Karmazsin

Én a pincér

Reggel éppen a városban sétálgattam azt fontolgatva vajon hol ehetnék és találtam egy aranyosnak is tűnő helyet ahova be is ültem enni. Viszont, éppen amikor ki jöttem el viharzott mellettem egy kötényes pincérnek látszó alak, aki egy kicsit tömzsi Öreg emberke követett és hangosan elkezdtek társalogni, arról hogy hova mehet pontosan a pincér nyaralni. Aztán a pincér szépen eldobta a kötényét és ki rohant a boltból. Szegény Öreg nagyon maga alatt volt így hát meg kérdeztem, mi nyomja a szívét. Erre annyit felelt:
-Nincs pincére, és így nem tudják ki szolgálni az embereket, ha bejönnek, és mára össze kellene szednie a hely bérlésére való pénzt.
Gondoltam segítek az öregen, és beállok egy napra pincérként. Elég hálásnak látszott az öregember is és azt mondta nem is, lenne hálátlan, a maradékot esetleg oda is adná nekem, ami bér mellett maradna. Gondoltam az nagyon jó lenne és akkor minél hamarabb össze kellene többet szerezni, a mágiámat is fel használhatnám erre az eshetőségre.
Arra gondoltam, hogy az illúzióm segítségével csinálok magamról 2 klónt és az egyikkel, ki állok azt híresztelni, hogy egy világhírű illuzionista jött ebbe a kávézóba és itt mutatványozik. A legszebb hogy ugyan ilyen öltözékben a másik illúzióm bent várja őket a trükkjeimmel és a 3. vagy is én magam pedig ki szolgálom őket.

Érdekesnek ígérkezett a dolog a főnök nem is nagyon tudott még róla, de amit nem tud, az nem fáj neki. Az elején nem túl sokan érdeklődtek a dolog iránt de, pár fiúcska benézett, és amikor látta, hogy 3 teljesen hasonló ember bent ólálkodik, és tesz, vesz a különbnél különb dolgok között, mint ha kicsit el kezdte volna érdekelni őket a dolog.
Elkezdtek szállingózni az emberek így hát gyorsan el kellett vezényelni az egyik illúziómat a porondok mögé. Mozgósítani kellett magam és lehetőleg úgy, hogy semmit ne törjek össze, ami a legnehezebb feladatnak bizonyult. Mentem is a főnökért, hogy legalább van, aki főz, erre csak meg villogtatta a fakanalat, ami a kezében volt egy olyan vigyor kíséretében, amitől nekem rohanni támadt kedvem. Inkább ki vonultam és fogtam egy noteszt, amire írhatom a rendeléseket. Körbe jártam az embereket és el kezdtem kérdezgetni őket, hogy mit óhajtanak. Mindenféle korosztály volt ott gyerekek tinédzserek érett nők és épp, hogy csak felnőtt lányok is. Az utóbbiakból pontosabban csak 1 volt de eléggé szemre való teremtés volt épp az ablakok mellett ült. Oda mentem hozzá és meg kérdeztem mit óhajt. Erre csak szimplán rá mutatott az étlap elején lévő rántott húsra. Érdekes lánynak tűnik ÉS PONT AZ ESETEM. Ordítottam fel mikor ki értem a konyhába, amiért a főnök jól meg is dorgált. Leadtam a rendeléseket és szája tátva maradt, hogy honnan szedtem neki ennyi rendelést, így hát kénytelen voltam neki meg mutatni a telt házat. Ő el kezdett ölelgetni, puszilgatni engemet én meg egy gyors határozott mozdulattal elkaptam és fel emeltem a ruhájánál fogva úgy, mint a macskákat szokás. Nekem is akadt dolgom rendesen és egy tálcát se törhettem szét, vagy épp ejthettem le, na ez volt a nehéz, hogy semmit nem törhettem el és bőven volt mit ki szállítani. Amikor az épp, hogy csak felnőtt lányhoz vittem az enni valót arra gondoltam talán le kéne állnom vele beszélni. Vagy talán külön csinálhatnék erre egy illúziót. Az utóbbi meg oldást találtam helyén valónak így hát dolgozhattam tovább és ugyan akkor meg próbálhattam néha-néha egy-két szót kiszedni a szép lányból. Nem volt valami nagy beszédes, mint én de azért beszélt picit, a nevét már meg tudtam legalább, Kirának hívják és csak bejött meg nézni ezt a nagy mágust. Meg is jegyezte, hogy elég fura hogy négy ugyan olyan ember munkálkodik itt. Amikor a mindenkinek volt végre mit ennie el kezdhettem végre a műsort, mind a 4 illúziómmal fel mentünk a színpadra és kezdődhetett a játék. Azt mondtam a nézőknek, hogy 4-es ikrek vagyunk, akik mind segítenek a nagy varázslónak (aki közülünk az egyik ember). Így hát sok mindent szabadott, legelőször eljátszottuk a Mesterem nyuszis trükkjét másodjára az én Almás trükkömet harmadiknak, pedig jöhetett a keményítés. A harmadik trükköm még új és kiforratlan volt azzal kezdtem, hogy mi a négy testvér egymásba sétáltunk és úgy kezdtem el bűvészkedni, hogy csak simán látszott a testem és ott volt a "testvéreim" + 6 darab karja, és így el tudtam játszani a Káli istennős illúziómat. Ami abból állt, hogy a nyolc kar mindegyikével egy-egy "kardot" szúrok át magamon a combomnál kettőt a medencémnél kettőt a tüdőmnél kettőt és a nyakamon és a fejemen egyet-egyet. Most megint szétváltam és mindegyik klónomon ott voltak a kardok mind a nyolc darab.
Aztán újra egyesültem a klónjaimmal és szépen lassan ki vettem a kardokat a testemből és újra ép voltam. Erre a mutatványra elég nagy tapsot kaptam és elég sok adományt is ,azután még csináltam sorba a szokásos trükkjeimet. Elég nagy tapsot kaptam a műsor végén és még el is, hitték, hogy világhírű mágus vagyok, aki csak a gyerekek szórakoztatására él. De még mi előtt mindenki ki ment volna, mert közeledett a záróra még gyors oda rohantam Kirához és meg kérdeztem, nem lenne e kedve eljönni velem valahova? Erre csak annyit mondott, hogy ő nem szereti az illúzió mágusokat, mert folyton becsapják az embereket.

Így hát ott maradtam le pattintva és üresen a bazi nagy kupiban, amit ez a rengeteg ember hagyott maga után. Az öreg meg volt elégedve velem hát meg is lehetett, mert négyszeresét szedtem össze a bérének.
Meg kérdezte, nem csinálnám e még ezen a héten ezt a melót? Én persze igent mondtam, mert hát elég sok pénzel kecsegtetett és talán még Kira is vissza, jön ide. Még ugyan így csináltam ezt a melót úgy 2 napig, amíg semmi nem történ , de úgy a harmadik napon a főnök meg kínált egy kis wihsky-vel amit, hát nem lehetett vissza utasítani. A legszebb hogy én egyáltalán nem bírom a piát, de a főnök azért kínálgatott. Mindig volt valami oka hogy mire ihatnánk például a jól menő üzletre, az egészségre és a temérdek pénzre, ami összejött. Mindegyikre kellett innom egy pohárral, de én már ez elsőnél nagyon kész voltam. Végül a főnök elment és ott hagyott engem sok takarítani valóval. Nagyon rossz ám részegen takarítani amikor még a lábadon sem tudsz állni pláne hogy vagy háromszor annyit láttam a szemétből. Ha látott volna valaki az utcán halt, volna meg a röhögéstől. Pont ezen az estén szemelt ki minket egy tolvaj, aki szépen lecsapott engem hátulról miközben én támaszkodtam a seprűn, és elvitte a pénztárgépet, amiben az eddigi összes szerzett pénz benne volt, ami nem volt kevés. Amikor fel keltem úgy sajgott a fejem, mint ha egy lapáttal vágtak volna fejbe, ezt még tetézte, az hogy a főnök a fejemet ütögette a híres fakanalával és szólongatott. Én gyorsan fel pattantam, amit utóbb nagyon meg bántam, mert megint olyan éles fájdalom hasított a fejembe ezúttal a másnaposságtól, és elkezdtem faggatni a főnököt, hogy mi tűnt el bár ezt úgy is tudtam. Csak annyi újat tudtam ki húzni a főnökből, hogy e tolvaj itt hagyott egy cetlit, amin csak egy kicsicsázott K betű állt.

Meg fogadtam a főnöknek, hogy ha kötél szakad is vissza, szerzem a pénzét, és ki fogja tudni fizetni a lakbért erre ő buzdítás képen azt ígérte nekem, hogy ha sikerül vissza szereznem, akkor nekem adja a felét és még úgy is jól fog járni. Ki mentem sétálgatni a hajnali napsütésben és el kezdtem gondolkozni, vajon hol kezdhetném a keresést, annyira elgondolkoztam hogy észre se vettem, amikor jött felém valaki. Véletlen a földre löktem és fel eszméltem, szaporán el kezdtem bocsánatot kérni gyorsan fel segítettem a hölgyet, aki mint ki derült Kira volt az első előadásomról.
A szapora bocsánatkérések mellett sikerült rá vennem, hogy üljön be velem egy kávézóba így korán reggel. Elkezdtem faggatni, mit keres a városban, hogy került ide és hasonlók. Mint ki derült Üzleti ügyben jött a városban és épp keresett valakit, amikor összefutott velem. Azt már nem merte el mondani, hogy kit keresett. Én is elmondtam neki, hogy épp nyomozok az után, aki ki rabolt minket és fejbe vágott engem egy lapáttal. Nagyon elkezdett engemet sajnálni és még odáig is fajult a dolog, hogy elkaptam a névjegykártyáját valami baj esetére. Később le is beszéltünk estére egy vacsorát, amire izgatottan készültem. Le is foglaltam asztalt egy romantikus helyre. Amikor nézegettem a névjegykártyáját valami nagyon furcsa dolgot vettem észre, de nem az nem lehet biztos, csak képzelődtem.(ez itt direkt marad abba)

Végre elérkezett a várva várt pillanat, ki mentem Kira elé és elmentünk az étterembe. Elkezdtünk csevegni, nevetgélni meg hasonlók, meg jegyeztem milyen csinosan, néz ki erre ő elpirult. Elég jól kezdődött a dolog ki hozták az enni valót de, amikor meg láttam a kínai evőpálcikákat hirtelen sírni, támadt kedvem. Én ugyan is nem tudok azokkal enni, de legalább meg próbálom, mert majd éhen halok. De valamit sikerült alkotnom egy ideig próbálkoztam vele de, amikor harmadjára lőttem el a falatomat akkor már fel idegesítettem magam és neki láttam kézzel enni nem volt gusztusos meg oldás de, legalább ettem valamennyit. Ezen Kira nagyot nevetett de legalább újra mosolyt csaltam az arcára, még ha a hülyeségemmel de akkor is meg érte. Mire végeztem Kira addigra el kezdett játszani a csontjaival kirakott egy gyönyörű csicsás K betűt, amiről meg bizonyosodtam végre, ő rabolt ki minket. De fojtattam tovább, mint ha semmi sem lenne fel kértem táncolni is és hát félénken de, elfogadta.
Ott forogtunk a tánc parkett közepén, és annyira néztem a szemét, hogy szegénykém bele is pirult. El kezdtünk tánc közben is beszélgetni mit tanult meg hasonlók.
Amikor végeztünk a táncolással gyorsan, ki fizettem a számlát és elkísértem sétálni egyet a holdfényes városba.

Valahogyan a parkhoz keveredtünk és leültünk egy szép padra ott újra el, kezdtünk társalogni. Én végre vettem a bátorságot és szép lassan és sejtelmesen meg fogtam a kezét és közelebb hajoltam hozzá. Erre ő is kicsit közelebb jött és én egy gyors illúzióval helyettesítve mögé kerültem, és gyorsan le fogtam. Erre nagyon meg lepődött, hogy hogyan kerültem ilyen gyorsan a háta mögé.
Végig faggattam mindenről, hogy miért jött el velem miért hagyta ott a cetlit a kávézónkban, és hogy egyáltalán miért rabolt ki bennünket. Mindent elmondott a cetlit ő maga sem tudja, hogy miért hagyta ott de, a többire mind használható válaszokat kaptam. Azért rabolt ki bennünket, mert tartozott egy sötét céhnek pénzel és már nem tudta sehonnan sem összeszedni egy nap alatt így hát lopásra kényszerült és látta, hogy mi épp nagyon jól haladunk az üzlettel és úgy látta, hogy könnyű minket ki rabolni. Valójában még egyet is értettem vele, mert mitől lett volna meg ijedni valója egy öreg kis törpétől és egy balfék kis izgága nyápic fiútól, aki ráadásnak épp be is volt rúgva.

Még azt is elmondta per pillanat, hol van a pénz csak arra kért, hogy valahogyan tisztázzam őt. A pénzünk egy futárnál van, aki holnap szállítja a pénzt és addig is nála, van nagy rész őrizetlenül. Elengedtem szegény lányt és elindultam meg keresni ennek a futárnak a címét. Ezzel vége is lett ennek a nagyreményű kapcsolatnak. Csak, mert pont minket kellett ki rabolnia. Egész oda úton a futár házához, muszáj voltam sírni. Amikor meg láttam a házát csak annyi jutott eszembe, hűha itt aztán szutyok van. Berúgtam az ajtót, ezt viszont rohadtul meg gondolhattam volna, mert mint ki derült van egy kutyája. Szerencsémre ez a dög olyan mélyen aludt, hogy fel sem ébredt a nagy belépőmre. Észre is vettem hogy az előszobában össze van készítve az a tömérdek mennyiségű doboz, amiben az adósságokat összecsomagolhatták ezek tetején, pedig ott durmolt, azaz undorító korcs. Valahogyan arrébb kell raknom, különben nem tudom el vinni a csomagokat, így hát meg fogtam, és rá raktam a konyhában az egyik székre közbe szépen oda vertem a fejét az egyik szekrény sarkához, de szerencsére erre sem ébredt. Akkora mázlim volt még hogy a ház tulajdonosa épp elment kocsmázni, valamerre úgyhogy volt időm összepakolni az egész kócerájt. Arra döbbentem rá, hogy a kezemben nem fér el minden így hát kellett szereznem egy ágy neműt és abba bele rámolni a biztonság kedvéért a kutyát is bele, raktam ép az emeleten voltam, amikor benyitott a ház tulajdonosa én gyorsan fogtam magam, és ki vetődtem az ablakon szerencsémre, a csomagokra érkeztem de ez sem volt túl szerencsés, mert a csomagok között ott volt a kutyus.

Gyorsan meg néztem, és rendben van e szegénykém, tovább szunyókált. Gyorsan el kezdtem szaladni hazafelé, mert biztos voltam benne, hogy, még ha részeg is, akkor is észre veszi a kitört ablakot és az eltűnt holmikat. Csak a cetlit nem fogja észre venni, amiben magamra vállaltam az egészet, pontosan ez állt benne: Szeretet és béke plusz mellé rajzoltam még egy kis anime fejecskét, ami vigyorog nekik. Azután haza mentem és végre ki pihenhettem az a nap fáradalmait. Holnap beviszem az öreghez a cuccot és minden hapy lesz újra és már nem is, vágyódom Kira után. Így minden a helyére áll majd. Mikor fel keltem arra döbbentem, hogy elvitték a szatyrot a kutyával együtt kivéve az én részemet, amit a főnöknek át is adtam. De még volt ott egy cetli a jól ismert K betűvel, szóval még sem felejthetlek el olyan könnyen.

Be mentem még az nap dolgozni és végeztem is ugyan a melóval de Kirát móresre kell tanítanom ,mégis csak meg lopott. Szóval el kezdtem keresgetni a környékbeli szállodákban és vagy 3 Kira nevű lányt is találtam bejelentkezve szóval le, horgonyoztam az elsőnél másnap reggel. Az első lány sajnos nem ő volt de a másodikra már van esély, mert sajnos csak nagyon kicsi részét láttam az arcának. A harmadik viszont biztos nem ő volt ugyan az arcát nem láttam de, akkora volt, mint egy-két ajtós szekrény és hát az én Kirám szép és karcsú volt szóval a második lehet ő. Elkezdtem követni, tehát akkor a másodikat, és amikor betért egy sikátorba gyorsan letámadtam. Elkezdtem faggatni, hogy hova tette az ellopott tartozásokat. Készen állt a csaj rám is, csak annyit mondott, ha megint elmegyek vele randizni és megint ugyan olyan, jól érezzük magunkat akkor el, mondja, hol találhatok rá meg is beszéltük, hogy megint ugyan ott találkozunk. Azzal le is lépett és ott hagyott engemet azon filózva vajon hogy lehet ilyen ez a lány. Haza mentem és be is vetődtem az ágyamra el, kezdtem azon gondolkodni, vajon mit akarhat tőlem ez a lány vajon mire jó neki, ha megint találkozunk? De jónak kell lennie ennek a randinak különben a becsületem oda lesz. Alaposan fel is készültem szépen ki öltöztem a szép piros öltönyömbe és előre jegyet foglaltam megint abba az étteremben, amiben múltkor el mentünk. Mikor elérkezett a pillanat én talpig vörösben ott vártam és készültem az estére.

Előre látásom jele ként hoztam magammal villát és kést, hogy ne kelljen akkorát égnem. Megint kellemesen eltársalogtunk, párszor elég jól meg nevettettem. Mint ki derült tegnap egész végig a nyomomban volt és látta milyen idétlen tudok lenni, ha egyedül vagyok. Azt mondta nem tudta abba hagyni a röhögést miután ki ugrottam az ablakon és a futásommal is cikizni kezdett. Megint fel kértem táncolni és elég jól el voltunk mondtam, hogy van egy meg lepetésem számára. Ugyan el kezdett faggatni, hogy mi lesz az de, a saját érdekében nem mondhattam el neki. Miután végeztünk az étteremben, jöhetett a meg lepetés ki béreltem neki a műjégpályát és korcsolyáztunk egyet kettesben, ami úgy tűnt nagyon tetszett neki, pláne, az hogy minden harmadik mozdulatomra, seggre estem. De azért úgy láttam meg érte, mert nagyon tetszett neki a dolog. Végül mikor mind a ketten elfáradtunk haza kísértem és az utolsó pillatanban egy szenvedélyes csókot leheltem az ajkára. Erre csak annyit mondott az ágynemű tartódban, és ezzel el is ment. Soha többé nem láttam csak halottam róla, hogy csatlakozott egy mágus céhhez. Mint kiderült tényleg az ágynemű tartómban volt az a sok dolog, amit összeszedtem az az éjszaka alatt. Még a kutya is benne volt és aludt békésen. Visszamentem a főnökhöz és még ki pótoltam a hiányzó tartozást a pénzből és végeztem azon a helyen, örökre. Soha többé nem nézek vissza annak az épületnek még a környékére sem. A főnök ki is fizetett az ígéretéhez híven és szabadjára eresztett. Végre visszamehettem a céhbe és foglalkozhatok most már a mágusküldetésekkel is, és legalább a Mester is elégedett lehet a segítségemmel.

ellenőrizhető!!!