Egy nem mindennapi találkozás - Rou vs Dead

A padlásra léptem, majd a távolban patadobogás zajára lettem figyelmes. Miután azonban farkassá alakulta és jobban odafigyeltem a kinti zajokra tűzropogást is véltem felfedezni. Természetesen nem halottam kristálytisztán, de annyira hallottam, mint a légyzümmögést az alvás előtt. A paták kemény csattogása, melynek hangja már elveszni látszott s a megérzésem, hogy valami rosszat sejtettek velem. Farkasként is halk, gonosz kacagásba kezdtem, majd emberré alakultam és a nevetés egyre hangosabb és túlvilági lett. Mindaddig, amíg el nem értem hangszalagjaimnak korlátait és hangom elcsuklott. A kacajom után távoznom kellett, hisz azt hiszem az ellenfelem már nincs itt. A biztonság kedvéért azonban még végignéztem egyszer a padláson. Majd lesétáltam a konyhába, ahol szerencsére ismét találtam harapnivalót. Miközben rágcsáltam még felkutattam a hálószobákat, mígnem az ajtóhoz jutottam. Halk sustorgás zajaira lettem figyelmes. Bár igazából nem is volt annyira halk, mint szerették volna. Az urak hangjában éreztem a félelmet, mely szavaiknak remegéséből áradt. Arról tárgyaltak bemenjek-e vagy se, megtámadjanak-e vagy inkább az életük mentsék. Akartam szólni nekik, hogy most már felesleges vacakolni a beszéddel. Már felfedeztem őket, nem menekülnek.
Az ajtó nyikorogva tárult ki, így az új ellenfeleim felfigyeltek rám, arcomról sugárzott a gonoszság és a nemrégiben még elfojtott gyilkolás vágy. Lassú, ám mégis hangos léptekkel közlekedtem. A talpam minden egyes lépéskor a betonhoz vertem, így elég hangos voltam. Az ellenfeleim szemében láttam a gyávaságot, láttam, hogy most már egyikük sem akar itt lenni. Éreztem, hogy csakis az általam gerjesztett meglepődöttség tartja vissza őket. A lábaik remegtek, mint a kocsonya arckifejezéseik pedig teljesen feldobtak adrenalinnal. Végül támadásba lendültem és hatalmas medveként föléjük emelkedtem.
Majd gyorsan hozzájuk rohantam és karmos medvemancsommal lecsaptam reájuk. A karmaim oly erősen vágódtak bele a kiválasztott arcába, hogy az a felismerhetetlenségig torzult. A kiáltását valószínűleg az egész község hallotta, majd a hatalmas ordításra a másik kettőnek is megindult a lába. Olyan gyorsan szedték a tappancsaikat, hogy azt nem bírtam elhinni. Gyorsan a földhöz hajoltam, onnét pedig előhúztam egy haláltüskét, amit rögtön az egyik menekülő után hajítottam. Az eszköz a férfi hátába állt, melynek hatására a földre zuhant. A „társa” csak egy pillanatra nézett hátra, utána ordibálva tovább rohant. Az először kivégzett férfi már a túloldalon volt, így vele nem volt dolgom. Rögtön abba a köztes dimenzióba küldtem, ahol nem zavarja a levegőt. A másik azonban még mindig lélegzett, így nem bírtam felhasználni.
A férfit végül szó nélkül a hátamra kaptam és cipeltem. Nem akartam testben több bajt okozni, ugyanis szerettem volna, ha van egy majdhogynem ép szolgám. Abban reménykedtem, hogy a céhem központjában lesz méreg, vagy valami, amivel mindenféle külső sérelem nélkül bírok végezni vele. Végül nem volt szükségem semmiféle szerre, ugyanis mikorra odaértem a férfi már elég vért vesztett, ahhoz hogy magától elhaljon én pedig, azonnal elküldtem abba a dimenzióba.
Ott aztán elgondolkodtam, megérte-e segíteni annak a tagnak. Ha belegondolok, akkor lett négy hullám, amely közül egy használhatatlan és egy teljesen ép. Továbbá megküzdöttem egy mágussal, aki elmenekült előlem, így nem írhatom fel győzelemként a dolgot. De vajon valóban legyőztem volna, ha van lehetőségem támadni? Mindegy, remélem még megküzdhetek majd vele és akkor már komolyan veszem a fickót.

VÉGE

Végre tudtam egy kis időt szakítani, így kibontottam egy sört (egy fincsi citromosat, mert finnyás vagyok) és leültem végig olvasni a küzdelmeteket. Megjegyezném, hogy nagyon jól írtok és Dead különösen jól ért már a horror íráshoz. Még sokra viheted. Megjegyezném, hogy a Halottak Ébredése nevű mágiánal a részleges idézésnél arra gondolta, hogy nem egyszerre a raktáron lévő mondjuk 6 darab hullát idézed meg, hanem csak egy részét mondjuk 2-őt vagy épp 1-et, de mielőtt megijednél, nyugi nem mondtál hülyeséget, mert ha belegondolunk semmi nincs az ellen, hogy cafatolva hívd át őket. Na de vissza az értékelésre. Tudtom, hogy már elmondtam, de tényleg jól írtok mindketten. Élvezet volt a sorok között végig folyni. Jól bántok az érzések leírásával és gondolatok levezetésével. A harc is izgalmas volt, így további szótépés helyett lássuk az eredményt. Mindketten 125 VE-vel gazdagodtok a kitűnő munkátokért. Még sok ilyet várok ^^

» Találkozás jelentő
» A második találkozás...
» Találkozás: Gonkuro és Arashi
» Találkozás: Jouji és Sophy
» Találkozás: Itachi és Gonkuro