Én vagyok ő, te vagy én, ő pedig te! ( Magánküldetés - Firmus Kakte, Noah Senshi, Bob Kingston Ash Valentine)

Választ persze nem kaptam, hanem „új barátunkat” követve visszatértünk az épületbe, ami jó döntés volt, mert odakint valamelyik kukából iszonyatos bűz áradt. És a legszörnyűbb, hogy mindez a „konyha” feliratú szolgálati bejárat mellett!

De követtük a vén fószert, zegzugos utakon, ahol még csaj sem járt. Bezzeg marcona biztonságiak azok voltak, de a Makuno fickó simán leintette őket, mielőtt nekiálltak volna megsimogatni minket a zsebükben lapuló boxerekkel.

Végül egy, még az én szememnek is szép szobában kötöttünk ki. A berendezés a céh divatját idézte, így vigyorogva vetettem magam az egyik kényelmes kanapéra.
- Noah! Seggelj már le! – intettem társunknak, aki Bob testemben ténfergett. – Mi a bajod, pajti? – súgtam neki, mivel az elmúlt 10 percben, mintha elhagyta volna a lelke.
- Traaaktttorrrr! – búgta vissza, én pedig jobbnak láttam nem forszírozni továbbiakban a kérdést.

Végül az öreg is visszatért, kezében könyvtárral és piával.
- Ez az! – dobta a legközelebbi asztalra a paksamétát. - Meg magyaráznád, hogyan került ez ki a kezéből?
- Ellopták tőle. – bambult bele a szövevényes ábrákba Yasu.
- EZ EGY MÁGIA KATALIZÁTOR! MILLIÓKAT LEHET KIIRTANI EZZEL A GÉPPEL! - ordította a tata. - És most ide állítasz nekem egy csapat fütyivel, hogy segítsek nekik!
- Ácsi! - gondoltam. – Ennek már a fele sem tréfa!

Ez a „fütyi” kijelentés látszólag a többiekre is rossz hatással volt, mert egy emberként pattantunk fel. Kivéve Noah, aki Bob seggét pihentette továbbra is.
- Na, most kezdjük elölről ezt a beszélgetést Urak! – vettem át a szót. – Először is mi ez a többesszám? Max Noah lehet itt fütyi, senki más! – jóleső bólogatásokat láttam a társak részéről, ami azért kicsit kényelmetlenül is érintett, mivel Noah testében én voltam.
- Másodszor! Köpök én a fegyverekre! Nekem a testem kell! – böktem vádlón a tervekre. – Utána beszélhetünk a világvégéről! És te segíteni fogsz nekünk, mert jobb, ha nem várod meg, hogy elfogyjon a türelmem! – ordítottam Makuno-ra.
Yasu szólni akart, de Ash egy gyilkos pillantással beléfolytotta a szót.
- Tehát! A fő cél, hogy a testünket visszakapjuk! És biztosíthatlak titeket, hogy senki sem hagyja el a szobát, amíg ki nem ötlötök valamit! Várom az ötleteket! – huppantam vissza, amíg a Yasu és Makuno tátott szájjal bambult.