunk mindketten helyet. Láttatok, vagy hallottatok valami különöset, esetleg találkoztatok vele?! – kérdezte türelmetlenül, hangjára nyugalmat erőltetve.
- Nem, nem találkoztunk vele. Pedig elég sok mindent szemmel tartok – Atsu szeme hirtelen mintha káprázni kezdett volna, és több kép is bevillant előtte. A fejéhez kapott, és fájdalmasan dörzsölni kezdte a halántékát, miközben próbált rákoncentrálni egy-egy képre. Egyelőre kevés sikerrel.. - Viszont pár különös dolgot már észleltünk...
- Mint például? – vágta rá türelmetlenül.
- Gondolom a térszakadásokkal már találkoztatok, így azt nem részletezném... - kezdett bele. - Ugyanakkor Karna belefutott egy alakba, aki vélhetőleg egy korábbi elítélt volt. Az illető nem volt hajlandó különösebben kommunikálni, csak harcolni akart. Karna végül legyőzte, majd az alakot egy rakat lánc áttépte megint csak egy másik dimenzióba, amint a veresége biztossá vált. Mondhatni, páholyból néztük a harcukat...
- Kérdés, hogy velünk is ez történik-e, vagy csak őket védi valami varázslat.. – morogta idegesen. – Mik ezek a képek, amiket látok?
- Mindazoknak az aktuális víziója, akik a személyes telepatikus hálózatom tagjai jelenleg –magyarázta tudálékosan. - Nem csak gondolatokat, de élő képet is közvetít a vonal.
- Jól látom, hogy valaki bejutott a kastélyba? – lassan kifolyt a szeme.
- Igen, a szoba berendezése alapján Okita a kastélyban van, nem az egyik külső ház belsejében - felelte. - Kiril is ott van, ráadásul össze is futott pár személlyel, akik még a hajón voltak.
- Csodás.. – morogta igazából csak magának, és elengedte a lakrimát. Tehát látszólag mindenki jól van, és mindenki elérhető, csak Koko nem.. Biztos, hogy történt vele valami. Atsu érezte minden porcikájában, hogy valami baj van.
Nem bírta tovább türtőztetni magát. Idegesen rácsapott ökleivel az asztal lapjára, ami homokfelhőbe burkolódzva, keserves nyekkenéssel adta meg magát, és két darabban hullott a csiszolt fapadlóra, majd, kirántotta tokjából mágikus fegyverét, és megtöltötte varázserejével. A hatás robbanásszerű volt. Tehetetlen dühtől emésztve tépte fel a házikó ajtaját, ami az asztallal ellentétben, természetellenes módon tűrte a megterhelést. A nő ismét kilépett az ismeretlenbe, és csak remélni tudta, hogy talál valakit, akin levezetheti a dühét…

Reigen: 105.655 VE
Nokinerk: 11.085 VE




Reigent fény vette körbe és először még érezte Brock kezét a vállán és ő is érezte a rúna lovag vállát a kezében, de amint újra szilárd talaj érte a lábát és a fény is elenyészett már csak a levegőt szorongatta.
- Brock? - kérdezte Reigen és körbefordult, de a fickó sehol se volt. Sőt senki más se. Újra egyedül volt. Egy lefelé vezető lépcső előtt állt és látszólag valami épületbe került. A kőfalakon gyertyatartók égtek, fölötte a plafon pedig tele volt ugyancsak égő csillárral. A háta mögé nézett, ahol az ablakon pedig verőfényes nappal volt, csak úgy, mint eddig.
– Micsoda pazarlás… - mormogta Reigen magában és az ablakhoz sétált. A kinti tájat ahogy elnézte a kastélyban kellett, hogy legyen. Visszafordult, hogy jobbra szemügyre vegye a benti részt. Rengeteg ajtót látott, köztük pedig oszlopok sorakoztak. A falakon megannyi eddig soha nem látott festményt vélt felfedezni. Nem mintha életében olyan sok múzeumban vagy festészeti kiállításon megfordult volna.
– Reigen, hallasz, nerk? - hallotta meg Nokinerk hangját.
– Igen.
– Ott van még Brock, nerk?
– Nem. - rázta meg a fejét Reigen, bár ezt a gesztikulációt senki nem látta.
– Értem… - hallatszódott egy cseppnyi elkeseredettség a hangjában, aztán folytatta - És hol vagy most, nerk?
– Ahogy elnézem a kastélyban.
– Hmm. Letöltöm a fejedből a képet, nerk. Nézz körbe.
– Rendben. - nyugtázta Reigen azzal lassan körbeforgott a helyiségben. Szinte maga előtt látta, ahogy Nokinerk kijelzőjén megjelenik a zöld töltőcsík.
– Oké, átjött. Megkeresem Rane-t, nerk. Addig ne menj még be egyik ajtón se.
– Jól van - mondta Reigen és elkezdte nézegetni az ajtókat, meg a berendezési tárgyakat. Körbe járt egyszer és összesen nyolc ajtót számolt, majd visszaért az eredeti kiindulási helyére a lépcső és ablak közé.



- Rane, hallasz? Itt Nokinerk.
Hirtelen konkrét verbális válasz nem érkezett, csupán egy fura jelenség. A képernyőjén a szokásos hangsáv görbéje helyett egy tojás jelent meg, majd egy villám és utána vissza alakult a vonal a hangsávvá és zúgás hallatszódott.
– Mi ez valami interferencia, nerk? Rane, hallasz? Itt Nokinerk.
- Nokinerk? Itt vagyok, hallak. Arisa meg egy Kiril nevű fickó került mellém. Ti merre?
– Én a kastélytól délre lévő egyik toronyban, Reigen pedig már a kastélyban van, nerk. Végig együtt voltatok, vagy összekerültetek?
- Most kerültünk össze. Arisa meg én is találkoztunk egy-egy emberrel, különböző helyeken.
- Értem. Reigen is összetalálkozott egy rúna lovaggal, de mikor beléptek a térkapun szétváltak, nerk. Nem volt elég az egyszeri időzítés és a testi kontaktus.
- Arisáék is megpróbálták... Így utólag, örülök annak, hogy a belső szerveim.... - elhalt Rane hangja, majd pár másodperc után újra felcsendült.
- Belemászok Arisa szájába.
– Hogy mit csinálsz, nerk?! - akadt fenn a mondaton Nokinerk. Egyszerűen nem akarta elhinni, amit hallott. Biztos volt benne, hogy csak a korábbi interferencia tért vissza és torzította el.
- Arisa egy óriáskígyó. Simán elférek a szájában. Ha a testi kontaktus nem jött be, akkor valami drámaibb talán működhet. - kis szünetet tartott és némi interferencia lépett be, mint korábban, aztán Rane folytatta:
- De együtt akarok maradni vele. - mondja, ezt jóval határozottabban, mint az elejét
– Megértem, bár szerintem ez akkor is meredek, nerk - dünnyögte Nokinerk közben pedig elképzelte, ahogy összetalálkozik Reigennel és az ötlettől felbuzdulva Reigen megpróbál bemászni a szájába. Megrázta a fejét az abszurd képzelgéstől és az egész testét kirázta a hideg is, a szőr pedig felállta a hátán.
– Mindegy. Egyébként ti merre vagytok most pontosan, nerk?
Nokinerk interfészén egy bejövő adat képe jelent meg. Rányomott az elfogadásra és amint a kis töltő csík betöltött meg is jelent egy panoráma kép. Hasonló volt a kép, mint amit Reigen leírt, csak itt volt egy nagyobb ajtó is.
– Akkor ti is a kastélyban vagytok, csak a földszinten, nerk. Reigen az emeleten van.
- Szólnál neki, hogy menjen a lépcső tetejéhez? És szóljon, hogy látja-e a jeget a földön.
– Felesleges. Mind más dimenzióban vagyunk, csak ugyanazon a térben és időben, nerk. De ha szeretnéd, bevehetem a beszélgetésbe.
- Fontos lenne.
- Rendben, nerk. - azzal Nokinerk kiterjesztette a telekapcsot és bevette Reigent is – Reigen. Itt van Rane is.
– Ott veled?
– Nem, csak a telepatikus kapcsolatban, te idióta, nerk.
– Ó! Szia, Rane!
- Szia, Reigen. Jó hírem vannak! Az első teleporttal egy konyhába jutottam egy Karna nevű sulekkel együtt. Felpakoltunk kajával, és próbálunk megkeresni téged. Ne egyél meg senkit!
– Ú, az remek, egy kis kaja az mindig jól esik - felelte vidáman.
– Reigen, Rane azért is keresett még, hogy nézz már le a lépcsőn, látod-e a jegét az alján, nerk. De ne menj le, csak nézz le!
– Oké - felelte, majd egy pár másodperces csönd után újra hallatszódott a hangja - Nincs lent semmi, ahogy innen látom.
- Megpróbálunk felmenni, de ha nem látjuk egymást, az azt jelenti, hogy a lépcső is térkapu.
– Okés.
Egy jó húsz másodperces csönd után aztán Reigen szólalt meg.
– Ott vagytok már? Én még mindig nem látlak titeket, de egyik lépcsőnél sem.
- Hát ez nem sikerült. - sóhajtott fel Rane csalódottan. - De együtt maradtam Arisával!
– Az is valami
– Előrébb vagy ilyen szempontból, mint mi az tény, nerk…
- Először amúgy is találkoznotok kéne hozzá.  Meg szerintem nem fér bele Reigen Nokinerk szájába.
– Meglehet…
– Biztos, hogy nem, nerk…
- Nos, mi akkor megyünk tovább. Bent maradok a kapcsolatban, hátha találkozunk ellenséggel.
– Rendben. Passzívra teszem, szólj, ha bármi kell majd, nerk. Sok sikert addig is!
- Nektek is! - szólt Rane, azzal ki is jelentkezett az aktív kapcsolatból.
– Én hova menjek? - érkezett a kérdés Reigentől, aki még az aktív vonalban volt.
– Válasz egy ajtót, nerk. Amelyik tetszik. Jobbat én se tudok. Nem látok rendszert se olyan szabályt a térkapukkal, ami a hasznukra válna. Sajnos, csak a sötétben tudunk tapogatózni, nerk. Én elemzem az eddigi adatokat, hátha ki tudok szűrni valami használhatót. Majd jelentkezz az új helyszínről, nerk.
– Rendben.
- Nokinerk! – hallotta Atsu hangját Nokinerk pár másodpercre rá, hogy Reigent is passzív vonalra tette.
– Hallgatlak, nerk - válaszolt a kis shugo közben pedig arra gondolt milyen forgalmas lett hirtelen ez az időszak.
- Tudsz valamit Kokoról? Nem válaszol nekem, mióta helyet változtattunk – kérdezte meglehetősen feszült hangon.
– Nem, sajnos nem. Rane-el beszéltünk az előbb, de vele csak Arisa meg valami Kiril nevű ürge volt, nerk. Mióta nincs kapcsolat köztetek?
-Mióta mind a ketten helyet változtattunk – mondta egyre türelmetlenebbül, ami Nokinerknek is feltűnt.
– Nyugodj meg egy kicsit, nem feltétlenül kell a legrosszabbra gondolni, elég sok tényező szakíthat meg egy telepatikus kapcsolatot, nerk. De azért megpróbálom én is elérni.
- Könnyű azt mondani.. csak… érzem, hogy valami baj van, és a megérzéseim nem nagyon szoktak cserben hagyni… – felelte elkeseredett hangon Atsu.
– Értem… - válaszolta Nokinerk olyan együttérző hangon, amennyire csak képes volt rá, közben a paneljén pár nyomás után megkísérelte elérni Kokot. – Koko, hallasz? Itt Nokinerk és Atsu.
Válasz azonban nem érkezett.
– Hmm. Lehet, hogy eszméletlen, vagy szimplán egy olyan helyre érkezett, ami árnyékolja a mentális kapcsolatok alól. Esetleg van egy másik telepata az ide zárt rabok között, aki képes blokkolni a kapcsolatokat. Bár akkor már többünket is blokkolnia kellett volna, nerk… Hmm. Sajnálom. Meg kellett volna jelölnöm mindenkit még az ide vezető úton az Archívum Jelemmel és akkor mindenkit nyomon követhetnék a kijelzőmön, de felhúzott a Mágus Tanács és elvesztettem a józan gondolkodásomat, nerk… - szólt szomorúan és közben lekonyult a kis fülecskéje is.
- Ugyan, nem a te hibád.. még van remény. Megkérdezek másokat is – azzal elengedte a kapcsolatot.





Reigen körbe nézett az emeleten ismételten. Egyre csak azon gondolkozott, hogy melyik ajtót válassza. Ránézésre mind ugyanúgy nézett ki. Nokinerk is azt mondta, hogy semmi jelentősége sincs, hogy melyiket választja. Látott egy ajtót, ami mellett egy jól kinéző lovagi páncél volt, de aztán észrevette, hogy másik három mellett is van ilyen. Ezzel se volt előrébb, maximum a felére csökkent volna a választási lehetősége. Valami más alapján kellett választania. Akkor a képeket kezdte el nézni, de abból is talált hat olyat is ami tetszett neki, ebből négy valamilyen ennivalót tartalmazott, a másik kettő pedig egy tájkép volt, ami az otthonára emlékeztette. Már lassan füstölni kezdett az agya, hogy melyiket válassza.
Végül leegyszerűsítette a dolgot, a hozzá legközelebbi ajtót szemelte ki. Mármint azt, amelyik az érkezésekor volt hozzá a legközelebb. Talán ahhoz fűzte a legtöbb érzelmi töltet, hisz azt az ajtót láthatta meg először. Már amennyire érzelgős lehet az ember egy ajtó irányába, amit nem egészen tíz perce ismer.



Mozgás:
Reigen: belép a kastély emeleti 1-es szobájába
Nokinerk: Marad a toronyban

Zavartan tornáztattam meg magam a nyálkás üregben, ami Arisa torka volt. Alig érezhető remegés futott végig körülöttem. Nem csak képzelődtem: pólóm feljebb gyűrődött. Ez csak egyvalamit jelenthetett.
~ Arisa… Csúszom lefelé.
~ Mi? Oh, bocs. Megszokás. - Hirtelen összeszorultak körülöttem Arisa izmai, és az óriáskígyó feje felé csúsztam vissza.
~ Nem mintha akadékoskodni akarnék… - szólaltam meg félve.
~ Ha már a te ötleted volt, ne is. - mordult rám familiárisom.
~ Mennyi idő alatt emésztesz meg valamit?
~ Jó kérdés. Talán négy-öt napba telik.
Tehát nem kellett aggódnom amiatt, hogy Arisa gyomorsava szétmarna engem az elkövetkező pár percben.
Saját szemeimet becsuktam, és lassan összeolvadt a tudatom familiárisoméval. Ugyanazt láttam, mint amit ő nézett, közvetlenül az ő szemein keresztül. Körbenéztünk a szobába, ahova megérkeztünk. A kastélyban voltunk, ez világosan kiderült a kilátásból, ami elénk tárult az ablakon keresztül.
De ahogy megnyugtatott az, hogy ismét látom, hol vagyok, figyelmemet az engem gyötrő kétségek foglalták le, semmint a kilátás vagy a díszes bútorok.
~ Technikai kérdés: mi történne, ha most mérges gázt próbálnál fújni? Mondjuk abban az esetben, ha megtámadna valaki a következő szobában?
~ Nos… - tétovázott Arisa. ~ Nem fújnék. Nem vagy immunis a mérgekre.
~ És ha lefagyasztom magam előtte? Vagy egyszerűbb, ha kiköpsz előtte?
~Miért érdekel ez most ennyire?
~ Nos… Bármennyire zseniális volt ez az ötlet a közlekedésre, mi történik akkor, ha összetalálkozunk valakivel? Ráköpsz engem?
Arisa eltűnődött.
~ Nem lehet sokkal bonyolultabb, mint savat köpni. Majd idézel magad köré egy lándzsahegyet a levegőben.
~ Remek ötlet. Vagy csak kibújok derékig a szádon keresztül, és onnan lövöldözök össze-vissza. Erre biztos nem számít senki. Amúgy… - haboztam, mielőtt megkérdeztem volna. ~ Szerinted mi történhetett a többiekkel? Mióta beértünk, azóta csak Reigenről és Karnáról hallottunk bármit is. Meg… Kirilről? - kerestem ki Arisa emlékeiből az új ismerőse nevét.
~ Őszintén szólva… Nem érdekel. Téged? - lepődött meg a szárnyas kígyó.
~ Nem kifejezetten. - vontam meg képzeletben a vállam. Tényleg nem számított, hogy élnek-e vagy halnak a többiek. Talán Reigen és Nati volt ez alól a két kivétel. Meg Nokinerk. ~ Annyit már megtudtunk, hogy ellenségek vannak a kastélyban. Jó lenne tudni, hogy mennyi, és mennyire gyengítették le őket, és egyáltalán, hogy még életben vannak-e a többiek. Minél többen maradtunk, annál több esélyünk van a későbbiekben.
~ Áh, hogy információra gondolsz. Tekintve, hogy az egyedüli ötlet, ami működik az együttmaradásra, tőled jött, nem várnék tőlük túl sokat tőlük. - Az, hogy Arisa lenézte az embereket, nem volt újdonság. De szavaiba most egy árnyalatnyi méreg is vegyült. ~ Az, hogy éppen ki hol van, azt nem befolyásolhatjuk. Az összes kapcsolat és feltérképezés fölösleges. Bízd a telepatákra. Ha Nokinerk megtud bármi fontosat, majd értesít. Mi csak menjünk tovább.
~ Rendben. Irány a következő teleport. - habár egyre jobban remegett a gyomrom az ugrásoktól, nem akartam abbahagyni a keresést. Minél gyorsabban ki akartam jutni a kastélyból. De mielőtt az ajtóhoz értünk volna, Arisa megállt.
~ Neked is feltűnt? - kérdezte lassan.
~ Igen. A telepátia. - a zúgás, ami a fülemben volt azóta, hogy Nokinerk passzívra rakta a kapcsolatot, megszűnt. ~ Leárnyékolt helyre érkezett volna?
~ Nem hiszem. Közöttünk sem szűnt meg egy percre sem a kapcsolat. Vagy kikapcsolta, vagy történt valami, amiről elfelejtett szólni.
Eltöprengtem néhány másodpercre, de végül elengedtem a problémát.
~ Nos… Nem tudunk vele mit kezdeni. Irány előre.
Arisának ugyan nem volt keze. Az ajtó recsegve adta meg magát súlya előtt, és ahogy átért a feje, forogni kezdett vele a világ.

Mozgás:
Az Arisa-Rane páros együtt mozog egyet.

Okita meglepetten nézett körül.
Érzékei rögvest jelezni kezdtek, ahogy az új helyiségbe ért, mintha csak egész bőre kigyulladt volna.
Volt ott valaki rajta kívül... Egyértelműen nem baráti célokkal.
Egy korábbi elítélt, akárcsak Karna-san esetében? Más nem lehetett... A hajón nem látta, s a korai felderítő csapat tagja aligha nézhetett volna ki így.
Hosszú-hajú, megtermett férfi, szögletes vonásokkal, s egész alakján kusza tetoválásokkal.
- Azt hiszem ez a szerencsenapom. - vigyorodott el gúnyosan az idegen. - Hány éves vagy? - kérdezte gusztustalan arckifejezésével, miközben megropogtatta vállait.
Okita szíve hevesen verni kezdett.
Tudta, hogy ez megtörténhet... Mióta Karna-san legyőzött egy bűnözőt, az esély, hogy ő is belefut egy hasonló alakba nyilvánvalóvá vált.
Mégsem akart egy helyben maradni. Találkozni szeretett volna a társaival, valamiképp hasznossá válni számukra... Hogy megmutathassa nekik, és Jeanne-nak is.
Mégis, ahogy ott állt ellenfele előtt, mágiája nélkül, önkénytelenül is félelem lett úrrá rajta.
Miképp győzhetne...?
Rászorított a katanára, amelyet Ceur-san kovácsolt újjá neki. Egy lakrima volt a markolatperembe ágyazva... Talán, ha elég ügyesen kihasználja, sikerülhet...
Az akadémista előreszökkent, pengéjének élével a férfi torkát megcélozva.
Az elítélt vigyorából mit sem veszítve maga elé rántotta karját, amelyen a tetoválások indák tucatjainak képében felfogták a fegyver lendületét.
Okita visszarántotta a katanát, majd annak élén éjsötét energiák rohantak végig.
Az elítélt talpai alatt a gravitációs vonzás megsokszorozódott, és súlyának többszörösével próbálta őt a padló felé rántani.
A férfi fél térdre hullott, ám ahogy az akadémista megsebezhette volna pengéjével, szabadon maradt karján is felizzottak testfestményei.
A tetoválások méregzöld kígyófejek alakjában törtek előre, s mielőtt Okita kitérhetett volna, belemartak vállaiba.
A lány fegyvere éles csörrenéssel hullott a padlóra, ahogy forgatójának karjaiból kiveszett az erő.
- Most, hogy ennek a kis közjátéknak vége... - nyalta meg ajkait a bűnöző. - Kezdhetjük az igazi szórakozást.
Az akadémista egyre forróbbnak érezte a testét, s a közérzete szinte teljesen elhagyta.
Milyen szánalmas... Csak ennyire volt képes...
Ha még használhatta volna a mágiáját... De nem. Felesleges volt feltételezésekben gondolkodnia.
Az adottságai elvesztek északon, és ő képtelen volt kiheverni veszteségét.
A férfi egyre csak közelített felé, ujjai közt megpördítve apró tőrét.
Okita pedig félt... Tehetetlen volt, és nem menekülhetett.
Ha a bénítóméreg nem nyomja el, talán egész testében remegett volna.
Mégis, tudta jól... A többiek mind látják ezt.
Ceur-san, Karna-san, Kiril, de még Delilah is... Na meg persze Jeanne.
Ha ez a tudat nem sarkallja be magát elméjébe, talán elhagyta volna magát.
Talán könyörögni kezdett volna az életéért, sírógörcsbe rándul, vagy megalázkodik, ahogy csak emberileg lehetséges... Ám nem hagyhatta, hogy ők mindezt lássák.
Meglehet, hogy hasztalan volt, ahogy azt Jeanne állította.
Meglehet, hogy esélye sem volt a győzelemre.
Ám a büszkeségét nem fogja elhagyni...
Ezek a gondolatok égették elméjét, s bírták mozgásra remegő karjait, miközben az elítélt levágta róla az uniformisát.
- Hmmm... Még mindig harcolni akarsz? - nézett végig rajta önelégülten a mágus. - Rendben hát. Mókásabb lesz mindez, ha a kétségbeesés végleg megtör téged. - s azzal hátralépett, majd odarúgta neki kardját, mintha csak egy zsák szemetet vágna hozzá.
Ezt követően a bűnöző lehajolt elé, majd rámutatott saját torkára.
- Gyerünk. Fogd meg a fegyvered, és próbáld meg elvágni. - heccelte őt vigyorogva, fogai közt ugráló nyelvével.
Milyen undorító és szánalmas... Persze, ő még szánalmasabb volt, hogy egy ilyen alakot sem tudott legyőzni.
Nagy nehézségek árán, de ráfogott a katana markolatára. Egy ideig csak nyugtatta ujjait az ismerős felületen, majd hirtelen, önmagát is meglepő gyorsasággal felrántotta a kardot.
Ám annak pengéje nem az ellenfele irányába fordult... Remélte, figyelik őt.
Ha mást nem, a büszkeségét megőrzi, mielőtt vége lesz.
Rettegését lerázni képtelenül, mégis határozottan indította útjára fegyverét, egyenesen saját mellkasának ölelésébe.
Persze, szerette volna, ha másképp bizonyíthat... akárcsak egyszer is... Ezek a gondolatok mardosták, ahogy a világ elsötétült körülötte.


Jeanne-t a rosszullét kerülgette, ahogy hálózatából elhalt Okita csatornája.
Tenyerét a szájára szorította, s megpróbálta visszafogni görcseit, valamint elfeledni a nemrég látott képsorokat.
Francba az egésszel... Már megint.
Mint mikor az egész osztályát lemészárolták... Kibaszott francba az egész szarsággal!
Mondania kellett volna nekik, hogy maradjanak a helyükön.
Hülye, idióta, hasztalan, elcseszett Okita... Mély levegővételek közt vetette magát a szökőkút szélére.
Hisz ő akkor mi volt? Odateleportálhatott volna... Talán... De mégis félt, hisz tudta. Egyértelmű volt, hogy a többi felderítő sem járt sikerrel.
Mi van, ha csapdába esik két dimenzió közt, és sose juthat ki újra az anyagi világba? A kockázat túl nagy volt... De megpróbálhatta volna, a kurva életbe...
Ő is hasztalan volt, tehetetlen, és megoldásoktól elhagyatott...
Legalább Delilah csendben maradt az összecsapást követően. Egy ideig nyugton lesz a fegyverraktárban...
~ Jeanne-senpai... - szólalt fel Kiril a saját csatornáján.
Nem tudta, miképp folytassa.
A rúnalovag megértette.
~ Maradj a helyeden, Kiril. - felelte erőtlenül a szőke lány. ~ Ceur-sama és Karna egy szinttel feletted vannak. Karna mindezek után úgyse fog nyugton maradni, hátha legalább így összefuthattok...
A fiú csak halkan tudomásul vette az elhangzottakat.
Jeanne pedig nekidőlt a szökőkút falának... Ő elbánhatott volna azzal a nyomorulttal... Ha odateleportál...


Ceur ökölbe szorított kézzel járta körbe a helyiséget.
~ Jeanne, merre van a legközelebbi ellenség? - kérdezte türelmetlenül társától.
~ Nos... - érkezett az elhalt-hangú felelet. ~ Frawler kapitány vonala elhalt az egyik közeli szobából. A frekvencia alapján, talán... valamelyik középen, balra... - továbbította élettelen gondolatait.
A sárkányölő el is indult a megadott irányba.
Dühös volt, s haragja láthatatlan méregként marta a lényét.
Eldöntötte... Meg fogja ölni az összeset... Akkor is, ha már kijuthatnak innen. Addig nem távozik, amíg az összes meg nem pusztul...
- Hé, várj! - rohant oda hozzá egy egyenruhás nő.
Ceur mindaddig észre sem vette jelenlétét.
- Nem tudod, hogy mi történt Fra-
A férfi keze a pillanat töredéke alatt lendült.
A rúnalovag teste rongybabaként rándult a magasba, s rángatózott a sárkányölő ujjainak szorításában.
Milyen egyszerű volna eltörni a torkát... Ugyanilyen egyszerűen megölhette volna Okita ellenfelét is. Ha ő kerül oda...
- CEUR! - ordított fel egy ismerős hang a közelből. - Mit művelsz, Ceur?! - rohant mellé Karna, még mindig emberi alakját őrizve. - Te is tudod, hogy nem ő tehet róla... - fogott rá lassan a férfi páncélos kézfejére. - Nem ő ölte meg... - szavalta, elcsukló hangszínen.
A sárkányölő elengedte áldozatát.
Az egyenruhás nő fuldokolva, erős köhögőrohamtól szenvedve próbálta meg összeszedni magát.
- A fegyvereimet, Karna. - nézett társára ridegen Ceur. - A fémkarmokat, és Claren-t. Valamint pár méregfiolát.
A sulekk bólintott, majd előkereste zsákjából a kért tárgyakat.
A páncélos férfit már az sem zavarta különösebben, hogy felszerelésének halmába egy jó adagnyi étel keveredett, s morzsázta össze gyűjteményét.
Csak elfintorodott, ahogy elrendezte kellékeit.
A katanát átcsúsztatta vízszintesen az öve mögé, míg kétkezes pallosát felfűzte annak helyére a hátára.
A fémkarmait rácsatolta csuklóira, míg a mérgeket zsebeibe rejtette, hisz szükség esetén épp olyan jó energiaforrásként szolgálhattak, akár egy elfogyasztott árnyék.
- Ne csatangolj túl sokat, Karna. Próbálj meg inkább nyugton maradni... - adta Ceur a lángfarkas tudtára, majd megindult az egyik szobába, amelybe Jeanne tippje vezette.


~ Jeanne! – határozott női hang rezonált a rúnalovag elméjében.
A hercegnő volt az. Ismét.
Talán újfent a koaláját kereste rajta... Persze, Jeanne most már jobban átérezte elkeseredettségét.
Mégis, hogy segíthetett volna pont ő rajta?
Neki nem ez volt a feladata... Még a sajátjain sem volt képes...
~ Hm? – hümmögte erőtlenül.
~ Történt valami? – kérdezett vissza kisvártatva Atsu.
Jeanne ismét csak elhallgatott.
Nem tudta, feleljen-e erre egyáltalán bármit is.
Igazából, nem volt érdekében elhallgatnia az igazságot, ám gyengeségét sosem szerette kimutatni másoknak.
~ Mondhatni… - felelte végül.
A csatorna másik oldala is elhallgatott pár pillanat erejéig.
~ Ki veszett el? – érkeztek a halk, már-már együtt-érző szavak.
A rúnalovag ugyanakkor erre már végképp nem kívánt választ adni.
- Egy társunk… csak ennyi számít. - jelentette ki.
A hercegnő elsóhajtotta magát, ám azt követően sem szakította félbe a társalgást.
~ Az előbb beszélt hozzám valaki.. telepatikusan. Egy fiatal nő, de biztos, hogy nem közülünk való volt. Ezek szerint ti nem hallottátok..
~ Nem, ezt a hálózatot nem használta. - tudatta a tényeket Jeanne, meglehetősen érdektelenül.
~ Azt mondta, hogy minél előbb meg kell őt találnunk, különben végünk van. - szavalta a hercegnő, továbbra is együttérzést sugallva.
Jeanne nem értette, ez miért érdekelné őket.
Végük van? Az elítéltek amúgy is végeznének velük, pont, mint Okitával... Ceur-samának pedig semmi sem árthatna egy ilyesfajta pöcegödörben.
Ennyi volt a történet.
~ Azt is mondta, hogy a társam még él, de már nincs itt. Talán a láncok mégsem csak a rabokat mentik ki.. – mindez viszont... elindított valamit a szőke lány mellkasában.
Mintha csak rálelt volna egy elveszett tárgyra, amelyet már évek óta keresett, a lehető legkevésbé várt helyen, szinte a semmiből... Remény gyenge karjai ölelték körbe a rúnalovagot.
~ Hmmm.... Akkor talán az a hasztalan idióta is megúszhatta.... – suttogta magának, bár a csatornája még élt. ~ Megtalálni... Akkor talán mindannyiunknak el kellene indulnunk. Mindent, vagy semmit... – gondolkodott hangosan, majd elnémította hálózatát.
Nem tudta, kit keresnek, de a hercegnőnek aligha lett volna oka hazudnia neki.
Delilah-t és Kirilt nem akarta ezzel zaklatni, Ceur-sama és Karna pedig amúgy is állandóan mozgásban maradtak.
Elvégre... Ha Delilah rá is lelne a keresettjükre, a kislány aligha tudott volna segíteni bárkin is. Csak elhadart volna pár értelmetlen mondatot, majd továbbsétál.
Kiril pedig esélytelen volt mindenki ellen egy hasonló helyen.
De ő... Ő talán többet is tehetne, mintsem egy szökőkútnak nekidőlve végignézi, ahogy a csapata elvérzik.
Elindult hát, hátha rálel arra, aki visszahozhatja Okitát...

Lépések:

Spoiler:

Egy kőhíd. Jobbra egy újabb torony, balra a fal, ami a kastélyt keretezi. Ennyi. Sehol egy árva lélek, sehol semmi mozgás. Csak a fojtogató csend, a dermesztő magány, és az alattomosan káprázatos napsütés.
- Sosem fogok innen kijutni.. – mondta ki hangosan a gondolatait a nő, és elkeseredetten a híd oldalát szegélyező kőkorlátnak dőlt. Némán bámult maga elé a semmibe. Nem fókuszált semmire, csak nézett maga elé a távolba. Talán éppen arra, ahol a hajó vesztegelt, amivel érkeztek erre a pokoli helyre. A megállíthatatlan düh, amit két perce érzett, pillanatok alatt szertefoszlott, mintha sosem lett volna. Bűntudat döngette a mellkasát, a torkában egy labda fészkelt, szemei égtek az elfojtott könnyektől. Hogy lehetett ennyire felelőtlen? Hogy hozhatta magát ilyen helyzetbe? Hogy rángathatta bele Kokot? Hát tényleg ennyire ostoba lenne. Néhány másodperc alatt lepörgött előtte minden, ami az elmúlt két napban történt. És még őt nevezik hercegnőnek? Egy nép vezetőjének? Uralkodónak? És ami a legrosszabb volt, hogy ő is így gondolt már magára. Nevetséges.. sőt inkább szánalmas.
Hagyta, hogy lábaiban elernyedjenek az izmok, és hátával a kőfalon szánkázva, lassan lerogyott annak tövébe. Kodachiját letette maga mellé. Bohócnak érezte magát, miközben figyelte a kezét, amint lassan kiköti az egyik cipőfűzőjét, mintha csak magától cselekedett volna. Nem tett ellene semmit. Lehúzta a cipőt a lábáról, és erőtlenül maga elé hajította, a lábbeli pedig nemes egyszerűséggel megpattant a korláton, majd átrepült felette. Atsu elkerekedett szemekkel nézte a valószínűtlen jelenetet, mintha lassított felvétel lett volna. Még pislogott egy nagyot, miután a cipője eltűnt szem elől, aztán majdnem kitört belőle egy hisztérikus nevetés. De csak majdnem, mert ekkor egy eddig nem hallott hang szólalt meg a fejében. Tisztán csengő, fiatalos, női hang.
- A társad még él, de már nincs itt. Mondd meg a barátaidnak is, hogy meg kell találniuk mielőbb, különben mindannyiunknak vége.
- Ez meg ki a fene volt? – tette fel félhangosan a kérdést, majd lassan felállt, és körbenézett, de még mindig egymaga volt. Egy sóhajtással kirázta a fejéből az ostoba gondolatokat. Össze kellett szednie magát. Most nem volt idő önsajnálatra. Erőszakkal nyomta el a gondolatokat, amik felordítottak fejében a nő első szavaira. Nem kezdhet spekulálni, vagy képzelegni. Most nem. Bal kezével elkapta a nyakában lógó lakrimát, és aktiválta.

- Jeanne! – szólította határozottan a lányt. Pár másodpercig nem érkezett válasz, Atsu már kezdte azt hinni, hogy ő is.. eltűnt.
- Hm? – erőtlen és csendes volt. Valami történt.
- Történt valami? – kérdezte nyugodt hangon.
- Mondhatni… - felelte újabb rövid szünet után. Elveszettnek hangzott, megtörtnek. Atsu is várt egy kicsit, hogy összeszedje a gondolatait.
- Ki veszett el? – kérdezte halkan.
- Egy társunk… csak ennyi számít – a nő sóhajtott.
- Az előbb beszélt hozzám valaki.. telepatikusan. Egy fiatal nő, de biztos, hogy nem közülünk való volt. Ezek szerint ti nem hallottátok..
- Nem, ezt a hálózatot nem használta – felelte a lány színtelenül.
- Azt mondta, hogy minél előbb meg kell őt találnunk, különben végünk van – folytatta. Úgy gondolta, hogy az üzenet több vigasszal szolgálhat, mint amit ő nyújtani tudna ennek az ismeretlen gyermeknek. – Azt is mondta, hogy a társam még él, de már nincs itt. Talán a láncok mégsem csak a rabokat mentik ki.. – a csend most jóval hosszabbra nyúlt, de Atsu úgy döntött hagy neki időt.
- Hmmm.... Akkor talán az a hasztalan idióta is megúszhatta.... – suttogta, mintha csak magának mondta volna. - Megtalálni... Akkor talán mindannyiunknak el kellene indulnunk. Mindent, vagy semmit... – a kapcsolat hirtelen elhalványodott, Atsu pedig nem erőltette a dolgot. Ha mondandója lesz a lánynak, majd jelentkezik.

- Nokinerk! – szólította ismét a shugot.
- Atsu! Megtaláltad Kokot, nerk? – ezúttal azonnal érkezett a válasz.
- Nem, sajnos nem. Szinte biztos, hogy találkozott az egyik rabbal. Rajta kívül elvesztettünk még legalább egy embert, de nem tudom, pontosan kit – kezdte a tényekkel.
- De, ha Koko találkozott egy rabbal, nerk… Akkor… - még a gondolat is fájt, Atsu megértette, hogy Nokinerk hangja elcsuklott.
- Igen, tudom.. – felelte halkan. – De azt hiszem, van remény. Az előbb egy női hang szólalt meg a fejemben. Azt mondta, hogy minél előbb meg kell őt találnunk, különben végünk van, és hogy Koko még él, de már nincs itt. Korábban beszéltem az egyik rúnalovag lánnyal, aki a hajón is ott volt, és ők látták, ahogy egy elítéltet a biztos halál előtt valami láncok behúztak egy másik dimenzióba. Talán Kokoval és a többi elveszettel is ez történt.
- Hmm. Lehetséges, nerk. Mi még ellenséggel nem találkoztunk, csak a térkapuk és dimenziók működését vizsgáltuk. Az elméletem szerint, mikor egy térkapun áthaladunk, egy új dimenzió jön létre csak nekünk. Viszont ez a dimenzió nem permanens. Hozzávetőleg hatvan percig létezik, utána összeomlik, és akik bent vannak, azokat kilöki magából, nerk. Egy új helyre kerül, de mivel a térkapu nélkül változtat helyet és dimenziót, így van egy szövődménye. Az egyén mágikus erejének a felét ez az anomália felemészti, nerk.
- Hahh… Miből vontad le ezeket a következtetéseket? – kérdezte Atsu elképedve.
- Az imént történt meg velem, nerk… - felelte Nokinerk zavartan. – Az archívum mágiámmal folyamatosan monitorozok mindent, még Reigen percenkénti hőmérséklet változását is…
- Hogy mi? – szólt közbe az említett.
- A körülöttem lévő tér pedig hatvan perc után elkezdett darabjaira esni, mikor pedig elért engem már máshol találtam magam, nerk. Itt Reigen mellett, de a mágikus erőm is a felére csökkent.
- Hűű – ennyit bírt kinyögni. Lassan belefájdult a feje ebbe a bonyolult térmágia elméletbe. – Mindenesetre a nő azt mondta, meg kell találnunk, amilyen gyorsan csak tudjuk, úgyhogy azt hiszem az lesz a legjobb, ha mozgásban maradunk.
- Igen, nerk. Az eddigiek alapján szerintem is. Bár az zavar, hogy nem sok esély van, hogy ha átlépjük a térkaput ugyanabba a dimenzióba kerülünk, nerk. – rövid szünet után folytatta. - Igen, Rane és Arisa együtt tudott maradni, de az egy specifikus megoldás volt, mi ezt nem tudjuk úgy utánuk csinálni – ez inkább hangzott válasznak egy kérdésre, amit Atsu nem hallhatott.
- Nos akkor bemegyek egy újabb ajtón. Legyetek résen!
- Te is, nerk! – Atsu bólintott, és elengedte a kapcsolatot, majd habozás nélkül felkapta a földről a kodachit, és átsétált a hídról a kastélyt szegélyező falra. Nem volt benne biztos, hogy ott is térkaput talál, de azért megpróbálta. Előbb vagy utóbb úgyis beleakad egybe. Ezen gondolkodott, miközben átlépett a falra, amikor a világ ismét a feje tetejére állt körülötte…