Az Aréna (Magánküldetés Kate Soren részére)

Még csak néhány hete léptél be a Quatro Cerberusba. A céh tagjaival lassan kezdesz megismerkedni, de sajnos ez nem akadályozza meg őket, hogy a haladó, vagy annál erősebb tagoknak szóló küldetéseket elhappolják előled. Ez persze egy részről jó, hiszen nem öleted meg magad, de így nem tudsz fejlődni sem.
Az egyik nap azonban Goldmine magához hívat téged és Night-ot. Egy kezdő küldetésre való felhívást kapott a Quatro, amit neked szán a céh mestere.

A feladat röviden: mint azt már bizonyára tudod, az aréna több száz, alkalmanként több ezer ember látogatja, egy-egy meccsen pedig óriási összegek cserélnek gazdát. Épp ezért mindennél fontosabb az, hogy tiszta legyen a verseny, de az egyik bukméker szerint valami gyanús. Egy ismeretlen fickó egyre nagyobb összegeket tesz fel szinte lehetetlen kimenetelekre (mint például amikor Lagant legyőzte Kozmosz Kapitány, amikor az előbbi egy váratlan köhögőroham miatt nem tudott kitérni egy Cosmic Punch elől).

És hogy miért is neked szánja Goldmine a küldetést? Nos, ha bármi baj is történne, amivel ne tudnál megbirkózni, őrök tucatjait riadóztathatod egy kiáltással, így épp alkalmas egy fiatal mágusnak a feladat.

Posztodban mesélj az előző egy-két napról, és ha elfogadod a küldetést, juss el Crocus határáig.

Már a korai órákban szinte kidobott az ágy, egyszerűen túl sok energiám volt ahhoz, hogy aludjak, mióta megérkeztünk a Quatroba szinte semmi sem történt, azt leszámítva persze, hogy az első pár nap után arra a következtetésre jutottam, hogy számomra az lesz a legjobb, ha keresek egy albérletet. Nem túlzottan díjaztam a koedukált fürdőt így a lehető meghamarabb meg is szabadultam tőle, de sajnos ez egy eléggé aggasztó dolgot is vont maga után, lassan kezdtem kifogyni a pénzből. Legnagyobb bánatomra azonban hiába voltunk egy céhnek a tagjai küldetés az nem akadt számunkra, valaki mindig elvitte előlünk, és ez egyre inkább kezdett bosszantani engem legalábbis, Nightot nem ő köszöni szépen teljesen jól elvolt ezzel a nyugodt pihenéssel teli napokkal.
- Jó reggelt Richard – köszöntem és ezzel a lendülettel ültem is le a pulthoz, abban a pillanatban a férfi már rakott is le elém egy gyümölcsdarabokkal teli tálat, ami elfogyasztásához rögtön neki is álltam.
- Jó reggelt! Night még nem jött le – válaszolta meg a fel nem tett kérdésemet, bár valójában ez most az előző napokkal ellentétben tényleg nem érdekelt, nem hittem abban, hogy lesz munka, így bátyám alvási szokásai sem zavartak.
- Ilyenkor maximum akkor lenne fent, ha kirugdosnám az ágyból – mondtam el a véleményemet két falat között mire válaszként először csak egy mosoly érkezett.
- Én a helyedben felkelteném, nem rég a Mester keresett titeket.
- Kit akarsz te felkelteni? – Szólalt meg mögülem egy meglehetősen álmos hang, majd helyet is foglalt mellettem Night. Richard eközben a pult alól elővett egy tányér rajta egy méretes szendviccsel, amit a srác elé tolt, aki erre hirtelen sokkal éberebb lett és meglehetősen hálás pillantásokat vetett a pultos felé.
- Nem tudod milyen ügyben keresett minket? – Érdeklődtem az utolsó falatokat pusztítva a tányéromról, a férfi közben, pedig neki állt a poharak tisztogatásának.
- Valami küldetést akar rátok bízni – ezekre a szavakra Nighttal egyszerre kaptuk fel a fejünket viszont még én lelkes lettem, hogy végre csinálhatok valamit, ő hirtelen morcosabbá vált.
- Ne merészeld, te is jössz! Nem érdekel, hogy lustálkodni akarsz ma is – néztem jelentőségteljesen a srácra, aki ennek hallatán csak morrant egyet majd felkapta a szendvicsét.
- Köszi a reggelit – mondta Richardnak majd engem meg sem várva indult is valószínűleg Goldmine irodája felé.
- Én is köszönöm – mosolyogtam és a társam után eredtem, végig hagytam, hogy ő vezessen minket, kettőnk közül ő tudott jobban tájékozódni és tekintve, hogy csak egyszer voltunk a mester irodájában igazából fogalmam sem volt, hogy merre kellene menni. A srác hirtelen megállt egy ajtó előtt és a szendvicse maradékát gyors eltűntette, aztán kopogott, amire a szabad válasz szinte rögtön érkezett.
- Jó reggelt – köszöntünk egyszerre ahogy beléptünk, Goldmine most is az asztala mögött ülve fogadott minket, köszönésünket, pedig egy biccentéssel válaszolta meg.
- Volna egy küldetés, ami úgy hiszem, számotokra pont megfelelő lenne – kezdett bele mondandójába, miközben felénk nyújtotta a felkerésről szóló lapot amit át is vettem tőle – mint azt tudjátok az arénában alkalmanként több ezem ember is megfordul és persze fogadásokat is kötnek, nem is kis tételben. Viszont most az egyik bukméker aggódik, van egy ismeretlen ember, aki lehetetlen kimenetelű mérkőzésekre rak fel egyre nagyobb összegeket. Ennek az ügynek a felgöngyölítésében kellene segítenetek nekik.
- Miért pont mi? – Kérdezte Night, egy átlagos szemlélőnek ez csak egy egyszerű érdeklődő kérdésnek tűnhetett számomra azonban egyértelmű volt, hogy leginkább csak azért kérdezi, hogy legyen oka arra, hogy miért is mond nemet és lustálkodik helyette egésznap.
- Nos, ez a felkérés pont alkalmas ilyen fiatal mágusoknak – tért ki kissé a válaszadás elől, de látva az arcunkat folytatta – ez az első küldetésetek, és ha bármi baj történne, akkor rengeteg őr tud a segítségetekre sietni.
Ezek a szavak kissé az önbizalmamba tiportak, de próbáltam a szebb oldaláról nézni a dolgot, és figyelembe venni, hogy ez tényleg csak az első küldetésünk és persze nem tudhatjuk, milyen ellenfelekkel kerülünk is szembe.
- Elvállaljuk, köszönjük – mosolyogtam Goldminera mielőtt még a társam bármit is szólhatott volna erre, már tereltem is ki az irodából, ahogy becsukódott mögöttünk az ajtó Night már fordult is velem szembe.
- Minek is lettem ebbe belerángatva?
- Valakinek meg kell védenie engem – mosolyogtam rá, mire társamtól csak egy lemondó sóhajt kaptam válaszul, valamit még ugyan az orra alatt is morgott, de azt már szerencséjére nem értettem. – 20 perc múlva akkor találkozunk, addig pakolj össze.
Ezekkel a szavakkal búcsúztam majd sétáltam is vissza a céhtől alig egy utcányira levő albérletembe, hogy összeszedjem a táskámat, amibe még biztos, ami biztos alapon egy kis élelmet és vizet is csomagoltam, majd már indultam is vissza a céhbe. Nem kellett csalódnom Night már ott várt az ajtóban indulásra készen egy kis táskával a vállán.
- Irány Crocus – vigyorogtam a bátyámra, aki ismét csak valami morgásra hasonlító hanggal válaszolt, de azért megidézte a szárnyait és a felemelkedett erre válaszol én is a levegőbe emelkedtem.
- Ugye tudod, hogy merre kell menni? – Érdeklődtem pár perc utazás után, én magam ismét nem tudtam, hogy merre kell menni és kezdtem egyre inkább kételkedni abban, hogy Night tudja, de ahogy válaszra várva néztem rá az a felsőbbrendű pillantás, amit kaptam azt sugallta, hogy ő ismét képben van.
- Ugye mindenhol eltévednél nélkülem? – Költői kérdésnek éreztem a dolgot így csak egy vállrándítással válaszoltam majd a továbbiakban inkább csöndben maradtam, neki még mindig nincs túl sok kedve a dologhoz, így inkább nem nyaggattam azzal, hogy beszélgetni próbálok vele. Így az utazásunk meglehetősen eseménytelenül telt én, pedig szépen lassan még a nézelődést is kezdtem megunni.
- Az ott már a város – mutatott előre a társam pont azelőtt, hogy teljesen eluntam volna az utazást ezért is szép lassan leereszkedtünk a földre, hogy azért mégse az arénába berepülve érkezzünk.
- Legalább egy kis lelkesedést azért mutass már ez az első közös küldetésünk – löktem meg kissé a srác vállát mihelyst földet értünk.
- Jól van, oké, megpróbálom – ezt már haladásként könyveltem el így továbbiakban már mosolyogva sétáltunk egymás mellett Crocus határáig.

Crocus határában vagytok hát, a megbízással a zsebetekben. Néhány perces séta után beértek a városba. A nyüzsgő piacnegyeden átvágva eljuttok az arénákhoz. Összesen négy küzdőteret láthatsz itt, amelyekből a második legnagyobba szól a meghívód. Egy kör alakú épületet képzelj el, színes virágmotívumokkal díszített fallal, a magasba nyúló nézőtérrel, és középen küzdőtérrel, ahol már te is megfordultál. A fogadóirodák egyenletesen elszórva helyezkednek el a nézőtéren, ahol a meccs kezdete előtt is fogadhatnak a szenvedélyesebb sportrajongók. Múltkor az öltözőn keresztül jutottál be, de most nem játékos vagy, így a másik utat kell választanod.
Átverekedve magad a tömegen, amelyik a mai nap mérkőzéséről áramlik kifelé, belebotlasz a jegyet vásárlók szinte végtelen sorába. Egy kordon választja el az aréna belsejét, és csak egy ajtón lehet átjutni.  Vagy kivárod a sorodat, vagy megpróbálsz átvágni rajtuk, esetleg átrepülni fölöttük, hogy a küldetésed szövegét felmutatva gyorsabban bejuss - rajtad múlik, hogy inkognitóban akarsz-e maradni.
A két lehetőség közül válaszd ki az egyiket:

• Ha felfeded magad, sokkal gyorsabban bejuttok. Az őrök és jegyszedők már tudnak érkezésedről, és az egyik páholyba kísérnek téged, ahol a beépített távcsöveknek köszönhetően tökéletes rálátásod lesz a nézőtérre és a küzdőtérre is. Az őr biztosít titeket arról, hogy a következő meccs után a megbízód is megérkezik, addig élvezzétek a műsort. A nézőteret pásztázva különös dologra lehetsz figyelmes: számodra minden ok nélkül hirtelen felbolydulnak az irodák, és mindenki vadul fogadni kezd.
  
  
• Ha úgy döntesz, hogy nézőként mentek be, épp a meccs előtt ültök le az egyik bukméker-iroda mellett. Az egyik sorban álló férfi hirtelen a füléhez kap, és úgy tűnik, hogy néhány szót hall, és a mellette álló nő fülébe kiabál valamit. A természetes hangzavarban persze nem hallod, hogy miről is beszélnek... Aprót bólintva kezd el furakodni mindkét ember a már így is tolongó tömegben, és mások is így tesznek. Nem tudod egyelőre eldönteni, hogy ez mindenhol így történik-e, vagy csak néhány ember kapott tuti tippet.
  

A posztod addig tartson, hogy a küzdőtér fölött lebegő, óriási lakrima narancssárga fénnyel villogni kezd, jelezve, hogy a meccs egy percen belül kezdetét veszi.

A városhatártól még pár percet sétáltunk mire a piacnegyedhez értünk, nagy volt a nyüzsgés az árusok kiáltozva hirdették különféle portékáikat, a különböző zöldségek és gyümölcsöktől a lakrimákig mindenfélét. A szemeim megakadtak egy standnál, amin kristályból készült apró kis állatok és virágok voltak, gyönyörűen csillogtak a napsütésben.
- Ne bámészkodj, hanem gyere – szólt rám Night mikor már kellően belemerültem a nézelődésbe, még egy utolsó pillantást vetettem az alkotásokra, és aztán indultunk is tovább az arénákhoz a nézelődők közt szlalomozva.
- Melyikbe kell menjünk?
- Amelyikben Kozmosszal harcoltam – mondtam miközben azért a második legnagyobbra mutattam, aminek falát egészen a csúcsig virágmotívumok díszitették. Ez most is kissé furcsának hatott számomra, egy épület, amit azért építettek, hogy mágusok küzdjenek egymással szóval meglehetősen strapabírónak kellett lennie mégis ennyire sokat adtak a külsöségekre is.
- Oh igen, az egy gyönyörű mérkőzés volt, nem akarod majd megismételni a munka után? – Vigyorgott rám, ahogy próbáltunk átjutni az arénából kiáramló tömegen, válaszom erre csupán egy bosszús sóhaj volt, hiába nyertem ez minden volt csak jó mérkőzés nem, igazából még most sem értettem mit esz a tömeg a Kapitányon, vagyis inkább azt, hogy a veresége miatt miért is kellett engem mindennel megdobálni.
- Mi legyen? – Kérdeztem, ahogy a kordon előtt lévő több méter hosszú sort bámultam meglepődve, nem gondoltam volna, hogy ennyi ember szeretne jegyet váltani a következő mérkőzésre.
- Te akartad ezt az egészet, szóval te vagy a főnök – válaszolt miközben szemeivel a jegyárust szuggerálta, hogy kicsit pörögjen fel, mert így az életben nem fog elfogyni a sor.
- Szeretném egy kicsit megnézni közelebbről is, hogy mi is történik itt, mielőtt megkeressük a megbízóinkat – beszéltem kissé halkabban és közelebb hajolva Nighthoz, hogy lehetőleg csak ő hallja. Nem akartam egyelőre, hogy tudják miért is vagyunk itt, úgy gondoltam könnyebb lesz információt szerezni, amíg csak egyszerű nézőnek tekintenek minket.
- Értettem, főnök asszony – vágta rá, de rögtön utána egy hatalmasat ásított, enyhe célzás volt ez részéről, hogy ugyan már nem panaszkodik, hogy itt kell lennie, de azért nyilván ezernyi jobb dolgot el tudna képzelni e helyett, mondjuk például az alvást.
- Mennyire valószínű, hogy az életünket is elunjuk, mire bejutunk? – Érdeklődtem úgy tíz perces várakozást követően mikor még mindig csak a sor alig fele jutott be előttünk. Kezdtem úgy érezni célravezetőbb lett volna egyszerűen csak a nézők felett átrepülni és a megbízást lobogtatni, mondván mi ide dolgozni jöttünk, nekünk ez jár.
- Egy, egytől tízes skálán? Úgy tizenötre saccolnám – mondta és lépett egy párat előre, ahogy fogyott még egy kicsit a sor, mosolyogva aprót bólintottam válasz gyanánt, ezután már csöndben vártuk tovább, hogy mi is bejuthassunk a nézőtérre.

- Ez az, végre – vigyorgott Night miközben a nézőtérre sétáltunk be, már nem túl sok idő volt a mérkőzés kezdetéig, de még épp időben sikerült bejutni ahhoz, hogy legyen időnk leülni mielőtt kezdődött volna. Az egyik bukméker-iroda mellett megláttam két szabad helyet így abba az irányba indultunk el majd foglaltunk helyett, kihasználva azt az időt, ami még maradt nézelődni kezdtünk hátha valami gyanús dolgot látunk.
Egy pár perc múlva egy könyök kezdte el az oldalam bökdösni mire a bátyámra néztem, aki az állával egy sorban álldogáló férfi felé bök, aki miután a füléhez kapott a mellett álló nőnek kezdett el magyarázni valamit. Ahogy befejezte mindketten az irodák felé kezdtek furakodni, ahol egyre nagyobb tömeg kezdett összegyűlni.
- Valaki nagyon jó tippet kaphatott- hajoltam közel Night füléhez, hogy a hangzavarban hallhassa, hogy mit mondok.
- Igen, bár azért kíváncsi lennék, hogy vajon mások is kaptak e ilyen tippet az arénában – válaszolt majd tekintetét a küzdőtér felett lévő óriási lakrimára emelte, ami pont abban a pillanatban kezdett el narancssárga fénnyel villogni, ezek szerint már csak egy perc maradt a kezdésig, ezért is hátra dőltem, hogy kicsit élvezzem a mérkőzést addig még megtehetem.

A narancssárgán villogó lakrima egy vörös villanással köddé válik, és egy gongszó hangzik fel.
A közönség ujjongani kezd, ahogy a két fél belép az arénába.

Rád bízom, hogy kik küzdenek egymással - az Eleven Erdő nevű harctéren zajlik a harc, nagyjából öt percig. Az ötödik percben az egyik fél körül hirtelen megelevenednek a növények, és az idáig kiegyenlített harc hamar egyoldalúvá válik, hiszen csak neki kell küzdenie a növényzettel, ellenfeléhez hozzá sem érnek. Ez persze teljesen természetes lenne, de mostanában túl gyakoriak az ilyen véletlenek.

A meccs végeztével az előbb kiszúrt nő kaján vigyorral megveregeti a férfi vállát, és a fogadóiroda felé indulnak. Mit tesztek? Megpróbáljátok követni a gyorsan végző párt? A fogadóirodában kérdezősködtök utánuk? Felfeditek magatokat, és megosztjátok a tapasztalataitokat a munkaadótokkal? Egyéb? Posztod a döntéssel záruljon.

A lakrima egyszer csak vörösen villant majd köddé is vált, ezután egy gongszó hangzott fel és a két fél belépet az arénába, a közönség ezt ujjongással díjazta, míg én leginkább az aréna területét figyeltem, amit sűrű erdő borított, elég indával és földből kiálló gyökérrel ahhoz, hogy hátráltassák a küzdő feleket. Lagan és Edward Graves volt a két belépő a bemondó szerint legalábbis, elnézve, hogy mindkettő szegecses, kalapos férfi simán beleilletek volna akár a Quatro Cerberusba is.
- Szoknyást már láttam, előtted küzdött legutóbb, simán egy ütéssel kiütötte az ellenfelét- kommentálta Night a dolgokat, de közben le sem vette a szemét róluk, velem ellentétben én szokás szerint kissé elbambultam bámészkodás közben így lemaradtam az első ütésről.
- Csak nem gyors volt? – Szólalt meg Lagan gúnyos hangon és már készült a következő ütésre, de a másik férfi számított erre és már lépett is hátrább, közben felemelte a jobb kezében lévő revolvert és mocsárzöld színű lövedéket lőtt ki, ami telibe találta ellenfele mellkasát. Számomra meglepő módon annak semmilyen hatása nem volt, vagy legalábbis egyelőre nem mutatkozott a szoknyás is meglepődöttnek tűnt viszont gyorsan megtalálta a hangját.
- Komolyan csak ennyit tudsz? Ez kevés lesz – gúnyolódott ismét a szoknyás, de Edward ezt továbbra sem zavarta csak egy apró kis mosolyt eresztett meg.
- Csak várd ki a végét – válaszolt és a fegyveréből csontszilánkokat lőtt felé, ami elől Lagan egész könnyen ki tudott térni.
- Kíváncsi vagyok most milyen átkot használt – hallottam meg az előttünk ülő megjegyzését, ezáltal legalább egy kis értelmet nyert a lövedék, főleg azután, hogy ahogy egyre csak támadott a férfi, azaz próbálta a másikat megütni, míg az folyamatosan blokkolta vagy kitért az ütések elől egyre inkább lassult. Támadásai nagyjából fele olyan gyorsak voltak, mint előtte, így nyilvánvalóan könnyű szerrel lehetett azokat hárítani és ezt Edward ki is használta egy-egy lövést ellenfele támadásai között megejtett, bár hiába a közel táv így sem igen talált célba csupán egy darab csontszilánk fúródott a másik férfi vállába. Annak ellenére, hogy a szoknyás feltűnően lassult még így sem tudott egy pillanatra sem felülkerekedni a másik rajta, egyszerűen nem tudott annyira messze menni tőle, hogy ki tudja használni azt az előnyt, amit a fegyverei jelentettek.
- Látod mondtam én, hogy ez semmit nem ér ellenem – ismét gúnyolódott Lagan miután az egyik ütése elől nem sikerült időben kitérnie a fegyveresnek és így pont gyomorszájon találta őt, azonban ő sem tétlenkedett, hanem egy csont lakrimát lőtt ki majd rögtön hátraugrott bár az ütés erejétől kissé még esetlenül. Pár pillanattal később csontkezek bukkantak fel a földből és próbálták megfogni a szoknyás lábát, aki meglepően fürgén kerülgette a kezeket, de a kör szélénél lévő egyik kéz sikeresen elkapta a bokáját.
- Úgy látom, ez viszont már megállít egy kicsit – válaszolt kissé késve Edward, de öröme nem tartott túl sokáig mert Lagan lehajolva megütötte a kezet és az darabokra tört így kiszabadult. Ezután már rögtön támadott is volna viszont mikor ütésre emelte a kezét az egyik fáról lelogó inda rácsavarodott a csuklójára és a fa irányába kezdte húzni őt. Miközben szabadulni próbált egy gyökér mozdult és gáncsolta ki így már a földön fekve húzta az inda, ami ellen hiába küzdött nem engedte el helyette a másik kezére is tekeredett egy. Eleinte ellenfele csak érdeklődve figyelt, de mivel felé nem mozdult semmilyen növény így csak lövésre emelte bal kezét és egy csont szilánkot lőtt egyenesen a feje felé, az utolsó pillanatban aktiválódott az aréna védelmi rendszere és Lagan eltűnt az arénából, ezzel egyidőben a közönség hangos üdvrivalgásba kezdett Edward győzelmét ünnepelve.
- Jó meccs volt, bár a vége meglehetősen gyanús – fordultam Night felé, most már semmi érdekes nem volt a küzdőtéren így a nézőket kezdtem el ismét pásztázni és szemem megakadt a küzdelem előtt látott pároson, ahogy a nő kaján vigyorral az arcán veregette meg a férfi vállát.
- Határozottan, túlságosan sok dolog már itt ahhoz, hogy ez véletlen legyen – válaszolt a bátyám majd ő is a párost kezdte el figyelni, ahogy megindultak a fogadóirodák felé.
- Szerintem utánunk kéne mennünk – vetettem fel társam, pedig rögtön rá is bólintott, ezzel a lendülettel keltünk is fel a helyükről és indultunk utánuk, abban a reményben, hogy általuk megtudhatunk pár dolgot ezekről a gyanús győzelmekről.

A két alak kaján vigyorral a pénztárhoz fárad, és átveszik a nyereményüket a meglepett pénztárostól. Nem látsz teljesen tisztán a tömegtől, nem is akarsz feltűnést kelteni, ezért nem mész közelebb, de a legfontosabb részleteket ki tudod venni: egy aláírt lapot kapnak - feltehetően csekket, ami arra utal, hogy több pénzt kapnak, mint amit feltűnés nélkül magukkal tudnának vinni.
A kapuig követed őket, és az aréna nézőinek zaján keresztül elkapsz azért néhány félmondatot, amelyek közül a fontosabbak:

- .. Már csak néhány meccs, és megnyit...
- ... át sem vizsg....

Nem sok, de el tudsz indulni valameddig. A kapun túl gyorsan elvegyülnek a város forgatagában, így nem tudod tovább szemmel tartani őket, és a megbeszéltek szerint elmész a megbízóhoz. Az őrök készségesen útbaigazítanak, és egy privát szobába vezetnek, ahol a megbízó már vár téged. Aki nem más, mint....

Így bizony, Kozmosz Kapitány az! Megjelenésedre felcsillan a szeme - amit persze a napszemüvegtől nem látsz, de boldog mozdulatait annál inkább!
- Ifjú hölgy, micsoda meglepetés! Tudtam, hogy a gonosztevők elleni harcnak szenteled az életed! Máskülönben nem tudtál volna engem legyőzni!
Mielőtt arcod elárulhatna bármit, elkomorul, és azonnal a tárgyra tér.
- Az a helyzet, hogy nagy bajban vagyunk. Az aréna arra az alapra épült, hogy a fogadások tiszták, a küzdő feleket senki sem tudja befolyásolni. Nem tudjuk megállapítani, hogy kik, és hogyan, de egy gazfickó csalással óriási pénzeket nyer.
Még néhány részletet meg tud osztani veled: nem az összes harcot befolyásolják, de sosem ugyanazok az emberek fogadnak, így nehéz lenyomozni, kikről is van szó, de annyi biztos, hogy a fogadóirodák már nem bírják a veszteséget.

Ha szeretnéd, oszd meg az idáig megtudottakat Kozmosz Kapitánnyal, és fogj hozzá a nyomozáshoz! Posztod addig tartson, amíg megteszed az első lépéseket. Szabad kezet kapsz - akár új harcok kiírására is lehetőséged van, vagy bizonyos emberek megfigyelésére. De az időd véges.

Követtük a párost szinte egészen a pénztárig, de attól pár lépésnyire inkább megálltunk a tömegben, nem akartuk felhívni magunkra a figyelmet. A pénztáros meglepettnek tűnt, ahogy átadta a két vigyorgó alaknak a nyereményt, ami talán egy csekk lehetett, vagy legalábbis az aláírt lapból arra következtettem. Ahogy ezt magukhoz vették rögtön indultak is tovább, mi pedig továbbra is kissé lemaradva követtük őket, de még így is egy pár szófoszlányt elkaptunk a beszélgetésükből.
- .. Már csak néhány meccs, és megnyit... – mondta a nő, ezzel kérdések sorozatát indítva el fejemben, onnantól kezdve, hogy vajon hány meccsre van szükségük azon át, hogy mi is nyithat meg vajon.
- ... át sem vizsg.... – ennyit hallottunk még a férfi szavaiból, nem túl sok és kérdéses, hogy vajon milyen vizsgálatról lehetett szó ha egyaltalán azt mondta, de sajnos ennél többet már nem tudtunk meg mert ahogy kiléptek a kapun szinte rögtön szem elől tévesztettük őket. Túl nagy volt a városi tömeg ahhoz, hogy esetleg ismét a nyomukra bukkanjunk.
- Ez nem jött be – véleményezte a helyzetet Night, én egy kis fintor keretében egyet is értettem vele, ennél kicsit többre számítottam volna, bár végül is várható volt, hogy nem egy komplett tervet fogunk tudni kihallgatni.
- Nem, de ez is valami, hátha a megbízóinknak lesz majd valami információja a dologról – válaszoltam és jobb híján az első utunkba kerülő őrhöz léptem.
- Elnézést, de a megbízás miatt jöttünk, tudna ebben segíteni? – Érdeklődtem és a felkérésről szóló papírt a kezébe nyomtam, biztos ami biztos alapon, bár erre mint utóbb kiderült nem volt szükség.
- Már vártuk önöket, erre jöjjenek – intett és indult is el a tömegen keresztül egészen egy privát szobáig vezetve minket, ahol amint beléptünk megláttam rémálmaim szereplőjét Kozmosz Kapitányt. Arckifejezésem ugyan nem árult el semmit, de a mögöttem belépő Night óriási mosolyából ítélve pontosan tudta milyen gondolatok is játszódtak le a fejemben, velem ellentétben viszont a Kapitány minden mozdulatából sütött a boldogság.
- Ifjú hölgy, micsoda meglepetés! Tudtam, hogy a gonosztevők elleni harcnak szenteled az életed! Máskülönben nem tudtál volna engem legyőzni! – Kezdett mondandójába, ami engem leginkább arra ösztönzött, hogy forduljak meg és még most lépjek le és hagyjam az egészet a mellettem vigyorgó tökfejre, azonban mielőtt bármit is mondhattam volna ő már kissé komorabban folytatta. - Az a helyzet, hogy nagy bajban vagyunk. Az aréna arra az alapra épült, hogy a fogadások tiszták, a küzdő feleket senki sem tudja befolyásolni. Nem tudjuk megállapítani, hogy kik, és hogyan, de egy gazfickó csalással óriási pénzeket nyer.
- Értem, a mostani mérkőzés, amit megnéztünk is meglehetősen gyanús volt – kezdtem bele félretéve ellenérzésemet. – egy nő meg egy férfi egy meglehetősen jó tippet kapott nem sokkal a kezdés előtt és a végén egy csekkel a kezükben távoztak. Nem igazán hallottuk miről beszélnek, de pár szót elkaptunk azt mondták már csak néhány meccs.
- Érdekes, de tudjátok, nem az összes harcot befolyásolják, ha így lenne már rég elkaptam volna őket, és az a másik baj, hogy mindig más emberek fogadnak, így nem igazán tudunk nyomozni utánuk. De mindenképp meg kell találni a tetteseket ez így nem mehet tovább, az aréna szellemiségével ez teljesen szemben, meg hát a fogadóirodák sem bírják tovább ezeket a veszteségeket – kaptunk pár új információt a Kapitánytól, ami elgondolkodtatott, főleg az, hogy hogyan tudják befolyásolni a harcokat.
- Mit szólsz ahhoz, ha külön válunk – kérdezi Night most, hogy abbamaradt a társalgás.
- Szorít minket az idő így az nem árthat.
- Tudom, hogy mindig más fogad, de azért én kérdezősködnék egy kicsit a fogadóirodáknál nincs e mégis valami rendszer ebben az egészben – ötletelt, ugyan nem hittem benne túlzottan, hogy talál bármi ilyet, de egy próbát megért a dolog.
- Számomra az a furcsa, hogy most legalábbis maga az aréna rendszerét piszkálták meg, máskülönben esélytelen lett volna, hogy csak Lagant hátráltassák a növények. Kapitány ezekhez a dolgokhoz kiknek van hozzáférése? Mert szeretnék velük beszélni – mondtam és reménykedtem, hogy ott talán már jutunk valamire.

Különváltok hát, így a történet is két szálon folytatódik.

Night:
Egy kört teszel a fogadóirodákhoz. Sajnos vakvágányra jutsz – a fogadóirodák készségesen átadják neked a könyvelésüket, de tudtommal sajnos nincs könyvelői előéleted, így a sűrűn teleírt papírok, archívum lakrimák nem mondanak sokat neked. A dolgozók sem látnak semmi rendszert.
Ha megkérdezed az alkalmazottakat, heti három-négy kiugró esetről tudnak beszámolni neked, ami a meccsek tíz-tizenöt százalékát jelenti. A fogadók nevét nem tartják nyilván, hiszen csak a nyertes szelvények számítanak, nem pedig a személyek.
Egy érdekes tényre azonban rávilágíthat a kutatás: mindig az utolsó pillanatban érkeznek be a nyertes fogadások, és mindig viszonylag gyenge mágusok küzdelmére fogadnak.

Kate:
A Kapitány elirányít a mágusokhoz, akik az arénák biztonságáért, illetve pártatlanságáért felelősek. Kérdésedre elmondják, hogy működnek az arénák: a környezetet pontosan beállított lakrimák szabályozzák, amelyek a küzdőtéren kívül helyezkednek el. Egyszóval: belülről nem lehet rájuk hatni.
Az Eleven Erdőt kikapcsolják neked, és bemehetsz anélkül, hogy bármelyik ág hozzád nyúlna. Ha átvizsgálod azt a helyet, ahol Lagant elkapták az ágak, a letaposott földben egy tökéletes, félgömb alakú lyukat látsz. Nagyjából akkora, amiben elfér egy lakrima. De mágikus tárgynak nyoma sincs.
Felteszem, eszedbe jut a kérdés, hogy ki is volt az utolsó ember, aki hozzáférhetett a rendszerhez, illetve az arénához a küzdelem előtt. Egy kis gond merül fel azonban: összesen négy ember jöhet szóba.

Mit teszel? Titokban tartod az értesülést, és megvárod a következő küzdelmet, hogy csapdát állíts? Kihallgatnád a dolgozókat? Egyéb? Posztod a döntéseddel érjen véget.