Michael Grant

Név: Michael Grant
Nem: Férfi
Kor: 17
Mágia: Elemi mágia /Tűz mágia/
Klán: Dragon Fang

Kinézet: Fekete rövid hajam és kék szemeim vannak melyekben, ha valaki nagyon figyelmes feltudja fedezni a szomorúságot. Körülbelül 185 cm magas vagyok, ami azért nem olyan átlagos így kissé kitűnök a tömegből. Ráadásul még öltözetemben is sokan látnak kivetni valót, fogalmam sincs miért nem megfelelő nekik az a fekete bőrkabát, amit hordok meg mellé a fekete nadrág és valamilyen színes póló.

Jellem: Érdekes és kiismerhetetlen, van mikor percről percre változik, mindenkivel máshogy viselkedek, de általában mosolygok vagy teljesen közömbös arcot mutatok a világ felé, de ez az egész csak álca még ha legszívesebben tombolnék is akkor is csak mosolygok vagy épp elkezdek gúnyolódni egy kicsit a feszültség levezetése érdekében. Ezt a látszólagos nyugalmat csak akkor lehet megtörni ha a céhemet vagy a szeretteimet piszkálják mert akkor minden szó nélkül támadok az illetőre.

Felszerelés: Egy táskán és a ruháimon kívül mindig magamnál hordom az édesapámtól örökölt katanát és a naplóját melyekre mint a szemem fényére úgy vigyázok.

Előtörténet:

Túl szép, hogy igaz legyen…

Egy szép őszi napon születtem 17 évvel ezelőtt, szüleim nem voltak túl gazdagok, de bármennyire is nélkülöznünk kellett, ha én valamit nagyon szerettem volna egy idő után megkaptam. Majd a későbbikben, mivel apa úgy gondolta, hogy nem férfi a férfi akkor ha nem ért a fegyverforgatáshoz hét évesen elkezdett tanítgatni, bár szerencsémre először csak egy kis fakardot kaptam, hogy azzal gyakoroljuk és szó mi szó elég nehezen ment a dolog, de azért valamit csak megtanultam, hála anyának aki mindennap biztatgatott. Végül 12. születésnapomra kaptam tőlük egy katanát. Amit apa állítása szerint ő is az édesapjától kapott.

A mágia alapjai

Ahogy megkaptam a katanát még lelkesebben gyakoroltam, és amikor épp nem a szüleimnek segítettem gyakoroltam, de ettől függetlenül mégis úgy érzetem, hogy ez nem nekem való, de mivel apa annyira szerette volna, hogy gyakoroljak tovább hát azt tettem. Azonban egyik nap egy fiatal húszas éveiben járó férfi sétált az utcánkban és megállt a házunk előtt és engem kezdett el figyelni miközben gyakoroltam. Eleinte csak azt hittem, hogy megakar valamit kérdezni, de egy kis idő múlva szótlanul tovább állt, ezután nem is foglalkoztam sokat az üggyel csak akkor mikor ismét felbukkant, és mivel kíváncsi voltam ezért megkérdeztem tőle miért van itt. Mire ő csak azt felelte nézelődik majd mikor ismét elkezdtem gyakorolni elkezdte javítani a technikámat és végül kiderült, hogy elemi mágus. Ráadásul a tűz mágiát ismeri, de én nem hittem neki hiszen szüleimtől mindig csak azt hallottam, hogy a mágia az csak trükk és ámítás, de mikor a férfi, Ranef tartott egy kis bemutatóz még az állam is leesett és valljuk be akkor nagyon megtetszett a mágia és megkértem a férfit, hogy tanítson meg. Mire ő csak annyit felelt, hogy a mágiát nem lehet csak úgy tanítani ha semmi tehetségem nincs hozzá, de végül egy kis győzködés után beleegyezett, ahogy szüleim is és elkezdett tanítgatni, a mágia tanulást nagyon szerettem, de a közte lévő erőnléti edzéseket már annyira nem, de hát mivel ezt is meg kellett tenni hát megtettem.

Minden megváltozik

Egyik nap ahogy hazaértem sikerült összevesznem a szüleimmel a mágia miatt, mert apa továbbra sem igazán helyeselte a döntésemet, hogy mágiát tanulok, de 14 éves fejjel már nem igazán hatott meg ez, túl önfejű voltam és túlságosan szerettem a mágiát ahhoz, hogy ráhagyjam a tanulást. Ezért is egyszerűen visszamentem Ranefhez aki inkább azt javasolta, hogy beszéljek a szüleimmel ezért vissza kísért a házunkhoz, s pont akkor négy férfi rohant ki a házból és futottak el. Mi pedig a házba rohantunk és amit bent láttam az mai napig a rémálmaimban kísért, szüleim holtan feküdtek a földön s egy nagy vértócsa volt körülöttük édesapám kezében pedig az én katanám volt. Eleinte még a saját szememnek sem hittem nem akartam elhinni, hogy ez megtörténhetett, hogy a szüleim meghaltak, és Ranef hiába próbált elvinni én csak a két holttestet figyeltem könnyes szemekkel órákon át azt hiszem akkor változott meg valami végleg bennem, ezután képtelen voltam mosolyogni vagy ha meg is tettem az is csak egy álca volt, hogy végre ne kérdezgessék állandóan, hogy miért vagyok szomorú….
Majd még azon a szörnyű eltemettük szüleimet és ezután Ranef fiaként nevelt tovább és tanítgatott tovább én, pedig a bosszúmat tervezgettem, mert biztos voltam abban, hogy az a négy férfi tehet a szüleim haláláról.

A Dragon Fang

Ahogy egyre csak tanultam kezdtem egyre jobban érdeklődni a mágus céhek iránt hátha ott segítséget is kapok a négy férfi megtalálásához és mivel Ranefnek sem volt túl sok ellenvetése a számomra legszimpatikusabbnak tűnő céhben próbáltam szerencsét a Dragon Fangban és velem egy időben nálam pár évvel idősebb srác, Leon is szerencsét próbált. Ahhoz, hogy felvegyenek minket azt kérték, hogy mutassuk meg mit tudunk pontosítva Leonnal kellett harcolnom, és mi tagadás számomra a harc elég érdekes volt mert tűz a tűz ellen párbajoztunk, ráadásul egyikünk sem tudott felül kerekedni a másikon, bár tény én nem legyőzni akartam Leont csak bejutni a céhbe, amire személy szerint azért nem sok esélyt láttam. Ezt bizonyította az is, hogy végül a mi kis harcunkat leállították és egy egyszerű kérdést tettek fel mindkettőnket, hogy miért is szeretnénk mi a céh tagjai lenni? Leon azt felelte, hogy a legerősebb mágus akar lenni, hogy másokat letudjon győzni ekkor őt kikísérte az egyik tag a céhépületből valószínűleg azért mert nem vették fel, szegény srácot. Ebből a jelenetből okulva én csak annyit mondtam egy kis gondolkodás után, hogy tanulni szeretnék, hogy erősebbé válhassak és így megvédhessem azt akit szeretek. Ez a mondatom alapjában véve nem volt hazugság csak a bosszút kifelejtettem belőle, de miért is kéne mindenről tudniuk?
Végül nem tudom azért mert tetszett a feleletem vagy azért mert a mágiám elég erős volt, de felvettek a céhbe és a céh szimbólumát a bal vállamra kértem ezután rögtön el is mentem Ranefhez és elújságoltam neki a nagy hírt, hogy felvettek. Mire válaszként csak annyit kaptam, hogy a mellkasán lévő tetoválását megmutatta és az nem más volt mint a Dragon Fang céhszimbóluma ezután, már meg is értettem miért magasztalta annyira az öreg ezt a céhet…

Köszönöm, a veszőhibákra pedig próbálok figyelni!