Sophie Black
Csillaglelkű mágus
Hozzászólások száma : 336
Aye! Pont : 12
Join date : 2010. Jul. 01.
Age : 29
Tartózkodási hely : a csillagok közt :P
Karakter információ
Céh: Blackened Tears
Szint: 4
Jellem:
 | Tárgy: Ace Walter  Szomb. Jan. 15, 2011 7:27 pm | |
| Pályázat tartalma:
- Sophy Ace nevű bátyja – NJK pályázat
- Két szemszögből leírva: első Sophyé második, kicsi előre tekintéssel a bátyjé
- Egy iránytó mágiába tartozó varázslat pályázata
Sophy szemszöge:
Már órák óta bolyongtam, természetesen csak azért, mert nem volt elég bátorságom leszólítni bárkit is, ámde sebaj, lassacskán visszataláltam a Mágus bolthoz, ahol korábban Mira-channal összefutottunk. Úgy gondoltam, talán jó lenne bemennem, ha másért nem, csak szétnézni. Nos, úgy is tettem. Odabenn megannyi varázslatokkal teli könyvvel voltak a polcok roskadásig tömve, a pultokon mágikus tárgyak sokasága fogta fel a port. Az egyik polcnál érdeklődve álltam meg: vitrinjei mögött megannyi ezüst és még egy aranykulcs is volt.
- Wáóó… - csodálkoztam Skorpio kulcsán. Valahogy mindig is ő volt a kedvenc csillaglelkem. Állítólag Aquariusnak a párja. … Aztán megláttam az árát. – MENNYII?!?! Jujj annyim nincs. - néztem a pénztárcámba szomorúan. Aztán egy ismeretlen hang megszólalt mögöttem.
- Sophy? – hallottam a csodálkozó hangot, majd hátra fordultam. Aki előttem állt, csak olyannyira volt ismeretlen, mint a hangja.
- Te…, ki vagy? – kérdeztem bátortalanul a férfit.
- Ace vagyok, nem ismersz meg? – valahonnan ismerősnek tűnt a név, ám nem jutottam vele sokra, mígnem meg nem mondta, milyen kapcsolatban is áll velem valójában. – A bátyád vagyok…
- He? – Végig pörgettem gyorsan megmaradt emlékeimet a családomról, a 6 éves korom előtti világomról. Egy vörös hajú fiú beugrott, nagyjából 4 évvel lehetett idősebb nálam, vagy kicsit többel, nem emlékszem pontosan. A fiúnak nagy zöld szemei voltak, komoly tekintete, mindig ő vigyázott rám s húgunkra, öcsénkre. Elég sok gyerek volt szegény családban, nem hiába adtak el anno minket szüleink.
- Ace Walter… Rémlik már? – Kérdezte szomorú, kiskutya pofival.
- Hmm… valami igen, de nem vagyok biztos benne.
- Jajj ugyan már!!! Emlékszel még mikor az erdőben játszottunk, és te felmásztál az egyik fára, aztán nem tudtál lejönni, majd mikor felmentem érted az a vékony ágacska letört alattunk? – Mondott el egy még számomra is ismerős sztorit. Már hittem neki, akármennyit is változott ez alatt az egy évtized alatt. Hirtelen rengeteg emlékem eszembe jutott vele kapcsolatosan. Pillanatnyi gondolkodás után átöleltem, jó szorosan, örülve, hogy ismét velem van.
- És amúgy te mit keresel itt? – Kérdeztem később, mikor már a boltot elhagytuk, s valami parkban sétáltunk.
- Áh…, az nagyon hosszú. – Vakargatta meg a fejét.
- Van időnk, nem? – kérdeztem tőle, aztán mesélni kezdett. Elmondta hogy egy mágus segédje volt sokáig, s csak a mágus halálnak hála szabadult ki, ez volt nagyjából pár hónapja. Azalatt az idő alatt, míg vele volt, rengeteg mindent tanult, tőle főképp az illúzió mágia alapjait.
- Illúzió mágia? – kérdeztem, kicsit butácskának érezve magamat.
- Basic illusion – Vision! – Mágikus köre megjelent, majd egy pontos másom lépett elő hirtelen. Alig akartam hinni szememnek, karomat emeltem, s átnyúltam rajta.
- Aztaa!!! – csillantak fel szemeim. – Ezt majd megtanítod! – Vágtam hozzá hirtelen.
- Oké. – mosolygott rám, aztán hirtelen elkezdett kacagni. Mikor befejezte, letörölte szemeiből a könnyeket, s hozzám szólt. – Tudod, Sophy, semmit sem változtál ezalatt az egy évtized alatt. – Ezt úgy vettem, hogy még mindig az a csíntalan, duzzogós kisgyerek maradtam, aki voltam olyan 4-5 évesen.
- Hmpff – fordítottam el a fejemet.
- Jajj már! Ne csináld, Soph! – Ezután meg megcsikizett.
- Háháháááhagyjálhagyjááál!! – Tiltakoztam.
- Amúgy Sophy, csak nem a Fairy Tail tagja vagy? – kérdezte, a nyakamra bökve.
- De-de! – mosolyogtam, mire megérdeklődte, hogy milyen mágiát sajátítottam el. – Csillaglelkű mágus vagyok. – mosolyogtam, elvégre büszke is vagyok magamra.
- Áh, az egy gyenge mágia…, hogy vagy még életben? – kérdezte gúnyosan.
- 4 lelkem is van, és egyik sem gyenge! – Jelentettem ki vörös fejjel.
- Melyik a legerősebb? – Kérdezte hitetlenül.
- Leo!
- Ó, nálad van az aranykulcs, Leo? Ez meglepett…, bár még akkor is azon a véleményen vagyok, hogy az illúzió mágiát meg kell tanulnod mellé. Nem lenne ínyemre, ha most, hogy ismét velem vagy, elveszítenélek. Amúgy…, majd azután még az irányító mágiát is megtaníthatnám neked. – jelentette ki, aztán egy kicsit elgondolkodtam, minek nekem három mágia ág? Teljesen felesleges… kiegészítésnek jó lesz az illúzió, de az irányítót inkább elhanyagolnám, ha lehet.
- Öhm.. az irányító mágiát inkább nem, de azért köszi. – mosolyogtam kicsit zavartan, lehet hülyének tart, amiért a tudást visszautasítom, de ez van, biztosan nem lenne elegendő időm mindkettőre.
- Te tudod, de ha kell, szólj csak nyugodtan. – Mondta vidáman.
Közben már elértük a vonatállomásig.
- Akkor ugye, mos Magnoliába megyünk? – Kérdezte érdeklődve, míg mindketten jegyet váltottunk.
- Igen, oda. – Sétáltunk végig a peronon állomásozó vonatunkig, aztán helyetfoglaltunk egy páros ülésen.
Hamarosan már a vonaton ülve beszélgettünk arról, hogy velem mi történt az elmúlt időben. Meséltem neki a cirkuszról, nagyanyóról, a Fairy tailről, s az eddig teljesített küldetéseimről.
Sokszor nyekkent meg rémülten, s szeretgetett meg, mondván „Miken mentél keresztül, hugiii??!!” Aranyos bátynak tűnt számomra,ez az ösztön az elmúlt évek során sem halt ki belőle. Kiskorunkban szinte ő nevelt, így már össze voltunk nőve, nem hiába sírtam csak és kizárólag azért, mert őt elveszítettem.
Magnoliában legelőször lakásomra mentünk, ő pedig csak csodálkozott, hogy önerőből mennyire jutottam.
- Neked jót tett, hogy elszakadtál a családtól. Mi csak visszafogtunk volna…
- Ugyan, egyetlen gyereknek se jó, ha hasonlóképp eldobják, talán erősebb lesz lélekben, talán összetörik, az a gyerektől függ. Nekem lett új támaszom, s csak ezért vagyok képes most segíteni bárkin is. – Mondtam el a saját véleményemet erről az egészről.
- Sophy, amúgy… emlékszel meg Drake-re? – Még egy ismerősen hangzó név, ám arcot egyáltalán nem tudtam hozzá csatolni. Fejemet megráztam, hogy nem. – Ikerfivérem volt. – Ace hangja komor volt, kissé idegesített is, hogy miért lett ennyire lehangolt. – Anyáékat megölte. Összeroppant a nyomás alatt, ő is velem volt a mágus pártfogása alatt. Fekete mágiát tanult, Nekromanta volt. Most nem tudom hova lett, egyetlen egy levelet küldött, anyuék hulláinak képével. – Kezemet szám elé kapta, nem azért, mert meghaltak, hanem mert akkor egyik bátyámat jobban megviselte ez az egész tortúra.
- Végül is… ők tehettek erről. Engem már nem érdekelnek igazán, nem érdekel, hogy élnek, vagy halnak. Őket gyűlöltem egész életem során egyedül. Nem kívántam halálukat, de örültem, hogy távol vannak tőlem. Az ilyet nem lehet szülőnek nevezni. De fejezzük be ezt a témát, most az a fontos hogy újra együtt vagyunk. – mosolyogtam Acere, mire helyeslően bólintott.
Már későre járt, sokáig beszélgettünk az étkező asztalnál, aztán bátyám gyomra megkordult.
- Elnézést! – pirult bele.
- Semmi gond. – pattantam fel a székről, majd a konyhában ácsorgó hűtő ajtaját feltárva nézegettem, mit is adhatnék neki vacsorára. – Jó lesz rántotta? – kérdeztem tőle.
- Persze, köszönöm. – Én pedig azonnal törtem is fel három-négy tojást a serpenyőbe, majd a gáztűzhelyen már sütöttem is meg. Elég jó étvágya volt bátyusnak, örültem is neki, én nem eszek ennyit, s bár nem sokszor szoktam sütni-főzni, azért annyira megy, hogy neki tudjak készíteni néhány ételt. A többi alkalmakkor meg, majd gondolom, megy étterembe.
- Ace, te nem akarsz majd csatlakozni a Fairy tailhez? – kérdeztem érdeklődőn.
- Nem tudom, szerinted felvennének? – kérdezett vissza rögtön.
- Persze. Miért ne vennének fel? Szerintem tőlem is erősebb vagy.
- Hát… mit ne mondjak ez az utóbbi igaz. – Húzta az agyamat, közben felállt, s hajamba túrt, aztán a tányér a mosogatósba rakva, el is mosta.
- Ó, látom a házimunka is megy egyeseknek. – Bizony, ő sokszor, sok mindenben jobb volt nálam, bár nem volt köztünk vita soha se, mindig csak játszottunk, talán nem is vettük komolyan a másikat.
Éjjel Ace elfoglalta a kanapét a csöpp nappaliban, mondva aludjak csak a saját ágyamban.
Másnap pedig a Fairy tailt megcélozva, reggeli után indultunk is.
Odabenn a szokásos nyüzsgés fogadott minket, s egy szék fejen is találta szegény bátyámat.
- Melyik volt?! Had verjem szét!!! – S a bunyó közepébe csöppenve az izomagyú mágust meg is kínozta. Elfmannal szembe kerülve a „Férfi vagy?” kérdésre vakmerőn válaszolt.
- Hát hogyne? És te? – Elfmannak se kellett több, azonnal a Beast Armhoz folyamodott. Óriás Acél bika karjával készült lesújtani Acere. Azonban nagyot csalódott Elfman, mikor „Ace”-n áthatolt a karja.
- Nicsak…, ez a zöldfülű meg hova került? – Nézett körbe, rám pillantott. – Sophy kisasszony, nem látta a fiút? – kérdezte udvariasan, azonban én se tudtam hova lett. Egyszer csak megjelent Elfman vállán ülve.
- Látom a sebességed elég kicsi, öregem. – Vágta hozzá Ace. – De jobb lenne, előre figyelnél! – Mondta, s már a kő bábu be is húzott Elfmannak.
- HAJRÁ ELFMAN, NE HAGYD MAGAD!!! – hallatszott a pult mögül Mirajane szurkolása.
Hirtelen egy fekete árny jelent meg, a Mester volt az.
- Mi ez a felfordulás megint? – kérdezte visszaalakulva törpe alakjába, homlokán kidülledtek az erek. Odaszaladtam bátyámhoz, aki értetlenül állt a helyzethez, s odasúgtam a fülébe.
- Ez az öreg a Mester, Makarov-san, ne merj neki visszabeszélni!! – Szemei elkerekedtek, míg az öreg rám förmedt.
- Sophy, ki ez a bajkeverő, akit ma magaddal hoztál? - Kérdezte idegesen, látva a kő bábu, és Elfman által okozott károkat.
- Öh… Ő a bátyám, Mester, szeretne csatlakozni hozzánk. – Mester érdekesen végigmérte Ace-t, aztán Elfmant, és a feje fölött keringő kiskacsákat, és csillagokat.
- Erős bátyád van, de ha nem fogja vissza magát, akkor hamar repülni fog innen! – Adta áldását tagságára.
- Köszönöm, Makarov – san. – köszönte meg ő is, én pedig meghajoltam a mester előtt. Ace-t hátánál fogva odatoltam Mirához hogy a jelet rátehesse, hogy most már teljes jogú Fairy tail tag lehessen.
Makarov hirtelen utánunk szólt.
- És amúgy, hogy hívnak? – bátyám körbenézett, kérdőn magára mutatott. – Igen téged.
- A nevem Ace Walter, az Illuzionista. – Mondta mellé titulusát is.
- Ó, ezt a nevet már néhányszor halottuk. – Mondta Mester, bár én még őszintén soha sem hallottam, eme titulust, eddig legalábbis.
- Mellkasomra. – S szétnyitotta felsőjét, majd a pecsét rányomódott. Sötétvörös tündére egész újan hatott.
- Üdv köztünk. – köszöntöttem.
Ace szemszöge:
Életem egy esős nyári napon kezdődött, ikertestvéremével szinte egyszerre, ám mégis, én hamarabb jöttem a világra. Szüleim boldogak voltak, mikor mi érkeztünk, de miután egyre csak gyarapodott a család, már az ötödik, hatodik gyerek után, elszegényedtünk. Apánk elvesztette az állását.
Mikor a 9. életévemet töltöttem eladtak minket rabszolgának. Nem kaptak értünk valami sokat. Megannyi testvéremtől távol kerültem, Risától, Sophytól, Mitchtől is, még az apró, alig három éves Redtől is. Egyedül Drake maradt mellettem, ugyanis minket egy mágus vásárolt meg. Segédjei voltunk évekig. Ő maga egy beteges ember volt, goromba, és lusta, ám erős volt mágiája, s szerteágazó. Tőle tanultam az illúzió mágiát, az irányító mágiát, Drake is tőle tanulta el a Nekromanta mágiát. Ezeken kívül még értett a sebesség mágiához is, de őszintén, alapmágiájának a fegyvermágiát mondta. Nem mertük kihívni magunk ellen, egyszeri küzdelmünk során is, egyetlen karcolást se voltunk képesek ejteni testén, míg ő csontjainkat törte, s zúzta testünket, nem csodálkoztunk erején, elvégre mindenhol „S” szintű mágusként ismerték. Ruháim alatt még megannyi sérülés található abból az időből.
Drake 14 éves korában elszökött, Killer – mert ezen a néven mutatkozott be mindenkinek a „mester”-ünk-, nos ő pedig, magából kikelve vonta rajtam számon, hova lett öcsém. Mivel nem tudtam, hogy hova is mehetett, öklét lendítette; behúzott nekem. Fogsoromat összeszorítva tűrtem egy darabig, ám az én türelmem se véges, nagyjából a tizedik ütés után meg is elégeltem helyzetemet. Kezembe kaptam egy babát, egyet, melynek ruházata fémből volt, sisakot is viselt, kezén pedig karmok ágaskodtak.
- Doll Play Attack: Toddler! – Szorítottam kezeim közé a baba fejét, míg üvöltöttem a varázsigét. A mágikuskör a baba arca előtt megnyílt, aztán elkezdett növekedni. Végül egy óriási „Baba” lett, acélburokban, karmokkal. – Totyogó baba! – Suhintottam kezemmel, hogy Killert támadja meg.
- Ügyes vagy fiú, ezt a technikát nem én tanítottam, Sőt… Az illúzió mágiához még csak nem is értek. – Ismerte be, hogy ez bizony kimaradt repertoárjából.
- Pedig lehet, szükséged lett volna rá… - Ekkor a Toddler karmai a földbe mélyedtek, mivel Killer hamarabb eltűnt. Újabb suhintás, de nem volt ott mesterem most sem. – Sokáig játszhatjuk még ezt a játékot. Tudom, hogy a Shadowstepet használod! Láttam, mikor megtanítottad Drakenek. – Próbáltam idegesíteni az öreget. ~ Tudom, hogy beteg, s hogy mára már nem S szintű, talán van még annyira erős, mint én, de nem biztos. Még így is fölénye van… ~ gondolkoztam csöppet, aztán mikor észbe kaptam, körbenéztem.
- Hova lett? – Pislogtam nagyokat, mire egy hatalmas árnyékkéz felelt, a hátba veregetésemmel.
- Áááá…. – Szálltam el messzire az erdőben, ugyanis a lakása melletti erdőség szolgáltatta kicsiny játszóterünket.
Néhány fa lombját törtem, zúztam, míg megpróbáltam földet érni. Árnyékos volt a hely, ahol landoltam, előnyömnek annyi. Oldalamról leakasztottam egy fúrósbabát közben pedig az előző acélbabával megszűntettem a kapcsolatot.
- Akkor még egyszer! Doll Play Attack: Toddler!!! – Mondtam nyugodtan, aztán az előbbi tortúrán keresztül ment ez a játék is, végül egy hatalmas rongybaba állott mellettem, kezében két hatalmas fúróval. Ekkor pedig a hatalmas árnyékokból óriás árnylények lépkedtek elő.
~ Árnyék bábmesterség… ~ jegyeztem meg magamban, közben pedig felmásztam a bábum hátára. – Kapcsold be a fúrókat! – Azok pedig elkezdtek őrült sebességgel zakatolni. A lény kezem útját követte az övéivel, s darálgatta az ellent.
Hirtelen meghallottam a mesterem hangját a hátam mögül, ahogy tenyerét a földre illesztette s ezt kiabálta:
- Emerging Carcass Hand! – S csontos, illetve rothadó húsos kezek törtek elő a földből, meg kapaszkodva babámban.
- Mi?! Itt hullák vannak a földben? – Kérdeztem idegesen Killertől.
- Igen…, minden ellenfelemet ide temettem. Te is itt fogod végezni nem soká. – Mosolygott ördögien.
- Toddler, Szúrd hasba magad! – Adtam ki a parancsot, mire a rongybaba magába mélyesztette fúróját, s vattapamacsokra szakadva felrobbant. Én magam elrepültem, pontosan mesterem irányába, akit ugyan körülvettek hullái immáron, de semmi esetre sem voltak elég gyorsak ahhoz, hogy elkapjanak. Killer előtt landoltam éppen, szájába illesztettem kezemet.
- Basic Illusion, Taste! – S undorítóbbnál undorítóbb ízekkel leptem meg az öreget. Köhögött, majd a gyomra gyengeségének hála, behányt. – Remélem rám nem jött. – Egyszerre csak egy szúró fájdalmat éreztem az oldalamban, valamelyik hulla épp egy tőrt illesztett két bordám közé. Vért köhögtem fel. A kést gyorsan kihúzva, s a sebet leszorítva, a fegyvert az öreg szívébe állítottam.
- Viszlát. – Mondtam, míg a hullák elporladtak, s az árnyék lények elpárologtak.
Egy fél órával később már csak egyetlen sír díszelgett a tett helyszínén, én pedig éppen azon agyaltam, honnan szerezzek még egy fúrós babát.
- Majd valamelyik játékkereskedésből… - Adtam fel, s elkezdtem a ház felé visszasétálni.
Útközben megleltem a „lovagomat”, s övemre akasztva lépdeltem tovább, fáradtan, sebesülten.
Otthon különböző fertőtlenítőszerekkel, gyógyszerekkel láttam el, a kissé súlyos sérülésemet, majd elaludtam, hogy pihenjek egy kicsit az indulás előtt.
Másnap olyan négy óra tájt keltem fel, kimondottan jól éreztem magam, összeszedtem néhány fontos dolgot, bepakoltam őket egy táskába, végül egy ládát kerestem, melyben a pénzt tartotta Killer mindig is. Gondoltam, hol tarthatja, ezért nem volt nagy küszködés felfedni hollétét. Kiszedve belőle az utolsó gyémántot is, elindultam egy bizonyos helyre.
Killer anno könyörgésünkre kiderítette, merre van a cirkusz, melybe Sophy került, na jó, annak lassan 10 éve már, s memóriámban azóta is őriztem, a helyszínt; oda tartottam.
Ierie város mellett kellett volna állnia a sátornak, ahelyett azonban csak a romjait, és egy haldokló porondmestert találtam.
- Mondja, mi történt? – Kérdeztem hangosan, hogy elhalkuló hallásával is értse szavamat.
- Egy… - köhint – Egy fiú, zöld szemek, vörös haj. Te vagy az, te vagy!!! – Kiáltozott rémülten, ujjával előbb mutogatott rám, aztán elhessegető mozdulatokat tett.
- Drake? – Jutott eszembe ikrem, aki bosszút akart állni anyáékon, s mindenkin, aki bántotta testvéreinket. Egy kicsit tébolyul lett szegény fiú, de nem róhatom az ő számlájára.
- Sophy Walter… Emlékszik még rá? – Faggattam a félhullát tovább.
- … Áh.. a kék hajú lány. – Nézett fel hirtelen. – Évek óta elszökött. Nem tudom merre lett, talán meghalt az erdőben. – Mondta halkan.
- Sophy túlél, ha kell. – mondtam neki, hogy semmi estre sem halott. – Maga szerint, merre felé mehetett?
- A közelben van egy falu, alig lakják már páran, talán ők befogadták. – felelt nekem, én pedig adtam neki egy kis élelmet utolsó pillanataira, majd ott hagytam.
Az erdőn keresztül bandukolva, átszelve a völgyet, a hegyek között, követve a csörgedező, s egyre duzzadó patakot, végre elértem Naan faluba.
Alig pár ház volt itt, s öregek is alig, akik pedig voltak, kinn tanyáztak a kis deszkából eszkábált padjukon. Odatévelyegtem hozzájuk, hátha tudnak valami információval szolgálni nekem.
- Jó estét, hölgyeim és uraim! – Kezdtem illedelmesen. – Tudnak egy lányról, akinek a neve Sophy, nagyjából ilyen magas –kezemmel megmutattam, hogy szerintem mekkora lehet jelenleg-, Kék haja, és kék szeme van.
- Szervusz édeském. Jajj, dehogynem ismerünk mi egy olyan lányt. – Mondta mosolyogva az egyik ráncos anyóka.
- Tényleg? – Kérdeztem felbuzdulva. – Merre találom őt? – Folytattam tovább.
- Sophy-chan már több mint egy éve elköltözött innen. – Tette hozzá az öreg apó.
- Erába ment az a lány. – Tette hozzá egy másik apóka, mint később kiderült rosszul, majd folytatta a mondanivalóját. – Mishától eltanult mindent, amit akart, mágus lett az a gyermek.
- Ó! – Csalódtam kellemesen. – Akkor viszont látásra, és köszönöm az információt! – Hajoltam meg mindannyiójuk előtt.
Távozásom közben még hallottam, ahogy áradoznak rólam:
- Micsoda úriember! – Mondta a ráncos anyóka.
- Talán Sophy kérője? – kérdezett az egyik apóka, egy másikat.
- Úgy gondolod? – kérdezett vissza az apótól az egyik anyó.
- Mázlista az a lány. – Jelentette ki egy harmadik.
~ Sophy Bátyja vagyok, az istenért!!!! ~ Sopánkodtam magamban, hogy milyen idióta sztorikat nem képesek összekölteni az idősek.
Az éjjelt egy tetszőleges barlangban töltöttem, reggel pedig tovább indultam.
A város, melyet Era néven neveznek, hatalmas volt, rengeteg kék hajú lány ment el mellettem, s mindegyiket leszólítottam, hogy: - Sophyy!!!! – De egyik sem ő volt.
- Huhh…, én feladom… - Ültem le egy fa tövében a nap végeztével. Átellenben egy kis varázsló bolt állt, gondoltam betérek.
- Jó estét! – Köszöntem a szundikáló pultosnak, mire az felriadt.
- Igen? Nem aludtam. Csak nem az állásajánlat miatt jött a fiatalember. De, ugyeh? Erős fizikumúnak látszol, felveszlek! – Nem is hagyta, hogy közbeszóljak, de a vége jól sült el.
- Fent van a lakásom, a bolt felett, van egy üres szoba s szeretném, ha amíg nálam dolgozol, odaköltöznél!
- Köszönöm az ajánlatot.. – Reagáltam végre egy 2-3 perc fáziskésés után.
- Reggel kezdesz, én meg mára bezárok. – Pattogott az öreg, engem pedig toszigált felfelé a lépcsőn.
Hamar reggel lett az öreg pedig megmutatta, mit kell csinálnom és hogyan, én lettem az eladó.
Így teltek a hetek, míg végül egyik dél után egy eléggé ismerőd arc jött be. Örvendezve áll meg a vitrinnél és csodálgatta a kulcsokat.
- Sophy….? - kérdeztem kissé meglepődve, mert már annyi kékhajú lány kosarazott ki.
- Te…., ki vagy? –meglepett, hogy még kérdezi, azt hittem, még emlékszik rám.
- Ace vagyok, nem ismersz meg? – úgy tűnt, mintha derengene neki valami, ám megerősítés képp még hozzá tettem: - A bátyád vagyok…
- He? – gondolkozott kicsit, de elfogyott a türelmem.
- Ace Walter … Rémlik már? – bámultam rá kiskutya szemekkel.
- Hmm… valami igen, de nem vagyok biztos benne.
Egy régi emléket idéztem fel, csillantak fel a szemei és ebből már tudtam, hogy emlékszik. Aztán kaptam egy ölelést, ami nagyon jól esett és valószínűleg bele is pirultam.
Sophy kirángatott a boltból, még az öregnek sem tudtam szólni, nem mintha akartam volna.
- És amúgy te mit keresel itt? – kérdezte hírtelen.
- Áh…, az nagyon hosszú. – Vakargattam kobakom.
- Van időnk, nem? – tekintett rám érdeklődőn, majd mindent elmeséltem neki, Killerről, meg arról, hogy szabadultam ki. A Killertől tanult mágiáról is meséltem, bemutatót is tartottam. Végül megkért, hogy tanítsam meg neki is ezeket.
Sophyról is rengeteg minden kiderült, mint felfedeztem a Fairy Tail klánjelét vékony nyakán, s az is hogy, csillagmágiát használ, ami szerintem egy gyenge mágia. Mondjuk azért vannak erős kulcsai is, többek között Leo.
Fel ajánlottam, hogy megtanítom az irányító mágiára is, viszont azt visszautasította.
Nem sokára már a Magnolia felé robogó vonaton ültünk, sztorizgattunk és végül aludtunk.
Miután megérkeztünk Sophy megmutatta hol él, aztán szóba hoztam Drake-et. Nem emlékezett rá. Elmondtam az ő történetét is, hogy elszökött meg, hogy anyáékat kivégezte.
Nem igazán érdekelte, hogy mi történt velük, de ezt a témát le is zártuk.
Másnap Sophy elvitt a Klánjába és kisebb herce-hurca után én is sikeresen csatlakoztam.
A társaság nagyon dilis, a klán épület hatalmas, a mester… ijesztő, Mira-chan pedig nagyon szép.
Nem: férfi
Kor: 20 éves
Kapcsolata Sophyval: Sophy legidősebb bátyja, az első gyermek. Ikertestvére eltűnése után nem olyan sokkal, találkozik Sophyval, munkája közben.(egyébként ez az ikertestvér ölte meg a családot)
Szint: 8.as szinten birtokolja az Illúzió, és az irányító mágiát is.
Varázslatai:
- Illúzió mágia:
- Basic Illusion - Vision/ Alap Illúzió – Látás /
- Basic Illusion - Audition / Alap Illúzió – Hallás /
- Basic Illusion - Smell /Alap Illúzió - Szaglás /
- Basic Illusion - Touch / Alap Illúzió – Tapintás /
- Basic Illusion - Taste /Alap Illúzió - Ízlelés /
- Unreality Image /Valószerűtlen Kép /
- Sleep Magic /Altató Varázslat /
- Mist Body Transform/ Köddé Válás /
- Zenon’s Run / Zénon Futása/
- Average Sleep Magic / Közepesen Erős Alató Varázslat /
- Mind Read / Elme Olvasás /
- Irányító mágia:
- Doll Play Attack: Puppeteer /Játékbaba Támadás: Bábozás/
- Doll Play Attack: Carpet Doll /Játékbaba Támadás: Szőnyeg Bábú/
- Doll Play Attack: Earth Doll /Játékbaba Támadás: Föld Bábú/
- Doll Play Attack: Rock Doll /Játékbaba Támadás: Szikla Bábú/
- Egy saját maga által kifejlesztett mágia:
Név: Doll Play Attack: Toddler /Játékbaba támadás: Totyogó Baba/
Szint: 6. szint
Leírás: A mágiához, kell egy-vagy több baba, de egyszerre csak egy baba használható. A mágus kezei közé veszi a baba fejét, kimondja a varázslatnévét, majd a mágikus körön áttolva a babát, megnő a mágus által kívánt méretre. Ami a babán volt, ruha, karmok, fúró, bármilyen kiegészítő, az a valóságban ott lesz a lényen.
Átírás alatt >.<
A hozzászólást Sophy Walter összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Feb. 27, 2011 2:05 pm-kor. |
|
