Dawoon

Tárgy: Dawoon Szomb. Nov. 27, 2010 1:40 am

Név: Dawoon
Nem: férfi
Életkor: 29
Klán: magányos mágus

Mágia:
Szint: 10 (A)
Homok - ezt tanulta elsőként, és ennek a használatát saját formák alkotásával szereti leginkább kreatívan felhasználni.
- Sand Magic
- Sand Bullet
- Quicksand
- Sand Shell
- Sand Hedgehog
- Sand Transform
- Sand Wave
- Sand Storm
Kristály - a homok kiegészítéseként, annak gyengeségeit kiküszöbölendő használja, leginkább alapvető módokon, de kreatív módszerekkel.
- Crystal Make
- Crystal Touch
Föld - nem érdeklődik iránta, csupán néhány varázslat, lehetőség, és a saját paraelemei jobb megértése miatt tanult róla.
- Earth Magic
- Iron Rock Wall

Kinézet: Barna hajú és szemű, 180 centiméter körüli, élet edzette típus, aki sosem borotválkozik eleget, és nem törődik a hajával sem. Tipikus vagabond, aki nem szeret megtelepedni és nincs sok öröme az életben az évszakok folytonos kergetésén túl.

Jellem: Kereső - akinek mindig egy kérdés fúrja az agyát, csak ő maga sem tudja mi is az a kérdés, éppen ezért van úton, hogy tanuljon a világtól és a természettől. Legtöbbször nem éppen barátságos, szimplán közömbös mindenkivel, ha nem éppen annyira el van merülve valamelyik gondolatában, hogy ne is figyeljen fel arra sem, hogy hozzá beszélnek. Keveseket ismer közelebbről, de azokat megbecsüli és keresi, hiszen amikor útra kel gyakorlatilag elérhetetlenné válik, majd ha rájön, hogy valakit látni akar, valaki segíthetne neki, vagy éppen csak nosztalgiázni akar, akkor ő indul az útjára, hisz akiket kereshet azokról tudja, hogy hol találhatja meg őket.

Felszerelés: minden, ami csak az önálló élethez kellhet, egy nagyobbacska túratáskában, pár mágikus könyv és ketyere egy elhagyatott hegyvidékbe fúrt saját rejtekhelyen.

Előtörténet:
Az a tél, amikor Dawoon az utcára került, olyan hideg volt, hogy ő maga már csak arra tudott emlékezni, milyen is volt a csontokig hatoló hidegben a meredező lábujjait nézni, mintha le akarnának törni, nap mint nap. Alig volt hét éves, és csak a szerencséjén múlott, hogy valaki, egy nő, felvette akkor a hidegben, hogy legyen még egy pár dolgos kéz a házában.
A némber említésre se volt méltó Dawoon életében. Három évet töltött nála, és az egyedüli nevén kívül semmit sem tudott megtartani mindabból, ami azelőtt történt vele. Mindene, amije csak volt vagy lehetett volna elveszett a nap mint nap tartó robotban a szövőnő mellett. A munka, ami majdnem megölte mint érző és gondolkodó embert, gyakran végződött úgy, hogy üveges tekintettel jártak a kezei akkor is, amikor már elmehetett volna aludni, s a szipirtyó, aki tartotta, pedig nem is törődött vele többet annál, hogy éhen ne haljon és elvégezze a munkát.
Ebből a pokolból, amibe már rég beletörődött, azok az éjjelek menekítették ki, amiken a szomszéd rongyosan szegény öregember mesélt az unokáinak, akik értek kifelé a gyermekkorukból. A beszélgetések lámpafényként kúsztak a szürke életbe, és értelmet szűrtek át a megfáradt füleken, amikben szüntelenül ropogott a szövőszék üteme minden pillanatban, őrjítően. Ezeken az éjjeleken a zaj megszűnt Dawoon fejében, és tanult, nyelt minden szót, mint aki egyenest tejet kap a szomjúságára a koplaló adag száraz kenyér mellé. A negyedik évben történt meg végül a fordulás: amikor Dawoon már észhez tért, ő maga is így írja le azt az időt, amikor végül ráébredt, hogy el kell szöknie a nőtől, lopni kezdett ételt, hogy erősödjön kissé, aztán egy alkalommal, amikor a gazdája elment a vásárba ellopott mindent amit csak talált és elbírt, és kiszökött a városból.
Vidám élet kezdődött ezek után, Dawoon sosem sajnálta semmire a talált, a banya holmijaiból beváltott pénzt, és a néha lopott javakat, így nincstelen maradt, de élt és sosem kellett megállnia, sem dolgoznia. A kalandos életet, amit az öreg a fal túloldalán emlegetett mindig, ő is meg akarta találni, és végig akarta élni élete nagy kalandját, hogy aztán valahol elérje a nyugalom, amikor megtalálja a választ a kérdéseire. De nem talált választ, sőt egyre több kérdése lett az élethez, és ez pár éven belül komoly nyomot is hagyott benne: hiányérzete támadt, ami nyomán egyre mániákusabban kezdett keresésbe, aminek ő maga sem tudta a célját, és így jutott el odáig, hogy egyre gátlástalanabbul lopott, hogy ne kelljen figyelnie másra, csak a kutatásaira.
Így jutott el saját kelepcéjébe, sikerült egy túl erős varázslót meglopnia, aki nem hagyta annyiban a dolgot, és levadászta az őt ért károkért. A folyton pénzről és a kincsek hatalmáról beszélő ember talán csak kedvtelésből nem végezte ki, miután homokjával majd megfojtotta és össze vissza szabdalta, de végül a mágus lepődött meg a legjobban, hogy az, akit vérben fekve hagyott helyben később vissza tér hozzá, méghozzá segítségért. Dawoon tanulni akart, a férfi pedig pénzt, így a lehető leggyorsabb egyezségre jutottak, amit csak köthetett egy tolvaj csavargó és egy pénzhajhász mágus: Dawoon lett az extra kéz a pénzszerzésre, a mágus pedig a tanár a lopott óradíjért. Így ment ez két évig, amíg nem Dawoon meg nem ért eléggé, hogy felfogja, ha folytatja a lopást, már egész Fioréban nem lesz hely, ahová eltűnhet, és hamarosan a köznép elé jut az arca. Úgy döntött hát, hogy neki elég tudás az, amit megszerzett, és legutolsó tolvajlásával ő maga lógott meg, hogy valahol új életet kezdjen, mint mágus, talán épp egy klánban.
Az élet viszont nem akarta elengedni Dawoont. A szabadság, a folyton való útjárás, a válaszok keresése egyből előtört a fiún, ahogy nem volt senki aki ráfogja a tanulásra és a munkára. A pénz tehát hamar eltűnt, és nem is maradt más, csak egy könyv, amit a gazdagsága legelején vett meg bőkezűen, ritkaságként, egy mágikus boltban. A könyv a föld elemmel foglalkozott, aminek nagy részét már ő maga is könnyedén felfogta. A homok, mint a föld paraeleme rengeteget segített az elmélet felfogásában, de Dawoon maga nem tudott önállóan tanulni, és motivációja sem volt, így szinte az alapoknál abba is hagyta a könyv tanulmányozását, és minden gond nélkül lett újra kalandozóvá, aki most már néha nagyobb gázsiért állt mások szolgálatába.
Éppen egy hasonló munka végén esett, hogy egy városban fizetve egy kíséretből kilépve találta magát egy mágikus boltban, ahol -szokás szerint- semmi érdekeset nem talált, kivéve egyetlen könyvet, amit egy fiatal fiú birtokolt. A fiú pár évvel volt fiatalabb nála, mégis Dawoon maga már fiatal férfinak számított, a fiúcska pedig még abban a korban járt, ahol Dawoont is bácsinak hívta. Ez a kisfiú volt Rouuro Kao, egy mindig kíváncs pimasz és eszes gyerek, mindössze tudás nélkül. Dawoon azonnal meglátta magát a fiúban, és a maga módján azonnal meg is egyezett vele: ő a könyvet akarta, a kristály elemről szóló ó-öreg munkát, amit elképzelni sem bírt, hogyan juthatott Kaohoz, míg Kao minden makacsságával meg akart tanulni az öreg nyelven. Dawoon engedett, és csakúgy, ahogyan annak idején ő is tette a "mesterével," árucsereként használták ki egymást a fiúval, ám ez az időszak teljesen másként telt, és ért véget: a két fiú -Dawoon szemében- testvérekké váltak az útjuk közben, akiknek a kalandozás semmiségeit kellett megosztani egymással, és ezeken a semmiségeken is tudtak nevetve osztozkodni, és minden döcögősebb fordulaton tudtak egy jót kacagni.
Végül amint elváltak egymástól, mivel Kaonak mennie kellett, vissza a klánjához, ahol nagy tettek várták, Dawoon rájött, hogy ő maga is nagy dolgokra, hatalmas felfedezésekre vágyik. Újra elindult, és mintha csak tudta volna, hogy hamarosan nem látja többet egy ideig, elővette a föld elemét tanító könyvet, és céltudatosan tanulni kezdett belőle: egyenesen a hegyeknek tartott, ahol az újonnan megszerzett tudását használva a hegyek gyomrában kialakított magának egy kamrát, hogy ott hagyhasson mindent ami neki kedves, mindent ami emlékezteti azokra az utakra amiket megtett már és, hogy amikor vissza tér legyen amire ránézhet, hogy eszébe jusson újra mindaz amiért újra útra kelt.

Az utolsó nap, amikor Fiore egyik fia talán láthatta, s akkor is csak a hegyen átnyaraló csordás juhász, az a nap volt, amikor Dawoon Fiore pusztáira nézett le utoljára a lemenő nap fényében, hogy aztán nekiinduljon az ismeretlen távoli földeknek az örök hó födte hegyeken át. Ő sem tudta még, mikor tér vissza legközelebb.

Tárgy: Re: Dawoon Szomb. Dec. 04, 2010 11:07 pm

Kedves Kao, ez sajnos úgy fent nem tudom elfogadni, mert te a szintek helyett rangokat írtál. Az A B C megjelölés rang nem pedig szint. Ez azért probléma mert egy rangon belül több szint van. A D ranghoz tartozik az 1-2-3 szintű mágusok tartoznak, a C ranghoz 4-5-6 szintű mágusok; a B ranghoz 7-8-9 szintű mágusok tartoznak és az A ranghoz pedig a 10-11-12 szintű mágusok tartoznak. Mondjuk fő képpen a számokban való kategorizálást használjuk és én is ezt kénrém tőled. Valamint egy varázslónak egy szintje van azon belül ha több mágiát használ akkor le kell írni milyen mágiákat.
Lásd itt!

Kérlek olvass el már elfogadott NJKkat hogy tisztábban lásd a követelményeket.

Tárgy: Re: Dawoon Vas. Dec. 05, 2010 5:54 am

Igen, még várja hogy ráérjek, de gondolom addig sem bánt senkit...
Sokat mondhat, hogy most is csak így korán, munka előtt mosolygok be, hogy ezt leírhassam. -.-

Tárgy: Re: Dawoon Kedd Dec. 21, 2010 11:13 pm

Hol is kezdjem, talán ott hogy elfogadom, viszont egy dolgot előtte szeretnék megbeszélni veled. Az első az lenne hogy mágusod bár külföldön van, még ha be rakom NJKnak onnantól bárki játszhat vele. Képletesen mondva bármikor vissza térhet, valamint fontos hogy tudd, Fiore királyságon kívüli mágiák tabuk, mert mi magunk se tudunk róluk semmit. Ezért a játékban sem lehet sehol használni úgy mondom "külföldi" mágiát.

Tárgy: Re: Dawoon Pént. Dec. 23, 2011 12:36 am

A reggel didergetően bukott át Fiore határhegységén a téli szelek pedig visítva indítottak újabb rohamot a lejtők és szakadékok között, hogy aztán megzörgessék a táj legkeletebbi falvának házain az ablaktáblákat. A legkorábban kelők már nyitották az ablakaikat, és az asszonyok perceken belül az udvaron sürgölködtek. Nem sokkal később a férfiemberek is kibattyogtak az ajtajuk elé, és felnéztek az égre. Tiszta napnak ígérkezett, így a tavaszra készülő munkákat folytatni lehetett.
A munkára gondolva ilyenkor a legtöbben lusta nyűggel húzták a reggeli dolgaikat, majd amint valami apróság történt szívesen gyűltek össze, hogy legyen min tanácskozni és beszélgetni mielőtt nekiláttak a teendőknek. Arra a napra egy furcsaság jutott; a gyerekek futva rohantak vissza a pataktól, miszerint egy hatalmas szörnyet láttak az égen. A férfiak zavartan kémlelték az eget percekig mire az emlegetett szörny feltűnt.
A repülő lény láthatólag tényleg hatalmas volt, és se feje se farka nem látszott különösebben, csupán a két hátra hajló szárnya volt kivehető a jobbára ovális test mellett. A szörny pedig közeledett, méghozzá gyorsan, gyorsabban mint bármi más ami az égen bárki tudta szerint is mozgott. A repülő lény színét ekkor lehetett kivenni végre, és azt is, hogy a napsütésben aranyló homokszín "szörny" nem is volt szörny, valószínűleg nem is élőlény, de senki sem tudta bármi más névvel illetni sem. A tömeg gyorsan az elszáguldó dolog után fordult amikor az elhaladt a fejük fölött, majd percekig néztek a távolodó alak után, pontosan addig, amíg az asszonyok meg nem unták és elkergették őket a dolgaikra...

Pár órával később, egy elhagyatott, ritkás forgalmú halászfaluban a délelőtti nap gyenge melengető sugaraiban sütkérező örökké ráérő falubeliek szeme láttára szállt le a hatalmas homokszín repülő szörnyeteg a falu főterén. A becsapódás feltűnő volt, de annál eseménytelenebb; a hatalmas test orral előre nekicsapódott a döngölt földnek, és jókora területet ideiglenesen porfelhővel bombázva, egy messze hallható 'THUMP' kíséretében ért véget.
Az ülepedő felhőből egy napsütötte ábrázatú alak sétált ki viharvert öreg ruhákban, a hátán keresztbe vetett málhazsákkal, és ha ez nem lett volna elég furcsa, a férfi nyaka oldalán egy jókora sebhely kúszott le a kulcscsontjára, onnan pedig be a ruhái alá, végig csak szélesedve.
- Óóóó, Dow-niisan! Évek óta nem láttunk - kiáltott a kocsmáros az ajtóból, vigyorogva.
- Hehehe... Ugye nem hagytam itt számlát?
- De bizony. A kamatok pedig...
- Hallani sem akarom, adj hozzá egy korsót... Mindenkinek - a vendégnép régen látott testvérként örült a hirtelen jött ünneplésnek, és mindenki betömörült a kocsmába. A hirtelen jött ital és móka sosem maradt az asztalon, ha jobb helye is volt, a hirtelen felhevült hangulatban pedig senkit sem izgatott, hogy Dawoon közelebb inti magához a csapost. - Pár dolgot ki kellene nekem derítened...

Dawoon visszatért a több éves útja után Fioréba, és a fejlődése eredményeképpen tovább tanult, és hozott magával saját fejlesztésű mágiát:

Sand Magic: Desert Eagle (Sivatagi Sas)

Sand Magic: Sand Cyclone (Homokciklon)

Sand Magic: Sandcloud (Homokfelhő)

Earth Magic: Basic Style

Earth Magic: Hard Style

Earth Magic: Soft Style

Earth Magic: Fata Morgana (Délibáb)

Tárgy: Re: Dawoon Szer. Feb. 01, 2012 3:45 pm

Úgy hiszem, ennek nincs akadálya, így hát elfogadom az NJK mágiatanulását.

» Dawoon
» Dawoon árnyékában