Michael Grant familiáris pályázata- Shadow

Név: Shadow
Nem: Hím
Faj: Tigris Familiáris

Az egész reggel nagyon szokványosan indult „hajnali” tíz órakor nagy nehezen kikászálódtam az ágyból majd egy óra múlva már a céhház ebédlőjében nézelődtem pontosabban a küldetés falnál hátha találok valami jó kis megbízást, hát tévednem kellett egyetlenegy megbízás se maradt számomra, ezért a pulthoz ültem le.
-Szép jó reggelt!- Köszönök egy kis mosolyt erőltetve arcomra miközben Sebastiant figyelem, aki tesz, vesz a pult mögött komolyan úgy dolgozik mintha mindenki az ebédlőben ülne és azt várná, hogy kapjon valamit inni vagy enni, azonban ennek pont az ellentéte látszik megvalósulni mert ahogy körbenézek rajtunk kívül senkit nem látok az ebédlőben. Úgy tűnik rajtam kívül mindenki serényen dolgozik, vagy még alszik….
-Nem tudom te hogy vagy vele de szerintem 11 órakor már régen nem reggel van!- Mondja miközben tölt nekem kedvenc italom egyikéből azaz narancsléből egy pohárba majd elém rakja.
-Kösz! Te is tudod, hogy általában korán kelek- morgom, most a legkevésbé sincs kedvem a alvási szokásaimról beszélni, meg úgy alapjában véve is elég rossz hangulatom van, napra pontosan három évvel ezelőtt haltak meg a szüleim és ma is ugyan azzal a rémálommal ébredtem mint már azóta is mindennap. Hiába is próbáltam elfelejteni szüleim vérben úszó testének látványát nem megy és valószínűleg egy darabig nem is fog menni, talán életem végéig magammal fogom cipelni az én keresztemet.
-Hát persze, ha a 10 órát azt kora reggelnek lehet nevezni- cukkol továbbra is ami a mostani ideg állapotomat csak még jobban rontja, komolyan nincs bajom Sebastiannal, de most már igazán befoghatná.
-Járt ma itt Ranef?- Teszem fel az engem leginkább érintő kérdést tématerelésként miután megittam a narancslevemet. Remélem nem keresett az öreg, mert ha igen akkor biztos megint meg kell keresnem mert edzenünk kell, hogy formában legyek, azaz minden nap ezzel zaklat, pedig akkor is ugyan olyan jó formában lennék ha hetente csak kétszer zaklatna ilyenekkel nem pedig hétszer….
-Ja, keresett is téged úgy nyolc óra felé és valami olyasmit mondott, hogy jobban jársz ha egy órán belül odaérsz mert különben duplán fogtok edzeni- Mosolygott rám kedvesen én meg legszívesebben most már komolyan megfojtanám, könyörgöm miért nem tudta ezzel kezdeni? Olyan nehéz lett volna a cukkolás helyett csak úgy mellékesen megemlíteni, hogy ébresztő haladnod kéne edzeni? Hát őszintén nem hinném!
-Köszönöm, hogy ezt ilyen hamar közölted velem!- Mosolyogtam gúnyosan rá pedig legszívesebben most már megfojtanám, de nem azt nem tehetem ugyan mi lenne a céhvel a kis Sebastian nélkül? Azon kívül legalábbis, hogy könnyebb lenne az életem…
-Oh, ez természetes- mosolyog továbbra is túlságosan kedvesen én azonban már inkább nem válaszolok hanem futva indulok el Magnolia külvárosa felé, de futás közben nem igazán figyelem, hogy merre megyek majdnem minden nap megteszem ezt a távot már ismerem az utat mint a tenyerem. Azonban ahogy egyre csak futok és futok hirtelen már csak azt veszem észre, hogy már futás helyett repülök… de sajnos ez az érzés nem akart túl sokáig tartani mert a következő pillanatban már a földön landolok. Na igen azt hiszen a landolást még gyakorolnom kéne. Mivel már most neki akarok ennek állni pontosabban túl kemény a föld így fel is kelek s végig nézek magamon remek csak tiszta sár lettem, pedig már kezdtem reménykedni, hogy a ruhám is kiszakadt, de kár, hogy nem…
~Már csak az a kérdés, minek köszönhetem a repülés leckét?~ Ahogy ezen gondolkodom meg is fordulok és szépen elindulok vissza a repülésem felszállásának pontos helyéhez és amit ott látok az kicsit nagyon meglep. Az út közepén egy nagyobb kavics mögött egy fekete csíkos átlagosnál kicsit jóval nagyobb tojás pihen, amit mivel jobb ötletem nincs fel is veszek és már szépen lassan sétálok tovább Ranef háza felé. ~Minek is siessek ha már elkéstem, bár ez hamarabb is eszembe juthatott volna.~ Gondolkodom el ismét miközben az új szerzeményemet vizsgálgatom azon kívül, hogy sokkal nagyobb mint egy átlagos tojás és tök furák rajta a csíkok teljesen átlagos tojásról van szó…
Ahogy ezzel a „kis” tojással vagyok elfoglalva oda is érek Ranef házához ami annyira kicsinek nem mondható, de azért nagynak sem és a ház előtt meg is pillantom kedvenc mesterem aki nem éppen túl kedves pillantással méreget engem, de ahogy a tojásra esik pillantása arcán hirtelen vélem felfedezni a döbbenet jeleit, ami persze nem tart tovább úgy egy-két pillanatnál, de én láttam, hogy ott volt.
-Ezt nem hiszem el, hogy a francba van az, hogy te soha nem tudsz időben ideérni?- Teszi fel nem túl kedves hangnemben kérdését.
-Feltartottak!- Szabadkoztam miközben magam elé tartottam a tojást, amit abban a pillanatban ki is vet a kezemből majd hirtelen elindul be a házba én pedig gyorsan követem, ahogy beér a szobájába óvatosan lerakja foteljére a tojást és elkezd a hosszú könyvespolcán keresni valamit, én eközben neki álltam az ajtó félfát támasztani, csak hogy nehogy véletlenül kidőljön a helyéről…
-Ez az- Kiált fel hirtelen Mesterem mire tőlem csak egy örülteknek kijáró pillantást kap, hát igen mindig is tudtam, hogy sose volt normális, de hogy ennyire.
-Remélem tisztában vagy vele, hogy ezt a tojást nem vacsorára fogod meg enni… hanem annál kicsit több gondod lesz vele mert ez egy familiáris tojás már ha minden igaz- mondja miközben a könyvet lapozgatja, majd hirtelen becsukja a könyvet és odadobja nekem.- Jobban jársz ha ezt sürgősen elkezded olvasgatni!
-Kössz!- Morgom miközben elkapom a könyvet és belelapozok, ha a leírás helyes ez egy aranyos kis tigriske lesz ami azt jelenti, hogy ijesztgethetem az embereket, de jó.
-Tudod mit ma kedves leszek ezért eltekintek a mai edzéstől, de holnap ha nem érsz ide pontban kilencre esküszöm, hogy nem úszod meg szárazon! - Fenyeget meg egy kicsit bár az őszképpen azért az egy kicsit ront, hogy közben mosolyog főleg mikor a tojásra pillant, azt hiszem jobban örülne ha ő találta volna ezt a kis csodát, bár ki tudja még mennyi baj lesz vele?
-Akkor én már itt sem vagyok!- Tűnök el a tojással együtt még mielőtt Ranef meggondolná magát. Talán lehet, hogy még sem volt annyira kár, ma felkelni bár ki tudja még, hogy alakul a nap egy biztos várni fogom azt a napot amikor kikel a tojás. Bár fogalmam sincs hogy, hogy fogom megoldani a kis tigriske nevelését, de ez egyenlőre nem is zavar csak találok majd valami könyvet erről, vagy nem…

Elfogadva. Tiéd a tojás 25. 000 Gyémántért cserébe!

» Red Walter familiáris pályázata
» Petersen Ruw familiáris pályázata
» Sophie Faj és Familiáris pályázata
» Bonnie familiáris és faj pályázata
» Sarumi Toro familiáris pályázata