A Mágikus Kirakó [Magánküldetés]

Tárgy: A Mágikus Kirakó [Magánküldetés] Kedd Május 21, 2019 2:22 pm

1. kör

Résztvevők: Minago Sayuri, Minago Shiragiku (Rane Iceclaw csatlósai)

Nagyjából egy másfél hónap telt el azóta, hogy sikeresen befejeztétek a Tudás Labirintusát. Körülbelül egy hétig elég nagy híretek volt az akadémián, mint azok, akik legyőztél Cecil Evans-t, de ahogy az a pletykáknál lenni szokott, hamar lecsillapodott a hangulat, és minden visszatért a korábbi kerékvágásba. Sokak megállapítása szerint szimplán szerencsétek volt. Cecil egyébként felettébb rosszul viseli a dolgot, amennyiben egy pillanatig is bajlódtok azzal, hogy ránézzetek, vagy szembejön veletek. Hozzátok se szól, annyira mérges, és a szemetekbe se hajlandó nézni.

Egyik nap, amikor éppen a könyvtárban tanultok, Houki sétál hozzátok. Láthatóan feszült, a csuklóját szorongatja idegességében; mintha egyszerre lenne neki kényelmetlen, hogy veletek kell beszélnie, és eléggé aggódna valami miatt azért, hogy ezt az érzést félretegye.
Vonakodva, de közli veletek, hogy szeretné a segítségeteket kérni. Mindössze három nap maradt, amíg a Mágikus Kirakó kezdetét veszi. Vélhetően nem tudjátok, mi az, ha pedig megkérdezitek, láthatóan reflexből sértéssel akar indítani, de gyorsan lenyeli még az elején. Megköszörüli a torkát, majd elmagyarázza nektek, hogy ez a próba sokban hasonlít a Tudás Labirintusához. Kéthavonta rendezik meg, itt is feladatokat kell majd elvégezni, csak a mágia elméleti és gyakorlati használatára alapulnak – ennél többet viszont nem tudni róla, értelemszerűen titkolják.
Annyit viszont tudni, hogy a sikeres elvégzésért nem csak tapasztalatszerzés lesz a jutalom, de még pénzt, sőt, esetleg mágikus tárgyakat is kaphatnak a résztvevők.

Itt pedig végre elérkeztek oda, miért is mondja el ezt nektek és miért lenne szüksége rátok. Megtudjátok tőle, hogy a Tudás Könyvtársa során elszenvedett bukás után Cecil hírneve nagyon megcsappant. Nem igazán a diákok között, hanem a felsőbb évesek körében – élen a nővérével, akivel kapcsolatban nektek is kiborult a próba után. Cecil nővére, Clara alaposan aláásott kishúgának. Clara egyébként a végzősök legkiválóbbjaként ismert, és nagyon el van szállva magától – igazából még Cecil-nél is jobban, bármennyire is elképesztőnek hangzik.
Az Evans család jelenleg kívülállóként tekint a legkisebb lányra a bukás miatt, és addig nem fogadják vissza, amíg egy újabb vizsgát le nem tud sikeresen. Ez még rendben is lenne, csakhogy megtiltották neki, hogy Houki-t vagy Chifuyu-t vigye magával, mondván, hogy ők nem elég jók mellé. Ezt kimondani láthatóan fáj a lánynak és ideges miatta, de félreteszi az indulatait.
A Mágikus Kirakó három főt igényel, így azt szeretné, ha ti mennétek Cecil-el. Nem gondolja, hogy méltóbbak vagytok arra, hogy az oldalán álljatok, mint ő, sőt – de egyszerűen senki nem hajlandó Cecil mellé állni rajtuk kívül. Mindenki fél Clara haragjától, na meg az egész Evans család befolyásától – hiába kért meg Cecil másokat, mindenki elfordult tőle emiatt. Félnek attól, hogy ha elbuknak, akkor őket is kirekesztik. Csak ti maradtatok az osztályból, akiket még nem kérdeztek meg…
Egyébként, ha úgy adja, az orrotok alá dörgöli, hogy nektek se segítene senki más az osztályból ha jelentkezni akarnátok a próbára, márpedig csak 3 emberrel lehet indulni. Márpedig a Mágikus Kirakónak igen jó híre van, mint elméleti próba.

Rajtatok áll a döntés: besegítetek vagy sem? Mit mondtok Houki-nak?

A poszt a válasszal, feltételek szabásával vagy bármilyen egyéb észrevétellel érjen véget, de legyen benne a döntés!

Tárgy: Re: A Mágikus Kirakó [Magánküldetés] Szer. Május 22, 2019 12:24 pm

A mágikus eszközökön kívül egy előnye volt a próbának, amely a Tudás Labirintusa nevet viselte. Az Akadémia diákjai szinte azonnal megismerték az ikrek nevét, akik legyőzték Cecil Evanst, az évfolyam egyik legtehetségesebb diákját.
- Nem, nem csaltunk és semmi trükköt nem használtunk. Nem is lett volna rá alkalmunk. - magyarázta el századszorra is Sayuri az egyik kíváncsiskodónak.
Az emberek nagy része azt feltételezte, hogy pusztán szerencséjük volt, és több, őket sötét tekintettel vizsgáló szempárt is észrevettek. Cecilnek tényleg komoly hírneve volt az évfolyamban, és közelebbi barátai nem nézték jó szemmel a győzelmüket.
De néhány barátot is szereztek. Fubuki, a fiúk közül az egyik átment Shira gondolatolvasó-tesztjén, és hamarosan összebarátkoztak vele, ahogy Sohara, az egyik lány is őszintén örült a győzelmüknek.
Aztán, ahogy az lenni szokott, a pletykák elültek, és minden visszatért a rendes kerékvágásba. A lányok továbbra is az órákon és a kiegészítő képzéseken töltötték az idejüket, és érezték, hogy lassan csökkeni kezd a szakadék köztük és a többi diák között.
- Kezd lenyugodni a helyzet. - sóhajtott fel elégedetten Sayu egy hét múlva.
- Már nem is nagyon gondolnak a próbára. Pláne, hogy Kietsu megbukott gealdor mágiaelméletből. - Sayu megborzongott. Még mindig nem szokta meg, hogy Shira önkéntelenül is olvas az emberek gondolataiban. Vajon az övében is szokott kutakodni?
- Nem, a tiédben nem olvasok. Arra direkt figyelek. - vetette közbe húga. Sayu hátát a mondatra kiverte a víz. Riadt pillantást vetett rá. Akkor hogyan tudta, mire gondol?
- Csak ismerlek. - Sayu szíve kihagyott egy ütemet. Abbahagyhatná már ezt. A háta borsódzott, ha Shira ezt csinálta.
- Rendben, abbahagyom. - adta fel végül Shira a magyarázkodást.
Másfél hónap telt el a próba óta. Shira lassan megtanulta fókuszálni telepatikus képességét, és kiterjesztette szemmágiáját is. Már nem véletlenül, hanem tudatosan idézte meg a gondolatolvasást. A szabályokat azonban, hogy milyen esetekben lehet használnia, inkább csak ajánlásnak vette…
Sayuri fém- és tűzmágiája most már nem csak apró tárgyakat tudott alkotni, tényleges hatásokat is képes volt elérni vele. A tűzgolyók végre képesek voltak felgyújtani a fából készült céltárgyakat a gyakorlótéren!
A próbából csak egy emlékeztető maradt. Cecil sokkal inkább magába zárkózott és szótlanabb lett, mint a vereség előtt. Csak egy-egy szikrázó tekintetet vettek észre a lányok, ha véletlenül összefutottak vele a folyosón, de nem törődtek vele túlságosan. Cecil szabályai szerint játszottak, és nyertek. Ők nem tartottak volna haragot fordított esetben, és nem is akartak kérkedni a győzelemmel.
Amúgy is volt jobb dolguk: a tanulás egy hajszállal könnyebb volt, de még mindig órákat töltöttek a könyvtárban.
Sayu feje hangosan koppant az asztalon.
- Sose fogom megjegyezni az egész törvénykönyvet. - nyűglődött elkeseredetten.
- Pedig muszáj lesz. Anélkül nem lehetsz Rúnalovag. - válaszolta Shira, fel sem nézve a könyvéből.
- Meh… Francba az egésszel. Inkább elmegyek sztriptíztáncosnak.
- Úgy mondod, mintha nem a te ötleted lett volna, hogy ide jöjjünk.
- Attól még abbahagyhatom! Nem hittem, hogy ilyen kemény lesz.
- Én már belekezdtem, és végig is akarom vinni, szóval nem lehetsz az.
- Miért, egymáshoz vagyunk kötve? - horkantott fel gúnyosan.
- Nem. De ha Rúnalovag leszek, kínos lenne, ha az ikertestvérem egy szál semmiben vonaglana valahol, és összetévesztenének vele.
- Tehát… Fizetnél azért, hogy ne csináljam? - csillant fel Sayu szeme.
Egy köhintés zavarta fel őket jövőjük tervezéséből.
Valamilyen okból kifolyólag Houki állt előttük. A lány feszült volt. Kezeit lazán maga előtt tartotta, de egyik kezével úgy szorította a csuklóját, hogy elfehéredett a bőre alatta, és szemében aggodalom tükröződött. Egyben düh és undor is: mintha csak muszáj lett volna egy döglött patkányt kitessékelnie a szobájából.
- Szia, Houki! Nem láttuk Cecilt. - köszönt és zárta le a beszélgetést egyben Sayu.
- Titeket kereslek. Cecil a szobájában van.
- Nem hittem, hogy pont mi kellünk neked. - lepődött meg Shira, és letakarította az egyik széket, hogy Houki le tudjon ülni melléjük.
A kék hajú lány feszélyezve leült. Feltette a kezét az asztalra, és látható erőfeszítéssel szétválasztotta ujjait egymástól.
- Segítséget szeretnék kérni tőletek. - mintha harapófogóval húzták volna ki belőle a mondatot.
Az ikrek szemöldöke a homlokukba ugrott.
- Hogy… Mi?
- Három nap múlva kezdődik egy újabb próbatétel. Hallottatok a Mágikus Kirakóról?
- Még nem.
- Miért is tudnátok? - horkant fel, majd tekintetüket látva gyorsan folytatta egy rövid köhögés után. - Hiszen csak nagyon keveset árulnak el róla a tanárok. Olyan a próba, mint a Labirintus. Két havonta indítják el ezt is, de itt nem a kreativitást vizsgálják, hanem az elméleti tudást. Hasonlóan a labirintushoz, pénzt és mágikus tárgyakat is lehet nyerni.
- Kitalálom. Cecilnek megint ellenfél kell? - vigyorodott el gúnyosan Sayu, mielőtt Shira figyelmeztető rúgása lábon találhatta volna.
Houki elkomorodott, és majdnem gyűlölködő szemmel nézett az ikrekre.
- Nem. - mondta izzó hangon, de hirtelen leeresztett. - Cecil bajban van. Az Evans család… Maximalista. A kitagadás szélén áll amiatt, hogy veszítettünk ellenetek. Emellett az iskolában sincs nyugta: a nővére, Clara pokollá teszi az életét azért, mert szégyent hozott a családjára. Ez könnyen megy neki: ő a végzős évfolyam legjobbja.
- Még beképzeltebb lehet, mint Cecil…
- Cecil nem beképzelt! - csattant fel Houki. - Csak tisztában van a saját értékeivel!
- Hogyne. - bólintott komolyan Shira. Houki gyanakodva tekintett rá, de nem hallott iróniát a hangjában, és kissé megnyugodva folytatta.
- A felsőbb évesek, akik idáig felnéztek rá, szóba sem állnak vele. Ez addig fog fennállni, amíg nem tesz le egy sikeres próbát.
Sayu arca lassan hideg, dühös maszkká olvadt, ahogy hallgatta Houki magyarázatát. A Kirakóhoz három fő kellett, és megtiltották Cecilnek, hogy Houkit vagy Chifuyut vigye társnak – hiszen biztosak voltak benne a családfők, hogy miattuk veszthetett csak. Houki arca megrándult, ahogy ezt kimondta, és nagy erőfeszítésbe telt, hogy ne remegjen meg a hangja.
A helyzet túlságosan emlékeztette őt Acaciára. Pusztán egy semmit sem jelentő vizsga miatt kitagadni valakit, és nem létezőnek tekinteni? Örüljenek neki, hogy van egy lányuk, aki mindent megtesz értük!
- Egyedül titeket nem kért meg, hogy álljatok mellé, mert…
Dühösen az asztalra csapott, félbeszakítva Houki magyarázatát. Amúgy is hallott mindent – senki nem mert beszállni Cecil mellé másodiknak és harmadiknak, mert nem tudták, Clara hogy reagálna rá. Nem félt Clarától, sem attól, hogy elszigetelik másoktól Cecil miatt. Vagy az Evansoktól. Nem barátokat szerezni volt itt. Mit tehettek ellene? Nem volt vesztenivalója.
- Egy dolog miatt vagyok hajlandó segíteni. Nem tetszik Cecil viselkedése, szerintem érthető okokból. - Houki pislogásából ítélve nem az volt. - Mindegy. De a családja viselkedése túlmegy minden határon. Értelmetlen akadályokat állítani egy családtagjuknak, aki később bármikor meghalhat Rúnalovagként? Miféle baromság ez? Örüljenek, hogy Cecil él még. - dühösen megrázta a fejét. - Shira? - pillantott húgára.
- Mehet. - válaszolta kihagyás nélkül Shira, mosolyogva.
- Ha Cecil visszafogja a fennhéjazását, mellette vagyunk. - fejezte be Sayu.

2. kör

Miután elfogadjátok a segítségkérést, Houki Cecil-hez vezet benneteket. Mint kiderül, a tanonc igazából szintén a könyvtárban van, csak annak a másik felén az egyik sarokban, jó messze mindenkiről. Éppen egy szélmágiával kapcsolatos könyvet olvas, ugyanakkor arcán láthatjátok, hogy nyugtalan és haragos. Houki hangjára azonnal elmosolyodva felkapja a fejét, de titeket meglátva lefagy az arcáról a mosoly és egy döbbenettel, hitetlenkedéssel tarkított arckifejezés veszi át a helyét.
- Houki… ez meg mégis mit jelentsen?
Miután a lány elmagyarázza neki a helyzetet, Cecil sértett hangon felszólal, hogy nem áll szándékában összeállni veletek azok után, ami történt. Azt hinnétek, a vereség miatt ilyen ellenséges veletek, azonban ahogy folyik a vita Houki és Cecil (meg esetleg köztetek, ha beleszóltok) kiderül, hogy nem is azzal van az igazán nagy baja: hanem, hogy a pók elé vetettétek. Könnybe lábadt szemmel és dühösen fakad ki, hogy fogalmatok sincs, milyen érzés volt behálózva lenni egy harmincszemű, legalább húsz lábas, vagy egy méter széles fejű, sokfogú ocsmányság által. Azóta is rémálmai vannak tőle, és nem hiszi, hogy valaha kiheverné az életében. Azóta sötét helyekre se mer menni. Meg egyébként is, neki pókfóbiája van!
Houki végül egy öleléssel megnyugtatja a szipogó, láthatóan pillanatnyilag sokkos állapotban lévő Cecil-t. Miután a szőkeség megnyugodott, ismét rátok néz, és kissé ellenségesen, ugyanakkor beletörődően közli veletek, hogy hajlandó az együttműködésre, de csak akkor, ha soha, soha többet nem csináltok vele ilyet, különben haragja és a családja befolyása életetek végéig üldözni fog titeket.
Miután mindezen végre túljuttok, szó eshet magáról a Próbáról. Cecil valamivel többet tud, sőt, háttér-információkkal is rendelkezik ahhoz képest, amit barátnőjétől korábban megtudtatok. Állítása szerint biztos forrásból tudja, hogy ebben a hónapban elemi mágiákkal kapcsolatos feladványok lesznek. Mivel kéthavonta van vizsga, egy évben hatszor kerül megrendezésre az alábbi főtémákkal, sorrendben: először elemi mágiák, utána Rendfenntartók mágiái, fegyvermágia, Büntetés végrehajtó egység mágiái, egyéb mágiák (telepátia, telekinézis, kártyamágia – úgy egyébként a gealdor mágiák), végül pedig a Hírszerzési egység mágiái. Mindehhez pedig hozzájönnek a tanács által alapvetően használt mágiák ismeretei. Eddig még egy évben se szegték meg ezt a sorrendet, így aki tanul, az mindig jó eredményekkel zárja a próbát.
Feladatba adja nektek, hogy csináljátok, amihez értetek: üljetek le, és tanuljatok annyit az elemi mágiáról, amennyit csak tudtok, három nap múlva reggel nyolckor pedig a könyvtár előtt találkozzatok. Ha esetleg felvetitek neki, hogy nem kéne-e még előtte is legalább átbeszélni a dolgokat, makacsul visszautasítja.
- Szó sem lehet róla. Ki van zárva! Ha a családom meglátná, hogy veletek lógok, akkor a végén még titeket is-… - aztán hirtelen zavarba jön, elvörösödik, köhint egyet és karjait összefonva ismét fellengző stílusra vált. – N-nem láthatnak meg hozzátok hasonlókkal! Három nap múlva a könyvtár előtt, és ne késsetek!
Azzal a lendülettel pedig el is viharzik.

Ami fontos: a posztban a lányok előtt áll egy döntés. Csak azt a mágiacsoportot nézik át, amire Cecil szerint sor fog kerülni (tehát elemi mágiák) vagy másra is szentelnek időt? Ha igen, melyik ágakra, és miért?

Posztod addig tartson, amíg a lányok pár nap múlva megérkeznek a könyvtárhoz a megbeszélt időpontban, Cecil pedig már ott van (mindig korán érkezik).

Tárgy: Re: A Mágikus Kirakó [Magánküldetés] Kedd Május 28, 2019 2:35 pm

Houki arcán megkönnyebbülés futott végig, ahogy a lányok igent mondtak a felkérésre, és energikusan bólintott egyet.
- Cecil is itt van a könyvtárban, csak ő egy kicsit arrébb ült le. Velem jönnétek?
Az ikrek Houki intésére felkeltek, és Cecil lelőhelye felé indultak. A lány kicsit alábecsülte a helyzetet: az egész könyvtáron át kellett vágniuk ahhoz, hogy megtalálják a szőke nemeshölgyet, egy mindenkitől elzárt sarokban. Az asztalt és a körülötte elhelyezett székeket egy kivételével könyvek borították – ahogy a lányokét is, ahonnan eljöttek.
Sayuri eszébe ötlött, hogy el kéne pakolniuk maguk után, mielőtt az egyik könyvtáros megtalálja a szabadon hagyott helyet. Nagyot nyelve remélte, hogy gyorsan végeznek itt.
A szélmágia alkalmazása alacsony légnyomáson. Cecil teljesen beletemetkezett a kötetbe – de mintha a feje máshol járt volna. Ujja idegesen dobolt az asztalon, és magában halkan beszélve olvasott.
Shira figyelmét nem kerülte el az ujjdobolás és az, hogy a lány teljes testtartása feszültséget sugárzott magából. Összenézett Sayuval, aki csak megvonta a vállát. Lehet, hogy ennyire megviselte a vereség?
Houki lépteire Cecil felkapta a fejét, és hirtelen mintha kicserélték volna: ugyanúgy mosolygott, mint amikor először találkoztak vele. De ez csak addig tartott, amíg tekintete nem tévedt az ikrekre. A mosoly lefagyott az arcáról. Meglepett, hitetlen arckifejezést vetett barátnőjére, aki védekezően összefonta maga előtt a kezét.
- Houki… ez meg mégis mit jelentsen?
- Azt mondtuk, hogy segítünk neked, bármit is kell hozzá tennünk. Nem várhatsz még két hónapot a következő próbáig.
- És ők hogy jönnek ide?
- Én kértem meg őket, hogy álljanak be a csapatodba.
- Felejtsd el. Azok után, amit velem tettek? - mondta ellentmondást nem tűrően. Shira alig láthatóan megcsóválta a fejét. Semmi sem változott.
- Kihevered majd. Elmúlt, nem fog többször megtörténni. - Houki hangja hirtelen sokkal gyengédebbé vált, de Cecil nem csillapodott.
- Azt hiszed? - csattant fel dühösen a szőke, és hirtelen a lányok felé pördült. - Ti! Tudjátok, mit tettetek velem? Arachnofóbiám van!
- Egészségedre.
- Félek a pókoktól! - Cecil majdnem felvisított, de egy könyvtáros arra libbent, ezért inkább lehalkította a hangját, és reszketni kezdett, miközben dühös tekintettel nézett az egyik ikerről a másikra. - El tudjátok képzelni, milyen érzés, amikor egy húsz lábas, méteres fejű, harminc szemű ocsmányság előmászik a rémálmaitokból? Azóta is minden éjjel erről álmodom! Megint lámpa kell ahhoz, hogy elaludjak!
Sayuban mintha egy bomba robbant volna. Mit tudhat ez az elkényeztetett fruska a rémálmokról? Inkább megküzdött volna azzal a pókkal, ha elfelejthette volna a tüzet, amiben minden éjjel át kellett vágnia. Fóbia? Már a gondolatra is ökölbe szorult kesztyűs keze, és újra elkezdtek sajogni a sebhelyek a bőrén. Nem véletlenül indult el a tűzmágia útján. Teljes erővel ment neki a félelemnek, ami azóta benne bujkált, hogy felébredt a rivendelli kórházban.
Mielőtt előrelépett volna, hogy felpofozza Cecilt, vagy legalább belevágja a fejét az asztalba, Shira megfogta a csuklóját.
~ Várj. - szólt neki gyengéden fejben. Sayu, vonakodva bár, de bólintott. Shirának csak most esett le, hogy Cecil nem a felháborodástól reszket. A Labirintusban történtek tényleg mély nyomot hagytak benne… aminek semmi köze nem volt a vereséghez.
- És még csak tenni sem tudtok ellene semmit, csak egy hálóban lógtok a sötétben… - visszacsúszott a székébe, és Houki azonnal mellette termett, mielőtt Cecil újra visszacsúszott volna a gondolataiba.
Shira egy pillanatra bűntudatot érzett. Külön erőfeszítéssel kellett emlékeztetnie magát arra, hogy nem az ő hibájuk volt a helyzet. Cecil volt az, aki belecsábította őket a versenybe, és ő volt az, aki beleesett ugyanabba a csapdába, mint ők nem sokkal előtte.
Cecil hamarosan összeszedte magát Houki gondoskodása mellett. Lefejtette magáról a lány karjait, és újabb, mérges pillantást vetett az ikrekre.
- Hajlandó vagyok veletek együtt dolgozni.
~ Mintha nem neked kéne segítség. - Sayu elharapta a mondatot, mielőtt kimondta volna.
- De csak akkor, ha soha többet nem tesztek ilyet velem. Különben az Evans család haragja és az enyém is üldözni fog titeket. - mondta vészjóslóan.
- Cecil. - szólalt meg Shira határozottabb hangon, mint ahogy érezte magát. - Először is: nem volt fogalma egyikünknek sem, hogy félsz a pókoktól, de ugyanezt tettük volna, ha tudjuk előre. Nyerni akartunk, ahogy te is. Ezért nem kérek bocsánatot. Ha később bármelyik küldetéseden szembe kerülsz egy alakváltóval, le kell majd győznöd a félelmed. Annyit megígérhetek, hogy nem fogjuk többé kihasználni ezt. Nem a fenyegetésed miatt, hanem mert nem ellenségeket gyűjteni jöttünk ide.
Elhallgatott, és néhány másodpercig kereste a szavakat. Nem szokott hozzá, hogy másokkal beszéljen – mindig is inkább megfigyelő volt, mint cselekvő.
- De… Kérlek, ne hidd, hogy csak neked vannak gondjaid. - nehezen, de ellenállt a késztetésnek, hogy egy pillantást vessen Sayurira.
Cecilen látszott, hogy annak határán van, hogy megkérdezze, mi is az, de elég volt egy pillantást vetnie az ikrek arcára, hogy inkább letegyen róla. Mindannyian tudták, hogy nincsenek olyan viszonyban, hogy válaszoljanak a kérdésre.
- Mit kell tudnunk a Kirakóról? - vetett véget a témának Shira.
Cecil egy pillanatra tűnődve nézett rájuk, de végül elengedte a témát, és Houkira nézett.
- Houki, elmeséltél mindent, amit tudsz? - kérdezte.
- Nagyjából.
- Akkor a nyilvános részletekkel nem is untatlak titeket. De van még néhány kiegészítő információ, amit sikerült… - köhintett egyet. – Megszereznem.
~ … Kizsarolnia a családomnak az Akadémiából. - fejezte be helyette a mondatot Shira.
- Ebben a hónapban az elemi mágiákról szól a vizsga. Hat alkalommal, két havonta rendezik meg a Kirakót, amelynek kötött a sorrendje: első alkalommal az elemi mágiákat, utána a rendfenntartóit, fegyvert, büntetés-végrehajtói, gealdor és végül a hírszerzési mágiákat tesztelik. Az általános mágiákat minden alkalommal tesztelhetik. Az idén ez az első teszt, tehát az elemi mágiákkal kezdünk.
- Eltértek már bármikor ettől a sorrendtől?
- Még soha. - rázta meg a fejét Cecil.
- Eszerint a teendőnk az lenne, hogy tanuljunk minél többet az elemi mágiákról a próbáig?
- Pontosan. Csak csináljátok azt, amihez értetek. - mosolygott rájuk Cecil. Előző rosszkedvét mintha csak elfújták volna – bár hogy ez álca volt, vagy csak egy cél kellett neki, amire koncentrálhatott, nem tudták megmondani. – Három nap múlva, reggel nyolckor legyetek itt a könyvtár előtt.
- Előtte nem kéne találkoznunk? Átbeszélni a témákat, vagy valami?
Cecil arca megkeményedett a felvetésre.
- Szó sem lehet róla. Ki van zárva! Ha a családom meglátná, hogy veletek lógok, akkor a végén még titeket is…- Cecil hirtelen megakadt mondat közben, és elvörösödött. Mintha csak valami rosszat mondott volna.
- Minket is? - vigyorgott kajánul Sayuri, de Cecil gyorsan összeszedte magát. Összefonta a karját maga előtt, és felhúzta az orrát.
– N-nem láthatnak meg hozzátok hasonlókkal! Három nap múlva a könyvtár előtt, és ne késsetek! - ezzel a lendülettel kiviharzott a könyvtárból. Az ott maradt lányok értetlenül néztek utána, majd a káoszra, amit hagyott maga után. Houki egy pillanatnyi habozással később utána rohant.
- Én el nem pakolok helyette. - jelentette ki Sayuri, összefonva a karját.
- Nem bízom bennük. - morogta Shira.
- Kikre gondolsz?
A hírszerző-palánta felsóhajtott.
- Kicsit úgy érzem, hogy kezdem túlkombinálni a helyzetet… De gondolj bele. Cecilt éppen gyűlöli a maximalista családja. Te megelégednél azzal az ő helyükben, hogy a lányuk teljesít egy próbát? Én megnehezíteném a helyükben. Csak hogy lássam, mennyire felkészült.
- És van elég befolyásuk hozzá, hogy megkavarják a sorrendet. - bólintott elgondolkozva Sayu. - Cecil úgyis elemi mágiára készül. Méghozzá elég alaposan, ha már ő az egyik legjobb az évfolyamban. Mi lenne, ha felosztanánk magunk között a maradékot? Biztos, ami biztos?
- Szóval szerinted nem csak paranoia? - nézett rá Shira reménykedve.
- De. Ettől függetlenül nem árt mindenre felkészülni. Kettőt-kettőt nagyjából át tudunk nézni. Kevésbé, mintha mindketten ugyanazt, persze…
- Vállalom a Gealdort és a hírszerző mágiákat.
- Akkor az enyém a büntetés-végrehajtó és a Tanács általános mágiái - bólintott Sayu.
- És azért az elemibe sem ártana belenézni.
- Megint nem alszunk a következő három napban, ugye? - kérdezte beletörődve.
- Csak mint általában.
- Megyek kávéért…

***

Bejelentkeztek a próbára. Ez azt jelentette, hogy három nap felmentést kaptak az órák látogatása alól, hogy fel tudjanak készülni az elméleti tananyagból. Ez pedig csak egyet jelentett: végeláthatatlan órák a könyvtárban. Az előző próbának volt még egy nem várt jutalma is: Mrs. Marissa a szárnyai alá vette az ikreket: nem csak a könyvek keresésében segített nekik, de még ehettek is tanulás közben!
A szélsebességgel olvasó szemüvegekkel, amelyeket kikértek, csak úgy falták a köteteket. Saját, választott mágiaáguk mellett próbáltak gealdorral és rendfenntartóval is foglalkozni, sőt, az utolsó napon egy-két esszé is belefért az elemi mágiából.
A harmadik nap végén hullafáradtan estek be az ágyukba.
- Nem bírok többet olvasni… - Sayu arccal fúródott bele az párnájába.
- Nem is kell. Csak próbáld meg kialudni magad, és reménykedj, hogy jól döntöttünk.
- Ugye tudod, hogy ha rossz volt a tippünk, Cecil megöl minket?
- Houki azt mondta, Cecil egyedül is végig tudna menni rajta. Elboldogul majd, ha tényleg az elemi mágiákat tesztelik.

***

- Hat óra alvás. Ez ám az élet! - nyújtózott ki nyűgösen Sayu, miközben a próba helyszíne felé sétáltak. Nem mondta ugyan, de a hat óra nála inkább négy volt: a menetrend szerint érkező rémálmok miatt nem tudott végigaludni egy éjszakát sem. Nem akart panaszkodni, és legfőképp nem akarta Shirát aggasztani vele. Majd elmúlnak.
Ugyan negyed órával előbbre lőtték be az érkezést, de Cecil még így is előttük ért oda. A lány egy könyvvel a kezében állt a próba ajtaja előtt, és most, az utolsó pillanatban is lapozgatott valami után.

***

// a hírszerzőre és a tanácsra kb 60% effort ment, gealdorra és rendfenntartóra 30%, és minimálisan, 10-10%ra belenéztek az elemi mágiákba is. //

Tárgy: Re: A Mágikus Kirakó [Magánküldetés] Kedd Jún. 04, 2019 2:31 pm

3. kör

Cecil már szemmel láthatóan türelmetlenül vár benneteket, annak ellenére, hogy így is az idő előtt érkeztek. Rögvest számon kéri rajtatok, hogy ugye rendesen átnéztétek az elemi mágiákat, és nem miattatok fogja elbukni ezt az egészet. Hogyha megemlítitek neki, hogy mást is tanultatok - sőt, jobbára mást - szinte pánikszerűen kikel magából. Csak azzal tudjátok lenyugtatni, ha neki is elmondjátok, milyen feltételezésre hivatkozva döntöttetek így. Ha elmondjátok neki, megnyugszik, sőt, még azt is elismeri hogy van ebben ráció - a családja képes lenne ilyesmire azért, hogy ezzel is jobb teljesítményre sarkallják. A maga fellegzős és védekező stílusában még egyfajta dicséretet is kaptok tőle, amiért ez eszetekbe jutott, majd lendületesen elindul az udvarra. Egyébként a próba kezdetéig azzal tölti az idejét, hogy út közben elkezd titeket kikérdezni a különböző mágiákról, hogy lássa, mennyire is vagytok felkészültek.
A próbára az akadémia bal szárnyában, a kertbe kerül sor fél kilences kezdéssel. Az üvegház előtt már vár rátok a vizsgabiztos, egy hosszú, fekete hajú, nagyon szigorú tekintetű nő. Fehér inget, hozzá pedig fekete, szoknyás kosztümruhát visel. Cecil döbbenete arról árulkodik, hogy ismeri az illetőt, ti viszont még nem láttátok. Beatrice néven mutatkozik be, és mint megtudjátok, egyike az Evans család nagyhírű mágus oktatóinak. Igen, annak ellenére, hogy Cecil az akadémiára jár, a családján belül is vannak mágia oktatók, bár csak ketten. Beatrice közülük az, aki a legismertebb, és még maga Cecil se tudja, pontosan mennyi és milyen mágiákat ismer. Miután mindezt megbeszéltétek, hivatalos, rideg és kimért hangon Beatrice elmagyarázza a helyzetet.
- A mai nap folyamán én fogom felügyelni a próbátokat, ifjú hölgyek. Cecil kisasszony édesapjának a személyes kérésére ez, amit az Akadémia jóváhagyott. A próbának egyszerűnek kéne lennie, amennyiben valóban az elvártakhoz méltón tanultatok... - hangjából némi elfojtott gúny is kihallatszik. - Amint beléptek ezen az ajtón, a vizsga kezdetét veszi. Odabent egy több szintes pálya fog fogadni benneteket, melyen különböző mágia tudást igénylő feladattal kell szembenéznetek. Hogy ezek mik lesznek, azt természetesen nem fogom elmondani. Ehhez lakrimával és mágiával feltöltött eszközök fognak a rendelkezésetekre állni. Mikor sikerrel vesztek egy akadályt, kirakós darabokat fogtok kapni jutalmul. A próbát akkor fogjátok sikeresen elvégezni, amikor az összes darabot megtaláljátok. Ugyanakkor van egy három órás időlimit, ami ha lejár, automatikusan bukáshoz vezet. Előfordulhatnak csapdák az utatok során, így legyetek óvatosak. Bármi kérdés?
Ha esetleg megkérdezitek, mi lesz, ha valaki bajba kerül, Beatrice készségesen közli veletek, hogy az illető halálközeli vagy súlyos sérülés esetén kiteleportálódik, ezzel együtt pedig a próbát is el fogjátok bukni. Csak úgy fejezhetitek be sikerrel, ha mind a hárman egészben eljuttok a végéig.

Ha bármi egyéb kérdés van, tudod hol találsz. Bár meg kell hagyni, Beatrice nem szeret kérdésekre válaszolni, úgy érezvén, ő már elmondott minden fontosat.

Posztod addig tartson, amíg Beatrice félreáll az ajtóból és a lányok végül belépnek az üvegházba!

Tárgy: Re: A Mágikus Kirakó [Magánküldetés] Szer. Jún. 12, 2019 7:23 pm

Érkeztükre Cecil izgatottan felkapta a fejét, és hangos csattanással csukta össze a kezében tartott könyvet.
- Na vé… - halkan elköhögte magát, és egy mély levegő után újrakezdte a mondatot. - Örülök, hogy időben érkeztetek ti is.
- Milyen kedves. - morogta Sayuri, de nem emelte fel a hangját. Érezte az erőfeszítést, amivel Cecil megpróbált kedvesebb lenni hozzájuk.
- Sikerült végeznetek az elemi mágiákkal? Nem akarok amiatt megbukni, hogy egyedül kell mindent megoldanom. - kérdezte Cecil szinte remegő hangon.
- Nem. - Shira elhúzta a száját Sayu nyers válaszán. De meg kellett hagyni, Cecil arckifejezése kárpótolta a durvaságért. A lány szeme kigúvadt, és majdnem leesett az álla. Csak egy halk nyikkanás tört elő belőle.
- Hogy mi? Édes istenem, meg fogok bukni. Hogy hagyhattam, hogy Houki rábeszéljen erre a badarságra? A családom kitagad… - Cecil előre-hátra kezdett ingázni, karját szorosan maga köré fonva.
- Tudtuk, hogy te úgyis végig fogod venni az összes könyvet az elejétől a végéig, ami az elemi mágiákkal foglalkozik. - szólt közbe gyorsan Shira, mielőtt Cecil vörösödő feje veszélyes árnyalatokba fordult volna. - De… Hallottuk hírét, hogy mennyire befolyásos a családod. Arra gondoltunk, hogy mi történne, ha megpróbálják nehezebbé tenni a próbát, és más mágiaágakat is bevonni az elemiek mellé? - Cecil üres tekintettel nézett fel-alá a két iker között, ahogy Sayuri folytatta a magyarázatot.
- Helyette átvettünk négy másik ágat, fejenként kettőt-kettőt. Nem olyan alaposan, mint amennyire hárman meg tudtunk volna tanulni egyet, de így sokkal jobban le vagyunk védve minden próbálkozásuk ellen. Ha pedig csak az elemi mágiákat veszik terítékre, nos, te vagy az évfolyamelső. Biztos vagyok benne, hogy nem tudnak olyat kérdezni, amitől zavarba jössz.
Sayuri legalább ennyit tanult. Sosem ártott legalább egy kicsit megpróbálni mások kegyeibe férkőzni. A néhány mondat láthatóan megtette a hatását, és Cecil kezdett megnyugodni.
- Ebben lehet valami. - hirtelen megrázta szőke fejét, és szinte dühösen nézett a lányokra. - A családom túl nemes ahhoz, hogy ilyen alantas eszközökhöz nyúljon. Eszembe sem jutna, hogy ilyet feltételezzek róluk. Csak azért tennének ilyet, hogy jobb teljesítményre sarkalljanak engem.
- De ezért vagyunk hárman. - vetette közbe Shira.
- Valóban. Alig tudom elhinni, hogy eszetekbe jutott valami, ami nekem nem. Lenyűgözőek vagytok! - lelkesedett fel Cecil a váratlan fordulatról.
Sayuri kérdő tekintetet vetett Shiragiku felé, aki megrázta a fejét. Bármilyen jó érzés is lett volna most azonnal sarkon fordulni, túl kíváncsi volt magára a próbára.
- Most pedig induljunk! Az üvegházban tartják a Mágikus Kirakó próbát. - Cecil elviharzott a messzeségbe, a lányok pedig egy-két másodperces késéssel követték.
- Sokkal tartozol ezért nekem… - súgta oda Sayu húgának.
- Azt hittem, te fogsz többet keresni a tánccal. - vigyorodott el Shira, amire csak az oldalába kapott egy könyököt egy rosszalló pillantással együtt.
- Hogy bírod ki az ilyen embereket?
- Egyszerűen nem figyelek rájuk, azt hiszem.
- Elég a csevegésből, lányok. Tényleg eleget tanultatok? - vágott közbe Cecil, aki időközben lelassított annyira ahhoz, hogy utolérjék őt. - Hányféle tűz létezik? - szegezte nekik a kérdést.
- Lila, sárga, vörös, kék… Négy összesen. Meg van valami a sárkányölőkkel is. - válaszolt Sayu késlekedés nélkül.
- Miben különbözik a rúnaírás és a tömör írás mágia?
- A tömör írásnál az írás változik tárgyakká, a rúnaírással pedig hatásokat lehet megidézni. És nagy részüket egy felületre kell írni, általában arra, aki használja a mágiát.
A kérdések egyre gyorsabban követték egymást, de az ikrek a nagy részére válaszolni tudtak. Kezdtek más szemmel nézni Cecilre. Habár azt mondta, csak az elemi mágiákat nézte át, nem véletlenül volt ő az évfolyam egyik legjobbja.
- Létezik halálos mágia a Tanács mágiái között?
- A guillotine. De várj csak… Miért is válaszolunk neked? Ne aggódj már, Cecil. Vagy tudjuk az anyagot, és válaszolni tudunk, vagy nem. Amúgy is, itt vagyunk.
- És fél kilenc van. Nemsokára kezdünk. - pillantott le órájára a kisasszony.
Befordulva az üvegház sarkán, egy szigorú arcú, fekete, hosszú hajú nőbe botlottak, aki karba font kézzel állt az üvegház ajtaja előtt. Az ikrek észre sem vették a kérdések közben, mennyit haladtak. Legalább tíz percre volt a könyvtártól az akadémia bal szárnya.
- Mi a gond, Cecil? - nem kellett hírszerzőnek lenni ahhoz, hogy Shira észrevegye a falfehér arcot, és azt, hogy valami nem stimmel. Cecil… félt ettől a nőtől. - Ismered őt? - Sayu válaszul megrázta a fejét, de Cecil lassan bólintott.
- Üdvözöllek titeket. Beatrice vagyok. - egy nem létező porszemet söpört le egy kecses mozdulattal a szemüveges nő a válláról, és újra a lányokra nézett. - Az Evans család ifjú hölgyeinek és urainak mágia-oktatásáért felelek már hat éve. Cecil kisasszony a tanítványom volt, mielőtt az Akadémiára került volna. Nagy reményeket fűztünk hozzá. Tegnap hallottam az édesapjától a sajnálatos… incidensről. - villant az ikrek felé hidegen a tekintete.
Shiragiku késztetést érzett, hogy bocsánatot kérjen amiatt, ami a Labirintusban történt. De hát… Ő nem csinált semmit.
- A mai nap folyamán én fogom felügyelni a próbátokat, ifjú hölgyek. Cecil kisasszony édesapjának a személyes kérésére ez, amit az Akadémia jóváhagyott. A próbának egyszerűnek kéne lennie, amennyiben valóban az elvártakhoz méltón tanultatok... - Sayu szeme összeszűkült. Mintha gúnyt hallott volna a hangjában? - Amint beléptek ezen az ajtón, a vizsga kezdetét veszi. Odabent egy több szintes pálya fog fogadni benneteket, melyen különböző mágia tudást igénylő feladattal kell szembenéznetek. Hogy ezek mik lesznek, azt természetesen nem fogom elmondani. Ehhez lakrimával és mágiával feltöltött eszközök fognak a rendelkezésetekre állni. Mikor sikerrel vesztek egy akadályt, kirakós darabokat fogtok kapni jutalmul. A próbát akkor fogjátok sikeresen elvégezni, amikor az összes darabot megtaláljátok. Ugyanakkor van egy három órás időlimit, ami ha lejár, automatikusan bukáshoz vezet. Előfordulhatnak csapdák az utatok során, így legyetek óvatosak. Bármi kérdés?
- Halálos sérülés esetén ugyanazok a szabályok, mint a Labirintusban? - kérdezte Sayu néhány pillanat múlva.
- Igen.
- Akkor nincs. - lépett előre a végrehajtó. Beatrice apró bólintással állt arrébb az útból, és újabb hideg tekintetet vetett Cecilre.

Tárgy: Re: A Mágikus Kirakó [Magánküldetés] Pént. Jún. 21, 2019 9:41 am

4. kör

Ahogy átléptek a kapun, egy hatalmas, növényekkel borított, itt-ott töredezett vagy épp homályos ablakú üvegház belsejében találjátok magatokat. Egyáltalán nem úgy néz ki belülről, mint kívülről, ebből pedig máris tudhatjátok, hogy az egész mágia alkotta – ahogy az Akadémiától várható.

Spoiler:

Körülnézve odabent több dologra is felfigyelhettek, ha elég ügyesek vagytok – feltételezem, a saját eszetek és Cecil tudása mellett azok lesztek.
Az egyik első, hogy az ablakon kinézve olyan, mintha lenne odakint valami, ebben biztosak vagytok, csak nem láttok el odáig. De ahogy közelebb sétáltok, úgy homályosodik a kép és válik egyszer monotonabb szürkévé. Ha teljesen hozzátapadtok az üveghez, már csak a saját halovány tükörképeteket látjátok.
A hely tele van polcokkal, dossziékkal, üvegekkel - igazából olyan, mintha egy használaton kívüli bájitalkészítő műhely lenne. A növények még jó állapotban vannak, bár a földjük egy kicsit száraz. Nem tűnnek hétköznapiaknak, sőt; még Cecilnek is el kell ismernie, hogy sose látott hozzájuk hasonlókat. Az egyik legjellegzetesebb virág szirmai selymesek, melegek és sárgás-fehér fényben izzanak. Nem Főnixrózsáról van szó, de annak valami módosított fajtája lehet. Egy olyat is találtok, amelyiknek nagyítóként működnek a szirmai: áttetszőek, mint az üveg, és felnagyítja, ami előtte van.
Az egyik sarokban koromsötét van, mintha csak mágia fedné. Olyan intenzitással vált az egész feketébe, mintha csak egy vonalat hoztak volna meg. Egyáltalán nem látjátok, mi van arrafelé.
Az egész terület közepén, az egyik asztalon pedig egy láda van, amit egy három számból álló számzáras lakat tart zárva. Mellette hever egy papírfecni, amire gyöngybetűkkel összességében annyi van felírva, hogy a vizsga során a különböző tárgyak vagy épp felszerelések bizonyos mágiáknak felelnek meg. Ha rájöttök, melyik mágia az, aminek megfelelne és kimondjátok a nevét, a mágia aktiválódik. Ha viszont elrontjátok, büntetés lesz belőle.

Ebben a körben annyit várok tőled, hogy a lányok nézzenek körül, beszéljék meg, ki mire gondol és egy döntéssel záruljon, ahol megegyeznek, mit/miket próbálnak meg. Ha bármi kérdésed van, tudod, hol találsz!

Tárgy: Re: A Mágikus Kirakó [Magánküldetés] Szer. Júl. 17, 2019 2:31 pm

- Hát… Nem erre számítottam. - nézett körbe Shira. A kapu halk kattanással záródott be mögöttük, és a három lány egy üvegházban találta magát. Az ikrek kíváncsian léptek előre. Az üvegházat egymással megosztva növények és egy bájitalkészítő műhely eszközei borították. Kaspók lógtak az oszlopokról, amelyeken indák kapaszkodtak felfelé, bokrok nőttek egymásra.
Shira óvatosan az egyik, jégkék virághoz érintette az ujját, és mosolyogva figyelte, ahogy a szirmok azonnal bezárultak mozdulatára.
- Hasonló, mint a Labirintus. - hessegette el a lelkesedést Cecil. - Mágiával készítették el.
- Szóval a Labirintus nem is létezik? - Sayu meglepetten pillantott a nemeslányra.
- Nem fért volna el. Sokkal nagyobb, mint az alagsornak kellett volna lennie. - bólintott Shira. Hát persze. Most, hogy Cecil megjegyezte, logikus volt, hogy az Akadémia nem tart fent óriási termeket egy-egy próba megtartásához. Egyszerűbb volt mágiával felépíteni.
- Ez…. Lelombozó.
- Tudom, megszoktátok a kis házakat… De több tucat próbát tart az Akadémia évente. Ha mindegyik fizikailag is létezne, ez az épület többször nagyobb lenne.
- Ráadásul nem hiszem, hogy létezik ilyen üveg. - mutatott fel Shira az üvegház falára.
Több helyen betört már az üveg, ahol növények ágai nőttek át az ablaktámlák között. A lányok hunyorogva néztek ki az ablakokon. Valamit láttak kint, de túl homályos volt hozzá az üveg, hogy kifelé meg tudják állapítani, mi is az.
- Mi a…? Sayu közelebb lépett az ablakhoz, de a kép szürkülni kezdett. Néhány lépéssel később, közvetlenül az üveg előtt állva csak saját tükörképét látta, amely a mattszürke felületen nézett rá vissza.
- Mi történt? - Shira figyelme a műhely felé fordult, miközben Sayu a kinti területtel foglalkozott.
- Ha közelebb mész az üveghez, elszürkül az egész. Nem látni semmit kint. - Sayu egy pillanatnyi gondolkodás után egy hosszabb fémbotot idézett a kezébe. Lendületesen az üveg felé csapott, és Cecil ijedten ugrott fel, ahogy csörömpölés töltötte be a levegőt.
- Mégis mit csinálsz? - háborodott fel.
- Semmit. - mondta Sayu csalódottan, a lyukon keresztül kifelé bámulva. A levegő ugyanolyan szürke volt, mintha még mindig az üveget nézte volna.
Shira nem is foglalkozott Sayurival. Az ő figyelmét az asztalokon heverő dossziék kötötték le. Belelapozott az egyikbe, miután felvette gyorsan olvasó szemüvegét: bájitalok receptjei, kutatási naplók adatai jöttek vele szembe. Még néhány növény leírását is megtalálta, de ahogy körbenézett, nem talált ezekhez hasonló virágokat a teremben. Csalódottan csukta be a papírokat: nem a könyvükben fogják megtalálni a megoldást.
- Azzal ott mihez kezdjünk? - mutatott Sayu az egyik sarokba, amelyet idáig figyelmen kívül hagytak.
- Én a közelébe sem megyek. - Cecil nem véletlenül választotta az átellenes sarkot. A sarokban sötét volt, mintha csak egy sötétség-lakrimát helyeztek volna el valahol, amely gömb alakban mindent elrejtett. Sayu csak sóhajtott egyet. Még cukkolni sem volt kedve a lányt, annyira látszott rajta az ijedtség a feketeség miatt.
- Egyelőre nézzük meg, milyen növények vannak itt. - Shira azóta már a növényekhez lépett. - Cecil, ezek milyen virágok?
A szőke lány fontoskodva, az állára szorított ujjakkal lépett közelebb a kissé kiszáradt virágokhoz, amelyek az asztali cserepekben sorakoztak. Minden cserépben más és más növény nőtt, a szivárvány minden színében.
- Sajnos… Nem tudom.
- Akkor haladjunk. - bólintott Shira, és végül egy újabb asztalt vett célba. A többivel ellentétben ezen csak egy láda és egy papírlap hevert, amelyet Shira kézbe is vett. - “A vizsga során tárgyakat és felszereléseket találtok. Ezek bizonyos mágiáknak felelnek meg. Ha szerintetek megfelelnek egy-egy mágiának, mondjátok ki a mágia nevét. A helytelen válasz büntetést von maga után.”
A láda számzárát Shira egyelőre nem bolygatta meg. Biztos volt benne, hogy a vaktában találgatással nem menne sokra – és ezer számot végigpróbálgatni túl hosszú lett volna.
- Így más a helyzet. - Cecil összecsapta a kezeit, és gondolkodás nélkül egy cserepet húzott maga felé. - Elemi mágia a téma. Ez a növény biztosan valamilyen tűzmágiát használ. Hallottatok a Főnixrózsákról? Olyan szépek otthon a kertben!
- Nem. - rázta meg a fejét Shira. - Mik azok?
- Tűzforróak a szirmaik. Ha nem vigyáztok vele, még fel is gyújthat valamit maga körül. Nem könnyű termeszteni, de megéri!
- De… Nézd. - Shira egy másik cseréphez nyúlt. A liliomhoz hasonlító, átlátszó szirmú növény emlékeztette őt a saját mágiájára. Ingerülten csettintett a nyelvével. - Igazunk volt. Nem csak elemi mágiákkal tesztelnek minket.
- Mire gondolsz? - Cecil meglepetten pislogott egyet.
- Erre. - Shira letépte a virág egyik szirmát, és a lány szeme elé tartotta. Cecil kék szeme hirtelen többszörös nagyításban pislogott rá. – Ez szemmágia. Gealdor.
- Még szerencse, hogy paranoiás vagy. - jegyezte meg Sayu hozzájuk lépve. - Épp erre számítottunk, amikor a többi mágiaágba is beleolvastunk. De most mihez kezdjünk? Valahonnan számokat kell keresnünk.
- Két dolog jut eszembe. Fényt kell gyújtanunk, hogy benézzünk a sötétségbe, amihez vagy ez az izzó növény lenne hasznos… - mutatott rá a Főnixrózsára Shira. - Vagy Sayu tűzmágiája.
- És a másik?
- A szürkeség kint. Megpróbálhatok vagy a nagyító virággal, vagy szemmágiával kinézni. Van ott kint valami, de nem látom, mi az.
- Shira?
- Igen?
- Mi lenne, ha először megöntöznénk a növényeket? Kissé fonnyadtnak néznek ki. Nem láttam még csapot semerre, de körbenézhetek még egyszer.
- Rendben! - lelkesült fel Shira. Ki tudja, milyen hatása lesz a víznek rájuk? Feltartotta az átlátszó szirmot, amelyet az előbb szakított le a növényről, és hangosan elkiáltotta magát. - Távollátás!

Tárgy: Re: A Mágikus Kirakó [Magánküldetés] Pént. Júl. 19, 2019 9:49 am

5. kör

A virágok meglocsolása nem jár nagy eredménnyel. Egy kicsit felélednek tőle, de a Főnixrózsának se lesz nagyobb fénye. Alig világít valamivel erősebben, mint korábban.
Amikor Shira használja a szemmágiát vagy a növény levelét, képes lesz meglátni odakint a 4-es számot.
A sötét sarkot illetően a virágnak is éppen elég a fénye ahhoz, hogy lássanak a mágikus sötétségben, de azért a rendes tűz mágia hatásosabb. Odabent Sayu csak a tenyere körüli nagyjából húsz cm átmérőjű körben lát bármit is, így egy kicsit lassan halad. Szörnyetegek nem várnak rá, semmi nem támadja meg. Végül a sarokban a falon találja meg a 3-as számot.
Odakint pedig Cecil félelmében elbújik az asztal mögé, attól rettegve, hogy esetleg ismét pókok támadnak rátok. Valami földöntúli szerencsének köszönhetően ennek még haszna is van, ugyanis meglátja a felborított asztal alján a 7-es számot – ezért pedig nagyon büszke magára.

Miután megvan mind a három szám, már csak az maradt, hogy kitaláljátok a sorrendet. Posztod ott érjen véget, hogy megegyeztek, melyik kombinációt próbáljátok meg először!

Tárgy: Re: A Mágikus Kirakó [Magánküldetés] Pént. Júl. 19, 2019 12:36 pm

- Úgy tűnik, mégsem kell bejelentenünk, hogy mire is jók az egyes növények. - engedte le Shira az átlátszó levelet, mikor kijelentésére nem érkezett válasz a próba bírájától. Sayu eközben már vizet keresett.
- Itt egy kanna. - Sayu végül benézett az egyik nagyobb levelű, pozsgás növény mögé, ahol egy zöld színű öntözőkanna bújkált, színültig tele vízzel.
- Nem csak egy. - csúszott le önkéntelenül is az ikrek egyenruhájára Cecil tekintete.
- Tessék?
- Semmi, semmi. Próbáljuk ki a locsolást. - emelte fel a cserepeket maga elé a lány.
Sayu egy kis vizet csorgatott a kaspókba. A virágok azonnal reagáltak a vízre, ahogy a föld átnedvesedett: felélénkültek, megerősítve Cecil feltételezését, hogy mágiával készítették őket. De sajnos nem annyira, amennyire számítottak rá. A Főnixrózsa fénye nem lett sokkal erősebb, csupán néhány árnyalattal lett világosabb fénylő virága.
- Azt hiszem, ezzel nem értünk sokat. - Shira megforgatta kezében a nagyító-levelet, és a szeméhez emelte. Ahogy számított rá, a szeme előtt többszörösére nőtt a világ, mintha csak a távollátás mágiát használta volna. Az üveg felé nézett, és lassan forogni kezdett. Kívül ugyanolyan szürke volt minden, de a sötét folt, amit idáig láttak, Shira szeme előtt hirtelen érthető alakot vett fel.
- Látok egy négyes számot.
- Egy megvan, maradt kettő. Irány a sötét! - kapta ki a Főnixrózsa cserepét Cecil kezéből Sayu.
Cecil megragadta Sayu karját, mielőtt a tanonc akár egy lépést tehetett volna.
- Biztos vagy benne?
- Hát… Persze, biztos, hogy ott van az egyik szám.
- És mi van, ha ott is pókok vannak? Mint az előző próbán? - a “pók” szót kimondva Cecil ujjai körül Sayu bőre fehérré vált.
- Ugyan már. Csak nem lövik el kétszer ugyanazt. - rázta le magáról Cecilt.
A nemeshölgy gondolkodás nélkül borította fel az asztalt, ahogy Sayu a sötét sarok felé indult, kezében a Főnixrózsával. Cserepek és könyvek repültek minden irányba, de Cecilnek még egy hajszála sem látszott ki a barikád mögül.
A Főnixrózsa nem világított messzebbre néhány ujjnyinál, de ettől függetlenül hasznos volt. Sayu egyik kezében a virágot tartotta, a másik kezébe pedig egy vörösen lobogó lángnyelvet idézett. Nagyobb területről volt szó, de szisztematikusan, lassan végighúzta a fényforrásokat a fal mellett, és végül a saroknál kötött ki.
- Itt van egy hármas szám - jelentette ki elégedetten, és kilépett a sötétségből.
- De hol lehet a harmadik szám?
- Hetes. - hangzott fel Cecil.
- Honnnan veszed?
- Itt van az asztal aljába faragva. - húzta ki magát büszkén társuk.
- Ezt nem hiszem el. - csapott a homlokára Shira. Nem hitte volna, hogy szerencsére is szükségük lesz a próba során, és mégis.
- Ez csak természetes. Remek érzékem van a logikai feladatokhoz! - Cecil szinte sugárzott a boldogságtól. Az ikrek egymásra néztek és egy pillantással megegyeztek abban, hogy nem fogják elmondani, mi is pontosan a véleményük az “érzékről.”
- Hát persze…. Melyik számmal kezdjünk?
- Menjünk növekvő sorrendben. 347 először.

Tárgy: Re: A Mágikus Kirakó [Magánküldetés] Szer. Júl. 24, 2019 12:22 pm

6. kör

Magatok is nehezen hiszitek el, de sikerült elsőre eltalálnotok a kódot. Valószínűleg nem hibába ez az első szint, itt még minden könnyű… volt.
A zár halk kattanással kinyílik, majd a láda teteje felemelkedik. Egy konkrét kirakódarabot találtok benne, ami arany színben pompázik és árad belőle a mágikus erő. Nem annyira nagy, hogy bármilyen negatív hatással legyen rátok, de azért érzitek. Amint megérintitek, hogy kiemeljétek, vakító fény árad belőle, s mire pedig egyet pislogtok, már egy új helyen vagytok. A felettébb kicsi szobában nincs semmi, csak a négy fal, mindegyiken egy-egy ajtóval. Az egyik fehér, a másik rózsaszín, a harmadik kék, az utolsó pedig sárga színű. Mindegyikből szivárog mágikus erő; valamelyikből kevesebb, valamelyikből több, de mivel szűk a hely és minden egybefolyik, magatoktól nem tudjátok eldönteni, melyik milyen. Meg egyébként is, bárhogy nézzük, kezdők vagytok még, a mágiaérzékelésetek nem kifinomult, Cecilé se, bármennyire is nem szereti elismerni.
A szobában semmit nem találtok, amit fel tudnátok használni. A falon és az ajtókon kívül semmit nem láttok, felsőbb utasítás vagy segítség pedig nem érkezik. Szemmel láthatóan vizsgabiztosotoknak a legkevésbé sem áll szándékában megkönnyíteni a dolgotokat.
Az előző szinten megszereztetek egy kirakós darabot, amiről azt se tudjátok, lehet-e használni valamire, vagy majd csak az egész végén lesz szerepe. Most hogyan tovább? Melyik ajtót nyitjátok ki először, esetleg szétváltok?

Posztod addig tartson, amíg így vagy úgy döntést hoznak!

Tárgy: Re: A Mágikus Kirakó [Magánküldetés] Szomb. Szept. 14, 2019 6:12 pm

Shira csillogó szemmel lépett közelebb a ládikóhoz. Ujjai gyorsan az első pozícióba tekerték a lakatot. Három, négy, hét.
Imádta ezeket a pillanatokat. Nem szerette a bizonytalanságot. Az ismeretlen csak káoszhoz vezet.
Halk kattanás hallatszott, és a lakat szára felpattant. Shira elvigyorodva tépte le a most már használhatatlan eszközt, és felnyitotta a láda tetejét.
Aranyszínű fény és áradó mágikus erő töltötte be a szobát, és egy kis kirakódarab tűnt fel. Shira hunyorogva nyúlt a darabért, hogy elfedje a ragyogást, és újra lássanak. De ahogy ujja hozzáért a játékhoz, a ragyogás hirtelen mindent betöltött.
Ahogy a fény kihúnyt, a három lány egy üres, fehérre meszelt szobában találta magát. A falak csak néhány lépés távolságra voltak tőlük.
- Kifogytak az ötletekből? - vonta fel a szemöldökét Sayu, miután körbefordult. Se egy kép, se bútor, semmi nem díszítette a szobát.
- Vagy történt valami az előző próbán, és most festettek újra. - Cecil érdeklődve nézett körbe. Shira csak ingerülten megrántotta hajfonatát, és próbált nem kifakadni.
- Te mondtad, hogy mágiából építenek itt mindent. Inkább azokkal az ajtókkal kell valamit kezdenünk.
Négy ajtót helyeztek el a falakon az Akadémia feladatalkotói. Színüket kivéve nem volt különbség közöttük: egyenletes kék, sárga, rózsaszín és fehér színben tündököltek.
- Cecil, te erősebb vagy nálunk. Meg tudod mondani, honnan jön a sugárzás? - nem kellett mondania, hogy milyen sugárzásra gondol. Az ajtók mögött érezte a mágikus erőt, de túl kevés volt ahhoz, hogy saját, még gyenge érzékei fel tudják fogni a forrását. Habár érezhetően erősödött azóta, hogy átlépte az Akadémia küszöbét, ez nem jelentette azt, hogy már tökéletesen használta volna erejét. A négy fal mögül érkező mágia összekeveredett, mintha csak egy örvény közepére került volna.
- Természetesen! - düllesztette ki mellét Cecil és csukott szemmel koncentrálni kezdett. Arca lassan vörösödni kezdett az erőlködéstől.
- Neked sem megy, nem igaz? - vigyorodott el Sayu kajánul. Shira egy pillantására levakarta arcáról a mosolyt, mielőtt Cecil kinyitotta volna a szemét.
- Ne csinálj úgy, mintha neked jobb lenne az érzéked! - mordult rá Cecil. Morcosan elhúzta a száját. – Nem tudom, honnan jön erősebben mágia. Csak válasszunk ki egyet.
- Ne váljunk szét?
- Ne. - válaszolt egyszerre a két lány. Meglepetten egymásra néztek.
- Ha össze kell gyűjtenünk minden kirakódarabot, akkor minden utat be kell járnunk, és együtt több esélyünk van. Van elég időnk…. Remélem. Ha sietnünk kell, majd kettéválunk
- Akkor legyen a fehér ajtó. - döntött Sayu zavartalanul, és a kiválasztott irány felé lépett.

Tárgy: Re: A Mágikus Kirakó [Magánküldetés] Pént. Okt. 11, 2019 11:42 am

7. kör

Ahogy közeledni kezdtek az ajtóhoz, a mágikus erő sugárzása egyre erősödik, majd az ajtón egy sárga fényben izzó forma jelenik meg. Éppen olyan, mint a kirakódarab, amit a kezetekben tartotok. Ahogy hozzáérintitek a darabot, az ajtó felizzik egy pillanatra elvakítva titeket.

Egy pillanattal később már egy erőteljes széllökés süvít végig rajtatok, és ahogy kinyitjátok a szemeteket, egy több száz méter magas szirten álltok. Akinek a kezében volt a kirakó, mikor beleillesztettétek a helyére, annak még mindig ott van, ezúttal már zöld színre váltva. Mágikus erőt éreztek belőle, de nem tudjátok biztosan beazonosítani, milyet. Cecil és Sayu érzékelheti, hogy talán valami elemi mágia – nekik alapból a kezdő mágiáik elemi kategóriások.
Olyan, mintha éjszaka lenne, de kellemesen meleg a szellő és egy sziklaszirten vagytok, amin nem tudnátok se fel, se oldalra, se lemászni, annyira sima a felülete a kiállót kivéve. Csak egy nagyjából két méter széles, négy méter hosszú, keskenyedő kiszögellésen szorongtok, a közelben pedig semmi lejárót nem láttok. Egy kör alakú szakadékban vagytok egyébként: a falakon lehetetlen lenne megkapaszkodni, annyira simák, és csak sok méterrel lejjebb láttok kisebb-nagyobb kiszögelléseket. Az alja sárgás fénybe veszik, a falakon pedig itt-ott olyan, mintha lávacsíkok futnának végig. Ha felnéztek, akkor csak a csillagos eget látjátok. Egyetlen út van: lefelé.

Nagyjából ilyesminek kell elképzelni, természetesen a sárkányok és egyelőre ajtók nélkül::

Ti ketten nem borultok ki különösebben a magasságtól az első meglepetéstől eltekintve, Cecil azonban már más tészta. Hiába levegő mágus, úgy tűnik, nem való neki az ilyen. Rémülten sikítva csimpaszkodik bele az egyikőtökbe, ahogy rájön, hol is vagytok pontosan – de olyan kicsi a kiszögellés, hogy a nagy lendülettel bizony ő is és az is lezuhan, akire rávetette magát.
Mikor már azt hinnétek, meg fogtok halni, éppen az egyik kiszögellésen landoltok, ami legnagyobb meglepetésekre trambulinként lő vissza titeket a magasba, aztán újra és újra. Igazából elég nehéz megállni rajta, de ha ügyesek vagytok, nem estek le. Az, hogy az egyenruhátokban vagytok, ami szoknyás, már más kérdés – de úgyis nők között vagytok. Nem mellesleg Cecil állítja, hogy pontosan ez volt a terve, sejtette, hogy ezeket a kiszögelléseket kell megcélozni.
Nem vagytok benne biztosak, hogy vajon a többi is ilyen rugalmas-e, vagy csak szerencsétek volt. A kiszögellések messze vannak, de egy-egy jó ugrással el tudnátok érni őket. Cecil szemmel láthatóan fél a magasságtól, de a büszkeség nagy úr, így azért talán hasznát veszitek, még ha állítja, szállítani nem tudna titeket, ahhoz nem elég erős. Valójában valószínűbb hogy csak attól fél, eldobna titeket a tériszonya miatt.
Hogyan tovább? Milyen módon próbáltok meg lejjebb jutni a járatban?

A poszt addig tartson, amíg a lányok megtervezik a további lépéseket! Valamint szeretnélek megkérni, hogy spoilerben szedd össze nekem, jelenleg milyen mágiákat ismernek a lányok.

Korábban még nem írtam le, de most összegzem

Cecil jelenlegi mágiáit:

» Kao mágikus műhelye
» A "különc" mágikus óra
» Nightyngale Abyss
» Daniel Deamhan - Démonian jó lakrimák fekete-mágikus tárháza
» Magánküldetés: A Bál