Név: Omeron Greensand (OMI)
Nem: Férfi
Életkor: 22
Mágia: Elemi mágia/ föld mágia
Céh: Quatro Cerberus
Jellem: Omi alapvetően egy segítőkész, az emberekkel törődő, jótékony lélek, aki humorral, megértéssel és minden egyéb rendelkezésére álló eszközzel próbálja a rászorulókat kihúzni a csávából. Sajnos néha nem rest saját kárára is cselekedni annak érdekében hogy társai vagy olykor idegenek életébe vidámságot csaljon. Bár vannak saját céljai, de úgy érzi hogy boldog igazán csak akkor lehet, ha először a körülötte levőket azzá teszi. Szeret új emberekkel ismerkedni, mindig képes megtörni a kínos csendet és ha ő is jelen van, kizárt az unalom. Bár alapvetően társasági lény, meglepően jól tűri a magányt is, szeret az erdőkben egyedül bandukolni távol a máskor úgy imádott kiabálástól, nevetgéléstől, hangos élettől. Ilyenkor szereti elengedni a fantáziáját, sokszor lefolytat párbeszédeket vagy elképzel lehetséges eseményeket, fejében. Mint mindenkinek neki is vannak gyenge pontjai, nehezen áll ellene az aranyos, csinos, kedves lányok hívószavának és előfordul hogy reggelente nem nagyon sikerül kikelnie az ágyból. Lévén hogy igen édesszájú, létezésének elengedhetetlen feltétele egy minimális napi édességmennyiség. Kétségbevonhatatlanul a marcipán a kedvence mind közül, mindenkinek elmondja hogy ha bármit is el akar érni nála, akkor azt marcipánnal tegye. Az aszimmetria híve.
Kinézet: 186cm,85kg. Nem kedveli a túl sok napfényt, fakó arcába sötétbarna, kissé kócos, közép hosszú (5-6cm) tincsek lógnak. Kék és zöld színben pompázó szemén keresztül kedves tekintetet vet minden szembe jövőre. Alkatilag nem nevezhetjük egy igazi behemótnak, előéletének köszönhetően azonban kellően edzett nem tartozik a törékeny, egy-két ütéstől kiterülő mágusok közé sem. Legtöbbször Fekete nadrágot és felsőt hord melyet élénk zöld minták díszítenek(öltözékét mindig ez a két szín határozza meg). Kezeit vaskos ezüst gyűrűk díszítik és egy szintén ezüst lánc is lóg a nyakában, de ezt mindig pólója alá rejti. Fekete céh tetoválása a jobb vádliján található(nyaranta amikor rövid nadrágban flangál mindig büszkén mutogatja a lányoknak)
Felszerelés: 5db ezüst gyűrű, 1 db ezüst nyaklánc medállal, egy fekete alapon zöld mintás kendő. Egy kép a családjáról. Egy cseresznye fából készült 150 cm hosszú felső csúcsán szépen megfaragott bot. A faragás egy háromnegyed kört ábrázol közepén zöld kristállyal. A kör külső oldalát, néhány centi hosszú tompa eltérő méretű és formályú kitüremkedések borítják.
Előtörténet: Kunugi városában születtem lassan 23 évvel ezelőtt. Édesapám erős és megbecsült földmágus volt Oshibana-ban, azonban egy S-osztályú küldetés során olyan súlyos fejsérülést szenvedett, hogy csak több éves rehabilitációt követően volt képes újra megtanulni folyamatosan beszélni, járni, precíz mozdulatokat végezni. Mindezek azonban annyira kimerítették, hogy többet semmilyen munkát nem vállalhatott el sem mint mágus sem mint közember. A szörnyű balesetet követően a szüleim édesanyám szülővárosába, Kunugi-ba költöztek nagyszüleimhez akik egy átlagos forgalmú bolt tulajdonosaiként voltak ismertek a környéken. Ezek az események 6 évvel az én születésem előtt játszódtak le így 14 éves koromig semmit sem tudtam a a múltunkról. Azt hittem mindig is itt éltünk kereskedőkként és apámra egy láda zuhant rakodás közben.
Omino nagyapó már kiskoromtól fogva próbált úgy nevelni, hogy egy napon majd átvehessem a családi vállalkozást és bár legtöbbször nagyon jól elszórakoztatott, minél idősebb lettem annál kevésbé tudta lekötni a figyelmem a számomra unalmas üzleti fogásokról és boltvezetési praktikákról szóló előadásaival. Sokkal szívesebben jártam az erdőket, barangoltam a természettel ismerkedve. Ez idő tájt 12-13 éves lehettem, akkoriban nem igazán voltak barátaim, édesapámmal nem volt túl szoros a kapcsolatom. Persze szerettem és tiszteltem, szigorúan próbált nevelni és ez részben sikerült is neki, hisz megtanultam bizonyos szabályokat és megfeleltem egyes normáknak, de sosem tudtam szívvel lélekkel csinálni a nekem szánt bolt körüli feladatokat. Ezt valószínűleg ő is észre vette így mintegy 20 évvel az életét megváltoztató borzalom után megosztotta velem történetét. Ennyit kellett várnom hogy megtudjam ki is igazából az apám. Szörnyen mérges voltam amiért 14 évig hazugságban tartottak, de ő nyugalomra intett. Azt kérte se anyámnak sem senki másnak ne áruljam el, hogy már mindent tudok. Szerettem őket így belenyugodtam. Ezt még számtalan további beszélgetés követte, megtudtam, hogy nagyanyám a növénymágiában volt jártas életében.
A következő 4 évet tanulással és kemény fizikai tréningel töltöttem apám kezei alatt. Szerinte egy földmágus számára a fizikai erőnlét legalább olyan fontos, mint a mentális. Azonban hogy fenntartsuk annak az álcáját hogy én még mindig nem tudok semmit a múltról, nem hanyagolhattam el a boltban rám kiszabott feladataimat sem. Reggel ott kezdtem, az egész napos árumozgatás némileg edzetté tett. Délután egy közeli, hegy lábához mentünk. Az távot futva kellett megtennem, édesapámmal a hátamon. Bár csak 15-20 percről beszélünk, de az utazás ezen formája nagyon kimerítő. Alap szintű harci kiképzést is kaptam, apám a puspztakezes és a botos harc rejtelmeibe vezetett be. Amikor teljesen kifáradtunk, meditáció következett. Azt mondta érezzem a föld tapintását a bőrömön, érezzem az illatát a tüdőmbe áramló levegőben, az ízét a számban.
-Olyan nemes egyszerűséggel gondolj a föld mágia használatára, a föld manipulálására mint ahogy járás közben az egyik lábad követi a másik. A föld amin lépkedsz nem az eszközöd, hanem a részed. A sokadik ilyen délutánon miközben összpontosítottam végre sikerült igazi áttörést elérnem. Egy oszlop kezdett magasodni alattam, ezzel az ég fele emelve engem, majd szép lassan az egész testem beborította a remek matéria. A bőrömmé vált, úgy ölelt körbe mint ahogy a jó anya teszi gyermekével. Egy évembe került mire a föld válaszolt hívószavamra és elfogadott engem mint teljes jogú társat, mint egy darabot magából. A kemény munka jutalmául én és édesapám, a hegyekben levő melegvizes forrásoknál töltöttük a hétvégét.
Egy tó partján üldögélve apró föld korongokat formáztunk és azokkal kacsáztunk a víz felszínén, élvezve a jó levegőt a csendet és a minket körülvevő természetet. Egy jól sikerült siklatás után apám átkarolt és a következőket mondta.
-Tudod... igazán büszke vagyok rád fiam. Lehet hogy az elmúlt év hosszúnak tűnt és kemény volt, de amint látod egyben eredményes is. Erős férfi és erős mágus válik majd belőled, csak sohase add fel. Sokszor mondom neked, sose állj meg egy kudarc után... egy tucat se állja utad, de most még hozzáfűznék valamit. Ne hagyd hogy az első sikerélmény abba az édes illúzióba ringasson hogy pihenhetsz. Nagyszerű amit elértél de innentől az életed egy véget nem érő edzés lesz ami sokkal keményebb az eddigieknél. Képesnek érzed magad hogy végigg vidd amit elkezdtél?Bár ezek nagy szavak voltak súlyos jelentéssel, egy percre sem bizonytalanítottak el. Már régen elhatároztam magam és ez a döntés megmásíthatatlanul belém ivódott.
-Igen apám! Kitartok és büszkévé teszlek! Ez a két nap volt eddigi életem talán legemlékezetesebb hétvégéje. Mindenképpen erőt és lelkesedést adott az előttem álló kihívások leküzdéséhez.
Apám nem viccelt amikor azt mondta, még csak most jön a neheze. Belekezdtem a föld megformálásának, szilárdításának tanaiba. Minden este hihetetlen kimerültséget éreztem, de minden egyes feladat során tanultam valami újat. Mire elértem a felnőttkor határát már megerőltetés nélkül képes voltam saját elemem, kedvem szerint alakítani. Egyszer egy kissebb oszlopszerkezetes házat is létrehoztunk közösen. Meghatározó élmény volt. Ha volt egy cseppnyi szabadidőm, akkor pedig a földmágia más területen történő felhasználásával kísérleteztem. Szobrokat és képmetszeteket készítettem, megjegyzem egyre nagyobb sikerrel.
A 18. születésnapomra egy különlegesen szép nyakláncot kaptam tőle. Egy ezüstbe foglalt gömb amiben puha, elemi föld tömörül. Azt mondta annyi van belesűrítve amennyi elegendő, hogy krízishelyzetben megmentse az életem, akkor is ha éppen egy tengeren ringatózó hajó fedélzetén tartózkodom. Nagyon megtisztelt ezzel az ajándékkal, korábban az ő nyakában láttam és azzal hogy átadta nekem, elismert mint sikeres tanítványát és mint fiát. Három nappal később azonban váratlanul, minden előjelet mellőzve édesapám eltávozott az élők sorából. Amennyire távol voltunk kezdetben, annyira közel kerültünk egymáshoz az utolsó években. Az elvesztése nagyon fájt. Bár imádtam anyám és nagyapóékat, mégis úgy éreztem nincs már okom hogy tovább maradjak. Az élet amit ez a hely kínál, nem az amit nekem szántak. El akartam menni tapasztalni, világot látni, tovább tanulni a mágiát, erősödni emlékezni apámra és becsülni a hagyatékát de egyben új emberré válni, felfrissülni, tovább lépni a rossz dolgokon. Úgy távoztam ahogy édesapám.Csendben, búcsú nélkül.
Keletre mentem és mindenféle munkát elvállaltam, nem számított hogy mágikus vagy hétköznapi természete volt. Dolgoztam ács mellett, étteremben és egy csehóban is. Pár hónapig még a keleti partok mentén is utazgattam egy kereskedőhajó matrózaként, de megmondom őszintén az a bizonytalan talaj ami a talpam alatt hullámzott egyáltalán nem tetszett, hogy pontosabb legyek, utáltam. Így végül a sleepy goose legénységét is ott hagytam. Egy addig számomra ismeretlen város felé vettem az irányt, új élmények, tapasztalatok és ismerősök reményében. Sok varázslótól hallottam történeteket, már már legendának is beillő sztorikat a Quatro Cerberus messze földön híres mágusairól és tetteikről, így nem is volt kérdéses hogy mi az úticél.
Miután megérkeztem, ismerkedtem meg egy ivóban Gordonnal aki épp egy sikeres küldetésről visszatérve próbálta meg kipihenni a harc és az utazás fáradalmait és közelebb kerülni a másik nem egy egy tagjához. Sikertelen kísérleteit figyelve azon töprengtem, vajon mit mond ezeknek a lányoknak akik sorra faképnél hagyják. Végül úgy döntöttem társa leszek az este folyamán és feltornázom kicsit az esélyeit. Néhány óra és még több sör után a lányokon túl a munka is szóba került, minek során megtudtam hogy Gordon is mágus, sőt mi több pont az én általam áhított céh soraiban.
-Csaposss! ......Kérek még egy kört nekem és ennek a... ennek a fffantasztikus uriembernek itt mellettem, de izibe. - A pult másik oldalán támaszkodó pocakos, fekete mellényt és fehér inget viselő, felül kopaszodó fickó szemöldökráncolva és egyben kérdően nézett rám. Én egy fejrázással jeleztem neki, hogy nem lenne jó ötlet eleget tenni Gordon kérésének.
-Majd holnap találkozunk barátom. Neked véget ért mára a buli.- ezzel kicsit odébb lépett és két másik vendéggel elegyedett beszélgetésbe.
Gordon felemelte kezeit, szemeit kidüllesztette száját pedig nagyra tátotta ezzel kifejezve felháborodását, majd lassan hozzám fordult.
-Hahh!! Hallotad ezt? ezek szerint az ember pénze néhány sör után már nem olyan értékes mint előtte? Hallatlan!-Rá se ránts! Gyere inkább menjünk, fáradt vagyok. Ne feledd, hogy csak most érkeztem a városba.- Gordon grimaszos mosollyal az arcán, megvonta a vállait és bólintott, ígyhát elindultunk. Rá három másodpercre megint csak belefogott a mondókájába. Én csak mosolyogtam rajta, különösebben nem zavart, nem állt meg vagy fordult vissza, szóval haladtunk.
-Na én itt lefordulok drága barátom!- kurjantott fel egy kicsi sikátor sarkánál.
-Biztosan össze futunk még! Isten adja, hogy úgy legyen!-Bízom benne:) örülök hogy találkoztunk!Azzal elváltunk. Én mivel még új voltam a itt, nem volt szállásom. Úgy terveztem hogy a város mellett emelek magamnak ideiglenes menedéket és ott töltöm az éjszakát, legalább is azt a 3 órát ami még hátra van belőle. Száz métert tehettem meg amikor éles csattanást hallottam a hátam mögül. Közvetlen ezután egy erős sárga villanás következett, ami megvilágítva engem, árnyékott vetett a földre. Azonnal rohanni kezdtem, át a sikátoron amiben Gordon eltűnt. Egy széles utcára jutottam. Három alakot láttam a sötétben. Felismertem közöttük újdonsült barátomat, aki látszólag összetűzésbe keveredett a két másikkal és vesztésre állt. A vékonyabbik, kalapot viselő fickó közelebb lépett a földön támaszkodó Gordonhoz és ráförmedt.
-Hol a pénz? Egy magadfajta ember biztos nem mászkál üres zsebekkel! Ne kelljen mégegyszer kérdeznem!- ezzel megragadta áldozata gallérját és kicsit közelebb húzta magához, másik keze sárgán kezdett szikrázni. Azonnal cselekednem kellett, elmormogtam a szükséges szavakat és lendítettem a kezemmel,mire a föld úgy reagállt ahogy kellett. Az apró kavicsos fekete föld egy szempillantás alatt belepte a férfi mágiától izzó öklét, ezzel elfolytva a támadás erejét. Hatalmasat sóhajtottam. A pasas elengedte Gordont, hátra ugrott és addig kapkodta a fejét amíg ki nem szúrt engem.
-Ezt még nagyon meg fogod bánni barátocskám!- jobb keze ismét felizzott és hihetetlen sebességgel indult meg felém.
Összpontosítottam, majd mindkét tenyeremmel a földre csaptam, ezzel 5-10 cm magas kitüremkedéseket generálva támadóm lába előtt, ő azonban sajnos nem botlott fel bennük. Nehézség nélkül átjutott az akadályomon és tovább közelített már csak 10 méter. 7. 5. 3
A hátamon viselt botom után nyúltam, azonban fél úton a mozdulatban megálltam. A támadóm társa mögém került és hátulról befogta a számat majd egy tőrt szorított a torkomhoz. Más helyzetben érzékeltem volna a lépteit, de ez a nem várt feszült szituáció, kissé össze zavart.
-Ha megmozdulsz, azonnal véged van. -
A másik férfi is közelebb lépett. Úgy álltak felettem mint az éhes hiénák akik leterítették a gazella csorda legfiatalabb, leglassabb tagját és most a szemébe röhögnek mielőtt életét vennék és vígan elkedenének lakmározni. Teljesen megdermedtem, az agyam mintha megakadt volna, hatalmába kerített a pánik és félelem. Ekkor hirtelen fagyos hideget éreztem. Recsegő, pattogó hangot hallottam és a mögöttem álló férfi hangját.
-MI EZ?- keze megremegett és kissé megvágta a nyakam, de csak felületesen. A tőr távolodni kezdett a torkomtól majd hirtelen megállt a levegőben, legalább is így tűnt a sötétben. Az előttem álló alak hátraesett. Mostmár tisztán láttam! Ez JÉG! Az Egyik támadóm teste szinte teljesen megfagyott majd megmerevedett testéből kiindulva taszította el a jég a tőrt illetve a kalapost és nőtte ki magát szerteágazóan akár egy facsemete. Hirtelen elhagyott a rettegés, mintha újra vissza kaptam volna az irányítást a testem felett. Nem tétováztam tovább!
Dorongommal bokán csaptam az előttem álló vékony férfit, ezzel a földre terítve őt, majd rávetettem magam és leszorítottam.
-ENGEDJ EL ROHADÉK! MEG BÁNOD! MEG FOGOD BÁNNI!Úgy döntöttem hogy jobb ha édes álomba ringatom egy jól irányzott ütéssel.
-Jól vagy Omi? -Egyben vagyok. Veled minden rendben?.. Mi ... Mi a fene volt ez? Ismered őket?-Olyan mágusok akik aljas módon rablótámadásokhoz használják a hatalmukat. Ismerem az arcukat, pénz van a fejükön. Most fogjuk őket és vigyük a Céhemhez. -A céhedhez? a Quatro Cerberushoz? Én is menjek?-Persze! Szerinted elbírom őket egyedül? Meg aztán ez a fogás nagyban a te érdemed. Tied a kövér! Na! gyere igyekezzünk, holnap leadjuk őket és felvesszük a jutalmat. Olyan gyorsan történtek a dolgok, hogy ez után már nem tudtam mit mondani csak bólintani. Felkaptam a nagydarabot és követtem Gordont. Nem mentünk messzire három utcányira már ott is voltunk az egyszerű stílusú, mégis tekintélyt parancsoló épület előtt. Bementünk, nagyon sötét volt így nem láttam sok mindent, csak úgy nagyjából azt hogy merre kell mennünk. A rabokat egy a pincében levő tömlöcbe zártuk, mi pedig felmentünk.
-Gyere ülj le!Ezzel gordon egy asztalhoz vezetett amit éppen megvilágított a holdfény. Ő maga pedig hozott két italt.
-Egész jó kis csapat voltunk nem igaz? Nem semmi ahogy elbántál velük.- Ugyan. Lényegében neked köszönhetem az életem.-Én pedig neked. Mond csak, van hova menned innen ?- Egyenlőre nincsen. Ahogy mondtam is , ma érkeztem a városba.- Maragyj itt, csatlakozz a céhhez! Holnap pedig beszélünk Goldmine Mesterrel. Mindig elkél egy ilyen derék mágus, szerintem ezzel ő is egyet ért.Kicsit megszeppentem, de nagyon örültem annak hogy így alakultak a dolgok, ezért mosolyogva, tétovázás nélkül igent mondtam.
-Na gyere, azt még idd meg aztán menjünk van itt lent pár vendégszoba. Lenyeltem az utolsó kortyot aztán biccentettem a fejemmel. Nagyon izgatottá tettek az események, mégis olyan fáradt voltam hogy egy szempillantás alatt, erőlködés nélkül szunnyadtam el.
-Nézd, mindjárt felébred.-Hihi. Cuki.Éppen a jobb oldalamról fordultam át a balra amikor megütötte a fülem ez a néhány mondatfoszlány. Kezdetben nem tudtam eldönteni, hogy még álmodom vagy ez a valóság, végül hogy kiderítsem fél szemmel felnéztem, hunyorítva próbáltam feldolgozni a képet amit a szemem kifejezetten lassan közvetített az agyamnak. Két aranyos fiatal lány állt előrehajolva az ágyam felett. Természetesen megilyedtem és magamra húztam a takarót. Ekkor Gordon lépett be az ajtón és kitessékelte az ismeretlen vendégeket.
-Csinosak mi?- kérdezte semmivel sem összetéveszthető mosollyal. Tegnap este láttam ilyet amikor a kocsmában pörgő forgó lányokról bezsélt.
-Mennyi az idő?-11 óra, ideje felkelni! Goldmine mester látni szeretne. Meséltem neki rólad. -Hü. Rendben, máris felöltözök. -Ja és ha nem haragszol már elvittem a tegnapi két csirkefogót a megörző helyre, itt a részed, a teljes díj fele. - Ezzel egy dagadt kis szütyőt dobott az ágyam szélére.
-Kint várlakMiután felöltöztem, belenéztem a bagyuba. 100 000 ékkő volt benne. Majd kiugrottam a bőrömből még sosem csináltam olyan munkát amiért ennyit kaptam volna. De gyorsan kizökkentem az örömmámorból amiben úsztam mert Gordon már dörömbölt az ajtón és közben olyan dolgokat dörmögött mint "siess már" "kész vagy már?" "olyan vagy mint egy nő" , úgyhogy beletúrtam a hajamba és kimentem.
Amíg eljutottunk a Quatro Cerberus mesterének irodájába rengeteg kedves arc mosolygott ránk és köszönt udvariasan. Régen voltam már ilyen sok barátságos ember között, jól éreztem magam és egészen el is feledkeztem róla, hogy elindultunk valahova. végül eljutottunk egy hatalmas tölgyfa ajtóhoz, amin vaskos fekete kovácsoltvas pántok feszültek, az ajtókeret leginkább egy öreg fa gyökeréhez hasonlított, mintha az fogná közre a bejáratot. Kopogtattunk. Egy igen szívmelengető hang invitált minket be.
-Én Goldmine mester vagyok, nagyon örülök a találkozásnak!- felém nyújtotta a kezét, én is bemutatkoztam aztán helyet foglaltunk.
-Hallottam milyen nagy segítségére voltál Gordon barátunknak tegnap éjjel. Nagyon hálás vagyok neked amiért megmentetted ezt a figyelmetlen bolondot. -Én nem is csináltam olyan sok mindent. -Ugyan! ne szerénykedj. Gordon szerint a mágikus és harci képességeid figyelemreméltóak! Föld mágiát használsz ugye?-Igen, az édesapám volt az előző mesterem. -Mesélj kicsit magadról, szeretnélek megismerni!Másfél két órán át folyt még hasonlón felhőtlen, kellemes hangulatban a beszélgetés.
-Te jó ember vagy. Omeron. Szívesen látnálak a köreinkben. Mond csak, lenne kedved csatlakozni ehhez a céhhez?-Nagyon örülnék! Megtisztel az ajánlatával. Akkor mostmár én is tag vagyok?- Kicsit megint elveszítettem a kontrolt magam felett de most a boldogságtól. Teljesen úgy viselkedtem mint egy kisgyerek aki az imént tudta meg, hogy délután cirkuszba mennek.
-Igen, igen, az vagy, Gordon majd körbevezet, de most menjetek kérlek, mert van egy kis elintéznivalóm. Este még biztosan találkozunk. -Rendben- mondtam szinte énekelve és fülig érő szájjal.
-Akkor ezzel meg is volnánk. Az első döntés amit tagként meg kell hoznod az az, hogy hova kéred a céhtetoválásod.- Kérdezte gordon kifele menet a mester szobájából.
-A jobb vádlimon igazán jól mutatna!-Remek! Gyere csináljuk is meg!Miután a szimbólum felkerült a helyére, a nap hátralevő részét már a céh klubbhelyiségében töltöttük, sok új embert ismertem meg akiket már büszkén nevezhettem bajtársaimnak, és idővel barátaimnak.
Ezekkel a társakkal,új célokkal és álmokkal kezdtem el az életem egy teljesen más, boldog és kalandos fejezetét.
Vas. Május 01, 2011 1:18 am
