Akuri Senshi familiáris pályázata: Shirk

Név: Shirk
Nem: Hím
Faj: Gluhar /Fiktív/

Faj leírása:
Kinézetileg leginkább egy nyúlhoz hasonlítható, amelynek hátsó lábaira támaszkodva körülbelül ötven-hatvan centi a testmagassága (fülét nem számolva), annyi különbséggel, hogy ez egy ragadozó faj. Bundájának színe leginkább fehér, kék, vagy ezen két szín akármilyen kombinációjából áll össze, hála annak, hogy az örök hó fedte vidékeken őshonos csak. A ragadozó mivoltjából fakadóan agresszívak is, amelyet szinte lehetetlen kinevelni belőle. Ritka amikor egy tojásra lelnek, és azt fel is próbálják nevelni, ám ezen példákból kiderült, hogy agresszivitása ellenére igen intelligens állatfaj és könnyen alkalmazkodik az adott szituációhoz. Ennek ellenére a mágia tanulásra nem fogékony, így nehezebb tanítani, mint a többi familiárist, és csak igen korlátozott (három-négy varázslat maximum) számban tudja azt alkalmazni.

Történet:
Az Hakobe hegyen sétálva, ahol örök hó borít mindent, igen könnyen elkezdtem vacogni.
~Miért is kellett nekem idejönnöm?!~


-Akuri, pattanj a Mester irodájába, hívatott. - bökte oda Elysa, miközben éppen egy jó kupa sört iszogattam.
-Ohh, újabb meló? Megyek is akkor. - ezzel felhajtottam a sört, ám mielőtt felmentem még odaszóltam Elysának. -Amúgy kösz, hogy szóltál, postás lányka. - majd ezzel fel is mentem a Mester irodájához.
A Mester irodája ajtaján kpogtam, majd azonnal be is léptem.
-Hívatott Mester?
-Igen, és egyből a tárgyra is térek. Egy volt tagunk, név szerint Tom Rakert dezertőrré vált az egyik küldetés során. Ez nem szabályszegés, így a jutalma halál. Gyenge volt, a feladat meg túl nagy falat volt neki, ezért futott el valózínűleg. Hakobe hegy túloldalán egy faluban rejtőzködik információink szerint. Azt akarom tőled Akuri, hogy öld meg. Ez olyasvalami, aminél, ha elbuksz, nem kapsz második esélyt... semmire. Most menj! - mondta röviden az összegzést, majd jelezte, hogy késlekedésnek nincs helye.
-Értettem Mester! Viszlát akkor pár nap múlva, miután egy gonddal kevesebb lesz. - majd ezzel ott is hagytam az irpdáját.

Ezt követően már mozgás és akció volt az egész. Stygnában találtam egy mágikus négykerekűt, amivel elmehettem a faluig. Na jó, nem találtam, konkrétan megöltem a tulaját és elloptam, de a kettő majdnem ugyanaz. Nem volt éppen egy rövid út a faluig, de hát ezt tudhattam onnan, hogy a Mester azt mondta, hogy a Hakobe hegy túloldalán van a falu. Valóban itt volt Tom, mint ahogy azt a Mester mondta is. Mint kiderült, a srác tűz, mágus, ám valóban a gyengébbek közé tartozott. A harc nem tartott túl sokáig, látszott rajta, hogy tapasztalatlan a konkrét harcok terén, ám a harcunk okozta kár nem volt túl kicsi. Két ház felgyulladt, na meg a mágikus négykerekűm is felgyűjtotta ez a szerencsétlen. Persze a háztulajdonosok egyből panaszkodtak, így lett az, hogy egy sima sírból lett hármas sír, ami a maradék falubeli nyakába lett akasztva. Innen meg nem maradt más, mint a hazaséta, vagy legalábbis az első városig, ami van a térképen, ami persze a hegy túloldalán volt az én szemszögömből. Így volt az, hogy gyalog indultam neki ennek a nem éppen kellemes túrának.


-Rohadék Tom... Szerencséje, hogy nem nekromanta vagyok, különben a halála után is szívna!~ gondoltam, ám a gondolatmenetem félbeszakította az, hogy egy pár csillogó pontot pillantottam meg jobb oldalamról.
Persze a biztonság kedvéért meg is idéztem a fegyvereim, amire a pontok csak sokasodni kezdtek, és vagy két tucat volt már. Némi szemlélődés után érezhetően közeledtek, ám soka nem volt kedvem szórakozni velük: én támadtam elsőnek, akármikkel is állok szemben. A pontok irányába lőttem, amire pár pontnak kinéző szempár el is tűnt, majd pár másodperc alatt a többi is a semmibe lett. Elindultam abba az irányba, amerre láttam azokat a vörös szempárokat, és hamar oda is értem, ahol a tetemek vannak.
~Nyulak? Most komolyan nyulakkal álltam szemben?!~ - akadtam ki a tetemek láttán kissé.
Pár méterre onnan megpillanthattam egy fészket is, amiben ott volt egy tojás. Odaléptem, majd betettem táskámba, amit kivételesen most magammal hoztam.
~Megkérdezem Elysát, ő úgy is olyan tudálékos, csak meg tudja mondan, hogy egy nyúltojás ér-e valamit.~ - majd a táskát a vállamra kapva tovább is indultam a város irányába.

Sétáltam még pár órát, mire végre kiértem a hófedte hegycsúcsok közül, és zöld pázsitot láthattam ismét. Ennek megörültem, majd kissé megnyújtottam a lépteim. Innen nem volt messze az a kisváros, ahol megszereztem a munka során a második járművem. Itt is hasonló módon intéztem el a jármű beszerzését, mint Stygnában, de ez nem is csoda, elvégre ez volt a legegyszerűbb. Ezt követően pedig egy újabb hosszú út várt rám az autóval.

A szép kis autókázást követően nagy nehezen megértem a céh épületéhez. Nem kissé fáradtan léptem be, ahol egyből Elysa üdvözölt.
-Na, itt a kis túráztatott hülyegyerek. Na, hogy ment a kivégzés?
-Az maga könnyű volt, csak az út volt fárasztó. De ha már itt vagy, akkor ki is kérdezlek. Mit tudsz erről a tojásról, mennyit érhet? - mutattam neki a táskámban lévő tojást.
-Lövésem nincs, hogy ez milyen tojás akar lenni, hogy nézett ki az állat, amelyiktől szedted el? Vagy ezt sem tudod? - gúnyolódott kissé a lány, ám most rossz lóra tett.
-De, azt láttam. Valami kékes-fehéres szőrű nyúl volt, amit a fészek mellett kinyúvasztottam. Ez már elég segítség? - kérdeztem a lánytól, aki kissé meglepődött ettől a hírtől.
-Elég, ez már elég ahhoz, hogy rájöjjek: egy egy gluhar tojása. Érdekes tojásra tettél szert Akuri, le a kalappal.
-Szóval szép pénzért fogom tudni elpasszolni?
-Ááá, amilyen agresszívek ezek az állatok, nem hinném, hogy lesz rá vevőd. - legyintett a lány.
-Akkor rántottát fogok enni miután beszámoltam a dolgokról a Mesternek. Úgyis éhes voltam már.
-Elég érdekes állatfaj a gluhar, szóval ha nem kell, átveszem én tőled.
-Előbb nevelem én fel, minthogy neked adjam, szóval ezt nagyon benézted, bocs.
-Hehh, tudhattam volna. Na de akkor nevezd is el, ha már ennyire ragaszkodsz hozzá. - akaratoskodott a lány.
-Hmmm... Legyen Shirk. - böktem ki némi gondolkodás után.
-Shirk? Neked is érdekes fantáziád van nevek terén, mit ne mondjak.
-Miért, a Sanchez jobb lett volna szerint? - néztem kérdőn a lányra.
-Igazad van, a Shirk azért mégsem annyira rossz név.
-Na mindegy, megyek, jelentek a Mesternek. - majd ezzel visszatettem a táskába a tojást, a táskát a hátamra kaptam, majd elindultam a Mester irodája felé.


És végezetül egy kép Shirk-ről. (Igen, aranyos kinézete ellenére ragadozó állat. >.<)