Fried Justine
Ex-mesélő
Hozzászólások száma : 299
Aye! Pont : 10
Join date : 2010. Nov. 11.
 | Tárgy: Re: Kétpisztolyos Shapiro legendája (Zariiin Meido, Gabriel van Chantai, Shiina Kaori)  Hétf. Ápr. 25, 2011 3:55 pm | |
| Epilógus:
Hendricks holtteste köddé válik, majd a felszálló páracseppek vérvörös színben kezdenek el pompázni. A cseppek egy gömbbé állnak össze, mely megindul a lüktető fényű lacrima felé, de útját sosem fejezi be.
- Hendricks! – kiálltja Shapiro , mire a vörös gömb megtorpan.
Az üres forgótárba egy aranytöltény csúszik be, majd csillogó lőszert elnyeli a pisztoly. A Kétpisztolyos nem hezitál, csak egy fél szívdobbanásnyit néz az irányzékba, majd tüzel. A gömb lassan mozdul. Túl lassan. A fényárban úszó lövedék egyenesen a középpontjában robbantja szét a Hendricks lelkét, majd meg sem állva folytatja az útját a lacrima felé, ami szintén nem állhatja útját. Egy pillanatig nem történik semmi, de végül a lacrima ezer darabra esik szét. A darabok közül, mintha ezernyi megkönnyebbült sóhaj hallatszana. Apró felhőcskék ezrei törnek elő, majd elindulnak a nekik elrendelt útra.
- A parancsot teljesítettük! – borul térdre Max, majd könnyekben tör ki.
Az egész város rengeni kezd, majd megnyílik a föld a fejetek felett. Vakító napsütés áraszt el mindent, majd az egész település lassan megindul a felszín felé. Menet közben az évszázados rozsda és mocsok lefoszlik a városról. Mire a felszínre ér és a föld megnyugszik, már egy patyolat tiszta új város van Sharpersville helyén. A megszabadult lakók egymást ölelgetik, majd kitör a féktelen ünneplés.
Shapiro egy köpenyt borít az időközben magához tért Coleman köré, majd elindulnak felétek.
- Szeretném megköszöni a segítségeteket! Nélkületek sosem tudtuk volna megtörni az átkot. – hálálkodik, majd Coleman felé fordul. – Önt pedig üdvözlöm itthon Hercegnő!
- Max? Hendricks átka végül megszűnt? – kérdezi kábán. – Mióta is?
- Már lassan két évszázada Hercegnő! Viszont ezek a bátor mágusok végül sikerrel jártak. – mutat rátok Max.
- Akkor hálával tartozunk nekik. Eden városa nevében köszönetemet fejezem ki nektek! – vált át fennhéjázó hangra, de teste a kimerültségtől összecsuklik.
Shapiro elkapja, majd pár emberét magához inti, akik elviszik Coleman-t.
Elvezet titeket az irodájába, ami egy díszes épület. Amíg a faliszéfet igyekszik kinyitni, addig mesél.
A várost Hendricks átka tette tönkre, mert az őrült professzor megszállottan hajszolta az örök életet. Végül fekete mágia útján sikerült is célt érni, de ehhez fel kellett áldozni az egész várost minden lakójával együtt, akik így rabszolgái és egyben örök életének is a kulcsai lettek. Egyetlen hiba csúszott a számításába. Shapiro milíciája még időben kimenekítette a város nagyhatalmú hercegnőjét, aki, hogy ne találhassanak rá, törölte az emlékezetét, várva a napot, mikor a sors visszairányítja a városához. Tudata mélyén azonban ott volt a visszatérés vágya, így önkéntelenül is expedíciót szervezett. Ennek részesei voltatok ti is. Kétpisztolyos Shapiro és milíciája pedig várta a visszatérés napját. Mikor Coleman felbukkant Hendricks pár átállított milicistával elfogatta a lányt. Murkha és Kate pedig azon pár ember leszármazottai, akik megmenekültek az átok elől, majd letelepedve igyekeztek a hercegnő nyomára bukkani.
- Ennyi lenne a történet. – zárja be a széfet Max, majd három zsákocskát tesz elétek az asztalra. – Remélem, elégedettek lesztek vele!
A zsákocskák különféle drágakövekkel vannak tömve.
- Most viszont ideje újjáépíteni az életünket. Még egyszer köszönök mindent!
Odalent már vár rátok a három jól ismert mágikus négykerekű.
Vége!
Remélem élveztétek a sztorit. Köszönöm a remek munkátokat és remélem fogunk még együtt kalandozni!
Az epilógushoz ne írjatok semmit. Meggondoltam magamat! 
A jutalmatok pedig: 80.000 gyémánt!
Kaori: 300 VE
Leena: 280 VE
Gabriel: 260 VE
Az xp a kezdéskori szintetek szerint kapjátok. Fellebbezésnek helye nincs! |
|
